Most már kettesben maradtunk ezzel a télen a csapat szurkolói körében talán leggyakrabban elhangzó kérdéssel. Mivel véget ért a tesztidőszak, s az istállók az Ausztrál Nagydíjig hátralévő két hétre eltűnnek szemünk elől, mi egyre inkább csak az elmélkedéssel tudunk foglalkozni. Vajon mit jelentenek az elmúlt hetekben látott teszteredmények? Vajon sikerült-e fejlődni és meglesz-e az előrelépés? Válaszokat legkorábban Melbourne-től várhatunk, ám az egyre fokozódó izgatottság és a féltő kíváncsiság arra sarkall minket, hogy e kéthetes várakozás helyett elébe menjünk azoknak. Összeszedtük hát, amit tudtunk, álljon itt, mire jutottunk!
Tesztekből következtetni semmire nem lehet és nem szabad. A Forma–1 „a-labda-gömbölyű” közhelye ez, amit a tesztidőszakban igen gyakran hallunk felcsendülni. Anélkül, hogy cáfolnánk e tétel igazságát, meg kell viszont jegyeznünk, hogy tesztelni nyilván van értelme, lévén a csapatok csinálják – mégpedig azért, hogy levonják következtetéseiket az új autóról, gumikról, szabályokról.
És olykor a vetélytársak munkájának eredményességéről. Naivitás lenne ugyanis azt gondolni, hogy az ezerféle műszerrel, mérési és számolási móddal felszerelkezett istállóknak fogalmuk sincs arról, mi készül a szomszéd garázsokban… Nyilván Ross Brawnék többet tudnak erről nálunk – és annál is, mint amennyit az orrunkra kötnek. E két tényt ötvözve mi éppen ezért nem tudunk mást tenni, mint „áhítattal” figyelni olykor csak kevés részletet kifejtő szavaikat, majd pedig alaposan elkalandozni a sorok között. Vágjunk is hát bele!
Kezdjük mindjárt Ross Brawnnal, no és az ő sokszor elmondott és hallott mondandójával: „Elégedettek vagyunk a pillanatnyi helyzetünkkel. Nincs semmi, ami problémát jelentene nekünk. Egyértelműen jobb a programunk, mint tavaly. A megbízhatóságunk jó, ezért a gumikezelésre fókuszálhattunk. Általában versenykörülmények között mentünk, hogy kitapasztaljuk, milyen befolyással van a gumik életére a kocsi egyensúlya és a gumik előkészítése. Tavaly sok kapacitásunk ment el az autó problémáinak megoldására.”
No igen, ezt már sokszor elmondta, Mr. Brawn, előreléptek önmagukhoz képest, de vajon ez mire elég a többiekkel szemben? Tud valami konkrétabbat is mondani az erőviszonyokról?
„Ez napról napra változik. Van egy vezetőboly. Nekem úgy tűnik, hogy öt vagy hat csapat egy jóval szorosabb élbolyt alkot, mint az elmúlt években.”
Ha mindehhez hozzátesszük Ross korábbi nyilatkozatait a szabályváltozásokról, a mezőny ilyetén összerázódásának indokához juthatunk: „Előfordulhat, hogy egy korlátozás egy háromnegyed másodperces előnyt fél másodpercre csökkent.” Vagyis Brawn szerint a befújt diffúzorok betiltása valamelyest az üldözők malmára hajtotta a vizet. Tény, az elmúlt két teszthét során úgy tűnt, a Mercedes talán az aerodinamika terén lépett legnagyobbat előre. Ez teljesítményükön és a kocsi tervezési filozófiáján egyaránt visszaköszön: a versenyzők elmondása szerint elsősorban a gyorsabb kanyarok jelentik majd a W03 erősségét, az olyan innovatív megoldások, mint az orrkúpba, majd a hátsó szárnyra is elhelyezett passzív F–csatorna meg ugyebár aerodinamikai eszközök. Mindez nem is meglepő, mivel tudjuk, hogy a W03 főtervezője John Owen, aerodinamikai mérnök. Márpedig egy alkotás mindig árulkodik az alkotóról is…
Igen ám, de most még mindig csak a Mercedesnél tartunk, a többiekhez viszonyított helyzetről viszont a többiek szemügyre vételezése után kaphatunk pontosabb képet. Lássuk, Brawn mit mond róluk: „A Red Bull tegnapi újonnan bevetett csomagja nem tűnt kiemelkedőnek, de talán egyszerűen csak sok benzinnel mentek. Ezt nem tudjuk. Mindenesetre versenyképesek lesznek. A McLaren nagyon okos volt és jó autójuk is van, de mi nem vagyunk nagyon távol tőlük. Ezt elég nehéz megsaccolni, a versenyszimulációknál gyakran mellélőhetsz az egyensúllyal, ami azonnal egy csomó idődbe kerül. (A valóság) csak Melbourne-ben fog megmutatkozni.”
És ezzel Ross el is jutott a pontosabb összkép megalkotásának legfőbb hátráltató tényezőjéhez: a tesztidőszak a világbajnokság versenyeiétől merőben eltérő körülményeihez. Az autó egyensúlya, a gumik állapota tudniillik mind alapvetően meghatározzák egy-egy versenyszimuláció erősségét, és mivel mindkettő esetében (és a pályák különbségeit nem is említettük még) komoly változásra van kilátás a szezonnyitón, a most mutatott teljesítmény akár félre is vezethet minket. „Valószínűleg ebben az évben már nem fogunk ilyen körülmények között versenyezni. Bizonyára Melbourne-ben sem. Ezért kell óvatosan kezelni a teszteredményeket. (…) A fő nehézség az, hogy itt, Barcelonában viszonylag hidegben próbáljuk megérteni, mekkora lesz a kopás különböző körülmények között és különböző pályákon.”
S hogy jobban megértsük, miért, Kimi Räikkönen vasárnapi programját hozza példának: „Az egyik hosszabb etapját egy 1:22,6-os idővel kezdte. Ez egy igen jó idő, ha abból indulunk ki, hogy ekkor összesen 40–50 kg üzemanyag volt a tankban. Aztán később rövidebb etapokat is ment és csupán 1:22,0-át ért el. Azt kell gondolnunk, hogy ha valaki egy gyorskörre megy ki, abban több is van ennél. Erre két magyarázat lehetséges. Vagy alig szívtak le üzemanyagot a tankból, vagy erre az egy körre nem tudták helyesen beállítani az egyensúlyt. Nagyon nehéz az első és hátsó kerekeket egyformán gyorsan munkára bírni. Ezért nagy dilemma minden pályán a köridőket elemezni.”
Nos igen, a gumikérdés meglehetősen bonyolultnak tűnik idén, de vajon mi a helyzet vele a Mercedes szempontjából? Schumacher első tesztnapján elismerte, hogy kocsijuk bajlódik a Pirellik életben tartásával, s hogy egyesek jobban állnak etéren, azóta viszont az egész csapat cáfolja, hogy komolyabb gondjuk lenne vele. Norbert Haugot például A Császár útja blog is kérdezte erről az Autosport szombati élő tesztközvetítése során, ám a német a gondokat cáfoló, mégis kissé kitérő választ adott. Schumacher a riporteri kérdésre, gondot okozhat-e csapatának a gumikopás, egy rövid nemmel felelt. Nico Rosberg pedig mit sem törődve ezzel, kimondottan optimistán nyilatkozott vasárnap: „nálunk eddig minden frissítés úgy működött, ahogyan kellett”, az új autó pedig „egyértelműen jobb” a tavalyinál.
A csapat nyugalma beszédes. Vagy valóban nincs komolyabb problémájuk a gumikkal, vagy ha a teszten volt is, biztosan tudják, hogy az a hűvösebb idő, a szezonban várható eltérő körülmények vagy éppen egy-egy (véletlenül vagy próbaszerűen szándékosan) félresiklott egyensúlyi beállítás eredménye volt. És ez megmagyarázná Ross Brawn szavait is.
A köridők tehát valóban lehetnek becsapósak, így végső mérőeszköznek marad a puszta megérzés és a korábbi tapasztalatokra alapozott benyomás. Niki Laudáé például meglepően hasonlít a csalóka köridők által sugallt képre: „Az érzéseim alapján azt mondom, hogy a McLaren és a Red Bull szinte teljesen együtt van. A legnagyobb – természetesen pozitív –meglepetés viszont a Mercedes. Ők egy más utat választottak. Az orr meglehetősen kicsi, mivel a Mercedes a kocsi elejéhez teljesen másképp viszonyul, hiszen oda egy F–csatornát építettek be. Számomra a Mercedes a leginnovatívabb autó. Úgy tűnik, hogy mechanikailag is jól működik. Nekem ők a titkos esélyesek, a Mercedes-motor miatt is, ami még mindig a leggyorsabb motor – Ross Brawnéknál és a McLarennél egyaránt. Aztán ott van a Red Bull is, úgy vélem, ez a három csapat a tesztek alapján fej-fej mellett halad.”
Köridők, elemzések, benyomások és vélemények: idén végre nincs közöttük óriási szakadék, mi több meglehetősen nagy a hasonlóság: a csapatot szinte mindenki az élmezőnybe várja 2012-ben.
De hogy látja a kérdést Michael Schumacher? „A megbízhatóság rendben van. Kimentünk a bokszból és minden működött. A sebességünk ígéretes. Remélem, ezt Melborune-ben igazolni tudjuk. Az első helyet valószerűtlennek tartom. Szerintem a Red Bull van elöl, mögötte szokatlanul szoros lesz a verseny. Természetesen elemezzük az ellenfeleket, ha másért nem, mert a többi autóval való összevetés felfedi a gyengepontokat. Ennek ellenére nem egyértelmű a kép, csupán az állítható, hogy az egyes csapatok közt nem lesznek olyan nagyok a különbségek, mint tavaly.”
Összegezve tehát az esélyeket okosabbak is lettünk meg nem is. Egy biztos, a Mercedestől előrelépést várhatunk, Melbourne-ben győzelmet, év végén pedig bajnoki címet viszont nem. A jósolgatásokkal pedig érdemes csínján bánni, mert könnyen úgy járhatunk, mint a szenzációra éhes újságíró, aki a körülményeket nem vizsgálva világgá kürtölte, hogy Michael már nem hisz 8. címében. Amikor Schumitól megkérdezték, lehet-e ő az új Jack Brabham, aki 40 évesen lett bajnok, a német önironikus mosoly kíséretében csak annyit felelt: „Ez sajnos semmi esetre sem lehetséges.”
És valóban: Schumi tudniillik már 43 is elmúlt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése