Összes oldalmegjelenítés

A múlt hangjai


Tűzpiros sikoly hasítja fel a tesztpálya csöndjét. A sápadt téli napsütés áhítattal figyeli, amint a gép végigsüvít a kanyargó aszfalton. Hallgatja a sebesség egyre emelkedő dallamát, a rázókövek recegő vokálját, nézi a kipufogóból kicsapó lángok vad táncát, az izzó fékek sejtelmes villanását.

A várakozás ideje ez.

A volán mögött elszánt arc összpontosít. Ilyenkor, a szezont megelőző teszteken minden apróság hatalmasra nő. Az autóban ülő versenyző, a garázsban fagyoskodó szerelők és a monitorokon csüngő mérnökök egyaránt szívják magukba az információt, a tapasztalatokat, s igyekszenek megragadni minden lehetőséget, hogy a legjobb alapokkal, vagyis a lehető legtöbb és legpontosabb ismerettel kezdjenek neki a már valós téttel bíró igazi küzdelemnek.

Számukra az előkészületek ideje ez.

Felkészülés egy hosszú és nagy harcra azon célokért, amelyek még egészen fiatalon kezdtek el körvonalazódni a pályán lévők előtt, s amelyek mostanra teljesen letisztultak és kiegészültek egy élet tapasztalataival, valamint az azok által folyamatosan formált megvalósítási stratégiákkal. Michael Schumacher és a Ferrari ugyanis az együtt megélt számos nehézségből és kudarcból tanulva, már pontosan tudják mit, miért és hogyan kell tenniük…

***

Tűzpiros duruzsolás tör utat magának a versenypálya határtalan üdvrivalgásában. A fáradó későnyári napsütés büszkén tekint le a gépre, ami diadalittasan gurul végig a bokszutcán – az egyes számot ábrázoló tábla mögé…
A felcsapott sisakrostély rejtekéből egy felszabadult arc boldog gyermekként mosolyog rá a külvilágra – a társakra, akikkel együtt érték el a mostani sikert akikkel pár hónapja együtt dolgoztak éjt nappallá téve rendületlenül – azért a célért, amit mostani sikerük pillanatában végre elértek.

Az idáig vezető hosszú út nem volt mentes a szenvedésektől sem. Ám a győzelem íze minden nehézségért, szomorú percért és csalódásért kárpótol, s csak most, a siker pillanatában látszik igazán, hogy a kudarcokkal teli időszak – bármennyire is fájó és kellemetlen volt – mennyi jót és hasznosat hagyott hátra maga után. Mert az égig emelő győzelem értékét az tudja csak pontosan megbecsülni, aki már a kudarc legmélyebb, legsötétebb vermeiben is sínylődött. Michael Schumacher versenyt nyert a Ferrarival. Michael Schumacher bajnok a Ferrarival. Sokaknak magától értetődő ez, mint a naplemente – ám neki sosem volt az. Mégpedig éppen azért, mert ő mindenkinél jobban tudta, mi minden rejtőzik a vitrinbe kerülő serlegek mögött. Izzadtság, a maga elviselhetetlenségében is elviselendő feszültség, rengeteg munka és áldozat. Csupa olyan tényező, amit csakis egyetlen módon lehetséges vállalni és végigcsinálni: mérhetetlen alázattal és sziklaszilárd céltudatossággal, amit pedig a siker és a versenyzés kihívásai iránt érzett SZENVEDÉLY teremt meg és tart életben.
Schumachert ez vezette 91 győzelemhez és hét bajnoki címhez – s ez hozta őt vissza három év után ismét a versenypályára.

***

Ezüstszürke sikoly hasítja fel a tesztpálya csöndjét. A sápadt téli napsütés áhítattal figyeli, amint a gép végigsüvít a kanyargó aszfalton. Hallgatja a sebesség egyre emelkedő dallamát, a rázókövek recegő vokálját, nézi a kipufogóból kicsapó lángok vad táncát, az izzó fékek sejtelmes villanását.

A várakozás ideje ez. És a bizonyításé.

A kép mit sem változott a régi sikerek óta – legfeljebb a színek és formák lettek mások, a tartalom viszont ugyanaz maradt. Michael Schumacher ugyanolyan rendületlenül rója a tesztköröket, ugyanazon elszántsággal és precizitással gyűjti az adatokat, mint egykoron – még ferrarisként. Hiába a teljesen átalakult autók, az eltérő körülmények és az azóta elmúlt évek, ez változatlan formájában jellemzi a mában is. Nem is csoda, hiszen az őt gyermekkora óta fűtő szenvedély hajtja még most is, célja pedig még mindig a győzelem, amit annyira szeret. Abban az ezüstszín Mercedesben azért gyűjti a tesztkilométereket hidegben, esőben, napsütésben, hogy ezt elérje, s hogy bizonyítsa önmagának – és ezáltal a külvilágnak is –, hogy még ma is képes rá, hogy ez a szenvedély, valamint a belőle táplálkozó alázat és céltudatosság a kellő munka elvégzésével a múló idő  ellenére is biztos recept a sikerre.

Ő még ma is a szenvedély miatt küzd – ám ezúttal már a szenvedélye érvényre juttatásáért is… Hogy megmutassa, azok a régi sikerek valóban a kemény munka eredményei voltak, s hogy bizonyítsa, mindig a tartalom a meghatározó, sohasem a forma, és nem a tettek számítanak igazán, hanem az, miért tesszük.

Michael Schumacher még most, 2012 telén, 43 évesen is ugyanazzal az elszántsággal küzd a sikerekért, mint tette azt huszonévesen. S bár a látszólagos kudarcok miatt egyre kevesebben hisznek benne, az hite még most is töretlen.


Pontosan emiatt van még itt ma is – és azért, hogy még egyszer megmutassa: ha a cél és az elszántság annak megvalósítására a régi, elérése is lehetséges, függetlenül attól, hogy mindehhez új utakat és korábban nem próbált irányokat is be kell járni. Valójában viszont ez sem újdonság számára: elvégre kimagasló eredményeihez már annak idején is az útkeresésre volt szüksége, melyben az iránytűt rendre a sikertelen próbálkozások tanulsága adta kezébe. Ahhoz pedig, hogy ezzel tájékozódni tudjon, pontosan a cél elérésében való hit kellett, mely figyelemre, kritikus szemléletre és állandó elemzésre sarkallta őt.
Ezért hát az a magabiztosság az elmúlt két év gyenge eredményei ellenére is! Ő ugyanis pontosan tudja, hogy e nehéz időszak talán éppen a szebb jövő felé vezető utat mutatja neki.

Ahogy teszi azt a hideg téli tesztpálya monoton magányossága is, melyet bármennyire nehéz is elviselni, azt mégis a lehető legnagyobb alázattal és szorgalommal kell tűrni, hiszen minden egyes megtett kilométer közelebb visz a múlt hangjához: a tiszteletkör hangos üdvrivalgását áttörő duruzsoláshoz, mely kíséretében az a gyermeki mosolyban felszabadult arc a bokszutcában álló 1-es számot mutató tábla mögé masírozik…!


folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése