„Azt hiszem, ma remekül versenyzett.” Eddie Jordan e szavakkal értékelte Michael Schumacher szuzukai versenyét. Igen, Jordan, akinek bíráló szavain két hétig csámcsogott a média, ezúttal dicsérte Schumachert, akinek utóbbi versenyeken hozott szürke eredményei bizony alapot adtak a kritikára. Párhuzamos univerzumba léptünk? Vagy netán a világ fordult ekkorát? Titkos átjárók egyelőre a sci-fikben léteznek csupán, a világ pedig nagyon is a régi. De akkor mi is történt Szuzukában?!
„Szuzuka nagyszerű versenyzői pálya, ő pedig egy nagyszerű versenyző.” – Eddie Jordan indoka tömör, velős, egyszerű. A két közismert tény együttesen hatásos magyarázat Schumacher szuzukai teljesítményére. A rekordbajnok mindig is kedvelte ezt a pályát, remek eredményeket ért el rajta, s nem mellesleg igen erős érzelmi szálak is fűzik hozzá. Hatszor nyert itt, kétszer bajnoki címét biztosította be e helyen – hol fényes diadalt aratva, hol csúszva-mászva kiszenvedve. De szenvedett ő itt vereséget leégő kuplung majd defekt miatt, s tűnt már el bajnoki reménye az autója hátuljából kiömlő füstben is. Megannyi emlék, megannyi dráma, öröm és kudarc – éppen olyan hullámzóan kígyózva a fent és lent, a jó és rossz között, mint ahogyan e japán aszfaltcsík hullámzik-kígyózik végig az itteni tájon.
E színes és változatos múltat ismerve tehát nehéz lenne vitába szállni Eddie Jordan Schumacher teljesítményére adott egyszerű magyarázatával. Ám Schumi hétvégi „visszatérése” mögött azért bonyolultabb és összetettebb indokok állnak. Mert nem a világ fordult ki tengelyéből – ami most Szuzukában történt, legalábbis ezt sugallja!
A hétvége duplán is múltidézéssel indult Schumacher számára. Míg csütörtökön a Bridgestone utolsó hazai fellépése alkalmából rendezett ünnepségen járt Tokióban mint a gumigyár legsikeresebb versenyzője, addig pénteken első Ferraris bajnoki címének 10. évfordulóját ünnepelhette…volna, ha egyáltalán gondolt volna rá. Az újságírói kérdésnek és némi gondolkodási időnek hála azonban máris jöttek az emlékek: „…világos, tudom már! Emlékszem, mikor Jean Todt a dobogón odajött hozzám és azt mondta: ’Ez még csak a kezdet! Többé soha semmi nem lesz olyan, mint volt.’ És aztán valóban így lett.”
Persze mondhatnánk, hogy a sikeres múltból mára már semmi sem maradt: az elmúlt két hét ugyanis nem a dicsőségről szólt, hanem a kritikákról és azok kombinálásáról, a szókimondó Eddie-kről (Jordan és Irvine), Ross Brawn szavainak kifacsarásáról. Deja vu. Idén már nem először fordul elő, hogy egy gyengén sikerült hétvégét követően azonnal a német bajnok torkára szorítják a kést. Ez történt például Sanghaj, Montreal vagy a Hungaroring után is (sajnos volt ilyen alkalom bőven…). Ám egy-egy jobban sikerült hétvégével a kritikusokat mindig el lehetett hallgattatni. Lám, abból a dicső múltból mégiscsak maradt valami hírmondónak – és az állandó figyelem és az elvárások formájában ma is itt „kísért”.
E színes és változatos múltat ismerve tehát nehéz lenne vitába szállni Eddie Jordan Schumacher teljesítményére adott egyszerű magyarázatával. Ám Schumi hétvégi „visszatérése” mögött azért bonyolultabb és összetettebb indokok állnak. Mert nem a világ fordult ki tengelyéből – ami most Szuzukában történt, legalábbis ezt sugallja!
A hétvége duplán is múltidézéssel indult Schumacher számára. Míg csütörtökön a Bridgestone utolsó hazai fellépése alkalmából rendezett ünnepségen járt Tokióban mint a gumigyár legsikeresebb versenyzője, addig pénteken első Ferraris bajnoki címének 10. évfordulóját ünnepelhette…volna, ha egyáltalán gondolt volna rá. Az újságírói kérdésnek és némi gondolkodási időnek hála azonban máris jöttek az emlékek: „…világos, tudom már! Emlékszem, mikor Jean Todt a dobogón odajött hozzám és azt mondta: ’Ez még csak a kezdet! Többé soha semmi nem lesz olyan, mint volt.’ És aztán valóban így lett.”
Persze mondhatnánk, hogy a sikeres múltból mára már semmi sem maradt: az elmúlt két hét ugyanis nem a dicsőségről szólt, hanem a kritikákról és azok kombinálásáról, a szókimondó Eddie-kről (Jordan és Irvine), Ross Brawn szavainak kifacsarásáról. Deja vu. Idén már nem először fordul elő, hogy egy gyengén sikerült hétvégét követően azonnal a német bajnok torkára szorítják a kést. Ez történt például Sanghaj, Montreal vagy a Hungaroring után is (sajnos volt ilyen alkalom bőven…). Ám egy-egy jobban sikerült hétvégével a kritikusokat mindig el lehetett hallgattatni. Lám, abból a dicső múltból mégiscsak maradt valami hírmondónak – és az állandó figyelem és az elvárások formájában ma is itt „kísért”.
Utóbbi persze leginkább kívülről érkezik: a Mercedes csapata és Michael Schumacher ugyanis nem érkezett túl nagy reményekkel Japánba. Amennyiben a csapat idei formáját és teljesítményét nézzük, joggal várhattak szolid hétvégét önmaguktól: a szuzukai pályán különösen fontos pontosság és a következetesség nem éppen az idei Mercedes erőssége… Ráadásul Szinapúrban az utolsó kisebb fejlesztéseket is bevetették, innentől már nincs miért előrelépésben reménykedni.
Ha viszont azt nézzük, hogy a japán pályához hasonló karakterű helyszíneken, Isztambulban, Spában, Silverstone-ban meglepően jól teljesítettek a brackley-iek, talán mégis volt némi remény… Schumacher esetében ezt a reményt maga a helyszín jelentette: „Ez a pálya nagy kihívást jelent, ahol maga a versenyző is jelenthet némi különbséget. De mindenekelőtt az első szektorban az autó is roppant fontos. Ha gyenge első tengellyel rendelkezel, ezekben a hosszan nyújtott kanyarokban gondjaid lehetnek.”
Ha viszont azt nézzük, hogy a japán pályához hasonló karakterű helyszíneken, Isztambulban, Spában, Silverstone-ban meglepően jól teljesítettek a brackley-iek, talán mégis volt némi remény… Schumacher esetében ezt a reményt maga a helyszín jelentette: „Ez a pálya nagy kihívást jelent, ahol maga a versenyző is jelenthet némi különbséget. De mindenekelőtt az első szektorban az autó is roppant fontos. Ha gyenge első tengellyel rendelkezel, ezekben a hosszan nyújtott kanyarokban gondjaid lehetnek.”
Schumi csütörtöki szavai tehát máris árnyaltabbá teszik Eddie Jordan versenyt követő dicsérő szavait: bár itt különösen fontosak lehetnek a versenyző képességei, legyél bármennyire is jó, egy megfelelő autó nélkül a tehetséged mit sem ér!
Végre betört lóerők
A tapasztalat viszont annál inkább számít! Schumacher a pénteki szabadedzésen – miként az elmúlt futamok péntekjein is – szorgosan rótta a köröket. Míg csapattársát váltóproblémák hátráltatták, Michael gyűjtötte az adatokat, sőt, valósággal „szárnyalt” (idei viszonylatban persze!): többnyire a tabella első felében jelent meg a neve – s nem mellesleg mindkét alkalommal csapattársa előtt végzett. Bíztató kezdés ez, ha azt vesszük, hogy az ilyenfajta pénteki fölény idén eddig rendre előrejelezte a rekordbajnok versenyképességét! És bíztató Schumacher csütörtöki szavainak tükrében is: a szuzukai jó eredmény nem csupán a versenyző jó formájáról, de a kocsi versenyképességéről is árulkodik.
A második szabadedzés az eredményen kívül még két érdekességgel szolgált. Egyrészt Schumacher hosszú etapja meglepően erősnek tűnt – a McLaren tempójával vetekedett! Ilyet is rég, még az év első harmadában láthattunk utoljára. De Schumi nem csak e téren vette föl a kesztyűt a „testvércsapattal”. A Schumacher korát kritikus szavakkal illetők számára is elgondolkodtató lehetett ugyanis a jelenetsor, ami a tavaly is szépszámú áldozatot begyűjtő Degner-kanyarokban történt. Az első szabadedzésen mindkét McLaren kicsúszott itt, a főbb bajnokaspiránsnak számító Lewis Hamilton ráadásul – legújabb szokásához híven – ripityára törte itt az autóját. Michael Schumacher aztán a második edzésen bemutatta az ifjú bajnoknak, hogy bár lehet, hogy „idén nem nagy dicsőség őt megelőzni”, figyelni rá legalábbis érdemes volna. Az első Degnerben Schumi a rázókőre hajtott, ami megdobta Mercedese hátulját. Ám ahelyett, hogy Hamiltonhoz hasonlóan megpróbálta volna a pályán tartani kocsiját, és kétségbeesésében azonnal a fékre lépett volna, ő gondolatban máris eggyel előrébb tartott. Nem lassítva visszaterelte kocsiját az aszfaltra, és csak ott, gépét egyenesen tartva taposott teljes erővel a fékre, elkerülve ezáltal autója megpördülését, de kellően lelassítva azt a kavicságy előtt. A hatalmas aszfaltozott bukótereken szocializált Hamilton a kicsúszást próbálta semmissé tenni, a kő-, sőt kavicskori sóderágyakat jól ismerő Schumi viszont annak tényét azonnal regisztrálva inkább egyből a kárminimalizálásra törekedett. Nos, ilyenkor valóban csak a versenyző számít!
Előzés ide, dicsőség oda, ezúttal a rutin nyert, Lewis!
A pénteki eredmények egy szokatlanul jókedélyű, elégedett Schumachert varázsoltak az újságírók elé. Mert bár jóllehet, csapattársa komoly gondokkal szembesült (váltógondok, alulkormányzás), helyezései és versenytempója végre önmagukban is bizakodásra adtak okot. Persze a szombati eső miatt a bokszutcában az öcsivel és Norbert Hauggal cseverészve, szerelőkkel hajót úsztatva még nem lehettünk biztosak abban, hogy mindez így is marad a hétvége hátralévő – már valódi téttel bíró – részében is. Az idei autót ismerve meg pláne…
Aztán a vasárnap délelőtti időmérő kicsit vissza is hozta az idényben már megszokott képet. Az első részben még minden rendben volt: Schumi könnyedén autózva, jó kört futva hatodikként jutott tovább. Aztán valami megváltozott. A második etapban egyik próbálkozásakor például kis híján a pályán kívülre került a Spoon-kanyar kijáratánál. A kigyorsításkor alulkormányzottá váló autója a rázókőre sodródott, éppen csak nem ugrott át rajta. Schumacher a 10. helyen állt, ám hátravolt még Felipe Massa és a két Sauber is – komolyan veszélyeztetve a kerpeni továbbjutását. Massa utolsó körében hibázott, akárcsak Kobajasi. Ám a Schumi szingapúri versenyét végképp „elrontó” Heidfeld ekkor jobb időt futott nála. Az edzésidő lejárt, a kockás zászló lengett már – Schumi viszont mindent egy lapra föltéve nyomta a gázt. Hogy mennyire küzdött, az utolsó sikánban való ellenkormányzása mutatta meg. De megérte: több mint egy tizedet adva Heidfeldnek, becsusszant a fináléba, ahol aztán csapattársától a korábbiakhoz képest jócskán elmaradva, az utolsó pillanatban futott körével is csak a 10. rajthelyig vitte.
Mint az később kiderült, a hátrány és a második etaptól mutatkozó szenvedés, nem volt véletlen. Schumi autóján a Mercedes sajátos elven működő F-csatornája a gyors kanyarokban is lecsökkentette a leszorítóerőt… Tán az a Spooban látott majdnem kicsúszás is ennek volt köszönhető. A technika ördöge egy újabb megmagyarázhatatlan rejtély képében ütötte fel fejét ismét Schumi autója környékén. Ám a versenyzői kvalitások ezúttal némiképp kiküszöbölték eme hátrányt. Tán az segített, hogy éppen Szuzukában történt mindez. S tán ez a pillanat volt a fordulópont a hétvégén, amikor a már említett versenyzői kvalitások ezúttal nem hagyták magukat az autó által elnyomni. A hétvége fennmaradó részében ugyanis már a Mercedes sem gördített akadályt a jó szereplés útjába.
A tapasztalat viszont annál inkább számít! Schumacher a pénteki szabadedzésen – miként az elmúlt futamok péntekjein is – szorgosan rótta a köröket. Míg csapattársát váltóproblémák hátráltatták, Michael gyűjtötte az adatokat, sőt, valósággal „szárnyalt” (idei viszonylatban persze!): többnyire a tabella első felében jelent meg a neve – s nem mellesleg mindkét alkalommal csapattársa előtt végzett. Bíztató kezdés ez, ha azt vesszük, hogy az ilyenfajta pénteki fölény idén eddig rendre előrejelezte a rekordbajnok versenyképességét! És bíztató Schumacher csütörtöki szavainak tükrében is: a szuzukai jó eredmény nem csupán a versenyző jó formájáról, de a kocsi versenyképességéről is árulkodik.
A második szabadedzés az eredményen kívül még két érdekességgel szolgált. Egyrészt Schumacher hosszú etapja meglepően erősnek tűnt – a McLaren tempójával vetekedett! Ilyet is rég, még az év első harmadában láthattunk utoljára. De Schumi nem csak e téren vette föl a kesztyűt a „testvércsapattal”. A Schumacher korát kritikus szavakkal illetők számára is elgondolkodtató lehetett ugyanis a jelenetsor, ami a tavaly is szépszámú áldozatot begyűjtő Degner-kanyarokban történt. Az első szabadedzésen mindkét McLaren kicsúszott itt, a főbb bajnokaspiránsnak számító Lewis Hamilton ráadásul – legújabb szokásához híven – ripityára törte itt az autóját. Michael Schumacher aztán a második edzésen bemutatta az ifjú bajnoknak, hogy bár lehet, hogy „idén nem nagy dicsőség őt megelőzni”, figyelni rá legalábbis érdemes volna. Az első Degnerben Schumi a rázókőre hajtott, ami megdobta Mercedese hátulját. Ám ahelyett, hogy Hamiltonhoz hasonlóan megpróbálta volna a pályán tartani kocsiját, és kétségbeesésében azonnal a fékre lépett volna, ő gondolatban máris eggyel előrébb tartott. Nem lassítva visszaterelte kocsiját az aszfaltra, és csak ott, gépét egyenesen tartva taposott teljes erővel a fékre, elkerülve ezáltal autója megpördülését, de kellően lelassítva azt a kavicságy előtt. A hatalmas aszfaltozott bukótereken szocializált Hamilton a kicsúszást próbálta semmissé tenni, a kő-, sőt kavicskori sóderágyakat jól ismerő Schumi viszont annak tényét azonnal regisztrálva inkább egyből a kárminimalizálásra törekedett. Nos, ilyenkor valóban csak a versenyző számít!
Előzés ide, dicsőség oda, ezúttal a rutin nyert, Lewis!
A pénteki eredmények egy szokatlanul jókedélyű, elégedett Schumachert varázsoltak az újságírók elé. Mert bár jóllehet, csapattársa komoly gondokkal szembesült (váltógondok, alulkormányzás), helyezései és versenytempója végre önmagukban is bizakodásra adtak okot. Persze a szombati eső miatt a bokszutcában az öcsivel és Norbert Hauggal cseverészve, szerelőkkel hajót úsztatva még nem lehettünk biztosak abban, hogy mindez így is marad a hétvége hátralévő – már valódi téttel bíró – részében is. Az idei autót ismerve meg pláne…
Aztán a vasárnap délelőtti időmérő kicsit vissza is hozta az idényben már megszokott képet. Az első részben még minden rendben volt: Schumi könnyedén autózva, jó kört futva hatodikként jutott tovább. Aztán valami megváltozott. A második etapban egyik próbálkozásakor például kis híján a pályán kívülre került a Spoon-kanyar kijáratánál. A kigyorsításkor alulkormányzottá váló autója a rázókőre sodródott, éppen csak nem ugrott át rajta. Schumacher a 10. helyen állt, ám hátravolt még Felipe Massa és a két Sauber is – komolyan veszélyeztetve a kerpeni továbbjutását. Massa utolsó körében hibázott, akárcsak Kobajasi. Ám a Schumi szingapúri versenyét végképp „elrontó” Heidfeld ekkor jobb időt futott nála. Az edzésidő lejárt, a kockás zászló lengett már – Schumi viszont mindent egy lapra föltéve nyomta a gázt. Hogy mennyire küzdött, az utolsó sikánban való ellenkormányzása mutatta meg. De megérte: több mint egy tizedet adva Heidfeldnek, becsusszant a fináléba, ahol aztán csapattársától a korábbiakhoz képest jócskán elmaradva, az utolsó pillanatban futott körével is csak a 10. rajthelyig vitte.
Mint az később kiderült, a hátrány és a második etaptól mutatkozó szenvedés, nem volt véletlen. Schumi autóján a Mercedes sajátos elven működő F-csatornája a gyors kanyarokban is lecsökkentette a leszorítóerőt… Tán az a Spooban látott majdnem kicsúszás is ennek volt köszönhető. A technika ördöge egy újabb megmagyarázhatatlan rejtély képében ütötte fel fejét ismét Schumi autója környékén. Ám a versenyzői kvalitások ezúttal némiképp kiküszöbölték eme hátrányt. Tán az segített, hogy éppen Szuzukában történt mindez. S tán ez a pillanat volt a fordulópont a hétvégén, amikor a már említett versenyzői kvalitások ezúttal nem hagyták magukat az autó által elnyomni. A hétvége fennmaradó részében ugyanis már a Mercedes sem gördített akadályt a jó szereplés útjába.
 |
| Előrelépés előrelépés nélkül – Lehet, hogy az idei Mercedesnek jót tesz, ha nem fejlesztik?! |
Élesedő csata – finálé nélkül
A délutáni verseny rajtjánál Schumacher újra bizonyította, három év kihagyást követően is van terület, ahol képes volt fejlődni: a rajtoknál. Ismét jó ütemben reagált a lámpák kialvására, de ami még inkább fontos: remekül helyezkedett. Csapattársa beragadását azonnal észlelve a porosabb ívről egyből balra húzott. Pont elkerülte Petrov lelkes önpusztítását, de éppen csak lemaradt Barrichello megelőzéséről. Ugyan ismét volt csapattársa mellé ért, de ahogy Szingapúrban, úgy ezúttal sem volt meg a kellő tempófölénye és helye az előzésre.
Aztán jött a biztonsági autó, így Rubens „védelem alá került”. Egészen a hatodik kör végéig. Schumi azonban régi rossz szokásához híven a repülőrajtnál nem tudott előzési pozícióba férkőzni. A Williams viszont szemmel láthatóan a tapadás hiányával küzdött. Michael előbb a hajtűben, majd a Spoonban is könnyedén utolérte őt… aztán az egyenesben szélárnyékot fogott…
A 130R veszélyes kanyar. Egyetlen jó íve van, ha mellé kerülsz, könnyen repülsz… A poros ív azonnal büntet: a legapróbb hibát, de egy kis tapadásvesztést egyaránt. Normál esetben padlógázzal teljesítik a versenyzők. No ez nem volt normál eset! Barrichello némiképp visszavett benne – látszott, küszködik a kocsijával. Schumacher viszont éppen csak annyi sebességet veszített benne, amennyit maga a hajlat megkívánt. Pengeélen táncolt ekkor. Apró finom, de gyors kormányrángatásai jól mutatták, hogy éppen a határon van. Némi tapadást veszített a Williams turbulenciájában, de könyörtelenül tartotta a magas sebességét az előzés érdekében. Barrichello a tükörbe pillantott, belső ívre húzott, de Schumi máris mellette termett. Könnyed fékezéssel előzte meg a brazilt, aki a célegyenesben még próbálkozott, de a „hétszeres” nyugodt pillantást vette a tükörbe, levédte a belső ívet, aztán elegáns kormánymozdulatokkal terelte autóját a kígyózó első szektorba.
Ismét egy olyan momentum, ami Eddie Jordan a versenyzői képességről szóló szavait igazolja. Schumacher valóban mesterien tartotta a pályán kocsiját. Éppen ezzel egy időben láthattuk csapattársát külső ívről éppen csak lesodródni ugyanezen kanyarban, ami megmutatja, valóban csak egyetlen hajszálon múlt a manőver sikere.
Michael Schumacher ezt követően remek ritmusban, jó tempóban autózott. Megmutatta, hogy a pénteken mutatott telitankos versenyképességük valódi volt. Schumacher eleinte 2-3 tizedmásodpercet, aztán az etap végére már inkább 5-6 tizedet kapott Hamiltontól. A különbség a kiállást megelőzően 7 másodpercre nőtt közöttük, de Schumi ekkor már inkább hátrafelé figyelt. Az első körben kereket cserélő csapattársa volt ugyanis legfőbb ellenfele. Gyorsabb tempója révén körönként majd’ egy másodperceket adott neki, ám így sem sikerült akkora előny kiautóznia, hogy saját kiállása után elé kerüljön.
Ezután viszont az jött, amire már egész szezonban vártunk: Schumacher a pályán csapott össze Rosberggel! A nagy harc összesen 23 körig tartott, hol hevesebb támadásokkal, hol puhatolózással, hol pedig egyszerű körözgetéssel. Az első összecsapásra a kiállást követő harmadik körben került sor. Az előző körökben Schumacher már nézelődött a célegyenes végén, a 26. körben viszont szélárnyékott fogott az R130-ban, és egy kifékezéssel próbálkozott a hajtűben. Rosberg határozottan zárta a belső ívet, Schumi kigyorsítása viszont jobban sikerült. A célegyenesben aztán Rosberg ismét befelé húzott, s bár Schumi tempóelőnyben volt, óvatosan visszasorolt csapattársa mögé. Ezt követően még a 28. kör végén ért csapattársa szélárnyékába, ezt követően azonban „megpihent”. Ekkor lekörözések nehezítették a két versenyző dolgát, Schumi kissé visszavett (feltehetően azért, hogy jobb állapodba hozza a turbulenciában való autózás által megviselt kerekeit). A 39. kör végén viszont újra odaért csapattársa mellé. Ez volt a legélesebb összecsapásuk. A lassítóban Schumi kifékezte a belső ívet választó Rosberget, mellé ért, ám a rázókőről való kigyorsítással időt veszített: Nico ezúttal is keményen és okosan hárított. Ezt követően Schumacher újabb meleg pillanatot élt át. A 42. körben előbb füstölőset fékezett a hajtűben, aztán egy Hispániát köröztek le mindketten. A Spoon külső ívén ekkor feltűnt egy Lotus is – Schumi hirtelen reagálva kerülte ki őt. Nem sokon múlt…
A hétszeres bajnok taktikusan versenyzett. A hajtűben a több alkalommal is próbálgatta a szélesebb ívről való fordulást, ami jobb, hamarabbi kigyorsítást eredményezett. A 46. körben olyannyira, hogy ismét csapattársa szélárnyékába került. A koreográfia a szokásos volt: tapadás a 130R-ben, majd külső ívről próbálkozás a sikánban. Ám hogy a szépen felépített újabb támadás első felvonását nem követte több, már egy technikai hiba miatt következett be. Rosberg hátsó kereke az első szektorban letört, a Mercedes kirepült a pályáról – Schumi pedig előzés helyett csupán megörökölte a 6. helyet.
A néző pedig bosszankodhatott: egy nagyszerű csata maradt így befejezetlenül. Igazán kár érte!
A délutáni verseny rajtjánál Schumacher újra bizonyította, három év kihagyást követően is van terület, ahol képes volt fejlődni: a rajtoknál. Ismét jó ütemben reagált a lámpák kialvására, de ami még inkább fontos: remekül helyezkedett. Csapattársa beragadását azonnal észlelve a porosabb ívről egyből balra húzott. Pont elkerülte Petrov lelkes önpusztítását, de éppen csak lemaradt Barrichello megelőzéséről. Ugyan ismét volt csapattársa mellé ért, de ahogy Szingapúrban, úgy ezúttal sem volt meg a kellő tempófölénye és helye az előzésre.
Aztán jött a biztonsági autó, így Rubens „védelem alá került”. Egészen a hatodik kör végéig. Schumi azonban régi rossz szokásához híven a repülőrajtnál nem tudott előzési pozícióba férkőzni. A Williams viszont szemmel láthatóan a tapadás hiányával küzdött. Michael előbb a hajtűben, majd a Spoonban is könnyedén utolérte őt… aztán az egyenesben szélárnyékot fogott…
A 130R veszélyes kanyar. Egyetlen jó íve van, ha mellé kerülsz, könnyen repülsz… A poros ív azonnal büntet: a legapróbb hibát, de egy kis tapadásvesztést egyaránt. Normál esetben padlógázzal teljesítik a versenyzők. No ez nem volt normál eset! Barrichello némiképp visszavett benne – látszott, küszködik a kocsijával. Schumacher viszont éppen csak annyi sebességet veszített benne, amennyit maga a hajlat megkívánt. Pengeélen táncolt ekkor. Apró finom, de gyors kormányrángatásai jól mutatták, hogy éppen a határon van. Némi tapadást veszített a Williams turbulenciájában, de könyörtelenül tartotta a magas sebességét az előzés érdekében. Barrichello a tükörbe pillantott, belső ívre húzott, de Schumi máris mellette termett. Könnyed fékezéssel előzte meg a brazilt, aki a célegyenesben még próbálkozott, de a „hétszeres” nyugodt pillantást vette a tükörbe, levédte a belső ívet, aztán elegáns kormánymozdulatokkal terelte autóját a kígyózó első szektorba.
Ismét egy olyan momentum, ami Eddie Jordan a versenyzői képességről szóló szavait igazolja. Schumacher valóban mesterien tartotta a pályán kocsiját. Éppen ezzel egy időben láthattuk csapattársát külső ívről éppen csak lesodródni ugyanezen kanyarban, ami megmutatja, valóban csak egyetlen hajszálon múlt a manőver sikere.
Michael Schumacher ezt követően remek ritmusban, jó tempóban autózott. Megmutatta, hogy a pénteken mutatott telitankos versenyképességük valódi volt. Schumacher eleinte 2-3 tizedmásodpercet, aztán az etap végére már inkább 5-6 tizedet kapott Hamiltontól. A különbség a kiállást megelőzően 7 másodpercre nőtt közöttük, de Schumi ekkor már inkább hátrafelé figyelt. Az első körben kereket cserélő csapattársa volt ugyanis legfőbb ellenfele. Gyorsabb tempója révén körönként majd’ egy másodperceket adott neki, ám így sem sikerült akkora előny kiautóznia, hogy saját kiállása után elé kerüljön.
Ezután viszont az jött, amire már egész szezonban vártunk: Schumacher a pályán csapott össze Rosberggel! A nagy harc összesen 23 körig tartott, hol hevesebb támadásokkal, hol puhatolózással, hol pedig egyszerű körözgetéssel. Az első összecsapásra a kiállást követő harmadik körben került sor. Az előző körökben Schumacher már nézelődött a célegyenes végén, a 26. körben viszont szélárnyékott fogott az R130-ban, és egy kifékezéssel próbálkozott a hajtűben. Rosberg határozottan zárta a belső ívet, Schumi kigyorsítása viszont jobban sikerült. A célegyenesben aztán Rosberg ismét befelé húzott, s bár Schumi tempóelőnyben volt, óvatosan visszasorolt csapattársa mögé. Ezt követően még a 28. kör végén ért csapattársa szélárnyékába, ezt követően azonban „megpihent”. Ekkor lekörözések nehezítették a két versenyző dolgát, Schumi kissé visszavett (feltehetően azért, hogy jobb állapodba hozza a turbulenciában való autózás által megviselt kerekeit). A 39. kör végén viszont újra odaért csapattársa mellé. Ez volt a legélesebb összecsapásuk. A lassítóban Schumi kifékezte a belső ívet választó Rosberget, mellé ért, ám a rázókőről való kigyorsítással időt veszített: Nico ezúttal is keményen és okosan hárított. Ezt követően Schumacher újabb meleg pillanatot élt át. A 42. körben előbb füstölőset fékezett a hajtűben, aztán egy Hispániát köröztek le mindketten. A Spoon külső ívén ekkor feltűnt egy Lotus is – Schumi hirtelen reagálva kerülte ki őt. Nem sokon múlt…
A hétszeres bajnok taktikusan versenyzett. A hajtűben a több alkalommal is próbálgatta a szélesebb ívről való fordulást, ami jobb, hamarabbi kigyorsítást eredményezett. A 46. körben olyannyira, hogy ismét csapattársa szélárnyékába került. A koreográfia a szokásos volt: tapadás a 130R-ben, majd külső ívről próbálkozás a sikánban. Ám hogy a szépen felépített újabb támadás első felvonását nem követte több, már egy technikai hiba miatt következett be. Rosberg hátsó kereke az első szektorban letört, a Mercedes kirepült a pályáról – Schumi pedig előzés helyett csupán megörökölte a 6. helyet.
A néző pedig bosszankodhatott: egy nagyszerű csata maradt így befejezetlenül. Igazán kár érte!
 |
| A legforróbb pillanat maradt – Schumi ekkor még nem bírt az agresszív Rosberggel, utána meg már alkalma sem volt rá |
Már csak azért is, mert Schumachert ismerve szinte biztosra vehető, hogy az utolsó körökben a Kobajasi-show mellett is láttunk volna még egy előzést… Ez egyszerűen benne volt a levegőben. Rosberg gumija egyre fogyott, Schumacher pedig szépen építgette a támadását. Nyilván az utolsó körökre tartogatta maradék puskaporát. Hogy mitől olyan biztos ez? Schumacher az Ausztrál Nagydíjon szintén beragadt egy nála lassabb autó mögé (Algersuari), ám taktikusan várt a kínálkozó lehetőségre, majd a verseny utolsó köreiben két előzést is bemutatott. Moncaóban pedig még a biztonsági autós fázis alatt is a javítás lehetőségére várt. Okosan előkészítette Rascasse-kanyaros manőverét Alonso ellen, és akkor is sikerrel járt. Rosberg ellen sajnos nem láthattunk hasonlót…
Amikor egy nyilatkozat életre kel
A csapattársak közötti küzdelem mindig különleges. Csupán két módja van: a társak vagy vérre menő csatát vívnak egymással, nem féltve sem saját, sem a másik épségét; vagy túlzott óvatossággal fogják vissza magukat. (Előbbire számtalan példát láttunk már idén is – pl. Vettel és Webber között. De utóbbira is volt precedens: pl. Alonso és Massa között Melbourne-ben)
A pályán kívül történő események persze olykor még inkább érdekessé teszik e harcot.
Például Michael Schumacher versenyt követő nyilatkozata, vagy éppen egy rádióbeszélgetés. A történet ismert. Schumacher a lehetőségekről érdeklődött, a csapat szabad kezet adott a csatára. Rosberg a lehető legkeményebben védte pozícióját, hiszen csapattársa, a hétszeres világbajnok volt a támadója. Schumacher viszont a szokottnál óvatosabban, kevesebbet kockáztatva támadott, hiszen csapattársa, a vele azonos célokért küzdő Rosberg volt előtte. Az efféle abszurd helyzet viszont látványos csatát eredményezett – nem kérdés, a nézők nyertek!
De vajon a csapat is a lehető legjobban járt? Ha azt nézzük, hogy számukra az idei év már teljesen másodlagos, akkor mindenképpen: nagy médiafigyelmet kaptak, két versenyzőjük pedig színvonalas küzdelemmel dobta föl az F1-rajongók napját. Az pedig, hogy ki szerzi meg a hatodik és ki a hetedik helyet lényegében mindegy a csapatnak. Látni fogjuk: csak elvileg…
Ha viszont csak és kizárólag a Japán Nagydíjra hagyatkozunk, kicsit más képet látunk. „Leszögezném, hogy az autóm az utóbbi versenyeken nem volt százszázalékos, és gyakran előfordultak olyan problémák is, amelyeket a külső szemlélő nem észlel. Csak annyit láttak, hogy lassabb vagyok.” – hangzott Schumi nagy port kavaró nyilatkozata. E szavak persze sokféleképpen értelmezhetők. Ralf Schumacher, az RTL szuzukai szakértője például egyértelműen balszerencsékre, váratlan meghibásodásokra gondolt bátyja nyilatkozata kapcsán: rosszul működő padlólemezre, miegymásra.
Ez az irány reálisnak tűnik. Elég csak belegondolni abba, hányszor volt problémája Schumachernek idén a kocsijával: Sepangban rosszul rögzítették a kerekét, Sanghajban a váz volt sérült, Valenciában az új fúvott diffúzor olvadt meg. S erre maga Schumi is felhívta a figyelmet: „Szingapúrban például a leszorító erő nem stimmelt, ma az időmérőn az F–csatorna-rendszer nem működött megfelelően: a kanyarokban is aktivizálódott, pedig ott semmi szükség rá. Ilyenkor az autó fara könnyű lesz, és csak csúszkálunk. Nem ez volt az első ilyen eset.”
A csapattársak közötti küzdelem mindig különleges. Csupán két módja van: a társak vagy vérre menő csatát vívnak egymással, nem féltve sem saját, sem a másik épségét; vagy túlzott óvatossággal fogják vissza magukat. (Előbbire számtalan példát láttunk már idén is – pl. Vettel és Webber között. De utóbbira is volt precedens: pl. Alonso és Massa között Melbourne-ben)
A pályán kívül történő események persze olykor még inkább érdekessé teszik e harcot.
Például Michael Schumacher versenyt követő nyilatkozata, vagy éppen egy rádióbeszélgetés. A történet ismert. Schumacher a lehetőségekről érdeklődött, a csapat szabad kezet adott a csatára. Rosberg a lehető legkeményebben védte pozícióját, hiszen csapattársa, a hétszeres világbajnok volt a támadója. Schumacher viszont a szokottnál óvatosabban, kevesebbet kockáztatva támadott, hiszen csapattársa, a vele azonos célokért küzdő Rosberg volt előtte. Az efféle abszurd helyzet viszont látványos csatát eredményezett – nem kérdés, a nézők nyertek!
De vajon a csapat is a lehető legjobban járt? Ha azt nézzük, hogy számukra az idei év már teljesen másodlagos, akkor mindenképpen: nagy médiafigyelmet kaptak, két versenyzőjük pedig színvonalas küzdelemmel dobta föl az F1-rajongók napját. Az pedig, hogy ki szerzi meg a hatodik és ki a hetedik helyet lényegében mindegy a csapatnak. Látni fogjuk: csak elvileg…
Ha viszont csak és kizárólag a Japán Nagydíjra hagyatkozunk, kicsit más képet látunk. „Leszögezném, hogy az autóm az utóbbi versenyeken nem volt százszázalékos, és gyakran előfordultak olyan problémák is, amelyeket a külső szemlélő nem észlel. Csak annyit láttak, hogy lassabb vagyok.” – hangzott Schumi nagy port kavaró nyilatkozata. E szavak persze sokféleképpen értelmezhetők. Ralf Schumacher, az RTL szuzukai szakértője például egyértelműen balszerencsékre, váratlan meghibásodásokra gondolt bátyja nyilatkozata kapcsán: rosszul működő padlólemezre, miegymásra.
Ez az irány reálisnak tűnik. Elég csak belegondolni abba, hányszor volt problémája Schumachernek idén a kocsijával: Sepangban rosszul rögzítették a kerekét, Sanghajban a váz volt sérült, Valenciában az új fúvott diffúzor olvadt meg. S erre maga Schumi is felhívta a figyelmet: „Szingapúrban például a leszorító erő nem stimmelt, ma az időmérőn az F–csatorna-rendszer nem működött megfelelően: a kanyarokban is aktivizálódott, pedig ott semmi szükség rá. Ilyenkor az autó fara könnyű lesz, és csak csúszkálunk. Nem ez volt az első ilyen eset.”
Bizony, nem!
De vajon arra, hogy miért is volt így, Schumi sokat sejtető szavai magyarázatot adnak? „Az idén többször problémát észleltünk az autóval. Volt, amikor nagy volt a különbség, ugyanis a két autó nem volt egyforma. Ma minden jól ment, és ezt ki is tudtam használni. Remélem, hogy ez nemcsak a szuzukai pályának volt köszönhető.” Netán a két autó közti különbség a két versenyző teljesítményének és a Mercedes által követett két út eredménye? Ha csupán az utóbbi két versenyt vesszük szemügyre, máris érdekes „nyomokra” bukkanunk. Monzában és Szingapúrban Schumacher a pénteki edzéseken jóval szorgalmasabb volt csapattársánál. A Mercedes ekkor már nem fejlesztette idei autóját, csupán a már hónapok óta előkészített szingapúri csomag jelentett némi újítást. Netán az el-eltűnő leszorítóerő már a jövő évi szabályok hatásainak előtanulmányozásából adódott? Netán Schumacher csapattársával szemben azért körözött oly szorgosan az eső áztatta Szingapúr utcáin, mert inkább az adatgyűjtéssel volt elfoglalva a versenyhétvége további alakulása helyett?
Ha azt vesszük alapul, hogy Michael Schumacher már valamikor Montreal után nyíltan kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy ő bizony már letett az idei évről, s ehhez hozzáadjuk, hogy Nico Rosberg ugyanezt csupán két hónappal később, a hungaroringi kiesését követően tette meg, máris tisztulni látszik a kép. Michael Schumacher ugyanis már az év első felében felismerte, hogy az idei kocsi és az idei abroncsok megoldhatatlan, de mindenekelőtt megoldásra nem érdemes problémák elé állították őt. Tán belátta, hogy az amúgy korlátolt erőtartalékokat talán érdemesebb ésszerűbben felhasználni. Tudniillik a Pirelli megjelenése annullálja a Bridgestone-okról kínkeservek árán szerzett tapasztalatokat, a W01 pedig kiszámíthatatlansága és stílusuk összeegyeztethetetlensége miatt nem éri meg a fáradságot.A Mercedes részéről pedig a pénzt… Érdemesebb tehát új alapokra építeni.
Nico Rosberg ezzel szemben még hazai nagydíja előtt is lelkesen beszélt bajnoki esélyeiről. Neki jöttek is a dobogós helyezések, a Mercedes pedig főként neki köszönhetően áll jelenleg is a bajnoki tabella negyedik helyén.
De vajon arra, hogy miért is volt így, Schumi sokat sejtető szavai magyarázatot adnak? „Az idén többször problémát észleltünk az autóval. Volt, amikor nagy volt a különbség, ugyanis a két autó nem volt egyforma. Ma minden jól ment, és ezt ki is tudtam használni. Remélem, hogy ez nemcsak a szuzukai pályának volt köszönhető.” Netán a két autó közti különbség a két versenyző teljesítményének és a Mercedes által követett két út eredménye? Ha csupán az utóbbi két versenyt vesszük szemügyre, máris érdekes „nyomokra” bukkanunk. Monzában és Szingapúrban Schumacher a pénteki edzéseken jóval szorgalmasabb volt csapattársánál. A Mercedes ekkor már nem fejlesztette idei autóját, csupán a már hónapok óta előkészített szingapúri csomag jelentett némi újítást. Netán az el-eltűnő leszorítóerő már a jövő évi szabályok hatásainak előtanulmányozásából adódott? Netán Schumacher csapattársával szemben azért körözött oly szorgosan az eső áztatta Szingapúr utcáin, mert inkább az adatgyűjtéssel volt elfoglalva a versenyhétvége további alakulása helyett?
Ha azt vesszük alapul, hogy Michael Schumacher már valamikor Montreal után nyíltan kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy ő bizony már letett az idei évről, s ehhez hozzáadjuk, hogy Nico Rosberg ugyanezt csupán két hónappal később, a hungaroringi kiesését követően tette meg, máris tisztulni látszik a kép. Michael Schumacher ugyanis már az év első felében felismerte, hogy az idei kocsi és az idei abroncsok megoldhatatlan, de mindenekelőtt megoldásra nem érdemes problémák elé állították őt. Tán belátta, hogy az amúgy korlátolt erőtartalékokat talán érdemesebb ésszerűbben felhasználni. Tudniillik a Pirelli megjelenése annullálja a Bridgestone-okról kínkeservek árán szerzett tapasztalatokat, a W01 pedig kiszámíthatatlansága és stílusuk összeegyeztethetetlensége miatt nem éri meg a fáradságot.A Mercedes részéről pedig a pénzt… Érdemesebb tehát új alapokra építeni.
Nico Rosberg ezzel szemben még hazai nagydíja előtt is lelkesen beszélt bajnoki esélyeiről. Neki jöttek is a dobogós helyezések, a Mercedes pedig főként neki köszönhetően áll jelenleg is a bajnoki tabella negyedik helyén.
 |
| Schumacher-család – Mercedes-család. Ralf és Michael remekül szórakoztak Japánban |
A képlet innentől kezdve egyszerű: a rutinos, korábban már több sikercsapatot (Benetton, Ferrari) fölépítő Schumacher 2010 második felében arra koncentrál, hogy minél jobban megismerje idei autója gyengéit, ezeket a csapattal együtt elemezzék, majd a következő esztendőre egy lehetőleg hibátlan, versenyképes és stílusához jól illő autóval rukkoljanak elő. Amíg 2011 be nem köszönt, addig pedig Nico Rosberg lelkesen próbálja megszerezni a Dieter Zetsche által év elején „előírt” futamgyőzelmet (persze azóta erről már letettek), valamint tartja a konstruktőri 4. helyet.
Az autók közti különbségek tehát jelenthetik a jövő évi alkatrészek, de sokkal inkább a beállításvariációk kipróbálását is. Ross Brawntól nem lenne szokatlan lépés az ilyesmi: 2008-at arra szánta, hogy egy végletekig lecsupaszított autóval végigversenyezve a szezont értékes adatokat gyűjtsön a 2009-es radikálisan új szabályokhoz, miközben magát az autót igyekezett minél inkább bajnokjelöltje, Jenson Button vezetési stílusára szabni.
A történelem ismétli önmagát?
Ezen feltevés egyúttal igazolná a mindent a kelleténél nagyobbra fújó média álláspontját is: Schumacher csupán másodikszámú Brackleyben. Idén legalábbis.
Az azonban, hogy a kerpeni az RTL mikrofonja előtt tett kijelentésével emiatti nemtetszésének adott volna hangot, legalábbis meglepő lenne. Tudniillik Ross Brawn nem csupán főnöke, de barátja is, és egy német bulvárlap által kiforgatott nyilatkozat nem valószínű, hogy változtatna ezen. E szavak az „Eddie-k” által hangoztatott – főként szintén a bulvárvilágban otthonra lelő – kritikákra való reakcióként történő értelmezése viszont már reálisabbnak tűnik. Schumiban RTL-es nyilatkozattétele során szemmel láthatóan volt némi indulat. Ám ez a fentiek ismeretében sokkal inkább a kemény kritikáknak és az újságoknak szólt, mintsem saját csapatának. Tudniillik amennyiben a fent említett különbségek valóban adottak a Mercedesnél, minden élces megjegyzés a tudatlanság (azaz a háttér ismeretlensége) miatt igazságtalanná is válik. Elég alapos ok az indulatosságra!
Michael azzal már tisztában lehet egy ideje, hogy 2010-ben bizonyos szempontból valóban másodikszámú a Mercedesnél. Mi több, feltehetően ő mindezt tudatosan vállalta is. Mindezek ismeretében pedig joggal háborodhat föl a korábban megjelenő bírálatok miatt: ő nyilván többet tud másoknál. „Másodikszámúsága” választott út, nem pedig a teljesítményének minősítése a csapat által. Mindezt Rosberg eredményei, és a csapat kétfelé osztott figyelme szülték – valamint Schumi nehézségei.
Az idei szezonban számos apróbb jel utal e felvetés valószerűségére. Ott van például az új váz kérdése. Schumacher Kínában alaposan megszenvedett a sérült kasztnijával – a következő versenyre kapott is egy újat. Silverstone után hasonló helyzetbe került: „…sajnos megint ezzel a régi kasztnival kell mennem, ami már kicsit viseltes, de Spában már érkezik az új.” Sokaknak akkor tán puszta magyarázkodásnak tűnhetett, a mostani szavaiból ítélve koránt sem volt az! Adódik a kérdés: Miért csupán a brit versenyt követő harmadik futamra kapott új kasztnit a bajnok? Talán mert a jövő évi fejlesztések ezt kívánták meg…?
Az autók közti különbségek tehát jelenthetik a jövő évi alkatrészek, de sokkal inkább a beállításvariációk kipróbálását is. Ross Brawntól nem lenne szokatlan lépés az ilyesmi: 2008-at arra szánta, hogy egy végletekig lecsupaszított autóval végigversenyezve a szezont értékes adatokat gyűjtsön a 2009-es radikálisan új szabályokhoz, miközben magát az autót igyekezett minél inkább bajnokjelöltje, Jenson Button vezetési stílusára szabni.
A történelem ismétli önmagát?
Ezen feltevés egyúttal igazolná a mindent a kelleténél nagyobbra fújó média álláspontját is: Schumacher csupán másodikszámú Brackleyben. Idén legalábbis.
Az azonban, hogy a kerpeni az RTL mikrofonja előtt tett kijelentésével emiatti nemtetszésének adott volna hangot, legalábbis meglepő lenne. Tudniillik Ross Brawn nem csupán főnöke, de barátja is, és egy német bulvárlap által kiforgatott nyilatkozat nem valószínű, hogy változtatna ezen. E szavak az „Eddie-k” által hangoztatott – főként szintén a bulvárvilágban otthonra lelő – kritikákra való reakcióként történő értelmezése viszont már reálisabbnak tűnik. Schumiban RTL-es nyilatkozattétele során szemmel láthatóan volt némi indulat. Ám ez a fentiek ismeretében sokkal inkább a kemény kritikáknak és az újságoknak szólt, mintsem saját csapatának. Tudniillik amennyiben a fent említett különbségek valóban adottak a Mercedesnél, minden élces megjegyzés a tudatlanság (azaz a háttér ismeretlensége) miatt igazságtalanná is válik. Elég alapos ok az indulatosságra!
Michael azzal már tisztában lehet egy ideje, hogy 2010-ben bizonyos szempontból valóban másodikszámú a Mercedesnél. Mi több, feltehetően ő mindezt tudatosan vállalta is. Mindezek ismeretében pedig joggal háborodhat föl a korábban megjelenő bírálatok miatt: ő nyilván többet tud másoknál. „Másodikszámúsága” választott út, nem pedig a teljesítményének minősítése a csapat által. Mindezt Rosberg eredményei, és a csapat kétfelé osztott figyelme szülték – valamint Schumi nehézségei.
Az idei szezonban számos apróbb jel utal e felvetés valószerűségére. Ott van például az új váz kérdése. Schumacher Kínában alaposan megszenvedett a sérült kasztnijával – a következő versenyre kapott is egy újat. Silverstone után hasonló helyzetbe került: „…sajnos megint ezzel a régi kasztnival kell mennem, ami már kicsit viseltes, de Spában már érkezik az új.” Sokaknak akkor tán puszta magyarázkodásnak tűnhetett, a mostani szavaiból ítélve koránt sem volt az! Adódik a kérdés: Miért csupán a brit versenyt követő harmadik futamra kapott új kasztnit a bajnok? Talán mert a jövő évi fejlesztések ezt kívánták meg…?
Az eredmény azonban ismert. Schumi Angliában és Németországban is kikapott csapattársától, Magyarországon pedig a közelében sem volt Rosbergnek. A kritikák záporoztak – s hogy mennyire elhamarkodottan, az csupán most kezd derengeni. Mire gondolhatott hát Schumacher a szuzukai bokszutcában Kai Ebel mikrofonja előtt állva? Talán arra próbált rávilágítani, hogy az egész szezon alapjaiban másként néz ki, mint ahogyan azt a kívülállók látják?
A másik érdekes és árulkodó kérdés a Mercedes idei versenyeken mutatott stratégiája. Monacóban Nico Rosberg Schumacher mögött volt, mégis ő kapta a kedvezőbb taktikát: csapattársánál jóval később állt ki, kihasználva a tiszta pálya és a lágygumik adta előnyt (más kérdés, hogy a forgalom miatt e taktika nem hozott eredményt). Silverstone-ban ugyancsak kapott plusz négy kört Schumihoz képest, míg Hockenheimben a tíz körrel későbbi kerékcserével éppen Schumacher elé hozták be a wiesbadenit. Amennyiben a Mercedes ezt az előrébb lévő Schumacherrel teszi, valószínűleg Kubica elé kerültek volna – így viszont Rosberg is beragadt a lengyel mögé, azaz csapatszinten lényegében nem nyertek több pontot…
S hogy mindez nem csupán feltételezés, azt Schumacher egy a Magyar Nagydíj környékén adott interjújában elhangzó szavai igazolják. A közös beszélgetés Bernie Ecclestone-nal a csapatutasítás kérdését is érintette. És amikor Mr. E. Schumi véleményére kérdezett rá, a német valójában tudta nélkül előre megerősítette a fenti feltevésünket: „Törökországban Mark Webbernél és Sebastian Vettelnél gyanítani lehetett a csapatutasítást, vagy Nico Rosbergnél, aki hosszabb ideig maradt kinn Hockenheimben. (…)” Schumacher szavai azt látszanak bizonyítani, hogy valóban Rosberg élvezte a taktikai előnyt csapaton belül.
Hogy mik vannak?! Schumacher vasárnap talán többet is mondott, mint amit elsőre gondolnánk?
A másik érdekes és árulkodó kérdés a Mercedes idei versenyeken mutatott stratégiája. Monacóban Nico Rosberg Schumacher mögött volt, mégis ő kapta a kedvezőbb taktikát: csapattársánál jóval később állt ki, kihasználva a tiszta pálya és a lágygumik adta előnyt (más kérdés, hogy a forgalom miatt e taktika nem hozott eredményt). Silverstone-ban ugyancsak kapott plusz négy kört Schumihoz képest, míg Hockenheimben a tíz körrel későbbi kerékcserével éppen Schumacher elé hozták be a wiesbadenit. Amennyiben a Mercedes ezt az előrébb lévő Schumacherrel teszi, valószínűleg Kubica elé kerültek volna – így viszont Rosberg is beragadt a lengyel mögé, azaz csapatszinten lényegében nem nyertek több pontot…
S hogy mindez nem csupán feltételezés, azt Schumacher egy a Magyar Nagydíj környékén adott interjújában elhangzó szavai igazolják. A közös beszélgetés Bernie Ecclestone-nal a csapatutasítás kérdését is érintette. És amikor Mr. E. Schumi véleményére kérdezett rá, a német valójában tudta nélkül előre megerősítette a fenti feltevésünket: „Törökországban Mark Webbernél és Sebastian Vettelnél gyanítani lehetett a csapatutasítást, vagy Nico Rosbergnél, aki hosszabb ideig maradt kinn Hockenheimben. (…)” Schumacher szavai azt látszanak bizonyítani, hogy valóban Rosberg élvezte a taktikai előnyt csapaton belül.
Hogy mik vannak?! Schumacher vasárnap talán többet is mondott, mint amit elsőre gondolnánk?
Japán számítások
Japánban amúgy hasonló helyzet alakult ki – jóllehet, ennek feltehetően kevés köze van az egyes- vagy kettesszámúság kérdéséhez. Schumacher 17,8 másodperces előnyben volt csapattársával szemben, amikor a 23. körben kerékcserére hívták. Talán ha kint marad még pár kört, Rosberg elé jött volna vissza? Mutatkozott rá némi esély. A csapat viszont jól döntött a korábbi cserével. Ezen időszakban ugyanis egyértelműen látszott, hogy a „hétszeres” lágy gumijai kezdenek veszíteni teljesítményükből. A köridőkre pillantva azt láthatjuk, hogy csapattársával szembeni tempófölénye ugyan még mindig jelentős volt ekkor, a 6. hely megtartása viszont nem tűnt reálisnak. Míg a 19. körben még 1,038, a 20.-ban 0,931, addig a 21.-ben már csak 0,565, a 22.-ben pedig 0,571 másodperccel futott jobb köröket Niconál. A 22 másodperces bokszkiállásnyi idő kiautózásához tehát további nyolc kör kellett volna, annyit viszont feltehetőleg már nem bírtak volna a gumik.
A csapat tehát ezúttal nem hibázott a taktika terén. De mi a helyzet Schumi rádióbeszélgetésével? Amennyiben Rosberg a csapat érdekei miatt szabad utat enged jóval gyorsabb csapattársának, Schumacher talán utoléri a váltógondokkal küszködő Hamiltont. Nézzük meg e kérdést a számok oldaláról! Michael Schumacher a verseny első szakaszában 24 kör alatt hét másodperces hátrányba került a brittel szemben (jóllehet, a biztonsági autós fázis miatt az első hat kör nem számítható bele ebbe). Hamilton körönként átlag 4 tizedmásodperccel volt gyorsabb nála. Amennyiben Schumi csapattársa elé kerül, azaz szabad utat kap a második etapra, ugyanezen tendenciát folytatva a további 14 körben plusz 5,6 másodpercet kap a már meglévő 7 másodperces hátrányához. Aztán következik a 37. kör, Hamilton hármas fokozata elszáll, és innentől kezdve lelassul. Miután Rosberg a 47. körben kiesett Schumi elől, a német hirtelen 1,8 másodperccel gyorsabb kört autózott. Mindez majd’ egy másodperccel jobb kör Hamiltonénál. A következőkben pedig már másfél–két másodperceket hozott az angolon. Márpedig Hamilton váltóhibájától a verseny végéig 16 kör volt hátra, ami annyit jelent, hogy ebben a tizenhat körben Schumachernek átlag 8 tizedmásodperccel kellett volna gyorsabbnak lennie a McLarennél ahhoz, hogy elméletben létező körülbelül 13 másodperces hátrányból utolérje őt a futam végén… Teljesíthető küldetés lett volna, amennyiben Schumi szabad utat kap.
Mindettől függetlenül nem állíthatja senki, hogy a csapat döntése nem volt helyes. Egyrészt mert Hamilton váltóhibája nem volt látható előre, másrész pedig, mert a sportszerűség jegyében járt el a Mercedes, amikor versenyzőinek szabad utat adott a versenyzéshez.
Schumacher lendületes, jó ritmusú versenyzésével, csapattársa elleni csatájával és hatodik helyével egy időre újra elhallgattatta kritikusait. S még az őt két hete még „kirúgó” Eddie Jordan elismerését is kivívta: „Szuzuka nagyszerű versenyzői pálya, ő pedig egy nagyszerű versenyző.”
Japánban amúgy hasonló helyzet alakult ki – jóllehet, ennek feltehetően kevés köze van az egyes- vagy kettesszámúság kérdéséhez. Schumacher 17,8 másodperces előnyben volt csapattársával szemben, amikor a 23. körben kerékcserére hívták. Talán ha kint marad még pár kört, Rosberg elé jött volna vissza? Mutatkozott rá némi esély. A csapat viszont jól döntött a korábbi cserével. Ezen időszakban ugyanis egyértelműen látszott, hogy a „hétszeres” lágy gumijai kezdenek veszíteni teljesítményükből. A köridőkre pillantva azt láthatjuk, hogy csapattársával szembeni tempófölénye ugyan még mindig jelentős volt ekkor, a 6. hely megtartása viszont nem tűnt reálisnak. Míg a 19. körben még 1,038, a 20.-ban 0,931, addig a 21.-ben már csak 0,565, a 22.-ben pedig 0,571 másodperccel futott jobb köröket Niconál. A 22 másodperces bokszkiállásnyi idő kiautózásához tehát további nyolc kör kellett volna, annyit viszont feltehetőleg már nem bírtak volna a gumik.
A csapat tehát ezúttal nem hibázott a taktika terén. De mi a helyzet Schumi rádióbeszélgetésével? Amennyiben Rosberg a csapat érdekei miatt szabad utat enged jóval gyorsabb csapattársának, Schumacher talán utoléri a váltógondokkal küszködő Hamiltont. Nézzük meg e kérdést a számok oldaláról! Michael Schumacher a verseny első szakaszában 24 kör alatt hét másodperces hátrányba került a brittel szemben (jóllehet, a biztonsági autós fázis miatt az első hat kör nem számítható bele ebbe). Hamilton körönként átlag 4 tizedmásodperccel volt gyorsabb nála. Amennyiben Schumi csapattársa elé kerül, azaz szabad utat kap a második etapra, ugyanezen tendenciát folytatva a további 14 körben plusz 5,6 másodpercet kap a már meglévő 7 másodperces hátrányához. Aztán következik a 37. kör, Hamilton hármas fokozata elszáll, és innentől kezdve lelassul. Miután Rosberg a 47. körben kiesett Schumi elől, a német hirtelen 1,8 másodperccel gyorsabb kört autózott. Mindez majd’ egy másodperccel jobb kör Hamiltonénál. A következőkben pedig már másfél–két másodperceket hozott az angolon. Márpedig Hamilton váltóhibájától a verseny végéig 16 kör volt hátra, ami annyit jelent, hogy ebben a tizenhat körben Schumachernek átlag 8 tizedmásodperccel kellett volna gyorsabbnak lennie a McLarennél ahhoz, hogy elméletben létező körülbelül 13 másodperces hátrányból utolérje őt a futam végén… Teljesíthető küldetés lett volna, amennyiben Schumi szabad utat kap.
Mindettől függetlenül nem állíthatja senki, hogy a csapat döntése nem volt helyes. Egyrészt mert Hamilton váltóhibája nem volt látható előre, másrész pedig, mert a sportszerűség jegyében járt el a Mercedes, amikor versenyzőinek szabad utat adott a versenyzéshez.
Schumacher lendületes, jó ritmusú versenyzésével, csapattársa elleni csatájával és hatodik helyével egy időre újra elhallgattatta kritikusait. S még az őt két hete még „kirúgó” Eddie Jordan elismerését is kivívta: „Szuzuka nagyszerű versenyzői pálya, ő pedig egy nagyszerű versenyző.”
Mi pedig tegyük hozzá (ahogy a kritika esetén is mindig hozzátesszük), hogy mindez nem csupán a versenyző, de a megfelelő technika érdeme is! Tehetség és autó: Jordan előbbivel magyaráz, Schumi utóbbit is fontosnak tartja. Mindketten saját véleményüknek megfelelően szemlélik e kérdést. Japán viszont Schumi igazát mutatta: autó nélkül a tehetség mit sem ér.
És mindez az egész évre vonatkoztatható! Így lesz kritikából dicséret, „leszereplésből” „briliáns versenyzés”. Nem a világ fordult ki a tengelyéből – az többnyire eddig is ilyen volt. Csupán egy üzenet kellett Szuzukából: a dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak!
És mindez az egész évre vonatkoztatható! Így lesz kritikából dicséret, „leszereplésből” „briliáns versenyzés”. Nem a világ fordult ki a tengelyéből – az többnyire eddig is ilyen volt. Csupán egy üzenet kellett Szuzukából: a dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak!
 |
| A "másik" kedvenc pálya, csillogó szempár, széles mosoly – Schumi végre ismét igazán élvezte a versenyzést! |
