Emberünk erős dohányos. Bár nincs túlságosan elengedve anyagilag, a napi két doboz cigarettájáról, bármily sokba kerül is, képtelen lemondani. Most éppen az utcán sétál, és álmodozik. Egy jobb életről, több pénzzel, melyben az anyagiak nem szabnak gátat vágyainak. Kezében most is ott parázslik a cigaretta. Beleszív, s a füst kifújásával visszakanyarodik a hétköznap valóságába: adósság, betegség, rossz helyzetéből nem lát kiutat. Indulatosan konstatálja, milyen peches, és dühében elhajítja alig megkezdett cigarettáját. Majd rágyújt egy másikra…
Nyilván sokan már most észrevették, hogy emberünk helyzete meglehetősen ellentmondásos. Egyfelől olyanról álmodni, amelyre esélyünk sincs ugyan nem bűn, de a megvalósulás hiánya miatt érzett állandó keserűség a legkevésbé célravezető. Már csak azért is, mert ott van a valóság, melyben emberünk e nagy keserűségében képtelen felfedezni az előtte kínálkozó lehetőségeket. Napi két doboz cigarettával kevesebbet költeni nem jelent ugyan azonnali gazdagodást, de egy kis lépést a keserűségből kivezető úton, az álmok megvalósulási esélyének csökkenése felé mindenképp. S jól lehet, az ember függőségétől nem szabadulhat egykönnyen, de az önmegtartóztatást addig is gyakorolhatja: például azzal, hogy nem hajítja el még majdnem teljesen meglévő cigarettáját csak úgy, dühből, hogy aztán az a két doboz még hamarabb elfogyjon…
Nem, Kedves Olvasó, nem kell rákeresni az interneten, hogy ma van-e a dohányzásmentes világnap! Történetünk ugyanis nem a káros szenvedélyekről szól, hanem az idő előtt eldobott „cigarettákról” – vagyis az általuk jelképezett ki nem használt lehetőségekről. No meg azokról az emberekről, pontosabban arról a konkrét csapatról, amely teljességgel belegabalyodott a fentihez hasonlatos ellentmondásos, sőt kaotikus helyzetébe.
Ellentmondást tűrő magabiztosság...
Hogy mekkora is a káosz a Mercedes GP háza táján, arról a sepangi hétvége igencsak tiszta képet adott. A péntek–szombati események önmagukért, az érintettek pedig most a mi tisztánlátásunkért beszélnek:
Norbert Haug: „Célzottan a versenyre készültünk, ahol az állítható hátsó szárnyat csak az előzési helyzeteknél lehet használni. Ezért igazán hasznos ennek megfelelően menni már a felkészüléskor is. Egyesek biztosan a szárny használatával, másik meg anélkül mentek, mi mindenesetre a versenyre készültünk.”
Ross Brawn: „Kevés benzinnel egészen jó a tempónk. A kocsi versenytempóján kell még javítanunk, mert e tekintetben az autó nem volt elég következetes. A következő este ez áll majd a munkánk középpontjában.”
Mindkét nyilatkozat pénteken született, a két szabadedzést követően. A köztük lévő igencsak éles ellentmondás születési ideje viszont valamivel korábbra tehető – mondjuk a hátsó szárny megtervezésének idejére…
Norbert Haug azt hangsúlyozza, hogy a péntek nagy részét a versenyre való felkészülésnek szentelték. Ezt egyfelől a csapat többi tagjának szavai is alátámasztották, másfelől a tények is: a Mercedesek valóban nem nyitogatták gyakran hátsó szárnyaikat a malajziai két szabadedzés során, ráadásul köridőiket elnézve tényleg sokat köröztek jól megtankolt kocsival.
Ross Brawn viszont arról beszél, hogy elsősorban a kevés benzines tempójukkal elégedett, míg versenykörülmények között még bőven lenne mit csiszolni a beállításokon. Ezen szavakat is alátámasztják a tények: mind Schumacher, mind Rosberg hosszú etapjai harmatgyengék voltak. Egyfelől azért, mert a Red Bull–McLaren–Ferrari hármashoz viszonyítva jó 1–1,5 másodperccel lassabb körökre voltak csak képesek, másfelől mert ezt a tempót is csak egy-két kör erejéig tudták tartani, utána hihetetlen mértékben koptak a gumijaik. Minden más csapaténál erőteljesebben…
Ezen dolgok kuszasága igencsak szembetűnő. Adódik hát a kérdés: vajon ha egész pénteken a versenytempón dolgoztak oly lázasan, miért éppen e téren voltak a leggyengébbek az Ezüstnyilak a nap végeztével is? Vagy ellenkező irányból közelítve: ha pénteken alig foglalkoztak az ürestankos beállításokkal, hogy lehet, hogy éppen ezzel nem volt problémájuk a hétvége során?
A szarkasztikus válasz tálcán kínálja magát: éppen azért, mert nem foglalkoztak vele… Fájdalom, de a Maláj Nagydíj összképe mégis azt sugallja, hogy amihez a csapat hozzányúl, az csakis elromolhat. Talán ha csak szimplán beindítják a motorokat, előrébb jutottak volna a hétvégén…
Az egészet csak még tovább bonyolítja, hogy valójában sem Ross Brawn, sem Norbert Haug szavai nem tekinthetők magyarázkodásnak, vagy terelésnek. A szabadedzések ugyanis mindkettejük igazát alátámasztották. És ez máris mindent elmond a csapaton belüli káoszról, melynek mértékét mutatja, hogy benne akár az ellentétek mindkét oldala egyidejűleg jelen lehet.
A csapat a harmadik szabadedzésen problémáit igazoló programot futott: Schumacher hosszabb, félig tankolt etapokkal kezdett – a beállításokat javítandó. Ez jelezte, hogy a csapatnak valóban akadt még bőven elintéznivalója a verseny előkészítését illetően, s hogy ez mekkora hátrányt jelentett nekik, jól mutatja, hogy a korrepetálásra szánt időt az időmérőre való felkészülésből kellett lecsípni.
A délelőtti gyakorlás azonban más problémára is rávilágított. Amikor a Mercedesek már javában ürestankos gyorsköreiket futották, azok a hátsó szárnyak még mindig nem nyiladoztak. Norbert Haug tehát egyfelől valóban igazat mondott a versenyre való felkészülés kapcsán pénteken, másfelől viszont elhallgatta a tényt, mely szerint a szárnyak működését a versenyszimuláció csak indokolatlanná tette, a velük felmerülő probléma viszont lehetetlenné… Vagyis a csapat koránt sem választotta azt a bizonyos pénteki utat, sokkal inkább állandóan visszatérő szenvedélybetegsége vitte oda: a rendre felmerülő problémák kényszeres orvoslása.
 |
| Hamarosan ellenfelek? Liuzzi éppen arról mesél Schuminak, hogy még az ő szárnyuk is működőképes. Ha így folytatják... |
Szenvedésbetegség
Láncdohányzónk tehát könnyen panaszkodhat kaotikus helyzete miatt, ám amíg arra nem gondol, hogy szerencsétlenségét nem csupán a véletlen, hanem saját életvitele is alaposan bonyolítja, addig a szerencséjét is hiába várja. Nikotinfüggősége alaposan megnehezíti a dolgát. Az ugyanis, hogy a Mercedes csapat egy-egy hétvége alkalmával nem várt problémák hada ellen viaskodik, már kellően régi keletű és állandó jelenség ahhoz, hogy függőségnek nevezzük. Ezen szenvedés iránt táplált szenvedélybetegséggel pedig nem is csoda, hogy rendre elmarad az áttörés a komoly sikerek felé.
Az egyet előre, kettőt hátra elv alapján történő fejlesztéssel erre nem is igen lehet esélye a csapatnak. Megfigyelhető ugyanis, hogy a Mercedes tavaly követett ’egy fejlesztés, két probléma – megoldáskeresés, visszafejlesztés’ ritmusát az idei évre is „sikeresen” átmentette. Persze az adódó gondok mibenléte mindig más, maga a módszer viszont állandó. Hol egy padlólemez olvad meg váratlanul, hol a KERS döglik be hirtelen; egyszer az F–csatorna aktivizálja magát minden kérés nélkül a kanyarokban, máskor az állítható hátsó szárny makacsolja meg önmagát… Az esetekben egyetlen dolog a közös: az a fajta váratlanságuk, mely azt bizonyítja, hogy a csapat egyszerűen képtelen kellő körültekintéssel felmérni egy-egy eszköz használatának kockázatait, valamint képtelen az általa kitalált megoldások működését maximálisan értve kézben tartani azokat.
Utóbbi hiba (ti. a hátsó szárny nem megfelelő záródása) ezúttal például egy bíztató időmérős eredménytől fosztotta meg a Mercedest, hasztalanná téve a kocsi egyetlen előnyös oldalát: egykörös tempóját. Mert az bizony valóban ígéretesnek tűnt. Egyfelől már pénteken, hisz ez repítette Schumachert a 3. és az 5. pozíciókba az első két szabadedzésen, majd pedig szombaton is. Délelőtt ugyanis a szárny kinyitása nélkül elért időeredmény azt mutatta, amennyiben a használatával járó plusz egy másodperc lejön a köridőkből, a Mercedes szorosan a Ferrarik és Renault-ok közelében van. Az időmérő edzés aztán igazolta is ezt. Schumacher a 4. idővel könnyedén jutott túl az első edzésrészen, s a második szakaszban sem utalt arra semmi, hogy a német rekordbajnok kieshet. Aztán az utolsó mért körében hirtelen nem állt vissza rendesen az a szárny… Nico Rosberg ekkor friss szett lágy gumiján 0,782 másodpercet javított az előző kemény szettes idejéhez képest – Schumachernek mindössze 0,051-et sikerült. Hasonló javulással a „hétszeres” ötödik idővel (1:36,304) jutott volna a mindent eldöntő szakaszba…
Ám nem ő volt az egyetlen, akinek gondot okozott a hátsó szárny: Nico Rosberg a Q3-ban volt képtelen jobb időt futni a megbízhatatlansága miatt. Ennek kapcsán pedig érdemes megemlíteni azon feltételezéseket, melyek szerint a csapatnak a KERS és a pontatlan beállítások mellett már Melbourne-ben is ez jelentette az egyik fő problémát. Malajziában aztán a Mercedes már pénteken is regisztrált bizonyos működési zavarokat a szárnyon, melyeket nem sikerült orvosolni szombatra. A rendszer használata viszont megkerülhetetlen volt az időmérőn. Hogy pontosan mi is történt, Ross Brawn mondja el nekünk: „Amikor aktiválod a hátsó szárnyat, és a felső elem kinyílik, a légáramlatok megváltoznak: a szárny szétválasztja őket. Amikor a szárnylap visszacsukódik, az áramlatok újra egyesülnek. Vannak viszont helyzetek, amikor a szárny visszacsukódik, de a légáramlat nem egyesül újra azonnal, hanem csak egy kis idő elteltével. Több módosítást is elvégeztünk Melbourne óta, és az edzéseken úgy tűnt, ezek rendben is vannak. Most úgy néz ki, az időmérőn visszatértek. Michael edzésköre esetében több kanyaron át instabil volt a légáramlat – és Nicónál is ez volt a helyzet.”
Brawn szavaihoz talán még annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a hátsó szárny zárt helyzete valójában az alapbeállítás. A szisztéma működésének lényege, hogy a (Mercedes esetében a szárnyvéglapokban helyet kapó) motorikus rendszer egy gomb (a Mercedesnél pedál) megnyomására megemeli a fékszárnyat, mely egészen addig nyitva marad, amíg a versenyző a pedált nyomva tartja/illetve ameddig a fékre nem lép. Utóbbit azért is érdemes hangsúlyozni, mert a gomb nyomva tartása esetén a fékezés amolyan „vészzárást” jelent. Mivel a légáramlatok a szárny visszaállása után egy-két tizedmásodperccel normalizálódnak csak, a versenyzők rendszerint már a fékre lépés előtt visszaállítják a szárnyat, a stabil féktáv érdekében. Magát a szárnyat amúgy nem a motorikus rendszer, hanem annak kikapcsolása miatt a légáramlatok állítják vissza alaphelyzetükbe. Schumacherék esetében feltehetően az jelentette a problémát, hogy a fékszárny nem zárt vissza teljesen, illetve a légáramlatok a visszazárás ellenére sem normalizálódtak rajta.
Hogy ez mennyire konstrukciós probléma? Ross Brawn épp a napokban ismerte be, hogy az. Tény, a Mercedes a magasabb végsebesség érdekében (mely téren amúgy az élen járnak) a mezőny talán legkisebb fékszárnyait alkalmazza; ráadásul az ő szisztémájuk annyiban is eltér a többiekétől, hogy a mozgató motor nem a szárny közepén (pl. Red Bull, Ferrari), hanem a szárnyvéglapokban kapott helyet. Brawnék etéren tehát a határokat feszegetik – s könnyen lehet, túl is mentek rajta. A szakember elmondása szerint ugyanis rendszerük túzottan érzékeny az oldalról jövő légáramlatokra.
Nos, az legalábbis elgondolkodtató, hogy a tavalyi, szintén egyedi utat követő F–csatorna rendszerük – mellyel ugyancsak rengeteg gondjuk volt annak bizonytalan működése miatt – használata során szerzett információkat, tapasztalatukat, melyek szintén a hátsó traktus légáramlataihoz köthetők, ennyire nem voltak képesek kamatoztatni az aktuális probléma orvoslása érdekében…
A hátsó szárny esete azonban csupán illusztrál egy ezen problémán felül álló általánosabb gondot: a Mercedes merev, kevéssé hatékony, lassan és körülményesen reagáló működését. A fejlesztések módja, üteme és az elmélet átültetése a gyakorlatba már jóideje a legfőbb gyengepontjuk – minden bajok eredője. A csapatnál nem véletlenül zajlanak így a dolgok már évek óta, hogy az újabb és újabb problémák állandóan felütik a fejüket az, koránt sem a balszerencse műve! A jelenség súlyosabb és mélyebbre nyúló gondokra utal, melyeket nemhogy megoldani, de pontosan megnevezni is mindmáig képtelenek Brackley-ben. Akárcsak a cigarettafüggő, aki saját anyagi és egészségügyi helyzetén kesereg…
Szerencsétlen szituáció, nehéz sors? Aki csak panaszkodik miattuk, de nem jön rá arra, hogy azok valójában éppen belőle erednek, hiába küzd ellenük. A gondok és váratlan nehézségek elleni örökös vívódás, a miattuk való állandó kesergés ugyanis a „fától az erdőt” esetét hozza magával: a nehéz sorsú embernek a harc az erejét, a rossz hangulat pedig a figyelmét köti le túlságosan, melyből adódóan az egyszerűbb, vagy csak a megszokottól merőben eltérő jellegű lehetőséget már nem is veszi számításba…
Dohányzónk pedig továbbra is elszívja napi két dobozát, nem véve tudomást arról, hogy ez is csak gátja a szebb életének. Itt lenne az ideje leszokni!
 |
| Schumi már Ausztráliában is úgy jött ki a bokszból, hogy nem tudhatta biztosan, miként viselkedik majd autója egyik kanyarról a másikra – a hátsó szárny ezúttal is kifogott rajta. |
56 : 4 = 14
De ha már leszokni nem is tud, legalább függőként próbálna meg ésszerűbben élni! Nyilván nem mindenki teheti meg, hogy segítséget kérjen, ha egyedül képtelen felhagyni szenvedélyével. Ám még ha nem is kecsegtet oly nagy sikerekkel és gondtalan élettel, attól még a kevésbé jó helyzetből is ki lehet hozni a maximumot. Például azzal, hogy leszokni képtelen függőnk ha már mindenképpen megveszi azt a méregdrága cigarettát, legalább minden szálat megbecsül, s nem dobálja szét őket felelőtlenül! Ugyanis kihozni az adott szituációból a maximumot, még akkor is jó dolog, ha az a helyzet éppen nem sok okot ad az örömködésre.
Való igaz, a Mercedes GP csapata koránt sem tartozik a Forma–1-es gárdák korlátlan lehetőségekkel bíró, fényűző elit rétegébe, ám akárcsak emberünk esetében, tőlük is jóval többre futhatná annál, mint amit az idei Maláj Nagydíjon mutattak. Mert számos problémájuk ellenére – helyzetükhöz mérten – azért lettek volna lehetőségeik a hétvégén is, a gondok hadával vívott harc pedig korántsem jogosítja fel őket arra, hogy azokon csak úgy flegmán átlépjenek…
A sepangi vasárnapon pontosan ezt tették. A szombati időmérőn elszalasztott lehetőségnél még mondhatták, hogy a technika ördöge megtréfálta őket, ám a vasárnapi gyengélkedést már ők maguk tetézték egy elhibázott, túl óvatos stratégiával.
A 13. körben Michael Schumacher egyre lassuló autóját könnyedén előzte meg Kobajasi Kamui. A Mercedes elfogyó gumijai dacára folytatta a körözést. Mire Sebastien Buemi és Lewis Hamilton közrezárta őt, elengedte mindkét riválisát és a bokszba hajtott. A 28. körben ismét pozíciót vesztett: bár remek védekező taktikával fordult rá az első kanyarra – a belső ívet a kanyar közepén rafináltan felkínálva Kobajasinak –, hiába került a második fordulóban jobb helyzetbe, kocsija fara elvesztette tapadását, a Sauber kihasználta a gyenge kigyorsítását, és kívülről előzte meg a küszködő Mercedest.
Az, hogy Schumacher mindkétszer túl későn hajtott ki kerékcserére, nyilvánvaló. Ross Brawnék az első esetben azzal indokolták döntésüket, hogy az eső érkezésére vártak, mely ha megjött volna, megspórolhattak volna egy kerékcserét. Csakhogy nem jött meg! Kockáztattak, veszítettek pár helyet és jó sok időt – megesik. Mindez azonban nem magyarázza meg, miért tartották kint a kerpenit a további két etapja során is körökkel tovább. Schumacher gyorsabban kopó kerekei dacára, az élmezőnynél is később szervizelt másodjára és harmadjára. A német stratégiája meglehetősen egyszerűen alakult: három kerékcsere, négy 14 körös etappal. Látszatra ez e legegyszerűbb út egy 56 körös verseny esetében. Osztunk néggyel, és máris kész a taktika…
A Mercedes ezen döntésében minden bizonnyal komoly szerepet játszottak a pénteki tapasztalatok: a kocsi úgy falja a gumikat, mint kívánós nő a csokoládét. Ez alapján talán attól tarthattak, hogy amennyiben a lágy gumikat akkor cserélik le, amikor azokat legcélravezetőbb (teljes elfogyásuk előtt), azzal túlságosan hosszúra nyújtják a keményebb keverékkel teljesítendő távot – melyet ilyen mértékű kopás mellett lehetetlenség kibekkelni. Így maradt a kompromisszum: a megnyújtott lágygumis szakaszokkal lerövidített kemény keverékes rész.
A csapat keze erősen meg volt kötve mondhatnánk. A W02 már szombaton is bártáncosnőként riszálta farát az egyes kanyarokban, Schumacher ellenkormányzásai egész hétvégén látványt szolgáltattak – a Mercedes-rajongónak meglehetősen keserűt…
És éppen itt jön a képbe az elpöckölt cigarettacsikk esete. A Mercedes pontosan tisztában volt azzal, hogy kocsijuk versenytempójánál csak gumihasználata siralmasabb. Nico Rosberg az időmérőt követően fel is hívta a figyelmet arra, mennyire nehéz dolguk lesz emiatt a versenyen. És éppen ezért tűnik oly érthetetlennek, a csapat miért nem vette legalább számításba egy négy kiállásos taktika lehetőségét, mellyel valamelyest kompenzálható lett volna a gumik elhasználódásának mértéke. Mark Webber esetében ez az elgondolás előre tervezett volt, és működött. Az ausztrálnak ennek köszönhetően, nem hogy nem kellett tapadás nélkül vánszorognia, a megfelelő körszámért imádkozva, de taktikájának tudatában lelkiismeret-furdalás nélkül nyüstölhette abroncsait, ahogy csak tudta.
Ez a taktika a Mercedes számára megérhetett volna egy próbát. Az elhasznált gumikon, valamint a csigalassú bokszba vezető köreikben vesztett időt, ugyanis megspórolhatták volna, tempójukat pedig a teljes verseny idején magasabb szinten tarthatták volna általa.
A 8. helyen záró Kobajasi 20 másodperccel ért előbb célba Schumachernél. Ez nagyjából az a különbség, melyet eggyel kevesebb kiállásával nyert a kerpenivel szemben. Amennyiben Schumi megpróbálkozik a négy kiállással, és a negyedik csere pluszidejét (18-20 másodperc) nagyjából kompenzálja, ez a különbség akkor is adott lett volna. De mennyivel másabb lett volna, ha míg a japánnak egy 19 körös etapra kell beosztania keményebb keverékét, addig Schuminak mondjuk csak 10-12 körösre! Valószínűleg akkor sem végeztek volna előrébb (bár kisebb különbség esetén a büntetést kapó Hamilton Schumi mögé kerülhetett volna…), egy próbát mindenesetre megért volna. Tudniillik azon a szombat délelőttön, amikor a versenybeállításokat igyekeztek valahogy finomhangolni a gumikopást csökkentendő, jól látszott, hogy a kocsi közepesen tankolva jóval versenyképesebb, mint teli tankkal. S ez a versenyen is megmutatkozott. S ha már a négy kiállást nem is vállalták, legalább a keményebb keverék korábbi bevetésén elgondolkodhattak volna. A stratégiával való játékra, a gyengeségeik miatt elszenvedett káraik minimalizálására való törekvésre, a kiskapuk keresésére a csapat azonban már nem is fordított túl sok figyelmet.
Sorsuk ez esetben legalább nem az égiek kezében lett volna, miként esőtáncuk idején; egy négy kiállásos stratégiával Schumachernek ráadásul nem kellett volna Di Resta után loholnia, aki szintén a „hétszeres” első etapos kései kiállásával, illetve eggyel kevesebb szervizelésével került elé.
Egy szó, mint száz, az esőben való reménykedés miatti tétovaság, és az „ötvenhat osztva néggyel” taktika olyan könnyelmű gesztussal intézte el a csapat rossz versenykilátásait, mint ahogy egy láncdohányos pöccinti el az életéhez nélkülözhetetlen dolgok – így a dohány – áremelkedése miatt érzett dühében azt a bizonyos alig leégett cigarettát.
A bukott helyzetben való hazardírozás a reményt vesztettek fegyvere. Ami viszont legfeljebb az öngyilkosságra alkalmas…
 |
| Stratégiai játék. A Mercedesnek döntenie kell: vagy a taktikai repertoárt bővítik ki, vagy szerződtetnek egy sámánt... |
Schumi, az aktív passzívdohányos
De vajon mindeközben mi a helyzet nikotinfüggőnk gyermekével, akinek a dohányfüstben kell a lehető legegészségesebben élnie? Nos, jelentjük, nehéz helyzete ellenére ezúttal kitűnő bizonyítványt vitt haza!
Fájdalom, hogy a csapat állandó nehézségei miatt csak kevés figyelem jutott Michael Schumacher teljesítményének Malajziában. A középmezőny szürkesége sajnos elfedte előlünk, mennyire „éles”, megbízható, gyors és magabiztos volt ezen a nagydíjhétvégén. No és nem utolsó sorban következetesen jobban teljesített csapattársánál a három nap alatt.
Már a pénteki edzéseken remekül ment, Rosberggel igen szoros csatát vívott, de rendre ő volt előnyben, mely az elmúlt év összképe alapján mindenképp előrelépés. A második szabadedzésen ugyan Nicónál rosszabb hosszú etapot teljesített, ám mindez elsősorban rossz állapotban lévő gumijának volt köszönhető, mely egy rövid pályaelhagyásának volt azt eredménye. Feltehetően ez volt az egyik első jele a hátsó szárny meghibásodásának, ugyanis az eset egy gyors jobbosban történt, melynek féktávján a kocsi fara váratlanul (feltehetően a hátsó szárny rossz működése miatti tapadásvesztésnek eredményeképp) kitört – Schumi még időben mentett.
Ezen „tapasztalata” nyilván kapóra jött neki a szombati edzésen, abban a bizonyos utolsó, félig nyitott szárnyas körben, mely látva a pénteki esetet, igazi férfimunka volt a „hétszeres” részéről. Nyilván jó mulatság nélkül… Örömre ugyanis már csak azért sem volt oka a kör sikeres végigküzdése kapcsán, mert tízen kívül rekedt a második edzésrészben, holott a Q1-ben még könnyedén futotta a továbbjutást érő remek, csapattársáénál egyértelműen jobb, a Ferrari tempójával megegyező gyorskörét, s ez jóval többet ígért a 11. rajtkockánál.
Akár a hatodik hely is reális eredmény lett volna a szárnyhiba nélkül, melyért a Mester vasárnapi rajtját elnézve, igencsak kár. Schumacher ugyanis fiatalokat meghazudtoló reflexszel és ravasz helyzetfelismeréssel már az első kanyarkombinációt követően három helyet lépett előre. Előtte Rosberg (a rossz kuplungbeállítás eredményeként kipörgő kerekekkel) valósággal állva maradt, ám Schumi a pálya közepe felé húzva könnyedén kikerülte őt és a mellőle rajtoló Kobajasit is, akit úgy hagyott le pár méter alatt, mint Usain Bolt a teljes mezőnyt az olimpián. Ezután egy ideig még középen haladt, aztán Petrov szélárnyékában meghúzódva a külső ív felé tartott, ahol szinte kínálta magát az üres folyosó az első kanyar felé.
Az eset pontosan megmutatta, hogy Schumacher azon kevés versenyzők közé tartozik, aki nem csak az adott kanyarban képes felmérni a helyzetét, de már azt is előre tudja, hogy abból a kanyarból miként fog kijönni, s miért éppen úgy. Schumi nem fordult rá olyan széles ívben a kanyarra, mint az orosz, és csak éppen annyira vette szűkre az első ívet, hogy a mellette belül haladókkal azonos sebességgel tudja megtenni a nagyobb utat is. A helyezkedés a lehető legjobb volt: Michael a második kanyarra már az előnyösebb belső íven fordult rá. Ekkor a két Ferrari csatájában óvatosan visszahátrált kicsit, majd az egyenest követő jobbosban Fernando Alonsót is kifékezte. A spanyol aztán a következő gyors bal-jobb kombinációban kihasználta kocsija tapadásbeli fölényét, valamint hogy Felipe Massa némiképp lelassította Schumachert, és visszaelőzte a németet.
Összességében azonban (ismét) egy csodásan felépített rajtot láthattunk a kerpeni bajnoktól. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy Nick Heidfeld arról a hatodik helyről, mely akár Schumi számára is elérhető lett volna egy működő hátsó szárnnyal, ugyanezen taktikával egészen a második pozícióig jutott előre, igencsak bosszúsak lehetünk az elszalasztott esély miatt…
Persze Schumi versenytempója nem volt alkalmas a csodatételre: Kobajasi kétszer, Hamilton Buemi és Webber egyszer-egyszer előzték meg őt a versenyben. Persze ebben is lehet szépet találni: a japán ellenében körökön keresztül jól védekezett, s az első előzéskor is remekül taktikázott – elkopott gumija miatt azonban esélye sem volt a Sauber ellen. A futam végét aztán Paul di Resta utáni hajszája, majd a skót megelőzése tette mozgalmassá számra.
Schumacher egyetlen komolyabb hibája az a futam derekán történt kicsúszás volt, melynél az ideális ív melletti gumitörmelékekre futva tapadást, és jó 5 másodpercet veszített. A helyzetről mindent elmond, hogy ez sem jelentett semmit a végeredmény szempontjából (Hamilton a büntetésével is több mint 6 másodperccel végzett előtte). Ezen feketepontot leszámítva egy a látszatnál jóval kiélezettebb, győztesen megvívott csapaton belüli küzdelem a hétvége mérlege, mely bíztató a jövőre nézve.
De vajon bíztató lesz-e a jövő? Schumi (és Rosberg) a láncdohányos gyermekeként ugyanis, hiába tanul jól, hiába hoz haza kitűnő bizonyítványt, ha apu miatt nem fog telni az egyetemre… Márpedig apu nem csupán a cigarettáit szórja, hanem a pénzét is. Szenvedélybetegségére és emiatt megromlott egészségére egyaránt túl sokat költ – eleve korlátozva fiai lehetőségeit, gátat vetve az ő szebb életük elé is.
Dohányosunk jól lehet, maga is törekszik a jobbra, csakhogy nem a megfelelő szinteken – tudása, akaratereje, lehetőségei egyaránt korlátozzák őt, s emiatt a jóakarása is csak korlátozottan van jelen: hiába töpreng problémái megoldásán állandóan, saját magával szembeni önkritikája híján minden megoldás csak átmeneti lesz. Amíg nem tesz meg valóban minden lehetségest minden szinten, nem ragad meg minden apró lehetőséget, amíg a gondok megoldása során azzal már nem foglalkozik, hogy a távlati célok eléréséig a rosszabb helyzetből is a maximumot hozza ki, addig hiába számít komoly megoldásra.
Ha viszont előbb megtanul a rossz helyzetből is 110%-ot kihozni, akkor rövidtávú részsikerek után a hosszú távú megoldások már maguktól fognak jönni.
Miként egy nikotinfüggőnél a leszokás, úgy a Mercedes csapatnál a rugalmas és hatékony működés jelentené ezt a végső megoldást. Ehhez viszont a mindenáron-törekvés kell, mely nem enged teret az elrontott taktikának, hazardírozásnak a legalsó szinten; következetesen számol az egyes problémák megjelenésének lehetőségével, melyre emiatt gyorsan és hatékonyan képes lesz reagálni a második szinten; és hosszútávon hatékonnyá, s ezáltal valóban sikeressé fejleszti magát a harmadik, legfelső szinten.
A Mercedes azonban jelenleg még az első szintet sem érte el, s ha ezen nem változtat sürgősen, ugyanúgy jár majd, mint bagósunk kezében az a cigarettacsikk: szép lassan leég.
Itt az ideje hát eloltani azt! Mert amíg ég, a csapat, a versenyzők és a szurkolók is szívni kénytelenek. És nem csak a füstöt…
 |
| Schumi a Sepangban történtek ellenére is jókedvűen érkezett Kínába. Vajon Vettel viccein kívül is lesz miért mosolyognia? Grafikonok - Malajzia:    |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése