A Császár útja (21.) – Idők és korok találkozása, avagy „Michele” újra Monzában

Amennyire hangos és érzelmes volt az utolsó fellépés, olyannyira csendesre és átlagosra sikeredett a visszatérés. Akkor a bajnoki küzdelembe jött vissza, most csak egykori sikerei helyszínére. A pár éve még véglegesnek gondolt, mára átmenetivé vált, a vörösből szürke lett: Schumi újra az F1-ben van, s négy év után ismét Monzában versenyzett. Ám a régmúlt dicső hangulata ezúttal csak a pálya korlátain csüngő hálás tifosi által köszönt vissza – némi (vörös) színt lopva az amúgy egyhangúan szürke hétvégébe…

Amikor valaki az „A Ferrari egy nagy család” mondatot hangoztatja, az ember sokszor hajlamos egyszerű reklámközhelynek tartani e kijelentést. Amikor pedig a csapat azon tagjai emlegetik, akik holmi bankóriások dollárkötegeiért cserében mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül teszik ki bajnokuk szűrét; és akik a Scuderia szárnyai alatt felnövő és élversenyzővé fejlődő, csapatához még egy elherdált bajnoki cím ellenére is mindig lojális srácnak mondatják negyedszer is fülére a varázsigét – „Fernando is faster than you!” –, pedig nemhogy hiteltelenné, de egyenesen abszurddá degradálódik…
Ilyenkor teljesen jogosnak, természetesnek tűnik a nevetés, a szkeptikus megjegyzés, gúnyos élcelődés. Ám mihelyst Monzába érkezik a Cirkusz, a kritikusok arcára fagyhat a mosoly, elhalkulnak az érvek, és félbeszakadnak a szarkasztikus poénok. Ilyenkor ugyanis minden kétkedő szembesülni kénytelen az ottani légkörrel, mely azt sugallja: az állítás valóban igaz. Mert bármennyire is igyekszenek a márka eladhatóvá tételéért felelősök holmi „marketingespíárreklámkatyvass zá” lealacsonyítani e mondatot, hiteltelenné tenni jelentését, a mögötte rejlő életérzések nagyon is léteznek, működnek!

S ezt most Michael Schumacher is (újra) megtapasztalhatta: „Hittük és vágytuk, hogy nem ez volt az utolsó Monzai versenyed! Köszönjük, hogy visszatértél, Michael! Végre úgy érezzük, újra élünk!” – köszön rá a bajnokra a 2006-os monzai győzelmekor és visszavonulásának bejelentésekor készült fotókkal illusztrált hatalmas szurkolói transzparens az egyik lelátó kerítésére kötözve. Hiába, az igazi szurkoló sosem felejti, ha valaki annyi jót tett vele! A rengeteg élmény – siker és kudarc –, a megannyi érzelem emlékáradata ugyanis elapaszthatatlan. Még az olyan gyenge év ellenére is, mint az idei. Mi több, olykor újra meg újra kiönt, szeretettel árasztva el az emlékek főhősét.

Például az olyan ünnepi alkalmakkor, mint a 2010-es Olasz Nagydíj, mely egyben a nagy bajnok visszatérését is jelentette a Királyi Parkba. A múlt ellátogat a jelenbe. Kissé furcsa történet – mintha egy szent sétálgatna a katedrálisban, melynek freskóin önmagát is viszontláthatja… S ezt az abszurditást tovább erősíti, hogy az imádott versenyző, a Ferrari történetének valaha volt legnagyobbja és leghűségesebbje, éppen a legősibb rivális, a Mercedes színeiben teszi tiszteletét náluk.
Luis Figónak ezért pár öngyújtó, üdítős flakon, no meg a disznófej járt…

Schumachernek viszont hatalmas tisztelet: „Ezt a helyet nagyon sok érzelem és szép pillanat teszi színessé, amiket a ferraris időszak alatt éltünk át együtt. Ez akkor is észrevehető, mikor kimegyek a pályára, és ott találkozom a tifosival. Nem felejtették el az ő Micheléjüket! Természetesen ez nagyon boldoggá tesz.”
Na igen. A „családfőknek” azért lenne mit tanulniuk a család szó valódi lényegéről…

Csak rajt és más semmi…

Persze a „fő családfő” sem felejt. Luca di Montezemolo, az egykori munkaadó jókedvűen üdvözli korábbi versenyzőjét, bajnokát. Ma már „csupán” barátok, akik a várható fejlesztések, a bajnokság szempontjából sorsdöntő versenyek és a visszavonulás bejelentésének időzítése helyett már inkább magánügyekről beszélgetnek. Mert „Mikéle” immár piros helyett szürke overált visel, s az első rajtrács helyett a mezőny közepéig kell visszasétálnia, hogy autójába pattanjon.
Be is ül a 12. helyen álló Mercedesbe. A motor felzúg, a lámpák szabad jelzést adnak a felvezető körre – és a W01 heves cikázásba kezd. Ám az emberek figyelme az első rajtkockából induló Ferrarira irányul. Akárcsak négy éve… Most viszont „Mikéle” helyett Fernando a főszereplő, ő küzd a bajnokságért, ő teszi boldoggá az őrült tifosit.
A pályán a 2006-os győztes „Mikélére” pedig csak az a vörös sisak emlékeztet már – háromágú ezüstcsillaggal a tetején… A benne koncentráló arc a piros lámpák kialvását várja. Start! Az „öreg” Schumacher „megkopott reflexeivel” hamarabb reagál, mint az előtte álló ifjoncok, Sutil és Hülkenberg. A Mercedes azonnal legyorsulja az előle induló Force Indiát. Sofőrje előbb jobbra húz, majd a szintén arra tartó Hülkenberg szélárnyékába beleszippantva – bölcsen – úgy dönt, mégis a pálya közepén, a két Williams között tartja gépét. A számítása bejön – kétsávossá válik a monzai „autóút”. Schumi a belsőt választja, mivel pontosan tudja, a másik sornak vissza kell vennie a tömörülés miatt. Így is lesz: az ott haladó Barrichello, Webber, Vettel hármas az ütközést elkerülendő lassít. Schumi pedig melléjük érve mintegy átkacsint, majd szépen „elsétál” mellettük. A kigyorsítása olyannyira jól sikerül, hogy az újfent nehézkesen induló Webber sikánlevágása után a Curva Grande külső ívén a Red Bull mellé ér. Türelmesen használja ki tempófölényét, majd kellően óvatos fékezéssel fordul rá a Roggia–sikánra. Már ekkor látja, amint előtte a lelkes Hülkenberg a kavicsba kényszeríti Sebastian Vettelt. Schumi szűk íven kigyorsítva csap le barátjára, s máris a 7. helyen halad.
De nem sokáig. Elöl Lewis Hamilton McLarenje az első Lesmo kavicságyába rongyol. Schumacher e kanyarhoz érve pedig – tán valami törmelék miatt – lecsúszik az ívről: az imént szerzett pozíció ismét Vettelé. Megkezdődik a körözgetés – a két Red Bull között. Elérkezik a hatodik kör, melynek végén a Mercedes kissé bizonytalanabbul gyorsít ki a Parabolicából, mint az azt megelőző alkalmakkor. Márpedig Webber kocsija remekül tapad a gyors kanyarokban! A célegyenes végén kidugja sárga orrát a Mercedes szélárnyékából, és kifékezi a bajnokot. Ám Schumacher még nem adja föl. Akárcsak a rajt után, ezúttal is jobban gyorsít ki az első sikánból. Ismét tempófölénybe kerül a Curva Grandéban – ám ezúttal az ausztrál védi a külső ívet. Schumacher belül marad, majd a Roggiához érve megadja magát.
A 9. helyre kerül, melyet aztán a teljes verseny során megőriz.

A részletes leírás nem véletlen. Schumacher versenyéről ugyanis ezen kívül nemigen lenne mit írni: a futam érdemi része ez a hat kör volt, a többi 47 pedig csupán magányos és egyhangú körözgetés – egy kerékcserével félbevágva. Tét és a javítás esélye nélkül.
Hogy mennyire így van, a Webberrel történt ütközet illusztrálja legszemléletesebben. Abban a Roggia–sikánban, melyben „Mikéle” egykor leleményes testcsellel Mika Häkkinent ültette be a hintába, s ahol máskor könyörtelen határozottsággal a keményfiú Montoyát is engedelmességre bírta, Schumi most komolyabb ellenállás nélkül volt kénytelen útjára engedni jóval gyorsabb ellenfelét. Csakhogy a jelen már merőben más, mint a dicső múlt! Ez sokak számára megkopott gyorsaságának bizonyítéka, míg mások nyilván egyértelműen autója gyengeségének számlájára írják.
Valójában kicsit mindkettő igaz lehet. Egy nemrég megjelent interjúból kiderül, hogy Schumi maga is úgy gondolja, hogy egy 41 éves versenyző nem érheti el a huszonévesek szintjét. Ugyanakkor hozzáteszi – s erre már nem egy példát láttunk az F1, de a sport történetében is –, hogy tapasztalattal, némi leleményességgel és ésszel kompenzálni lehet e hátrányt. Már csupán alkalom kéne ennek bizonyítására. Tudniillik Schumacher számára az idei Mercedes nem adja meg erre a lehetőséget. Webber előzésekor tán elővehette volna a Hungaroringről ismert könyörtelenségét is (alapot adva a „Schumacher kétségbeesett” című elméletekhez), de ebben a helyzetben tulajdonképpen a lassítás volt az egyetlen lehetősége. Hisz még ha meg is próbál a Red Bull mellett maradni, ráadásul nem is lesz ütközés az esetből, a jóval gyorsabb ausztrál akkor egy vagy két körrel később előzi meg őt…
Látható, hogy Schuminak jelen állás szerint egyszerűen nem sok köze van az élmezőnyhöz. A Mercedes pedig nem csak a bajnokságot tekintve, de az egyes versenyeken is rendre esélytelen a Red Bullok ellen. Monzában is az volt.

Gene-rációk

Még akkor is, ha Nico Rosberg megvert egyet, s a másikkal szemben is éppen csak alulmaradt. S itt újra csak elkerülnek a fenti ellentétes nézőpontok: kor és képességek, kontra technika és háttér. De vajon amikor Schumi a huszonévesek szintjéről beszél, a Rosberghez hasonló „kölykökre”, vagy az annyi idősen már bajnokságot nyerő önmagára gondol? Cseppet sem mindegy! No nem mintha a Rosberg-féle ifjoncok szemernyit is tehetségtelenebbek lennének, csupán a már elért eredmények és a diadal utáni éhség miatt. Michael Schumacher ugyanis nem csupán 41 éves, de mellette hétszeres bajnok is. És amikor a fiatalokról „szintjéről” beszél, nem biztos, hogy csupán a gyorsaságra és frissességre gondol, hanem az őket hajtó motiváció „másságára” is. Hogy ezt pontosan mit is jelent, ahhoz elég összevetni a két Mercedes-versenyző monzai hozzáállását!

Már a nagydíjhétvége előtt szembetűnő különbségek voltak megfigyelhetők. A Belgiumból elégedetten távozó Nico Rosberg Monza „újszerűségét” optimistán várta: „A nehéz kezdés után Spában egész jó eredményt értünk el, jó volt szerezni pár pontot. A monzai pálya teljesen más karakterű, de bízom egy újabb pozitív hétvégében.” Vele szemben csapattársa visszafogottabban tekintett előre, s diplomatikus szavai inkább azt sugallják, nem várt sokat az Olasz Nagydíjtól: „A spái hétvége egészen szórakoztató volt, szívesen emlékszem rá, hisz a körülményekhez képest egész jó eredményt értünk ott el. A következő monzai verseny már teljesen más miatt lesz izgalmas számunkra, komoly kihívás lesz ez a csapatnak. Az idén már többször is láttuk, hogy a Monzához hasonló típusú pályák nem fekszenek nekünk. De minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a technikai csomagunkból a lehető legjobbat hozzuk ki.”
Folytatva a monzai nyilatkozatok boncolgatását, érdekesség, hogy míg pénteken mindkét versenyző elégedettnek tűnt (a fenti előzetes nyilatkozatok ismeretében ez nyilván más-más szintet jelent), szombaton már egy csalódott és egy elégedett német állt a mikrofonerdő mögött. Schumacher: „Az nem igazán – idézőjelben – meglepő, hogy most ott vagyunk, ahol. Eleve nem érkeztem eget rengető elvárásokkal Monzába. Nincs is semmi alapunk arra, hogy ezt tegyük. Ennek a kocsinak a fejlesztésében erősen visszavettünk, ezért már nem is fogunk nagy előrelépéseket tenni.” Schumihoz hasonlóan a lelkesen hajtó Rosberg is tisztában volt lehetőségeik határával, mégis mindent beleadott. Az eredmény a hetedik rajthely és egy bizakodó arc volt: „Óvatosnak kell lenni, nehogy megszokjuk, hogy már egy hetedik helynek is őrülten örülünk. Nyilván nyerni akarunk, nem hetediknek lenni. Mégis, a legjobbat nyújtottuk ma, ennél több nem ment. (…) A köröm jó volt. A versenytempóm még talán ennél is kicsit gyorsabb. A hetedik–hatodik hely lesz a cél, többre nem vagyunk képesek.”

Láthatóan Schumi elfogadta a szombati 12. helyezését, míg Nico kimondottan örült a 7. rajthelynek – de azért háromszorosan kiemelte, hogy mégsem éri be ennyivel. A versenyen Schumi a 9., Rosberg pedig a saját várakozásait is felülmúló 5. helyen ért célba…

Vajon a versenyt megelőzően a nehéz helyzetben is minél jobb eredményekre törő illetve a már kevésbé rosszal is megelégedő hozzáállások közti különbség abból adódik, hogy Nico jobbnak érzi autóját, mint Michael, és egyszerűen többet képes kihozni belőle bajnok társánál? Vagy netán Rosberg szimplán nem akar beletörődni abba, hogy csapata idén esélytelen, és ezt a szezont sem kívánja föladni – továbbra is várva a nagy lehetőségre –; míg Michael már valóban csupán azért körözget, mert – erősen sarkítva! – a jövő év még nem kezdődött el, az ideit viszont el kell tölteni valamivel?
Vajon az időmérőn és a versenyen mutatott teljesítmények ezen hozzáállások eredményei, vagy e hozzáállások adódnak a eredményekből? Talán Rosberg azért érkezett optimistán, mert jobban érzi magát a W01-ben, míg Schumi azért volt pesszimista, mert autójával reménytelen a viszonya? Netán Schumi azért teljesített csak átlagosan, mert így állt a dolgokhoz, míg Rosberg azért ért el a vártnál jobb eredményeket, mert eleve mindig a csúcsra tör?
Valószínűleg mindkettő egyszerre igaz is, nem is.

Rosberg nulla futamgyőzelmet számlál. Tavaly annak reményében igazolt a középszerű Williamstől a Mercedeshez, hogy végre képességeinek megfelelő autóval mutassa meg a nagyvilágnak, hogy képes nyerni – akár bajnokságot is. Ehhez képest egy olyan középszerű autót kapott 2010-re, amely volt csapatának autóival viaskodik a nagyok által hátrahagyott pontocskákért… Nicónak bőven van már tapasztalata abban, miként kell és lehet egy ilyen autóval versenyezni, s miként lehet annak lehetőségeiből a legtöbbet kihozni – még csak ilyen kocsi adatott meg neki. Mindehhez társul még az a fajta ifjonti dacosság, mellyel mindenáron meg akarja mutatni a világnak képességeit. A gyárivá alakuló címvédő csapattól joggal várta, hogy ehhez végre meglesz a szükséges technikája is, és most joggal csalódott. Föladni viszont nyilván nem fogja, s ha már tét nélküli az év, s – mint most Monzában is – belead apait, anyait. (Nyilván inkább apait…)
Schumacher 91 győzelmet és hét bajnoki címet számlál. Tavaly azért igazolt a Mercedeshez, hogy újra hódolhasson szenvedélyének, s hogy megmutassa, hogy még 41 évesen is képes nyerni – akár bajnokságot is. Ehhez képest egy olyan középszerű autót kapott 2010-re, amely a legkevésbé sem illik vezetési stílusához, méretes akadályokat görgetve ezzel a visszaszokni igyekvő bajnok útjába. Schuminak bőven van már tapasztalata abban, miként kell és lehet egy ilyen autóból győztes gépet faragni – akár évek munkájával –, s mikor érdemes ezzel egyáltalán próbálkozni. Idén hamar rá kellett döbbennie, hogy nem érdemes, ahhoz ugyanis, hogy három év kihagyást követően felvegye a kesztyűt az ellenfelekkel, még több időre van szüksége, valamint a most rendelkezésre állótól merőben eltérő alapokra. Mindehhez pedig társul az a tény, hogy Schumi már nem becsvágyó 21 éves, és semmilyen eredménykényszer nem nyomja a vállát. Minden rekorddal a zsebében már bőven megteheti, hogy egy ennyire gyenge év, mint a mostani ne érdekelje őt túlságosan.
E két versenyző tehát két, egymástól teljesen eltérő szemléletmódot, korosztályt, pályaszakaszt képvisel. Rosberg az a fajta ifjú teniszező, akinek minden kis tornán részt kell vennie, mivel csak így kerülhet az igazán nagy versenyek megnyeréséhez szükséges előkelő világranglistás helyezések birtokába. Schumacher, a sokszoros bajnok viszont már főként csak a grand slamekre hajt. S ez hozzáállásukban is megmutatkozik. A Rosberg-féle teniszjátékos még akkor is minden labdáért megküzd, ha éppen dupla brékelőnyben van, és az ellenfele adogat – nem ismer elveszett labdát, pontot. Schumacher viszont szemrebbenés nélkül semmire odaadja ellenfelének annak adogatójátékát, s kivárja, míg saját maga szerválhat a meccsért.

A két versenyző tehát teljesen más dimenziókban gondolkodik, hisz karrierjük különböző állomásain tartanak: Schuminak egy győzelem csupán egy a bajnoki cím felé vezető lépés, míg Rosbergnek egy áttörés lenne azon a falon, melyről eleddig rendre nagyot koppanva pattant le. Amikor tehát a Schumi által is említett ’A fiatalság a rutin ellen’ típusú összecsapásról beszélünk, a „csata” ezen vetületét sem feledhetjük el! Míg egy fiatal rendületlen lelkesedéssel fut neki a falnak újra meg újra, addig a tapasztalt róka inkább egy ajtót tervez, amin bejuthat… S ez máris megmagyarázza Schumacher Eddie Jordan által a visszavonulás jeleként értelmezett látszólagos kiábrándultságát, motiválatlanságát, érdektelenségét…

Gondok, rejtélyek – Megoldás helyett újrakezdés?

Nem ad viszont magyarázatot arra a 333 ezredmásodpercre, mellyel Nico Rosberg megverte őt a monzai időmérő edzés második szakaszában. Az ifjabbik német egész hétvégén gyorsabbnak tűnt csapattársánál, s az említett különbség a szabadedzéseken még nagyobb is volt – a verseny eredménye pedig önmagáért beszél… Márpedig ez nem csupán a hozzáálláson múlik!
Schumacher szombaton részletesebben is beszélt problémáiról, melyek – idén már magától értetődően – főként a gumikérdésre vezethetők vissza. „Tegnap javítottunk a kocsi viselkedésén. De nem értük el, hogy igazán kezes legyen. Meglehetősen nyugtalan és ideges.” – mindez egész hétvégén tisztán látszott a rekordbajnok fedélzeti kameráján is. Hogy ilyen nyugtalan volt a kocsi az, azt bizonyítja, hogy Schumiék ismét mellélőttek a beállítások terén. „Ismét feltűnő volt az egyes gumik közötti különbség. Leginkább az első kvalifikációs részben, ahol a különbség fél másodperc volt, holott a kocsin semmit sem változtattunk. Ez egyszerűen csak a gumikból adódott. Mindig vannak különböző variációk, amik buktatót eredményeznek. Megpróbálsz finomhangolásokat végezni, aztán erre hirtelen jön fél másodperc csak a gumikból… És ilyenkor már persze maga a finombeállítás sem stimmel 100%-osan.”
Schumacher idén már sokadjára panaszkodik a Bridgestone–abroncsok kiszámíthatatlansága miatt. Ez egyrészről kritika is a japánok felé, másrészről viszont azt mutatja, a „hétszeres” egyszerűen még az szezonhajrára sem tudta igazán kiismerni a gumikat. (És a Pirelli érkezésével idén talán már nem is feltétlenül érdemes próbálkoznia ezzel.) A történet arról szól, hogy két szett Bridgestone között olykor akár azonos típus esetén is jelentős eltérések lehetnek. S ez különösen problémát okoz az olyan alapvetően „félretervezett”, a gumikkal a változtatások óta is nehezen bánó autók esetén, mint a Mercedes. Ehhez adódik aztán hozzá Schumacher tapasztalatlansága, a korábbi gumi-generáció ismeretlensége.
Az eset azt bizonyítja, hogy Schumacher még ennyi, a Mercedesszel lefutott kilométer után is újra meg újra bizonytalanságba, ismeretlenségekbe ütközik a beállítások, a technika terén. Márpedig minél kevesebbet tud egy versenyző a technikai összefüggésekről, annál könnyebben téved el.
Olyannyira, hogy Schuminak a szombat délelőtti szabadedzésen egy másik „rejtélyes” jelenséggel is szembesülnie kellett: autójának végsebessége (mellyel pénteken még oly elégedett volt) több kilométer/órával lassabb volt, mint csapattársáé. „Tény, hogy a két kocsi között semmilyen különbség nem volt, ami azt eredményezné, hogy ő [Rosberg] tíz km/órával gyorsabb legyen. De ha összevetjük a csúcssebességeket az egyes csapatokon belül, és azt látjuk, hogy az egyik versenyző minden egyenesben sokkal gyorsabb a társánál, természetes, hogy az ember arra gondol: Akkor hogy is van ez?!” A dologhoz tán csupán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy nem Schumi volt az egyetlen, aki szombaton ilyen „parajelenségre” panaszkodott: Sebastian Vettel a célegyenesben csapattársához képest összeszedett „háromtizedes hátrányának” okait nem értette az időmérő után…
Olyannyira, hogy Schuminak a szombat délelőtti szabadedzésen egy másik „rejtélyes” jelenséggel is szembesülnie kellett: autójának végsebessége (mellyel pénteken még oly elégedett volt) több kilométer/órával lassabb volt, mint csapattársáé. „Tény, hogy a két kocsi között semmilyen különbség nem volt, ami azt eredményezné, hogy ő [Rosberg] tíz km/órával gyorsabb legyen. De ha összevetjük a csúcssebességeket az egyes csapatokon belül, és azt látjuk, hogy az egyik versenyző minden egyenesben sokkal gyorsabb a társánál, természetes, hogy az ember arra gondol: Akkor hogy is van ez?!” A dologhoz tán csupán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy nem Schumi volt az egyetlen, aki szombaton ilyen „parajelenségre” panaszkodott: Sebastian Vettel a célegyenesben csapattársához képest összeszedett „háromtizedes hátrányának” okait nem értette az időmérő után…

De vajon hol siklott félre Schumacher monzai hétvégéje? Pénteken mindkét szabadedzésen szokatlan kép fogadta az embert: ahelyett, hogy az újoncok és a Toro Rossók, Sauberek takarították volna már a gyakorlás elején a legendás aszfaltot, Michael Schumacher rótta a köröket rendületlenül. Folyamatosan lejjebb srófolva az idejét, magányosan…
Igazi teszthangulata lett így a pénteknek, mely akaratlanul is eszünkbe juttathatta, a Mercedes már-már 2010-es szlogenként hirdetett mondatát: „Már a jövő évre fejlesztünk”. Persze, az elsődleges feladat nyilván a speciálisan Monzára készített lapos hátsószárny tesztelése volt, no meg a csapat számára idén különleges fejtörést okozó végsebesség minél magasabbá tétele. Vajon valóban csak a gumik kiszámíthatatlansága okozta a későbbi félresiklást? Vajon valóban Monza miatt volt annyira fontos oly nagy szorgalommal a végsebességen dolgozni? De akkor mi volt a probléma szombat délelőtt a végsebességgel? S vajon miért nyilatkozta Schumacher a gyengére sikerült időmérőt követően, hogy „a tegnap nem sikerült jól számunkra, ma megint mindent a nulláról kellett kezdenünk”? Tán éppen e megválaszolatlan kérdések és nehezen magyarázható jelenségek reménytelensége miatt érdemes inkább már teljes erőbedobással 2011-re fókuszálni… Akár már a monzai péntek során is?

A kérdés nyitott marad. A következményeket meg láthatjuk.
S hogy vajon az idén elvégzett munkának, vagy például konkrétan a monzai gyakorlásoknak látjuk-e még más következményeit is – mondjuk a 2011-es évadban, a W02-es teljesítményében –, viszont még a jövő kérdése. Michael Schumacher és Ross Brawn múltját ismerve nem lenne meglepő. Schumi 2005-ben már élt át hasonló „föladós-jövőre-koncentrálós” szezont, mint a mostani; és Ross Brawn is fordította már előnyére egy reménytelen szezon összes hátrányát 2008-ban. Előbbi egy éppen csak elveszített bajnoki címet, utóbbi egy kiscsapattal a látszólag semmiből besöpört díjesőt eredményezett…

Hogy jövőre a lelkes tifosi vajon melyik Schumachert – az akkorit vagy az ideit – fogadja majd az ideihez hasonló szeretettel, talán a mostani monzai fellépéstől is függ kicsit. 2011 ugyanis a háttérben már rég elkezdődött! Hogy milyen lesz, persze még nem tudhatjuk, hiszen még csak a jelent, és a felszínt ismerjük.
Az viszont mást biztosan megmutat: bárhogy is alakul, „Mikéle” nem csupán a múltat jelenti, ő még ezüstszínekben is létezik, sikereit, múltját, eredményeit, de főként az iránta érzett lelkes rajongást nem írhatja fölül semmilyen helyezés, vereség és kritika.
Mert a múlt, a jelen és a jövő – olykor bármennyire ellentétesek, ellentmondásosak is – csak egymáshoz viszonyítva létezhetnek. A monzai hétvége pedig az idők, korok és generációk találkozása volt, melyben a múltbéli sikerek, a jelen szürkesége, a mai nehézségek és a jövőbeni remények furcsa keveredése mellett egyvalami állandóságot jelentett: a szurkolók szeretete az ő „Micheléjük” iránt.

A Császár útja (20.) – Színes Schumacher: ami az elmúlt hónapok címlapjairól lemaradt

Alulkormányzás, falhoz szorítás, középmezőnyben sínylődés, büntetések, előzések, fejlesztések, visszafejlesztések, fájó sebek a múltból, kritikával illette, védelmébe vette, milyen volt, most milyen, öregszik, hibázott, a hírnevét kockáztatja, azt írják, leírják, ezt mondták róla, azt mondják róla, szakértik, szurkolják, elemzik, szétszedik, kiforgatják, megnyúzzák, belemagyarázzák… STOP! Az elmúlt hetek-hónapok slágertémáin túl is van élet Michael Schumacher körül! Íme hát a példák!

„Hiszek abban, hogy képes vagyok elérni a célom – a cím megnyerését.” – Ezt mondta év elején, s ezt mondja még ma is. Pedig azóta rengeteg dolog megváltozott Michael Schumacher körül.
Változott és visszatért. Michael Schumacher még ma is megdöbben azon a pozitív fogadtatáson, melyet már tavaly nyáron megkapott, a kudarcba fulladt Ferraris beugrásának bejelentésekor. Meglepte őt, hogy az emberek még három F1-mentes év elteltével is ugyanúgy szeretik őt, sőt, meglepte őt, hogy egyáltalán ennyire szeretik őt. Ha ugyanis korábban Forma–1-ről volt szó, ő amolyan védőpajzsot vonva maga köré hagyta figyelmen kívül a külvilágot – olykor azon részét is, melyet nem lett volna muszáj.
De változott és visszatért. Ugyanis távollétének köszönhetően kívülről is láthatta önmagát és azt a világot, amiben hosszú évekig aktív főszereplő volt, s így ma már jóval tisztábban lát mindent. Schumi lazább, közvetlenebb lett, aki nem rest az újkori F1 hátrányos változásairól képet alkotni, a kényes csapatutasítások kérdésében határozottan állást foglalni, kedélyeket csitítgatni a (még) bajnokesélyes barát, Vettel sorozatos hibái körül, sőt ha kell saját hibáit beismerni, bocsánatkérő sms-eket írni, melyek hiányát állandó támadói korábban folyton a szemére vetették.
Változott, de visszatért. Mármint a régi Schumacher-kép a címlapokra, a megosztó, akit folyamatosan támadnak, kritizálnak, vagy pusztán véleményeznek a megmondók, vén álmodozóként, bukott hősként, vagy épp piszkos gazfickóként ábrázolva őt. És akinek egy-egy történetét, esetét akár heteken keresztül cincálják a különböző médiumok még akkor is, mikor azok már réges-rég a lezárt múltat jelentik. Mert hiába a megváltozott hozzáállás, a Schumacher név még mindig a régi: figyelemfelkeltő és jól eladható.
Visszatért, és változott. Visszatérésével ugyan a korábbi támadások és a média állandó figyelme is újra mindennapjainak része lett, ő ezt a régi, nyugodtságának mértékét tekintve viszont teljesen új hozzáállással kezeli: „Számomra az a fontos, hogy hogyan dolgozok az autóval és a csapattal. A média csak egy mellékhatás. Nincsenek hatással arra a képre, amit a lelki szemeimmel látok.”

A média folyamatos élcelődései, provokálásai, de csupán érdeklődése is mindössze egy kényszerű áldozatként kap helyet Schumacher életében, melyet a korábbiaknál jóval lazábban, higgadtabban és tudatosabban visel el, tudva, hogy ez csupán a valódi lényeggel járó hordalék, mely mindössze minimális figyelmet érdemel.
És a dolog szemmel láthatóan működik! Míg a média heteken keresztül a Barrichellóval történt esetén, és az azt követő büntetésén rágódik, addig jónéhány vele kapcsolatos esemény elkerüli figyelmüket, vagy csupán töredékét kapja a lehetségesnek…

Jöjjön hát némi – hetek óta halogatott – szurkolói hiánypótlás!

Szabadítsátok ki Willit!

Az elmúlt hetekben munkája kapcsán nemcsak Michael Schumachernek gyűlt meg a baja a „hatóságokkal”. Willi Webert augusztus 5-én hűtlen kezelés miatt 360 ezer eurós pénzbírságra és kétéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Stuttgarti Államügyészség. Weber a Pole Position Marketing (PPM) nevű cégének csődje miatt került bíróság elé – már sokadjára. A történet egy 2005-ös „házkutatás-sorozattal” indult, melyre az említett cég 2004-es csődje kapcsán került sor. A stuttgarti központú PPM 1996 óta birtokolta a Schumacher-termékek értékesítésének jogát, melyet 2001-ig a PPM azonos rövidítésű (…), dierdorfi központú Pole Position Merchandising nevű leányvállalata birtokolt. Utóbbinak Weber (papíron) csak üzlettársa volt. E cég azonban 4,5 millió eurós adósságot halmozott fel, majd 2001-ben csődbe is ment, melynek közel 100 dolgozó vált áldozatává. Weber ekkor másfél millió dollár értékű Schumacher-terméket mentett át a stuttgarti központú cégéhez. Értsd: ingyen kapta meg az amúgy is adósságban úszó leányvállalattól – melynek amúgy lényegében ő maga volt a tulajdonosa… Az eset miatt a menedzsert – már az anyacég 2004-es csődjét követően – hűtlen kezelés vádjával kezdte el vizsgálni a Koblenzi Államügyészség. A vád szerint Weber bár tudott dierdorfi cége adósságáról, továbbra is adósságot halmozott, majd szándékosan vitte csődbe az anyacég PPM-et (is), hogy elkerülje a felvett hitelek visszafizetésének kötelezettségét, valamint az átmentett termékek elvesztését. Webert a koblenzi ügyészség 2008 szeptemberében egy év felfüggesztett börtönbüntetésre és 360 ezer euró megfizetésére ítélte, de ezzel nem ért véget a történet, ugyanis a stuttgarti ügyészség ekkor jelentette be, ők is vizsgálódnak az ügyben: lévén az anyacég stuttgarti központú. Ennek eredménye lett a mostani döntés, mely mértéke amúgy (állítólag) utolsó pillanatban tett vallomásának köszönhetően lett ilyen enyhe…

S hogy mindez miért is aktuális Schumacher kapcsán? Egyes források azt feltételezik, hogy a 68 éves menedzserrel történt év eleji részleges szakításukban e kétes ügyek is közrejátszhattak. Állítólag a tavaly átadott dubai Schumacher-ikertornyok (létrejöttük szintén Weber munkájának eredménye) kapcsán is történtek sötét ügyletek. Weber egy üzleti negyed kiépítésére használta fel védence nevét, és tervei között szerepelt a ’ Schumacher Business Avenue’ felépítése is, melyből azonban nem lett semmi. A rá szánt millióknak pedig nyoma veszett…
Hogy vajon ezen újságírói feltételezésekből igaz is valamennyi, nem tudni. Ám hogy Schumi és Weber szétválása kimondottan ennek lenne köszönhető, kevéssé valószínű. Sokkal inkább annak, hogy a kerpeni visszavonulását követően Weber új projektekbe kezdett (első eredmény: Nico Hülkenberg williamses szerződése), Schumi pedig visszatérése után szabadabb és önállóbb akart lenni, mint korábban.

Az elődök nyomdokain

Például azért, hogy a nyári szünet alatt szponzori rendezvények látogatása helyett önfeledten gokartozhasson fia, Mick társaságában a németországi Wittgenbornban. Az ifjabbik Schumacher egy-két éve aktívan próbálkozik apja szenvedélyével. A 11 éves Mick rendszeresen részt vesz kisebb-nagyobb gokartversenyeken, sőt ezt az idényt a Német Motorsportszövetség által kiírt DMV Gokart Bajnokság, a 10–14 éveseknek létrehozott, 60 cm3-es, 8 lóerős járgányokkal futó ’Bambini A’ kategóriájában versenyzi végig, az apja által résztulajdonolt KSM Racing csapatban, Tony Kart gépekkel. Anyja nevét használva, Mick Betschként…
Az idény 8. versenyére augusztus 15-én, a Vogelsberg Ringen került sor, ahová – ha már nyári szünet – „apu” is elkísérte csemetéjét. S ha már ott volt, ő maga is benevezett a KZ2-es kategória (125 cm3-es, 41 lóerős gépek 6 sebességes váltóval) versenyeire. Persze ő már eredeti nevén… Hiába, a régi szenvedélynek még ma sem lehet ellenállni!
Elsőként az ifjú Schumacheren volt a sor. Szombaton a 13. helyre kvalifikálta magát, s a vasárnap kora reggel futott első versenyt a 12. helyen zárta. Ezt követően délután már a papának szurkolhatott, aki 77-es rajtszámú (vajon miért ennyi…?) gokartjában a harmadik helyről várta a szabad jelzést. Schumi a rajtot követően az ötödik helyre esett vissza, ám a harmadik körben már másodikként haladt át a célvonalon. Győzelmi esélyei azonban nem voltak: az 5. körben ugyanis balesetbe került, és kiesett.

Nem túl jó kezdés ez a két Schumi számára, ám a java még hátra volt! Mick közvetlenül apja után máris a rajtrácson állt. Egész pontosan a 12. kockában – előző versenyének helyezése miatt. Ahonnan indulva már az esős verseny első körében a 4. helyre tornázta magát, s amellett, hogy itt is csapott le előtte a kockás zászló, a leggyorsabb kört is ő futotta!
Idei második legjobb helyezése volt ez. Az előző, wackersdorfi hétvége második versenyén is 4. helyen ért célba (akkor az első versenyén 5. lett), ám az eddigi legjobb helyezéstől még így is elmaradt: az idény legelső versenyét, a „hazai” földön – „apu pályáján” – megrendezett kerpeni 1. futamot ugyanis megnyerte! Emellett van még egy kerpenben elért 11. helye a második futamról; Oppenrodban 16. és 23. volt, Hahnból egy 15. és egy 20., a múlt hétvégi urloffeni versenyekről pedig egy 7. és 11. helyezéssel távozott. Mindez jelen pillanatban az összetett bajnokságban 92 pontot és a 9. helyet jelenti számára. Lemaradása az élen állóhoz képest pedig 99 pont.

Ismerős helyzet? Távol a bajnoki esélyektől, még tanulófázisban… Szerencsére őt még nem támadják miatta. Tán ezért is a média reflektorait távolabb tartó, az irreális elvárásoktól óvó Betsch név. Talán Michaelnek is álnéven kellett volna visszatérnie?
Wittgenbornban így is lebukott volna! A nagyobbik Schumi ugyanis látványos előretöréssel tette a maga számára izgalmassá második futamát. Tudniillik az utolsó helyről rajtolt, ám a régi időket idézve száradó pályán slickeket használt – és meg is kezdte a felzárkózást! Az első körben négy, a másodikban egy, a harmadikban négy, a negyedikben kettő, aztán négy, majd három helyet nyert, s már a második helyen száguldott (egy ideig vezetett is), mikor újra esni kezdett. Márpedig ez egy slickeken száguldó versenyző számára nem a legörömtelibb hír. Így aztán az utolsó három körben öt helyet bukva, a 77-es rajtszámú „hétszeres” végül 7. lett – mintegy előrevetítve spái hétvégéje alakulását…

Remek móka lehetett ez apja és fia számára egyaránt. A hétvégét együtt töltve, a pálya mellett grillezve, a „kollégákkal” barátkozva, lakókocsiban megszállva – amolyan igazi versenyzőéletmódot folytatva. Nem utolsósorban névtelen átlagemberként, távol a szalagcímektől, büntetésektől, elvárásoktól, a vitáktól, kétkedő szavaktól és rágalmaktól. Csak és kizárólag a versenyzés örömét élvezve, hangulatát megélve.
Mert Schumi hároméves szünete során éppen ezt a világot fedezte fel magának újra: a motorversenyein, gokartozásain ismét előjött a régi reflektormentes, olajos-benzines idők hangulata, ahol minden versenyző csupán versenyző, ahol maga is órákig bütykölheti gépeit, s ahol nem kell másra figyelnie, csak a száguldásra és a gépekre. És hiába a hét F1-es bajnoki cím minden előnye, kiváltsága, Schumi újra és újra visszatér a gyökerekhez, és most Mick-kel is ezt a világot igyekszik megismertetni, hisz ez adja az alapját a motorsport iránti szerelemnek, minden más – elhivatottság, siker, hírnév – csak ezután jön.

Lóerők – másként

Mick Schumacher tehát szemmel láthatóan édesapjára ütött, ami a versenyzést illeti. Tán hamarosan majd őt is láthatjuk egy Häkkinen, a kis Hugo ellen küzdeni a pályán – mondjuk egy nemzetközi gokartversenyen…
Schumi lánya, Gina Maria viszont önmegvalósítás terén anyja nyomdokain lépked: július elején westernlovaglásban nyert versenyt a szülei által alapított lovas komplexumban rendezett CS Classic verseny gyermekeknek kiírt kategóriájában. Úgy tűnik, ő édesanyja szenvedélyét örökölte…
Bár a hétszeres bajnok feleségéről, Corinna Schumacherről kevésszer esik szó a médiában, két dolog biztosan beugorhat róla. Az egyik, amint a szőke családanya, arcán még a sok-sok izgalom nyomaival, az örömtől viszont már megkönnyebbülve öleli át férjét egy győztes verseny, egy bebiztosított bajnoki cím után, hatalmas puszival édesítve a diadalt. A másik pedig, hogy példamutató családanyaként távol tartja magát a nyilvánosságtól, a címlapoktól. Igazi állatbarátként viszont akár a reflektorfényt is vállalja, s ha kell, a neve és pénze által kínált kiváltságokat is kihasználja. Mert egy jó ügy megér ennyit! Corinna Schumacher pedig szereti a jó ügyeket – na meg a ló-ügyeket…
Legalábbis a 2006-ban a Törökországban haszonállatként használt lovak megmentéséért indított Peta-kampánya erre utal. A ’Traktorokat lovakért’ akciója persze csak egyik oldala Corinna szenvedélyének, melyet az állatok, s azon belül is a lovak iránt érez.
Pedig kezdetben félt tőlük… Először még kislányként ült pónilón, de ez még koránt sem lett szenvedély, hisz hogy azzá váljon, arra egészen a 2000-es évek elejéig kellett várni. Egy dubai nyaralásuk során ismét lóra pattant, és valami csodás dologra bukkant: „Volt a ménesben egy quarter ló, amit azért tartottak, hogy a kiegyensúlyozott természetével megnyugtassa a többi lovat. Azt mondtam, hogy ezen a quarter lovon szeretnék lovagolni. És ezeken a csodálatos teremtményeken keresztül fedeztem fel ismét a lovaglás szeretetét.”
Olyannyira, hogy 2006-ra elkészült a Schumi a tízedik házassági évfordulójukra (2005) szánt ajándéka: Corinna végre a saját nevét viselő ranch-én lovagolhatott. A farm a svájci Givrins 3200 négyzetméterén terül el, s ma az alpesi állam legnagyobb, legmodernebb westernlovas komplexumaként működik, ahol 26 lóboksz és egy több mint 1400 néző befogadására alkalmas lovas csarnok várja immár évek óta az egyre rangosabb versenyek mezőnyét.
Corinna álma egyre valóságosabb – na meg sikeresebb. Olyannyira, hogy idén először a Westernlovas Európa-bajnokságnak is otthont adhatott (akárcsak 2011-ben) a CS Ranch. Az egyhetes programra közel 250 ló érkezett szerte Európából.
S a résztvevők között három Schumacher is szerepelt!

Maga a sportág amúgy amerikai „találmány”. A western lovaglás ugyanis az amerikai állattartó életmódhoz szorosan kapcsolódó lovas feladatokból alakult ki. Az igazi cowboy legfőbb értéke a ló volt. Ha jól bánt vele, harmonikusan tudott vele együtt dolgozni, az egyfajta dicsőség volt. S miként az autóversenyzésben is valódi elismerést von maga után egy-egy a sofőr által bemutatott látványos előzés, driftelés, zsonglőrködés, úgy a lovasoknál is megsüvegelendő volt egy-egy marhaterelés közben „előkapott” látványos mutatvány a lóháton.
Ezen elemekből alakult hát ki a ’reining’. Pontozásos sportágról van szó, melyben a meghatározott elemek végrehajtásának minősége dönt. A reining lelkét az ember és a ló viszonya adja: minél természetesebb módon képes rávenni lovas a lovát a – már egyáltalán nem természetes – mozdulatokra, állat és ember között annál nagyobb a harmónia.
A reining a hirtelen irányváltásokról, a ló tökéletes ismeretéről szól. A lovas úgy veszi rá az állatot egy-egy pörgésre (spin), hátraléptetésre (lényegében tolatás), vagy éppen a leglátványosabb elem, a „csúszó megállás” (sliding stop – gyors vágtázást követő hirtelen „fékezés”, mely során a ló hátsó lábain csúszik, nagy porfelhő kíséretében…) végrehajtására, hogy közben „hosszú száron”, azaz a gyeplőt lazán tartva, mindössze egy kézzel fogva, súlypontáthelyezésekkel irányítja paripáját, aki a végrehajtott feladatok során folyamatosan megőrzi nyugalmát. A versenyhez persze igazi cowboy-öltözék dukál: Jockey-kalap, sarkantyús csizma, miegymás…

Olybá tűnik, a Schumacher-családban a lóerők uralma más értelemben is kihívást jelent!
Márpedig a hazai pályán megrendezett Európa-bajnokságnál jobb kihívást nem is találhattak volna. S hogy ne csupán a rendezés jelentse az egyetlen próbatételt, a család is nyeregbe pattant.
Elsőként Gina Maria, aki Gunners Enterprise nevű lovával az első helyen végzett (holtversenyben) a gyermekeknek kiírt ’USA Limited Non Pro’ kategóriában. Aztán következett Corinna, aki Nimble Star Wars nyergében a Schumacher névhez méltóan szerepelt az amatőrök versenyében: Európa-bajnokká koronázták. Ha valaki azt gondolja, a hazai pálya kissé lejtett számukra, nos, téved! Corinna Schumacher már évek óta versenyez a westernlovaglás reining nevű szakágában, számos trófea díszeleg polcain, és naponta órákat tölt edzéssel, gyakorlással a minél jobb eredmények érdekében.

Szenvedélyes. Ebben bizony nem különbözik férjétől. Maximalizmusa olyannyira „Schumacheri”, hogy a Corinna Schumacher Ranch-en csakis a legmodernebb, legtáplálóbb takarmány kerülhet a lovak elé (Olaszországból), akik nem mellesleg speciális talajú, speciális fából készült istállójukban, lószoláriumukban pihenhetik ki a versenyek megpróbáltatásait… Mindenből csakis a legjobbat!
A komplexum modernségét amúgy annak sokoldalúsága is megmutatja. A CS Ranch nem csupán lovas csarnokból és istállókból áll, de konferencia- és klubhelységekkel, kiszolgálóegységekkel, ajándékbolttal is rendelkezik. Mindez persze luxuskivitelben.
Vajon mi lesz az ajándék a húszadik évfordulóra…?!

Ahogyan Corinna kissé aggódva, mégis maximálisan elfogadva-támogatva segíti férje F1-es pályafutását, úgy Michael is igyekszik a legaktívabban részt vállalni párja álmának megvalósulásából. A lovascentrum felépítésekor is aktívan tevékenykedett, fúrt, faragott; de magát a ’reining’ lovaglást is alaposan megismerte. S ha éppen arról van szó, nyeregbe is pattan – akár egy-egy versenyen is.
Most éppen „arról volt szó”… A június 28 és július 4 között megrendezett esemény (ez az évente rendezett CS Classic és az idén itt rendezett Eb együttesét takarja) kapcsán ugyanis Schumacher – kihasználva saját médiaértékét a „jó ügy” érdekében – öt ország öt „F1-es tévéjét” hívta vendégül egy kis vadnyugati megmérettetésre – a német RTL, az angol BBC, az osztrák ORF, az olasz RAI 1 és a holland RTL 7 csatornák riportereivel. Az eseményre július 3-án (némi felkészülést követően) került sor, amolyan „Eb-betétfutamként”. S amellett, hogy elsősorban a média figyelmét próbálták megnyerni általa a western szakág számára, remek show-val is szolgált mind a kilátogatóknak, mind pedig a Schumival ily módon exkluzív anyagot készítő tévétársaságok nézőinek.
Elvégre Schumachertől ritkán látunk hatalmas „füstölős” fékezéseket, pörgéseket, gyorsításokat, kanyarvételeket bemutatni… egy ló nyergében. Márpedig most ezt tette, miként az F1-es bokszutcából ismert riporterek, például a szépszemű BBC-s, Lee McKenzie vagy éppen az ORF-es Ernst Hausleitner. A selymeshangú brit hölgy igencsak jól (második lett a versenyben), míg a fura ingjeiről és szemüvegéről ismert osztrák felettébb viccesen (utolsó lett) teljesítette a kötelezőt. A versenyt amúgy az RTL riporternője Frauke Ludowig nyerte, Schumi pedig Gunners Enterprise-on – azaz lánya lován ülve – harmadik lett.
Legalább végre láthattuk őt dobogón az idén is…

„Ez az a hely, ahol el akarjuk tölteni az életünket.” – mondja Schumacher az RTL riporterének a „nagy versenyt” követően, házuk hatalmas, a Genfi-tóra néző udvarán állva. „Hogy miként eltölteni, az már más kérdés. Hogy egyszerűen csak ülök nyugodtan a karosszékben és könyvet olvasok, vagy továbbra is valamiféle aktív tevékenységet végezzek… deee azt hiszem, én lennék az utolsó, aki előbbit választaná, mert egyszerűen túl nagy energiabomba vagyok, és muszáj valamit csinálnom, aktívnak maradnom.”
És valóban aktív. Gokartozik, lovagol és éli álomba illő életét csodás felesége és két gyermeke társaságában. Mindene megvan már, így nem szorul rá, hogy a világot körbeutazva kéthetente kitegye magát az emberek folyamatos kritikáinak és támadásainak…
Nem is ezért csinálja. Csupán azért, amiért minden mást – lovaglást, gokartozást, farmépítést: életszenvedélyből!

* A Schumacher reining versenyéről készült riportok megtalálhatók a CS Ranch hivatalos weboldalán (http://www.cs-ranch.eu/) angol, német, holland és olasz nyelven.

A Császár útja (19.) – Spa Hetese

Alig egy órányi autóútra innen született – bár ő lehet, hogy fél óra alatt is megtenné a távot… A Forma–1 legeredményesebb versenyzőjének és legcsodálatosabb versenypályájának története az elmúlt két évtizedben szorosan összefonódott. Most négy év után ismét találkoztak. Kapcsolatuk már-már mágikus: kölcsönösen tisztelik egymást, hisz mindketten rengeteget kaptak a másiktól. Michael Schumacher újabb Spa–Francorchamps-ban eltöltött száguldó hétvégéje így csakis érdekes lehetett!

1991. augusztus 24, szombat. Egy erős megfázással bajlódó ifjú német autóversenyző elképeszti csapatát, kellemetlen helyzetbe hozza tapasztalt csapattársát, heves nyálelválasztást indukál a sikerre és lehetőségre éhes F1-es bizniszkutyák körében. A történet pontosan ismert. Michael Schumacher élete első Forma–1-es versenyhétvégéjén valósággal berobban a sztárokkal teletűzdelt mezőnybe. S amit akkor még senki sem sejthetett: mindez az első lépése volt csupán annak az embernek, aki pár év alatt fenekestül felforgatja a Száguldó Cirkuszt. Új piacokat nyit meg Bernie Ecclestone üzlete előtt, F1-es nagyhatalommá téve mára Németországot. Új színt visz a mezőnybe, mely addig főként a Senna–Mansell–Prost–Piquet szupernégyes uralmáról szólt, s az évek során átrajzolja a sztárokról alkotott képet. Átütőerejű fölényével megosztja az F1-világot, újraalkotja a dominancia szó jelentését. Sikerkorszakával és rekordhalmozásával meghonosítja a mindenre kiterjedő elemző alaposság szemléletét. Ferrarinál eltöltött 11 szezonjával pedig szó szerint csapatsporttá emeli az autós királykategóriát. Az évek során trófeái egyre csak bővülnek, népszerűségével egyetemben – ő pedig újabb és újabb célokat tűz ki, és megállás nélkül száguld előre a sikerek útján.

Egyetlen dolog azonban mindvégig pontosan olyan marad egész pályája során, mint amilyen első versenyhétvégéjén volt: a Spa iránti szerelme, valamint sikeressége ezen a legendás és mágikus pályán.
Mert Spa különleges számára, ahogy ő is Spa számára. Az évek során ugyanis rendre egymásra találtak, újra és újra valami csodálatost és rendkívülit alkottak együtt, valami hihetetlenül szoros összefonódással egybeforrasztva saját történetüket. Hiszen ha Schumacherről van szó, Spa neve megkerülhetetlen. Miként ha a belga pályán futott számtalan legendás verseny kerül terítékre, Schumacher neve is biztosan sokszor elhangzik. Ha ők ketten találkoznak, az szinte mindig hagy valami emlékezetest az utókorra.
E közös történetben a csúcsok és mélységek oly intenzív különlegességgel követik egymást, mint az Eau Rouge kanyar meredek hullámai. Schumi itt aratott hat diadala, bukásai, előzései, csatái, villanásai. A 2002-es „grand slammel” elért domináns győzelem; az 1998-as ütközése, majd ütközete Coultharddal a pályán, illetve a bokszban; a 2001-es rekordot jelentő 52. győzelme; a 2000-es – egy csodás előzés elszenvedésével elveszített – csatája Häkkinen ellenében; a 2004-es pazar időmérőköre az esős pályán; a szó szerint millimétereken múló 1994-es kizárása; második Ferraris győzelme ’96-ban egy esélytelen autóval; a Szató által rommá zúzott apró reményt jelentő verseny a reménytelen 2005-ös évben, mely mindmáig az utolsó volt itt. Na és talán a legnagyobb: a Damon Hillel vívott látványos csatáját követő elsöprő győzelme a 16. rajthelyről indulva 1995-ben…

Eau Rouge: egyszer fent, másszor lent... Itt éppen a csúcs, azaz a 2002-es szuperdominancia felé

Schumacher – Spa – Hét

Amikor a csodaszép Jordan–Ford 191-es járgánnyal először száguldott végig az ezerarcú Ardennek dimbes-dombos vidékén ritmusos harmóniával kígyózó aszfalton, még nem tudhatta senki sem: a szombati edzés után neve mellé kerülő hetes szám jóval többet jelent majd az ifjú német tehetség számára, mint egy aszfaltra festett ábrát az élete első F1-es időmérőjén megszerzett rajtrács mellett. …
Mert 13 évvel később a már a kezdetekkor a sisakján ragyogó hét csillag új jelentést nyert: Schumacher ugyanezen pályán megszerezte hetedik bajnoki címét. A hetediket, mely akkor oly magától értetődőnek tűnt, ám mely 1991-ben még csupán az álmok között sem szerepelt. Imádott csapata, a Ferrari 700. nagydíján! A hetes szám és a spái sebességszentély bűvöletében. Sorsszerűség?
Mindenképpen!

Mindezek tükrében tehát nem is meglepő, hogy most, új karrierje kezdetén, a ’Schumacher + Spa–Francorchamps’ képlet eredménye újra 7 lett. Elvégre az első is így kezdődött…
Ám ez az eredmény valahogy kevésbé illik a két F1-es legenda közös történeteinek sorába. Michael Schumacher vasárnap megszerzett hetedik helye ugyanis karrierje legrosszabbja a Belga Nagydíjon (ahol eddig, ha célba ért, mindig dobogós volt!). Ráadásul ezúttal látszólag semmi rendkívüli nem történt a spái fellépésén – ami azért az itt megrendezett versenyeit tekintve ritkaság… (Tán éppen ez teszi majd különlegessé a sorban?)
Persze csak látszólag. Tudniillik az idei év és a körülmények tekintetében ez az eredmény meglehetősen erősnek mondható. Mint ismert, a Mercedes az elmúlt hetekben már minden erejével a következő szezonra koncentrál. Így aztán az amúgy sem túl acélos W01-es a komolyabb fejlesztések hiányában egyre inkább belesüllyed a mezőnybe. Mert míg a többi középcsapat lelkesen és lázasan fejlesztve küzd egy-egy jó eredményért, elcsípett pontért, dobogóért, addig a Mercedes nagy csapatnak tartva magát, magasabb célokra koncentrálja figyelmét. Vállalva ezzel azt is, hogy a Renault mellett már a Williams, a Force India, sőt, a Sauber is utolérje, lehagyja őket.

A hétszeres!

Esőre hangolva

A tudatosan vállalt mellékszerep mellett ráadásul a Belga Nagydíjon más problémák is felléptek: Schumi tíz rajthelyes büntetést kapott hazánkban a versenybíróságtól – mintegy útravalóként „hazai” versenyére. Ráadásul Nico Rosberg is kénytelen volt számolni egy a szombati elkerülhetetlen váltócseréje miatti öthelyes hátrasorolással. Márpedig ez az időmérőkön amúgy sem villogó Mercedesek számára nem sok jót ígért vasárnapra.

Egyetlen reményük lehetett csupán: az időjárás. Mely Spa esetében bizony elég megbízható partner a rendkívüli helyzetek által előidézett meglepetésre várók számára. Nem beszélve arról, hogy már a két pénteki szabadedzés alkalmával sem úszták meg szárazon a versenyzők. A kapott büntetések már csak ezért is lehettek annyira bosszantóak. Ilyenkor, egy váratlan eseményeket magában hordó helyszínen ugyanis pont az a lényeg, hogy az amúgy esélytelenek a lehető legközelebb a tűzhöz várják az esetlegesen kínálkozó lehetőséget. Hogy aztán lecsapjanak rá, s Force Indiaként kaparintsák meg a pole-t, Kubicaként egy nem várt dobogós helyezést.
A tűz közelében, nem pedig az újoncok közül rajtolva…

S lám, minden rosszban van valami jó: a fejlesztések föladása miatti esélytelenség, a büntetések miatti hendikep nemcsak a jó eredmény reményét vette el a csapattól, de a terhet is a vállukról. Így aztán most már nem csupán Schumacher, de Nico Rosberg is bátran kockáztathatott. Például egy esőre hangolt beállítással.
A pénteki edzésekből ugyanis egy dolog már tisztán megmutatkozott: hiába a megint átdolgozott F-csatorna rendszer (melynek aktív változatát Schumi tesztelte egy különleges kesztyűben az első edzésen – tán már Monzára készülve…), hiába a délelőtt cserélgetett padlólemezek, a Mercedesek az esős pályán jóval közelebb vannak vetélytársaikhoz, mint szárazon. Mert míg intermediate és esőgumikon folyamatosan versenyképesnek tűntek, addig a nap végére felszáradó pályán máris nagyobb hátrányban voltak. Nem véletlen hát Ross Brawnék döntése az időmérő előtt: „Az esőben reménykedünk. Nico úgy döntött, egy nagyon ’puha’ beállítást választ az esőre koncentrálva. A mi helyzetünkben kockázatosabb döntéseket is hozhatunk, mert nincs mit veszíteni. A mai betétfutamokon minden esetben volt egy biztonsági autós fázis, rögtön az elején. Ez akár a kezünkre játszhat majd. Adva van előttünk a lehetőség: kockáztatni és a biztonsági autóból hasznot húzni.”

Mindezek ismeretében az időmérőn harmadik etapjának elszalasztása nem is lenne feltétlenül meglepetés. Az utóbbi versenyeken sem voltak erősebbek a kvalifikáción, hát még esős beállításokkal! Csakhogy még ha a már pénteken is egyensúlyi problémákkal küzdő, esőre váró Rosbergnek nem is volt sok esélye a Q3-ba lépni, Michael Schumacher esetében ez már nem jelenthető ki. Szombaton Schumi egyértelműen jobb tempóra volt képes csapattársánál. Tán Spa varázsa, tán csak és kizárólag a beállításbeli különbségek eredménye (Ross Brawn: „Nicóé extrémebb, mint Michaelé.”), de Schuminak csapattársával ellentétben be kellett volna jutnia az edzés fináléjába, ha… Ha csapattársa nem tartja fel.
„Sajnos megint emiatt a mágneses erő miatt szenvedtünk, ami autóinkat egymáshoz vonzza.” – mondta Brawn az eset kapcsán. És valóban! Idén Monacóban és Silverstone-ban is történt hasonló eset (rendre Schumacher kárára), ami legalábbis elgondolkodtadtó… „Nagyon közel voltak egymáshoz, de nem lehetett nagyobb távolságot tartani, mert szorított az idő. Aztán Buemi hibázott Nico előtt, és máris az ő orra előtt volt. Nico nem vehetett vissza, mert Michael jött mögötte.” Mindez érthető. De vajon miért kellett Michaelnek Nico mögött lennie?!
Már első gyorskörében mögé került, s miután láthatóan gyorsabbnak tűnt nála, várható volt: csapattársa az utolsó, mindent eldöntő körben is akadályozni fogja őt. Így is lett. Mindössze öt századmásodperc hiányzott volna a bejutáshoz, amit ezúttal a Mercedes saját magától vett el… Schumachert azonban láthatóan nem viselte meg az eset. Hátrasorolása miatt amúgy is mindegy volt számára, így kiesését követően lazán mosolyogva osztogathatta az aláírást a rá a motorhome-oknál lecsapó rajongóknak.

Aggódnia mindössze az edzés első szakaszában volt oka: a mezőny első kigurulását követő, az esőtől való félelem miatti tolakodásban. Ami már a bokszutcában elkezdődött, mikor az újonc istállók némely versenyzője – kihasználva, hogy garázsuk a boksz végén van – nemes egyszerűséggel bevágott elé. Okos enged…
És aztán szenved. A felvezető körben ugyanis „ádáz csata” következett Di Grassival és Trullival. A Mercedes gyengesége újra megmutatkozott: az egyenesben képtelen volt megelőzni az újoncokat. Ekkor úgy tűnt, hiba volt a bölcsebb engedékenységének elvét követni a bokszban, ám hogy Schumi rutinja milyen sokat is számít, az első mért kör csoportos kicsúszásai mutatták meg igazán. Miután a leszakadó esőben Trulli DiGrassiba rongyolt, a körülöttük lévők pedig sorra a kavicságyba, Schumi hidegvérrel fűzte át magát rajtuk, s közben még arra is ügyelt, hogy mindez ne kerüljön neki nagy időveszteségbe. Mert okos enged…
Ha már a Mercedes ilyen szürke, legalább a benne ülő bajnok szórakoztat minket egy-egy látványos megmozdulással!

A Mercedesek egész hétvégén esőt vártak - megkapták!

Schumacher–Rosberg: döntetlen

Amelyekből szerencsére vasárnapra is jutott pár! Például a rajtnál, ahol a 21. helyből már az első kör végére 14.-et varázsolt, majd egy körrel később a 13., a következőben pedig már a 12. helyen haladt, Vitalij Petrov és Nico Rosberg után. Ezt követően megkezdődött a szokásos körözgetés, és a várakozás. Schumi és a Mercedes taktikája már a rajtnál egyértelmű volt: a keményebb keveréken rajtoltak, hisz az előző két nap időjárását és a vasárnapi előrejelzéseket alapul véve azzal számoltak, hogy a verseny során megérkező eső annullálja a gumiszabályokat (vagyis nem lesz kötelező mindkét keveréket használni), s így megspórolhatnak egy kiállást. E taktika ésszerű volt, s a helyzetükben (nincs mit veszíteniük, ráadásul amúgy is az esőre készültek) szinte kötelező.
S mint utólag bebizonyosodott, kifizetődő is. Elvégre Schumi és Rosberg úgy kerültek a 6-7. helyre a 17. körben, hogy az előttük haladó lágy gumival rajtolók sorra kiálltak kereket cserélni. S az ekkor nyilvánvalóvá vált: e pozíciókat akkor fogják csak megtartani, ha elered az eső, és a mezőnynek köztes- vagy esőgumikra kell váltania. Szerencséjükre így is történt!
Persze a nagyobb meglepetés (ezúttal is) elmaradt. Ahhoz ugyanis, hogy e kavarodásból még több pozíciót nyerjenek, nagyobb kavarodásra lett volna szükség…
Például egy korábbi esőzésre. Tudniillik keményebb keverék ide vagy oda, a mezőny lágygumin kezdő része kiállás után jóval nagyobb tempóra (jó két-három másodperccel gyorsabb körök) volt képes a friss keménygumikon, mint az azon rajtolók. S mire az égi áldás leszakadt a verseny végén, Schumiék hátránya már olyan tetemes volt, hogy még az egy körrel korábbi kiállással sem tudtak közelebb kerülni az élmezőnyhöz. (Nem beszélve arról, hogy a korábbi – és nagyobb – esőzés a beállításaik miatt is kedvezett volna nekik, hiszen szárazpályás lassúságuk mértéke ennek is köszönhető.)
Ám a lényegen ez semmit nem változtat: szakadhat az eső, süthet a nap, körözhet a Safety Car, a Mercedes idei autója egyszerűen már túl kevés ahhoz, hogy igazán komoly meglepetést okozzanak vele.

Már csak ezért is érdemes örülni a végül megszerzett hatodik és hetedik helyeknek!
Na meg azért is, mert megszerzőik látványos csatákat vívtak e pozíciókért. Első felvonásként a mindig résen lévő Michael Schumacher csapott le! A tízedik körben Vitalij Petrov támadást indított a szemmel láthatóan szenvedő Rosberg ellen. Az Eau Rouge-t követő egyenesben kibújt szélárnyékából, s manőverével a pálya mellé kényszerítette a meglepett németet. Schumi pedig kapva az alkalmon, egy pillanatig sem tétovázva csapott le a lehetőségre: végre megelőzheti amúgy is lassabb csapattársát. Kellő agresszivitással vágott a másik Mercedes mellé, s még éppen elsuhant mellette, mielőtt visszatért volna az ideális ívre. Nico Rosberg első szárnyvéglapjának egy része pedig látványos szikrák kíséretében távozott a helyszínről… Mondhatnánk, ez volt a visszajáró az előző napi föltartásért.

Ám az összecsapás itt még nem ért véget. Miután a 34. körben a bokszba siettek köztes gumikért, Rosberg valószínűleg még nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen. A kerékcseréknél ugyanis kénytelen volt megvárni, míg szerelői csapattársa kocsijával végeznek, s ezzel a 9. helyre csúszott vissza. Mindezt Petrov és Schumacher fránya előzése miatt… Ugyanakkor az eső azt is jelentette, hogy végre megfelelő beállításokkal körözhet a belga pályán! És mindezt ki is használta. Előbb Kobajasit, majd a Jamamotó által feltartott csapattársat is megelőzte. Ugyanott, hasonlóképpen, mint ahogy őt előzték pár körrel korábban. Schumi pedig tehetetlen volt. Míg szombaton csapattársa extrémebb beállításai előnyt jelentettek számára vele szemben, s a verseny első, száraz felében szintén, most hátrányára váltak. Ráadásul köztes gumijai már hólyagosodni kezdtek (Spában idén ez volt a divat), így annak is örülhetett, hogy a végén Kobajasi nem jelentett veszélyt rá.

Maradt tehát a hetedik hely. A mágikus hetes, mely mára egybeforrt nevével, és a belga pályán írt történetével. Már csak a hetedik itt aratott győzelem hiányzik…

A keménygumis taktika bevált, ám csodát ez sem hozott...

A spái 7 vége?

„Úgy tűnik a hetes a szerencseszámom. Csak remélni tudom, hogy ezután az év után végeztem a hetessel, és végre a nyolcasra gondolhatok.” – kommentálta vasárnapi teljesítményét a „hétszeres”.
Humoros önirónia egy laza és jókedvű bajnoktól. Michael Schumacher feltűnően kisimult arca, és halovány eredményeihez képesti magabiztossága is furcsa… lenne, ha nem ismernénk őt!
Csakhogy ismerjük, így aztán pontosan tudjuk (na jó, legalábbis sejtjük), hogy bajnokunk nagyon is tud valamit. Arról, mi készül Brackley-ben 2011-re. Arról, milyen okok miatt nem sikeres az idei szezon. Arról, mi mindenre lenne szüksége ahhoz, hogy jobb, nevéhez méltó, képességeinek megfelelő teljesítményt nyújtson. Na és arról is, mire is képes még most, 41 évesen is. Schumi magabiztosan és nyugodtan várja a jövő évet, mert meggyőződése, hogy sikerek várnak rá 2011-ben.
Hogy mindez így is lesz-e, az persze teljesen más kérdés. Sok múlik az új Pirelli-gumikon, a többi csapaton, a Mercedes kreativitásán, a fejlesztési versenyen, de ha ezen összetevők stimmelnek, akkor is csupán a bajnokság esélye van meg, amivel élni is kell. Márpedig Schumi meggyőződése, hogy képes erre. És hiába a sok kritika, a mások szemében arcpirítónak vélt, Schumi által viszont természetesen elfogadott eredmények, a korábbi évekhez hasonló támadássorozat, Schumachert egyszerűen nem lehet kizökkenteni.
S mindennek két oka van. Egyrészt az a változás, amely eredménye az „új Schumacher”. A laza, a nyugodt, a kritikákkal nem foglalkozó, csak a munkájára koncentráló, s abban maximálisan örömét lelő 41 éves bajnok. Aki hároméves távolléte alatt újra fölfedezte e sportág iránt táplált szenvedélyét: „Feltöltődtem, és elég fittnek érzem magam a kihíváshoz. Felismertem, hogy az autósport nagyon élvezetes és szép, de nem minden. A három év alatt sokszor eltűnődtem azon, hogy néha milyen szűklátókörűen gondolkoztam, valamint, hogy gyakran tudatosan mutattam magam zárkózottnak, pedig erre nem volt szükség. Ilyen tekintetben sokat kaptam a szünettől.”
Hozzáállásában tehát egy végtele higgadtsággal közlekedő bajnokot láthatunk hétről hétre a világ versenypályái környékén. Ám hogy e higgadtság és derű nem csupán az F1 élvezetének és a korral járó természetes szemléletváltásnak köszönhető, azt Schumi további szavai is jelzik. Idei gyengélkedéséről: „Minden versenyzőnek megvan a maga versenyzési stílusa és együtt kell dolgozni a csapattal ahhoz, hogy megfelelő legyen számodra a csomag. Ezt a Ferrarival megvalósítottam, egy éjszaka alatt azonban nem történik meg. Nem titok, hogy jelenleg az autónk olyan karakterisztikával rendelkezik, ami nem illik hozzám. Most rajtunk múlik, hogy ezen változtassunk, aztán pedig más lesz a helyzet.” Csapattársával való versengéséről: „Mindig részletekben tekintek a dolgokra. Igaz, hogy úgy, ahogyan az autó most viselkedik, nem vezetek az ő szintjén. Legalábbis a kvalifikáción. A versenyen azonban igen egyforma a helyzet. Pontosan tudom, hogyan változtathatok ezen a dolgon – és dolgozom is rajta.”

Magabiztosság, higgadt hozzáállás, minden részletre ügyelő elemző szemléletmód. Schumit mindig is jellemezték e tulajdonságok, ám hogy az igencsak gyengére sikeredő 2010-es esztendőben is így van, legalábbis bíztató. Hiszen e „módszer” korábban már hét bajnoki címet hozott… Schumacher bár sokan már nem is hisznek benne, ő még most is töretlenül hisz magában – és más nem is kell. Schumacher a Spában megszerzett hetedik helyét pontosan a helyén kezeli: nem elégedetlenebb a kelleténél, mert már a jövőre koncentrál. Arra, hogy mihamarabb maga mögött tudja az idei év hetedik helyeit, s végre előre tekinthessen a sikeresebb jövőre.
No meg a nyolcasra, amiben továbbra is töretlenül hisz!

Lehajtott fejjel előre - Schumi a kritikákat elengedve továbbra is önmagában hisz