Munkának indult, egy
életre szóló szoros barátság szövődött belőle, melyet a nehéz idők csak egyre
szorosabbá, a szépek pedig egyre élvezetesebbé tettek. Ők ketten hamar igazi szövetségesek
lettek, melyből páratlan sikerek sarjadtak ki, és amely alapjaiban változtatta
meg a Forma–1 képét hosszabb távon.
 |
| Fotó: Ferrari |
Kevés ember van a paddockban, aki jobban ismeri az igazi
Michael Schumachert Jean Todtnál, és kevés a világon, aki nála többet tud az ő
jelenlegi állapotáról. A francia sportvezető a német Sport Bildnek adott interjúban legszebb emlékeiről, kapcsolatuk
kezdetéről, barátságukról, a rekordbajnok családjához fűződő viszonyáról, de az
F1 felé menetelő Mick Schumacherről és a Schumacher örökségét a Ferrarinál
továbbvinni próbáló Sebastian Vettelről is beszélt.
A német sportlap cikkének elején Jean Todt egy híres fotóval
a kezében pózol. Michael Schumacher rajongói közül aligha van, aki nem ismerné
fel elsőre: az 2000-ben, a mámoros szuzukai dobogón készült, azon a napon,
amelyen a híres álomcsapat sok-sok megpróbáltatás és csalódás után végre felért
a csúcsra. Schumacher azon az esőre álló, feszültséggel teli délutánon
felejthetetlen párharcot vívott ősi riválisával, Mika Häkkinennel, mely csak
még értékesebbé tette a diadalt. A Ferrari számára 21 ínséges év, Jody
Scheckter 1979-es győzelme óta az elsőt, amit egy egész nemzet, a világ összes
tifosója várt már évek óta.
 |
| Ez a fotó lóg Jean Todt házának és irodáinak falán |
A Sport Bild fotóján Jean Todt szeme büszkén csillog. E felejthetetlen
emlék képei életének meghatározó részévé váltak – csakúgy, mint a rajta az égbe
emelt, önfeledten ünneplő „fogadott fiú” és örök barát, Michael Schumacher.
A legszebb emlékét
tartja a kezében Schumiról.
Jean Todt:
Pontosan, Szuzuka, 2000. A kép Michaelről és rólam készült a dobogón. Ez lóg
otthon a házamban, de a genfi és párizsi irodámban is. A Michaellel töltött
közös időszak mindig életem legszebb időszakaként marad meg az emlékezetemben.
Azért kedveljük egymást, mert egy hihetetlen történetet írtunk együtt. És mert
a nehéz időkben mindig összetartottunk.
Miért annyira
különleges Önnek ez a kép?
Todt: Ez a fotó
megmutatja, miért neveztek ki engem a Ferrarinál. És hogy miért szerződtettem
Michaelt. 1996-ban történt, jóval azelőtt, hogy megszereztük a bajnoki címet.
Már 1997-ben és 1998-ban is majdnem meglett, és amikor 2000-ben Szuzukában
végre sikerült, azt mondtam Michaelnek a dobogó felé tartva: „A szakmai életünk
már soha többé nem lesz ugyanolyan, mint előtte volt.” Minden elvárásnak sikerült
megfelelnünk, nemcsak az olasz szurkolókénak, az egész világénak.
Akkora volt a nyomás?
Todt:
Természetesen. Mindenki folyton azt kérdezgette tőlem, hogy mikor fog már végre
sikerülni, mikor nyerjünk végre egy bajnoki címet. Képzelhetik, huszonegy éven
át nem volt világbajnok Ferrari-versenyző. Pár évvel később aztán már arról
kérdezgettek, hogy mikor veszítünk már végre… (nevet) Mindenkinek elege volt
már a dominanciánkból. De a dolgok nem változtak semennyit sem. Azt gondoltuk,
hogy a siker majd jóllakottá tesz bennünket, de annyira szenvedéllyel
viszonyultunk a sportághoz, hogy sosem csillapodott a sikeréhségünk.
Emlékszik még arra,
mikor találkozott először Michaellel?
Todt:
Természetesen. 1994-ben Spában ugyanabban a hotelben szálltunk meg, és ott
váltottunk pár szót, de többet nem. Aztán a menedzserével vettem föl a
kapcsolatot. Michaellel 1995-ben Monte-Carlóban találkoztam újra. Július vége
volt. Az egész az én hotelszobámban indult, a Hotel de Paris-ban, a Ferrari
ügyvédjével, Henry Peterrel. Michael Willi Weberrel érkezett. Egy másik
szobában akartunk tárgyalni, de azt közben kivették. Így kötöttunk ki végül
Michael fontvielle-i lakásán. Ralf is ott volt. Éjfél körül már alá is írtunk a
szerződést. Az én szememben ő volt az egyetlen olyan versenyző, aki
világbajnokká tehette a Ferrarit.
 |
| Fotó: michael-schumacher.de |
Miért?
Todt: A hatalmas
tehetség, a teljes elhivatottság és lojalitás kombinációja volt. És remek
viszonyítási pontot jelentett a mérnökök és technikusok számára. Amikor nem
megy jól, az olaszok hajlamosak arra, hogy egymásra hárítsák a felelősséget. A
karosszéria gyártói azt mondják, a motor miatt van, a motormérnökök meg a
karosszériát vélik túl gyengének. Vagy azt mondják, hogy a versenyzőnk nem
megfelelő. Mindig van valamilyen kifogás. Azzal viszont, hogy alkalmaztam
Michaelt, legalább egy problémát megoldottam. Senki sem állíthatta azt, hogy ő
nem jó versenyző, elvégre éppen akkor vált kétszeres világbajnokká. Ez egy
meghatározó lépés volt. Michael gondoskodott arról, hogy egy kifogással
kevesebb lehessen a Ferrarinál, és közben motiválta is a csapat tagjait. Több
volt ő egy versenyzőnél.
Mi tette annyira
különlegessé Michael, Ross Brawn és az ön kombinációját?
Todt: Az első
bajnoki címig vezető nehéz idők, az az időszak, amelyben vesztettünk. Nem
sikerült minden elsőre úgy, ahogyan vártuk. Pár technikai hibával több volt,
mint kellett volna, és nagy volt a nyomás, hogy engem menesszenek. Nekem
akkoriban jó volt a viszonyom Michaellel, tiszteltük egymást, de még nem
voltunk barátok. Mindig is az ő főnöke voltam. Amikor viszont az én
helyzetemről beszélt, mindig azt mondta, hogy ha Jeannak mennie kell, akkor én
is megyek. És ténylegesen benne is volt a szerződésében egy kitétel, mely
kimondta, hogy szabaddá válik, ha én elhagyom a Ferrarit. Szóval ezzel segített
nekem.
Fordítva is így volt,
Ön is megvédte őt.
Todt: Jerezben
1997-ben. Akkor egyértelműen kicsúszott az irányítás a kezéből, és a büntetése
is szigorú volt: kizárták a versenyből és az egész bajnokságból. Vitákat
robbantottunk ki, és természetesen előfordult, hogy Michael Schumacher is
meggyengült. Ennek ellenére én mindig mellette álltam. Megértettem, mennyire
fájt neki az autóban, és hogy mit érzett akkor. Ezzel folyamatosan egyre
közelebb kerültünk egymáshoz. De mégsem lett minden egyből sokkal jobb.
1998-ban újra elveszítettük a bajnokságot, többek között a spái buta baleset
miatt, ami után nekünk kellett őt megállítanunk, amikor dühösen odarohant David
Coulthardhoz. 1999-ben eltörte a lábát, de sosem hibáztatta érte a Ferrarit
nyilvánosan. Ezek mind kölcsönös tiszteletet, de mindenekelőtt barátságot
eredményeztek. Sokan gyakran nevezik őt arrogánsnak és keménynek, de ő
egyszerűen csak félénk.
 |
| Fotó: michael-schumacher.de |
A tragikus síbalesete
óta is mindig mellette állt.
Todt: Még jól
emlékszem arra, mennyire elleneztem, hogy a ferraris visszavonulása után
elkezdett motorozni. Őszintén szólva teljesen ellene voltam. De Michael nagyon
becsvágyó volt, ha valamit a fejébe vett, azt meg is valósította. Ezért is
örültem annyira, amikor visszatért a Mercedesszel a Forma–1-be. Egyfelől a
Forma–1-es autók manapság nagyon biztonságosak, másfelől tudtam, hogy azokat a
fenevadakat képes irányítani, míg a motorokról ugyanerről nem voltam
meggyőződve. Hogy a sors végül úgy hozta, hogy szerencsétlenül egy kőre esett
fejjel, számomra még nehezebben felfogható.
Milyen a kapcsolata
most a Schumacher családdal és Michaellel?
Todt: Szorosabb,
mint valaha. Michaellel már előtte is nagyon közel álltunk egymáshoz. A nevében
nem nyilatkozhatok, de úgy mondanám, mindent tudok róla. A balesete előtt még az
én agyi és gerincsérülésekkel foglalkozó intézetemet is segítette. Ő volt talán
a legnagyobb magánbefektetőnk. Manapság viszont Corinnával és a gyerekekkel is
szorosabbá vált a viszonyunk.
Főleg Mickkel, aki az
apja nyomdokaiba akar lépni.
Todt: Emlékszem
még, hogy Michael gyakran a fiával együtt jött át Olaszországba. Legtöbbször az
én házamban aludtak. Akkoriban volt egy kertem tyúkokkal, és Mick a
feleségemmel, Michelle-lel mindig azokat kergette. Ma pedig már szinte felnőtt
férfi. Még mindig folyamatos kapcsolatban vagyok Michaellel, rendszeresen
látogatom is őt. A Brazil Nagydíjat, ami után a sok reklám miatt kritizáltam az
RTL-t, például Michael svájci házában néztem. Az egész család a barátok és
bizalmasok csoportjából áll.
A fia, Mick jelenleg
a Forma–2-ben készül versenyezni a Forma–3 Európa-bajnokaként. Ez mennyire
teszi elégedetté?
Todt: Nagyon
fontos, hogy Mick olyasmit csináljon, amit élvez, ami boldoggá teszi őt.
Ugyanakkor az is fontos számára, hogy sikeres legyen, mert a nyomás nagy rajta.
Az emberek érthető módon sokat várnak tőle, elvégre mégiscsak a rekordbajnok
fia. Emiatt is örültem annak, hogy idén meg tudott felelni az elvárásoknak.
Most a Forma–2-ben lesz, de még hosszú út áll előtte, és fontos, hogy védjék őt
közben.
 |
| Jean Todt Sebastian Vettellel és Mick Schumacherrel az FIA év végi díjátadó gáláján (Fotó: FIA) |
Mick eljut a
Forma–1-ig?
Todt: Nem látom
akadályát annak, hogy Mick a Forma–1-ig jusson. Ha a Forma–2-ben sikeres lesz,
maga után vonja az érdeklődést. Már csak azért is, mert a puszta nevének
köszönhetően is jobban szem előtt van, mint mások. Ez viszont az elvárásokat is
fokozza, és fontos megtartani az egyensúlyt.
Sebastian Vettel egy
újabb német a Ferrarinál. Ahogy Michaelnek, neki sem sikerült bajnokságot
nyernie az első négy ottani évében. Mi hiányzik nála a sikerhez?
Todt: Először is:
én kedvelem Sebastiant. Csak egy történet ehhez. Michael minden Német Nagydíj
előtt meghívta az egész csapatot Kerpenbe gokartozni. Egyszer egy Sebastian
nevű kisfiú is ott volt az apjával. Bemutatott neki, és azt mondta: ez a
versenyző nagyon tehetséges, egyszer még nagyság válik belőle. Sebastian Vettel
volt az. Ma már harmincegy éves, akkor csak tizenhárom volt. De van egy
különbség az ő ferraris történetük között. Amikor Michael csatlakozott a
Ferrarihoz, a csapat fejlődése egy tízes skálán négyes volt. Amikor Vettel
érkezett a Ferrarihoz, ez nyolcas volt.
Ennek ellenére még
mindig nem sikerült neki.
Todt: Lehet, de
az emberek alábecsülik, mennyire nehéz megnyerni egy világbajnokságot – főleg
egy olyan csapat ellen, mint a Mercedes. Alonso, aki minden idők egyik
legjobbjának számít, is kétszer veszítette el az utolsó versenyen a
bajnokságot, ráadásul éppen Vettel ellen. Szóval a két helyzetet nem hasonlítanám
össze.
Vettelt is jobban
kéne védelmeznie a Ferrarinak, mint ahogyan annak idején Ön védte Schumachert?
Todt: Elég jól
ismerem a helyzetet, de sem a Ferrari korábbi csapatfőnökeként, sem az FIA
elnökeként nem kívánom kommentálni ezt.
