„Mick Schumacher a nevem, így hívnak, és örülök, hogy ezen a néven versenyezhetek” – interjú

A Schumacher család svájci birtokán járt a német Bild bulvárlap újságírója, hogy interjút készíthessen Michael Schumacher fiával, a 2017-es szezont már a Forma–3-as Európa-bajnokságban megkezdő Mick Schumacherrel. A 17 éves tehetség nevét és az apja védjegyévé váló hét csillagos sisakját is büszkén viseli, a győzelmek helyett még fontosabbnak tartja a tanulást, és nem titkolt szándéka, hogy Nico Rosberg példáját követve ő is világbajnokká váljon édesapja után!

Bajnoki cím nélkül árult a 2016-os év a Forma–4-es sorozatokban, mégis meggyőzte a motorsport világát. Milyen mérleget vonna?

Mick Schumacher: Egy új csapathoz kerültem, ami nagy kihívást jelentett, ráadásul mindjárt két bajnokságban. Jó tapasztalat volt. Azonnal jól kijöttünk a Premával. És emiatt ez egy jó szezon volt, melyben sokat tanultam.

A tanulás fontosabb a bajnoki címeknél?

Schumacher: A tanulás élvezett elsőbbséget. De mindig a győzelem volt a cél. Nem mindig sikerülhet. A hibák a tanulási folyamat részét képezik, hiszen megtanuljuk, hogyan ne kövessük el őket a jövőben.

Mi az, ami különösen jól megy önnek?

Schumacher: Talán az előzés. A gokartban egész jól megtanuljuk, hogyan kell helytállni a párharcokban, ez sokat segített. Egyszerűen csak élvezem a versenyzést. Számomra ez természetesebbnek érződik, és emiatt talán kicsit könnyebben is megy, mint másoknak.

Az már tény, hogy 2017-ben a Forma–3-ban versenyez?

Schumacher: Igen, a Premánl maradok, és a Forma–3-as Európa-bajnokságban fogok versenyezni. Ez már biztos.

Ez az ideális sorozat a számára?

Schumacher: Mindenképpen. Ez az a lépés, amit minden  nagyság meglépett, és a sorozat, amelyben valamennyien megfordultak. Nekem is segítségemre lehet, hogy egy ilyen profi csapattal dolgozhatok együtt. Szakmai szempontból ez egy fokkal közelebb visz a Forma–1-hez, minden szorosabb és emiatt egy fokkal nehezebb is.

Van határidő, ameddig az F1-be akar kerülni?

Schumacher: Ha majd úgy érzem, készen állok erre a lépésre. De még magam sem tudom, ez a pillanat mikor érkezik el.

Közzétett magáról és Nico Rosbergről egy fotót az F1-es bajnoki serleggel, és azt írta alá, hogy ön is szívesen megszerezné.

Schumacher: Mindenképpen ez a célom. Szeretnék Forma–1-es világbajnok lenni. Ahogy szerintem minden versenyző.

Van kedvence a Forma–1-ben?

Schumacher: Ott fent mindenki nagyszerűen teljesít. Van huszonkét versenyző, aki ülést kapott, és mind jó munkát végeznek.

Van szerencsehozó kabalája a versenyeken?

Schumacher: Nem igazán vagyok babonás. A hét csillag azért van a sisakom tetején, mert a családhoz tartoznak, és szívesen versenyzem velük. Tehát ha kabaláról van szó, akkor azt mondanám, a sisakom az.

Össze lehet önt hasonlítani a fiatal Forma–1-es versenyzőkkel, mint Max Verstappen vagy Esteban Ocon, vagy csak a saját útját járja?

Schumacher: Úgy csinálom, ahogy helyesnek érzem, és a magam módján kell elérnem, hogy a nevem oda kerüljön.

A gokartban még anyja leánykori nevével versenyzett. Nem lenne jobb továbbra is ez a fajta anonimitás?

Schumacher: Mick Schumacher a nevem, így hívnak, és örülök, hogy ezen a néven versenyezhetek. Akkoriban jó volt más néven versenyezni, hogy a sajtót távol tartsuk, hogy nyugodtan tanulhassak, hogy egyszerűen csak jól érezhessem magam. Most már vagyok olyan idős, hogy kézben tudjam tartani a dolgokat, és ennek ellenére is fejlődni tudjak, még ha nagy is körülöttem a felhajtás.

Nem érez évről évre nagyobb nyomást a Schumacher név miatt?

Schumacher: Nem, ez még belefér. Én csak versenyezni akarok, ez a legfontosabb. Amíg tudok, addig boldog vagyok.

Szereti az olyan beceneveket, mint a Mini Schumi vagy a Schumi 3?

Schumacher: Ezeket még nem hallottam, de nem zavarnak.

Érez félelmet, amikor autóba ül, vagy inkább csak tiszteletet?

Schumacher: Szerintem a tisztelet a legfontosabb szó. Ha ezt elveszted, nem vagy elővigyázatos sem. De ez fontos, mert gyorsan akarsz átmenni a kanyaron, és közben sokan vannak még a pályán. Fontos a tisztelet. Persze az is, hogy kockáztass, hogy kitűnj, és a végén gyorsabb legyél a többieknél.

Van, amit 2017-ben másképp akar csinálni, mint 2016-ban? Esetleg olyan terület, amelyen még javíthat?

Schumacher: Mindenképp! Ez is a tanulási folyamat része. A legfontosabb, hogy jól összerakjam az időmérőket és a versenyeket. Az időmérő előtt mindig nagyon izgatott az ember, és idén nem mindig sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Ezen javítanom kell.

Idén nagyjából ötven versenye volt.

Schumacher: A korai években fontos, hogy sokat üljünk az autóban. Minél több kilométert teszünk meg, annál több a tapasztalatunk. Csak segíthet, hogy autóban ülök.

Most tizenhét éves, már versenyzik, de még nincs jogosítványa…

Schumacher: Ezt azonnal meg akarom csinálni! Mihelyst tizennyolc leszek, meg is próbálkozom vele!

forrás: Bild, képek: Mick Schumacher/Instagram

Csak a csönd felel

Csak a csönd felel. Pedig annyi kérdés sorjázik egymás után. 

Vajon mit gondol a Mercedes elmúlt két szezonban látott egyeduralmáról? Büszke rá? Mennyire érzi sajátjának? Bánja-e, hogy a három év kőkemény munkájának gyümölcsét már más aratja le helyette?

Vajon mi a véleménye a Ferrari feltámadásáról? És a barát, Sebastian Vettel érkezéséről, sikereiről? Adna-e még most is tanácsot kollégájának? Beszélgetnének-e arról az érzésről, amit eddig csak ő, mostantól viszont már mindketten jól ismernek? 

Vajon mit gondol a Forma–1 jelenlegi helyzetéről, arról a sok vitáról, ami az elmúlt hónapokban megtépázta hírnevét? És a sportág németországi népszerűségének csökkenéséről a hazai futam elmaradásáról? A trónkövetelő Max Verstappen szerepléséről?

És vajon hogyan értékeli fia, Mick első formautós szezonját? Büszke lenne rá? Mit tanácsolna neki? Ha mellette lenne, ha elkísérné őt a futamokra, még sikeresebb lett volna a bemutatkozása? 

A kérdések követik egymást – válaszok viszont csak a fejünkben érkeznek rájuk. Mert ismerjük őt, tudjuk, hogyan gondolkodik, sejtjük, hogyan érezne, ismerjük jellemét, szóhasználatát, gesztusait. Hiszen hétről hétre láthattuk és hallhattuk őt, része volt mindennapjainknak, figyeltünk rá, megmozgatott bennünket, sőt, sok tekintetben példát és irányt is mutatott számunkra.

Ez alapján a legtöbb kérdésre tudjuk, érezzük a választ. De nem hallhatjuk! Mert rájuk csak a fájó csönd felel.

Ez már a harmadik némaságban telő születésnap. Keserédes ünnep. A harmadik alkalom, amelyen a megszokott és üres „Isten éltessen!” teljesen más értelemben hangzik el százak, ezrek, milliók szájából, akik ezen a napon is gondolnak rá. Szomorúsággal, de szeretettel teli szívvel.

Egyre jobban hiányzik. 

Még ha egyszerű szurkolóként önző dolog is ilyesmit mondani, tudva, hogy családja, barátai számára ez százszorosan nehezebb helyzet.

Mégis hiányzik. Az emlékképeken felvillanó mosolya, a csöndet megtörő hangja, a mindig elgondolkodtató szavai. A tudat, hogy ha már csak puszta magánemberként is, de éli az életét, boldogságban, egészségben, a szeretteivel.

Ugye még lesz ilyen? Ugye még láthatjuk azt a mosolyt, hallhatjuk azt a hangot? 

Újabb kérdések, melyekre újra csak a csönd felel. És csak remélni tudjuk, hogy az általunk sejteni remélt válaszok helyesek. Mert ismerjük őt, saját szemünkkel láttuk küzdeni tudását, éreztük akaraterejét. És hisszük, hogy most ő is érzi a felé áradó szeretetet.

Most, január 3-án, a 47. születésnapján – és az év minden egyes napján.

Isten éltessen, Michael!