A Császár útja (51.) – Aki felhúzta Nicót…

És akkor Nico Rosberg ideges lett. Nem ok nélkül, hisz testközelből kellett végignéznie, amint a nálánál jóval hátrébbról rajtoló Michael Schumacher éppen előtte fut célba egy ugyanolyan autóval. Bár ő bosszúsága okaként csapata elhibázott stratégiáját jelölte meg, felfokozott idegállapota éppen más frusztráló tényezők meglétéről tanúskodik. A lelke mélyén bizonyára ő is tudja, ezt a versenyt Michael nyílt küzdelemmel fordította maga javára, bizonyítva a Rosberg által folyamatosan cáfolt tényt: a „hétszeresnek” idén versenytempó terén sikerült fölé nőnie. Schumi ráadásul mindezt épp egy olyan, számára hullámzó hétvégén tette, mely szinte végig a sima vereségét ígérte. Nos, Nico, a helyedben mi is idegesek lennénk!

Új ország, új pálya – India egy ugrás az ismeretlenbe. Pörögnek a bitek, dolgoznak a gigabájtok, zörögnek a processzorok, izzanak a pixelek. Hogy manapság egy új helyszínre mind a csapatok, mind pedig versenyzőik szuperteljesítményű szuperszámítógépekkel és szuper szuperszimulátorokkal hangolnak, immáron teljesen természetes, mi több, átlagos. Ha pedig valaki csak hanyagul legyint eme gépekre, mondván ő a valóságban él, melyet a virtuális világ által legfeljebb félre-, nem pedig megismerni tud, az ma már inkább tűnik maradinak, mintsem különcnek. Persze ha egy hétszeres világbajnokról beszélünk, inkább hajlunk utóbbi jelző használatára – a kellő tisztelet mégiscsak jár! –, ugyanakkor tény, Michael Schumacher e tekintetben nem hajlandó beadni derekát az i-podos szájberkornak. Korábban pedig azt is megmagyarázta miért: amíg nem győződik meg róla, hogy az újkori módszerek egyértelműen előnyösebbek a réginél, addig marad a megszokottnál, hisz komolyabb hátránya úgysem származhat belőle.

(Hogy mennyire pontosak és fontosak a szimulációk, a szombat sokatmondóan megmutatta. Az indiai pole pozíciót illetve saját legjobb körüket előzetesen kiszámoló csapatok közül a Force India saccolt legjobban (0,322 másodperccel számítottak rosszabb pole-ra), a Mercedes a negyedik legjobb tippelő volt (0,822 mp-es eltéréssel), de a szórás igen nagy volt: a Red Bull 2,6, a McLaren 3,5 a Ferrari pedig majd’ 11 (!) másodpercet tévedett…)

Így eshetett meg, hogy míg csapattársa, Nico Rosberg a brackley-i szimulátorban rótta a nem is létező köröket egy kétdimenziós kerekekkel bíró játékautóban, addig Michael a szimulátor közelébe sem ment – amolyan felkészülés gyanánt az Indiai Nagydíjra… Talán nem is tette rosszul, elvégre a pénteki első szabadedzésen „fölényesen” verte szimulátor-Nicót (11 súlyos ezreddel…), teljesítményéből pedig valóban úgy tűnt, ódivatú módszere is van olyan hatásos, mint a playstationözőké.

Schumi "szimulátorának" is csak két kereke van - de legalább igaziak...

Szimulátorbetegség?

Schumi távolmaradása a szimulátortól egyben lehetővé tette számunkra, hogy tanulási folyamatát valóban a legelső lépéstől kezdve figyelemmel követhessük. Már az első etapja szolgált érdekességgel. Határozottan kitűnt tudniillik, hogy az első szektorban például alig pár kör alatt a határ közelébe ért. Legalábbis ez következik abból, hogy a vele egy időben pályán lévőknél (köztük Rosberggel) itt jóval gyorsabb ott. Ez a rész nem különösebben bonyolult, főként egyenesekből és „stop and go” kanyarokból áll. Mivel kevéssé technikás, lehetőséget ad arra, hogy pontatlan alapbeállításokkal is gyorsan lehessen teljesíteni. Hogy Schumi második és harmadik etapjában is fokozatosan javított itt, elsősorban a beállítási munkálatokat és a pálya változását tükrözi. Az viszont, hogy azonnal és mindvégig kiemelkedően erős tempót tudott diktálni, s hogy legjobb ideje egészen az edzés hajrájáig (utolsó húsz perc) megdönthetetlen volt, arra utal, hogy igen hamar ráérzett a pálya ezen szakaszára.

Mindez persze csupán érdekesség, az első szektorban mutatott teljesítménye elsősorban a hétvége alakulása szempontjából lesz igazán lényeges.

Az alábbi táblázat Schumi és Rosberg péntek délelőtti edzésen futott etapjait veti össze, szektorokra lebontva. Jól látható, az említett Schumacher-fölény az első harmadban. Ám ugyanennyire szembetűnő, hogy míg a második szakaszban valamivel gyorsabb volt a kerpeni, az utolsóban meglehetősen sok időt veszített csapattársához képest. Ezen összevetések kiterjesztése a teljes három napra kitűnően szemléltetik a két versenyző munkálatainak és hétvégéjének további alakulását.

A második edzésen a Mercedesek csupán teli tankos köröket teljesítettek. Bár Schumachernek akadt némi problémája, mely hátráltatta a munkában, így is egyértelmű tendencia kezdett kirajzolódni. Hosszú etapjuk során megfigyelhető volt, hogy Rosberg az első szektorban közelebb került Schumihoz, aki másodikban úgy tűnt, időt veszített, hisz az első edzéssel ellentétben most ő volt hátrányban ott, míg a harmadik szektorban csupán faragni tudott korábbi lemaradásából. A tendencia szombaton is folytatódott. Ahogy haladt előre a hétvége, úgy pontosították egyre inkább a beállításokat, úgy rajzolódott ki egyre inkább az egyes csapatok és versenyzők által követett irányvonal. A harmadik szabadedzésre így fordult meg a kocka a Mercedes csapaton belül: Schumi egyértelmű és meglehetősen komoly hátrányba került a pálya első felében, a másodikban újra visszanyerte korábbi egy-két tizedét, míg a harmadikban valamelyest közelebb került Rosberghez.

Hogy mindez pontosan milyen tényezők eredménye, persze csak találgatni lehet. Tény, hogy a lassú kanyarokból álló első szakasz Rosbergnek kedvez, aki az ilyen típusú fordulók féktávján és kigyorsításakor időt nyer a főként gyors kanyarokban jeleskedő Schumacherrel szemben. Az is valószínűsíthető, hogy Michael első edzésen látott fölénye a pálya ezen szakaszában talán valóban csak a tanulási folyamat félrevezetése volt, s mihelyst finomították a beállításokat, a versenyzők pedig „bejáratták” magukat a pályán, helyrerázódott a világ rendje. Ugyanakkor a két versenyző közti ily mértékű változás, akár azt is jelezheti, hogy míg Rosberg az egyes változásokkal fokozatosan fejlődni tudott, addig Schumacher kissé eltévedt.

Ez utóbbi persze több mint találgatás, tudnillik a „hétszeres” maga is elismerte, hogy küszködtek a beállításokkal, mely ennek köszönhetően igazi hullámvasúttá tette indiai hétvégéjét. Lehet, hogy mégis hiányzott az a szimulátoros felkészülés…?

A mélypont az időmérő edzésen jött el, mely egyúttal tovább erősítette a beállítások terén való tévelygés elméletét. Schumi az első szakaszon még könnyedén túljutott, s hogy csapattársa gyorsabb volt nála, lényegében semmi rendkívülit nem mutatott. A második edzésrészben aztán hirtelen óriási szakadék nyílt kettejük között. Michael első próbálkozása nem sikerült jól, így a hajrában kellett kivívnia a továbbjutást. Ellenfelei a két Toro Rosso, valamint Petrov és a Sutil voltak, és bár a feladat egyáltalán nem tűnt teljesíthetetlennek, Schumi mégis kívül rekedt a Q3-on. A gyenge első szektor megbosszulta magát. Bár közvetlen ellenfeleinek részidőiből világos, hogy a 10. helyről a rossz második szektor miatt maradt le, csapattársához viszonyított 8 tizedes (!) hátrányát viszont főként az első és az utolsó szakaszokban szedte össze. (Rosberg legjobb szektorai egyetlen próbálkozásából: 41,3; 23,0; 21,1 – Schumacheré kettőből: 41,7; 23,0; 21,4)

Ezek alapján egyértelmű, hogy míg Nico számára a hétvége során az időmérőre teljesedett ki minden, jó teljesítményéhez szükséges tényező, addig Schuminál éppen ekkorra fordult visszájára: a korábbi erények (középső szektor) eltűntek, a hátrányok (1. és 3. szektor) viszont kidomborodtak. Ekkor Michael hétvégéje reménytelenül elúszni látszott, mivel csapattársa egyre távolodott tőle, saját gondjai meg egyre nyilvánvalóbbnak tűntek. Márpedig ha valaki egy nagydíjhétvégén egyre inkább rossz irányba halad, azon az időmérőt követően már vajmi kevés esély van változtatni – s ez nem sok jót ígért Schumachernek. Rosbergnek viszont annál többet, ő ugyanis továbbjutása biztos tudatában egyre nyugodtabban szemlélhette, ahogy csapattársa rá semmi veszélyt nem jelentve ismét távol került tőle a rajtrácson. Magabiztossága joggal növekedhetett, hisz újabb házon belüli győzelme egyre valószínűbbnek tűnt.

Schumacher időmérős betlije már a második volt a sorban. Ráadásul ahogy Dél-Koreában, úgy Indiában sem igen volt konkrét magyarázat rá. Érdekesség, hogy mindkét esetben vibráció hátráltatta, mely lemaradása, illetve a Q1-hez képesti javulása mértékében egyaránt megmutatkozott. Míg csapattársa egyetlen próbálkozással 8 tizedet javított a lágyabb keveréken, Schumi mindössze ennek a felét. Mint tudjuk, a furcsa vibráció okát Koreában a hibás szett gumiban vélték fölfedezni. Mindez minden további nélkül elképzelhető volt, az ilyesmi előfordul. Ám hogy kétszer is egymás után, az már több mint véletlen. Mint az később kiderült, a Mercedes-csapat számára nem állt rendelkezésre a gumik kiegyensúlyozottságát mérő műszer – lévén, az fönnakadt az indiai vámon –, így aztán nem sikerült kideríteni, hogy újra ez okozta-e a problémát. Paul Hembery az eset kapcsán csupán viccesen annyit mondott: „Talán éppen ez volt az a szett, amit csütörtökön Sebastian Vettel készített elő” (ti. a hétvége felvezetéseként a világbajnok amolyan bemutató jelleggel maga is felnizett gumikat a Pirelli sátorban). Talán valamiféle furcsa beállítások negatív hatásairól van szó, vagy netán az ellenőrzést végző hanyag szerelőről? Akárhogy is, a Mercedes semmi esetre sem mehet el a történtek mellett, ugyanis ha valóban mindkét alkalommal ugyanazon tényező jelentett problémát, az egy másik hibát feltételez, melynek a végére kell járni.

"Nem baj, ha nem sikerül, Seb, ezt a garnitúrát legfeljebb Michaelnek adjuk"

Képeslap a jövőbe

Ilyen előjelek után várni a vasárnapi versenyt nem túl bizalomgerjesztő. Legalábbis Schumacher számára, csapattársát ugyanis vélhetően cseppet sem zavarták a szomszéd garázsban történtek, melyek révén saját teljesítménye még inkább felértékelődött. Mi több, Nico sokkal inkább előre tekintett, mintsem maga mögé: fájt is a szíve az elszalasztott lehetőség miatt, mely a 7.-nél előkelőbb rajtpozíció megszerzésével kecsegtetett. Pozíciója mindenesetre így is erősnek tűnt, aggodalomra pedig nem volt oka, elvégre semmilyen jel nem utalt arra, hogy gondokkal küszködő csapattársa bármiféle veszélyt jelenthet rá ezen a hétvégén.

Még úgy sem, hogy Michael időmérős hátrányát ezúttal is hamar lerendezte. Egy helyet már a rajt pillanatában visszanyert, ami egy az idei első körök során összesen 42 helyet előrelépő, s e listán ezzel magasan élen álló versenyző esetében nem is tűnik olyan nagy pozíciónyerésnek. Úgy viszont már annál inkább, hogy Schumi annak ellenére lerajtolta mindkét Toro Rossót, hogy közben nem is használta KERS-ét! Hiába, abban a Mercedesben egy rutinos ravasz róka ül! Az első kanyar előtt lényegében mindkettejüknél előrébb volt, ám miután ő és Alguersuari összezárták és füstölős fékezésre késztették Buemit, Schumi a külső íven hátrányba került. A spanyol meglógott, svájci csapattársa pedig visszatámadott. Ám míg ő a Mercedes melletti belső íven fennakadt Alguersuarin, addig Schumi külső íven bebújt a spanyol mellé, s már a kanyar közepén megelőzte őt.

Ezt követően Adrian Sutilt ültette hintába pontosan ugyanígy. Kihasználva a mások által talán már elfogyasztott KERS előnyeit, könnyedén gyorsult el a toróstól, s tapadt a Force Indiára. Sutil belső íven védekezett, Schumacher pedig köszönte, és agresszíven befordult előtte a kanyarba.

Nem tudni, vajon a két érintettet mennyire érték váratlanul e manőverek, az viszont tény, hogy a „hétszeres” már a csütörtöki sajtótájékoztatón (épp Sutil előtt ülve) részletezte az eme kanyarok által kínált előzési lehetőségeket – s ezáltal saját későbbi taktikáját is. „Ez egy új fajta előzési filozófia [ti. a pálya megalkotói, részéről], amihez a kanyar bejáratát szélesre formálták. Mi általában egy konkrét ívet védünk. Amennyiben tehát befelé húzol, a hátul haladó kívülre kerül és az egyenes végén előzési helyzetben lesz. Ez remek taktikai lehetőségeket kínál az előzésnél és jó show-t ígér.” Michael mintha jövőbe küldött volna képeslapot nekünk, melyre pontosan leírta saját, három nappal később véghezvitt manővereit, valamint KERS-es taktikáját… Persze ez koránt sem csoda, egy jó versenyző mindig előre gondolkodik – akár ennyire előre is.

Ha Nico Rosberg a négyes kanyar közepén belenézett visszapillantójába, bizonyára meglepődött azon, hogy egy tekintélyes méretű Mercedes köszön vissza rá. Schumacher villámrajtával máris a 8. helyen találta magát, éppen csapattársa hátsószárnya alatt. Így válik pillanatok alatt semmissé egy hatalmas időmérős különbség!

Persze a jó indulással csupán a szombati gondok eredménye tűnt el, maguk a problémák nem. A verseny első etapja legalábbis ezt sugallta. Schumacher tudniillik további támadás helyett egyre inkább leszakadt Rosbergről. Ezt akár a Dél-Koreában is követett taktika megismétlésének is tekinthetjük, ám az egyre növekvő hátrány ezúttal többnek tűnt, holmi utazósebesség miatti tudatos távolságtartásnál. Jongnamhoz képest Schumit ezúttal senki sem tartotta fel csapattársa követésében, tempója csakis saját magától függött. Az viszont a hétvége korábbi szakaszában látott tendenciákat mutatta: több tizedes lemaradás az első szektorban, hajszálnyi előny a másodikban, majd némi hátrány az utolsóban. Noha ez az időveszteség koránt sem tűnt olyan vészesnek, mint a rejtélyes vibráció által nehezített időmérőn, azok a tizedek azért csak összeadódtak, egy-két másodpercről jó 4–4,5-re duzzasztva a különbséget a két Mercedes között. S ugyan ez még így is bőven „lőtávolság” volt, az elrontott beállítások víziója és a hétvégi küszködések tükrében továbbra sem utalt semmi arra, hogy Michael veszélyt jelenthetne Rosbergre: a szektorok tekintetében mi sem változott szombat óta.

Ráadásul Nico már csak azért is nyeregben érezhette magát, mert kedvezőbb pozíciójával az ő helyzete szabta meg a csapat stratégiáját. Igen, azt, amire a versenyt követően oly indulatosan panaszkodott… Ekkor ez még fel sem merülhetett benne, tudniillik az első kiállások időszakában éppen ő húzott  hasznot előnyösebb taktikájából.

A 15. kör végén Schumacher 4,1 másodperccel követte őt, ez a 16.-ban 4,4-re nőtt. Ekkor Michael komoly forgalomba került: Mark Webber elé, Fernando Alonso pedig – éppen csak – mögé tért vissza a pályára, ráadásul a lekörözött Trulli csak tovább tetézte a tumultust. A 17. körben a Red Bull turbulenciájában haladva, a Ferrarit a tükörben lesve Schumi egy egész másodpercet bukott márkatársához képest. Srtatégiai szempontból nyilvánvalóvá vált, ez az a pillanat, amikor ki kell hívni őt, mivel a gyorsabb Alonso előzése nem lehetett kérdés. Csakhogy a Mercedes bokszszemélyzete ekkor éppen nem ért rá: Rosberg kiállására ugyanis a 18. körben került sor. A „hétszeresnek” várnia kellett, s ezzel patthelyzetbe került. A forgalomból nem jöhetett ki jól: ha védekezés nélkül elengedi Alonsót, időt veszít, ha csatázik vele, úgyszintén. Végül a DRS-zónában utat engedett neki, ám a pluszkör így is további másodpercet tett hozzá veszteségéhez. A mérleget végül kerékcseréje után vonhattuk meg: Schumacher korábbi 4–4,5 másodperces lemaradása 6–6,5 másodpercre nőtt.

Úgy fest, Nico az „előnyösebb stratégia” hátrányairól a verseny végére megfeledkezett. Egyszer fent, másszor lent…

Autós üldözés - Schumacher stratégiai előregondolkodása meghozta a sikert

(Sors)fordulópont

Kiállását követően Schumacher a bokszban még nem járó Bruno Senna mögé tért vissza. A brazil nem jelentett számára különösebb akadályt: másfél kör alatt utolérte, majd a második DRS-zónában megelőzte őt – ezúttal belső íven. A verseny ekkor az előzményekhez képest váratlan fordulatot vett. Schumacher a „megnyíló” pályán – talán a forgalommal elvesztegetett idő miatt érzett dühében – hirtelen egy 1:30,658-as kört írt az aszfaltra, majd’ hét tizedet adva Rosbergnek. A Schumacher-expressz beindult, őrült hajsza vette kezdetét. Nagyot fordult a világ: az egyes szektorokban látott erőviszonyok úgy rendeződtek át, mintha a hétvége addigi tendenciája csupán színjáték lett volna. Schumi hirtelen feljavult a pálya első harmadában, olykor több tizedet adva Rosbergnek, a második szektor továbbra is a fölényét hozta, míg a harmadikban teljesen kiegyenlítődtek a különbségek.

A rekordbajnok megkezdte felzárkózását, az addig teljes fölényben lévő Rosberg pedig egy csapásra űzött vad lett. Az alábbi grafikon a kettejük között differencia olvadását szemlélteti. Mivel a forgalom ezen időszakban komoly hátráltató tényező volt, az egyes lekörözések idejét külön kiemeltük. Ebből jól látható, hogy Schumacher Senna megelőzése után az említett gyors körével (21.) nagyobb szeletet faragott hátrányából, melyre Rosberg azonnal reagált: a következő két körben egy-egy tizeddel volt gyorsabb Schuminál, aki viszont rátett még egy lapáttal. Az újabb nagy lépést egy lekörözés jelentette számára. Rosberg a 26. körben több mint egy másodpercet bukott Jerome D’Ambrosio mögött, addig is egyre fogyó előnye pedig négy másodpercesre apadt. A differencia ekkor átmenetileg megfagyott, ám már nem Rosberg válaszlépése miatt, hanem mert a következő négy kör mindkettejük számára lekörözésekkel telt – a 31.-ben Schumacher különösen sokat bukott Daniel Ricciardo mögött. Bár a forgalom elrejtette tempófölényét, a lekörözéstől mentes 32. kör jelezte még mindig a 7-es számú autó a gyorsabb: Schumi fél másodpercet hozott ekkor csapattársán. Ezt követően már csak egy autó akadályozta őket, majd hosszú időre megnyílt a pálya előttük. Michael ezt nyomban ki is használta, és újabb 9 tizedet faragott le. Rosberg számára nem volt menekvés – és ezzel ő is tisztában volt. Küzdelmük ekkor ért a csúcspontjára. Mindketten a határon táncoltak, amit legjobban az bizonyít, hogy a 38-39. és a 40-41. körben századok sőt, ezredek (!) voltak csak közöttük, Nico pedig kínkeservek árán 2,5 másodperces távolságban tartotta Schumachert.

Miután a 42. körben ismét lekörözték Ricciardót, viszont jött a mélyütés Rosberg számára: ellenfele egy 1:28,8-as körrel újabb tizedeket húzott elő farzsebéből, megmutatva, benne még mindig van tartalék. Az eddig izzadságszagúnak tűnő küzdelem hirtelen egyszerű játékká vált. Ekkor kiderült ugyanis, hogy bár a csata kiélezettségéből úgy látszott, mindketten maximális fordulatszámon pörögnek, Schumi számára valójában még messze volt a felső határ. Rosberg köridői megrekedtek 1:29 alján, mivel gumija már csupán ennyit engedett neki –, Schumachernek viszont a nagy üldözésben is volt módja spórolni a Pirellikkel. Az ő célja kezdettől fogva az volt, hogy hosszabbra nyújtsa második etapját – a lehető legrövidebbre szabva a keménykeverékes szakaszt. Ez pontosan az a stratégia volt, melyet Vitalij Petrov két hete kettétört, vagy ami a Perezzel való ütközés miatt Szingapúrban sem bontakozhatott ki. Most végre semmi nem jelentett akadályt. Michael kihasználta az előtte megnyílt pályát, sorra futotta az 1:28,5 körüli időket, körönként egy-egy másodpercet adva a kemény keveréken visszaeső csapattársnak. A négy extrakörnek, továbbá a bokszban nyert egy másodpercnek hála, Schumacher könnyedén jött fel a 7. helyre.

Innentől már csupán egyetlen feladata volt: a lehető legrövidebbre szabni a kemény keverék üzemi hőfokra melegítését, a másik Mercedes nehogy DRS aktiválási távolságba kerüljön. Ám mint az egész verseny során, Schumacher ezúttal is akkor tette oda magát, amikor leginkább kellett: első két körében öt illetve hat tizedet vert ellenfelére, kialakítva ezzel egy biztos távolságot, amit a célig már csupán őriznie kellett. Az indiai hullámvasutazás ezzel tehát ott ért véget számára, ahol elkezdődött: a legmagasabb csúcson. Közben bejárta persze a mélységeket is, nagyokat zuhanva, majd kapaszkodott, és végül elérte célját.

Vasárnap pedig mindeközben bizonyította, hogy régi erényei mit sem változtak. Schumi versenyzése egy kotta, melyben a spórolások és határon autózások hangjegyekként váltakoznak – tökéletes rendjükkel rajzolva ki a harmonikus dallamot. A mai Schumacher erejét a tökélyre fejlesztett versenyritmus adja, melyben mindennek megvan a maga helye: a bokszkiállásoknak, a tempós extraköröknek, a visszafogott spórolásnak. Ezek beosztását helyzetfelismerésével, elemzői képességével alkotja meg. Előbb felméri a lehetőségeket, kitűzi az annak megfelelő célokat, meghatározza a megvalósítás kulcspillanatait, aztán ezekben (rajt, az etapok vége, extrakörök, majd a kerékcsere utáni első pár kör) maximálisan odateszi magát, míg a többi időt az erre való felkészülésre (benzin és gumispórolás) fordítja.

Indiában a lapokat az időmérőn megkeverték, a rajttal leosztották. Schumi lapjárásához mérten stratégiát dolgozott ki, melyet folyton a kerékcserék (és egyéb változók, pl. forgalom) által jelentett újraosztásokhoz igazított. Aztán a kellő pillanatban terített. Ez a fajta impulzív versenyzés Kanada óta folyamatosan jellemzi őt (több esetben saját hibái fedték el mindezt), konstans jelenléte pedig a legnagyobb előrelépését jelenti a tavalyi év óta, s egyben növeli Schumi versenyképességét. Nem véletlenül lett ideges Nico sem, csapattársa egyre komolyabb veszélyt jelent számára.

Harmadik félidő

Ritka pillanat volt. Az általában higgadtan és reálisan gondolkodó Nico Rosberget kihozták a sodrából. Meglehetősen ideges volt veresége miatt. Úgy vélte, több kör is benne maradt utolsó szett lágy gumijában, csapata éppen ezért elhibázta stratégiáját, túl korán hívva őt be. Hogy megítéljék, ezen érzése mennyit is jelent, ahhoz viszonyítási alapja viszont csak a bokszfalnak volt. Ők pedig két dolgot láttak: egyrészt, hogy Rosberg talán valóban képes lett volna még pár 29-es körre, másrészt, hogy Schumacher ennél sokkal gyorsabbakra is. Kiállását tehát nem is feltétlenül saját gumijának állapota indokolta, sokkal inkább azok Schumacheréhez viszonyított különbsége. A „hétszeres” a 44. körben több mint fél másodpercet vert Rosbergre (tiszta pályán), a következőben pedig csak a második szektorig két tizedet. Kettejük között ekkor csupán 1,8 másodperc volt, mely a kiállás pillanatában másfélre olvadt. Ebből látható, hogy Rosberg csapatának nem volt választása, a döntés pedig sürgette őket: ha tovább kint tartják, Schumacher akár egy-másfél kör alatt DRS távolságba került volna, mely szinte biztos pozícióvesztést ígért. Egyetlen esélyük így az maradt, hogy gátat szabnak a további időveszteségnek, s bíznak abban, hogy Schumi alatt korábban elfogy a Pirelli, vagy forgalomba kerülve időt veszít. Mindezek ismeretében tehát nem tűnik fairnek Nico finom (a média által viszont így is felfújt) kritikája saját csapata irányában, mivel úgy tűnik, ők a lehető legjobb döntést hozták meg.

Amennyiben az ifjú német a verseny után alaposan kielemezte a történteket, neki is tudnia kell, valójában nemigen volt esélye elkerülni, hogy csapattársa megelőzze őt. Vereségét ugyanis nem elsősorban a taktikai eltérések okozták, hanem inkább a különbségek, melyek azokat lehetővé tették: Schumacher rutinos, előrelátó versenyzése, valamint kettejük vezetési stílusa és beállításoknál követett irányai. A mostani 8. hely okát tehát egyáltalán nem kettejük csapat általi megkülönböztetésében kell keresni.

Persze ha ez esetben nem is erről volt szó, eltérő bánásmód ettől még létezhet a Mercedesnél, ám ez esetben is inkább azon kell elgondolkodni, miért. Rosberg kritikája tudniillik a legkevésbé sem számít építő jellegűnek. Márpedig ha valaki elvárja, hogy csapata felsorakozzon mögé, ahhoz mindkét oldalról maximális bizalomra van szükség. De vajon a rosbergi taktikát kiszámoló stratéga tud-e feltétel nélkül bízni egy olyan versenyzőben, aki úgy is megkérdőjelezi döntéseit, megoldásait, hogy azt ő a legjobb szándékkal, a tőle telhető legjobban alkotta meg? Talán éppen ezen kéne változtatni?

Tavaly Japánban Michael Schumachertől is láthattunk egy kissé ideges „kirohanást”, melyben felhívta a világ figyelmét arra, sokan úgy ítélkeznek fölötte, hogy valójában semmit nem tudnak a háttérben megbúvó különbségekről. Ha összevetjük ezt Rosberg mostani nyilatkozatával, a legnagyobb különbséget abban találjuk, hogy míg Schumi az egyenlőtlen feltételeket nem nehezményezte, csupán tényként említette meg őket a média kritikáira reagálva, addig Nico saját csapatát vonta finoman felelősségre. A különbség apró, mégis hatalmas.

Nico Rosberg nagy tehetség, rendkívüli gyorsasága és kivételes intelligenciája egyaránt biztos alapot jelentenek számára a legjobbak közé emelkedéshez. Ezen tehetség beteljesüléséhez viszont még hiányzik az „utolsó lépés”. Ahhoz tudniillik, hogy végleg felnőjön Vettel vagy mondjuk Alonso szintjére, nem csupán első győzelmére van szüksége, hanem egy olyasfajta lojális hozzáállásra is, melyet csapattársa képvisel. Amennyiben erre képtelen lesz, az –önbeteljesítő jóslatként – Schumacher tudat allatti megkülönböztetett bánásmódját eredményezheti házon belül. Az első lépés már megtörtént ennek elkerülésére: Rosberg hosszútávra elkötelezte magát Brackley iránt. Papíron legalábbis biztosan.

Már egy csak egy gemkapocsra van szüksége, mellyel gondolati és lélekbeli elhivatottságát is hozzátűzheti friss szerződéséhez…

Csapatmunka - zökkenőmentessége mindkét félen múlik