„Tudtam volna tartani a lépést azokkal a fiúkkal, akik jelenleg elöl vannak” (interjú Michael Schumacherrel)

A mercedeses évek szerinte sokkal inkább hasonlítottak az 1996-os Ferrarival végigküszködött esztendőre, mint a szintén kudarcokat hozó 1997-től 1999-ig tartó időszakra, mivel nem volt igazi tétjük, így az elmúlt három év sikertelensége sem viselte meg őt túlságosan. Bár hangsúlyozza, hogy az első és második karrierjét az eltérő körülmények miatt nem érdemes összehasonlítani, párhuzamokat és ellentéteket maga is von a két időszak között. Az új generációt csupán részben érezte idegennek, számára teljesen természetes, hogy képviselőit már más szemléletmód jellemzi, mint őt. Azt azonban egyáltalán nem érzi úgy, hogy a jelenlegi mezőny jobb lenne, mint az évekkel ezelőtti – csupán más. Egykor maga mutatott új irányokat a sportágban, a jelenlegi élmenők pedig már természetesnek veszik, hogy az általa kitaposott úton járnak. Az viszont büszkévé teszi, hogy velük még negyvenen túl is képes volt tartani a lépést. Michael Schumacher az Auto Motor und Sportnak adott interjújában érett és reális képet fest mercedeses éveiről, amelyeket távlatokban szemlél. Mint mondja, magának már réges-rég bizonyított, a külvilágnak pedig nem érzi úgy, hogy bármivel is tartozna. Interjú a csütörtökön 44. születésnapját ünneplő hétszeres világbajnokkal.

Merész dolog volt visszatérni?

Schumacher: Igen is, nem is. Kellett hozzá némi önbizalom és bátorság. Ha három éven át távol vagy és negyven fölött mégis újra élsportoló akarsz lenni, szükséged van az optimizmusra. Akár bátorságnak is nevezhetjük.

Mi volt a minimális célja a második karrierje előtt?

Schumacher: Nem volt konkrét minimális elvárásom. A célom az volt, hogy képes legyek a bajnokságért küzdeni. Ez nem is annyira volt irreális, ha azt nézzük, a csapat előtte évben bajnokságot nyert, a mérnökök és a fejlesztési tervek pedig optimistává tettek. Akkori tudásunk alapján ez egyáltalán nem volt ostobaság. Sajnos aztán mint tudjuk, másként alakult.

Felülmúlták a pozitívumok a sok idegességet?

Schumacher: Miután ráébredtünk, hogy a bajnoki célok meglehetősen irreálisak, új irányokat kerestünk. Ezek főként a csapat jövőjének felépítésére irányultak. Ezzel hamar megbarátkoztam, és nem volt problémám vele – még úgy sem, ha a csapat és én is mást vártunk előtte. A világbajnok csapat és jómagam joggal számoltunk azzal, hogy elöl lehetünk. De elég realista vagyok ahhoz, hogy felmérjem a valós helyzetet, aztán pedig arra ügyeltem, hogy sose veszítsem el a hitemet abban, hogy sikerülhet.

Mi volt a csúcspont?

Schumacher: A pole-om Monte Carlóban. A 2011-es Indiai Nagydíj, amikor egy rossz időmérőt követően egész versenyen a határon autóztam, és ugyanakkor jobban menedzseltem a gumikat, mint Nico. Mindent kihoztam a lehetőségeimből. Montreal, 2011-ben ugyancsak a jobb pillanatok egyike volt. Az a verseny egyfajta bizonyosságot jelentett, mivel tudtam, hogy semmit sem tehettem volna jobban.

A monacói pole pozíció amiatt is fontos volt, hogy megerősítette Önt arról, még mindig elég gyors?

Schumacher: Számomra nem, sokkal inkább a külvilág számára. Az ilyesmit mindig könnyebb eredményekkel bizonyítani. Én ismerem a részleteket. Mi, versenyzők erősen függünk a technikától. Sajnos nem mindig adatik meg egy stabil és következetes autó számunkra. Tudom, hogy így van és meg is értem ezt. De tudom igazolni mindezt a külvilág felé? Nem. Kell egyáltalán magyaráznom? Nem feltétlenül. Egy ilyen eredmény viszont segít ebben.

Melyik tapasztalat volt számára a legmeglepőbb a második karrierje során?

Schumacher: Gyorsan a határig vinni a kocsit nem jelentett különösebb problémát. Ezt már akkor megállapítottam, amikor Felipe Massa balesetét követően segíteni akartam a Ferrarinak. Akkor hamar megtaláltam a sebességem. A legfőbb kihívást az jelenti, hogy a lehetőségek egy hatalmas kirakósát a lehető leggyorsabban és legjobban összerakd. Ez egy kicsit tovább tartott, mint vártam, mivel az ehhez szükséges elemeket egy új csapat esetében előbb meg is kell találni.

Nagyobbá vált a kirakós, mint korábban volt?

Schumacher: Egyértelműen. Először is nagyobbá, másodszor pedig nehezen kirakhatóvá. A Ferrarinál minden egyes részletet ismertem. Ott pontosan tudtam, hol kezdjek hozzá az összerakásnak. Három év kihagyás után először el kellett igazodnom az új csapatnál.

Manapság komolyabb a konkurencia, mint az első karrierje során?

Schumacher: Igen, mivel a mezőny sokkal közelebb van egymáshoz. Karrierem kezdetén mindig megvolt a lehetőség rá, hogy ne csupán pár tizeddel, de akár egy egész másodperccel megverj egy másik versenyzőt. Miért? Mert az autók aerodinamikai szempontból még nem voltak ennyire egyenlők, és emiatt élesen vezethetted őket. Versenyzőként ilyenkor mindig sokkal több lehetőséged van a kibontakozásra. Ma az autók aerodinamikailag stabilak és nagyon közel vannak egymáshoz. Az a tartomány, amiben mozogsz, már koránt sem olyan nagy. A kitörésekkel már nem megyünk semmire. Hogy a versenyzők manapság ennyivel jobbak lennének? Már akkoriban is csak a legjobbak értéke el a Forma–1-et. Hogy manapság több jó versenyző van? Természetesen a munkamódszeremmel új mércét helyeztem el, de a korábbi kollégák is tökéletesen tették a dolgukat – annak megfelelően, ahogy ők ezt megszokták. És páran az új módszereket is áttanulmányozták. A különbség manapság talán annyi, hogy az új generáció már belenőtt ezekbe a követelményekbe. Már eleve sajátjukénak tudhatják azt.

Tíz éve csupán Mika Häkkinent helyezték az Ön szintjére. Damon Hillnek és Jacques Villeneuve-nek egy jó autóra is szüksége volt. Vettellel, Alonsóval, Hamiltonnal, Räikkönennel, Buttonnal, Webberrel és Rosberggel nem sűrűbb most a mezőny?

Schumacher: Akkoriban nem volt egy csomó jó versenyzőnk? Azt hiszem, találnánk egy párat.

Az új generációt nem érezte idegennek? A legtöbbet 15 évvel is fiatalabbak Önnél, értelemszerűen az érdeklődési köreik is mások.

Schumacher: Más dolgokkal foglalkoznak, például Twittereznek. Ezt el kell fogadni, és így is teszek. Idő mindig változást is jelent. Korábban nem voltak mobiltelefonok, ma mindenkinek van egy. Ha valaki függőnek érzi tőle magát, és benne él ebben a világban, az már egy másfajta utat jelent. De erről nem beszélünk. Korábban is voltak korosztályok közötti különbségek. Akkor én voltam a fiatal versenyző. Az egyes karakterek mindig különböztek. Az egyikükkel megy, a másikukkal nem. Sebbel vagy például Timóval a korkülönbség ellenére is jól megvoltunk. Esetükben egyáltalán nem éreztem ennek hatását. Egy-két másik kollégánál viszont igen, de nem feltétlenül azért, mert fiatalabbak, egyszerűen csak nem ismertem őket eléggé.

A második karrierje során sokkal nyíltabb volt a vereségek után is. Miért? Az első karrierjében is voltak időszakok, mint például 1996 és 1999 között, amik során lett volna alkalma jobban kijönni a nehéz helyzetekkel és vereségekkel.

Schumacher: Mert akkoriban hiányzott a tapasztalat, ami segített volna kijönni velük. 1996 alig jelentett problémát, mivel nem volt meg az autónk a bajnokság megnyeréséhez. 1997-től viszont főként rajtam múlt. Ha közel vagy hozzá, de mégsem sikerül, egyszerűen nehéz lenyelni a vereséget. Az utolsó három év inkább 1996-ra hasonlított. Nem volt esélyünk a bajnokságért küzdeni. A hasonló helyzetekben szerzett tapasztalatok segítéségével sokkal könnyebb boldogulni ilyenkor.

Helytálló lenne azt mondani, hogy 2010-ben és 2011-ben nem volt meg az autója, idén viszont a gumik jelentették a problémát?

Schumacher: Nem. Természetesen a gumik is problémát jelentettek, de a többiek számára is. Túlságosan speciálisak a különféle autókhoz. Itt nagyon szűk működési tartományú gumikról beszélünk, amikkel csak kevesen boldogulnak jól. Ennek nem így kellett volna lennie. A mi autónk sajátossága volt, hogy speciális gumihelyzetekben nem működött jól. Emiatt okozott gondot számunkra a gumi idén.

Jól értelmezték a gumikat a Mercedesnél? Az utolsó versenyek nem azt mutatták, hogy így lett volna.

Schumacher: Értettük őket, de a kocsinkkal kevés mozgásterünk volt. Bizonyos problémákat nem lehet kezelni. Volt pár elem, ami továbbra is az autónkon volt, és ezek kikényszerítették a nagyobb gumikopást.

Nem költött túl keveset a Mercedes a Red Bullhoz képest?

Schumacher: Ez is egy tényező. A Red Bull viszont az évek alatt már kiépítette az infrastruktúráját, ami lehetővé tette számukra, hogy mindenre tudjanak reagálni, és a költségvetést is optimálisan alakíthassák. Ez ugyanaz, mint amit annak idején mi is elértünk a Ferrarinál.

Egy Red Bullban vagy egy McLarenben világbajnok lett volna?

Schumacher: Azt mindenképpen aláírom, hogy tudtam volna tartani a lépést azokkal a fiúkkal, akik jelenleg elöl vannak. Hogy a jelenlegi Red Bullal vagy McLarennel képes lettem-e volna nyerni, jó kérdés. Nem tudom a választ. Minden versenyzőnek némi időre van szüksége ahhoz, hogy odáig jusson az autójával, ahonnan már képes vele versenyeket nyerni. Senki sem nyer azonnal, miután beül. Ez a Ferrarinál is így volt. Hogy egy Vettel stílusára szabott autóval ugyanolyan jó lennék-e, mint egy Schumacher stílusához szabott autóval? Valószínűleg nem.

Korábban minden verseny időmérőkörök összessége volt, amiket tankolások szakítottak meg. Ma viszont a hosszútávú versenyzés jellemző. Mennyire kellett átszabni a vezetési stílust emiatt?

Schumacher: A stílusodat mindig igazítani kell. Ezúttal viszont jóval extrémebb volt az átállás, mivel a versenyzőnek jóval kevesebb a lehetősége a változtatásokra. A gumik már nem hagynak akkora teret. És nem is vezethetsz folyamatosan a határon. Minél tovább feszíted a húrt, annál lassabbá válsz. Ezért is gyorsabbak olykor a lassabban vezetők. Már kezdettől fogva ügyelned kell a gumikra. Korábban ilyesmi csak akkor volt jellemző, ha a gumik szemcsésedni kezdtek. Akkoriban azzal tudtál versenyre kelni a többiekkel, hogy szinte mindig a határon autóztál.

Az 1996-os Ferrari sem volt egy műremek. Ennek ellenére három versenyt is nyert vele. A Mercedes még ennél is rosszabb volt?

Schumacher: Nem lehet 1996-ot 2012-vel összehasonlítani. A helyzet teljesen eltérő. A Ferrari nagyon nem volt hatékony. Ma talán nem a miénk a legjobb aerodinamikájú autó, de a különbség semmiképpen sem olyan nagy, mint 1996-ban. A kocsik viszont jelenleg sokkal közelebb vannak egymáshoz.

Meglepte, hogy az életkora nem okozott számára problémát?

Schumacher: Természetesen voltak bennem kérdőjelek. Az első teszteken és versenyeken külön figyeltem magamat, hogy vajon még mindig megvan-e az a szint, amire szükség van. Jó érzés volt megadni magamnak a megerősítést arról, hogy ez még mindig lehetséges. Nagyképűség nélkül mondhatom, talán korábban már eleve különleges voltam ilyen téren, és emiatt volt esélyem arra, hogy most még mindig képes legyek a legmagasabb színvonalon versenyezni.