Michael Schumacher nem kedveli a sanghaji pályát. Vagy ha kedveli is, valami fura balszerencse folytán sosem alakulnak fényesen a dolgai rajta. Bár 2006-ban pályafutása egyik legszebb győzelmét aratta ott, melyhez minden, karrierje során összegyűjtött tapasztalatára és tudására szüksége volt, sem előtte, sem utána nem történt vele olyan Kínában, ami miatt a helyszín mágusaként kellene tekintenünk rá. Mi több, Kína és Schumacher sajátos kapcsolatáról az embernek talán leginkább az összeszedettség hiánya jut eszébe – mely fogalom amúgy igencsak idegen Michaeltől. 2004-ben az időmérőkörén már az első kanyarban kirepült a bukótérbe, s ezzel máris elintézte a másnapi versenyét. 2005-ben a rajtrácsra igyekezve keveredett balesetbe, majd a versenyen a biztonsági autó mögül csúszott és esett ki (technikai hiba miatt). Visszatérte után csupán egyszer versenyzett a helyszínen, de ennek emlékeiről minden bizonnyal ő maga is feltétel nélkül lemondana. A tavalyi Kínai Nagydíj ugyanis a „hétszeres” leggyengébb szezonbéli hétvégéjét hozta. Az évben első alkalommal és legerőteljesebben ekkor került felszínre azon problémák sora, melyek aztán Schumacher teljes 2010-es évét, s ezáltal visszatérését tették kínkeservessé.
Az önmarcangolástól az önkritikáig
Egy évvel ezelőtt Michael Schumacher tanácstalanul állt a kamerák és mikrofonok hada előtt. Egyszerűen nem értette, miért olyan vezethetetlen a kocsija, annak ellenére is, hogy szinte minden létező beállításvariációt kipróbált, a tőle telhető összes vezetésbeli praktikát tesztelt – eredménytelenül. Továbbá azt sem értette, miként kaphat ki ilyen könnyedén és ennyivel csapattársától, aki hozzá képest játszi könnyedséggel terelte körbe ugyanazt az autót ugyanazon a pályán. Schumacher a tavalyi Kínai Nagydíjon bizony fél lábbal áttévedt egy bizonyos határon. Bár az év további részében is voltak gyenge versenyei, mégis ez volt az egyetlen egy alkalom, amikor a rossz eredmények elbizonytalanították, megrengették saját hitében, amikor a felmerülő problémák nagyobbnak tűntek számára önmagánál, s amikor azok megoldásához már minden ötletből kifogyott. Egy szóval a Kínai Nagydíj tavaly a mélypont volt számára.
A későbbiekben aztán persze kiderült, hogy mind a lemaradásra, mind a problémákra van épkézláb magyarázat illetve megoldás. Ma már tudjuk, mennyire is veti vissza az ember és gép teljesítményét egy sérült kasztni, miként azt is, milyen gyakran sújtották őt az elmúlt évben az ilyesfajta rejtélyes meghibásodások (ld. még Szingapúrban, Japánban). És bizony látva az ilyen eseteket (itt akár Vettel tavalyi monacói, vagy Webber idei ausztrál teljesítményéről is beszélhetnénk), bizony meglehetősen idegőrlőnek tűnik még kívülről is, amikor a versenyző csak tudja, nem megy neki, arról viszont fogalma sincsen, mitől van ez.
És az idei Kínai Nagydíj a szempontból is érdekes jelenettel szolgált számunkra. Amikor Michael Schumacher a kvalifikációs edzés második szakaszában nagy nehézségek árán végre leküzdötte a pályára csak akadéknak kihajtó Fernando Alonsót, végre tiszta pályát kiharcolva magának, meglehetősen keserű látvány volt, hogy a kör végén „eltévedt” a hajtűben. Épp most, amikor az idényben először végre igazán papírforma lenne az első tízbe kerülnie…
Egyszerűen túl rövidet fékezett, lecsúszott az ívről, kocsija fara ráadásul ki is tört, így aztán a kanyarbeli lelassulást kihasználó súlyos másodpercek zavartalanul ugorhattak fel Mercedesére, sunyimód visszarángatva azt a továbbjutás kapujából. Bajnokunk ebben az évben harmadszor is a Q2-ben rekedt.
Többen talán elégedetten örültek is ennek, észre sem véve, amikor a német nyíltan és egyenesen a kamerába mondta önkritikus nyilatkozatát: „Kár a hibáért, de vállalom érte a felelősséget. Nem tudtam összerakni a körömet. Az időveszteséget az utolsó előtti kanyarban szedtem össze. Nagyon későn akartam fékezni, de a kocsim hátulja kitört. Az autóm keresztbe állt, amivel sok időt vesztettem. Az én hibám volt. Nem hinném, hogy a kocsinak bármi köze is lett volna hozzá. Amikor az embernek a legutolsó pillanatban kell megfutnia az idejét, megesik az ilyen.” A bajnok nyíltsága megsüvegelendő – ismerve a versenyzői lélek önkritikára kevésé hajlamos voltát meg aztán különösen.
Az esetet az egy évvel korábbira vetítve egy fontos és egy kevésbé fontos megállapításra is juthatunk. Utóbbi lényegében csupán egy szurkolói „naugyemegmondtam” az ellentábor felé: mindazok, akik egy évvel ezelőtt a Schumacher gyenge szereplésének legfőbb okaként megjelölt sérült vázat puszta magyarázkodásnak vélték a csapat és a versenyző részéről, s akik azóta is rendre a kifogáskeresést tartják Schumacher legfőbb hobbijának, most elgondolkodhatnak azon, hogy amikor a kerpeni az őt hátráltató hibákról beszél, vajon valóban a belőle hiányzó önkritika bizonyítékát látjuk-e viszont szavaiban, vagy netán a valós problémák nyílt megnevezését…
A másik, ennél lényegesen fontosabb megállapítás azon alapul, hogy Schumi számára saját hibájának beismerése és a felelősség teljes vállalása annyira magától értetődő volt, s mindezt oly könnyedén kürtölte világgá. Amikor az ember komoly hibát vét, azt általában nehezen ismeri el, még akkor is, ha tisztában van tettének súlyával. Amikor viszont a hibázó személy tisztában van tudásával és az elkövetett hiba megoldásával is, kimondottan magabiztossá válik, melynek eredményeként a hibát is nyugodtabb szívvel, akár mosolyogva vállalja magára.
Schumacherrel Kínában idén pontosan ez történt. S hogy mi állt a magabiztosság hátterében? Nos, elsősorban a tapasztalat, mely azt mondatta Schumival, hogy autója végre kezd versenyképessé válni. Másodsorban pedig az, hogy a korábbi eredmények ismeretében pontosan tudta, hogy még nem most van az ő és csapata ideje, de már közelednek hozzá. Ami meg addig történik, lényegében kevesebb súllyal esik a latba – így aztán könnyebb túllépni annak nehézségein is. Tavaly ezen könnyedségnek még színét sem láthattuk. Hiába, egy év nagy idő! Annyira mindenképp, hogy az ember a bizonytalan önmarcangolástól a magabiztos önkritikáig jusson.
 |
| "Halló! Nem, téves hívás, én egy másik Schumacher vagyok!" – a tavaly ugyanitt látott Michaelnek ezúttal nyoma sem volt idén |
Az identitászavar mellékhatásai
Schumacher hibáján felül ott volt még egy érdekesség az időmérős kieséssel kapcsolatban, nevezetesen a hátsó szárny bizonytalan működése. Nem volt ez újdonság a csapat számára, pusztán egy probléma folyamatos jelenlétének újabb bizonyítéka. Az, hogy a hasonló meghibásodások mindig a lehető legrosszabbkor (azaz a Q3-ba való bekerülést megcélzó gyorskörben) érik el Michaelt, már-már a paranormális tevékenységek kategóriája. Ám a szárny újbóli meghibásodásának híre máris más megvilágításba helyezi Schumacher „vallomását” is, felvetve a kérdést: most akkor ő hibázott, vagy a technika ördöge szórakozott vele? Feltehetően mindkettő igaz lehet, a lényegen ez mit sem változtat. A Mercedes csapat hiába tűnt Kínában idén első alkalommal versenyképesnek, az ilyen és ehhez hasonló (ezeket később szintén megemlítjük) bakik most is arra figyelmeztetnek, hogy az alagút még bőven a fejük felett van, így aztán hiába a fény látványa maguk előtt, még koránt sem ugorhatnak fel örömükben…
Talán éppen ezt tette a szabadedzések eredményein felbuzdulva az a mérnök, aki a szombati időmérőn kitalálta, hogy a két Mercedest a gumispórolás szent céljából a keményebb keveréken igyekszik az időmérő harmadik szakaszába juttatni… Tudniillik minimum egy agyrázkódás kellhetett ahhoz, hogy valaki ezen lehetőséggel a Mercedesnél komolyan számoljon. Fékezzen bármilyen későn is Schumacher a döntő pillanatban a hajtűhöz érve, romoljon el bármennyire is az állítható hátsó szárny a Mercedesen féktávon, a továbbjutás mégis egyértelműen ezen buta és naiv taktikán ment el. Már az időmérő első részében világossá vált, hogy a lágyabbik keverék Kínában annyival gyorsabb a keménynél, hogy vele akár még Kovalainen is képes a nagyok mellé ugrani az eredményjelzőn. Mark Webber esete egyértelműsítette a tézist, de a Mercedesnek is látnia kellett volna mindezt, elvégre nekik is pályára kellett küldeniük mindkét kocsijukat, miután a finn Schumacher elé keveredett a friss szett lágy gumiján…
Csakhogy a Mercedesnél még mindig vívódó lelkek ülnek a bokszfalon, akik identitászavartól szenvedve egyszerűen még ma sem képesek eldönteni, hogy közép vagy élcsapatnak számítanak-e inkább. Márpedig jelen helyzetben ez cseppet sem mindegy. Míg ugyanis a Red Bull valóban megteheti (bár Kínában félig megdőlt ezen igazság), hogy még a második edzésrészben is spórol a gumikkal, addig a Mercedesnek, amely jelen pillanatban harmadmagával vív a „harmadik legjobb csapat” címért, már annak is örülnie kéne, hogy ha egyáltalán képviselni tudja magát a végjátékban. Mondjuk mindkét autójával…
Elég csak megnézni mi történt, és máris belátható, a csapat hatalmas hibát vétett a keménygumis sétakocsikázással. Schumacher hibájáról illetve szárnygondjáról már megemlékeztünk egyperces néma felállással, ehhez viszont még hozzá kell tennünk, hogy Nico Rosberg egy Sauber váltóját szaglászva futotta meg leggyorsabb körét, mellyel éppen csak bekerült az első tízbe – oda is csupán azért, mert sem Nick Heidfeld, sem Kobajasi Kamui, sem pedig Schumacher nem volt képes normálisan összerakott kört futni a Vitalij Petrov leállását követő káoszban. Amennyiben a két Mercedes bohóckodás helyett már első nekifutásakor a versenyképes garnitúrával fut gyors kört, feltehetően akkor is játszi könnyedséggel jutottak volna be mindketten (!) a fináléba, hogyha Rosberg fel is mászik a Sauber hátsó szárnyára, Schumacher pedig a lelátóig csúszik a hajtűben… A Force India (Di Resta révén) és a két Toro Rosso pontosan ennek, vagyis korábban ment köreiknek, valamint gyorsabb ellenfeleik hibáinak köszönhette jelenlétét a Q3-ban. Nekik nem kellett kapkodniuk (a két Torós a garázs „páholyából” izgulhatta végig a többiek eszeveszett csatáját), a Mercedes viszont kis híján egy újabb hétvégét szórakozott el túlzott optimizmusával…
 |
| Elfékezve - Bár Schumacher későn lépett a fékre, Q2-es kiesését csapata is megfékezhette volna |
A péntek, mint kulcsnap?
E bakik és Schumacher (na meg a fránya szárny) hibájának emlegetésével lehet, hogy az időmérőn megszerzett 14. helyet megmagyaráztuk, arra viszont nincs magyarázat, Schumacher miért volt egész hétvégén úgy 2-3 tizedmásodperccel lassabb csapattársánál. Ne is várja e sorok olvasója, hogy alább valami hasonlót kap. Tudniillik erre legfeljebb a csapat telemetriai mérnökei tudnának pontos választ adni. Persze találgatni attól még mi is tudunk.
Kiindulhatunk például onnan, ahonnan jelen írás is indult: Schumacher és a sanghaji pálya viszonyából. Persze mindez kissé naiv megközelítés lenne részünkről – a fent felsorolt peches futamok ellenére is. Ha viszont újra visszakanyarodunk az egy évvel ezelőtti nagydíjhétvégéhez, máris érdekesebb dolgokra bukkanhatunk.
Tavaly ilyenkor a mikrofonok előtt értetlenül álló Schumacher vállát súlyos gondok nyomták, de talán ennél is nyomasztóbb érzés volt számára csapattársa az ő szenvedésével párhuzamos szárnyalása… Az tehát, hogy Schumacher az idén is csak Rosberg mögött következett a sorban, akár törvényszerűség is lehetne. Csakhogy a két eset közti hasonlóság nem merül ki pusztán az eredmények alakulásában.
Amikor péntek reggel az első edzésen Michael Schumacher egy másodperccel elmaradva csapattársától, mindössze a 18. helyen végzett, még csupán azt hihettük, más programon van, bizonyára ő teszteli az aerodinamikai újdonságokat. Amikor a második szabadedzésen Schumi már másodjára tért vissza a bokszába úgy, hogy előtte nem fejezett be egyetlen mért kört sem, már gyanakodhattunk. Amikor pedig azt konstatáltuk, hogy ezen edzésen jóval kevesebb kört futott csapattársánál (és itt nem csupán körszámról, hanem az adott körök milyenségéről is beszélünk, a be nem fejezett körök száma ti. benne van a végső körszámban) megerősítve érezhettük magunkat véleményünkben: Schumachernek jóval nehezebb péntekje volt Nico Rosbergénél. Norbert Haug szavai is ezt támasztották alá, a szakember ugyanis KERS-gondokról és a hátsó szárny működési zavarairól nyilatkozott Schumacher kapcsán – ismét. Hogy a KERS nem működött, s emiatt le is kapcsolták, magunk is láthattuk a közvetítésből. Miként azt is, hogy Schumacher autója ezen a hétvégén is meglehetősen bizonytalanul rángatta a farát. E jelenséget már Malajziában is megfigyelhettük, most viszont kimondottan szembetűnő volt a fedélzeti kamerás felvételeken, a Rosberg és Schumacher vezetése közötti különbség. Míg előbbi simán és nyugodtan tekergette a kormányt, addig Schumi számos gyors ellenkormányzással, idegesen rángatta autóját, mintegy harcolva vele az ideális íven maradásért.
Tény, a különbség elsősorban a két versenyző stílusából ered. Ugyanakkor az ilyen fokú eltérés jóval túlmutat holmi stíluskülönbségeken. Nico vezetésében benne volt ugyanis a gyorsaság és az eredményesség – a Schumacher-féle pontatlan ellenkormányzás viszont nem megengedett egy sikerekre pályázó autó esetében. És ez egyáltalán nem a két német közötti különbségre vezethető vissza (amikor Schumacher nyert, sosem rángatta így a kocsiját), sokkal inkább a kocsik közti eltérésekre engednek következtetni.
És itt máris egy hajtűkanyarhoz érkeztünk, mely visszafordít minket a pénteki szabadedzésekhez. Ám követve Schumacher szombati példáját, mi is letérünk az ideális ívről és távolabbról fordulunk rá a lényegre…
A maláj hétvégét követően a Mercedes mérnöki gárdája összeült. Hogy mennyire nagy volt a baj, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Ross Brawn az előzetes terveivel ellentétben (pihenést tervezett a két távol-keleti verseny között) is belevetette magát a munkába, s gatyába rázta alkalmazottait is. A brigád leült, törte a fejét, számolt, elemzett, és arra a következtetésre jutottak, hogy alapvetően rosszul közelítenek az egyes nagydíjhétvégékhez, mivel még ma is a tavaly alkalmazott stratégiát követik. Akkor a Bridgestone-gumikhoz igazodva valamikor a harmadik futam táján kezdtek el könnyebb kocsival készülni a hétvégére, mivel korábban az időmérős teljesítményük elmaradt a várttól. Idén éppen fordított volt a helyzet. Malajziában hihetetlen mértékben fogyasztották a gumikat, s erre sürgős megoldást kellett találniuk. Emiatt döntöttek hát úgy, hogy elsősorban több benzinnel körözve keresnek jobb beállításokat. Ennek eredményét a csapat összes tagja sikeresnek minősítette – köztük Schumi is: „Más irányból közelítettünk a hétvége felé, mint korábban, és úgy vélem, ez kifizetődő volt. Főként a sokbenzines szakaszokra koncentráltunk, és úgy tűnik, ezzel jobb beállításokat találtunk, mint amikor kevés benzinnel kezdtük a hétvégét.” És való igaz: a Mercedesből ezúttal tényleg sikerült többet kihozni, mint a korábbi hétvégéken.
Csakhogy ezekről a „jobb” beállításokról csupán Nico Rosberg fedélzeti kamerái árulkodtak, Schumacheré valahogy kevésbé mutatott tiszta képet… Bár mindez csupán feltételezés, de mintha a pénteki kevesebb körözésnek (is!) köszönhetően a „hétszeres” nem tudta volna oly mértékben finomhangolni kocsiját, mint csapattársa. Mert bár való igaz, a tavalyi év alapján „törvényszerű”, hogy a fiatalabbik német gyorsabb e helyszínen, mint Schumi, ugyanakkor az elmúlt pár versenyhétvége (és akár a tavalyiakat is idesorolhatjuk) is világosan megmutatta: hogy a csapaton belüli háziversenyben melyik fél lesz előnyben a hétvége folyamán, legtöbb esetben már az első két szabadedzésből kitűnik. Így volt ez Malajziában, ahol mindhárom napot Schumi uralta, és így volt ez most is, ahol már a legelején Rosberg vette át a stafétát. Mindebből pedig az mutatkozik meg, mennyire meghatározó egy hétvége szempontjából, hogy ki milyen alapokról indítja azt. Elég csupán egy jól sikerült szimulátoros felkészülés (Schuminak lehet, hogy valóban hátránya származik szimulátorbetegségéből…?), vagy egy váratlan probléma miatt elveszített idő a szabadedzéseken, és máris megalapoztad előnyödet vagy éppen hátrányodat a csapattársaddal szemben… Schumi kocsijának csúszkálását és Rosberggel szembeni hátrányát tehát könnyen lehet, hogy a felkészülésben kell keresni: wiesbadeni e téren végzett jobb munkát tapasztalt csapattársánál, mégpedig pénteken. Minden további jobb eredmény csupán ezen előny kihasználásából ered.
E bakik és Schumacher (na meg a fránya szárny) hibájának emlegetésével lehet, hogy az időmérőn megszerzett 14. helyet megmagyaráztuk, arra viszont nincs magyarázat, Schumacher miért volt egész hétvégén úgy 2-3 tizedmásodperccel lassabb csapattársánál. Ne is várja e sorok olvasója, hogy alább valami hasonlót kap. Tudniillik erre legfeljebb a csapat telemetriai mérnökei tudnának pontos választ adni. Persze találgatni attól még mi is tudunk.
Kiindulhatunk például onnan, ahonnan jelen írás is indult: Schumacher és a sanghaji pálya viszonyából. Persze mindez kissé naiv megközelítés lenne részünkről – a fent felsorolt peches futamok ellenére is. Ha viszont újra visszakanyarodunk az egy évvel ezelőtti nagydíjhétvégéhez, máris érdekesebb dolgokra bukkanhatunk.
Tavaly ilyenkor a mikrofonok előtt értetlenül álló Schumacher vállát súlyos gondok nyomták, de talán ennél is nyomasztóbb érzés volt számára csapattársa az ő szenvedésével párhuzamos szárnyalása… Az tehát, hogy Schumacher az idén is csak Rosberg mögött következett a sorban, akár törvényszerűség is lehetne. Csakhogy a két eset közti hasonlóság nem merül ki pusztán az eredmények alakulásában.
Amikor péntek reggel az első edzésen Michael Schumacher egy másodperccel elmaradva csapattársától, mindössze a 18. helyen végzett, még csupán azt hihettük, más programon van, bizonyára ő teszteli az aerodinamikai újdonságokat. Amikor a második szabadedzésen Schumi már másodjára tért vissza a bokszába úgy, hogy előtte nem fejezett be egyetlen mért kört sem, már gyanakodhattunk. Amikor pedig azt konstatáltuk, hogy ezen edzésen jóval kevesebb kört futott csapattársánál (és itt nem csupán körszámról, hanem az adott körök milyenségéről is beszélünk, a be nem fejezett körök száma ti. benne van a végső körszámban) megerősítve érezhettük magunkat véleményünkben: Schumachernek jóval nehezebb péntekje volt Nico Rosbergénél. Norbert Haug szavai is ezt támasztották alá, a szakember ugyanis KERS-gondokról és a hátsó szárny működési zavarairól nyilatkozott Schumacher kapcsán – ismét. Hogy a KERS nem működött, s emiatt le is kapcsolták, magunk is láthattuk a közvetítésből. Miként azt is, hogy Schumacher autója ezen a hétvégén is meglehetősen bizonytalanul rángatta a farát. E jelenséget már Malajziában is megfigyelhettük, most viszont kimondottan szembetűnő volt a fedélzeti kamerás felvételeken, a Rosberg és Schumacher vezetése közötti különbség. Míg előbbi simán és nyugodtan tekergette a kormányt, addig Schumi számos gyors ellenkormányzással, idegesen rángatta autóját, mintegy harcolva vele az ideális íven maradásért.
Tény, a különbség elsősorban a két versenyző stílusából ered. Ugyanakkor az ilyen fokú eltérés jóval túlmutat holmi stíluskülönbségeken. Nico vezetésében benne volt ugyanis a gyorsaság és az eredményesség – a Schumacher-féle pontatlan ellenkormányzás viszont nem megengedett egy sikerekre pályázó autó esetében. És ez egyáltalán nem a két német közötti különbségre vezethető vissza (amikor Schumacher nyert, sosem rángatta így a kocsiját), sokkal inkább a kocsik közti eltérésekre engednek következtetni.
És itt máris egy hajtűkanyarhoz érkeztünk, mely visszafordít minket a pénteki szabadedzésekhez. Ám követve Schumacher szombati példáját, mi is letérünk az ideális ívről és távolabbról fordulunk rá a lényegre…
A maláj hétvégét követően a Mercedes mérnöki gárdája összeült. Hogy mennyire nagy volt a baj, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Ross Brawn az előzetes terveivel ellentétben (pihenést tervezett a két távol-keleti verseny között) is belevetette magát a munkába, s gatyába rázta alkalmazottait is. A brigád leült, törte a fejét, számolt, elemzett, és arra a következtetésre jutottak, hogy alapvetően rosszul közelítenek az egyes nagydíjhétvégékhez, mivel még ma is a tavaly alkalmazott stratégiát követik. Akkor a Bridgestone-gumikhoz igazodva valamikor a harmadik futam táján kezdtek el könnyebb kocsival készülni a hétvégére, mivel korábban az időmérős teljesítményük elmaradt a várttól. Idén éppen fordított volt a helyzet. Malajziában hihetetlen mértékben fogyasztották a gumikat, s erre sürgős megoldást kellett találniuk. Emiatt döntöttek hát úgy, hogy elsősorban több benzinnel körözve keresnek jobb beállításokat. Ennek eredményét a csapat összes tagja sikeresnek minősítette – köztük Schumi is: „Más irányból közelítettünk a hétvége felé, mint korábban, és úgy vélem, ez kifizetődő volt. Főként a sokbenzines szakaszokra koncentráltunk, és úgy tűnik, ezzel jobb beállításokat találtunk, mint amikor kevés benzinnel kezdtük a hétvégét.” És való igaz: a Mercedesből ezúttal tényleg sikerült többet kihozni, mint a korábbi hétvégéken.
Csakhogy ezekről a „jobb” beállításokról csupán Nico Rosberg fedélzeti kamerái árulkodtak, Schumacheré valahogy kevésbé mutatott tiszta képet… Bár mindez csupán feltételezés, de mintha a pénteki kevesebb körözésnek (is!) köszönhetően a „hétszeres” nem tudta volna oly mértékben finomhangolni kocsiját, mint csapattársa. Mert bár való igaz, a tavalyi év alapján „törvényszerű”, hogy a fiatalabbik német gyorsabb e helyszínen, mint Schumi, ugyanakkor az elmúlt pár versenyhétvége (és akár a tavalyiakat is idesorolhatjuk) is világosan megmutatta: hogy a csapaton belüli háziversenyben melyik fél lesz előnyben a hétvége folyamán, legtöbb esetben már az első két szabadedzésből kitűnik. Így volt ez Malajziában, ahol mindhárom napot Schumi uralta, és így volt ez most is, ahol már a legelején Rosberg vette át a stafétát. Mindebből pedig az mutatkozik meg, mennyire meghatározó egy hétvége szempontjából, hogy ki milyen alapokról indítja azt. Elég csupán egy jól sikerült szimulátoros felkészülés (Schuminak lehet, hogy valóban hátránya származik szimulátorbetegségéből…?), vagy egy váratlan probléma miatt elveszített idő a szabadedzéseken, és máris megalapoztad előnyödet vagy éppen hátrányodat a csapattársaddal szemben… Schumi kocsijának csúszkálását és Rosberggel szembeni hátrányát tehát könnyen lehet, hogy a felkészülésben kell keresni: wiesbadeni e téren végzett jobb munkát tapasztalt csapattársánál, mégpedig pénteken. Minden további jobb eredmény csupán ezen előny kihasználásából ered.
 |
| Ha a beállításokkal gond lenne, ez a Chuck Norris rajongó tud egy alternatívát a Rosberg elleni harchoz... |
Rajt-cél izgalom
Mindezek ellenére azonban botorság lenne azt gondolni, hogy Michael Schumacher a tavalyhoz hasonlóan idén is komoly gondban van. És itt megint csak a tavalyi és az idei Kínai Nagydíj közötti hasonlóságokból kell kiindulnunk.
Egy éve Michael Schumacher autójának és a mezőny felének kiszolgáltatva vezette végig a vasárnapi futamot. Sokat csatázott, de szinte valamennyit elveszítette, s ennek köszönhetően nem csupán pozíciói, de ő maga is elveszettnek tűnt. Hiába tartotta pár körön keresztül hősiesen a sokkal gyorsabb Hamiltont, mindez csupán felvillantotta azt a tudást, amit a hétvége folyamán a számos probléma és a szenvedések közepette nem láthattunk kibontakozni. Az idei Michael merőben más volt. Jóllehet a Hamilton ellen mutatott keménysége és rafináltsága idén csupán visszaköszönt, ezúttal volt valami a versenyzésében, aminek 2010-ben a nyomait sem láttuk: az a fajta magabiztosság, mely azt mutatta a világnak, hogy abban az autóban végre valóban a versenyző vezeti a gépet, s nem pedig fordítva. Talán ennek is köszönhető, hogy Schumacher versenye végre egy-két villanásnál többel szolgált számunkra – lényegében a teljes versenyén éles volt és villogott.
Na de mindent csak sorjában!
Az hogy Michael Schumacher jól rajtol, tavaly óta megszokott. Íme, még 41 évesen is lehet újat tanulni… Az viszont, hogy eme új erényét még mindig képes magasabb és magasabb szintekre emelni, már sokkal inkább szemkápráztató. Vagyis pontosítok, a szemkápráztató az volt, ahogyan a 7-es számú Mercedes a 14. helyről egy kör alatt a 9. helyre ugrott. Lámpák ki, kuplung fel, láb a gázon, ujj a KERS-en, szem pedig az üres járatokon. Ha Malajziában azt mondtuk, Schumacher kitűnően rajtolt, a kínai produkciójára már kénytelenek vagyunk nyelvújító énünknek teret engedve szópályázatot meghirdetni. (A legtalálóbb jelzőre vonatkozó ötleteket szívesen látjuk a lenti kommentek között.)
Schumacher most is az idei taktikáját követte: a lámpák kialvását követően egyből keresztbe húzott, a külső ív felé, ahol – miképpen Melbourne-ben és Sepangban – ezúttal is megtalálta az üres folyosóját. Gyors reflexeinek eredményeként már az első métereken megverte a két Saubert (Kobajasi mellőle, a 13., Perez előle, a 12. helyről indult), de a Sebastian Bueminél (9.) és Vitalij Petrovnál (10.) is jobban rajtolt, és ennek köszönhette, hogy az első kanyar előtt már őket is maga mögött tudta. Persze mindehhez a kitűnő helyezkedés is kellet: míg az orosz és a svájci a lassú belső íven torlódott, addig Michael kívül könnyedén tartotta lendületét. Olyannyira, hogy az első kanyartól kezdve egymás mellett haladó Adrian Sutil és Jaime Algersuari csatájában kényelmes helyzetben várhatta az ideális pillanatot, amikor lecsaphat. Ez a négyes kanyarnál érkezett el. Sutil a második kanyarból kigyorsítva megelőzte a spanyolt, aki azonban végső elkeseredésében a négyes féktávján még megpróbálta belső íven kifékezni a két Force Indiát. Eleve reménytelen kísérlet volt (a fehér kocsik már bőven előtte voltak). Csakhogy Schumacher előtt ez a túlbuzgóság nyitotta meg az utat! Algersuari gyengén gyorsított ki, s egészen a pálya külső felére húzódott, miközben mindezt látva, bajnokunk széles ívről a 4-esbe fordulva a lehető legszűkebben és legkorábban kigyorsítva máris mellette termett. Innentől már csak az volt a kérdés, ki a keményebb. A gyors bal-jobb kombináció első kanyarja minden esetben megmutatja ezt. Ugyan két járható ív is van benne, de csupán az egyik vezet a jobbos rész ideális vonalára, melyet minden esetben az kaparint meg, aki tovább bírja idegekkel. És itt lényegében nem is volt kérdés a magabiztos és könyörtelen Schumacher győzelme…
Elég visszamennünk az időben egyetlen évet, és ugyanezen kanyarban egy bizonytalan és kiszolgáltatott Mercedest látunk, amit az esős pályán könnyedén autóznak körbe. A különbség szinte kézzel fogható. A kínai első körben idén egy olyan Schumachert láthattunk, akit higgadtságával még könyörtelenebbé tett keménysége, és akit előrelátó taktikus rafináltsága, valamint a helyezkedés hogyanjáról szerzett mérhetetlen tapasztalata együttesen a mai mezőny legjobb rajtolójává tesznek. De az idei és a tavalyi „kínai” Schumachert nem csak ez különbözteti meg egymástól. Sokkal inkább az, amit a verseny további alakulásában láttunk tőle.
Az a bizonyos bal-jobb kombináció ugyanis nem csupán az első körben, Algersuari ellen mutatta meg a német hihetetlen magabiztosságát, hanem a teljes verseny során. Az, hogy Schumi remekül rajtol, már a tavalyi évben is megszokott volt – egy-egy csodás helyezkedés, előzés, villanás mindig a tarsolyában volt. Csakhogy míg 2010-ben a versenyek jelentős részében ennyiben ki is merült a villogása, most végre versenyei egészében képes megütni azt a színvonalat, amit rajtjainál. Márpedig ezúttal az a legfelsőbb kategória volt.
Részletezhetném ugyan a számtalan csatát, melyek közül az Alonso elleni magasan kiemelkedett, de hál’ Istennek ezekből olyan sok volt, hogy megörökítésére nincs is elég karakterem… A rajtot követően az első ilyenre a 18. kör elejéig kellett várni. Ekkor bújt be Nick Heidfeld mellé az első kanyarban. Schumi friss, a Lotus elhasznált gumikon volt, de bemelegítésnek ez a manőver is megtette. A dolgot csak fűszerezte, hogy egy piros autó (Alonso kései kiállásával számtalan pozíciót vesztett) már ezt megelőzően a Mercedes mellé ért a hajtű előtti egyenesben. Schumi ekkor már honfitársát támadta, a Ferrari pedig itt még türelmesen várt…
Ez a türelem aztán egyre inkább idegességbe csapott át. Bár tény, hogy Alonsót egy-két körben igencsak hátráltatta mozgatható hátsó szárnyának rendellenes működése, feltehetően sokkal inkább dühítette a spanyolt a kellemetlen valóság, hogy képtelen volt fogást találni régi riválisán. S ha még valaki elmondaná neki, hogy ekkor Schumi kocsiján 7 körrel „öregebb” gumik voltak, mint az övén!
A kerpeni rutinos rókaként védte az íveket a hajtű előtt, okosan használva KERS-ét, valamint Mercedes motorjának erejét. Abban a bizonyos bal-jobb kombinációban, ahol tavaly oly sokan előzték meg őt, idén maga volt fölényben. Nem kérdés, Schumacher lubickolt a vasárnapi versenyen! Alonso is csak akkor tudott elmenni mellette, amikor a W02 gumijai már a végső stádiumukba jutottak (egy körrel később, a 27.-ben, Schumi újra kereket cserélt). A „hétszeres” ezt követően háromkiállásos taktikája miatt aztán visszakerült a mezőny sűrűjébe, ahol a kétkiállásosok hadán kellett átverekednie magát: Heidfeldet, Perezt és Petrovot is meg kellett előznie, majd Mark Webbernek ő is kénytelen volt utat adni (jellemző, hogy azért az ekkor mindenkinél gyorsabb ausztrált is tartotta pár kör erejéig), közben pedig már Alonso utolérésére összpontosított – ami végül a lekörözések kavalkádjában is sikerült neki. Az előzésre az 57. körben került sor. A verseny 56 körös volt…
Schumacher mindenesetre így is a teljes verseny alatt magas fordulatszámon pörgött, s ugyan szemére lehetne vetni, hogy miközben ő most is csupán a középmezőnyben küzdött a pontokért, addig csapattársa az élen is állt, ez koránt sem mutat reális képet. Míg például tavaly Rosberg valóban úgy szerezett dobogós helyezést, hogy ő eközben sehol sem volt, addig a mostani futam során közel sem volt ekkora a különbség kettejük között. Rosberg 5., Schumacher 8. lett. A kettejük között a verseny végén mért 18 másodperces különbség leginkább helyzetük különbsége volt. Schumacher első etapjában a két Force India mögött veszített sok időt, akiket hatalmas végsebességük miatt képtelenség volt normál körülmények között megelőzni. Az Alonsóval vívott különcsata a 17-től a 26. körig tartott. Ezalatt csapattársához viszonyított 12 másodperces hátránya 16-ra nőtt. A verseny egy szakaszában Schumi 2-3 másodpercre is felzárkózott Vettelre. S hogy az előtte kialakuló torlódást nem használta ki, az elsősorban ugyancsak az Alonso elleni küzdelem eredménye volt. Mindezeket szem előtt tartva pedig elmondhatjuk: Schumacher is futott olyan színvonalas versenyt, mint csapattársa, a kettejük között igazi különbség elsősorban az időmérőn (és talán a pénteki beállítási munkálatoknál) volt.
 |
| "Ezek mikor cseréltek autót?!" Schumi és Alonso úgy csatázott egymással, mintha 2006 óta mi sem történt volna. Pedig a tét ezúttal a 7. hely volt... |
√Öröm3
A 2011-es Kínai Nagydíj összképe alapján tehát biztosan kijelenthető, hogy mind a Mercedes, mind pedig Schumi előrelépett. Az egy évvel korábbi formájához képest mindenképpen. De hogy vajon az idei első két versenyhez viszonyítva is, azt még csak remélni merjük.
Az állandó problémát jelentő KERS- és szárnyhibák orvoslását joggal várhatjuk az elmúlt három hét munkájától. Ezek tudniillik tipikusan olyan nehézségek, melyeket a gyártól távol töltött jó két hónap alatt csupán tünetileg lehet kezelni, véglegesen eltűntetni nem. Ahogy a Red Bull sem volt képes három verseny között működőképessé tenni KERS-ét, úgy a Mercedesnek is gondot jelentett a megoldás.
A csapatnak mindemellett két további tényezőre is hangsúlyozottan ügyelnie kell: egyfelől a csapat achilleszsarkát jelentő hűtési rendszerre, mely a forró futamokon, mint Malajzia, kompromisszumos megoldásokra kényszerítette őket (bár Törökországban az előrejelzések szerint nem kell forróságtól tartani, a nyár azért közeleg). Emellett pedig az is kérdéses, hogy az Isztambulra szánt fejlesztések miként fognak működni. Vajon idén is folytatódik a megszokott tendencia, miszerint egy új csomag száz új problémát hoz értékes tizedmásodpercek helyett? Vagy netán a csapat végre képes lesz igazán hatékonyan átültetni a gyakorlatba a szélcsatornás és szimulátoros munka eredményeit? Amennyiben igen, a Kínai teljesítményük egy folyamat kezdetét jelentette. Amennyiben nem, ez is csak egy futam volt a többi közül – mely kivételesen jól sikerült.
Hogy Rosberg az élen, Schumacher meg éles volt, önmagában még nem jelent okot az örvendezésre. A Mercedes ugyanis hiába alkalmazott végre jó taktikát Kínában (e téren idén először meg is verték a nagycsapatokat, tudniillik ők voltak az egyetlen csapat, mely már a futam rajta előtt három kiállással számolt – s mely ennél fogva irányt mutatott például a győztes McLarennek is!), az időmérő második szakaszában elkövetett baki, vagy a fogyasztás mértékének félrekalkulálása arra figyelmeztetnek, nem szabad feltétlenül elfogadnunk Rosberg győzelemről és második helyről szóló monológját. E két pozícióra ugyanis normál fogyasztással sem volt esélye a németnek: Hamilton alapból gyorsabb volt nála, s ha Vettelt utol is érte volna, Buttonnak, de főleg Webbernek akkor is lehetősége lett volna megelőzni őt, vagyis a lehető legjobb elérhető eredmény a 3. volt.
A Mercedes föltámadása és élreugrása miatt érzett örömünket tehát még jócskán van miért visszafognunk. Isztambul ebből a szempontból fontos mérföldkő lesz. Az első európai versenyen már pontosabban körvonalazódik, merre is tart most a csapat, ám a végső ítélethirdetésre még akkor is legalább Barcelonáig várnunk kell.
A lehetőség mindenesetre adott a csapat előtt, s ezt Schumacher mostani magabiztos versenyzése is megmutatta nekünk. Az, hogy ismét kikapott csapattársától, csupán a média számára igazán érdekes. Nekik két dolgot üzenhetünk: egyfelől Schumacher hat helyet javított, Rosberg egyet rontott rajthelyéhez képest; másfelől a mezőny legjobbjaként számontartott Alonso is kikapott az amúgy remek versenyt produkáló Felipe Massától…
Persze a bizonyítványt Schumacher és csapata is csak később kapja meg, addig még bármi megtörténhet. Kínában viszont egy-egy jeles osztályzat mindenképpen bekerült a leckekönyvekbe.
Furcsa dolog ezt mondani egy hétszeres bajnok, 91-szeres futamgyőztes esetében, aki a 8. helyen végezve négy darab pontocskát kapott. Csupán hárommal többet a tavaly megszerzett egynél… Az ő szintjén mindez jelentéktelen előrelépésnek tűnik, ám tavalyi tanácstalan és idei mosolygós arcát látva, a fent vázolt háttér ismeretében már bátran mondhatjuk: a tízedik és a nyolcadik helyek között olykor hatalmas a különbség!
A 2011-es Kínai Nagydíj összképe alapján tehát biztosan kijelenthető, hogy mind a Mercedes, mind pedig Schumi előrelépett. Az egy évvel korábbi formájához képest mindenképpen. De hogy vajon az idei első két versenyhez viszonyítva is, azt még csak remélni merjük.
Az állandó problémát jelentő KERS- és szárnyhibák orvoslását joggal várhatjuk az elmúlt három hét munkájától. Ezek tudniillik tipikusan olyan nehézségek, melyeket a gyártól távol töltött jó két hónap alatt csupán tünetileg lehet kezelni, véglegesen eltűntetni nem. Ahogy a Red Bull sem volt képes három verseny között működőképessé tenni KERS-ét, úgy a Mercedesnek is gondot jelentett a megoldás.
A csapatnak mindemellett két további tényezőre is hangsúlyozottan ügyelnie kell: egyfelől a csapat achilleszsarkát jelentő hűtési rendszerre, mely a forró futamokon, mint Malajzia, kompromisszumos megoldásokra kényszerítette őket (bár Törökországban az előrejelzések szerint nem kell forróságtól tartani, a nyár azért közeleg). Emellett pedig az is kérdéses, hogy az Isztambulra szánt fejlesztések miként fognak működni. Vajon idén is folytatódik a megszokott tendencia, miszerint egy új csomag száz új problémát hoz értékes tizedmásodpercek helyett? Vagy netán a csapat végre képes lesz igazán hatékonyan átültetni a gyakorlatba a szélcsatornás és szimulátoros munka eredményeit? Amennyiben igen, a Kínai teljesítményük egy folyamat kezdetét jelentette. Amennyiben nem, ez is csak egy futam volt a többi közül – mely kivételesen jól sikerült.
Hogy Rosberg az élen, Schumacher meg éles volt, önmagában még nem jelent okot az örvendezésre. A Mercedes ugyanis hiába alkalmazott végre jó taktikát Kínában (e téren idén először meg is verték a nagycsapatokat, tudniillik ők voltak az egyetlen csapat, mely már a futam rajta előtt három kiállással számolt – s mely ennél fogva irányt mutatott például a győztes McLarennek is!), az időmérő második szakaszában elkövetett baki, vagy a fogyasztás mértékének félrekalkulálása arra figyelmeztetnek, nem szabad feltétlenül elfogadnunk Rosberg győzelemről és második helyről szóló monológját. E két pozícióra ugyanis normál fogyasztással sem volt esélye a németnek: Hamilton alapból gyorsabb volt nála, s ha Vettelt utol is érte volna, Buttonnak, de főleg Webbernek akkor is lehetősége lett volna megelőzni őt, vagyis a lehető legjobb elérhető eredmény a 3. volt.
A Mercedes föltámadása és élreugrása miatt érzett örömünket tehát még jócskán van miért visszafognunk. Isztambul ebből a szempontból fontos mérföldkő lesz. Az első európai versenyen már pontosabban körvonalazódik, merre is tart most a csapat, ám a végső ítélethirdetésre még akkor is legalább Barcelonáig várnunk kell.
A lehetőség mindenesetre adott a csapat előtt, s ezt Schumacher mostani magabiztos versenyzése is megmutatta nekünk. Az, hogy ismét kikapott csapattársától, csupán a média számára igazán érdekes. Nekik két dolgot üzenhetünk: egyfelől Schumacher hat helyet javított, Rosberg egyet rontott rajthelyéhez képest; másfelől a mezőny legjobbjaként számontartott Alonso is kikapott az amúgy remek versenyt produkáló Felipe Massától…
Persze a bizonyítványt Schumacher és csapata is csak később kapja meg, addig még bármi megtörténhet. Kínában viszont egy-egy jeles osztályzat mindenképpen bekerült a leckekönyvekbe.
Furcsa dolog ezt mondani egy hétszeres bajnok, 91-szeres futamgyőztes esetében, aki a 8. helyen végezve négy darab pontocskát kapott. Csupán hárommal többet a tavaly megszerzett egynél… Az ő szintjén mindez jelentéktelen előrelépésnek tűnik, ám tavalyi tanácstalan és idei mosolygós arcát látva, a fent vázolt háttér ismeretében már bátran mondhatjuk: a tízedik és a nyolcadik helyek között olykor hatalmas a különbség!
 |
| A vörösszőnyeg talán még korai, de Schumi remélhetőleg a jó úton halad |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése