Fele annyi pont, mint ahány verseny, számtalan technikai probléma,
pechsorozat, furcsa véletlenek, plusz a csapat első győzelmének végignézése
tévén keresztül. Bár a java még hátravan, eddig nagyon úgy fest, 2012 sem
Michael Schumacher éve. Hiába tehát a csapat és a Hétszeres előrelépései,
részsikerei, az összkép tulajdonképpen nem különbözik az elmúlt két
esztendőjétől. Na jó, annyiban mindenképp, hogy a mostani még azoknál is
rosszabbul indult…
Ha hinni tudnék az
összeesküvés-elméletekben, a szezonkezdetet jelentő négy nagydíjhétvége alapján
talán azt mondanám, a Mercedes csupán saját imázsának felépítésére, a neve
által jelentett érdeklődés kihasználására, és/vagy egy ifjú tehetség
felfuttatására használja fel Michael Schumachert. Csakhogy nem hiszek az
összeesküvés-elméletekben, így azt sem tudom elképzelni, hogy ez a négy hétvége
valamiféle sorozatos szabotázsakciók miatt sült el balul a Hétszeres számára. Ennél
azért már jobban kiismertem a Forma–1 nevű sportágat!
Ha majd’ két
évtizedes rajongás után nem így lenne, talán a 2012-es szezon első négy
nagydíjhétvégéjének ilyetén alakulását Schumacher rossz karmájának vagy a
puszta véletlennek tudnám be. Csakhogy éppen azért nem hiszek ebben sem, mert ismerem
már annyira az F1-et, hogy pontosan tudjam, benne mindig mindennek van oka,
csupán meg kell keresni azt, így abban is biztos vagyok, hogy Schumacher
pechszériája nem pusztán a technika ördögének, Fortuna istenasszony haragjának
vagy néhány rosszakaró antiszurkoló woodoo-szertartásának következménye volt.
Akkor most
kezdjek el hinni a képtelen, realitásokon túlmutató összeesküvésekben, vagy
fogadjam el a puszta balszerencse éppoly képtelen, racionalitást nélkülöző
szerepét? Úgy fest, ezzel máris egy ördögi kör középpontjában találtam magam,
melynek ellentmondásaiból látszólag nincs kiút. Vajon mit szólna Schumacher a
szabotázs-elmélethez? És vajon miként állna Ross Brawn a fatális véletlenek
alkotta magyarázatokhoz? Feltehetően mindketten jót mosolyognának – heves
fejcsóválás kíséretében… A következő sorok kapcsán éppen ezért nem árt, ha az ő
vélt reakciójukat folyton szemünk előtt tartjuk.
A balszerencse lovagja
Ha csupán a
statisztikát nézzük, a mostani Schumacher messze legrosszabb évkezdése 1992-es,
első teljes szezonja óta – de visszatérését tekintve is. Míg 2010 első négy
versenyén tíz pontot szerzett, tavaly csupán hatot – idén pedig kettőnél tart.
A visszaeső tendencia egyfelől megmutatja nekünk, hogy amennyiben jövőre is a
mezőny tagja lesz, feltehetően –2 ponttal nyitja majd az évet… másfelől pedig
tökéletesen félrevezet bennünket autója és valós formája alakulásáról. Új
karrierje három évét tekintve ugyanis éppen ellentétes irányú görbét kellene
látnunk, de az idei mélyrepülés helyett mindenképp meredek emelkedést.
Vajon mégis
miért ez a lesújtó statisztika?
Ha megnézzük
első négy versenye alakulását, egyértelmű, hogy Schumacher idénykezdete azért
alakult ennyire siralmasan, mert mindannyiszor tőle függetlenül előállt
probléma hozta hátrányos helyzetbe, ebből kétszer ráadásul kiesett. Mégpedig a
két legerősebb hétvégén, a két legjobb esélyt kínáló versenyen – egyaránt
dobogós pozícióból…
Vajon van-e
magyarázat erre a rossz kiesési arányra? Vajon lehet-e kézzelfogható indokot
találni arra, miként érhet célba Nico Rosberg egy ugyanolyan autóval mind a
négy versenyen, amilyennel Schumachernek három futama is zátonyra futott
egy-egy hiba miatt?
Ha csupán az
elmúlt esztendőt vesszük, Schumi idei 50%-os mutatója nem is annyira tűnik
meglepőnek. Míg ugyanis csapattársa 2011-ben csupán 3-szor nem fejezett be
versenyt, ő öt alkalommal adta fel idejekorán a küzdelmet – és ebbe még csak
bele sem számoltuk egyéb technikai hibáit, baleseteit. Az akkori eredményeknek
persze elég kézzelfogható magyarázata van: az ütközések és balesetek kockázata
általában annál nagyobb, minél több időt tölt valaki a mezőny sűrűjében.
Márpedig Schumacher az előző szezon gyenge időmérős teljesítményeivel igen
gyakran került oda, sőt, csapattársáénál agresszívabb vezetési stílusa is
közrejátszott abban, hogy több alkalommal került nehéz szituációkba. Ami a
konkrét technikai meghibásodásokat illeti, már nehezebb valós magyarázatot
találni arra, azok miért a Hétszerest sújtják gyakrabban a Mercedesen belül. A
múlt szezonban Schumachernek Ausztráliában, a maláj és kínai időmérőn,
Monacóban, Magyarországon valamint a belga időmérőn jutott ki belőlük; míg
csapattársát Ausztráliában, a monacói időmérőn, Spanyolországban valamint a szuzukai
kvalifikáción hátráltatták csupán, kiegészülve a Kínában és Belgiumban adódó
üzemanyag számítási problémákkal… A mennyiség láthatóan nem sokban tér el, ám
ha azt is nézzük, melyikük milyen szituációban küszködött gonddal és az
mennyire volt befolyással későbbi eredményeikre, Schumit egyértelműen
balszerencsésebbnek nevezhetjük. Az idei év ilyen szempontból tehát csupán a
megszokott forgatókönyv szerint alakul…
És ez már csak
azért is meglepő, mert ha visszatekintünk a 2012-es szezont felvezető téli tesztekre,
az első, ami a Mercedesszel kapcsolatban eszünkbe juthat, a bizakodó
nyilatkozatok sora, melyek rendre kiemelik az – előző évektől eltérően –
ezúttal technikai zűröktől mentes felkészülést, egy rendkívül megbízható
autóval. Mindez az első négy versenyen látottak alapján koránt sem tűnik
helytállónak – legfeljebb ha csak Rosberg futamait nézzük… Vajon miként lehet
az, hogy a télen teljesített három teszt alatt csupán két kisebb meghibásodást
produkáló, kimondottan megbízhatónak tartott autó a szezonnyitón 11 megtett kör
után bemondja az unalmast? Vajon hogy lehet, hogy ez a megbízható járgány két
versenyre rá ismét olyan technikai hibával hátráltatja (ugyanezen)
versenyzőjét, amilyen a tesztek alatt egyszer sem jelentkezett nála? És az
miként lehet, hogy ez az évkezdése alapján megbízhatatlannak nevezhető kocsi
Michael Schumacherrel a volánnál a mugellói teszten több, mint két versenytávot
teljesít egy nap alatt – bármiféle probléma és műszaki hiba nélkül?
Ha hinnénk az
összeesküvés-elméletekben… de nem hiszünk! Elvégre technikai sportról van szó.
A balszerencse sorozata viszont valahogy mégis furcsává teszi ezt az egészet.
Vajon hogy lehet, hogy a csapaton belül idén eddig mindig Schumi fogja ki a
technikai gondokat illetve emberi hibákat, ráadásul csakis éles, kecsegtető
eredményeket ígérő helyzetekben? Akárhogy is, az eddigi W03-mmal megtett
kilométereket összegző statisztika Schumacher elképesztő hátrányát mutatja. Nem
elég, hogy már a téli tesztidényben is jókora lemaradást szedett össze csapattársával
szemben, ez a különbség az első négy versennyel és az évközi teszttel
kiegészülve csak még tovább nőtt – immáron négy (!) teljes versenytávnyira (ld. táblázatunkat)! Márpedig bárhogy is
vesszük, ez olyan hatalmas hátrány, ami bőven kihatással lehet akár a két
versenyző teljesítményére is (minél több a tapasztalatod az autóval, annál
jobban ismered).
Körön kívül
2012. április
15. E dátum úgy vonul be a történelemkönyvekbe, mint a gyári Mercedes csapat
újkori története első győzelmének napja. Itt ez a kép. Nico Rosberg önfeledten
ünnepel csapatával. Teljes joggal, elvégre csodás győzelmet aratott délután –
köszönhetően remekül elvégzett munkájának, összeszedett, érett
teljesítményének, tehetségének, tudásának. Bárcsak a körülötte álló csapattagok
is elmondhatnák magukról ugyanezt! Mégis, most ugyanilyen önfeledten emelik
magasba kezüket ők is… Pedig a képekről egyetlen arc, egyetlen társ éppen
miattuk hiányzik: Michael Schumacher.
Persze mindez
teljességgel érthető. A Hétszeresnek nyilván nem esik jól, hogy bár ő
katasztrofális futamot zárt (ismét), csapattársai mégis önfeledten
ünnepelhetnek a másik versenyző eredményének okán. Ezek Nico és csapata
pillanatai, s ezt Michael is pontosan tudja. Nem akar belefolyni ebbe,
elterelni a figyelmet a lényegről – inkább háttérbe vonul.
– Michael Schumachernek
legutóbb ismét sok pechje volt. Vagy egyszerűen csak túl sokat akar?
– A szerencse egészen ritka dolog. Hogy őszinte legyek, az elmúlt két
versenyen nem adtuk meg neki a tőlünk telhető legjobbat. Különben két nagyon
erős eredménye lenne most. Sanghajban problémánk volt a kiállásánál, Bahreinben
a hátsószárny ment tönkre. Egy
csapat vagyunk, mindent együtt érünk el. Michael az egyik legjobb
csapatjátékos, és elfogadja ezt. Kicsit balszerencsés volt, ennek ellenére
ebben az évben nagyon erős. Ha mindent helyesen csinálunk, nála is látni fogjuk
majd az eredményeket. És ezt el is fogjuk érni.
Ross Brawn az Auto
Motor und Sporton megjelent interjújából idéztünk, melyből kiderül, nem
csupán egy-két elfogult rajongó, de maga a csapatfőnök is úgy látja, Schumacher
gyenge idénykezdésének legfőbb oka a csapat volt (további idézet Brawn
ugyanezen interjújából: „A versenyzők mind a négy eddigi versenyen kiváló
munkát végeztek. Sajnos nem bírtuk munkára minden egyes alkalommal úgy a
kocsit, ahogyan szerettük volna. Ha következetesebbek leszünk az autónkkal,
mindkét versenyzőnk ki tudja hozni majd belőle a maximumot. Hogy ez az alap
meglegyen, egyértelműen csak a csapat felelőssége.”)
Félreértés ne
essék, a csapat sanghaji boldogságával az ég világon semmi baj nincs. Itt
pusztán arra hívjuk fel a figyelmet, mennyire kegyetlen tud lenni néha az élet:
Rosberg sikere Schumachertől éppen akkor vonja el a csapat figyelmét, amikor
neki legnagyobb szüksége lenne rá. Kiesése ilyen szempontból szimbolikusnak is
mondható: míg a bokszban mindenki Rosberg győzelemre esélyes helyzetét figyeli,
Schumi kerékcseréjét elrontják. Nico esetében a tét súlya alatt mindenki
maximálisan koncentrált, a hibák így a kisebb téttel bíró helyzetben lévő
Michaelnél jönnek elő.
És a kínai
vasárnap éjszaka nagy ünneplésében mindez senkinek sem jut eszébe. Pedig
Schumachernek hatalmas szüksége lenne a csapat extra figyelmére. Például azért,
hogy kiderítsék, miért így alakult hétvégéje, miközben csapattársa történelmet
írt ugyanazon csapattal, ugyanazon autóval.
Ugyanazzal?
Mint az a nagy
tettek után lenni szokott, a győzelmet követő héten méltán szólt minden
Rosbergről. A Mercedes hirtelen győztes csapattá vált mindenki szemében,
Rosberget pedig itt-ott máris bajnokesélyesnek titulálták. Nem meglepő tehát,
hogy a Bahreini Nagydíj pénteki edzésein is rendre őt kereste a kamera, róla
beszéltek a kommentátorok – miközben a másik Ezüstnyílban Michael Schumacher
teljesen háttérbe szorult.
Kissé talán a
csapaton belül is, amit eredményei némiképp vissza is adtak. Bár a korábbi
alkalmakkor tapasztalt következetessége is kissé megingott, a visszaesés oka
valójában ismét a csapat figyelmetlensége volt. Schumacher a szombati edzést
már az első körben befejezte, a hátsószárny meghibásodása miatt. Az így
rámaradt 18. rajthellyel pedig igencsak nehéz bármit is kezdeni – főleg egy
olyan autóval, amely szemmel láthatóan nincs igazán topformában a sivatagban.
És főleg úgy, hogy a 18.-ból végül 22. hely lett egy elsőre érthetetlennek tűnő
váltócsere miatt… (A futam alakulásából egyértelműen kiderül, hogy a
könnyelműen feladott 5 rajthely sokba került Schumachernek: előrébbről indulva
talán önerőből lett volna pontszerző, s talán a 9. helyezetthez is közelebb
tudott volna férkőzni. A váltócsere emellett amiatt is furcsa lépésnek tűnhet,
hogy az Auto Motor und Sport
értesülései szerint a Mercedes már javában készül egy új, jóval karcsúbb, a
kocsi hátsó részének átalakítását lehetővé tévő váltó bevetésére. Ennek
időpontját eredetileg Barcelonára jósolták, ám a mugellói teszten minden jel
arra utalt, hogy az újítás késik. Schumi mostani cseréjével talán egészen Angliáig
várnunk kell majd rá, míg Rosberg a szabályok alapján akár már Moncaóban
megkaphatná azt…)
Brawn idézett
szavai tehát nagyon is érvényesnek tűnnek, s ha kicsivel mersézebben akarnánk
fogalmazni, azt mondhatnánk: Schumachert az utóbbi két versenyen csapata
egyszerűen cserbenhagyta. És mindez már csak amiatt is elkeserítő, mert a
rekordbajnoknak nem kis szerepe van abban, hogy a Mercedes jelenleg ott tart,
ahol.
Tudatalatti libikóka
Bár e
kijelentés kissé talán összeesküvés-elméletesen hangzik, a valósághoz annál
valamivel azért közelebb áll – csupán az ok-okozati összefüggéseket kell helyes
sorrendbe rendezni. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy Brawnék szándékosan
„szabotálják” Schumacher versenyeit, miközben Rosberget sikerre vezetik. De még
csak nem is az elsőszámú-másodikszámú versenyző viszonyról. Sokkal inkább
arról, hogy bizonyos események illetve érdekek olykor tudat alatt sarkallják
arra a csapatokat, hogy egyik vagy másik versenyzőjükre fókuszálják inkább
figyelmüket. E sorok írójának meggyőződése, hogy a Mercedesnél hisznek az
egyenlő bánásmód elvében. Náluk jelenleg szó sincs olyan csapaton belüli viszonyról,
mint ami legerőteljesebben a Ferrarinál figyelhető meg. Brackley-ben csupán
annyi történt, hogy az első versenyek kapcsán Nico Rosbergnek jutott nagyobb
figyelem.
Az ifjú
németnek nem indult jól a 2012-es idény. A két első időmérőn kikapott csapattársától.
Rosberg mindkétszer hibázott gyorskörében, mivel nem érezte rendesen a kocsit a
féktávokon. A Kína előtti három hétben csapata mindent megtett azért, hogy
javítsanak helyzetén. Az eredmény egy tökéletes kör lett a sanghaji
kvalifikáción. Az eddig csapaton belül Nicóra irányuló nagy figyelem a pole-lal
még nagyobb lett. Schumachernek az általa kimondottan nem kedvelt pályán
mindeközben voltak gondjai. Vasárnapi balszerencséjét követően ráadásul
véglegesen elveszítette csapata figyelmét, melynek így már csak egyetlen autóra
kellett összpontosulnia.
Talán a
bahreini szárnyhiba sem volt teljesen a véletlen műve. Talán a kínai események
ezen hétvégére is kihatással voltak.
Véletlenek
ugyanis nincsenek. És ezt nemcsak mi, hanem maga Ross Brawn is meggyőződéssel
vallja. Egy csapaton belül az egyik versenyző sikeressége legtöbbször összefügg
a másik versenyző sikertelenségével. A csapattársak eredményessége mondhatni
dinamikus egyensúlyban van. És ezt olykor maga a csapat alakítja – hol
tudatosan, hol tudat alatt. Ezek közül jelen helyzetben talán mindkettőnek
szerepe van.
A tudatos
befolyásolásra az elmúlt két évben is akadt már példa – mindkét versenyző
javára illetve kárára.
A 2010-es
bajnokság utolsó harmadát a Mercedes és Schumacher már egyaránt feladta. A
nyári és őszi versenyeken a kerpeni teljesítménye erősen ingadozott. Schumit
ekkor az élesebbnél élesebb kritikák sora találta meg. A mélypontot talán
Szingapúr jelentette, ahol Michael egész hétvégén szenvedett, míg csapattársa
kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Heidfelddel való ütközése után
tulajdonképpen a teljes Angol sajtó visszavonulásra szólított fel őt.
Szuzukában
aztán fordult a kocka: Schumacher egész hétvégén versenyképes volt kedvenc
pályáján, s szombaton úgy futott neki a Q3-nak, hogy ezúttal minden esélye
megvolt legyőzni csapattársát. Aztán a mindent eldöntő körben a passzív
F–csatorna hibásan működött, így erre lehetősége sem nyílt. A versenyen aztán
mégis felülmúlta csapattársát (utolérte őt, majd nagy csatájuknak Rosberg kiesése
vetett véget idejekorán), hogy aztán a futamot követően elégedett arccal álljon
az RTL kamerái elé. Amikor a riporter az őt ért kritikákról kérdezte,
Schumacher idejét látta az igazság megismertetésének: a külvilág úgy ítélkezett
gyengébb teljesítményei felett, hogy közben fogalma sem volt arról, mennyi és
mekkora eltérések voltak a csapat két autója között, illetve milyen gondok
hátráltatták őt a rosbergi eredmények elérésében. Láss csodát, kifakadását
követően Schumi teljesítménye kiegyensúlyozottá és kimondottan jóvá változott a
hátralévő három futamra…!
A 2011-es
szezon hasonló időszakában hasonló „véletlennek” lehettünk tanúi. Schumacher a
jubileumi belga versenyétől kezdve valósággal szárnyalt. A versenyeken rendre
felülmúlta csapattársát, s folyamatosan szállította az akkor maximumot jelentő
4-5. helyeket. Javulása olyan látványos volt, hogy az Indiai Nagydíjon még a
pontversenyben is felzárkózott márkatársára. A távol-keleti országban történtek
meglehetősen letaglózóak lehettek Nico számára. Schumacher jóval hátrébbról
indulva, tiszta versenyben verte meg őt, akinél ezzel betelt a pohár. Rosberg
csapata elszúrt taktikáját kritizálta a sajtó nyilvánossága előtt. A kirohanást
ezúttal is hasonló javuló tendencia követte: Rosberg Abu-Dzabiban csapattársa
noidai programját másolva csapaton belül uralta az egész hétvégét – miközben a
mindhárom nap komoly beállítási gondokkal küzdő Schumacher mintha elveszítette
volna a fonalat. Nyilván ez is a puszta „véletlen” eredménye volt, akárcsak az,
hogy Nico Rosberg az arab hétvége előtti napokban – az indiai frusztráltságának
nyomát sem mutatva – írta alá addig csak halogatott szerződéshosszabbítását…
Hiába, Ross
Brawn csak tudja: véletlenek nincsenek…
***
Hogy miként alakul Schumacher további szezonja, nehéz
lenne megjósolni. A pechszériának előbb-utóbb remélhetően vége lesz. Ráadásul
most, az évközi teszttel tűzdelt háromhetes szünetben a csapatnak a Hétszeres
problémáira is oda kellett figyelnie. Az általa Mugellóban elvégzett munka
alapján ez bizonyára meg is történt. Schuminak ugyan ezúttal sem volt
szerencséje, hiszen míg csapattársa az első napon 49 kört azért tudott futni,
neki a délutáni özönvízben már csupán 5 semmit sem érő forduló jutott. Másnap
viszont az egész teszt legproduktívabb napját teljesítette a maga 144 körével.
Mindez egyúttal jól tükrözi Kínai nyilatkozatából
kitűnő hozzáállását is, melyben arról beszélt, a hibázó szerelőre nem
haragszik, inkább egy baráti öleléssel próbálja megvigasztalni őt. Michaelnek
jelenleg két dolog kell a jobb szerepléshez: a csapat nagyobb figyelmet kell
szenteljen neki és több szerencsére lenne szüksége.
Csupán remélni tudjuk, hogy ezzel a jövőbe tekintő
„csakazértis” hozzáállással, a Spanyol Nagydíjjal kezdve végre kiléphet a
balszerencse árnyékából is. Persze ez nem csupán rajta, de csapatán is múlik.
Főként csapatán, akik láthattuk, némiképp magára hagyták őt ezen időszakban,
ahogy tette azt Fortuna is – talán éppen szintén emiatt. Ha a gárda ismét
teljes odaadással mögötte áll, talán szerencséje is visszatalál hozzá. A
kulcsot tehát nem pusztán a félresiklásnál, de a helyes útra térésnél is a
csapat jelentheti leginkább.
Ezért tűnik igazán jónak Schumacher gyógymódja a
folytatásra. Nézzék csak, mi az:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése