Két hónapja megálmodtuk A Nagy Schumi-levél akciót, ma pedig utolsó napjához értünk. Több, mint 200 üzenet érkezett eddig közös levelünkbe, amit ezúton is köszönünk minden résztvevőnek! Most, akciónk utolsó napján az akció ötletgazdája, A Császár útja blog vezetője is megírta a maga levelét a Hétszeresnek. Az alábbi sorokban ez olvasható.
Kedves Michael!
Mit szólsz a mi kis meglepetésünkhöz?
Azt mondják, a könyvek legfőbb haszna, hogy történeteket
mesélnek, bemutatnak egy-egy példát az élet legkülönfélébb helyzeteiből,
ezáltal segítve az olvasót saját élete kérdéseinek megválaszolásában. A könyvek
viszont csak lenyomatok, a valódi nagy történeteket ugyanis az élet meséli
nekünk. Ott van például a Tiéd. Nagyon sokan ismerjük és szeretjük, folyamatos
„olvasása” közben pedig rengeteget tanultunk is már belőle.
Mindig is fogékony voltam az ilyen
történetekre, tulajdonképpen mindenben ezeket keresem, és a sportban, a
Forma–1-ben valamint a Te karrieredben meg is találtam őket. A 2010-es
visszatéréseddel nyitott új fejezet pedig annyira megérintett, hogy azonnal
neki is kezdtem megörökítéséhez, egy saját magam által készített „lenyomat”,
egy blogsorozat formájában.
Aztán magam is új fejezetet nyitottam, egy
merész álommal, amiben egy nagy szurkolói levél ötletét valósítom meg, pár
hozzám hasonlóan lelkes társam segítségével. Egyebek mellett azt is Tőled
tanultam, hogy erős akarattal nem létezik lehetetlen, így belevágtam. Az
eredményt pedig a kezedben tartod. Korábban sosem gondoltam volna, hogy valaha
is levelet válthatok Sabinével, majd pedig Veled, miként legmerészebb álmomban
sem hittem, hogy egyszer egy kósza ötletemmel az én történetem is eljut Hozzád.
De nem csak az enyém, hanem még nagyon
sokunké. Akciónk ugyanis jóval túlnőtt holmi üzenetküldésen. Egy hatalmas
összefogást indított el, amiben magam is számtalan új arcot és érdekes
történetet ismertem meg. Az ebben a könyvben található minden üzenet egy kis
történet, olyan világok darabkái, amiket nagyban befolyásolt és alakított a Te
történeted.
Ma is erősen él az emlékeimben, hogy 2009
végén, visszatérésed bejelentése után többször is hangoztattad, mennyire
jólesik az emberek feléd irányuló szeretete, és mennyire meglep az óriási
támogatás, amire nem is számítottál. Akciónk célja pontosan az volt, hogy újra
ráébresszen e szeretet állandó jelenlétére. Az ugyanis nem elsősorban a
versenyző sikereiből, eredményeiből táplálkozik, hanem a sisak mögött megbújó
ember értékeiből. Te talán nem sokat érzékelsz belőle, de a számodra apró vagy
természetes dolgok ezen emberek szemében olykor hatalmasak és különlegesek
lehetnek. E számtalan üzenetből kiderül, mennyi diák fontos vizsgáján voltál
jelen, mennyi nehéz kérdésre segítettél választ találni egy-egy tetteddel vagy
gesztusoddal. Gyerekek mesélnek rajongásukról, fiatal lányok vallanak szinte
szerelmet, ifjú párok mondanak köszönetet életre szóló közös élményükért, s
büszkélkednek, hogy azóta megszületett gyermekük is Téged csodál a tévé előtt
ülve… És mindezekről még csak nem is tudtál. Mostanáig.
Ennek az akciónak is egyetlen mozgatója
volt: Te. Nem tettél semmit azért, hogy példakép legyél, s éppen ezáltal váltál
azzá. Történeted számtalan könnycseppben és mosolyban jelen volt, melyek pedig
most mind itt vannak, ebbe a kis könyvbe zárva. Sok kis történet, sok-sok élet
egybefonódásaként, egy olyan, általunk közösen írt történetben, melytől
mindnyájan azt reméljük, ugyanúgy hozzátesz valamit a Te saját történetedhez,
ahogyan eddig a Tiéd tett hozzá a miénkhez oly sok éven át. Ezúttal talán egy
pillanatra mi is hatással leszünk a Te életedre, melynek elkövetkező fejezetébe
talán belőlünk is beépül majd valami. Mert ki tudja, lehet, hogy egy-egy
nehezebb pillanatodban majd kezedbe akad ez a kis könyv, és üzeneteink közt
lapozgatva éppen ebből lelsz majd segítségre, erőre a folytatáshoz. Kívánom,
hogy így legyen, hiszen mi, szurkolók pontosan tudjuk, hogy az efféle
történetek legfőbb haszna, hogy élni segítenek!
Fogadd hát el tőlünk ezt az apró segítséget,
mintegy köszönetként mindazért, amit valaha is Tőled kaptunk!
Mély tisztelettel és baráti üdvözlettel:
Rozmán Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése