Valencia. Egy évvel ezelőtt a spanyol pályán rendezett versenyen kezdődött volna, most viszont csak egy állomás volt a már régóta járt úton. Michael Schumacher tavaly augusztusban nyaksérülése miatt nem ugorhatott be szeretett csapata üresen maradt autójába, idén pedig már egy másik csapat kocsijában körözött itt – állandó versenyzőként. Az eredményeket látva sokak szerint jobban járt volna a Ferraris beugrással, mint a teljes idényre szóló kínlódással. Mintha csak rajta múlna…
Egy 41 éves sportolónak már nem lehet sok újat mutatni – gondolhatnánk naivan. S mindez igaz is lenne, ha az a 41 éves sportoló nem három év kihagyást követően tért volna vissza szeretett sportjába. Márpedig ez idő alatt sok minden történt a Száguldó Cirkuszban, ami még annak legsikeresebbje, Michael Schumacher számára is az újdonság erejével hat.
Például a valenciai pálya, melyen most versenyzett először a hétszeres bajnok. Ám Schumacher gyorsan tanul, ezt korábbi karrierje során számtalan új helyszínen bizonyította már. És aki esetleg ezen tapasztalatlanság miatt féltette kedvencét, hiába tette. A német számára ugyanis koránt sem a megszokás jelentette a legfőbb problémát az Európa Nagydíjon. Sajnos…
Tudniillik az még egészen jól ment. Bár már pénteken látszott, hogy a kerpeni valószínűleg ezúttal is csak csapattársa mögött lesz a hétvégén, a pálya betanulása egészen sikeres volt. Schumacher a pénteki edzéseken sokmindent kipróbált, hogy mihamarabb felmérje, „mit bír” a pálya: „Kipróbáltam a különböző íveket, ezért néha el is hagytam a pályát, de a tréning pontosan erről szól. Fel kell venni a pálya ritmusát, amit a nap végére a hosszabb etapok során sikerült is megtennem, míg egy körön még van tér a javításra. Összességében azonban meg vagyok elégedve.” A hosszú etapok mellesleg valóban bíztatóan alakultak a Mercedesnél, ezzel is alátámasztva azt az elméletet, miszerint a W01 telitankkal versenyképesebb.
Csakhogy a hétvége további alakulása már cseppet sem volt bíztató a Mercedes számára. Montreal szelleme kísértett Valenciában is, sőt a csapat még az amerikainál is gyengébben szerepelt a spanyol kikötőben. Idén először esett ki mindkét Ezüstnyíl a kvalifikáció második részében, és vasárnap az utólagos büntetésekkel megkaparintott egyetlen árva pontocska sem éppen érdemel emlékművet…
Amikor Michael Schumacher bejelentette, hogy visszatért, már borítékolható volt: hiába a sajtó és az egész (F1-)világ ünneplése és kedves üdvözlete, ezen vélemények – mint Schumi karrierjében mindig – állandóan változni fognak az eredmények és események alakulásának megfelelően. A „Ha van rajta kalap, azért, ha nincs azért” elven. Ezért sem meglepő a Montreal óta ismét igen erős kritikahullám. Ami viszont kicsit talán mégis meglepő, hogy immáron szakértők is bekapcsolódtak ebbe a nem éppen fair történetbe…
„Mindig azt mondtam, hogy egy fél szezont adni kell neki. De most már a kilencedik versenynél tartunk, de Nico még mindig legyőzi.” – mondja David Coulthard. „Rosberg a szezon kezdetén erősebb volt, és Michaelnek be kellett hoznia a lemaradását. Adtunk neki időt. Aztán az autót neki építették át, de ez sem segített neki. Egyszerűen már nem tud lépést tartani a Forma-1-gyel.” – mondja Eddie Jordan.
A német sajtó angol támadásról ír, ami persze szintén nem meglepő, és még csak nem is újkeletű. A szigetországiak ugyanis a médián belül ugyanazt a szerepet játszák, mint amit Schumacher ellendrukkerei a szurkolók táborán belül… A jelenség tehát természetes, emiatt még nem feltétlenül érdemel figyelmet. De hogy mindezen kritikák bennfentesektől érkeznek, legalábbis elgondolkodtató! „Fél szezont kell adni neki. Lejárt.” „Adtunk neki időt.” Jordan és Coulthard valamiféle nemlétező ultimátumról, határidőről beszél, melyből Schumacher kifutott. Mégis kik ők, hogy eldöntik, a problémák megoldáshoz mennyi időre van szüksége egy bajnoknak, Michael Schumachernek?! Milyen számítások vannak arra, hogy egy hétszeres bajnoknak mennyi idő kell?! Miért beszélnek úgy, mintha ők lennének a német főnökei, akiknek jogában áll határidőket szabni?! Itt egy emberről beszélünk! Ám az angolok, akik már számtalanszor kritizálták Schumachert amiatt is, hogy egy gép, ezt most elfelejtik.
Miként azt is, hogy Schumacher problémái, gyenge szereplése nem csupán egyetlen tényező eredményei, ahogyan túlzóan lefestik. És mindezt az Európa Nagydíj tökéletesen megmutatta számunkra. Íme hát a "tényezők"!
„Mindig azt mondtam, hogy egy fél szezont adni kell neki. De most már a kilencedik versenynél tartunk, de Nico még mindig legyőzi.” – mondja David Coulthard. „Rosberg a szezon kezdetén erősebb volt, és Michaelnek be kellett hoznia a lemaradását. Adtunk neki időt. Aztán az autót neki építették át, de ez sem segített neki. Egyszerűen már nem tud lépést tartani a Forma-1-gyel.” – mondja Eddie Jordan.
A német sajtó angol támadásról ír, ami persze szintén nem meglepő, és még csak nem is újkeletű. A szigetországiak ugyanis a médián belül ugyanazt a szerepet játszák, mint amit Schumacher ellendrukkerei a szurkolók táborán belül… A jelenség tehát természetes, emiatt még nem feltétlenül érdemel figyelmet. De hogy mindezen kritikák bennfentesektől érkeznek, legalábbis elgondolkodtató! „Fél szezont kell adni neki. Lejárt.” „Adtunk neki időt.” Jordan és Coulthard valamiféle nemlétező ultimátumról, határidőről beszél, melyből Schumacher kifutott. Mégis kik ők, hogy eldöntik, a problémák megoldáshoz mennyi időre van szüksége egy bajnoknak, Michael Schumachernek?! Milyen számítások vannak arra, hogy egy hétszeres bajnoknak mennyi idő kell?! Miért beszélnek úgy, mintha ők lennének a német főnökei, akiknek jogában áll határidőket szabni?! Itt egy emberről beszélünk! Ám az angolok, akik már számtalanszor kritizálták Schumachert amiatt is, hogy egy gép, ezt most elfelejtik.
Miként azt is, hogy Schumacher problémái, gyenge szereplése nem csupán egyetlen tényező eredményei, ahogyan túlzóan lefestik. És mindezt az Európa Nagydíj tökéletesen megmutatta számunkra. Íme hát a "tényezők"!
A versenyző
Michael Schumacher a 15. rajtkockában – nem éppen megszokott kép. Előző nap a 3-as rajtszámú Mercedes igen bizonytalanul rótta a köröket a valenciai kikötőben. Alulkormányzottan fordult a kanyarokra, rángatva gyorsított ki egy-egy kerékvetőn. És mindenekelőtt lassú volt. Szenvedett. Akárcsak sofőrje, akinek ezúttal is meggyűlt a baja mindennel: a gumikkal (főleg a lágy gumikkal), a forgalommal, a kezelhetőséggel, a fékkel. És a tempóval. Schumacher egész hétvégén csak keresgélte az éles lőszert: egy körön képtelen volt a maximumot nyújtani. Már a szabadedzések során megfigyelhető volt, hogy egy jól sikerült kör után egyszerűen képtelen tovább javítani. Vagy ha mégis, akkor is csak keveset. Mint az időmérő második szakaszában, ahol mindössze két századot sikerült faragnia addigi legjobb Q2-es köréből (persze ebben azért Buemi megelőzése is benne volt…). Sovány vigasz, hogy ezúttal csapattársának sem ment úgy…
Aztán jött a vasárnap, és az egyetlen remény. Már Kanadában is a nehezebb kocsi jelentette a menekvést a rossz teljesítményből, és emiatt valamint a pénteki hosszú etapok miatt joggal várhattak javulást a versenyen. Nem beszélve arról, hogy Schumacher visszatérése óta bár lehet, hogy küzd az egykörös tempójával, de hosszú távon rendre versenyképesnek és következetesnek bizonyult.
Schumi a tisztábbik oldalról startolt, és idei szokásától eltérően nem előzött meg senkit… Azaz, hogy már a második kanyarban csapattársa előtt volt. Ám az előtte majd mellette haladó Force India ekkor olyannyira kiszorította, hogy a német bajnok kénytelen volt visszavenni, nehogy falnak ütközzön. Ám szerencséjére előtte is nagy volt a tumultus. Vitalij Petrov alaposan visszaesett (meg is előzte), és az orosz lassúságát kihasználva újra támadási pozícióban volt az előtte haladó Force Indiákkal és Rosberggel szemben. Már csak várnia és helyezkednie kellett, a hármas elintézte a többit. Rosberg levágta a következő sikánt, majd Liuzzi és Sutil harcában vissza kellett vennie. Schumi a hídra fordító jobbos előtt előbb jobbra, belső ívre, majd a tumultust látva balra húzott. Ekkor az élmezőnyből hátrazuhanó Webber kicsúszása miatt a „hétszeres” előtt haladók visszavettek. A két Force India kis híján egymást kente a híd falára, Rosberg külső ívre került. Schumacher pedig máris lecsapott! Három kocsit előzött meg a hídon – hála remek helyzetfelismerésének, jó helyezkedésének (no és a többieknek). S ha még a nagy tülekedést követően Buemit is sikerül megelőznie! De csak támadni tudta őt, így az első kör végén a 15. helyről máris a 11.-en találta magát. És miután a keményebb keveréken rajtolva ekkor úgy tűnt, stratégiai előnyben van az előtte haladók nagy részéhez képest, ráadásul Webber igencsak feltartotta a mögötte haladókat, „egyben tartva” ezzel a mezőny ezen részét, remek esélyek mutatkoztak a pontszerzésre. Ami a harmatgyenge időmérő után nem is lett volna rossz eredmény.
Aztán jött a Webberi repülés, majd az elrontott taktika, mellyel Schumi versenye véget is ért.
Ezek után adódik a kérdés: Eddie, David, csak rajta múlt a rossz eredmény?
Michael Schumacher a 15. rajtkockában – nem éppen megszokott kép. Előző nap a 3-as rajtszámú Mercedes igen bizonytalanul rótta a köröket a valenciai kikötőben. Alulkormányzottan fordult a kanyarokra, rángatva gyorsított ki egy-egy kerékvetőn. És mindenekelőtt lassú volt. Szenvedett. Akárcsak sofőrje, akinek ezúttal is meggyűlt a baja mindennel: a gumikkal (főleg a lágy gumikkal), a forgalommal, a kezelhetőséggel, a fékkel. És a tempóval. Schumacher egész hétvégén csak keresgélte az éles lőszert: egy körön képtelen volt a maximumot nyújtani. Már a szabadedzések során megfigyelhető volt, hogy egy jól sikerült kör után egyszerűen képtelen tovább javítani. Vagy ha mégis, akkor is csak keveset. Mint az időmérő második szakaszában, ahol mindössze két századot sikerült faragnia addigi legjobb Q2-es köréből (persze ebben azért Buemi megelőzése is benne volt…). Sovány vigasz, hogy ezúttal csapattársának sem ment úgy…
Aztán jött a vasárnap, és az egyetlen remény. Már Kanadában is a nehezebb kocsi jelentette a menekvést a rossz teljesítményből, és emiatt valamint a pénteki hosszú etapok miatt joggal várhattak javulást a versenyen. Nem beszélve arról, hogy Schumacher visszatérése óta bár lehet, hogy küzd az egykörös tempójával, de hosszú távon rendre versenyképesnek és következetesnek bizonyult.
Schumi a tisztábbik oldalról startolt, és idei szokásától eltérően nem előzött meg senkit… Azaz, hogy már a második kanyarban csapattársa előtt volt. Ám az előtte majd mellette haladó Force India ekkor olyannyira kiszorította, hogy a német bajnok kénytelen volt visszavenni, nehogy falnak ütközzön. Ám szerencséjére előtte is nagy volt a tumultus. Vitalij Petrov alaposan visszaesett (meg is előzte), és az orosz lassúságát kihasználva újra támadási pozícióban volt az előtte haladó Force Indiákkal és Rosberggel szemben. Már csak várnia és helyezkednie kellett, a hármas elintézte a többit. Rosberg levágta a következő sikánt, majd Liuzzi és Sutil harcában vissza kellett vennie. Schumi a hídra fordító jobbos előtt előbb jobbra, belső ívre, majd a tumultust látva balra húzott. Ekkor az élmezőnyből hátrazuhanó Webber kicsúszása miatt a „hétszeres” előtt haladók visszavettek. A két Force India kis híján egymást kente a híd falára, Rosberg külső ívre került. Schumacher pedig máris lecsapott! Három kocsit előzött meg a hídon – hála remek helyzetfelismerésének, jó helyezkedésének (no és a többieknek). S ha még a nagy tülekedést követően Buemit is sikerül megelőznie! De csak támadni tudta őt, így az első kör végén a 15. helyről máris a 11.-en találta magát. És miután a keményebb keveréken rajtolva ekkor úgy tűnt, stratégiai előnyben van az előtte haladók nagy részéhez képest, ráadásul Webber igencsak feltartotta a mögötte haladókat, „egyben tartva” ezzel a mezőny ezen részét, remek esélyek mutatkoztak a pontszerzésre. Ami a harmatgyenge időmérő után nem is lett volna rossz eredmény.
Aztán jött a Webberi repülés, majd az elrontott taktika, mellyel Schumi versenye véget is ért.
Ezek után adódik a kérdés: Eddie, David, csak rajta múlt a rossz eredmény?
 |
| Schumi még nem sínen, csak hídon van... Ahol éppen három kocsit előzött meg egyszerre! |
Autó
Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk érdemes a körülményeket is szemügyre venni. A Mercedes Valenciába jelentős újításokkal érkezett. A Red Bull titkaként emlegetett alacsonyan és egészen hátul elhelyezett kipufogórendszerrel, mely a hátsó rész (főként a diffúzor) hatékonyságát növeli. Az újításnak veszélyei is voltak: tesztek híján éles bevetésen kellett kideríteni, miként is hat a forró levegő a hátsó felfüggesztésre és más elemekre. Ross Brawn nem véletlenül vizsgálgatta nagy figyelemmel az autó farát a péntek délelőtt megtett első köröket követően.
Ha pusztán az eredményeket nézzük, azt gondolhatnánk, a Mercedes újításai, fejlesztései egyenesen ellentétes irányban haladnak, mint az normális lenne. De valóban a fejlesztésekben volna a hiba? Érdekes módon a csapat két versenyzője két különböző választ adott erre. Míg Rosberg szerint „Nagy előrelépésekben reménykedtünk, de csak hátrafelé haladunk. Egyszerűen már megint nem sikerült a legjobbat kihozni az aero-csomagunkból.”; addig Schumi úgy vélekedik, hogy: „Nem vitás, hogy az új aerodinamikai csomag előnyt jelent, és leszögezném, hogy nem ez okozza a gondot. Annak kell a végére járni, hogy mi az oka annak, hogy a gumik az időmérőn nem üzemelnek megfelelően a Mercedes alatt. Kanada óta sikerült javítani a versenygépen, és a gyenge szereplés nem a módosítások számlájára írható. A problémát a négy kerék jelenti, ugyanis nem akarnak megfelelő tapadást biztosítani.”
Persze a két vélemény nem különbözik ennyire, elvégre Nico Rosberg is kiemelte, hogy a legfőbb probléma a gumikezelés. Minden esetre Schumacher és Nico szavai éppen ellentmondanak a fejlesztések kérdésében. Előbbi szerint az autó alapvetően jó, csakhogy képtelen a gumik megfelelő használatára, míg utóbbi a fejlesztések hatékonyságát is megkérdőjelezi…
Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk érdemes a körülményeket is szemügyre venni. A Mercedes Valenciába jelentős újításokkal érkezett. A Red Bull titkaként emlegetett alacsonyan és egészen hátul elhelyezett kipufogórendszerrel, mely a hátsó rész (főként a diffúzor) hatékonyságát növeli. Az újításnak veszélyei is voltak: tesztek híján éles bevetésen kellett kideríteni, miként is hat a forró levegő a hátsó felfüggesztésre és más elemekre. Ross Brawn nem véletlenül vizsgálgatta nagy figyelemmel az autó farát a péntek délelőtt megtett első köröket követően.
Ha pusztán az eredményeket nézzük, azt gondolhatnánk, a Mercedes újításai, fejlesztései egyenesen ellentétes irányban haladnak, mint az normális lenne. De valóban a fejlesztésekben volna a hiba? Érdekes módon a csapat két versenyzője két különböző választ adott erre. Míg Rosberg szerint „Nagy előrelépésekben reménykedtünk, de csak hátrafelé haladunk. Egyszerűen már megint nem sikerült a legjobbat kihozni az aero-csomagunkból.”; addig Schumi úgy vélekedik, hogy: „Nem vitás, hogy az új aerodinamikai csomag előnyt jelent, és leszögezném, hogy nem ez okozza a gondot. Annak kell a végére járni, hogy mi az oka annak, hogy a gumik az időmérőn nem üzemelnek megfelelően a Mercedes alatt. Kanada óta sikerült javítani a versenygépen, és a gyenge szereplés nem a módosítások számlájára írható. A problémát a négy kerék jelenti, ugyanis nem akarnak megfelelő tapadást biztosítani.”
Persze a két vélemény nem különbözik ennyire, elvégre Nico Rosberg is kiemelte, hogy a legfőbb probléma a gumikezelés. Minden esetre Schumacher és Nico szavai éppen ellentmondanak a fejlesztések kérdésében. Előbbi szerint az autó alapvetően jó, csakhogy képtelen a gumik megfelelő használatára, míg utóbbi a fejlesztések hatékonyságát is megkérdőjelezi…
A fő problémát azonban mindenképpen a gumihasználat jelentette Valenciában – de Montrealban, sőt az egész szezonban is! A történet mára jól ismert: a Bridgestone tavaly az utolsó pillanatban változtatott abroncsain, mely változásra a Mercedes csapat rosszul reagált. Elszámolták magukat, és egy rossz súlyelosztású kocsit alkottak. Melyet aztán Barcelonában egy tengelytávnöveléssel igyekeztek javítani. Ám megoldani a jelek szerint nem tudták, és feltehetően ebben az évben már nem is tudják teljesen. Egy alapvető tervezési hibáról van ugyanis szó, amit leginkább egy új alapokra épített autóval lehet csak teljes mértékben kiküszöbölni. Ez az oka a csapat hullámzó teljesítményének, hétvégéken belüli kiszámíthatatlanságuknak is. Mert nem várt, ismeretlen tényező került a gépezetbe, aminek így a hatásai is kiszámíthatatlanok. Nem véletlen az utóbbi két hét tanácstalansága csapaton belül!
A csapatnak tehát ahhoz, hogy megértse a rejtélyt, vissza kell térnie az alapokhoz. És ez idén már valószínűleg lehetetlen. Minden esetre egyértelműnek tűnik, hogy a Mercedes csapat idei szezonja ezen problémán ment/megy el. És erről a legkevésbé a versenyzők tehetnek!
Na meg nem is a fejlesztések. A W01 ugyanis számtalan egyedi elgondolásból született ötletet tartalmaz. Ránézésre remek autó is lehetne. Csakhogy bármilyen jó kocsi rossz kocsi, mely képtelen megfelelően kezelni a gumikat. Márpedig a Mercedes képtelen rá. Az év eleji tesztek nem elég következetes köridői, a gyorsabb gumikopás, az üres és telitankos versenyképesség ingadozása, a hőmérsékletváltozásra való túlzott érzékenység rémei eddig állandó vendégek voltak idén Brackley-ben – fejlesztésektől és versenyzőktől függetlenül.
S mivel Schumacher számára alapvetően éppen a gumigondok jelentik a visszatérés legnagyobb kihívását (hisz a kihagyott három év alatt etéren gyökeres változások mentek végbe – a gumiháború megszűnésével), érthető, hogy számára még nehezebb feladat a Mercedes speciális problémájának kezelése is. Talán egy Ferrarival könnyebb lenne…
A csapatnak tehát ahhoz, hogy megértse a rejtélyt, vissza kell térnie az alapokhoz. És ez idén már valószínűleg lehetetlen. Minden esetre egyértelműnek tűnik, hogy a Mercedes csapat idei szezonja ezen problémán ment/megy el. És erről a legkevésbé a versenyzők tehetnek!
Na meg nem is a fejlesztések. A W01 ugyanis számtalan egyedi elgondolásból született ötletet tartalmaz. Ránézésre remek autó is lehetne. Csakhogy bármilyen jó kocsi rossz kocsi, mely képtelen megfelelően kezelni a gumikat. Márpedig a Mercedes képtelen rá. Az év eleji tesztek nem elég következetes köridői, a gyorsabb gumikopás, az üres és telitankos versenyképesség ingadozása, a hőmérsékletváltozásra való túlzott érzékenység rémei eddig állandó vendégek voltak idén Brackley-ben – fejlesztésektől és versenyzőktől függetlenül.
S mivel Schumacher számára alapvetően éppen a gumigondok jelentik a visszatérés legnagyobb kihívását (hisz a kihagyott három év alatt etéren gyökeres változások mentek végbe – a gumiháború megszűnésével), érthető, hogy számára még nehezebb feladat a Mercedes speciális problémájának kezelése is. Talán egy Ferrarival könnyebb lenne…
 |
| De legalább szép! A jó autó is rossz autó működő gumik nélkül... |
Csapat
Ha a rossz teljesítmény okait keresve az autó gondjait vesszük számba, nem mehetünk el egy másik probléma mellett sem, mely immáron második verseny óta nehezíti meg a csapat életét: a fékproblémákról. Kanadában Michael Schumacher az időmérő edzés második szakaszában a kiesés ellen küzdött. Utolsó mért körében azonban váratlanul két kanyarban is blokkolt a jobb első kereke. A vége kiesés lett, és fékcsere vasárnapra. Akkor úgy tűnt, probléma megoldva…
Csakhogy jött a valenciai időmérő edzés, és Schumi elmondása szerint ismét gondok támadtak a fékekkel is. És hogy ez mennyire létező probléma, és nem holmi magyarázkodás, azt jól mutatja Rosberg vasárnapi szenvedése is: már a futam elején a fülére szólt Jock Clear, hogy bánjon óvatosan a fékekkel.
Bár e nehézségek hátteréről keveset tudhatunk (az sem kizárt, hogy a valenciai fékgondok az újításokkal és nem a montreali problémákkal vannak összefüggésben), azok újbóli feltűnése egy másik kérdést is felvet: a munka minőségének kérdését.
A Mercedes kis csapat, létszámban fele akkora, mint a rivális McLaren–Ferrari–Red Bull hármas. A BAR, majd Honda maradványain épült gárda hosszú éveken keresztül szenvedett a Forma–1-ben. Általában hasonló rejtélyes bajok miatt, mint az idei… Aztán jött Ross Brawn, és előbb darabjaira szedte (2008), majd újra összerakta a csapatot (2009) – helyesen. Csakhogy most ismét porszem van a gépezetben. A brit csapatfőnök dolgát alaposan megnehezítette a Honda távozása, a gyáriból kiscsapattá alakulás, az alacsony költségvetés, majd az újra gyári csapattá válás. Figyelmét nyilván megosztotta az elmúlt két év számtalan teendője, kezét pedig megkötötte a sok-sok probléma (vébé-harc, kevés pénz, leépítések, Mercedesszé válás), mellyel szemben találta magát.
És ebből a szempontból az Európa Nagydíj bakijai szimbolikus jelentésűek is. Mert hogy fordulhat elő Ross Brawn csapatában, hogy két egymást követő hétvégén is váratlan fékproblémák hátráltassák őket? Hogyhogy a csapat kezd régi (fejetlen) önmagára emlékeztetni, melyből hiányzik az „átütőerő”, a kellő hatékonyság, a problémamegoldás képessége? Talán azoknak a kritikusoknak van igazuk, akik szerint a zseni hiányzik a csapatból? Mert Ross Brawn zsenije tán önmagában kevés… Mint azt Nico Rosberg mondta: „Az ő zsenialitása nem abból áll, hogy gyorsabbá teszi az autót, hanem abban mutatkozik meg, hogy kihozza a maximumot az emberekből, akik a csapatnál dolgoznak.” És ne feledjük: ez a csapat lényegében az a csapat, mely a korábbi években rendre képtelen volt a győzelemre, mégha jó autójuk is volt! Hol érthetetlen különbségek miatt a szélcsatornában és a pályán mért adatok közt, hol alapvető tervezési hibáknak köszönhetően, hol megbízhatatlanság miatt. És most ismét Ross Brawnra vár a feladat: meg kell oldania a csapat nehézségeit. Dolga nyilván könnyebb lenne, ha rendelkezésére állna egy olyan csapat, amilyennek egykor maga is tagja volt a Ferrarinál Jean Todt alatt. Ennek kialakítása viszont legalább annyi türelmet és időt igényel, mint Schumacher visszaszokása. Vajon David és Eddie milyen határidőt ad erre…?
Ha a rossz teljesítmény okait keresve az autó gondjait vesszük számba, nem mehetünk el egy másik probléma mellett sem, mely immáron második verseny óta nehezíti meg a csapat életét: a fékproblémákról. Kanadában Michael Schumacher az időmérő edzés második szakaszában a kiesés ellen küzdött. Utolsó mért körében azonban váratlanul két kanyarban is blokkolt a jobb első kereke. A vége kiesés lett, és fékcsere vasárnapra. Akkor úgy tűnt, probléma megoldva…
Csakhogy jött a valenciai időmérő edzés, és Schumi elmondása szerint ismét gondok támadtak a fékekkel is. És hogy ez mennyire létező probléma, és nem holmi magyarázkodás, azt jól mutatja Rosberg vasárnapi szenvedése is: már a futam elején a fülére szólt Jock Clear, hogy bánjon óvatosan a fékekkel.
Bár e nehézségek hátteréről keveset tudhatunk (az sem kizárt, hogy a valenciai fékgondok az újításokkal és nem a montreali problémákkal vannak összefüggésben), azok újbóli feltűnése egy másik kérdést is felvet: a munka minőségének kérdését.
A Mercedes kis csapat, létszámban fele akkora, mint a rivális McLaren–Ferrari–Red Bull hármas. A BAR, majd Honda maradványain épült gárda hosszú éveken keresztül szenvedett a Forma–1-ben. Általában hasonló rejtélyes bajok miatt, mint az idei… Aztán jött Ross Brawn, és előbb darabjaira szedte (2008), majd újra összerakta a csapatot (2009) – helyesen. Csakhogy most ismét porszem van a gépezetben. A brit csapatfőnök dolgát alaposan megnehezítette a Honda távozása, a gyáriból kiscsapattá alakulás, az alacsony költségvetés, majd az újra gyári csapattá válás. Figyelmét nyilván megosztotta az elmúlt két év számtalan teendője, kezét pedig megkötötte a sok-sok probléma (vébé-harc, kevés pénz, leépítések, Mercedesszé válás), mellyel szemben találta magát.
És ebből a szempontból az Európa Nagydíj bakijai szimbolikus jelentésűek is. Mert hogy fordulhat elő Ross Brawn csapatában, hogy két egymást követő hétvégén is váratlan fékproblémák hátráltassák őket? Hogyhogy a csapat kezd régi (fejetlen) önmagára emlékeztetni, melyből hiányzik az „átütőerő”, a kellő hatékonyság, a problémamegoldás képessége? Talán azoknak a kritikusoknak van igazuk, akik szerint a zseni hiányzik a csapatból? Mert Ross Brawn zsenije tán önmagában kevés… Mint azt Nico Rosberg mondta: „Az ő zsenialitása nem abból áll, hogy gyorsabbá teszi az autót, hanem abban mutatkozik meg, hogy kihozza a maximumot az emberekből, akik a csapatnál dolgoznak.” És ne feledjük: ez a csapat lényegében az a csapat, mely a korábbi években rendre képtelen volt a győzelemre, mégha jó autójuk is volt! Hol érthetetlen különbségek miatt a szélcsatornában és a pályán mért adatok közt, hol alapvető tervezési hibáknak köszönhetően, hol megbízhatatlanság miatt. És most ismét Ross Brawnra vár a feladat: meg kell oldania a csapat nehézségeit. Dolga nyilván könnyebb lenne, ha rendelkezésére állna egy olyan csapat, amilyennek egykor maga is tagja volt a Ferrarinál Jean Todt alatt. Ennek kialakítása viszont legalább annyi türelmet és időt igényel, mint Schumacher visszaszokása. Vajon David és Eddie milyen határidőt ad erre…?
Michael Schumacher – 3 stops. Ez a felirat állt az Európa Nagydíj eredményjelzőjén, miután mindenki egyetlen kerékcserével igyekezett abszolválni a futamot… A kerpeni bajnok először a Safety Car-fázis második körében (egy körrel a mezőny után) szervizelt, és ez lényegében megpecsételte a sorsát. Kemény keveréken rajtolt, így Webber balesete felborította taktikáját: stratégiai előnye egy csapásra hátránnyá vált. A lágyabb keveréket mindenképpen fel kellett tennie, a kiállás viszont korai volt még számára.
Csakhogy a Mercedes lépett: ahelyett, hogy a harmadik helyen tartotta volna bajnokát, behívta őt. És két szék közé a földre esett… Későn hozták meg a döntést, mert abban reménykedtek, hogy még sikerül visszatérni a mezőny elejére. Nem a harmadik helyre, mert az lehetetlen lett volna. Ám mivel a biztonsági autó Vettelre és Hamiltonra várt, akik jelentős előnyben voltak a mezőny többi részéhez képest, a Mercedes ara számított, hogy Schumi még a Safety Car által fel nem tartott mezőny közepére vissza tud térni. Csakhogy piros lámpát kapott a bokszban, így meg kellett várnia mire az összes kocsi elhalad mellette…
A csapat joggal kritizálta a biztonsági autós szabályokat. Amikor 2009-re új szabályokat vezettek be, éppen az volt az egyik cél, hogy megszűntessék a korábbi években számtalan problémát okozó régi szabály gyengeségét: hogy Safety Car alatt ne lehessen akármikor tankolni, még akinek nincs több benzine, annak sem. Erre most, az új szabály bevezetését követő második évben ismét egy piros lámpa okoz bonyodalmat. A Mercedesnek igaza van: miért nem lehet elengedni a bokszba állót, ha a biztonsági autó még nincs az elhaladó autók előtt? Újabb hiányosság, ésszerűtlenség a vonatkozó szabályokban, mely amúgy éppen ellenkezik a szabályok megalkotását vezérlő törekvésekkel…
Persze mindez nem mentesíti a csapatot a hiba alól. Több lehetőségük is volt a stratégia terén, és ők a legkockázatosabbat választották. Azt, amelynél a legkisebb esély mutatkozott arra, hogy megvalósul. Schumachert a mezőny első felébe akarták visszahozni a lágy gumikon. Vállalva azt a kockázatot, hogy ismét a montreali játékot kell játszaniuk: Schumachernek az utolsó körökben ronggyá kopott gumikon kell reménytelenül védekeznie (persze ez Valenciában jóval könnyebb, ráadásul a gumik is jobban bírták itt a terhelést).
De mi lett volna a másik lehetőség? Hogy kijönnek a mezőny többségével egy időben, megelőzve pár autót, de ugyanolyan gumistratégiával kockáztatva a végjátékot? Vagy a másik lehetőség, mely – mint azt Kobajasi példája megmutatta – a legjobb út lett volna. Schumit kint kellett volna tartani a harmadik helyen, ki kellett volna használni, hogy mögötte a lassabb Kobajasi föltartja az egész mezőnyt, majd a végén kerékcserére hívni a Mercedest, hogy aztán a lágy gumikon harcolhasson (ezúttal támadó szerepben) a kiállással elveszített helyekért. A harmadik (már amolyan tesztelős) kerékcsere utáni tempója ugyanis azt mutatta, hogy lágygumin könnyű autóval igen jó tempót autózhatott volna (így is egy kiállásnyi időt – kb. 21-22 másodperc – hozott vissza Alguersuarihoz képest). Az 5. hely garantált lett volna! Márpedig ha a bokszutca lámpája nem pirosan villog a német előtt, akkor sem tudott volna ennél jobb eredményt elérni…Vagyis a kockázat egyáltalán nem érte meg.
 |
| Rossz Mercedes az élen. Míg Michael a bokszutcában vár, a német márka annak is örülhet, hogy legalább ilyen formában vezeti a mezőnyt... |
Amikor a győztes mentalitás egy középcsapatban tűnik fel
A csapat hibázott. De mit várhatunk egy tavaly a bajnoki címért küzdő gárdától? Mit várhatunk a határokat mindig próbálgató, a kiskapukat mindig megtaláló Ross Brawntól? Ő mindig a győzelmekben és győztes módra gondolkodik, még akkor is, ha egyáltalán nincs esélye a győzelemre. Szemük előtt a dobogó messze erőn fölül való megszerzésének lehetősége lebegett, többet akartak kihozni a lehetőségekből, mint a realitás, és ráfizettek… Akárcsak Monacóban. Győztes gondolkodás, mely feltétele a sikernek. És amely ha nincs, talán sima 5. hely lett volna a valenciai eredmény (ld. Sauber). De ami ha nincs, remény se lenne a középszerűségből való (újabb) felemelkedésre!
Ez egyelőre még várat magára. De a valenciai jó lecke is volt, elvégre a valódi problémákra irányította a figyelmet: sem az autó, sem a csapat nem működik tökéletesen, és ez még akkor sem lehet alap a sikerhez, ha egyszer-egyszer tán mégis felülkerekednek önmaguk korlátain, gondjain.
Vonatkozik ez az autóra, mely alapjaiban problémás, hiába érnek el vele a hiba miatti lyuk toldozgatásainak köszönhetően olykor jó eredményt; a csapatra, mely hiába nyert tavaly remek szervezésnek köszönhetően bajnokságot, a hosszú távú sikerhez még rengeteg munkára és erősödésre lesz szükségük; és a stratégiára is, mellyel ugyan csatát lehet nyerni (bár ez ezúttal sem sikerült még), háborút semmiképpen. Ahhoz mindennek stimmelnie kell, márpedig a Mercedesnél ez koránt sincs így. Még!
Mint látható, probléma akad bőven. Így pedig könnyű bűnbaknak kikiáltani egy versenyzőt, akinek a feladata e gondok nélkül is éppen elég nehéz lenne – hát még így! „Ha újonc lenne, keményen megmondanánk neki, hogy nem áll még készen a Forma–1-re. Azt mondanánk, egyszerűen nem elég jó.” – mondja az 1993-ban Schumi által amúgy földbedöngölt Martin Brundle… Már önmagában is elég baj, ha valaki – ismerve a körülményeket és a feladat nehézségeit, buktatóit – így viszonyul az újoncokhoz! Brundle kijelentése nem Schumit minősíti…
Vajon a Mercedest, a csapatot miért nem éri ennyi kritika? Tán az ő árnyékába nem jut annyi a reflektorfényből… Látható mennyi hibával dolgoznak, mennyi problémával küzdenek idén.
Ezek után vajon valóban Schumacher tempója a legégetőbb probléma?
A csapat hibázott. De mit várhatunk egy tavaly a bajnoki címért küzdő gárdától? Mit várhatunk a határokat mindig próbálgató, a kiskapukat mindig megtaláló Ross Brawntól? Ő mindig a győzelmekben és győztes módra gondolkodik, még akkor is, ha egyáltalán nincs esélye a győzelemre. Szemük előtt a dobogó messze erőn fölül való megszerzésének lehetősége lebegett, többet akartak kihozni a lehetőségekből, mint a realitás, és ráfizettek… Akárcsak Monacóban. Győztes gondolkodás, mely feltétele a sikernek. És amely ha nincs, talán sima 5. hely lett volna a valenciai eredmény (ld. Sauber). De ami ha nincs, remény se lenne a középszerűségből való (újabb) felemelkedésre!
Ez egyelőre még várat magára. De a valenciai jó lecke is volt, elvégre a valódi problémákra irányította a figyelmet: sem az autó, sem a csapat nem működik tökéletesen, és ez még akkor sem lehet alap a sikerhez, ha egyszer-egyszer tán mégis felülkerekednek önmaguk korlátain, gondjain.
Vonatkozik ez az autóra, mely alapjaiban problémás, hiába érnek el vele a hiba miatti lyuk toldozgatásainak köszönhetően olykor jó eredményt; a csapatra, mely hiába nyert tavaly remek szervezésnek köszönhetően bajnokságot, a hosszú távú sikerhez még rengeteg munkára és erősödésre lesz szükségük; és a stratégiára is, mellyel ugyan csatát lehet nyerni (bár ez ezúttal sem sikerült még), háborút semmiképpen. Ahhoz mindennek stimmelnie kell, márpedig a Mercedesnél ez koránt sincs így. Még!
Mint látható, probléma akad bőven. Így pedig könnyű bűnbaknak kikiáltani egy versenyzőt, akinek a feladata e gondok nélkül is éppen elég nehéz lenne – hát még így! „Ha újonc lenne, keményen megmondanánk neki, hogy nem áll még készen a Forma–1-re. Azt mondanánk, egyszerűen nem elég jó.” – mondja az 1993-ban Schumi által amúgy földbedöngölt Martin Brundle… Már önmagában is elég baj, ha valaki – ismerve a körülményeket és a feladat nehézségeit, buktatóit – így viszonyul az újoncokhoz! Brundle kijelentése nem Schumit minősíti…
Vajon a Mercedest, a csapatot miért nem éri ennyi kritika? Tán az ő árnyékába nem jut annyi a reflektorfényből… Látható mennyi hibával dolgoznak, mennyi problémával küzdenek idén.
Ezek után vajon valóban Schumacher tempója a legégetőbb probléma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése