Ha nem Michael Schumacherről lenne szó, ezen írás sem született volna meg. Mert ha nem Michael Schumacherről lenne szó, egy átlagos hétvége, egy 13. hely nem lenne elég érdekes. Ha Michael Schumacher újonc lenne Eddie Jordan szavai nem járták volna be a világsajtót – hiszen ami nincs, az nehezen jár. Csakhogy napok óta Schumi a téma, s a viták, pletykák és bírálatok máris sáskaként hódítják meg a médiamezőket…
„Tegyük fel a kérdést: ha Michael Schumacher nem Michael Schumacher lenne – aki jelenleg a Mercedesnél versenyez –, jövőre is meglenne az ülése? Véleményem szerint nem.”
Mindenek előtt tisztázzuk: véleményem szerint sem feltétlenül… Mert ahogy Vitalij Petrovot is kirúgták már a szezon közepén, vagy Viantonio Liuzzitól is megváltak gyenge teljesítménye miatt, úgy már Schumit is csupán a nevével szíjazzák a Mercedese ülésébe…
Persze, Eddie Jordannak igaza van! Félreértés ne essék, az alábbi sorok nem az ír szakember ellen irányulnak, nem az ő szakértelmét kérdőjelezik meg, csupán az ő sajátosan jordanes kijelentésének abszurditását, hangzatosságát, és az abból keletkezett médiahepajt igyekszik kicsit ellensúlyozni.
Eddie Jordan nyilatkozatából amúgy pontosan kiderül, hogy az ír szakember még ma is kedveli egykori felfedezettjét, s valójában félti is a német rekordbajnokot és annak hírnevét. Más kérdés, hogy e véleményének kevésbé zengzetes módon is hangot adhatott volna… (Bár akkor már nem Eddie Jordannek hívnák, mi pedig éppen egy olyan okfejtés örvényében találhatnánk magunkat, amilyet pont az egykori csapattulajdonos kijelentése generált…)
„Sajnálom, hogy ezúttal vitát szül a kijelentésem, de én kirúgnám. A mai teljesítménye egyértelmű, hogy nem volt elég jó. Egyértelmű.”
Na igen, E-GY-É-R-T-E-L-M-Ű! És e nyomatékosítás még csak egy csepp túlzást sem tartalmaz. Mert akkor is teljesen egyértelmű lenne, ha Michael Schumachert nem Michael Schumachernek hívnák! Nyilván…
A játék sokszorosan sántít, ezer oldala van, és mindenekelőtt kétirányú. De vágjunk hát bele!
Mindenek előtt tisztázzuk: véleményem szerint sem feltétlenül… Mert ahogy Vitalij Petrovot is kirúgták már a szezon közepén, vagy Viantonio Liuzzitól is megváltak gyenge teljesítménye miatt, úgy már Schumit is csupán a nevével szíjazzák a Mercedese ülésébe…
Persze, Eddie Jordannak igaza van! Félreértés ne essék, az alábbi sorok nem az ír szakember ellen irányulnak, nem az ő szakértelmét kérdőjelezik meg, csupán az ő sajátosan jordanes kijelentésének abszurditását, hangzatosságát, és az abból keletkezett médiahepajt igyekszik kicsit ellensúlyozni.
Eddie Jordan nyilatkozatából amúgy pontosan kiderül, hogy az ír szakember még ma is kedveli egykori felfedezettjét, s valójában félti is a német rekordbajnokot és annak hírnevét. Más kérdés, hogy e véleményének kevésbé zengzetes módon is hangot adhatott volna… (Bár akkor már nem Eddie Jordannek hívnák, mi pedig éppen egy olyan okfejtés örvényében találhatnánk magunkat, amilyet pont az egykori csapattulajdonos kijelentése generált…)
„Sajnálom, hogy ezúttal vitát szül a kijelentésem, de én kirúgnám. A mai teljesítménye egyértelmű, hogy nem volt elég jó. Egyértelmű.”
Na igen, E-GY-É-R-T-E-L-M-Ű! És e nyomatékosítás még csak egy csepp túlzást sem tartalmaz. Mert akkor is teljesen egyértelmű lenne, ha Michael Schumachert nem Michael Schumachernek hívnák! Nyilván…
A játék sokszorosan sántít, ezer oldala van, és mindenekelőtt kétirányú. De vágjunk hát bele!
Ha nem Schumacher lenne…
Ha a Mercedesben ülő piros sisakos fickót Michael Schumachernek hívnák, tán gyanús lenne, milyen korán kijött a szingapúri pályára…
Péntek kora este van – az ázsiai miniállam utcái ezúttal nem csak a fényárban úsznak… A korábbi esőzésekkel vendégségbe érkező víztócsákat a magas páratartalom és az est sötétje együttes erővel bírják maradásra az első szabadedzés idejére is. Pedig a víz nem szívesen látott vendég a Szingapúr lámpafényei alatt kígyózó versenypályán. Sokkal inkább kényszerből megtűrt akadék, akinek jelenléte eltereli a figyelmet a lényegről, s aki előtt az „otthoniak” bem tehetik azt, amit kellene, amit szeretnének. A nagyágyúk bent a bokszokban pihennek, arra várva, hogy valamelyest javuljon a helyzet, s végre normális körülmények között normális munkát végezve készülhessenek fel a normális hétvégi összecsapásra. Az eső csak fölöslegessé teszi a szabadedzést számukra: nincs mód a különböző száraz keverékek tartósságának kiismerésére, ráadásul a szokásos alapbeállítások finomhangolását is teljesen más irányba vinné a vizes pályán szerzett adathalmaz. A mostani körülmények egyetlen haszna, hogy végre megtapasztalhatják, milyen is lámpafénynél esőben körözni, s miként bánik a versenyzőkkel a nedves Szingapúr. És ha mást nem, legalább lehet spórolni a motorral, a gumikkal, ami még jól is jöhet a hétvége és az év hátralévő megpróbáltatásai során.
A kicsiknek és a másodikszámú versenyzőknek viszont nincs pihenő. Ők esőgumikkal teszik próbára autóikat, s kihasználnak minden adandó alkalmat a gyakorlásra. Nekik nem áll módjukban válogatósnak lenni. Az újoncok közöttük is külön kategóriát képviselnek, hiszen aki még soha nem versenyzett a szingapúri pályán, most minél több kört kell megtennie ahhoz, hogy társaival szembeni lemaradását a lehető legkisebbre faragja.
A 3-as számú Mercedesben ülő piros sisakos fickó is közéjük tartozik. Életében most először vezet villanyfénynél F1-es járgányt – életében most először köröz az ázsiai városállam hepehupás utcáin. Tetszhet neki a dolog. Hamar ráérez a pálya ritmusára, körről körre közelít a vizes pályán megengedett határhoz. Míg csapattársa, a Mercedes elsőszámú versenyzője, Nico Rosberg szőke fürtjeit igazgatja, addig ő szorgosan rója a köröket. Elvégre tanulnia kell még… Próbálgatja az íveket, féktávokat, ismerkedik a rázókövekkel, az erős fény-árnyék hatással, gyűjti a tapasztalatokat.
No meg az adatokat – a csapattársnak is… Akár a nagyoknál! Mert ahogy Felipe Massa, a Ferrari immáron „hivatalosan” is másodikszámúvá degradált versenyzője már futamról futamra Alonso alá dolgozva rója a köröket ha esik, ha fúj, s próbálgatja az új elemeket, miközben vébéesélyes csapattársa autókímélő üzemmódban az ideális gyakorlási lehetőségre vár bokszában, úgy ez a piros sisakos fickó is motorját, gumiszettjeit nem kímélve száguldozik – Rosberg számára is értékes adatokkal szolgálva.
Ha ezt a fickót Michael Schumachernek hívnák, tán még el is csodálkoznánk ezen, elvégre a nagyok ilyenkor, esőben nem, vagy csak alig dolgoznak – nem pedig szorgosan és lelkesen! Pláne nem mások helyett is. A nagyoktól ez a fajta alázat nem elvárható tulajdonság.
Újoncunk igazán jól teljesít. Az edzést a második helyen zárja, csupán a vébé-éllovas Webber előzte őt meg, éppen egy hajszállal. Na jó, amolyan Heidi Klumos push-up hajszállal. Persze, az eredmény csalóka, hiszen a nagyok bent lazsáltak, s ha mégis futottak pár kört, akkor sem kockáztattak semmit. Míg újoncunk mindenféle veszítenivaló nélkül nyomta a gázt, és teljesített 24 kört, addig a nagyfiúk, megelégedtek a 10-12-vel. Vagy a 8-cal, amennyit a másik mercis, Nico Rosberg engedett magának e cudar körülmények között. Brrr…
Persze az újoncnak Hallgass a neve. Ő ugyanis rá van kényszerítve arra, hogy a körülményektől függetlenül tegye a dolgát. Ő nem válogat, nem lazsál, csupán lehajtott fővel dacol az esős rázókövek és a csalogató palánkok jelentette veszéllyel is. Tőle még elvárható az efféle alázat, a nagyoktól már nem. Így az újonc Hallgass abban a piros sisakban sem tehet mást. Majd ha egyszer bizonyít, és letesz valamit az asztalra, neki is lehetnek már eféle „allűrjei”, ő is megengedheti magának, hogy válogasson, hogy „mihaszna esős időben” a bokszban tévézzen, mint az igazán fontos emberek, akik már igazán nagyban – a bajnoki címben – játszanak.
Tán ha Hallgasst Michael Schumachernek hívnák, megengedhetné magának ezt a fajta lazsálást, így viszont marad az eredménykényszer, a tanulás, az adatgyűjtés.
Ahogy egyre mélyebbre merülünk a pénteki est sötétjében, úgy merészkednek egyre inkább elő a nehézfiúk is a szingapúri garázsok mélyéről, s fokozatosan átveszik az irányítást. A világ rendje ismét helyreáll. A Mercedes tekintélyes két másodperces lemaradással zárja a pénteki napot – a jobb helyezést értelemszerűen a csapat elsőszámúja szerzi… Hallgass abban a piros sisakban továbbra is aktív: 31 körével a mezőny egyik legszorgosabbja. És nem mellesleg mindössze 210 ezredmásodperccel marad alul tehetséges csapattársával szemben. Azzal a Nico Rosberggel szemben, aki bár saját bevallása szerint nem különösebben kedveli a szingapúri pályát, mégis évről évre fantasztikus formát mutat rajta. Tavaly kis híján dobogós lett itt a középszerű Williamsszel, csakhogy az a fránya bokszutca végi fehér záróvonal a tankolás után átcsúszott a kék–fehér masina frissen feltett kerekei alatt… Mindössze e „pályahiba” miatti büntetés tette lehetetlenné, hogy megismételje 2008-as remek dobogóját (2. hely).
A múltbéli eredmények önmagukért beszélnek, megmutatják, hogy a szőkefürtű német-finn remek „utcai harcos”, akit csupán autója korlátol abban, hogy az élen lévő igazi nagymenőkkel küzdjön. És az újonc Hallgass abban a piros sisakban most éppen csak kikapott ettől a tehetséges sráctól – úgy, hogy életében először vezetett itt.
Tán ha Michael Schumachernek hívnák őt, mindez nem érdemelne sok figyelmet, mi több, számon kérnék rajta a lemaradást. Elvégre „ő mindig jól alkalmazkodik”, és amúgy is „ő a legnagyobb”, neki mindig mindenkinél jobbat kell(ene) nyújtania. Még szerencse, hogy Hallgass csupán egy újonc, aki felé nem támasztanak ekkora elvárásokat, így ha a korábbi eredményeihez és a körülményekhez mérten jól teljesít, azt esetében nem természetesnek veszik, hanem dicséretet kap részsikereiért.
Ha a Mercedesben ülő piros sisakos fickót Michael Schumachernek hívnák, tán gyanús lenne, milyen korán kijött a szingapúri pályára…
Péntek kora este van – az ázsiai miniállam utcái ezúttal nem csak a fényárban úsznak… A korábbi esőzésekkel vendégségbe érkező víztócsákat a magas páratartalom és az est sötétje együttes erővel bírják maradásra az első szabadedzés idejére is. Pedig a víz nem szívesen látott vendég a Szingapúr lámpafényei alatt kígyózó versenypályán. Sokkal inkább kényszerből megtűrt akadék, akinek jelenléte eltereli a figyelmet a lényegről, s aki előtt az „otthoniak” bem tehetik azt, amit kellene, amit szeretnének. A nagyágyúk bent a bokszokban pihennek, arra várva, hogy valamelyest javuljon a helyzet, s végre normális körülmények között normális munkát végezve készülhessenek fel a normális hétvégi összecsapásra. Az eső csak fölöslegessé teszi a szabadedzést számukra: nincs mód a különböző száraz keverékek tartósságának kiismerésére, ráadásul a szokásos alapbeállítások finomhangolását is teljesen más irányba vinné a vizes pályán szerzett adathalmaz. A mostani körülmények egyetlen haszna, hogy végre megtapasztalhatják, milyen is lámpafénynél esőben körözni, s miként bánik a versenyzőkkel a nedves Szingapúr. És ha mást nem, legalább lehet spórolni a motorral, a gumikkal, ami még jól is jöhet a hétvége és az év hátralévő megpróbáltatásai során.
A kicsiknek és a másodikszámú versenyzőknek viszont nincs pihenő. Ők esőgumikkal teszik próbára autóikat, s kihasználnak minden adandó alkalmat a gyakorlásra. Nekik nem áll módjukban válogatósnak lenni. Az újoncok közöttük is külön kategóriát képviselnek, hiszen aki még soha nem versenyzett a szingapúri pályán, most minél több kört kell megtennie ahhoz, hogy társaival szembeni lemaradását a lehető legkisebbre faragja.
A 3-as számú Mercedesben ülő piros sisakos fickó is közéjük tartozik. Életében most először vezet villanyfénynél F1-es járgányt – életében most először köröz az ázsiai városállam hepehupás utcáin. Tetszhet neki a dolog. Hamar ráérez a pálya ritmusára, körről körre közelít a vizes pályán megengedett határhoz. Míg csapattársa, a Mercedes elsőszámú versenyzője, Nico Rosberg szőke fürtjeit igazgatja, addig ő szorgosan rója a köröket. Elvégre tanulnia kell még… Próbálgatja az íveket, féktávokat, ismerkedik a rázókövekkel, az erős fény-árnyék hatással, gyűjti a tapasztalatokat.
No meg az adatokat – a csapattársnak is… Akár a nagyoknál! Mert ahogy Felipe Massa, a Ferrari immáron „hivatalosan” is másodikszámúvá degradált versenyzője már futamról futamra Alonso alá dolgozva rója a köröket ha esik, ha fúj, s próbálgatja az új elemeket, miközben vébéesélyes csapattársa autókímélő üzemmódban az ideális gyakorlási lehetőségre vár bokszában, úgy ez a piros sisakos fickó is motorját, gumiszettjeit nem kímélve száguldozik – Rosberg számára is értékes adatokkal szolgálva.
Ha ezt a fickót Michael Schumachernek hívnák, tán még el is csodálkoznánk ezen, elvégre a nagyok ilyenkor, esőben nem, vagy csak alig dolgoznak – nem pedig szorgosan és lelkesen! Pláne nem mások helyett is. A nagyoktól ez a fajta alázat nem elvárható tulajdonság.
Újoncunk igazán jól teljesít. Az edzést a második helyen zárja, csupán a vébé-éllovas Webber előzte őt meg, éppen egy hajszállal. Na jó, amolyan Heidi Klumos push-up hajszállal. Persze, az eredmény csalóka, hiszen a nagyok bent lazsáltak, s ha mégis futottak pár kört, akkor sem kockáztattak semmit. Míg újoncunk mindenféle veszítenivaló nélkül nyomta a gázt, és teljesített 24 kört, addig a nagyfiúk, megelégedtek a 10-12-vel. Vagy a 8-cal, amennyit a másik mercis, Nico Rosberg engedett magának e cudar körülmények között. Brrr…
Persze az újoncnak Hallgass a neve. Ő ugyanis rá van kényszerítve arra, hogy a körülményektől függetlenül tegye a dolgát. Ő nem válogat, nem lazsál, csupán lehajtott fővel dacol az esős rázókövek és a csalogató palánkok jelentette veszéllyel is. Tőle még elvárható az efféle alázat, a nagyoktól már nem. Így az újonc Hallgass abban a piros sisakban sem tehet mást. Majd ha egyszer bizonyít, és letesz valamit az asztalra, neki is lehetnek már eféle „allűrjei”, ő is megengedheti magának, hogy válogasson, hogy „mihaszna esős időben” a bokszban tévézzen, mint az igazán fontos emberek, akik már igazán nagyban – a bajnoki címben – játszanak.
Tán ha Hallgasst Michael Schumachernek hívnák, megengedhetné magának ezt a fajta lazsálást, így viszont marad az eredménykényszer, a tanulás, az adatgyűjtés.
Ahogy egyre mélyebbre merülünk a pénteki est sötétjében, úgy merészkednek egyre inkább elő a nehézfiúk is a szingapúri garázsok mélyéről, s fokozatosan átveszik az irányítást. A világ rendje ismét helyreáll. A Mercedes tekintélyes két másodperces lemaradással zárja a pénteki napot – a jobb helyezést értelemszerűen a csapat elsőszámúja szerzi… Hallgass abban a piros sisakban továbbra is aktív: 31 körével a mezőny egyik legszorgosabbja. És nem mellesleg mindössze 210 ezredmásodperccel marad alul tehetséges csapattársával szemben. Azzal a Nico Rosberggel szemben, aki bár saját bevallása szerint nem különösebben kedveli a szingapúri pályát, mégis évről évre fantasztikus formát mutat rajta. Tavaly kis híján dobogós lett itt a középszerű Williamsszel, csakhogy az a fránya bokszutca végi fehér záróvonal a tankolás után átcsúszott a kék–fehér masina frissen feltett kerekei alatt… Mindössze e „pályahiba” miatti büntetés tette lehetetlenné, hogy megismételje 2008-as remek dobogóját (2. hely).
A múltbéli eredmények önmagukért beszélnek, megmutatják, hogy a szőkefürtű német-finn remek „utcai harcos”, akit csupán autója korlátol abban, hogy az élen lévő igazi nagymenőkkel küzdjön. És az újonc Hallgass abban a piros sisakban most éppen csak kikapott ettől a tehetséges sráctól – úgy, hogy életében először vezetett itt.
Tán ha Michael Schumachernek hívnák őt, mindez nem érdemelne sok figyelmet, mi több, számon kérnék rajta a lemaradást. Elvégre „ő mindig jól alkalmazkodik”, és amúgy is „ő a legnagyobb”, neki mindig mindenkinél jobbat kell(ene) nyújtania. Még szerencse, hogy Hallgass csupán egy újonc, aki felé nem támasztanak ekkora elvárásokat, így ha a korábbi eredményeihez és a körülményekhez mérten jól teljesít, azt esetében nem természetesnek veszik, hanem dicséretet kap részsikereiért.
A szombati időmérő edzésen aztán két Mercedes is részt vehetett a harmadik felvonásban. Rég volt már rá példa, egészen pontosan a négy versennyel ezelőtti Brit Nagydíjon utoljára. Hogy Nico Rosberg ott volt, az szinte már természetes, ám ezúttal az ezen a pályán újonc csapattársa is bekerült a Q3-ba, ami egészen jó teljesítmény tőle – hátránya 269 ezredmásodperc. Igaz, a 9. helynél talán több is benne volt még, ám utolsó gyors körében hibázott. De sebaj, ezzel legalább a tisztábbik oldalra került a vasárnapi rajtrácson!
Újonchiba, megbocsátható! Majd ha ezt hétszeres bajnokként követi el, akkor tán a szemére lehet olvasni, így viszont még éppen belefér. Újoncunk ugyanis első Szingapúri Nagydíján viszonylag jól és hamar alkalmazkodott a körülményekhez, hamar megkedvelte az új pályát, és autójából kihozta azt, ami tőle elvárható.
Tiszta oldal, rendes rajt. A piros lámpák kialvását a piros sisakos Mercedes remekül kapta el. Fiatal reflexei gyorsaságát remekül kamatoztatta a korban már igencsak benne járó Rubens Barrichellóval szemben. A célegyenes végén már a brazil mellett volt, ám az első kanyarkombináció jobbos ívéhez érve a pálya mellé kényszerült. Rubens tán egy pillanatra elképzelte, milyen is lenne az, ha a mellette előzéssel próbálkozó újoncot Michael Schumachernek hívnák. Kicsit elmerengett, felidézve a régi ferraris időket, a nagy csatákat, melyek során olykor már a falra mászott ellenfelétől… majd az emlékképektől felpörögve előkapta agresszívebb énjét, és félkeréknyi helyet sem hagyott újoncunknak. Még jó, hogy nem Schumi volt mellette, s nem volt ott egy fal sem…
A Mercedes ezt követően lelkesen, de sikertelenül próbált valahogy a Williams elé kerülni. Láthatóan gyorsabb volt nála, de nem annyival, hogy előzni tudjon. Támadott, helyezkedett, üldözött – eredménytelenül. Így ment ez vagy tíz körön keresztül, mígnem feltűnt mögötte a bajnoki éllovas Webber. Tán az ausztrál látványa okozta meglepettség miatt hibázott a 11. kör első kanyarjában akkorát, hogy lecsúszva az ívről védtelenné vált, s a Red Bull belső íven legyorsulta őt…
Ha nem egy újoncról lenne szó, talán el is hihetnénk, azt a magyarázatot, hogy autója egész hétvégén bizonytalan hátsó tapadása, és az igencsak nehézkesen működő lágy keverékű hátsó gumik miatt szenvedett az első etap során, s ezért történhetett mindez. De újoncról lévén szó, ezt a fajta magyarázkodást nem fogadhatjuk el! A piros sisakos fickó feltehetően még meglehetősen rutintalan ahhoz, hogy ilyen csatákban tökéletesen teljesítsen, így nem lehetünk vele ennyire jóindulatúak és megengedők. Azért a visszatámadás derék dolog volt!
A Mercedes még így is a kilencedik helyen haladt. Egy ideig Webber mögött, aztán egyre inkább leszakadt tőle. Szemmel láthatóan küzdött a lágy gumikkal. Tán a Barrichello, majd a Webber mögötti autózás is közrejátszott abban, hogy első szett Bridgestone-jai idő előtt elfogytak, de tény, hogy egyszerűen nem tudta megfelelően használni azokat, s talán a beállításai sem voltak oly tökéletesek a nehéz kocsival. A 30. körben aztán eljött a kerékcsere ideje. Pirossisakunk viszont szemmel láthatóan a megszokott tempónál lassabban gurult be a bokszutcába.
Az ok meglehetősen japán… Újoncunk egy másik újonccal találkozott össze az egyik kanyar féktávján. Lekörözés közben történt az eset, a mercedeses fickó éppen féktávon érkezett meg egy Hispania mögé. Gyorsan cselekedett, még éppen csak befért elé, ám a normál féktávja oda lett. Megcsúszását követően aztán még arra sem volt ideje, hogy a visszapillantóba nézzen, bal hátsó kerekével máris megigazította a kanyar széli gumifalat. A csálén álló kordon Kobajasi Kamuit zavarta, ő küldte ugyanis az Ezüstnyilat rendrakásra… A japán szokásához híven agresszív és bátor volt, ellenfele lekörözését kihasználva rövidet fékezett, s a Merci oldalán megkapaszkodva el is fordult mellette.
Újonchiba, megbocsátható! Majd ha ezt hétszeres bajnokként követi el, akkor tán a szemére lehet olvasni, így viszont még éppen belefér. Újoncunk ugyanis első Szingapúri Nagydíján viszonylag jól és hamar alkalmazkodott a körülményekhez, hamar megkedvelte az új pályát, és autójából kihozta azt, ami tőle elvárható.
Tiszta oldal, rendes rajt. A piros lámpák kialvását a piros sisakos Mercedes remekül kapta el. Fiatal reflexei gyorsaságát remekül kamatoztatta a korban már igencsak benne járó Rubens Barrichellóval szemben. A célegyenes végén már a brazil mellett volt, ám az első kanyarkombináció jobbos ívéhez érve a pálya mellé kényszerült. Rubens tán egy pillanatra elképzelte, milyen is lenne az, ha a mellette előzéssel próbálkozó újoncot Michael Schumachernek hívnák. Kicsit elmerengett, felidézve a régi ferraris időket, a nagy csatákat, melyek során olykor már a falra mászott ellenfelétől… majd az emlékképektől felpörögve előkapta agresszívebb énjét, és félkeréknyi helyet sem hagyott újoncunknak. Még jó, hogy nem Schumi volt mellette, s nem volt ott egy fal sem…
A Mercedes ezt követően lelkesen, de sikertelenül próbált valahogy a Williams elé kerülni. Láthatóan gyorsabb volt nála, de nem annyival, hogy előzni tudjon. Támadott, helyezkedett, üldözött – eredménytelenül. Így ment ez vagy tíz körön keresztül, mígnem feltűnt mögötte a bajnoki éllovas Webber. Tán az ausztrál látványa okozta meglepettség miatt hibázott a 11. kör első kanyarjában akkorát, hogy lecsúszva az ívről védtelenné vált, s a Red Bull belső íven legyorsulta őt…
Ha nem egy újoncról lenne szó, talán el is hihetnénk, azt a magyarázatot, hogy autója egész hétvégén bizonytalan hátsó tapadása, és az igencsak nehézkesen működő lágy keverékű hátsó gumik miatt szenvedett az első etap során, s ezért történhetett mindez. De újoncról lévén szó, ezt a fajta magyarázkodást nem fogadhatjuk el! A piros sisakos fickó feltehetően még meglehetősen rutintalan ahhoz, hogy ilyen csatákban tökéletesen teljesítsen, így nem lehetünk vele ennyire jóindulatúak és megengedők. Azért a visszatámadás derék dolog volt!
A Mercedes még így is a kilencedik helyen haladt. Egy ideig Webber mögött, aztán egyre inkább leszakadt tőle. Szemmel láthatóan küzdött a lágy gumikkal. Tán a Barrichello, majd a Webber mögötti autózás is közrejátszott abban, hogy első szett Bridgestone-jai idő előtt elfogytak, de tény, hogy egyszerűen nem tudta megfelelően használni azokat, s talán a beállításai sem voltak oly tökéletesek a nehéz kocsival. A 30. körben aztán eljött a kerékcsere ideje. Pirossisakunk viszont szemmel láthatóan a megszokott tempónál lassabban gurult be a bokszutcába.
Az ok meglehetősen japán… Újoncunk egy másik újonccal találkozott össze az egyik kanyar féktávján. Lekörözés közben történt az eset, a mercedeses fickó éppen féktávon érkezett meg egy Hispania mögé. Gyorsan cselekedett, még éppen csak befért elé, ám a normál féktávja oda lett. Megcsúszását követően aztán még arra sem volt ideje, hogy a visszapillantóba nézzen, bal hátsó kerekével máris megigazította a kanyar széli gumifalat. A csálén álló kordon Kobajasi Kamuit zavarta, ő küldte ugyanis az Ezüstnyilat rendrakásra… A japán szokásához híven agresszív és bátor volt, ellenfele lekörözését kihasználva rövidet fékezett, s a Merci oldalán megkapaszkodva el is fordult mellette.
Pirossisak még így is jól jött ki az esetből, hiszen legalább folytatni tudta a versenyt… És ezáltal volt szerencséje találkozni a másik Sauberrel is! A 31. körben ugyanis Nick Heidfeld mögé tért vissza a 15. helyre. De miután a pár körrel korábban erősen túlhevülő Kobajasi a híd alatti palánkba csapódva teljesítette be kamikázeségét, bejött a biztonsági autó, így a küzdelem kezdetére annak távozásáig várni kellett. Ismét elrajtolt a mezőny, a fehér autó pedig utánfutóként húzta maga után az ezüstszínűt. Pirossisak támadásba lendült. Először az első kanyarkombinációból kijövet próbálta legyorsulni a hibázó Heidfeldet, ám kísérlete sikertelen volt. A gyors jobbosban vissza kellett vennie, ám a hosszú egyenesben ismét a Sauber mellé ért. Ekkorra már veszített lendületéből, így a következő balos féktávján Heidfeld joggal érezhette, hogy megvédte pozícióját, ám optimizmusa túlzott volt. Pirossisak kicsit rövidebbet fékezett, míg ellenfele túl korán vágott be elé – nem hagyva neki elég helyet. A vége nagy csattanással egybekötött piruettezés lett, majd egy törött szárny gyújtott szikrát a szingapúri éjben. Nem várt bokszkiállás, elvesztett remény a pontszerzésre.
Tán ha a piros sisakos fickót Michael Schumachernek hívnák, Heidfeld is elgondolkodna azon, vajon miért értik rendre félre egymást, ha találkoznak a pályán. Tán felsejlene benne az a 2006-os hungaroringi ütközés, ahol úgy kiakadt honfitársára, s tán felidézne még pár szintén meredek összecsapást kettejük között, aminek következtében azzal a tudattal kellene álomra hajtania fejét, hogy valahol a világban létezik egy örök mumusa, aki miatt egykor harmadikszámú versenyzővé kellett visszalépnie, s akivel a versenypályán találkozva rendre bajba kerül… De mivel újoncról van szó, szerencsére hamar túltehette magát a történteken, s nyugodtan alhatott aznap.
Az eset pontosan kimerítette a versenybaleset fogalmát. Mindkét fél hibázott: újoncunk mert arra várt, hogy kései fékezésével is lesz elég helye befordulni, míg Heidfeldünk mert egész egyszerűen nem figyelt eléggé, s már befejezettnek tekintett egy még koránt sem befejezett manőversorozatot.
A történet Heidfeld versenyének végét jelentette, Pirossisak versenyének pedig értelmét vette. Az esély a pontszerzésre viszont nem ezen úszott el. Az ugyanis egy taktikai baklövés eredménye volt, melyet még a verseny korai szakaszában követett el csapata. Amikor ugyanis a 9. helyen haladt Barrichello mögé szorulva, és a biztonsági autó a 3. körben első alkalommal a pályára gurult, a mezőny Pirossisak mögötti része (Kobajasi kivételével) a bokszutcába hajtott. Mivel e pályán a legtöbben egyetlen kerékcserével számoltak, így várható volt, hogy a bokszolók nagy része a Mercedes elé fog kerülni annak kiállását követően. A német csapatnak nem volt veszítenivalója. Rosberg remek pozícióban volt, az ő helyét kár lett volna kockáztatni. Pirossisak viszont korai kiállásával mindössze egy helyet vesztett volna (Kobajasival szemben), de azt később vissza is kapta volna – s tán még többet is. A csapat döntése ezért is volt érthetetlen.
Mert amilyen merészen és kockázatvállalóan alakították korábban a másodikszámú versenyzőjük taktikáját a korábbi versenyeken (ld. Valencia és Montreal) – olykor teljesen fölöslegesen –, most éppen olyan indokolatlanul voltak óvatosak e téren.
Talán ha a piros sisakos fickó nem egy újonc lett volna, hanem mondjuk Michael Schumacher, a csapat is nagyobb figyelmet szentel neki Nico Rosberg mellett, s mindent megtesz azért, hogy a rosszabbul álló versenyzőjük minél előrébb végezzen. Egy újonc esetében a csapat a gyengébb eredményben való ilyetén felelőssége fölött könnyen siklik el az ember. Ha viszont Michael Schumacherről lenne szó, a versenyző teljesítménye mellett nyilván a csapat rossz taktikáját is alaposan kielemezné a BBC F1-es stábja…
„A hetedik te magad légy!”
Bár nem is látszik rajta, de az idei Szingapúri Nagydíj történelmi verseny volt. No nem az előzések számát és az izgalmak fokát tekintve, hanem mert a Forma–1 történetének ez volt az első versenye, amelyen egyszerre hét német versenyző vett részt – hála Nick Heidfeld visszatértének. Pár évtizeddel ezelőtt ennyi versenyzőt egyszerre Olaszország, Brazília vagy Franciaország adott, míg a németeknek jószerivel nyoma sem volt a Cirkuszban. Aztán 1991-ben beindult a nagy bumm. Mert Michael Schumacher is volt újonc!
Szupertehetségként robbant be az elitkategóriába. A német RTL televízió pedig éppen ugyanebben a szezonban kezdte el nagyszabású F1-es projektjét. Schumacherből sztár lett. Nyert két bajnokságot, hamar felfuttatta az RTL közvetítéseit is, német cégóriásokat és sok-sok köteg márkát hozva Bernie Ecclestone üzletébe. Mr. E hamar lebökte zászlaját a frissen meghódított német piac mindenféle földi jót kínáló szigetén. Hamarosan már két versenyt is rendeztek náluk, s a 2000-es évekre már két német gyáróriás is a Cirkusz része volt (Mercedes, BMW), egy pedig a germán földet választotta otthonául (Toyota). Németország a Forma–1 igazi nagyhatalmává vált, a sportág jelenének egyik legerősebb tényezőjévé.
Most Szingapúrban pedig mindez a pályán is megmutatkozott, és Németország F1-es virágzása a tetőpontjára ért.
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ez Michael Schumacher érdeme. Ő is csupán azért kerülhetett be ebbe a világba, mert a Mercedes mögötte állt. Elindított egy programot, amelyben tudatosan felkarolta hazája tehetségeit, s felépítette magát mint F1-es tényezőt. A német gyártók aztán tehetségkutató programokat indítottak, szponzoraik pedig támogatták mindezt. Ehhez viszont Michael Schumacher teremtette meg az alapot. Tudniillik az ő sikerein felbuzdulva kezdtek tömegével gokartozni a fiatalok, akik közül nem egy ma is a sportág elitjében tekeri a kormányt. Schumi sikerei jelentették hát a bázist a gyártók és szponzorok által támogatott utánpótlásprogramoknak. A sokaságot, amiből aztán végül a jelen egyéniségei választódtak ki.
A nevek, akik közül sokak példaképként tekintettek Schumacherre, tőle tanulták a versenyzés fortélyait, őt utánozták a gokartpályán. Nico Hülkenberg, Sebastian Vettel, Nico Rosberg, Adrian Sutil, Timo Glock és Nick Heidfeld. A névsor igencsak hosszú, s hogy ennyire, az nagyban köszönhető Michael Schumachernek is.
A névnek, ami ha nem lenne, a Szingapúri Nagydíjnak sem lennének ilyenfajta történelmi vonatkozásai. A névnek, amely megteremtette az alapot arra, hogy hazája ily mértékben sikeres legyen a száguldó cirkuszban. S a névnek, mely a felsoroltakhoz csatlakozva, 41 évesen hetedikként maga is aktív részese még az általa virágzóvá tett jelennek.
Bár nem is látszik rajta, de az idei Szingapúri Nagydíj történelmi verseny volt. No nem az előzések számát és az izgalmak fokát tekintve, hanem mert a Forma–1 történetének ez volt az első versenye, amelyen egyszerre hét német versenyző vett részt – hála Nick Heidfeld visszatértének. Pár évtizeddel ezelőtt ennyi versenyzőt egyszerre Olaszország, Brazília vagy Franciaország adott, míg a németeknek jószerivel nyoma sem volt a Cirkuszban. Aztán 1991-ben beindult a nagy bumm. Mert Michael Schumacher is volt újonc!
Szupertehetségként robbant be az elitkategóriába. A német RTL televízió pedig éppen ugyanebben a szezonban kezdte el nagyszabású F1-es projektjét. Schumacherből sztár lett. Nyert két bajnokságot, hamar felfuttatta az RTL közvetítéseit is, német cégóriásokat és sok-sok köteg márkát hozva Bernie Ecclestone üzletébe. Mr. E hamar lebökte zászlaját a frissen meghódított német piac mindenféle földi jót kínáló szigetén. Hamarosan már két versenyt is rendeztek náluk, s a 2000-es évekre már két német gyáróriás is a Cirkusz része volt (Mercedes, BMW), egy pedig a germán földet választotta otthonául (Toyota). Németország a Forma–1 igazi nagyhatalmává vált, a sportág jelenének egyik legerősebb tényezőjévé.
Most Szingapúrban pedig mindez a pályán is megmutatkozott, és Németország F1-es virágzása a tetőpontjára ért.
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ez Michael Schumacher érdeme. Ő is csupán azért kerülhetett be ebbe a világba, mert a Mercedes mögötte állt. Elindított egy programot, amelyben tudatosan felkarolta hazája tehetségeit, s felépítette magát mint F1-es tényezőt. A német gyártók aztán tehetségkutató programokat indítottak, szponzoraik pedig támogatták mindezt. Ehhez viszont Michael Schumacher teremtette meg az alapot. Tudniillik az ő sikerein felbuzdulva kezdtek tömegével gokartozni a fiatalok, akik közül nem egy ma is a sportág elitjében tekeri a kormányt. Schumi sikerei jelentették hát a bázist a gyártók és szponzorok által támogatott utánpótlásprogramoknak. A sokaságot, amiből aztán végül a jelen egyéniségei választódtak ki.
A nevek, akik közül sokak példaképként tekintettek Schumacherre, tőle tanulták a versenyzés fortélyait, őt utánozták a gokartpályán. Nico Hülkenberg, Sebastian Vettel, Nico Rosberg, Adrian Sutil, Timo Glock és Nick Heidfeld. A névsor igencsak hosszú, s hogy ennyire, az nagyban köszönhető Michael Schumachernek is.
A névnek, ami ha nem lenne, a Szingapúri Nagydíjnak sem lennének ilyenfajta történelmi vonatkozásai. A névnek, amely megteremtette az alapot arra, hogy hazája ily mértékben sikeres legyen a száguldó cirkuszban. S a névnek, mely a felsoroltakhoz csatlakozva, 41 évesen hetedikként maga is aktív részese még az általa virágzóvá tett jelennek.
Márpedig az a név, amely ily mértékben hat ki még most is a jelenre, tiszteletet érdemel! Annyit biztosan, hogy – legyen bármennyire is igaza Eddie Jordannek – nem vitatjuk el a jelenlétét a mostani mezőnyből. Michael Schumacher nem újonc, így nem is várhatunk tőle csak annyit, mint egy újonctól. De nem is érvelhetünk ellene azzal, hogy „Ha újonc lenne…”!
Ha újonc lenne, eleve nem beszélnénk róla a szingapúri hétvége kapcsán. Teljesítményét nem minősítenénk kritikán alulinak, hiszen egy számára új pályán jobban teljesített csapattársához képest, mint sok más helyszínen. Ha újonc lenne az iránta támasztott elvárások sem lennének ekkorák, személyét sem kísérné ekkora figyelem, és az apróbb problémái felett sem siklanának el ilyen könnyedén. Versenybalesetéről pedig csak annyi szót ejtenénk, mint amennyit a verseny első köreiben látott ütközésről, a valódi újoncok, Petrov és Hülkenberg között: azaz egy szót sem. Pedig az eset ugyanazon kanyarban történt, hasonló módon, mint a két németé… Emlékszik rá valaki?
Michael Schumacher Michael Schumacher. Nevének hatalmas súlya van, melyet mindenkor minden helyzetben magán visel. Ha teljesítményét vetik a mikroszkóp alá, ha csatáznak vele a pályán, ha egy-egy hibáját ítélik meg, ha az átlagnál nagyobb elvárásokat támasztanak felé… vagy ha éppen versenyzői ülését rántanák ki alóla. E név súlya két irányba hat: előnye és hátránya egyaránt van. Vagyis bárki, aki e név értékével próbál érvelni Schumacher ellen, tévúton jár. Neve miatt kiváltságosként ábrázolni őt éppen azon hétvégén mutatott teljesítménye alapján, amely a hét német jelenlétével pont e név súlyát, hatását, valamint a név és személyiség elválaszthatatlanságát, mindentérre való kisugárzását mutatta meg nekünk, legalábbis abszurddá teszi a feltételezést.
Tegyük fel hát a kérdést: Ha Michael Schumacher nem Michael Schumacher lenne – aki jelenleg a Mercedesnél versenyez –, jövőre is meglenne az ülése? Nos, meg is van az már! Ennyi mindenképpen jár neki azért a másfél évtizedért!
És különben is! Ha Michael Schumacher nem Michael Schumacher lenne, ez az írás is véget ért volna már az első bekezdéssel. Egy újonc ugyanis még Eddie Jordant sem érdekli annyira, hogy ilyen világraszóló kijelentést tegyen miatta!
Írásom a 22 ezredik karakter felé közelít, s ez máris mindent elárul a Schumacher név súlyáról. A többi témával kapcsolatos húszezertől már megkímélem Olvasómat! Maradjon belőle Szuzukára is!
Ha újonc lenne, eleve nem beszélnénk róla a szingapúri hétvége kapcsán. Teljesítményét nem minősítenénk kritikán alulinak, hiszen egy számára új pályán jobban teljesített csapattársához képest, mint sok más helyszínen. Ha újonc lenne az iránta támasztott elvárások sem lennének ekkorák, személyét sem kísérné ekkora figyelem, és az apróbb problémái felett sem siklanának el ilyen könnyedén. Versenybalesetéről pedig csak annyi szót ejtenénk, mint amennyit a verseny első köreiben látott ütközésről, a valódi újoncok, Petrov és Hülkenberg között: azaz egy szót sem. Pedig az eset ugyanazon kanyarban történt, hasonló módon, mint a két németé… Emlékszik rá valaki?
Michael Schumacher Michael Schumacher. Nevének hatalmas súlya van, melyet mindenkor minden helyzetben magán visel. Ha teljesítményét vetik a mikroszkóp alá, ha csatáznak vele a pályán, ha egy-egy hibáját ítélik meg, ha az átlagnál nagyobb elvárásokat támasztanak felé… vagy ha éppen versenyzői ülését rántanák ki alóla. E név súlya két irányba hat: előnye és hátránya egyaránt van. Vagyis bárki, aki e név értékével próbál érvelni Schumacher ellen, tévúton jár. Neve miatt kiváltságosként ábrázolni őt éppen azon hétvégén mutatott teljesítménye alapján, amely a hét német jelenlétével pont e név súlyát, hatását, valamint a név és személyiség elválaszthatatlanságát, mindentérre való kisugárzását mutatta meg nekünk, legalábbis abszurddá teszi a feltételezést.
Tegyük fel hát a kérdést: Ha Michael Schumacher nem Michael Schumacher lenne – aki jelenleg a Mercedesnél versenyez –, jövőre is meglenne az ülése? Nos, meg is van az már! Ennyi mindenképpen jár neki azért a másfél évtizedért!
És különben is! Ha Michael Schumacher nem Michael Schumacher lenne, ez az írás is véget ért volna már az első bekezdéssel. Egy újonc ugyanis még Eddie Jordant sem érdekli annyira, hogy ilyen világraszóló kijelentést tegyen miatta!
Írásom a 22 ezredik karakter felé közelít, s ez máris mindent elárul a Schumacher név súlyáról. A többi témával kapcsolatos húszezertől már megkímélem Olvasómat! Maradjon belőle Szuzukára is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése