Visszatérését mindig is hibának tartotta, s ezen véleményét sosem
palástolta. Nem szabad viszont bedőlnünk az egykor F1-ben versenyző svájci,
Marc Surer kritikáinak, ő nagyon is sokra tartja Michael Schumachert. Amikor
kártékonynak nevezi az elmúlt három évet, valójában a Hétszeres rekordjai által
felépített csodálatos szobrát félti leginkább, amit időközben kikezdett az idő
vasfoga. Az alábbi, Christian Nimmervoll által készített interjú a
Motorsport-total.com nevű német portálon jelent meg, s elsősorban a mercedeses
három év negatív és pozitív vonatkozásait járja körül. Megspékelve egy érdekes
személyes történettel.
Marc, szerinted milyen mérleget vonhatunk a második Michael Schumacherről?
Surer: Szerintem a visszatérés hiba volt, ezt már elejétől fogva
mondogatom. Közben aztán ehhez kaptam némi támogatást Berine Ecclestone-tól is.
(nevet) Hogy milyen személyes vonatkozásai vannak, nem tudom megítélni,
sportszempontból nézve viszont mindenképpen hiba volt visszajönni, mivel így
bebizonyosodott a legyőzhetetlen Michael Schumacherről, hogy legyőzhető.
Gondolod, hogy a motorsporttörténetben a félresikerült visszatérés
marad meg inkább a ferraris aranyévek helyett?
Surer: Azt gondolom, hogy ez a visszatéréstől függ. A fiatal
generáció, akik gyerekként csodálták Schumachert, most ellene versenyezhettek,
és láthatták, hogy ő sem földönkívüli. Ilyen tekintetben bizonyára lesz hatása
a visszatérés okozta károknak, de egy biztos: a sikerei mindenképpen
örökérvényűek maradnak, ő pedig minden idők legsikeresebbje. Ezt a státuszát
nem fogja egyhamar elveszíteni.
Csapatsorrend és csapatutasítások már Schumacher előtt is voltak, elég
csak Sennára és Bergerre gondolni a McLarennél. De senkinél sem volt ennyire
erős ez a sorrend, nemde?
Surer: Jól mondod, mások is csinálták már ezt, semmi kérdés. Az
egyetlen ellenpélda Senna és Prost vagy még korábban Reutemann és Jones esete
volt. A Williams lemondott a csapatsorrend lehetőségéről, mert számukra a
konstruktőri bajnokság volt az elsődleges. Aztán pedig jött a nevető harmadik,
Nelson Piquet. Vagyis vannak itt negatív példák is, amik a csapat hibás
döntését mutatják. Én nem gondolom helytelennek, ha valaki a jobb versenyzőjére
épít. A siker végül úgyis mindig megerősíti, hogy helyes döntés volt.
Az ő karrierjében sok ellentmondásos eset is volt: Adelaide, 1994-ben;
Jerez, 1997-ben; a Rascasse, 2006-ban – hogy csak néhányat említsünk. Maga is
elismerte interjúiban, hogy követett el hibákat, de teljesen nyíltan sosem kért
bocsánatot. Ez amolyan szégyenfolt Michael Schumacher neve mellett?
Surer: Ezt egészében kell szemlélni. Sok határeset volt, de
láthattuk, hogy Michael minden áron nyerni akart. Ez jellemezte egész
karrierjét. Hogy ebből nem jött ki mindig szépen, rendben, de talán éppen ez
volt a sikerének receptje: minden eszközzel küzdeni. És ennek általában meg is
lett az eredménye – leszámítva talán 1997-et Villeneuve-vel szemben, ahol
minden pontját elvették.
Belekényszerítették ebbe a kompromisszumok nélküliségbe? Stewart
generációja új szintet képviselt, aztán jött Lauda, aztán Senna, aki minden nap
tíz kilométert futott a strandon. Nem lehet, hogy Michael Schumacher esetében
ez a könyörtelenség jelentette az egyetlen járatlan utat, ami lehetővé tette,
hogy kiemelkedjen?
Surer: Maradjunk inkább annyiban, hogy ez a stílusának része volt.
A 2012-es az utolsó és bizonyára a legjobb volt visszatérése három éve
közül. Egyetértesz?
Surer: Igen. Idén sokkal jobbnak tűnt az autóban, ez egyértelműen
látszott. A teljesítménye egyértelműen jobb volt, mint a múltban – és mindig
Nico Rosberghez kell persze viszonyítani őt. A monacói pole-köre egyértelműen a
csúcspont volt. Sajnos utána viszont az autóját hátramenetbe kapcsolták…
A végén mutatott formája alapján befér szerinted a mezőny legjobb öt
versenyzője közé?
Surer: Nem hiszem. A Forma–1 a fiataloké. Jól versenyzett, újra és
újra örömet okozott nekünk a küzdőszellemével, de egyszerűen úgy látom, hogy a
Forma–1 a fiataloknak való. A visszatérése a sportnak emiatt is tett jót:
megmutatta, mennyire jók is a mai versenyzők.
Ide tartozik az is, hogy Sebastian Vettel manapság ugyanazt csinálja,
amit korábban Michael Schumacher, csak éppen pár évvel fiatalabban?
Surer: Igen is, nem is. Ők ugyanis eltérő módon érték el mindezt. A
Forma–1 nagyon bonyolult lett, ezek a gumik, a sok apró részlet… itt mindent
jól kell csinálni. Egyszerűen úgy látom, hogy a különböző korosztályok másként
viszonyulnak ehhez a helyzethez. Akár nevezhetjük őket számítógépes
generációnak is, akiket nagyban támogat a csapatuk. Az már-már őrület, amikor
halljuk mennyi útmutatást kapnak! Korábban a versenyzők döntöttek arról, miként
vezetnek, ma a bokszfal. Ez egy teljesen más korszak, ezt el kell fogadnunk.
Mi volt a Te legnagyobb Schumi-élményed?
Surer: 1996-ban versenyeztem ellene gokarttal a Martin Schleyer
Csarnokban, Stuttgartban. Az egy kerékpárpálya volt, meglehetősen gyors egy
gokartnak. Enyém volt a pole, ő volt a második. Aztán odajött hozzám, és azt
mondta: „Te, Marc, ne menj annyira, mert jó műsort kell csinálnunk a közönségnek.”
Ekkor kételkedni kezdtem. Azt mondta: „Aki elöl megy, mindig visszavesz kicsit,
hogy a másik megelőzhesse őt szélárnyékból.” Volt ott egy döntött kanyar,
ahonnan elég nagy sebességgel jöhettünk ki a szélárnyékban. Vezettem, aztán két
kör után hagytam őt elmenni. A következő körben ő vette el a gázt. Nyitva
hagyta az ajtót, hogy megelőzhessem! Először azt gondoltam, csak azért mondja,
mert győzni akar, de végül betartotta a szavát és teljesen sportszerű volt.
Azóta nagyon tisztelem őt – és azt hiszem, ő is engem –, hogy ilyesmit
csinálhattunk együtt. Már régen volt, de számomra meghatározó élmény volt tudni,
hogy Michael tartja a szavát.
Ez azt is jelenti, hogy Te nyerted meg a versenyt?
Surer: Nem. Egy fiatal Forma–3-as versenyző, Wolf Henzler nyert,
aki mindkettőnket legyőzött. Elkapott minket, mivel természetesen neki nem
kellett tartania magát ehhez a megállapodáshoz.
A Surer által említett stuttgarti gokart rendezvény második versenye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése