Mi a közös Michael Schumacherben és a katalán kisváros, Montmelo mellett kígyózó Circuit de Catalunyában? Mindketten „előzhetetlenek”! És mi történik, ha ők ketten találkoznak? Nos, kérdezzék meg az idei címvédőtől, Jenson Buttontól! De ha lehet, csak finoman, mert az után a Mercedes mögött eltöltött kínkeserves 50 kör után nyilván már mindkét név hallatán a hideg rázza őt…
A 3-as rajtszámú ezüstautó félreáll. Innentől a pályamunkások feladata visszajuttatni a Mercedes GP garázsába. Sofőrje kiszáll, kénytelen más módon eljutni a parc fermébe. Szerencsére szó sincs kiesésről, az eset ugyanis a leintést követő tiszteletkörben történt. Elfogyott a benzin. „Tehát a fiúk jól számoltak!” – jegyzi meg humorosan Michael Schumacher, s miközben felemlíti Enzo Ferrari híres mondását a tökéletes autóról, mely a célbaérkezést követően szétesik, egy rá jellemző sokat sejtető mosoly is kiül az arcára. Teljesítményét és a hétvége eredményeit tekintve elégedett lehet – gondolnánk.
Csakhogy Michael Schumacher nem elégedett!
Negyedik helyével visszatérése óta legjobb eredményét érte el vasárnap. Rajtpozícióján két helyet javítva, egyet előzéssel – az előzhetetlen pályán. Egy rosszabb autóval legyőzte az uralkodó világbajnokot. Könnyedén nőtt csapattársa fölé egész hétvégén. Jobban érzi magát megnövelt tengelytávú új autójában. Mostani teljesítménye tükrében a Kínai „hanyatlás” (ezt ő maga nevezte annak egy interjúban) egyre inkább csak kakukktojásnak tűnik a sorban: a Spanyol Nagydíj az első három verseny folytatása volt (a fejlődésé), nem pedig a sanghajié.
Ezen egyszerű tények akár elégedetté is tehetnék a bajnokot. Elvégre a kritikusok most szépen háttérbe vonultak. Még a németet eddig kitartó lelkesedéssel ütlegelő média is olyat talált írni, amit pár nappal korábban még csak el sem lehetett képzelni. „Schumacher ismét nagy lett. Visszatért!” – harsogják még a mindig túlzó olaszlapok is. Hová tűntek a „Schuminak háttérbe/vissza kell vonulnia” kezdetű cikkek?!
Ekkorát fordult volna vele a világ, és Michael ennek ellenére is elégedetlen?
Nem, Schumacher nem őrült meg, csupán ezúttal is két lábbal áll a talajon! Mint mindig. Következetessége ugyanis nem csupán a pályán, de azon kívül is megsüvegelendő.
„Természetesen nem tudok igazán örülni, mert ma főként csak védekezni tudtunk, és csak a kiesésekben és mások gondjaiban reménykedhettünk, hogy általuk tán előrébb kerülhetünk. Pontosan ez is történt. Persze érdekes volt, hogy Jenson olyan sok körön át mögöttem volt, és hogy ott is tudtam tartani. A végére még egy kicsit el is húztam tőle… De ettől még nem sok örömöm volt ma, mivel a különbségek és a lemaradásunk egyszerűen túl nagy. A hátrány úgy tűnik, teli tankkal még nagyobb.” Schumacher a versenyt követően is megőrizte ugyanazt a tényszerű gondolkodását, melyet akkor is követett, amikor épp agyonkritizálták őt. „Nézzünk a dolgok mögé is, lássuk meg a részleteket.” – hangsúlyozta mindig. Akkor ez sokak szemében volt szálka, mondván, hogy csupán magyarázkodik, most viszont látható: ő egyszerűen igyekszik a földön maradni. Egyebek mellett ez a hozzáállás tette őt azzá, ami. És éppen ez a hozzáállás jelenti az utat is, mely a majdani valódi elégedettségéhez is elvezethet. Mint azt Ross Brawn számtalanszor elmondta már, Schumacher saját maga legjobb és egyben legrosszabb kritikusa. Ez viszi őt előre, és ez serkenti még jobb, még alaposabb munkára. Így máris érthető „a hétszeres” mostani elégedetlensége. A viszonylag jó eredmények ellenére is.
Mert Schumi csupán kétszer volt gyorsabb vetélytársainál a spanyol hétvégén: a vasárnapi kerékcseréjénél, és a szombati szabadedzésen a bokszutcában (39,2 km/h-val lépte túl a 60-at, s ez 8400 dollárjába került!)… S amíg így van, nem várhatunk felhőtlen boldogságot egy maximalista rekordbajnoktól! Mert bár ő maga előzött egyet házon belül és a versenyen is, az erőviszonyok terén csapata van Button helyzetében: egyelőre képtelenek előzni…
Csakhogy Michael Schumacher nem elégedett!
Negyedik helyével visszatérése óta legjobb eredményét érte el vasárnap. Rajtpozícióján két helyet javítva, egyet előzéssel – az előzhetetlen pályán. Egy rosszabb autóval legyőzte az uralkodó világbajnokot. Könnyedén nőtt csapattársa fölé egész hétvégén. Jobban érzi magát megnövelt tengelytávú új autójában. Mostani teljesítménye tükrében a Kínai „hanyatlás” (ezt ő maga nevezte annak egy interjúban) egyre inkább csak kakukktojásnak tűnik a sorban: a Spanyol Nagydíj az első három verseny folytatása volt (a fejlődésé), nem pedig a sanghajié.
Ezen egyszerű tények akár elégedetté is tehetnék a bajnokot. Elvégre a kritikusok most szépen háttérbe vonultak. Még a németet eddig kitartó lelkesedéssel ütlegelő média is olyat talált írni, amit pár nappal korábban még csak el sem lehetett képzelni. „Schumacher ismét nagy lett. Visszatért!” – harsogják még a mindig túlzó olaszlapok is. Hová tűntek a „Schuminak háttérbe/vissza kell vonulnia” kezdetű cikkek?!
Ekkorát fordult volna vele a világ, és Michael ennek ellenére is elégedetlen?
Nem, Schumacher nem őrült meg, csupán ezúttal is két lábbal áll a talajon! Mint mindig. Következetessége ugyanis nem csupán a pályán, de azon kívül is megsüvegelendő.
„Természetesen nem tudok igazán örülni, mert ma főként csak védekezni tudtunk, és csak a kiesésekben és mások gondjaiban reménykedhettünk, hogy általuk tán előrébb kerülhetünk. Pontosan ez is történt. Persze érdekes volt, hogy Jenson olyan sok körön át mögöttem volt, és hogy ott is tudtam tartani. A végére még egy kicsit el is húztam tőle… De ettől még nem sok örömöm volt ma, mivel a különbségek és a lemaradásunk egyszerűen túl nagy. A hátrány úgy tűnik, teli tankkal még nagyobb.” Schumacher a versenyt követően is megőrizte ugyanazt a tényszerű gondolkodását, melyet akkor is követett, amikor épp agyonkritizálták őt. „Nézzünk a dolgok mögé is, lássuk meg a részleteket.” – hangsúlyozta mindig. Akkor ez sokak szemében volt szálka, mondván, hogy csupán magyarázkodik, most viszont látható: ő egyszerűen igyekszik a földön maradni. Egyebek mellett ez a hozzáállás tette őt azzá, ami. És éppen ez a hozzáállás jelenti az utat is, mely a majdani valódi elégedettségéhez is elvezethet. Mint azt Ross Brawn számtalanszor elmondta már, Schumacher saját maga legjobb és egyben legrosszabb kritikusa. Ez viszi őt előre, és ez serkenti még jobb, még alaposabb munkára. Így máris érthető „a hétszeres” mostani elégedetlensége. A viszonylag jó eredmények ellenére is.
Mert Schumi csupán kétszer volt gyorsabb vetélytársainál a spanyol hétvégén: a vasárnapi kerékcseréjénél, és a szombati szabadedzésen a bokszutcában (39,2 km/h-val lépte túl a 60-at, s ez 8400 dollárjába került!)… S amíg így van, nem várhatunk felhőtlen boldogságot egy maximalista rekordbajnoktól! Mert bár ő maga előzött egyet házon belül és a versenyen is, az erőviszonyok terén csapata van Button helyzetében: egyelőre képtelenek előzni…
 | |||
| Mindenre figyelő tekintet - Schumi nem elégedett, de magabiztosságát visszanyerte Barcelonában |
Szerepcsere
Öt centi olykor semmiség. Olykor viszont maga a világ!
A Mercedes csapat a háromhetes szünetben lázasan dolgozott a brackley-i gyárban. Miután nagy bonyodalmak árán – ki tudja miként – hazatértek Kínából, előbb megvizsgálták a 3-as számú W01-et, majd elemeztek, aztán jött a kasztnicsere. Emellé pedig társult az a pár újítás, mely: a tengelytávnövelés és az új aerodinamikai csomag, új padlólemezzel, aszimmetrikus kipufogó elhelyezéssel és egy radikálisan új airboxszal.
Az újítások szemmel láthatóan feküdtek Michaelnek, aki pénteken elégedetten könyvelhette el, hogy végre komoly előrelépést tehetett az őt szezonkezdet óta hátráltató alulkormányzás terén. Mindkét edzést a harmadik helyen zárta, ám ennél is biztatóbb volt a telitankos hosszú etapja (15 kör) a második edzésen, mely során tartani tudta Alonso Ferrarijának és a McLarenjével akkor még szenvedő Buttonnak a tempóját. Ráadásul ezúttal a beállításokkal bajlódó Rosberget is könnyedén verte: minden szektorban, és magabiztos fölénnyel. Schumi láthatóan jól érezte magát az autójában. Végre újra előjött az Ausztráliában felébresztett régi dinamizmusa. S amíg Nico Rosberg szenvedett a beállításokkal, addig Schumi elégedetten állapíthatta meg, hogy végre kitörni látszik az előző hétvégéken őt szűk korlátok közé záró béklyóiból. Végre nagyobb tere volt az egyensúllyal való játékra, és nagyobb testtömege sem hátráltatta már annyira etéren. Eközben Nico alulkormányzásra panaszkodott. A probléma állandó vendég a Mercedesnél idén, ám e jelenség most kissé különös. Schumacher éppen kifelé tart ezen problémából, az újítások is ennek orvoslását célozták, miközben Rosberg jobban küzd vele, mint korábban? Úgy tűnik, ezúttal ő került Schumi korábbi szerepébe… Csakhogy az általa elmondottak alapján az ifjabbik németnek valószínűleg inkább aerodinamikai illetve beállításbeli problémái lehetnek, mintsem a Schumiéhoz hasonló gondok. Lehet, hogy Nico csak az újdonságok kínálta variációk rengetegében vesztette el a fonalat? Nos, e kérdés megválaszolásához csak a hétvége további alakulását elemezve kerülhetünk közelebb.
Schumi szempontjából tehát pénteken remekül mentek a dolgok. Ám valami már ekkor belepiszkított az ideálisnak tűnő képbe. A Mercedes gumikezelése még most is elmaradt a Scuderiáétól. Míg Alonso folyamatosan tartani tudta az 1:25–1:26 körüli köridőit, addig Schumacher a kezdeti gyorsaságát követően 1:26 fölött rekedt. Márpedig, mint az az eddigi versenyekből látható volt, idén a Ferrari következetessége kifizetődőbb, mint egy csapat ingadozásai, olykor gyorsabb, de aztán jobban visszaeső tendenciával. És mindez aztán a versenyen is tökéletesen megmutatkozott.
A szombati edzéseken Schumi kissé csalódottan állapította meg, hogy autójukból nem tudnak annyit kihozni, mint egy nappal korábban. A pálya állapota romlott, az éjjeli esőzés ugyanis lemosta az aszfaltról a korábbi kétszer másfél óra alatt szorgosan ráhordott gumiréteget. Ez magyarázza a köridők visszaesését, de a többiekhez viszonyított hátrány növekedését nem. Az időmérőn ugyanis tiszta kép rajzolódott: a Red Bull érinthetetlen volt mindenki számára, a korábbi versenyeken elsőszámú vetélytárs McLaren szintén a Mercedesek előtt állt, s a szabadedzéseken még tán verhetőnek látszó Ferrarik is előreléptek.
Schumiék nem. Nico Rosberg pedig eltérve az idei tendenciájától továbbra is szenvedett. Csapattársa így viszonylag simán verte őt. S bár a kvalifikáció első részében Nico végzett előrébb, ez nem megtáltosodás volt, csupán Schumi a biztos továbbjutás tudatában nem fejezte be utolsó mért körét, melynek végén forgalomba került. Ekkor talán még mutatkozott némi esély arra, hogy a bajnok szerencsével tán el tudja kapni Alonsót, és a péntek óta Mercedes szempontból sajnálatos módon föltámadó Buttont. Esélye sem volt! Még úgy sem, hogy Michael az utolsó repülőkörében jócskán hagyott pár tizedet. Nem látszott, hogy hibázott volna, ám az első szektorban Kobajasi turbulenciája bizonyára megzavarta őt. A szektoridők legalábbis ezt sugallják. No meg azt, hogy miközben a többiek minden szektorban javítottak utolsó körükben, addig Schumi előző köréhez képesti hattizedes javulását a harmadik szektorban érte el…
Az időmérőben azonban nem volt több. Michael hatodik lett, akárcsak Bahreinben, ám ezúttal csapattársa nem előtte volt két hellyel, hanem mögötte. Ennyit tesz a tengelytáv. Csapaton belül tehát szerepcsere történt, ám a vetélytársakhoz képest semmi változás…
Hiába, öt centi olykor maga a világ! Olykor viszont semmiség…
Öt centi olykor semmiség. Olykor viszont maga a világ!
A Mercedes csapat a háromhetes szünetben lázasan dolgozott a brackley-i gyárban. Miután nagy bonyodalmak árán – ki tudja miként – hazatértek Kínából, előbb megvizsgálták a 3-as számú W01-et, majd elemeztek, aztán jött a kasztnicsere. Emellé pedig társult az a pár újítás, mely: a tengelytávnövelés és az új aerodinamikai csomag, új padlólemezzel, aszimmetrikus kipufogó elhelyezéssel és egy radikálisan új airboxszal.
Az újítások szemmel láthatóan feküdtek Michaelnek, aki pénteken elégedetten könyvelhette el, hogy végre komoly előrelépést tehetett az őt szezonkezdet óta hátráltató alulkormányzás terén. Mindkét edzést a harmadik helyen zárta, ám ennél is biztatóbb volt a telitankos hosszú etapja (15 kör) a második edzésen, mely során tartani tudta Alonso Ferrarijának és a McLarenjével akkor még szenvedő Buttonnak a tempóját. Ráadásul ezúttal a beállításokkal bajlódó Rosberget is könnyedén verte: minden szektorban, és magabiztos fölénnyel. Schumi láthatóan jól érezte magát az autójában. Végre újra előjött az Ausztráliában felébresztett régi dinamizmusa. S amíg Nico Rosberg szenvedett a beállításokkal, addig Schumi elégedetten állapíthatta meg, hogy végre kitörni látszik az előző hétvégéken őt szűk korlátok közé záró béklyóiból. Végre nagyobb tere volt az egyensúllyal való játékra, és nagyobb testtömege sem hátráltatta már annyira etéren. Eközben Nico alulkormányzásra panaszkodott. A probléma állandó vendég a Mercedesnél idén, ám e jelenség most kissé különös. Schumacher éppen kifelé tart ezen problémából, az újítások is ennek orvoslását célozták, miközben Rosberg jobban küzd vele, mint korábban? Úgy tűnik, ezúttal ő került Schumi korábbi szerepébe… Csakhogy az általa elmondottak alapján az ifjabbik németnek valószínűleg inkább aerodinamikai illetve beállításbeli problémái lehetnek, mintsem a Schumiéhoz hasonló gondok. Lehet, hogy Nico csak az újdonságok kínálta variációk rengetegében vesztette el a fonalat? Nos, e kérdés megválaszolásához csak a hétvége további alakulását elemezve kerülhetünk közelebb.
Schumi szempontjából tehát pénteken remekül mentek a dolgok. Ám valami már ekkor belepiszkított az ideálisnak tűnő képbe. A Mercedes gumikezelése még most is elmaradt a Scuderiáétól. Míg Alonso folyamatosan tartani tudta az 1:25–1:26 körüli köridőit, addig Schumacher a kezdeti gyorsaságát követően 1:26 fölött rekedt. Márpedig, mint az az eddigi versenyekből látható volt, idén a Ferrari következetessége kifizetődőbb, mint egy csapat ingadozásai, olykor gyorsabb, de aztán jobban visszaeső tendenciával. És mindez aztán a versenyen is tökéletesen megmutatkozott.
A szombati edzéseken Schumi kissé csalódottan állapította meg, hogy autójukból nem tudnak annyit kihozni, mint egy nappal korábban. A pálya állapota romlott, az éjjeli esőzés ugyanis lemosta az aszfaltról a korábbi kétszer másfél óra alatt szorgosan ráhordott gumiréteget. Ez magyarázza a köridők visszaesését, de a többiekhez viszonyított hátrány növekedését nem. Az időmérőn ugyanis tiszta kép rajzolódott: a Red Bull érinthetetlen volt mindenki számára, a korábbi versenyeken elsőszámú vetélytárs McLaren szintén a Mercedesek előtt állt, s a szabadedzéseken még tán verhetőnek látszó Ferrarik is előreléptek.
Schumiék nem. Nico Rosberg pedig eltérve az idei tendenciájától továbbra is szenvedett. Csapattársa így viszonylag simán verte őt. S bár a kvalifikáció első részében Nico végzett előrébb, ez nem megtáltosodás volt, csupán Schumi a biztos továbbjutás tudatában nem fejezte be utolsó mért körét, melynek végén forgalomba került. Ekkor talán még mutatkozott némi esély arra, hogy a bajnok szerencsével tán el tudja kapni Alonsót, és a péntek óta Mercedes szempontból sajnálatos módon föltámadó Buttont. Esélye sem volt! Még úgy sem, hogy Michael az utolsó repülőkörében jócskán hagyott pár tizedet. Nem látszott, hogy hibázott volna, ám az első szektorban Kobajasi turbulenciája bizonyára megzavarta őt. A szektoridők legalábbis ezt sugallják. No meg azt, hogy miközben a többiek minden szektorban javítottak utolsó körükben, addig Schumi előző köréhez képesti hattizedes javulását a harmadik szektorban érte el…
Az időmérőben azonban nem volt több. Michael hatodik lett, akárcsak Bahreinben, ám ezúttal csapattársa nem előtte volt két hellyel, hanem mögötte. Ennyit tesz a tengelytáv. Csapaton belül tehát szerepcsere történt, ám a vetélytársakhoz képest semmi változás…
Hiába, öt centi olykor maga a világ! Olykor viszont semmiség…
 | |
| Szépségdíjas verda. De Schumi nem emiatt érzi végre jobban magát benne |
Az újítás egyfajta újrakezdés is
De vajon miért e visszaesés, illetve egyhelyben toporgás? Vajon a Mercedes elrontott valamit az újításoknál? Vajon a kocsit valóban Schumira szabták át, és ez nem vált be? Ross Brawn, Nick Heidfeld, de a két versenyző is folyamatosan ennek ellenkezőjét hajtogatta egész héten. S mint az a csapatfőnök egy interjújából világosan kiderült, elsősorban valóban az autó és nem Schumi fejlődését célzó fejlesztések történtek a W01-en, melyek szükségességét már jóval Kína előtt felismerték (már télen sejthették, hogy ez lesz a járandó út). Mi több, a manchesteri atomfizikus arra is figyelmeztetett, hogy amennyiben nem fejlesztenek, még a tízbe sem jutottak volna be az időmérőn.
Vagyis úgy tűnik, a helyzet magyarázata inkább keresendő az újítások használatában, mintsem magukban az újításokban. Ezért mielőtt a verseny rajtára ugornánk, üssük be a három héttel ezelőtti dátumot az időgépbe, és Charlie Whiting módra nyomjuk meg a Start gombot!
Brakley-ben és Brixworth-ben is lázas munka folyik. Schumi gyakori vendég a gyárban. Ő és csapata szemmel láthatóan motiváltabb, mint valaha. Na igen, Kína után ez érthető is… A Mercedes lázasan készíti elő a már rég tervezett újításokat, hogy a Barcelona melletti pálya garázsában már két alaposan felfrissített Ezüstnyíl várhassa, hogy a téli tesztek után újra élvezzék a minden alkatrészüket átjáró katalán G-erőket.
Az eredmény? Öt centiméterrel megnövelt tengelytáv az ideális súlyelosztásra, és a beállításokkal (főként az egyensúllyal) való nagyobb játéktérre; valamint új aerodinamika, egy radikálisan új felső légbeömlővel. Az úgy nevezett „airbox” lejjebb, a hátsó szárny síkja alá került, a motorborítás két oldalára, mely kisebb légellenállást és „tisztább” hátsó szárnyra érkező légáramlatokat eredményez majd.
A fejlesztések miértére és hogyanjára már a spanyol pályán látottak ismeretében kapunk választ. Naná, hogy Ross Brawntól! Ő úgyis mindenre tud magyarázatot, elvégre ő Ross Brawn! *
Az autó változásainak hátteréről: „Az volt a benyomásunk, hogy a súlyelosztás variálhatóságát illetően a határainkhoz értünk. Előrébb hoztuk az első kerekeket, hogy valamivel nagyobb legyen a játékterünk. Ezt most még nem teljesen használtuk ki. Még nem vagyunk elégedettek vele. De most már legalább több lehetőség áll rendelkezésünkre.”
A nagyobb tengelytávról: „Az első kerekek más szögben állnak, a keresztlengőkarokat pedig előrébb vittük. Már a töréstesztek előtt tudtuk, hogy etéren változtatni akarunk, ezért előkészítettük rá az orrészt, hogy mindkét változatra alkalmas legyen.”
A radikális airboxról: „Eredetileg ilyennek terveztük az airboxot. A szezon kezdetén nem voltunk elégedettek a működési módjával. Beletelt pár hónapunkba, mire működőképessé vált. Az első verzió egy hagyományos megoldás volt, de most végre az eredetileg tervezett változatot használjuk. A formája a pályától függ, ugyanis ezen megoldás előnye, hogy az airboxot az adott pályákhoz igazíthatjuk, vagyis méretre szabhatjuk.”
A Red Bullok pályán látott fölényéről: „Természetesen nagyon jó az aerodinamikájuk, de ahhoz hatalmas különbség kéne etéren, hogy ekkora hátrány mutatkozzon a köridőkben is. Tehát nyilvánvalóan nekik sikerült tökéletesen működésre bírni a gumikat is. A Red Bullok roppant nagy előnye abból adódik, hogy a többiek még nem tudják optimálisan használni a gumikat. Ez még nekünk sem sikerült. Még nem tudjuk őket megfelelő hőmérsékletre hozni.”
A manchesteri medve szavai sokatmondóak. Belőlük ugyanis az is következik, hogy e számos újítás már valóban régóta tervben volt: mind a tengelytáv-változtatás, mind pedig az airbox. Vagyis az újítások mögött feltehetően már a szezon előtt megtervezett koncepció, valamint az előzetes számításokhoz képest a téli teszteken hamar megtapasztalt eltérések álltak. Ezek után valóban nehéz lenne magyarázkodásnak nevezni Brawn-ék szavait (ti. nem Schumira fejlesztenek, az autót fejlesztjük).
De Brawn nyilatkozatából még valami következik: a Mercedes számára mintha most indulna a szezon. A késés nyilvánvalóan több okra is visszavezethető: tulajdonosváltás, új versenyzők, egy visszatérő, valamint (főként) egy elhibázott számítás, mely amolyan hendikepet jelentett az évkezdésük során. És ez egyben visszavezet minket a Spanyol Nagydíjon látottakhoz is. Az ott tapasztalt előrelépés (Schumi kényelmesebb vezetésével együtt) az ezen hendikep eltűntetésére irányuló változtatások eredménye, míg a többi istállóhoz képest továbbra is nagy lemaradás a lépéshátránynak és részben annak köszönhető, hogy az újdonságokból még koránt sem tudják kihozni a maximumot.
Erre utal az is, hogy a hétvégén mindkét Mercedeses az első szektorban veszítette a legtöbb időt riválisaival szemben, míg az utolsó szakaszon részidőik kimondottan jók voltak (Schumacher volt a harmadik legjobb itt, a Red Bullok után!). Egyenesben elért alacsony végsebességük tehát feltehetően annak volt köszönhető, hogy meredekebb szárnnyal köröztek egész hétvégén. A Ferrarihoz mért 7-8 km/h-ás hátrányuk meg az F-csatorna hiányának. Ám ha e 2010-es „csodafegyver” az ígéretnek megfelelően felkerül Isztambulban az Ezüstnyilakra, anélkül, hogy (pl. a Ferrarihoz hasonlóan) sebességet veszítenének, az részben megoldaná ezen hiányosságaikat is.
De vajon miért e visszaesés, illetve egyhelyben toporgás? Vajon a Mercedes elrontott valamit az újításoknál? Vajon a kocsit valóban Schumira szabták át, és ez nem vált be? Ross Brawn, Nick Heidfeld, de a két versenyző is folyamatosan ennek ellenkezőjét hajtogatta egész héten. S mint az a csapatfőnök egy interjújából világosan kiderült, elsősorban valóban az autó és nem Schumi fejlődését célzó fejlesztések történtek a W01-en, melyek szükségességét már jóval Kína előtt felismerték (már télen sejthették, hogy ez lesz a járandó út). Mi több, a manchesteri atomfizikus arra is figyelmeztetett, hogy amennyiben nem fejlesztenek, még a tízbe sem jutottak volna be az időmérőn.
Vagyis úgy tűnik, a helyzet magyarázata inkább keresendő az újítások használatában, mintsem magukban az újításokban. Ezért mielőtt a verseny rajtára ugornánk, üssük be a három héttel ezelőtti dátumot az időgépbe, és Charlie Whiting módra nyomjuk meg a Start gombot!
Brakley-ben és Brixworth-ben is lázas munka folyik. Schumi gyakori vendég a gyárban. Ő és csapata szemmel láthatóan motiváltabb, mint valaha. Na igen, Kína után ez érthető is… A Mercedes lázasan készíti elő a már rég tervezett újításokat, hogy a Barcelona melletti pálya garázsában már két alaposan felfrissített Ezüstnyíl várhassa, hogy a téli tesztek után újra élvezzék a minden alkatrészüket átjáró katalán G-erőket.
Az eredmény? Öt centiméterrel megnövelt tengelytáv az ideális súlyelosztásra, és a beállításokkal (főként az egyensúllyal) való nagyobb játéktérre; valamint új aerodinamika, egy radikálisan új felső légbeömlővel. Az úgy nevezett „airbox” lejjebb, a hátsó szárny síkja alá került, a motorborítás két oldalára, mely kisebb légellenállást és „tisztább” hátsó szárnyra érkező légáramlatokat eredményez majd.
A fejlesztések miértére és hogyanjára már a spanyol pályán látottak ismeretében kapunk választ. Naná, hogy Ross Brawntól! Ő úgyis mindenre tud magyarázatot, elvégre ő Ross Brawn! *
Az autó változásainak hátteréről: „Az volt a benyomásunk, hogy a súlyelosztás variálhatóságát illetően a határainkhoz értünk. Előrébb hoztuk az első kerekeket, hogy valamivel nagyobb legyen a játékterünk. Ezt most még nem teljesen használtuk ki. Még nem vagyunk elégedettek vele. De most már legalább több lehetőség áll rendelkezésünkre.”
A nagyobb tengelytávról: „Az első kerekek más szögben állnak, a keresztlengőkarokat pedig előrébb vittük. Már a töréstesztek előtt tudtuk, hogy etéren változtatni akarunk, ezért előkészítettük rá az orrészt, hogy mindkét változatra alkalmas legyen.”
A radikális airboxról: „Eredetileg ilyennek terveztük az airboxot. A szezon kezdetén nem voltunk elégedettek a működési módjával. Beletelt pár hónapunkba, mire működőképessé vált. Az első verzió egy hagyományos megoldás volt, de most végre az eredetileg tervezett változatot használjuk. A formája a pályától függ, ugyanis ezen megoldás előnye, hogy az airboxot az adott pályákhoz igazíthatjuk, vagyis méretre szabhatjuk.”
A Red Bullok pályán látott fölényéről: „Természetesen nagyon jó az aerodinamikájuk, de ahhoz hatalmas különbség kéne etéren, hogy ekkora hátrány mutatkozzon a köridőkben is. Tehát nyilvánvalóan nekik sikerült tökéletesen működésre bírni a gumikat is. A Red Bullok roppant nagy előnye abból adódik, hogy a többiek még nem tudják optimálisan használni a gumikat. Ez még nekünk sem sikerült. Még nem tudjuk őket megfelelő hőmérsékletre hozni.”
A manchesteri medve szavai sokatmondóak. Belőlük ugyanis az is következik, hogy e számos újítás már valóban régóta tervben volt: mind a tengelytáv-változtatás, mind pedig az airbox. Vagyis az újítások mögött feltehetően már a szezon előtt megtervezett koncepció, valamint az előzetes számításokhoz képest a téli teszteken hamar megtapasztalt eltérések álltak. Ezek után valóban nehéz lenne magyarázkodásnak nevezni Brawn-ék szavait (ti. nem Schumira fejlesztenek, az autót fejlesztjük).
De Brawn nyilatkozatából még valami következik: a Mercedes számára mintha most indulna a szezon. A késés nyilvánvalóan több okra is visszavezethető: tulajdonosváltás, új versenyzők, egy visszatérő, valamint (főként) egy elhibázott számítás, mely amolyan hendikepet jelentett az évkezdésük során. És ez egyben visszavezet minket a Spanyol Nagydíjon látottakhoz is. Az ott tapasztalt előrelépés (Schumi kényelmesebb vezetésével együtt) az ezen hendikep eltűntetésére irányuló változtatások eredménye, míg a többi istállóhoz képest továbbra is nagy lemaradás a lépéshátránynak és részben annak köszönhető, hogy az újdonságokból még koránt sem tudják kihozni a maximumot.
Erre utal az is, hogy a hétvégén mindkét Mercedeses az első szektorban veszítette a legtöbb időt riválisaival szemben, míg az utolsó szakaszon részidőik kimondottan jók voltak (Schumacher volt a harmadik legjobb itt, a Red Bullok után!). Egyenesben elért alacsony végsebességük tehát feltehetően annak volt köszönhető, hogy meredekebb szárnnyal köröztek egész hétvégén. A Ferrarihoz mért 7-8 km/h-ás hátrányuk meg az F-csatorna hiányának. Ám ha e 2010-es „csodafegyver” az ígéretnek megfelelően felkerül Isztambulban az Ezüstnyilakra, anélkül, hogy (pl. a Ferrarihoz hasonlóan) sebességet veszítenének, az részben megoldaná ezen hiányosságaikat is.
 |
| 'Üres tank' - a táblát Schumi kocsijára is tehették volna verseny után. Ám itt az airbox a lényeg! |
„Mission impassable”
„Ez egy nagyon megerőltető verseny lesz, ami során nem feltétlenül előre, hanem sokkal inkább a visszapillantóba kell majd nézni.”
Schumacher nem először villantja meg prófétai képességeit idén. Bahreinben is pontosan megjósolta a verseny alakulását, és Spanyolországban sem tévedett. Persze ez kevésbé a csoda, sokkal inkább a tisztánlátás eredménye. Mögötte ugyanis ott piroslott egy Ferrari (Massa), mely még akkor is veszélyforrás, ha a benne ülő ex-csapattárs mostanság igencsak küzd vele. Ráadásul a hatodik rajtrács a pálya piszkosabb oldalát jelentette a bajnok számára, és az itteni átlagokat tekintve garantált pozícióvesztést.
De a mostani rajt eltért az átlagostól. Schumi idei jó szokásához híven remek rajtot fogott, oda is ért Button McLarenje mellé, ám megelőzni már nem volt ideje és helye. Aztán következett az idei száraz versenyekre jellemző játék: körözgetés egymás mögött. Schumi a harmadik körre kialakította kényelmes, szélárnyékmentes, gumikímélő kétmásodperces hátrányát (hátrányt kialakítani bizarrul hangzik, de sajnos ez a mai valóság…). Aztán az első kerékcserére kialakult tempókülönbségük (itt jött elő újra a Mercedes nem ideális gumikezelése) következtében ez három másodpercre nőtt. Ekkor olybá tűnt, hogy a verseny a szezonnyitó forgatókönyve alapján alakul tovább, és Schumi az eseménytelen versenye végén szépen célba kocog a hatodik helyen.
Csakhogy jött a 16. kör, és a kerékcsere. Az egész hétvége leggyorsabbika, 3,8 másodperc alatt! Aztán a 17. kör, és Button kerékcseréje! Melynek Schumi már csak a következményét látta: egy kissé bizonytalan McLaren, benne egy kétségbeesetten a visszapillantóba tekintő bukósisakkal kigurul a pályára, majd a záróvonal végén élesen balra húz. Schumi azonban nem sokat csodálkozott a váratlan helyzeten, inkább elővette improvizáló képességét, és könyörtelenül tartotta sebességét és ívét, hogy lendületes határozottságával az első kanyarra fordulva tántorítsa vissza Buttont az ellenkezésnek még a gondolatától is. Éppen olyan mozdulat volt ez, mint utolsó győzelmekor, Kínában, Fisichella ellen. Button mint mindig, észnél volt és engedett. Autójuk kábé öt centire volt egymástól, ám küzdelmük igazi bajnoki küzdelem volt! A brit persze nehezményezte az esetet, mondván, Schumi nem volt fair. Persze e szavakat inkább a csalódottság, mintsem Button mondta ki… Schumi viszont elégedett lehetett, hiszen nemcsak ölébe hullt egy váratlan lehetőség, de élni is tudott vele. Még ha csak hajszálon is múlt.
Hiába, az öt centi olykor semmiség, olykor maga a világ!
Persze mindez csupán a látványos felvezetése volt egy látványos küzdelemnek, mely nem kevesebb, mint ötven körig tartott. Schumi Kína után ismét egy mclarenes bajnok ellen mutatta meg, hogy védekezésben (is) mesteri. Még ma is. Persze a spanyol pályán szinte lehetetlenség előzni, ám a kerpeni teljesítménye akkor is dicséretes. Végig higgadtan kezelte az angol minden megmozdulását, és szinte olvasta a gondolatait. Pontosan tudta, hogyan kell kigyorsítania az utolsó lassítóból ahhoz, hogy végsebességbeli hátrányát kiküszöbölje. Tudta, mikor és meddig kell bemozdulnia az egyenes végén ahhoz, hogy Buttonnak ne legyen elég helye. És azt is, hogy hiába a rosszabb kigyorsítás a nyújtott Renault–kanyar jobbosának belső ívén, ellenfelét a szélárnyék miatt fellépő alulkormányzás úgyis gázelvételre utasítja. „Mission impassable”, azaz ’Előzhetetlen küldetés’ – írta erre a The Times.
Így telt el jópár kör, melyek során Jenson Buttonnak bőven volt ideje azon töprengeni, vajon minek találták ki a tankolás betiltását, és a versenyenkénti egyszeri kerékcserét… Schumi pedig joggal mosolyoghatott a verseny után az újságírók előtt, hiszen bizonyított: képességei még most is a régiek. Így a legbájosabb BBC–riporter, a mindig mosolygó Lee McKenzie kérdései elé egy újra mosolygó bajnok állt: „A legjobb eredményed ebben a szezonban.” „Ööö, igen, csakugyan. Ebben a szezonban…” És az a mosoly mindent elárul Schumi elégedetlenségről! Mint mondja, ő sokkal jobban szeret pozícióért támadni, mint védekezni. És közben felvillan a szemében a magabiztos lelkesedés is!
Ez hajtja őt örökös versenyében, melyben önkritikája pedig a leszorítóerő, mely bármilyen kanyart is vesz idei útja, mindig a valóság aszfaltján tartja őt.
Nem véletlenül nyilatkozott róla oly elismerően versenymérnöke, Andrew Shovlin sem: „Meglep, hogy Michael mennyire fókuszált, valamint hogy a rádióban is arról folytat beszélgetést, hogyan tud még többet kihozni az adott helyzetből. Folyamatosan arról érdeklődik még a verseny közben is, hogy mennyiben változnak meg a telemetriai adatok, ha másik ívet választ, vagy ha más sebességfokozatban teljesít egy kanyart.” – utalt ezzel Schumi kínai hétvégéjére, s az azt követő háromhetes elemzésre is, melynek eredménye Barcelonában látható volt. „Még ennél is nagyobb meglepetést okozott, hogy ha nem az autóban ül, akkor olyan, mintha egy másik mérnökkel beszélnénk. Nagyon tehetséges, és számos információ birtokában van az autó működéséről. Javaslatokat tesz arra, hogy hogyan lehet javítani, és ezzel segíti a W01-es gép fejlesztését.”
Az az autó tehát nagyon is jó kezekben van! Egy a részbeni előrelépésektől sem elszálló, maximalizmusa miatt folyton elégedetlen bajnokéiban.
Következik Moncao. Egy speciálisan a hercegség utcáira szabott W01-gyel. Újra a rövidebb tengelytávval, pályára igazított aerodinamikai csomaggal. No meg két remek versenyzővel! Egyikük ötször nyert itt, másikuk meg gyerekkora itt él, s az elmúlt években nem egyszer bizonyította, hogy e pályán kiemelkedik a mezőnyből. Persze a csapat koránt sem esélyes! Jó szereplésük mellett a versenyzőpároson túl csupán egyetlen érv szól: a barcelonai pálya utolsó, lassú szakaszán mutatott igencsak versenyképes tempójuk. S ez akár csalóka is lehet, és ezt Schumi is pontosan tudja. Meg azt is, hogy nincs ok az elégedettségre, hiszen a munkának csupán az első lépését tették meg, a java pedig még előttük áll!
Schumacher nem először villantja meg prófétai képességeit idén. Bahreinben is pontosan megjósolta a verseny alakulását, és Spanyolországban sem tévedett. Persze ez kevésbé a csoda, sokkal inkább a tisztánlátás eredménye. Mögötte ugyanis ott piroslott egy Ferrari (Massa), mely még akkor is veszélyforrás, ha a benne ülő ex-csapattárs mostanság igencsak küzd vele. Ráadásul a hatodik rajtrács a pálya piszkosabb oldalát jelentette a bajnok számára, és az itteni átlagokat tekintve garantált pozícióvesztést.
De a mostani rajt eltért az átlagostól. Schumi idei jó szokásához híven remek rajtot fogott, oda is ért Button McLarenje mellé, ám megelőzni már nem volt ideje és helye. Aztán következett az idei száraz versenyekre jellemző játék: körözgetés egymás mögött. Schumi a harmadik körre kialakította kényelmes, szélárnyékmentes, gumikímélő kétmásodperces hátrányát (hátrányt kialakítani bizarrul hangzik, de sajnos ez a mai valóság…). Aztán az első kerékcserére kialakult tempókülönbségük (itt jött elő újra a Mercedes nem ideális gumikezelése) következtében ez három másodpercre nőtt. Ekkor olybá tűnt, hogy a verseny a szezonnyitó forgatókönyve alapján alakul tovább, és Schumi az eseménytelen versenye végén szépen célba kocog a hatodik helyen.
Csakhogy jött a 16. kör, és a kerékcsere. Az egész hétvége leggyorsabbika, 3,8 másodperc alatt! Aztán a 17. kör, és Button kerékcseréje! Melynek Schumi már csak a következményét látta: egy kissé bizonytalan McLaren, benne egy kétségbeesetten a visszapillantóba tekintő bukósisakkal kigurul a pályára, majd a záróvonal végén élesen balra húz. Schumi azonban nem sokat csodálkozott a váratlan helyzeten, inkább elővette improvizáló képességét, és könyörtelenül tartotta sebességét és ívét, hogy lendületes határozottságával az első kanyarra fordulva tántorítsa vissza Buttont az ellenkezésnek még a gondolatától is. Éppen olyan mozdulat volt ez, mint utolsó győzelmekor, Kínában, Fisichella ellen. Button mint mindig, észnél volt és engedett. Autójuk kábé öt centire volt egymástól, ám küzdelmük igazi bajnoki küzdelem volt! A brit persze nehezményezte az esetet, mondván, Schumi nem volt fair. Persze e szavakat inkább a csalódottság, mintsem Button mondta ki… Schumi viszont elégedett lehetett, hiszen nemcsak ölébe hullt egy váratlan lehetőség, de élni is tudott vele. Még ha csak hajszálon is múlt.
Hiába, az öt centi olykor semmiség, olykor maga a világ!
Persze mindez csupán a látványos felvezetése volt egy látványos küzdelemnek, mely nem kevesebb, mint ötven körig tartott. Schumi Kína után ismét egy mclarenes bajnok ellen mutatta meg, hogy védekezésben (is) mesteri. Még ma is. Persze a spanyol pályán szinte lehetetlenség előzni, ám a kerpeni teljesítménye akkor is dicséretes. Végig higgadtan kezelte az angol minden megmozdulását, és szinte olvasta a gondolatait. Pontosan tudta, hogyan kell kigyorsítania az utolsó lassítóból ahhoz, hogy végsebességbeli hátrányát kiküszöbölje. Tudta, mikor és meddig kell bemozdulnia az egyenes végén ahhoz, hogy Buttonnak ne legyen elég helye. És azt is, hogy hiába a rosszabb kigyorsítás a nyújtott Renault–kanyar jobbosának belső ívén, ellenfelét a szélárnyék miatt fellépő alulkormányzás úgyis gázelvételre utasítja. „Mission impassable”, azaz ’Előzhetetlen küldetés’ – írta erre a The Times.
Így telt el jópár kör, melyek során Jenson Buttonnak bőven volt ideje azon töprengeni, vajon minek találták ki a tankolás betiltását, és a versenyenkénti egyszeri kerékcserét… Schumi pedig joggal mosolyoghatott a verseny után az újságírók előtt, hiszen bizonyított: képességei még most is a régiek. Így a legbájosabb BBC–riporter, a mindig mosolygó Lee McKenzie kérdései elé egy újra mosolygó bajnok állt: „A legjobb eredményed ebben a szezonban.” „Ööö, igen, csakugyan. Ebben a szezonban…” És az a mosoly mindent elárul Schumi elégedetlenségről! Mint mondja, ő sokkal jobban szeret pozícióért támadni, mint védekezni. És közben felvillan a szemében a magabiztos lelkesedés is!
Ez hajtja őt örökös versenyében, melyben önkritikája pedig a leszorítóerő, mely bármilyen kanyart is vesz idei útja, mindig a valóság aszfaltján tartja őt.
Nem véletlenül nyilatkozott róla oly elismerően versenymérnöke, Andrew Shovlin sem: „Meglep, hogy Michael mennyire fókuszált, valamint hogy a rádióban is arról folytat beszélgetést, hogyan tud még többet kihozni az adott helyzetből. Folyamatosan arról érdeklődik még a verseny közben is, hogy mennyiben változnak meg a telemetriai adatok, ha másik ívet választ, vagy ha más sebességfokozatban teljesít egy kanyart.” – utalt ezzel Schumi kínai hétvégéjére, s az azt követő háromhetes elemzésre is, melynek eredménye Barcelonában látható volt. „Még ennél is nagyobb meglepetést okozott, hogy ha nem az autóban ül, akkor olyan, mintha egy másik mérnökkel beszélnénk. Nagyon tehetséges, és számos információ birtokában van az autó működéséről. Javaslatokat tesz arra, hogy hogyan lehet javítani, és ezzel segíti a W01-es gép fejlesztését.”
Az az autó tehát nagyon is jó kezekben van! Egy a részbeni előrelépésektől sem elszálló, maximalizmusa miatt folyton elégedetlen bajnokéiban.
Következik Moncao. Egy speciálisan a hercegség utcáira szabott W01-gyel. Újra a rövidebb tengelytávval, pályára igazított aerodinamikai csomaggal. No meg két remek versenyzővel! Egyikük ötször nyert itt, másikuk meg gyerekkora itt él, s az elmúlt években nem egyszer bizonyította, hogy e pályán kiemelkedik a mezőnyből. Persze a csapat koránt sem esélyes! Jó szereplésük mellett a versenyzőpároson túl csupán egyetlen érv szól: a barcelonai pálya utolsó, lassú szakaszán mutatott igencsak versenyképes tempójuk. S ez akár csalóka is lehet, és ezt Schumi is pontosan tudja. Meg azt is, hogy nincs ok az elégedettségre, hiszen a munkának csupán az első lépését tették meg, a java pedig még előttük áll!
 |
| Bajnoki küzdelem, avagy miként kergessük őrületbe Buttont |
*forrás: motorsport-total.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése