Ha létezik pálya, ahol Michael Schumacher a megszokottnál is sikeresebb, az Montreal. Ha létezik olyan helyszín, amely a Mercedesnek idén végre esélye lett volna erőn fölül teljesíteni, az Kanada. Ehhez képest az idei Kanadai Nagydíj harmatgyenge hétvégét hozott a Mercedesnek, és pár hibával, de még több pechhel fűszerezett kínlódást Schumachernek. Látványos csatákból most sem volt hiány, ezért igazán kár, hogy főként „csak” a Liuzzik és Buemik elleni küzdelem jut neki idén…
15 verseny, 7 első, 5 második és 1 ötödik hely, két kiesés. Összesen 106 pont. 6 pole pozíció, 12-szer az első három rajthely valamelyike. Ilyen eredményekkel bajnokságot szokás nyerni…
Bár manapság nyilván legtöbben Lewis Hamiltont tartják Montreal mesterének (Jenson Button szavai alapján), az amúgy lehengerlő fenti statisztikának ő még a nyomában sincs. Az ugyanis Michael Schumacheré. Mert a számok azt mutatják, Schumi igazi mestere e pályának (is), s ha hozzátesszük, hogy az a sorban éktelenkedő 5. hely egy biztos győzelmet meghiúsító váltóhiba eredménye, hogy a 96-os kiesés előtt Schumi már a felvezető körre sem tudott időben elindulni (elveszítve harmadik rajthelyét), s hogy a 99-es emlékezetes hibája is vezető pozícióban történt… nos nem kérdés, Schuminak fekszik a kanadai aszfalt!
Aztán ott a másik oldal, a Mercedes W01. Mely az eddigi csúszós utcai helyszíneken (Melbourne, Monte-Carlo) rendre jobban muzsikált, mint más pályákon. S amely bár az egyenesekben meglehetős hátrányban van, ám gyors kanyar híján Montrealtól esélyt kapott a jó eredményre. Nem véletlenül hivatkoztak a csapat versenyzői és vezetői is autójuk magabiztos féktávjaira és hatékony kigyorsításaira. Ebben ugyanis valóban kisebb a hátrányuk, mint más területeken. Ráadásként ott volt még a Mercedes motor hatalmas ereje. Valamint két remek versenyző, és a remény arra, hogy Kanadában gyakran történik rendkívüli, melynek köszönhetően sokszor jut főszerep az amúgy statisztát játszók számára is.
Bár manapság nyilván legtöbben Lewis Hamiltont tartják Montreal mesterének (Jenson Button szavai alapján), az amúgy lehengerlő fenti statisztikának ő még a nyomában sincs. Az ugyanis Michael Schumacheré. Mert a számok azt mutatják, Schumi igazi mestere e pályának (is), s ha hozzátesszük, hogy az a sorban éktelenkedő 5. hely egy biztos győzelmet meghiúsító váltóhiba eredménye, hogy a 96-os kiesés előtt Schumi már a felvezető körre sem tudott időben elindulni (elveszítve harmadik rajthelyét), s hogy a 99-es emlékezetes hibája is vezető pozícióban történt… nos nem kérdés, Schuminak fekszik a kanadai aszfalt!
Aztán ott a másik oldal, a Mercedes W01. Mely az eddigi csúszós utcai helyszíneken (Melbourne, Monte-Carlo) rendre jobban muzsikált, mint más pályákon. S amely bár az egyenesekben meglehetős hátrányban van, ám gyors kanyar híján Montrealtól esélyt kapott a jó eredményre. Nem véletlenül hivatkoztak a csapat versenyzői és vezetői is autójuk magabiztos féktávjaira és hatékony kigyorsításaira. Ebben ugyanis valóban kisebb a hátrányuk, mint más területeken. Ráadásként ott volt még a Mercedes motor hatalmas ereje. Valamint két remek versenyző, és a remény arra, hogy Kanadában gyakran történik rendkívüli, melynek köszönhetően sokszor jut főszerep az amúgy statisztát játszók számára is.
Elgumizva…
Ráadásul pénteken minden jól indult. Gyanúsan jól…
Az első szabadedzésen Schumi a második helyen végzett, csapattársa pedig 4. lett. Mindketten szorosan a McLarenek nyomában, s úgy tűnt, ezen a hétvégén talán még közelebb kerülnek az élmezőnyhöz, mint két hete Törökországban. Schumi gyors körei könnyen jöttek, végig az élbolyban volt, egyértelműen csapattársa fölé nőtt.
Aztán a délutánra minden megváltozott. A pálya fölgumizódott, a hőmérséklet délutánra emelkedett, a Mercedes és főleg Schumacher teljesítménye pedig zuhanni kezdett. Míg a délelőtti piszkos aszfalt mindössze 20 fokos volt, délutánra 27-re melegedett föl. S ez olybá tűnik, a Mercedes teljesítményét igen erősen befolyásolta. Persze nem ők voltak az egyetlen csapat, amely a meglehetősen radikálisan változó pályaviszonyoktól szenvedtek. Többek közt a McLaren teljesítménye is visszaesett (nem is volt elégedett a két versenyzőjük a nap végén.). Mint azt Schumi elmondta, egyensúlyi problémákkal küzdött (már az első edzés vége felé is), amit hiába próbáltak orvosolni. És teljesítményén ez tökéletesen meg is látszott. Míg csapattársa már az edzés elején könnyedén futott gyors köröket, addig az ő dinamizmusa elmaradt a délelőtti teljesítményétől: autója igencsak csúszkált, így igazán gyors kört nem is tudott futni az „ürestankos” részben (ideje a 9. helyet jelentette). S bár hosszú etapja során ismét gyorsabbnak tűnt csapattársánál, a mindenki számára katasztrofálisan sikerült gumiteszt (szemcsésedés már egy-két kör után) alatt látszott, a McLarenek és a Red Bullok az amúgy egész jó köridők ellenére is messze lesznek tőlük.
Ha egyfajta tendenciát akarnánk kirajzolni a Mercedes és Michael Schumacher kanadai hétvégéjéből, akkor a szombati események alakulását is érdemes a pályaviszonyok alakulásán keresztül szemlélni. Szombat délelőtt, harmadik szabadedzés. Bár a péntekhez képest kissé kevésbé tűnik gyorsnak, Schumacher mégis a 4. helyen végez. Nehezen jön neki össze az igazán tiszta gyorskör, ám alig marad el Alonsótól. Az időmérőre kitűzendő reális célnak ismét az idén már megszokott 5-8. helyek valamelyike tűnik. Aztán egy 10. és egy 13. hely lesz ebből. Mi történt valójában? Péntek éjjel esett az eső a Notre Dame szigeten, mely gondoskodott arról, hogy a két edzés alatt fölhordott gumiréteget lemosva a pénteki első edzés körülményei várják a mezőnyt szombat reggel. Kevés gumi a 23 fokos aszfalton. Kicsivel melegebb (három fok), mint az első gyakorláson, kicsivel hűvösebb, mint a másodikon (4 fok). De jóval hűvösebb, mint az időmérő edzésen, amikor is 31 fokot mértek a pályán. A Mercedes teljesítménye valamint a pálya felgumizottsága és hőmérséklete közti kirajzolódó összefüggés nyilván nem véletlen. A Mercedes ugyanis egész hétvégén a gumikezeléssel küszködött Montrealban. És mint tudjuk ez kulcskérdés volt itt, hiszen az új aszfalt és a kerekekkel adódó váratlanul nagy problémák határozták meg az időmérő és a verseny alakulását is. „Egyszerűen problémát okoz az első és a hátsó gumik egyidejű munkára bírása. A körülmények megváltozása úgy tűnik, ki zökkentett minket. Ez igencsak frusztráló, mivel tudjuk, hogy a tegnapi időink sok benzinnel a leggyorsabbak között voltak. Természetesen a több benzin miatti nagyobb súly segít abban, hogy erőt vigyünk a gumikba, ami segít őket munkára bírni. Ezért hiába volt tegnap hűvösebb, teli tankkal elégedettek voltunk.” – elemzett Ross Brawn a szombati nap végén. Vagyis a csapat valóban a hőmérsékletingadozás áldozata lett. És talán saját magáé is…
„Itt aztán lehet nézegetni az autót, de ehhez annak nem sok köze van. A miénk akár a világ legjobb kocsija is lehet, ha egyszer nem bírja munkára a gumikat…” – Nico Rosberg is pontosan tudta, hogy a legfőbb problémájuk a gumikezelésükben rejlik. És azt is sejteni vélte, miért is ez a helyzet: „Nem végeztünk jó munkát, nem hárítottuk el a problémákat, mert valójában nem is csináltunk sokmindent. Csak azt mondtuk ’Rendben van, szombatra jobban megy majd a dolog a hőmérséklettel, vagy ezzel meg amazzal, a változó pályával’. De ha megnézzük, egyáltalán nem reagáltunk jól ezekre.” Igaza van! Elég ha megnézzük a McLareneket, akik pénteken a Mercedeshez hasonlóan szenvedtek. Szombatra megoldást találtak a problémákra. De vehetjük a Force Indiát is, akiknek mindkét autójuk a Q3-ba jutott. Nyilván jó volt a kocsijuk, és mindkét versenyzőjük remek munkát végzett, ám teljesítményük hátterében komoly szerepe volt annak is, hogy a változó körülmények éppen nekik kedveztek, éppen úgy változtak, hogy ki tudták használni. És tudtak rá reagálni!
Hogy Rosberg kritikája mennyire megalapozott, azt az indiai kiscsapat teljesítménye mellett jól mutatja még Norbert Haug szokás szerint optimista nyilatkozata, melyet a harmadik edzést követően adott a német Sky Sport riporternőjének, Tanja Bauernek. „A pole-ra esélyesek közé biztosan nem tartozunk – szerintem Monacóban már ott voltunk. És jó irányban haladunk. A szűk kanyarokkal tűzdelt pályák jobban fekszenek nekünk, de ehhez jó autóra és jó versenyzőkre is szükség van – és nekünk mindkettő rendelkezésre áll.” – ítélte meg (tévesen) a helyzetet Herr Haug. És nem is a szavai árulkodtak leginkább, hanem a gesztusai: ő valóban hitte, hogy jó autóval rendelkeznek, és valóban azzal számolt, hogy majd a pálya állapotának változása még többet lendít a szekerükön. S ez alátámasztja Rosberg szavait: a csapat elszámította magát.
Ráadásul pénteken minden jól indult. Gyanúsan jól…
Az első szabadedzésen Schumi a második helyen végzett, csapattársa pedig 4. lett. Mindketten szorosan a McLarenek nyomában, s úgy tűnt, ezen a hétvégén talán még közelebb kerülnek az élmezőnyhöz, mint két hete Törökországban. Schumi gyors körei könnyen jöttek, végig az élbolyban volt, egyértelműen csapattársa fölé nőtt.
Aztán a délutánra minden megváltozott. A pálya fölgumizódott, a hőmérséklet délutánra emelkedett, a Mercedes és főleg Schumacher teljesítménye pedig zuhanni kezdett. Míg a délelőtti piszkos aszfalt mindössze 20 fokos volt, délutánra 27-re melegedett föl. S ez olybá tűnik, a Mercedes teljesítményét igen erősen befolyásolta. Persze nem ők voltak az egyetlen csapat, amely a meglehetősen radikálisan változó pályaviszonyoktól szenvedtek. Többek közt a McLaren teljesítménye is visszaesett (nem is volt elégedett a két versenyzőjük a nap végén.). Mint azt Schumi elmondta, egyensúlyi problémákkal küzdött (már az első edzés vége felé is), amit hiába próbáltak orvosolni. És teljesítményén ez tökéletesen meg is látszott. Míg csapattársa már az edzés elején könnyedén futott gyors köröket, addig az ő dinamizmusa elmaradt a délelőtti teljesítményétől: autója igencsak csúszkált, így igazán gyors kört nem is tudott futni az „ürestankos” részben (ideje a 9. helyet jelentette). S bár hosszú etapja során ismét gyorsabbnak tűnt csapattársánál, a mindenki számára katasztrofálisan sikerült gumiteszt (szemcsésedés már egy-két kör után) alatt látszott, a McLarenek és a Red Bullok az amúgy egész jó köridők ellenére is messze lesznek tőlük.
Ha egyfajta tendenciát akarnánk kirajzolni a Mercedes és Michael Schumacher kanadai hétvégéjéből, akkor a szombati események alakulását is érdemes a pályaviszonyok alakulásán keresztül szemlélni. Szombat délelőtt, harmadik szabadedzés. Bár a péntekhez képest kissé kevésbé tűnik gyorsnak, Schumacher mégis a 4. helyen végez. Nehezen jön neki össze az igazán tiszta gyorskör, ám alig marad el Alonsótól. Az időmérőre kitűzendő reális célnak ismét az idén már megszokott 5-8. helyek valamelyike tűnik. Aztán egy 10. és egy 13. hely lesz ebből. Mi történt valójában? Péntek éjjel esett az eső a Notre Dame szigeten, mely gondoskodott arról, hogy a két edzés alatt fölhordott gumiréteget lemosva a pénteki első edzés körülményei várják a mezőnyt szombat reggel. Kevés gumi a 23 fokos aszfalton. Kicsivel melegebb (három fok), mint az első gyakorláson, kicsivel hűvösebb, mint a másodikon (4 fok). De jóval hűvösebb, mint az időmérő edzésen, amikor is 31 fokot mértek a pályán. A Mercedes teljesítménye valamint a pálya felgumizottsága és hőmérséklete közti kirajzolódó összefüggés nyilván nem véletlen. A Mercedes ugyanis egész hétvégén a gumikezeléssel küszködött Montrealban. És mint tudjuk ez kulcskérdés volt itt, hiszen az új aszfalt és a kerekekkel adódó váratlanul nagy problémák határozták meg az időmérő és a verseny alakulását is. „Egyszerűen problémát okoz az első és a hátsó gumik egyidejű munkára bírása. A körülmények megváltozása úgy tűnik, ki zökkentett minket. Ez igencsak frusztráló, mivel tudjuk, hogy a tegnapi időink sok benzinnel a leggyorsabbak között voltak. Természetesen a több benzin miatti nagyobb súly segít abban, hogy erőt vigyünk a gumikba, ami segít őket munkára bírni. Ezért hiába volt tegnap hűvösebb, teli tankkal elégedettek voltunk.” – elemzett Ross Brawn a szombati nap végén. Vagyis a csapat valóban a hőmérsékletingadozás áldozata lett. És talán saját magáé is…
„Itt aztán lehet nézegetni az autót, de ehhez annak nem sok köze van. A miénk akár a világ legjobb kocsija is lehet, ha egyszer nem bírja munkára a gumikat…” – Nico Rosberg is pontosan tudta, hogy a legfőbb problémájuk a gumikezelésükben rejlik. És azt is sejteni vélte, miért is ez a helyzet: „Nem végeztünk jó munkát, nem hárítottuk el a problémákat, mert valójában nem is csináltunk sokmindent. Csak azt mondtuk ’Rendben van, szombatra jobban megy majd a dolog a hőmérséklettel, vagy ezzel meg amazzal, a változó pályával’. De ha megnézzük, egyáltalán nem reagáltunk jól ezekre.” Igaza van! Elég ha megnézzük a McLareneket, akik pénteken a Mercedeshez hasonlóan szenvedtek. Szombatra megoldást találtak a problémákra. De vehetjük a Force Indiát is, akiknek mindkét autójuk a Q3-ba jutott. Nyilván jó volt a kocsijuk, és mindkét versenyzőjük remek munkát végzett, ám teljesítményük hátterében komoly szerepe volt annak is, hogy a változó körülmények éppen nekik kedveztek, éppen úgy változtak, hogy ki tudták használni. És tudtak rá reagálni!
Hogy Rosberg kritikája mennyire megalapozott, azt az indiai kiscsapat teljesítménye mellett jól mutatja még Norbert Haug szokás szerint optimista nyilatkozata, melyet a harmadik edzést követően adott a német Sky Sport riporternőjének, Tanja Bauernek. „A pole-ra esélyesek közé biztosan nem tartozunk – szerintem Monacóban már ott voltunk. És jó irányban haladunk. A szűk kanyarokkal tűzdelt pályák jobban fekszenek nekünk, de ehhez jó autóra és jó versenyzőkre is szükség van – és nekünk mindkettő rendelkezésre áll.” – ítélte meg (tévesen) a helyzetet Herr Haug. És nem is a szavai árulkodtak leginkább, hanem a gesztusai: ő valóban hitte, hogy jó autóval rendelkeznek, és valóban azzal számolt, hogy majd a pálya állapotának változása még többet lendít a szekerükön. S ez alátámasztja Rosberg szavait: a csapat elszámította magát.
 |
| Ezúttal nem ragyogott Schumi montreali csillaga - a Mercedesé meg végképp... |
„Alulkvalifikált” bajnok – hibák csapattól és versenyzőtől
Nem véletlenül volt teljesen tanácstalan Schumacher sem az edzést követően: „Voltak súlyos egyensúlyproblémáink, amikkel a hétvége bizonyos szakaszaiban küzdenünk kellett. Ez most a kvalifikációra visszatért. Jelenleg nehéz megmagyarázni ezt…”
Schumi 13. rajthelyet jelentő 6-7 tizedmásodperces hátrányát csapattársával szemben valamivel tán könnyebb. Az edzés során kritikus kérdés volt a gumihasználat. Mikor, melyik abroncson, hány kört? – ezek voltak a legfőbb szempontok, melyek közt a pálya hőmérséklete, állapotának javulása és a gumik már-már kiszámíthatatlan viselkedése jelentett némi támpontot az eligazodásban. Vagy éppen akadályt…
Schumacher idén először esett ki a Q2-ben. Bár Rosberg 10. helye alapján ennél sokkal több nem is lehetett az edzésben, valójában nem csak a Mercedes gyengeségén múlt. Elsőként Schumacher hibáin. Utolsó próbálkozása során négy mért kört ment a keményebb keveréken. A csapat ugyanis úgy döntött, hogy miután korábbi próbálkozásakor a lágyabb gumikkal erősen csúszkált és alulkormányozott volt a kocsija, a keményebbel próbálnak javítani. Azt viszont nehezebb üzemi hőfokra melegíteni, ezért az első mért kört is erre kellett áldozni. A második nekifutáskor Schumi javított is részidőin, ám a 8-as sikán előtt megcsúszott, majd miután elég közel került már az előtte haladó Sutilhoz, vissza is vett a tempóból. A harmadik mértkör javítással ért véget, ám az csupán a 10. helyet jelentette. Maradt hát az utolsó próbálkozás, melynek első részideje Schumi addigi legjobbja volt. Csakhogy a 8-as kanyarban ismét kissé lecsúszott az ívről, miután jobb első kereke blokkolt – a második szektorban elmaradt a javítás. A hajtű előtt aztán ismét blokkolt a jobb első, Schumi ismét időt vesztett. Autója bizonytalanul gyorsított ki. Az utolsó sikánt pedig levágta, miután kicsit később fékezett. Nyilván az otthagyott tizedeket igyekezett visszahozni – sikertelenül. Szektoridői alapján bejuthatott volna a harmadik etapba – kb. a 10. helyen…
Schumi hibái nem véletlenek. Egyrészt érthető a kiélezett helyzet miatt. Dolgát az autó amúgy is bizonytalan viselkedése sem tette könnyebbé. Ráadásul a keménygumival a csapat valószínűleg melléfogott (Ross Brawn: „Nem volt jó döntés. Michaelnek többet segített volna, ha mint Nico, ő is a lágyabb keveréken marad.”). De az a két blokkolós fékezés sem lehetett véletlen: a csapat vasárnapra új első fékeket rakott a 3-as rajtszámú gépre, amivel aztán gyorsabb is volt Schumi, mint az edzésen.
Nem véletlenül volt teljesen tanácstalan Schumacher sem az edzést követően: „Voltak súlyos egyensúlyproblémáink, amikkel a hétvége bizonyos szakaszaiban küzdenünk kellett. Ez most a kvalifikációra visszatért. Jelenleg nehéz megmagyarázni ezt…”
Schumi 13. rajthelyet jelentő 6-7 tizedmásodperces hátrányát csapattársával szemben valamivel tán könnyebb. Az edzés során kritikus kérdés volt a gumihasználat. Mikor, melyik abroncson, hány kört? – ezek voltak a legfőbb szempontok, melyek közt a pálya hőmérséklete, állapotának javulása és a gumik már-már kiszámíthatatlan viselkedése jelentett némi támpontot az eligazodásban. Vagy éppen akadályt…
Schumacher idén először esett ki a Q2-ben. Bár Rosberg 10. helye alapján ennél sokkal több nem is lehetett az edzésben, valójában nem csak a Mercedes gyengeségén múlt. Elsőként Schumacher hibáin. Utolsó próbálkozása során négy mért kört ment a keményebb keveréken. A csapat ugyanis úgy döntött, hogy miután korábbi próbálkozásakor a lágyabb gumikkal erősen csúszkált és alulkormányozott volt a kocsija, a keményebbel próbálnak javítani. Azt viszont nehezebb üzemi hőfokra melegíteni, ezért az első mért kört is erre kellett áldozni. A második nekifutáskor Schumi javított is részidőin, ám a 8-as sikán előtt megcsúszott, majd miután elég közel került már az előtte haladó Sutilhoz, vissza is vett a tempóból. A harmadik mértkör javítással ért véget, ám az csupán a 10. helyet jelentette. Maradt hát az utolsó próbálkozás, melynek első részideje Schumi addigi legjobbja volt. Csakhogy a 8-as kanyarban ismét kissé lecsúszott az ívről, miután jobb első kereke blokkolt – a második szektorban elmaradt a javítás. A hajtű előtt aztán ismét blokkolt a jobb első, Schumi ismét időt vesztett. Autója bizonytalanul gyorsított ki. Az utolsó sikánt pedig levágta, miután kicsit később fékezett. Nyilván az otthagyott tizedeket igyekezett visszahozni – sikertelenül. Szektoridői alapján bejuthatott volna a harmadik etapba – kb. a 10. helyen…
Schumi hibái nem véletlenek. Egyrészt érthető a kiélezett helyzet miatt. Dolgát az autó amúgy is bizonytalan viselkedése sem tette könnyebbé. Ráadásul a keménygumival a csapat valószínűleg melléfogott (Ross Brawn: „Nem volt jó döntés. Michaelnek többet segített volna, ha mint Nico, ő is a lágyabb keveréken marad.”). De az a két blokkolós fékezés sem lehetett véletlen: a csapat vasárnapra új első fékeket rakott a 3-as rajtszámú gépre, amivel aztán gyorsabb is volt Schumi, mint az edzésen.
Ám míg a 13. helyet ezek még magyarázzák, a Rosberghez viszonyított hátrányát nem teljesen. Tudniillik az a két versenyző, aki két héttel korábban olyan szoros küzdelmet vívott a hétvége során, hogy csak századok és ezredek választottak el őket, nem lehet ennyire távol egymástól „csak úgy”. A jelenség nem volt egyedi Kanadában. Érdekes például, hogy Schumacher mennyire hasonló ívet járt be a hétvégén, mint Jenson Button. Pénteken erős kezdés, visszaesés délutánra, majd némi föllángolás a harmadik edzés elején, visszaesés, és szenvedés a kvalifikáció második részében. A körülmények változása úgy tűnik, mindkettejüket rosszul érintette – nyilván más okból. Schumi esetében nincs új a nap alatt: újra fenyeget az alulkormányzás réme. Brawn ki is emelte, hogy autójuknak gyakran a hátsó abroncsokat jobban fölmelegíti, mint az elsőket, ami elkerülhetetlenül alulkormányzást okoz.
Vagyis a Mercedes ezen a hétvégén – mint a csapattagok nyilatkozataiból már láttuk – a gumihasználattal küzdött a leginkább. Márpedig ezek olyan problémák, amik Schumachert úgy tűnik, idén erősebben hátráltatják, mint csapattársát. Mert hiába a jobb súlyelosztás a hosszabb tengelytávval, ha valami – mint most Montrealban – nem működik optimálisan, a régi probléma újra visszatér. Ez látszott Schumacher minden egyes gyorskörén az időmérőn, és feltehetően ennek eredménye Rosberg újbóli fölénye szombaton.
Vagyis a Mercedes ezen a hétvégén – mint a csapattagok nyilatkozataiból már láttuk – a gumihasználattal küzdött a leginkább. Márpedig ezek olyan problémák, amik Schumachert úgy tűnik, idén erősebben hátráltatják, mint csapattársát. Mert hiába a jobb súlyelosztás a hosszabb tengelytávval, ha valami – mint most Montrealban – nem működik optimálisan, a régi probléma újra visszatér. Ez látszott Schumacher minden egyes gyorskörén az időmérőn, és feltehetően ennek eredménye Rosberg újbóli fölénye szombaton.
Reményteljes küzdelemből reménytelen küszködés
A 13. hely egyetlen pozitívumot mégis rejtett magában: esélyt a taktikázásra (már amennyire idén lehet ilyet…). Mint azt az ésszerűség megkívánta, Schumacher a keményebb keverékkel gurult a rajtrácsra, mely ígéretesebb taktikának tűnt, mint a nehéz kocsival alig pár kört bíró lágy keverékkel indulni.
A kerpeni bajnok a verseny előtt azt mondta csapatának, hogy tíz körön belül negyedik lesz (gondolva a lágygumisok taktikájára), ám hogy ez már öt kör alatt összejön, tán ő sem gondolta. Ismét remek rajtot fogott. Az előle induló Barrichello (ki tudja, hányadszorra az elmúlt két évben?) beragadt. Schumi mint az ágyúgolyó lőtt ki mellőle (íme a 41 éves, „megkopott reflexek”…!), s remek ívet fogva bújt át a két Williams között, s máris csapattársa mellé ért. Belső íven volt, ám az előtte füstölőset fékező Kubica miatt lassítani volt kénytelen. Bele is szaladt kicsit a Renault-ba, minek következtében első szárnya egy darabja le is vált. Az első összecsapás volt ez…
Kihasználva az elölről indulás szépségein elbambuló Liuzzi és Massa ütközetét (mely miatt Nico alaposan visszaesett), máris a 8. helyen nyomta a gázt. Pár kör elteltével, mire gumijai végre normális állapotba kerültek, már Sutilt támadta. Már a negyedikben mellé került, ám a hajtűt követő hosszú egyenes végén vissza kellett vennie. A következő körben ismét próbálkozott. Szélesen fordult a hajtűkanyarra, remekül gyorsított ki, és máris szélárnyékban volt. Aztán kifékezte ellenfelét (még ha le is vágta miatta a sikánt). Ezt követően egyre jobban alakultak a dolgok. A „hétszeres” utolérte a Button által föltartott Kubicát, majd előbb a lágygumin rajtolók, aztán a lengyel is kiállt előle, és máris a vele azonos taktikán lévő két Red Bull mögött állt. A harmadik helyen!
A 13. hely egyetlen pozitívumot mégis rejtett magában: esélyt a taktikázásra (már amennyire idén lehet ilyet…). Mint azt az ésszerűség megkívánta, Schumacher a keményebb keverékkel gurult a rajtrácsra, mely ígéretesebb taktikának tűnt, mint a nehéz kocsival alig pár kört bíró lágy keverékkel indulni.
A kerpeni bajnok a verseny előtt azt mondta csapatának, hogy tíz körön belül negyedik lesz (gondolva a lágygumisok taktikájára), ám hogy ez már öt kör alatt összejön, tán ő sem gondolta. Ismét remek rajtot fogott. Az előle induló Barrichello (ki tudja, hányadszorra az elmúlt két évben?) beragadt. Schumi mint az ágyúgolyó lőtt ki mellőle (íme a 41 éves, „megkopott reflexek”…!), s remek ívet fogva bújt át a két Williams között, s máris csapattársa mellé ért. Belső íven volt, ám az előtte füstölőset fékező Kubica miatt lassítani volt kénytelen. Bele is szaladt kicsit a Renault-ba, minek következtében első szárnya egy darabja le is vált. Az első összecsapás volt ez…
Kihasználva az elölről indulás szépségein elbambuló Liuzzi és Massa ütközetét (mely miatt Nico alaposan visszaesett), máris a 8. helyen nyomta a gázt. Pár kör elteltével, mire gumijai végre normális állapotba kerültek, már Sutilt támadta. Már a negyedikben mellé került, ám a hajtűt követő hosszú egyenes végén vissza kellett vennie. A következő körben ismét próbálkozott. Szélesen fordult a hajtűkanyarra, remekül gyorsított ki, és máris szélárnyékban volt. Aztán kifékezte ellenfelét (még ha le is vágta miatta a sikánt). Ezt követően egyre jobban alakultak a dolgok. A „hétszeres” utolérte a Button által föltartott Kubicát, majd előbb a lágygumin rajtolók, aztán a lengyel is kiállt előle, és máris a vele azonos taktikán lévő két Red Bull mögött állt. A harmadik helyen!
 |
| Óvakodj a darázstól! Kubica nem hozott szerencsét Schumachernek: előbb a szárnya, majd a gumija bánta találkozásukat... |
A valós cél persze nem a dobogó volt, hanem Kubica helyezésének megszerzése! Főleg azok után, hogy a gumik még az előzetesen vártnál is hamarabb elkoptak. Schumi három körrel később állt ki vetélytársánál (12. kör), és csapata gyors szervízelése után éppen a sárga-fekete kocsi mellé (elé) tért vissza a pályára. Rafináltan jobbra húzott, hogy védje a belső ívet, ám Kubica nem hagyta annyiban a dolgot. Bár a hétszeres már előrébb volt (ráadásul a jobb íven), az önfejű lengyel nem akarta tudomásul venni pozícióvesztését, és ő is későn fékezett a lassító előtt – mindkettejüket a fűre kényszerítve ezzel. Ez volt hát a második összecsapás közöttük, melyet ugyan Schumacher nyert meg, valójában azonban ezt sem úszhatta meg negatív következmény nélkül: Mercedese gumija ugyanis fölhasadt, így lassú defektje miatt két kör után ismét a bokszba kellett hajtania. És a versenye itt véget is ért…
Bizonyos szempontból persze még egyáltalán nem, hiszen az utolsó körök számos csatát tartogattak a bajnok számára: Buemivel, Massával, Liuzzival. Fájdalom, hogy mindük ellen esélytelenként kellett védekeznie a már fél versenytáv óta nyüstölt lágy gumikon.
Schumachert tehát nemcsak Kubica akaratossága, de az amiatti defekt is kényszerpályára állította. Mivel második cseréje során harmadik kemény szettjét is megkapta, már csak lágy keverék állt rendelkezésére. Két lehetőségük volt: két lágy szettes szakaszra bontják a verseny utolsó 36 körét, mellyel jó húsz másodperces hátrányt és sokszoros pozícióvesztést szenvednek, vagy utóbbit elkerülve megkockáztatják egyetlen lágy szetten befejezni a versenyt, vállalva az utolsó körökben való szenvedést és védekező szerepet. A két lehetőség esetleges következményei közt nem sok különbség mutatkozott: a pontszerzés így is, úgy is nehéznek tűnt. De a döntést követően így legalább pontszerző helyen álltak…
A hibát tehát nem itt követte el a csapat, hanem a defekt utáni kerékcserénél. Ha akkor teszik ugyanis föl a lágyabb keveréket, rugalmasabbak lehettek volna, mivel a gumikopáshoz igazodva dönthették volna el, mikor is tegyék föl az utolsó szett kemény keveréket. Mely a verseny végére nyilván nagyobb tempót tett volna lehetővé a kerpeni számára.
Bizonyos szempontból persze még egyáltalán nem, hiszen az utolsó körök számos csatát tartogattak a bajnok számára: Buemivel, Massával, Liuzzival. Fájdalom, hogy mindük ellen esélytelenként kellett védekeznie a már fél versenytáv óta nyüstölt lágy gumikon.
Schumachert tehát nemcsak Kubica akaratossága, de az amiatti defekt is kényszerpályára állította. Mivel második cseréje során harmadik kemény szettjét is megkapta, már csak lágy keverék állt rendelkezésére. Két lehetőségük volt: két lágy szettes szakaszra bontják a verseny utolsó 36 körét, mellyel jó húsz másodperces hátrányt és sokszoros pozícióvesztést szenvednek, vagy utóbbit elkerülve megkockáztatják egyetlen lágy szetten befejezni a versenyt, vállalva az utolsó körökben való szenvedést és védekező szerepet. A két lehetőség esetleges következményei közt nem sok különbség mutatkozott: a pontszerzés így is, úgy is nehéznek tűnt. De a döntést követően így legalább pontszerző helyen álltak…
A hibát tehát nem itt követte el a csapat, hanem a defekt utáni kerékcserénél. Ha akkor teszik ugyanis föl a lágyabb keveréket, rugalmasabbak lehettek volna, mivel a gumikopáshoz igazodva dönthették volna el, mikor is tegyék föl az utolsó szett kemény keveréket. Mely a verseny végére nyilván nagyobb tempót tett volna lehetővé a kerpeni számára.
 |
| Szárnyaszegetten, gumirongyokon – Liuzzinak még így sem volt egyszerű dolga a bajnok ellen… |
Az elszalasztott esélyek nyomában
A lényegen ez mit sem változtat: Schumacher a defekt nélkül hatodik lett volna csapattársát megelőzve, így viszont a középmezőny versenyzőivel kellett csatáznia (ismét) – amit rongyokon futva, esélytelenként is remekül csinált. Elvégre Liuzzi sem találta rajta a fogást – csupán az utolsó körben bemutatott mindent egy lapra feltevő kamikáze akciója miatt került előzési helyzetbe.
A látványos csaták sora azonban mit sem szépít a dolgokon: a nagy reményekkel várt Kanadai Nagydíj kiugrás helyett mélyrepüléssé vált. Egy újabb elszalasztott lehetőséggé, melyből már oly sok kínálkozott idén a Mercedes és Schumacher előtt egyaránt. Hogy mégis miért e sok elszalasztott alkalom, miközben például a kanadai ámokfutó Kubica rendre meglepetést tud okozni Renault-jával? Hogy miért tudnak a franciák olyan sokszor lehetőségeikhez mérten a maximumon teljesíteni, miközben az Ezüstnyilak sokszor a bennük rejlő lehetőségeknek csupán töredékét préselik ki magukból? Hogy miért képesek más csapatok és versenyzők egy-egy váratlanul jól sikerült eredménnyel felülírni a papírformát, míg ők még azt sem érik el?
Ha megnézzük az eddigi példákat, a kiábrándító valóság fogad a válasszal.
Igaza volt Norbert Haugnak, Monacóban valóban volt esély a jó szereplésre. Az ottani tempójuk alapján akár dobogóért is küzdhettek volna. Csupán egy jó időmérő kellett volna, mely során megszerzik az ehhez szükséges rajthelyet. Csakhogy messze voltak ettől, így a hatodik-hetedik helyen voltak kénytelenek körözni. Ausztráliában szintén esély kínálkozott a dobogóra (Schumi előtt), akkor viszont egy rajtbaleset hiúsította meg ezt az eredményt. És Kanadában sem történt másként: az elrontott felkészülés miatt éppen az időmérőn gyengélkedtek leginkább, mely gyengeség újra egy „támadási felületet” jelentett, mivel a középmezőnybe sorolta az amúgy előrébb való Mercedeseket. S emiatt történhetett meg Rosberg pozívióvesztése a rajtnál, majd Schumi defektje, így aztán nem volt esély a papírforma eredményre (dupla pontszerzés), sem egy olyan kiugró meglepetésre, amit amúgy a Force Indiák vagy Buemi ugyanezen futamon elértek…
A három példa azért sokatmondó, mert mindhárom esetében más-más okok miatt maradtak el a bennük lévő teljesítményhatár csúcsától: hol a rossz kvalifikáció, hol a rossz stratégia, hol pedig a balszerencse miatt. Olybá tűnik, hogy a Mercedes háza táján túl sok a hiányosság, túl sok téren léphetnek és lépnek föl problémák ahhoz, hogy igazán kiegyensúlyozottan teljesítsenek, saját potenciáljuk csúcsán.
Persze mindenre lehet magyarázatot találni. Mindenekelőtt a csapat már két dobogót szerzett Rosberg révén. Olyan versenyeken, amikor igenis képesek voltak élni a váratlan adta lehetőséggel: Malajziában a nagyok időmérős betlije, Kínában az eső segített ebben. Csakhogy ezek félsikerek voltak, mivel Schumacher esetében mindkettő elszalasztott lehetőség volt. Malajziában a rossz időmérőt követően a versenyen is balszerencse érte őt (a kerékanya elrepülésével), megsérült kocsija ráadásul Kínában igazi mélyrepülést idézett elő (persze nem csak ezen múlt!). Előbbi helyszínen azonban még többet is elérhettek volna, amennyiben Schumachert vagy Rosberget Webberhez hasonlóan köztes esőgumival küldik ki a Q3 végén. A csapat viszont akkor sem kockáztatott. Így pedig nehéz egy közepes autóval csodát tenni.
Hogy Schumacher miért nem képes – régi szokásához híven – erőn felüli eredményekre, arra magyarázat a kihagyás és az azáltal okozott nehézségek sora. Miként nyilván a hétvége során elkövetett hibái is autója gyengeségeivel való küzdelmének eredményei voltak. Mert rosszabb autóval nehezebb tanulni, és nehezebb hibátlannak maradni is. Ez láthatóan őt sokkal inkább hátráltatja csapattársánál.
De a gyenge autó a csapatot is hátráltatja. Hol az időmérős teljesítményben maradnak el, hol a teli tankkal lassabbak (Isztambulban még ez volt a probléma, könnyű autóval közelebb voltak az élmezőnyhöz), hol a hideg, hol a melegebb idő okozott gondot nekik. És emellé számos balszerencse, rejtélyes probléma (Michaelnél Kínában, Nicónál Barcelonában), rossz taktika társul. Vagy éppen a csapat hibái: akár a kocsi tervezésénél elszámított súlyelosztás, akár a monacói időmérő utolsó etapjában történt feltartásos eset legyen az.
A fejlesztés terén viszont a csapat többnyire jól teljesít. Lehetőségeikhez mérten. De hogyan is előzzék meg a nagyokat? Nekik nincs olyan szuperszimulátoruk, mint a McLarennek, sem Albert II-jük (Sauber) vagy Mistraljuk (Reanult), se Adrian Newey-juk. Ráadásul hiába az erős gyári és szponzori háttér, csapatuk jóval kisebb létszámú az élmezőny csapatainál. Mert ők már a jövőre készülnek!
Talán nem sokára már a fejlesztések terén is. Schumi már mindenképpen 2011-re tekint. Addigra végre ő is visszaszokhat régi-új szenvedélyébe, s akkorra már egy hozzá szabott autóval ostromolhatja a kerékvetőket.
Addig meg maradnak a csaták Buemivel, Liuzzival, a gumikkal és a W01-gyel. De remélhetőleg még másokkal is – nem csak a tízedik helyért… Ennél többet ér, ennél többet tud! Miként Kanadában is jobb volt annál a 11. helynél. Korábbi eredményei is ezt mutatják.
Persze az már a múlt, Schumi pedig most a jelent éli. És mivel az nem túl rózsás, a jövőt tervezi. Mert pontosan tudja, mennyi munka vár még rájuk csapatával. Igazi kihívás ez! Éppen olyan, amiért egy a nyugdíjra ráunó 41 éves rekordbajnok visszatérésre adja a fejét!
 |
| Schumi legalább a Nationalelf parádés játékának örlülhetett kanadai hétvégéjén |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése