"Respice post te, hominem te memento!"
„Tekints hátra, és emlékezz arra, hogy ember vagy!”
„Tekints hátra, és emlékezz arra, hogy ember vagy!”
A császár lassan gurul díszes harci szekerén méltóságteljesen integetve az út mentén őt ünneplő tömegnek. Már-már istenként tekintenek rá… Mögötte rabszolgák haladnak, s folyton ezt hajtogatják diadalmámortól fűtött uruknak: „Emlékezz arra, hogy ember vagy!” Ők a józanész őrzői. Akiknek egy feladatuk van: „földön” tartani magasztalt császárukat. Hasonló szerepet osztott most magára a Forma–1 nagyhangú része is. Történetük címe ilyesmi: „A Schumacher–mítosz bukása”.
Mennyit változott a világ! Mert római korban látott császári diadalmenetek helyett ma más képeket látunk. Fejét vakaró, tanácstalanul, kiábrándultan grimaszoló legenda képét az újságok címlapjain. S a császárt most nem követik, hanem valósággal üldözik! Ez már egy új szereposztás. A császárt nem figyelmeztetni kell arra, hogy ember, hanem földbe döngölni, amiért nem istenség… Mintha azok a képek folyton azt hajtogatnák, hogy a császár mítosza hazugság…
Hiába, a Schumacher nagy név, és visszatérésének bejelentése óta állandó főszereplője a 2010-es Forma–1-es esztendőnek. A sikerek nélkül is… Így nem meglepő, hogy nagy a várakozás a barcelonai versenyhétvége előtt. Nemcsak mert a három hét a Száguldó Cirkusszal foglalkozó rajongókat és újságírókat is egyaránt megviselte, hanem mert a Mercedes GP komoly újításokkal lép majd a spanyol pálya aszfaltjára, melytől mind maguk, mind pedig a kívülállók komoly változást, fejlődést várnak. A kritizálni szerető közvélemény pedig árgus szemekkel figyel: most dől el, hogy a Schumi-téma éppen milyen irányt vesz részükről. Mert az nem lehet kérdés, hogy a média és a szurkolók egyaránt foglalkozni fognak a némettel – bárhogy is alakul. A kérdés mindössze annyi: Vajon (még inkább) a földbe döngölik őt, vagy az egekig magasztalják, esetleg újra előveszik a régen előszeretettel emlegetett megkülönböztetésről és sportszerűtlenségről szóló magyarázatokat?
Egyelőre csupán annyi biztos, hogy Schumacher Kínai Nagydíjon mutatott gyengélkedése alaposan megmozgatta az F1 világát. Sorra jelennek meg a szakszerű elemzések és a csak elemzésnek csúfolt írások – a szerzők pozíciójától, érdekétől vagy hozzáértésétől függően. Rengeteg szempont és érv sorakozik, melyek nagy része olykor teljesen ellentmond egymásnak. Ha valaki eddig nem értette, miért is számít Schumacher megosztó személyiségnek, hát ezen vélemények és attitűdök szélsőségeiből most megértheti!
Gép és ember: mindennek és mindenkinek van gyengéje!
Sorozatom korábbi részében már magam is találgattam, elmélkedtem Michael Schumacher idei problémáiról. Azóta azonban újabb információk illetve elemzések jelentek meg, így talán érdemes újra e tárgykörben kalandozni!
Mindenekelőtt a barcelonai újításokról érdemes szólni. Tudniillik azon túl, hogy a már beígért tengelytávnövelésről és aerodinamikai újításokról is egyre többet tudhatunk, egy újabb érdekes változás tényét is ismerjük már: Schumacher W01-ese új kasztnit kap! Norbert Haug már Sanghaj után célozgatott arra, hogy bajnokuk gyengélkedésében és kocsija kissé érthetetlen viselkedésében (időveszteség a lassú, egyszerű kanyarokban) talán az autó hibájának is kulcsszerepe lehetett. Ezen indoklás persze akkor még kissé magyarázkodásszagúnak tűnhetett, ám most, a csere tényével kicsit tisztult a kép. Mint azt a csapat közleménye tudatja a nagyvilággal, Schumacher autója az első futamok során sérült meg, amelyet ugyan az egyes versenyek között javítottak, ám a probléma teljes és alapos orvoslásához úgy tűnik, a gyári körülmények közt elvégzett vizsgálatokra, és jóval hosszabb időre volt/van szükség. Schumi tehát míg az eddig használt 03-as kasztnija „a műtőasztalon fekszik”, azzal a 01-es számúval körözhet, amellyel télen.
Hogy az a hibás kasztni mikor (hányszor?) is sérült, nem tudni. Talán a melbourne-i rajtnál, tán a maláj kerékvesztéskor, vagy csupán egy rázókövön? Mark Hughes tippje az ausztráliai változat. Az Autosport Magazin legutóbbi számában a főszerkesztő ugyanis arra hívja föl a figyelmet, hogy Schumi teljesítményét Rosbergével összevetve éppen a maláj, de leginkább a kínai hétvégén tapasztalhattunk nagy visszaesést az első két versenyen látott különbségekhez képest. Mindez Ross Brawn meglepettségét és tanácstalanságát is megmagyarázná: „Nagyon erőteljes fejlődést láttam tőle [Schumachertől] Bahreinben, Melbourne-ben és Malajziában. Egy különösen gyors csapattársa van, aki megfelelő összehasonlítási alap, és akihez képest egyre közelebb került. Malajziában, a száraz körülmények között szinte nem is volt már különbség köztük. Szóval azt gondolom, meg kell értenünk, mi történt Kínában, mert ott minden éppen az addig látottakhoz képest fordított irányban haladt.”
Hughes és Brawn szavai, valamint a kasztnicsere ténye egyre inkább azt a képet sugallják, amit egyébként maguk az eredmények, illetve Schumi egyes helyszíneken mutatott teljesítménye is: a Kínai szenvedésnek és Schumi csapattársához mért hátrányának különböző okai vannak. Érdemes tehát elválasztani őket egymástól: a sanghaji nagy különbség annak volt köszönhető, hogy az eleve gondokkal küzdő Michael egy újabb (akkor még ismeretlen) problémát is „kapott”.
És a Barcelonára szánt változtatások az előzetes tervek szerint mindkét problémára orvosságot jelentenének: a kasztnicsere a kínai hatalmas hátrány ellenszere, míg a fejlesztések a már év eleje óta tapasztalt bajoktól való szabadulás lehetősége. És nem csak Schumachernek! Mert mint azt Ross Brawn már a korábbi futamok során is elmondta, a W01-esnek van egy bizonyos „tervezési hibája”, melyre most megoldást találtak (remélhetőleg). Mivel az idei autó tervezésekor még nem ismerték az új gumikat, az előzetes számításoknál, az alapok lefektetésénél kénytelenek voltak „tippelni”. Így született hát meg az alapvetően rossz súlyelosztású autójuk, melynek hiányossága már az első valenciai teszten megmutatkozott. Ross Brawn hangsúlyozta: nem az egyensúllyal vagy a tengelytávval van a baj, hanem a súlyelosztással. Vagyis a megnövelt tengelytáv csupán eszköz arra, hogy ezen javítsanak: egyrészt eltolják a súlypontot, másrészt nagyobb mozgásterük lesz az ideális egyensúly megtalálásában is.
Ez kétség kívül kedvez Schumachernek, hiszen az ő „rossz viszonya” az alulkormányzással éppen azon korlátok miatt nem volt orvosolható, ami miatt a kocsi sem volt nyerő gépezet. Ugyanakkor ki kell emelni azt is, hogy a híresztelésekkel ellentétben e változások éppen annyira szolgálják Nico Rosberg érdekeit is, mint csapattársáét! Merthogy e témában is érdemes különbséget tenni két dolog között: a tengelytávnövelés miatti változások az autó és nem Schumacher problémáinak kiküszöbölését célozzák – utóbbira csupán esélyt adnak!
Vagyis a bajnoktól sem hirtelen diadalmenetet és csapaton belüli fölényt kell várnunk, csupán javulást, melynek köszönhetően közelebb kerül csapattársához! Tudniillik e kérdésnek továbbra is van egy emberi oldala, melyben ugyancsak fejlődni szükséges. Sorozatom korábbi részeiben már többször említettem a stílusbéli nehézségeket, a Mercedes alulkormányzottságát, mely a csapat tavalyi versenyzőpárosának és tervezési szokásának természetes következménye (ld. Új kihívás Schumachernek / Az új karrier új nehézségei – http://acsaszarutja.blogspot.com/2010/03/csaszar-utja-5-uj-kihivas-schumachernek.html). Utóbbinál ismét érdemes megállni, mivel az Autosport Magazin elemzésében ezzel kapcsolatosan is érdekes párhuzamokat von! A cikk szerzője, Tony Dodgins Schumi helyzetére Keke Rosberg példáját hozza fel, aki 1985 végén került a McLarenhez Niki Lauda helyére. Mind Prost, mind Lauda alulkormányzás-párti volt, és együtt töltött két szezonjuk során autójukat kettejük igényei szerint tervezték és fejlesztették. Keke Rosberg így emlékszik erre: „Két éven keresztül Prostra és Laudára állították be a kocsit, ám egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy nekem más az ízlésem. Valahányszor az alulkormányzásról beszéltem a csapatnak, mindig célozgattam erre. Ők úgy gondolkodtak a finombeállításokról, ahogyan Alain és Niki idejében. És elég sok időbe telt mire vették az üzeneteimet.” Ha Prostot Buttonnal, Laudát Barrichellóval helyettesítjük, a McLarent pedig a Brawnnal, ugyanezt a képet kapjuk! És ha még hozzátesszük, amit Dodgins is – tudniillik, az akkori McLareneket az alulkormányzott autóiról híres John Barnard tervezte – még egy érdekességhez jutunk: Schumi 1996-ban is nehezen lendült bele a Ferrarinál, a szintén Barnard által tervezett F310-es kormánya mögött… Vagyis lehet magyarázkodásnak titulálni az alulkormányzás állandóan előkerülő témáját, de láthatóan nagyon is sok jel utal arra, hogy ez jóval több, komolyabb probléma holmi kifogáskeresésnél.
Amire amúgy sincsen szükség, hiszen minden embernek vannak gyengéi. Schumié az alulkormányzás. Na meg a gumik, amik ezt okozzák!
Dehát emlékezzünk rá: Schumacher is csak ember!
Hiába, a Schumacher nagy név, és visszatérésének bejelentése óta állandó főszereplője a 2010-es Forma–1-es esztendőnek. A sikerek nélkül is… Így nem meglepő, hogy nagy a várakozás a barcelonai versenyhétvége előtt. Nemcsak mert a három hét a Száguldó Cirkusszal foglalkozó rajongókat és újságírókat is egyaránt megviselte, hanem mert a Mercedes GP komoly újításokkal lép majd a spanyol pálya aszfaltjára, melytől mind maguk, mind pedig a kívülállók komoly változást, fejlődést várnak. A kritizálni szerető közvélemény pedig árgus szemekkel figyel: most dől el, hogy a Schumi-téma éppen milyen irányt vesz részükről. Mert az nem lehet kérdés, hogy a média és a szurkolók egyaránt foglalkozni fognak a némettel – bárhogy is alakul. A kérdés mindössze annyi: Vajon (még inkább) a földbe döngölik őt, vagy az egekig magasztalják, esetleg újra előveszik a régen előszeretettel emlegetett megkülönböztetésről és sportszerűtlenségről szóló magyarázatokat?
Egyelőre csupán annyi biztos, hogy Schumacher Kínai Nagydíjon mutatott gyengélkedése alaposan megmozgatta az F1 világát. Sorra jelennek meg a szakszerű elemzések és a csak elemzésnek csúfolt írások – a szerzők pozíciójától, érdekétől vagy hozzáértésétől függően. Rengeteg szempont és érv sorakozik, melyek nagy része olykor teljesen ellentmond egymásnak. Ha valaki eddig nem értette, miért is számít Schumacher megosztó személyiségnek, hát ezen vélemények és attitűdök szélsőségeiből most megértheti!
Gép és ember: mindennek és mindenkinek van gyengéje!
Sorozatom korábbi részében már magam is találgattam, elmélkedtem Michael Schumacher idei problémáiról. Azóta azonban újabb információk illetve elemzések jelentek meg, így talán érdemes újra e tárgykörben kalandozni!
Mindenekelőtt a barcelonai újításokról érdemes szólni. Tudniillik azon túl, hogy a már beígért tengelytávnövelésről és aerodinamikai újításokról is egyre többet tudhatunk, egy újabb érdekes változás tényét is ismerjük már: Schumacher W01-ese új kasztnit kap! Norbert Haug már Sanghaj után célozgatott arra, hogy bajnokuk gyengélkedésében és kocsija kissé érthetetlen viselkedésében (időveszteség a lassú, egyszerű kanyarokban) talán az autó hibájának is kulcsszerepe lehetett. Ezen indoklás persze akkor még kissé magyarázkodásszagúnak tűnhetett, ám most, a csere tényével kicsit tisztult a kép. Mint azt a csapat közleménye tudatja a nagyvilággal, Schumacher autója az első futamok során sérült meg, amelyet ugyan az egyes versenyek között javítottak, ám a probléma teljes és alapos orvoslásához úgy tűnik, a gyári körülmények közt elvégzett vizsgálatokra, és jóval hosszabb időre volt/van szükség. Schumi tehát míg az eddig használt 03-as kasztnija „a műtőasztalon fekszik”, azzal a 01-es számúval körözhet, amellyel télen.
Hogy az a hibás kasztni mikor (hányszor?) is sérült, nem tudni. Talán a melbourne-i rajtnál, tán a maláj kerékvesztéskor, vagy csupán egy rázókövön? Mark Hughes tippje az ausztráliai változat. Az Autosport Magazin legutóbbi számában a főszerkesztő ugyanis arra hívja föl a figyelmet, hogy Schumi teljesítményét Rosbergével összevetve éppen a maláj, de leginkább a kínai hétvégén tapasztalhattunk nagy visszaesést az első két versenyen látott különbségekhez képest. Mindez Ross Brawn meglepettségét és tanácstalanságát is megmagyarázná: „Nagyon erőteljes fejlődést láttam tőle [Schumachertől] Bahreinben, Melbourne-ben és Malajziában. Egy különösen gyors csapattársa van, aki megfelelő összehasonlítási alap, és akihez képest egyre közelebb került. Malajziában, a száraz körülmények között szinte nem is volt már különbség köztük. Szóval azt gondolom, meg kell értenünk, mi történt Kínában, mert ott minden éppen az addig látottakhoz képest fordított irányban haladt.”
Hughes és Brawn szavai, valamint a kasztnicsere ténye egyre inkább azt a képet sugallják, amit egyébként maguk az eredmények, illetve Schumi egyes helyszíneken mutatott teljesítménye is: a Kínai szenvedésnek és Schumi csapattársához mért hátrányának különböző okai vannak. Érdemes tehát elválasztani őket egymástól: a sanghaji nagy különbség annak volt köszönhető, hogy az eleve gondokkal küzdő Michael egy újabb (akkor még ismeretlen) problémát is „kapott”.
És a Barcelonára szánt változtatások az előzetes tervek szerint mindkét problémára orvosságot jelentenének: a kasztnicsere a kínai hatalmas hátrány ellenszere, míg a fejlesztések a már év eleje óta tapasztalt bajoktól való szabadulás lehetősége. És nem csak Schumachernek! Mert mint azt Ross Brawn már a korábbi futamok során is elmondta, a W01-esnek van egy bizonyos „tervezési hibája”, melyre most megoldást találtak (remélhetőleg). Mivel az idei autó tervezésekor még nem ismerték az új gumikat, az előzetes számításoknál, az alapok lefektetésénél kénytelenek voltak „tippelni”. Így született hát meg az alapvetően rossz súlyelosztású autójuk, melynek hiányossága már az első valenciai teszten megmutatkozott. Ross Brawn hangsúlyozta: nem az egyensúllyal vagy a tengelytávval van a baj, hanem a súlyelosztással. Vagyis a megnövelt tengelytáv csupán eszköz arra, hogy ezen javítsanak: egyrészt eltolják a súlypontot, másrészt nagyobb mozgásterük lesz az ideális egyensúly megtalálásában is.
Ez kétség kívül kedvez Schumachernek, hiszen az ő „rossz viszonya” az alulkormányzással éppen azon korlátok miatt nem volt orvosolható, ami miatt a kocsi sem volt nyerő gépezet. Ugyanakkor ki kell emelni azt is, hogy a híresztelésekkel ellentétben e változások éppen annyira szolgálják Nico Rosberg érdekeit is, mint csapattársáét! Merthogy e témában is érdemes különbséget tenni két dolog között: a tengelytávnövelés miatti változások az autó és nem Schumacher problémáinak kiküszöbölését célozzák – utóbbira csupán esélyt adnak!
Vagyis a bajnoktól sem hirtelen diadalmenetet és csapaton belüli fölényt kell várnunk, csupán javulást, melynek köszönhetően közelebb kerül csapattársához! Tudniillik e kérdésnek továbbra is van egy emberi oldala, melyben ugyancsak fejlődni szükséges. Sorozatom korábbi részeiben már többször említettem a stílusbéli nehézségeket, a Mercedes alulkormányzottságát, mely a csapat tavalyi versenyzőpárosának és tervezési szokásának természetes következménye (ld. Új kihívás Schumachernek / Az új karrier új nehézségei – http://acsaszarutja.blogspot.com/2010/03/csaszar-utja-5-uj-kihivas-schumachernek.html). Utóbbinál ismét érdemes megállni, mivel az Autosport Magazin elemzésében ezzel kapcsolatosan is érdekes párhuzamokat von! A cikk szerzője, Tony Dodgins Schumi helyzetére Keke Rosberg példáját hozza fel, aki 1985 végén került a McLarenhez Niki Lauda helyére. Mind Prost, mind Lauda alulkormányzás-párti volt, és együtt töltött két szezonjuk során autójukat kettejük igényei szerint tervezték és fejlesztették. Keke Rosberg így emlékszik erre: „Két éven keresztül Prostra és Laudára állították be a kocsit, ám egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy nekem más az ízlésem. Valahányszor az alulkormányzásról beszéltem a csapatnak, mindig célozgattam erre. Ők úgy gondolkodtak a finombeállításokról, ahogyan Alain és Niki idejében. És elég sok időbe telt mire vették az üzeneteimet.” Ha Prostot Buttonnal, Laudát Barrichellóval helyettesítjük, a McLarent pedig a Brawnnal, ugyanezt a képet kapjuk! És ha még hozzátesszük, amit Dodgins is – tudniillik, az akkori McLareneket az alulkormányzott autóiról híres John Barnard tervezte – még egy érdekességhez jutunk: Schumi 1996-ban is nehezen lendült bele a Ferrarinál, a szintén Barnard által tervezett F310-es kormánya mögött… Vagyis lehet magyarázkodásnak titulálni az alulkormányzás állandóan előkerülő témáját, de láthatóan nagyon is sok jel utal arra, hogy ez jóval több, komolyabb probléma holmi kifogáskeresésnél.
Amire amúgy sincsen szükség, hiszen minden embernek vannak gyengéi. Schumié az alulkormányzás. Na meg a gumik, amik ezt okozzák!
Dehát emlékezzünk rá: Schumacher is csak ember!
 |
| A közelmúlt sajtójának legkedveltebb képe Schumiról... |
Régi bajnok egy átrendezett világban…
Persze gyorsan változik a világ! Az idősebbik Rosberg idejében, az F1 nem feltétlenül kifinomultságáról és makulátlanságáról volt híres, lehetett előzni sőt, akkoriban még a bajusz sem volt furcsa viselet… Ma viszont az, miként a versenyzők és képességeik szerepét is kissé háttérbe szorította a makulátlan űr-F1-világ gépközpontúsága. S tán éppen ezért egyre gyakoribbak a fenti esethez hasonló helyzetek. Schumi is ilyenben találta magát idén: olyan problémával szembesült, amit egyedül nem tud megoldani.
Hasonló helyzetben van, mint Kimi Räikkönen és Nick Heidfeld volt 2008-ban. Nekik a gumik és autójuk vezetési stílusukkal való összehangolása jelentette a kihívást. Emlékezzünk rá, hogy még e két tehetséges versenyzőnek is jó fél–háromnegyed szezonjába telt, mire javulást ért el! S ennek két oka volt: a probléma esetükben is az autó és a versenyző stílusának alapvető megváltoztatásával volt orvosolható, és mindkét oldal időigényes. Ráadásul Schumi esetében további nehézséget jelent a tesztek hiánya, mely – mint azt tavaly már láthattuk – mind a fejlesztési tempót, mind a teljes bajnokság ritmusát elnyújtja. Ez Schumacher esetében legalább akkora problémát jelent, mint a keskenyebb gumik és az egyensúly kérdése: változtatni ugyanis ezen – Keke Rosberggel, Kimivel vagy Heidfelddel ellentétben – egyáltalán nem tud. Azaz e keretek között kell boldogulnia. És ez is hatalmas újdonság 2006-hoz képest, amikor még a Bridgestone partnerei kívánsága alapján fejlesztette abroncsait az autókhoz (szemben 2010-zel, amikor az autót fejlesztik a gumikhoz). Chris Danner is erről nyilatkozott a napokban: „Schumacher problémája pontosan abban rejlik, hogy korábban olyan előnyös helyzetben volt, hogy rászabták a fejlesztéseket. Megkapta azokat a gumikat, amiket kért, az autót is úgy alakították, hogy neki jó legyen, és ennek tudható be, hogy mindig gyorsabb volt, mint a szerencsétlen csapattársa. Most megérkezett a való világba, és azzal kell boldogulnia, ami a rendelkezésére áll.”
Csakhogy Danner hatalmasat téved! A mai helyzet ismeretében alakítja át a múlt összefüggéseit, s úgy érvel, mint a legelfogultabb ellendrukkerek, azt sugallva, hogy Schumacher csupán előnyös helyzetének köszönheti sikereit. Nem, Schumacher nem a való világba érkezett meg! Ő mindig is a való világban mozgott. Amibe most belecsöppent egy MÁSIK világ! És ez cseppet sem mindegy! Problémája ugyanis nem valamiféle álomból a valóságba jutásának eredménye, hanem egy új valóság ismeretlenségéé!
A császár tehát nem emberi mivoltáról feledkezett meg, csupán olyan helyre került, ahová korábbi hatalma nem terjed ki!
Hogy mit is jelent a „másik világ” az újdonsága? Főként az ember és gép viszonyának folyamatos változását. Tavaly sokan igazságtalanul nevették ki Luca Badoert, s nem éppen fair kritikával illették Giancarlo Fisichellát, amiért a Ferrarival többnyire a mezőny végén szenvedtek, miközben csapattársuk gyakran az élmezőnyben harcolt. Már az ő esetük is megmutatta, milyen nehéz dolga van ma egy versenyzőnek, ha hosszabb kihagyás után vagy teljesen más autóval próbálkozik. Badoer sosem volt őstehetség, ám a majd’ egyéves F1-es vezetés nélküli időszaka igencsak rányomta bélyegét a teljesítményére. És Fisichella sem felejtett el vezetni a spái dobogóját követően, csupán képtelen volt megtalálni autójához az ideális vezetési stílust. És a sort még hosszasan sorolhatnánk: Ralf Schumacher 2007-es szenvedésével a Toyotánál, mely karrierje végét is jelentette, Kubica 2007-es visszafogott teljesítményével (csapaton belüli vereség), melyet a kipörgésgátló eltűnése egy csapással megoldott, de elemezhetnénk Alonso mezőnyben való eltűnését a tavalyi és a tavalyelőtti gyenge Renault-val, hogy Button Hondás éveit ne is említsem.
Ezek az egymástól alapvetően eltérő esetek (Kimiével és Heidfeldével együtt) egy dologban azonosak csupán: megmutatják, hogy a mai F1-ben a versenyző igencsak korlátolva van, és benne sokkal inkább számít a gép, mint az egyéni képességek. Igen, Schuminak valóban „azzal kell boldogulnia, ami a rendelkezésére áll”. Csakhogy ez korábban is így volt, csupán akkor más állt rendelkezésére! Miként korábbi vetélytársainak is. Így aki ezen érvekkel elvitatja akkori eredményeit, átértékeli képességeit, az hatalmas hibát követ el!
Persze a fent vázolt mai „gépuralom” nem azt jelenti, hogy az élen harcoló versenyzők ma nem jobbak, mint az átlag! Csupán merőben mások a körülmények és a követelmények. A jó képesség ma is döntő. Csakhogy az ilyen rendkívüli esetekben – mint az adott versenyzőhöz alapvetően nem illő stílusú autó/gumi/szabályok, a csapatváltás, vagy éppen a visszatérés – a gépuralom léte igenis megmutatkozik. És ez egy további összetevője Schumacher teljesítményének.
Persze gyorsan változik a világ! Az idősebbik Rosberg idejében, az F1 nem feltétlenül kifinomultságáról és makulátlanságáról volt híres, lehetett előzni sőt, akkoriban még a bajusz sem volt furcsa viselet… Ma viszont az, miként a versenyzők és képességeik szerepét is kissé háttérbe szorította a makulátlan űr-F1-világ gépközpontúsága. S tán éppen ezért egyre gyakoribbak a fenti esethez hasonló helyzetek. Schumi is ilyenben találta magát idén: olyan problémával szembesült, amit egyedül nem tud megoldani.
Hasonló helyzetben van, mint Kimi Räikkönen és Nick Heidfeld volt 2008-ban. Nekik a gumik és autójuk vezetési stílusukkal való összehangolása jelentette a kihívást. Emlékezzünk rá, hogy még e két tehetséges versenyzőnek is jó fél–háromnegyed szezonjába telt, mire javulást ért el! S ennek két oka volt: a probléma esetükben is az autó és a versenyző stílusának alapvető megváltoztatásával volt orvosolható, és mindkét oldal időigényes. Ráadásul Schumi esetében további nehézséget jelent a tesztek hiánya, mely – mint azt tavaly már láthattuk – mind a fejlesztési tempót, mind a teljes bajnokság ritmusát elnyújtja. Ez Schumacher esetében legalább akkora problémát jelent, mint a keskenyebb gumik és az egyensúly kérdése: változtatni ugyanis ezen – Keke Rosberggel, Kimivel vagy Heidfelddel ellentétben – egyáltalán nem tud. Azaz e keretek között kell boldogulnia. És ez is hatalmas újdonság 2006-hoz képest, amikor még a Bridgestone partnerei kívánsága alapján fejlesztette abroncsait az autókhoz (szemben 2010-zel, amikor az autót fejlesztik a gumikhoz). Chris Danner is erről nyilatkozott a napokban: „Schumacher problémája pontosan abban rejlik, hogy korábban olyan előnyös helyzetben volt, hogy rászabták a fejlesztéseket. Megkapta azokat a gumikat, amiket kért, az autót is úgy alakították, hogy neki jó legyen, és ennek tudható be, hogy mindig gyorsabb volt, mint a szerencsétlen csapattársa. Most megérkezett a való világba, és azzal kell boldogulnia, ami a rendelkezésére áll.”
Csakhogy Danner hatalmasat téved! A mai helyzet ismeretében alakítja át a múlt összefüggéseit, s úgy érvel, mint a legelfogultabb ellendrukkerek, azt sugallva, hogy Schumacher csupán előnyös helyzetének köszönheti sikereit. Nem, Schumacher nem a való világba érkezett meg! Ő mindig is a való világban mozgott. Amibe most belecsöppent egy MÁSIK világ! És ez cseppet sem mindegy! Problémája ugyanis nem valamiféle álomból a valóságba jutásának eredménye, hanem egy új valóság ismeretlenségéé!
A császár tehát nem emberi mivoltáról feledkezett meg, csupán olyan helyre került, ahová korábbi hatalma nem terjed ki!
Hogy mit is jelent a „másik világ” az újdonsága? Főként az ember és gép viszonyának folyamatos változását. Tavaly sokan igazságtalanul nevették ki Luca Badoert, s nem éppen fair kritikával illették Giancarlo Fisichellát, amiért a Ferrarival többnyire a mezőny végén szenvedtek, miközben csapattársuk gyakran az élmezőnyben harcolt. Már az ő esetük is megmutatta, milyen nehéz dolga van ma egy versenyzőnek, ha hosszabb kihagyás után vagy teljesen más autóval próbálkozik. Badoer sosem volt őstehetség, ám a majd’ egyéves F1-es vezetés nélküli időszaka igencsak rányomta bélyegét a teljesítményére. És Fisichella sem felejtett el vezetni a spái dobogóját követően, csupán képtelen volt megtalálni autójához az ideális vezetési stílust. És a sort még hosszasan sorolhatnánk: Ralf Schumacher 2007-es szenvedésével a Toyotánál, mely karrierje végét is jelentette, Kubica 2007-es visszafogott teljesítményével (csapaton belüli vereség), melyet a kipörgésgátló eltűnése egy csapással megoldott, de elemezhetnénk Alonso mezőnyben való eltűnését a tavalyi és a tavalyelőtti gyenge Renault-val, hogy Button Hondás éveit ne is említsem.
Ezek az egymástól alapvetően eltérő esetek (Kimiével és Heidfeldével együtt) egy dologban azonosak csupán: megmutatják, hogy a mai F1-ben a versenyző igencsak korlátolva van, és benne sokkal inkább számít a gép, mint az egyéni képességek. Igen, Schuminak valóban „azzal kell boldogulnia, ami a rendelkezésére áll”. Csakhogy ez korábban is így volt, csupán akkor más állt rendelkezésére! Miként korábbi vetélytársainak is. Így aki ezen érvekkel elvitatja akkori eredményeit, átértékeli képességeit, az hatalmas hibát követ el!
Persze a fent vázolt mai „gépuralom” nem azt jelenti, hogy az élen harcoló versenyzők ma nem jobbak, mint az átlag! Csupán merőben mások a körülmények és a követelmények. A jó képesség ma is döntő. Csakhogy az ilyen rendkívüli esetekben – mint az adott versenyzőhöz alapvetően nem illő stílusú autó/gumi/szabályok, a csapatváltás, vagy éppen a visszatérés – a gépuralom léte igenis megmutatkozik. És ez egy további összetevője Schumacher teljesítményének.
Nem gyengeség, érdem!
S mielőtt erre bárki is rávágná, hogy a legnagyobbnak illenék alkalmazkodni ehhez az új világhoz is, jusson eszébe a három év kihagyás, mely alatt a világ nem állt meg, nagyon is alakult! S a közben lezajló rengeteg változást a kihagyás miatt még a legnagyobbaknak is szinte lehetetlen követni. Amikor Mika Häkkinen pár évvel visszavonulása után tesztelt pár napot a McLarennél, jó három másodperces hátránnyal szerénykedett a tabella végén. Akkor ez felülírja az ő korábbi fantasztikus teljesítményét, és „repülő finnből” hirtelen „szerencséshogyegyáltalánbajno klett finné” degradálja őt? Nem, Mika egyszerűen nem tudta követni az F1-világ csúcstechnológiában lezajlott változásokat!
Miért nem képesek rá ezek a császárrá koronázott bajnokok? Mert ők is csak emberek!
Elég ha csak összevetünk egy 2006-ban „menőnek” számító mobiltelefont vagy számítógépet egy 2010-es csúcsmodellel… S mint tudjuk, a Forma–1 nem csupán a leggyorsabb sport, de a leggyorsabban fejlődő iparág/tudomány is! A sok 2006 és 2010 között végbement szabályváltozás és az állandó fejlesztések, kutatások mindegyike egy-egy óriáslépés, melyeket összerakva hatalmas távolságot kapunk. A mai mezőny persze tartotta a tempót, és sorra vette az egyes lépcsőfokokat. Így jutott el abba a magasságba, ahol jelenleg áll. Schumi előtt viszont nincsenek lépcsőfokok, se felvonó, neki most egyedi, de ismeretlen úton kell feljutnia vetélytársai szintjére, az általuk megtett háromévnyi utat hetek-hónapok alatt teljesítve… És egy ilyen út megtételéhez türelem és megértés kell – állandó igazságtalan kritikák helyett.
Ilyen szempontból amúgy Schumacher az újoncok cipőjében jár. Persze nem egészen! Jól lehet, sok dolgot ismer már az F1 világából, amit a sok ifjoncnak még tanulni kell, ám ezen előny egyben hátrány is: tudniillik valamit megtanulni mindig könnyebb, mint a régit újratanulni másként. Miként érettségire is könnyebben készül az ember, ha a megelőző négy évben is tanult valamennyit… S bár kétségtelen, hogy Schumacher rutinja hatalmas előny (még a tapasztaltabb versenyzőkkel szemben is), ám az ezzel járó beidegződések és megszokások olykor igenis hátráltatnak. A kor előrehaladtával egyre inkább. Nem csoda ugyanis, hogy a nagyszülők közül csak kevesen kötnek szoros ismertséget az internet és a számítógép virtuális világával! Ám Schumi abba a kisebbségbe tartozik, elvégre visszatért… Vállalva a „kockázatot”, a támadások sorozatát az esetleges kudarcokat követően. És hiába e támadások, tette inkább sportemberi értékeit bizonyítja, valamint elhivatottságát, szenvedélyes viszonyulását szeretett sportjához. No meg bátorságát, hogy belevágott, és vállalta ezt a Don Quijote-i helyzetet, melyben – eltérően az „idejétmúlt” lovag szélmalomharcával – nagyon is józanul vívja meg saját valódi csatáit.
Ezeket persze nem mutatják meg azok az újságokból rendre visszaköszönő fotók… A fejét vakaró, tanácstalanul, kiábrándultan grimaszoló legenda képe a császár emberi mivoltán élcelődik, miközben bukását kiáltja. Csakhogy ezen képeket más szemmel is lehet nézni! Schumacher esendősége nem szégyen, és főleg nem bukás. Miként az sem, hogy Michael Schumacher a napokban vette át Francois Fillon francia miniszterelnöktől a Francia Becsületrend lovagi címét. Az ilyesmi nem jár akárkinek. Miként a múlt sem íródik át a jelen miatt. Ennek bizonyítéka ez a cím.
Megbukott, leleplezett, hazug Schumacher–mítosz? Az a mítosz sosem egy istenséget takart! Mert a mítoszt nem a hős, hanem annak csodálói teremtik. S mindez nem kiváltság, hanem érdem: az emberi tettek, eredmények, tehetség iránti tiszteletnek a megnyilvánulása.
Amit viszont illik helyén kezelni: „Tekints hátra, és emlékezz arra, hogy ember vagy!”
Schumacher ezt sokakkal ellentétben sosem felejtette: „Nem tudom elfogadni, hogy az emberek csak akkor akarják megérteni, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, amikor olyasfajta bizonyítékot kapnak róla, mint az érzelmek vagy a hibák. Előbb hibáznom kell azért, hogy emberként nézzenek rám?!” *
Úgy fest igen. Mert ez már egy új szereposztás. Itt nem a császárnak van szüksége a figyelmeztetésre, hanem a többi embernek: „Emlékezz arra, hogy ő is ember!”
Akik most támadják őt, határidőket adnak neki a feltámadásra, tehetségét tudását és korábbi eredményeit kérdőjelezik meg, azok azt bizonygatják, hogy Schumacher nem hős – ember.
Itt lenne az ideje, ha akként is kezelnék őt!
S mielőtt erre bárki is rávágná, hogy a legnagyobbnak illenék alkalmazkodni ehhez az új világhoz is, jusson eszébe a három év kihagyás, mely alatt a világ nem állt meg, nagyon is alakult! S a közben lezajló rengeteg változást a kihagyás miatt még a legnagyobbaknak is szinte lehetetlen követni. Amikor Mika Häkkinen pár évvel visszavonulása után tesztelt pár napot a McLarennél, jó három másodperces hátránnyal szerénykedett a tabella végén. Akkor ez felülírja az ő korábbi fantasztikus teljesítményét, és „repülő finnből” hirtelen „szerencséshogyegyáltalánbajno klett finné” degradálja őt? Nem, Mika egyszerűen nem tudta követni az F1-világ csúcstechnológiában lezajlott változásokat!
Miért nem képesek rá ezek a császárrá koronázott bajnokok? Mert ők is csak emberek!
Elég ha csak összevetünk egy 2006-ban „menőnek” számító mobiltelefont vagy számítógépet egy 2010-es csúcsmodellel… S mint tudjuk, a Forma–1 nem csupán a leggyorsabb sport, de a leggyorsabban fejlődő iparág/tudomány is! A sok 2006 és 2010 között végbement szabályváltozás és az állandó fejlesztések, kutatások mindegyike egy-egy óriáslépés, melyeket összerakva hatalmas távolságot kapunk. A mai mezőny persze tartotta a tempót, és sorra vette az egyes lépcsőfokokat. Így jutott el abba a magasságba, ahol jelenleg áll. Schumi előtt viszont nincsenek lépcsőfokok, se felvonó, neki most egyedi, de ismeretlen úton kell feljutnia vetélytársai szintjére, az általuk megtett háromévnyi utat hetek-hónapok alatt teljesítve… És egy ilyen út megtételéhez türelem és megértés kell – állandó igazságtalan kritikák helyett.
Ilyen szempontból amúgy Schumacher az újoncok cipőjében jár. Persze nem egészen! Jól lehet, sok dolgot ismer már az F1 világából, amit a sok ifjoncnak még tanulni kell, ám ezen előny egyben hátrány is: tudniillik valamit megtanulni mindig könnyebb, mint a régit újratanulni másként. Miként érettségire is könnyebben készül az ember, ha a megelőző négy évben is tanult valamennyit… S bár kétségtelen, hogy Schumacher rutinja hatalmas előny (még a tapasztaltabb versenyzőkkel szemben is), ám az ezzel járó beidegződések és megszokások olykor igenis hátráltatnak. A kor előrehaladtával egyre inkább. Nem csoda ugyanis, hogy a nagyszülők közül csak kevesen kötnek szoros ismertséget az internet és a számítógép virtuális világával! Ám Schumi abba a kisebbségbe tartozik, elvégre visszatért… Vállalva a „kockázatot”, a támadások sorozatát az esetleges kudarcokat követően. És hiába e támadások, tette inkább sportemberi értékeit bizonyítja, valamint elhivatottságát, szenvedélyes viszonyulását szeretett sportjához. No meg bátorságát, hogy belevágott, és vállalta ezt a Don Quijote-i helyzetet, melyben – eltérően az „idejétmúlt” lovag szélmalomharcával – nagyon is józanul vívja meg saját valódi csatáit.
Ezeket persze nem mutatják meg azok az újságokból rendre visszaköszönő fotók… A fejét vakaró, tanácstalanul, kiábrándultan grimaszoló legenda képe a császár emberi mivoltán élcelődik, miközben bukását kiáltja. Csakhogy ezen képeket más szemmel is lehet nézni! Schumacher esendősége nem szégyen, és főleg nem bukás. Miként az sem, hogy Michael Schumacher a napokban vette át Francois Fillon francia miniszterelnöktől a Francia Becsületrend lovagi címét. Az ilyesmi nem jár akárkinek. Miként a múlt sem íródik át a jelen miatt. Ennek bizonyítéka ez a cím.
Megbukott, leleplezett, hazug Schumacher–mítosz? Az a mítosz sosem egy istenséget takart! Mert a mítoszt nem a hős, hanem annak csodálói teremtik. S mindez nem kiváltság, hanem érdem: az emberi tettek, eredmények, tehetség iránti tiszteletnek a megnyilvánulása.
Amit viszont illik helyén kezelni: „Tekints hátra, és emlékezz arra, hogy ember vagy!”
Schumacher ezt sokakkal ellentétben sosem felejtette: „Nem tudom elfogadni, hogy az emberek csak akkor akarják megérteni, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, amikor olyasfajta bizonyítékot kapnak róla, mint az érzelmek vagy a hibák. Előbb hibáznom kell azért, hogy emberként nézzenek rám?!” *
Úgy fest igen. Mert ez már egy új szereposztás. Itt nem a császárnak van szüksége a figyelmeztetésre, hanem a többi embernek: „Emlékezz arra, hogy ő is ember!”
Akik most támadják őt, határidőket adnak neki a feltámadásra, tehetségét tudását és korábbi eredményeit kérdőjelezik meg, azok azt bizonygatják, hogy Schumacher nem hős – ember.
Itt lenne az ideje, ha akként is kezelnék őt!
 |
| Michael Schumacher a Francia Becsületrend lovagja! |
*KEHM, Sabine, Michael Schumacher, Süddeutsche Zeitung kiadás, Németország, 2006, 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése