43. Két szám a megszokottal ellentétes sorrendben követi egymást. Se nem kerek, se nem páros, és mivel oszthatatlan, a matematika csak prímnek hívja. Tekinthető soknak, és tekinthető kevésnek is, hisz az érték mindig relatív. Egy ember számára a mai napon viszont kiváltképp különleges – akárcsak az ezen személyt kedvelők számára: Michael Schumacher ma 43 éves! E jeles alkalomból e bűvös szám mögé tekintettünk. Mesés történetre leltünk…!43. Ennyi verseny nagyjából éppen elegendő ahhoz, hogy egy 25 esztendős tehetséget már ne illethessék a „zöldfülű”jelzővel, ahhoz viszont igencsak kevés még, hogy ugyanőt a legnagyobbakkal említhessék egy lapon. De nem úgy Michael Schumachernek! 1994. május 29-én ugyanis ez a bajnokság toronymagas esélyesévé előlépő csodagyerek elkápráztatta a nagyvilágot. A korábban megcsodált gyorsasága és meggyőző futamgyőzelmei már máskor is elismerő fejbólintást váltottak ki ugyan a hozzáértőkből, ám az ezen a Spanyol Nagydíjon látott mutatványával az áll-leesések száma is erősen megnövekedett. Pedig az eredményjelzőn „csupán” a 2-es szám virított Schumi neve mellett, s tudva, hogy e versenyt könnyedén megnyerhette volna, a német akár elégedetlenül is felléphetett volna a dobogó második fokára. Csakhogy az elégedetlenségre semmi oka nem volt. Sőt! Aznapi teljesítménye akár két győzelemmel is felért!
Sima pole pozíció szombaton, több mint hattizedes előnnyel, könnyed vezetés a verseny első felében, aztán… egy bokszkiállás és váltóproblémák. A Benetton első szervizelését követően drasztikusan lelassult. Hiába a kormánycsere, Michael Schumacher képtelen volt váltani, autója végérvényesen 5-ös sebességi fokozatban ragadt. Körökön át tartó szenvedés következett – legalábbis a kívülálló így gondolná. Valójában viszont egy az összes lehetőséget feltérképező, kísérletező és tanuló időszak volt ez, melyben a német egy pillanatig sem gondolt a verseny föladására. Pár lassú kör elteltével végül állandósította tempóját: változtatott a kanyarcsúcspontokon, a kigyorsítások módján, a fékezésen és tulajdonképpen egész vezetési stílusán. A verseny nagy részét így volt kénytelen teljesíteni, s hogy végül a 2. helyen zárt, maga volt a csoda.
Persze mindehhez jó adag szerencsére is szüksége volt a szerencsétlenségben, mivel veszélyes ellenfelei közül többen (pl. Häkkinen, Lehto) kiestek. Ha viszont azt vesszük, hogy egy kevésbé állhatatos, kevésbé elszánt és higgadt Schumacher valószínűleg ugyanezen sorsra jutott volna, igenis jár a kalapemelés a fiatal német előtt, aki talán a leglátványosabban ekkor mutatta meg, miként lehet a sportautós múltat, az ott megszerzett vezetési tudást egy alapvetően a rövidebb távú teljesítményre és a gyorsaságra kihegyezett kategóriába is sikerrel átültetni. Tanulékonyság, meg nem alkuvás, kitartó, alázatos küzdelem és ésszerű, minden részletre kiterjedő figyelem: Schumachert már ekkor kiemelték ezen tulajdonságai társai közül. Jelentsen bár csekély F1-es tapasztalatot, Michael élete 43. versenyén ifjúsága és rutintalansága ellenére is tapasztalt társai fölé tudott nőni, olyan erényeket és kompetenciákat megcsillogtatva, melyek a későbbiekben merőben új irányokat mutattak a Forma–1 világának is.
43. Csupán egyetlen ember jutott el az F1-ben eddig a számig a győzelmek tekintetében. Alain Prost, aki 51-szer ízlelhette meg pályafutása során a győzelem pezsgő-ízét. Na meg ott van Michael Schumacher! 2000. október 8-án ez az előző években a szenvedés és a vereség keserű ízét egyaránt alaposan megízlelő fiatalember beteljesítette küldetését. Az ünneplés határtalan volt azon a borús-esős vasárnap délutánon, az öröm pedig a szürke ég ellenére is felhőtlen. Annyi megpróbáltatás és sikertelen „csúcstámadás” után talán sokan összeroppantak föladták volna, Schumit viszont minden egyes vereség csak még jobban motivált. A tét hatalmas volt, az ennél is hatalmasabb felszültség pedig elemi erejű katarzisban robbant ki – a célbaérkezés után, a kormánykeréken… Huszonegy ínséges esztendő után ismét egy ferraris versenyzőt koronáztak világbajnokká, mégpedig az F1 történetének egyik legnagyszerűbb párviadalának végén.
Végletekig kiélezett csatában megszerzett pole szombaton, egy e lépéselőnyt azonnal szertefoszlató gyenge rajt másnap, kétségbeesett védekezés, reménytelennek látszó üldözés, aztán… a tökélyre fejlesztett stratégiai játék. Az első szervizelést követően a Ferrari ott loholt Mika Häkkinen McLarenjének nyomában. A riválisok éppoly végletekig hajszolt tempóban űzték egymást, mint az időmérő edzésen. Őket az eső végig szellemként kísértette, az őt hordozó szürke felhőtömeg pedig éppúgy tele volt az egyre növekvő feszültséggel, mint az alatta elnyúló pályán egymásnak feszülő ellenfelek. Elérkezett a második kiállás, az idő pedig lelassult. Minden pillanat örökkévalóságnak tűnt, minden lepergő ezredmásodperc reményt adó kinccsé duzzadt. A McLaren visszatért, Schumacher pedig a kerékcseréje előtti körökbe adta minden tudását. Aztán egy lekörözött megpördült a bokszbejáratnál, ám a Ferrari mintha nem is ugyanazon versenyt futná, rezzenéstelen profizmussal kerülte ki azt. Ross Brawn visszaszámlál, Schumacher pedig az élre áll. Még hátra vannak élete talán legnehezebb utolsó körei. No meg élete talán legbizsergetőbb győzelme. A kormány tönkremegy, a rádió örömkönnyeket csepegtet az éterbe. Közben az esőcseppek is útjukra indulnak – tán a régi, mégis teljesen új bajnok köszöntésére. Repülnek a csókok, záporozik a pezsgő, a vörös mámor határtalan folyamként ragad el mindenkit. Michael Schumacher a Ferrari legendájává vált, pályafutása 43. győzelmével pedig háromszoros világbajnokká, végleg kiforrott, tehetsége és tudása csúcsára jutott halhatatlan ikonná. A Forma–1 végérvényesen behódolt a Schumacher-korszaknak, kezdetét vette egy bámulatos, örökké csodált történet.
43. Meglehetősen nagy szám ez, ha a megszerzett első rajtkockákról van szó. Ha ennyiszer leggyorsabbnak bizonyulsz, talán valóban te vagy a leggyorsabb. Hát még ha a neved Michael Schumacher! 2001. október 13-án a már az év korábbi szakaszában újra bajnokká koronázott versenyző kigurult az aszfaltra, melyen egy esztendővel korábbi fényes diadalát aratta, s rárajzolta a valaha volt egyik legszebb műalkotását. Vehette volna félvállról is a dolgot, senki sem várta el tőle, hogy a maximumot nyújtsa, ellenfelek híján és a biztos bajnoki címmel a zsebben fél lábbal – de legalábbis fejben – már a vakációján is lehetett volna. Csakhogy a szenvedély és a győzelem csábító tekintete soha sem megelégedésre, hanem mindig hatalmas odafigyelésre, még nagyobb összpontosításra ösztökélte őt. Mindehhez pedig Szuzuka inspirálóan élvezetes vonalvezetése adta a kulisszát, mely előtt állva a tehetség és annak hiánya is mindig a maga kegyetlenül puszta valójában lepleződik le.
Három kör az időmérőn, három javítás, három élre ugrás, fokozatos fejlődés, egyenletes és célirányos haladás a tökéletesség felé, aztán… a gép, a pálya és a versenyző a teljes harmóniában egyesült. Az utolsó kör maga a teljesség, a precizitás, a dinamizmus. Maga a sebesség. Egy új dimenzió, melyben minden pillanat nyugodtan csordogál, minden mozzanat tökéletesen koordinált, sohasem sok vagy kevés, kényszerített vagy kompromisszumos, s melyben a vezetés minden nehézsége természetes könnyedséggé, valóságos zsigerből jövő művészetté szelídül. Michael Schumacher valaha futott egyik legtökéletesebb időmérős köre volt ez – talán a legjobb, melyet Szuzukában futottak. A második Juan Pablo Montoya kerek hét tizedes hátránnyal zárt. Tekintete vetélytársa utolsó körét látva tanácstalan lemondást sugárzott. A totális dominancia, a földre szállt földöntúliság, a megtestesült érinthetetlenség volt az a kör. A körülmények, a technika és a képességek hármasának kombinációja által kínált lehetőségek maximalizálása, a kerek 100%.
A lélektani hadviselés szempontjából sem jelentéktelen szombati produkciót aztán másnap könnyed győzelem koronázta, mely látszólag csupán egy volt a sok közül. Ám az időmérő edzés azon ritka és csupán kevesek által elérhető pillanatok sorozata volt, mely még a legnagyobbak számára is csupán egy-két alkalommal elérhető. Mint Senna pole-köre Monacóban, vagy Fangio utolsó győzelme Németországban. Michael Schumacher pályafutása 43. pole pozíciójával bizonyította, hogy az évek alatt elvégzett munkájukkal ő és csapata olyan gépezetet voltak képesek kialakítani, mely hibátlanul működve lehetőséget ad tehetségük szárnyalására, s a sikerekre, melyeknek csak és kizárólag ők és képességeik szabhatnak határt.
43. Az idő bűvöletében élő Forma–1 világában e kor kimondottan soknak számít. Nem úgy Michael Schumachernek! 2012. január 3-án a hétszeres világbajnok betöltötte 43. életévét. Kiváltságos helyzetben érezhetjük magunkat, hogy ezen sportág egyik legnagyobbika még ennyi idősen is megtisztel bennünket azzal, hogy a világ versenypályáin hajszolja az utolérhetetlen időt. Elérni soha sem fogja, az ugyanis megállíthatatlanul robog előre, soha nem néz hátra, és sosem vár meg senkit. Még Schumachert sem. E küzdelmet éppen ezért sokan tartják fölöslegesnek, reménytelennek – egy ember viszont biztosan nem: Michael Schumacher. Az egykor csodagyerekként, majd a legjobbak közé emelkedő világbajnokként, végül pedig örökös rekorderként emlegetett versenyzőt ma már legtöbben a veterán jelzővel illetik. Az a bizonyos szám ugyanis a másodpercekben gondolkodó F1-ben szinte felfoghatatlanul nagy.
S hogy mennyire lesz nagy Schumacher számára, azt a nemrég ránk köszönő 2012-es esztendő mondja majd meg nekünk. Csak remélni tudjuk, hogy hasonlóan különleges eseményeket tartogat neki (s ezáltal nekünk is), mint korábbi karrierjében mindig. Egy biztos, Michael Schumacher még mindig ugyanaz az ember, aki élete 43. nagydíján, 43. futamgyőzelmekor és 43. pole pozíciójakor is volt: egy kiemelkedően különleges, vesztett helyzetet és megalkuvást nem ismerő, hibázási lehetőséget és félkész munkát nem tűrő, istenadta érzékkel és tehetséggel megáldott személyiség. Csak éppen már 43 évesen.
43. Páratlan szám egy páratlan ember neve mellett. Mint láttuk, olykor sok, máskor kevés. Nem kerek, hiszen a mögötte megbúvó történet még koránt sincs lezárva. Értéke mindig relatív, mert azt sosem a számegyenesen elfoglalt helye, hanem mindig a mögötte álló tartalom adja. Ez esetben egy ember, egy név, akit a mai napon sokan megünnepelnek a maguk módján.
Mert ez a szám hatalmas időt és felbecsülhetetlen értékeket takar számukra is, számtalan örömteli emlékkel, felejthetetlen pillanattal.
43 év a sebesség bűvöletében. Köszönet érte!
ISTEN ÉLTESSEN, BAJNOK!
fotó: michael-schumacher.de
