Alig egy órányi autóútra innen született – bár ő lehet, hogy fél óra alatt is megtenné a távot… A Forma–1 legeredményesebb versenyzőjének és legcsodálatosabb versenypályájának története az elmúlt két évtizedben szorosan összefonódott. Most négy év után ismét találkoztak. Kapcsolatuk már-már mágikus: kölcsönösen tisztelik egymást, hisz mindketten rengeteget kaptak a másiktól. Michael Schumacher újabb Spa–Francorchamps-ban eltöltött száguldó hétvégéje így csakis érdekes lehetett!
1991. augusztus 24, szombat. Egy erős megfázással bajlódó ifjú német autóversenyző elképeszti csapatát, kellemetlen helyzetbe hozza tapasztalt csapattársát, heves nyálelválasztást indukál a sikerre és lehetőségre éhes F1-es bizniszkutyák körében. A történet pontosan ismert. Michael Schumacher élete első Forma–1-es versenyhétvégéjén valósággal berobban a sztárokkal teletűzdelt mezőnybe. S amit akkor még senki sem sejthetett: mindez az első lépése volt csupán annak az embernek, aki pár év alatt fenekestül felforgatja a Száguldó Cirkuszt. Új piacokat nyit meg Bernie Ecclestone üzlete előtt, F1-es nagyhatalommá téve mára Németországot. Új színt visz a mezőnybe, mely addig főként a Senna–Mansell–Prost–Piquet szupernégyes uralmáról szólt, s az évek során átrajzolja a sztárokról alkotott képet. Átütőerejű fölényével megosztja az F1-világot, újraalkotja a dominancia szó jelentését. Sikerkorszakával és rekordhalmozásával meghonosítja a mindenre kiterjedő elemző alaposság szemléletét. Ferrarinál eltöltött 11 szezonjával pedig szó szerint csapatsporttá emeli az autós királykategóriát. Az évek során trófeái egyre csak bővülnek, népszerűségével egyetemben – ő pedig újabb és újabb célokat tűz ki, és megállás nélkül száguld előre a sikerek útján.
Egyetlen dolog azonban mindvégig pontosan olyan marad egész pályája során, mint amilyen első versenyhétvégéjén volt: a Spa iránti szerelme, valamint sikeressége ezen a legendás és mágikus pályán.
Mert Spa különleges számára, ahogy ő is Spa számára. Az évek során ugyanis rendre egymásra találtak, újra és újra valami csodálatost és rendkívülit alkottak együtt, valami hihetetlenül szoros összefonódással egybeforrasztva saját történetüket. Hiszen ha Schumacherről van szó, Spa neve megkerülhetetlen. Miként ha a belga pályán futott számtalan legendás verseny kerül terítékre, Schumacher neve is biztosan sokszor elhangzik. Ha ők ketten találkoznak, az szinte mindig hagy valami emlékezetest az utókorra.
E közös történetben a csúcsok és mélységek oly intenzív különlegességgel követik egymást, mint az Eau Rouge kanyar meredek hullámai. Schumi itt aratott hat diadala, bukásai, előzései, csatái, villanásai. A 2002-es „grand slammel” elért domináns győzelem; az 1998-as ütközése, majd ütközete Coultharddal a pályán, illetve a bokszban; a 2001-es rekordot jelentő 52. győzelme; a 2000-es – egy csodás előzés elszenvedésével elveszített – csatája Häkkinen ellenében; a 2004-es pazar időmérőköre az esős pályán; a szó szerint millimétereken múló 1994-es kizárása; második Ferraris győzelme ’96-ban egy esélytelen autóval; a Szató által rommá zúzott apró reményt jelentő verseny a reménytelen 2005-ös évben, mely mindmáig az utolsó volt itt. Na és talán a legnagyobb: a Damon Hillel vívott látványos csatáját követő elsöprő győzelme a 16. rajthelyről indulva 1995-ben…
Egyetlen dolog azonban mindvégig pontosan olyan marad egész pályája során, mint amilyen első versenyhétvégéjén volt: a Spa iránti szerelme, valamint sikeressége ezen a legendás és mágikus pályán.
Mert Spa különleges számára, ahogy ő is Spa számára. Az évek során ugyanis rendre egymásra találtak, újra és újra valami csodálatost és rendkívülit alkottak együtt, valami hihetetlenül szoros összefonódással egybeforrasztva saját történetüket. Hiszen ha Schumacherről van szó, Spa neve megkerülhetetlen. Miként ha a belga pályán futott számtalan legendás verseny kerül terítékre, Schumacher neve is biztosan sokszor elhangzik. Ha ők ketten találkoznak, az szinte mindig hagy valami emlékezetest az utókorra.
E közös történetben a csúcsok és mélységek oly intenzív különlegességgel követik egymást, mint az Eau Rouge kanyar meredek hullámai. Schumi itt aratott hat diadala, bukásai, előzései, csatái, villanásai. A 2002-es „grand slammel” elért domináns győzelem; az 1998-as ütközése, majd ütközete Coultharddal a pályán, illetve a bokszban; a 2001-es rekordot jelentő 52. győzelme; a 2000-es – egy csodás előzés elszenvedésével elveszített – csatája Häkkinen ellenében; a 2004-es pazar időmérőköre az esős pályán; a szó szerint millimétereken múló 1994-es kizárása; második Ferraris győzelme ’96-ban egy esélytelen autóval; a Szató által rommá zúzott apró reményt jelentő verseny a reménytelen 2005-ös évben, mely mindmáig az utolsó volt itt. Na és talán a legnagyobb: a Damon Hillel vívott látványos csatáját követő elsöprő győzelme a 16. rajthelyről indulva 1995-ben…
 |
| Eau Rouge: egyszer fent, másszor lent... Itt éppen a csúcs, azaz a 2002-es szuperdominancia felé |
Schumacher – Spa – Hét
Amikor a csodaszép Jordan–Ford 191-es járgánnyal először száguldott végig az ezerarcú Ardennek dimbes-dombos vidékén ritmusos harmóniával kígyózó aszfalton, még nem tudhatta senki sem: a szombati edzés után neve mellé kerülő hetes szám jóval többet jelent majd az ifjú német tehetség számára, mint egy aszfaltra festett ábrát az élete első F1-es időmérőjén megszerzett rajtrács mellett. …
Mert 13 évvel később a már a kezdetekkor a sisakján ragyogó hét csillag új jelentést nyert: Schumacher ugyanezen pályán megszerezte hetedik bajnoki címét. A hetediket, mely akkor oly magától értetődőnek tűnt, ám mely 1991-ben még csupán az álmok között sem szerepelt. Imádott csapata, a Ferrari 700. nagydíján! A hetes szám és a spái sebességszentély bűvöletében. Sorsszerűség?
Mindenképpen!
Mindezek tükrében tehát nem is meglepő, hogy most, új karrierje kezdetén, a ’Schumacher + Spa–Francorchamps’ képlet eredménye újra 7 lett. Elvégre az első is így kezdődött…
Ám ez az eredmény valahogy kevésbé illik a két F1-es legenda közös történeteinek sorába. Michael Schumacher vasárnap megszerzett hetedik helye ugyanis karrierje legrosszabbja a Belga Nagydíjon (ahol eddig, ha célba ért, mindig dobogós volt!). Ráadásul ezúttal látszólag semmi rendkívüli nem történt a spái fellépésén – ami azért az itt megrendezett versenyeit tekintve ritkaság… (Tán éppen ez teszi majd különlegessé a sorban?)
Persze csak látszólag. Tudniillik az idei év és a körülmények tekintetében ez az eredmény meglehetősen erősnek mondható. Mint ismert, a Mercedes az elmúlt hetekben már minden erejével a következő szezonra koncentrál. Így aztán az amúgy sem túl acélos W01-es a komolyabb fejlesztések hiányában egyre inkább belesüllyed a mezőnybe. Mert míg a többi középcsapat lelkesen és lázasan fejlesztve küzd egy-egy jó eredményért, elcsípett pontért, dobogóért, addig a Mercedes nagy csapatnak tartva magát, magasabb célokra koncentrálja figyelmét. Vállalva ezzel azt is, hogy a Renault mellett már a Williams, a Force India, sőt, a Sauber is utolérje, lehagyja őket.
Amikor a csodaszép Jordan–Ford 191-es járgánnyal először száguldott végig az ezerarcú Ardennek dimbes-dombos vidékén ritmusos harmóniával kígyózó aszfalton, még nem tudhatta senki sem: a szombati edzés után neve mellé kerülő hetes szám jóval többet jelent majd az ifjú német tehetség számára, mint egy aszfaltra festett ábrát az élete első F1-es időmérőjén megszerzett rajtrács mellett. …
Mert 13 évvel később a már a kezdetekkor a sisakján ragyogó hét csillag új jelentést nyert: Schumacher ugyanezen pályán megszerezte hetedik bajnoki címét. A hetediket, mely akkor oly magától értetődőnek tűnt, ám mely 1991-ben még csupán az álmok között sem szerepelt. Imádott csapata, a Ferrari 700. nagydíján! A hetes szám és a spái sebességszentély bűvöletében. Sorsszerűség?
Mindenképpen!
Mindezek tükrében tehát nem is meglepő, hogy most, új karrierje kezdetén, a ’Schumacher + Spa–Francorchamps’ képlet eredménye újra 7 lett. Elvégre az első is így kezdődött…
Ám ez az eredmény valahogy kevésbé illik a két F1-es legenda közös történeteinek sorába. Michael Schumacher vasárnap megszerzett hetedik helye ugyanis karrierje legrosszabbja a Belga Nagydíjon (ahol eddig, ha célba ért, mindig dobogós volt!). Ráadásul ezúttal látszólag semmi rendkívüli nem történt a spái fellépésén – ami azért az itt megrendezett versenyeit tekintve ritkaság… (Tán éppen ez teszi majd különlegessé a sorban?)
Persze csak látszólag. Tudniillik az idei év és a körülmények tekintetében ez az eredmény meglehetősen erősnek mondható. Mint ismert, a Mercedes az elmúlt hetekben már minden erejével a következő szezonra koncentrál. Így aztán az amúgy sem túl acélos W01-es a komolyabb fejlesztések hiányában egyre inkább belesüllyed a mezőnybe. Mert míg a többi középcsapat lelkesen és lázasan fejlesztve küzd egy-egy jó eredményért, elcsípett pontért, dobogóért, addig a Mercedes nagy csapatnak tartva magát, magasabb célokra koncentrálja figyelmét. Vállalva ezzel azt is, hogy a Renault mellett már a Williams, a Force India, sőt, a Sauber is utolérje, lehagyja őket.
 |
| A hétszeres! |
Esőre hangolva
A tudatosan vállalt mellékszerep mellett ráadásul a Belga Nagydíjon más problémák is felléptek: Schumi tíz rajthelyes büntetést kapott hazánkban a versenybíróságtól – mintegy útravalóként „hazai” versenyére. Ráadásul Nico Rosberg is kénytelen volt számolni egy a szombati elkerülhetetlen váltócseréje miatti öthelyes hátrasorolással. Márpedig ez az időmérőkön amúgy sem villogó Mercedesek számára nem sok jót ígért vasárnapra.
Egyetlen reményük lehetett csupán: az időjárás. Mely Spa esetében bizony elég megbízható partner a rendkívüli helyzetek által előidézett meglepetésre várók számára. Nem beszélve arról, hogy már a két pénteki szabadedzés alkalmával sem úszták meg szárazon a versenyzők. A kapott büntetések már csak ezért is lehettek annyira bosszantóak. Ilyenkor, egy váratlan eseményeket magában hordó helyszínen ugyanis pont az a lényeg, hogy az amúgy esélytelenek a lehető legközelebb a tűzhöz várják az esetlegesen kínálkozó lehetőséget. Hogy aztán lecsapjanak rá, s Force Indiaként kaparintsák meg a pole-t, Kubicaként egy nem várt dobogós helyezést.
A tűz közelében, nem pedig az újoncok közül rajtolva…
S lám, minden rosszban van valami jó: a fejlesztések föladása miatti esélytelenség, a büntetések miatti hendikep nemcsak a jó eredmény reményét vette el a csapattól, de a terhet is a vállukról. Így aztán most már nem csupán Schumacher, de Nico Rosberg is bátran kockáztathatott. Például egy esőre hangolt beállítással.
A pénteki edzésekből ugyanis egy dolog már tisztán megmutatkozott: hiába a megint átdolgozott F-csatorna rendszer (melynek aktív változatát Schumi tesztelte egy különleges kesztyűben az első edzésen – tán már Monzára készülve…), hiába a délelőtt cserélgetett padlólemezek, a Mercedesek az esős pályán jóval közelebb vannak vetélytársaikhoz, mint szárazon. Mert míg intermediate és esőgumikon folyamatosan versenyképesnek tűntek, addig a nap végére felszáradó pályán máris nagyobb hátrányban voltak. Nem véletlen hát Ross Brawnék döntése az időmérő előtt: „Az esőben reménykedünk. Nico úgy döntött, egy nagyon ’puha’ beállítást választ az esőre koncentrálva. A mi helyzetünkben kockázatosabb döntéseket is hozhatunk, mert nincs mit veszíteni. A mai betétfutamokon minden esetben volt egy biztonsági autós fázis, rögtön az elején. Ez akár a kezünkre játszhat majd. Adva van előttünk a lehetőség: kockáztatni és a biztonsági autóból hasznot húzni.”
A tudatosan vállalt mellékszerep mellett ráadásul a Belga Nagydíjon más problémák is felléptek: Schumi tíz rajthelyes büntetést kapott hazánkban a versenybíróságtól – mintegy útravalóként „hazai” versenyére. Ráadásul Nico Rosberg is kénytelen volt számolni egy a szombati elkerülhetetlen váltócseréje miatti öthelyes hátrasorolással. Márpedig ez az időmérőkön amúgy sem villogó Mercedesek számára nem sok jót ígért vasárnapra.
Egyetlen reményük lehetett csupán: az időjárás. Mely Spa esetében bizony elég megbízható partner a rendkívüli helyzetek által előidézett meglepetésre várók számára. Nem beszélve arról, hogy már a két pénteki szabadedzés alkalmával sem úszták meg szárazon a versenyzők. A kapott büntetések már csak ezért is lehettek annyira bosszantóak. Ilyenkor, egy váratlan eseményeket magában hordó helyszínen ugyanis pont az a lényeg, hogy az amúgy esélytelenek a lehető legközelebb a tűzhöz várják az esetlegesen kínálkozó lehetőséget. Hogy aztán lecsapjanak rá, s Force Indiaként kaparintsák meg a pole-t, Kubicaként egy nem várt dobogós helyezést.
A tűz közelében, nem pedig az újoncok közül rajtolva…
S lám, minden rosszban van valami jó: a fejlesztések föladása miatti esélytelenség, a büntetések miatti hendikep nemcsak a jó eredmény reményét vette el a csapattól, de a terhet is a vállukról. Így aztán most már nem csupán Schumacher, de Nico Rosberg is bátran kockáztathatott. Például egy esőre hangolt beállítással.
A pénteki edzésekből ugyanis egy dolog már tisztán megmutatkozott: hiába a megint átdolgozott F-csatorna rendszer (melynek aktív változatát Schumi tesztelte egy különleges kesztyűben az első edzésen – tán már Monzára készülve…), hiába a délelőtt cserélgetett padlólemezek, a Mercedesek az esős pályán jóval közelebb vannak vetélytársaikhoz, mint szárazon. Mert míg intermediate és esőgumikon folyamatosan versenyképesnek tűntek, addig a nap végére felszáradó pályán máris nagyobb hátrányban voltak. Nem véletlen hát Ross Brawnék döntése az időmérő előtt: „Az esőben reménykedünk. Nico úgy döntött, egy nagyon ’puha’ beállítást választ az esőre koncentrálva. A mi helyzetünkben kockázatosabb döntéseket is hozhatunk, mert nincs mit veszíteni. A mai betétfutamokon minden esetben volt egy biztonsági autós fázis, rögtön az elején. Ez akár a kezünkre játszhat majd. Adva van előttünk a lehetőség: kockáztatni és a biztonsági autóból hasznot húzni.”
Mindezek ismeretében az időmérőn harmadik etapjának elszalasztása nem is lenne feltétlenül meglepetés. Az utóbbi versenyeken sem voltak erősebbek a kvalifikáción, hát még esős beállításokkal! Csakhogy még ha a már pénteken is egyensúlyi problémákkal küzdő, esőre váró Rosbergnek nem is volt sok esélye a Q3-ba lépni, Michael Schumacher esetében ez már nem jelenthető ki. Szombaton Schumi egyértelműen jobb tempóra volt képes csapattársánál. Tán Spa varázsa, tán csak és kizárólag a beállításbeli különbségek eredménye (Ross Brawn: „Nicóé extrémebb, mint Michaelé.”), de Schuminak csapattársával ellentétben be kellett volna jutnia az edzés fináléjába, ha… Ha csapattársa nem tartja fel.
„Sajnos megint emiatt a mágneses erő miatt szenvedtünk, ami autóinkat egymáshoz vonzza.” – mondta Brawn az eset kapcsán. És valóban! Idén Monacóban és Silverstone-ban is történt hasonló eset (rendre Schumacher kárára), ami legalábbis elgondolkodtadtó… „Nagyon közel voltak egymáshoz, de nem lehetett nagyobb távolságot tartani, mert szorított az idő. Aztán Buemi hibázott Nico előtt, és máris az ő orra előtt volt. Nico nem vehetett vissza, mert Michael jött mögötte.” Mindez érthető. De vajon miért kellett Michaelnek Nico mögött lennie?!
Már első gyorskörében mögé került, s miután láthatóan gyorsabbnak tűnt nála, várható volt: csapattársa az utolsó, mindent eldöntő körben is akadályozni fogja őt. Így is lett. Mindössze öt századmásodperc hiányzott volna a bejutáshoz, amit ezúttal a Mercedes saját magától vett el… Schumachert azonban láthatóan nem viselte meg az eset. Hátrasorolása miatt amúgy is mindegy volt számára, így kiesését követően lazán mosolyogva osztogathatta az aláírást a rá a motorhome-oknál lecsapó rajongóknak.
Aggódnia mindössze az edzés első szakaszában volt oka: a mezőny első kigurulását követő, az esőtől való félelem miatti tolakodásban. Ami már a bokszutcában elkezdődött, mikor az újonc istállók némely versenyzője – kihasználva, hogy garázsuk a boksz végén van – nemes egyszerűséggel bevágott elé. Okos enged…
És aztán szenved. A felvezető körben ugyanis „ádáz csata” következett Di Grassival és Trullival. A Mercedes gyengesége újra megmutatkozott: az egyenesben képtelen volt megelőzni az újoncokat. Ekkor úgy tűnt, hiba volt a bölcsebb engedékenységének elvét követni a bokszban, ám hogy Schumi rutinja milyen sokat is számít, az első mért kör csoportos kicsúszásai mutatták meg igazán. Miután a leszakadó esőben Trulli DiGrassiba rongyolt, a körülöttük lévők pedig sorra a kavicságyba, Schumi hidegvérrel fűzte át magát rajtuk, s közben még arra is ügyelt, hogy mindez ne kerüljön neki nagy időveszteségbe. Mert okos enged…
Ha már a Mercedes ilyen szürke, legalább a benne ülő bajnok szórakoztat minket egy-egy látványos megmozdulással!
„Sajnos megint emiatt a mágneses erő miatt szenvedtünk, ami autóinkat egymáshoz vonzza.” – mondta Brawn az eset kapcsán. És valóban! Idén Monacóban és Silverstone-ban is történt hasonló eset (rendre Schumacher kárára), ami legalábbis elgondolkodtadtó… „Nagyon közel voltak egymáshoz, de nem lehetett nagyobb távolságot tartani, mert szorított az idő. Aztán Buemi hibázott Nico előtt, és máris az ő orra előtt volt. Nico nem vehetett vissza, mert Michael jött mögötte.” Mindez érthető. De vajon miért kellett Michaelnek Nico mögött lennie?!
Már első gyorskörében mögé került, s miután láthatóan gyorsabbnak tűnt nála, várható volt: csapattársa az utolsó, mindent eldöntő körben is akadályozni fogja őt. Így is lett. Mindössze öt századmásodperc hiányzott volna a bejutáshoz, amit ezúttal a Mercedes saját magától vett el… Schumachert azonban láthatóan nem viselte meg az eset. Hátrasorolása miatt amúgy is mindegy volt számára, így kiesését követően lazán mosolyogva osztogathatta az aláírást a rá a motorhome-oknál lecsapó rajongóknak.
Aggódnia mindössze az edzés első szakaszában volt oka: a mezőny első kigurulását követő, az esőtől való félelem miatti tolakodásban. Ami már a bokszutcában elkezdődött, mikor az újonc istállók némely versenyzője – kihasználva, hogy garázsuk a boksz végén van – nemes egyszerűséggel bevágott elé. Okos enged…
És aztán szenved. A felvezető körben ugyanis „ádáz csata” következett Di Grassival és Trullival. A Mercedes gyengesége újra megmutatkozott: az egyenesben képtelen volt megelőzni az újoncokat. Ekkor úgy tűnt, hiba volt a bölcsebb engedékenységének elvét követni a bokszban, ám hogy Schumi rutinja milyen sokat is számít, az első mért kör csoportos kicsúszásai mutatták meg igazán. Miután a leszakadó esőben Trulli DiGrassiba rongyolt, a körülöttük lévők pedig sorra a kavicságyba, Schumi hidegvérrel fűzte át magát rajtuk, s közben még arra is ügyelt, hogy mindez ne kerüljön neki nagy időveszteségbe. Mert okos enged…
Ha már a Mercedes ilyen szürke, legalább a benne ülő bajnok szórakoztat minket egy-egy látványos megmozdulással!
 |
| A Mercedesek egész hétvégén esőt vártak - megkapták! |
Schumacher–Rosberg: döntetlen
Amelyekből szerencsére vasárnapra is jutott pár! Például a rajtnál, ahol a 21. helyből már az első kör végére 14.-et varázsolt, majd egy körrel később a 13., a következőben pedig már a 12. helyen haladt, Vitalij Petrov és Nico Rosberg után. Ezt követően megkezdődött a szokásos körözgetés, és a várakozás. Schumi és a Mercedes taktikája már a rajtnál egyértelmű volt: a keményebb keveréken rajtoltak, hisz az előző két nap időjárását és a vasárnapi előrejelzéseket alapul véve azzal számoltak, hogy a verseny során megérkező eső annullálja a gumiszabályokat (vagyis nem lesz kötelező mindkét keveréket használni), s így megspórolhatnak egy kiállást. E taktika ésszerű volt, s a helyzetükben (nincs mit veszíteniük, ráadásul amúgy is az esőre készültek) szinte kötelező.
S mint utólag bebizonyosodott, kifizetődő is. Elvégre Schumi és Rosberg úgy kerültek a 6-7. helyre a 17. körben, hogy az előttük haladó lágy gumival rajtolók sorra kiálltak kereket cserélni. S az ekkor nyilvánvalóvá vált: e pozíciókat akkor fogják csak megtartani, ha elered az eső, és a mezőnynek köztes- vagy esőgumikra kell váltania. Szerencséjükre így is történt!
Persze a nagyobb meglepetés (ezúttal is) elmaradt. Ahhoz ugyanis, hogy e kavarodásból még több pozíciót nyerjenek, nagyobb kavarodásra lett volna szükség…
Például egy korábbi esőzésre. Tudniillik keményebb keverék ide vagy oda, a mezőny lágygumin kezdő része kiállás után jóval nagyobb tempóra (jó két-három másodperccel gyorsabb körök) volt képes a friss keménygumikon, mint az azon rajtolók. S mire az égi áldás leszakadt a verseny végén, Schumiék hátránya már olyan tetemes volt, hogy még az egy körrel korábbi kiállással sem tudtak közelebb kerülni az élmezőnyhöz. (Nem beszélve arról, hogy a korábbi – és nagyobb – esőzés a beállításaik miatt is kedvezett volna nekik, hiszen szárazpályás lassúságuk mértéke ennek is köszönhető.)
Ám a lényegen ez semmit nem változtat: szakadhat az eső, süthet a nap, körözhet a Safety Car, a Mercedes idei autója egyszerűen már túl kevés ahhoz, hogy igazán komoly meglepetést okozzanak vele.
Már csak ezért is érdemes örülni a végül megszerzett hatodik és hetedik helyeknek!
Na meg azért is, mert megszerzőik látványos csatákat vívtak e pozíciókért. Első felvonásként a mindig résen lévő Michael Schumacher csapott le! A tízedik körben Vitalij Petrov támadást indított a szemmel láthatóan szenvedő Rosberg ellen. Az Eau Rouge-t követő egyenesben kibújt szélárnyékából, s manőverével a pálya mellé kényszerítette a meglepett németet. Schumi pedig kapva az alkalmon, egy pillanatig sem tétovázva csapott le a lehetőségre: végre megelőzheti amúgy is lassabb csapattársát. Kellő agresszivitással vágott a másik Mercedes mellé, s még éppen elsuhant mellette, mielőtt visszatért volna az ideális ívre. Nico Rosberg első szárnyvéglapjának egy része pedig látványos szikrák kíséretében távozott a helyszínről… Mondhatnánk, ez volt a visszajáró az előző napi föltartásért.
Ám az összecsapás itt még nem ért véget. Miután a 34. körben a bokszba siettek köztes gumikért, Rosberg valószínűleg még nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen. A kerékcseréknél ugyanis kénytelen volt megvárni, míg szerelői csapattársa kocsijával végeznek, s ezzel a 9. helyre csúszott vissza. Mindezt Petrov és Schumacher fránya előzése miatt… Ugyanakkor az eső azt is jelentette, hogy végre megfelelő beállításokkal körözhet a belga pályán! És mindezt ki is használta. Előbb Kobajasit, majd a Jamamotó által feltartott csapattársat is megelőzte. Ugyanott, hasonlóképpen, mint ahogy őt előzték pár körrel korábban. Schumi pedig tehetetlen volt. Míg szombaton csapattársa extrémebb beállításai előnyt jelentettek számára vele szemben, s a verseny első, száraz felében szintén, most hátrányára váltak. Ráadásul köztes gumijai már hólyagosodni kezdtek (Spában idén ez volt a divat), így annak is örülhetett, hogy a végén Kobajasi nem jelentett veszélyt rá.
Maradt tehát a hetedik hely. A mágikus hetes, mely mára egybeforrt nevével, és a belga pályán írt történetével. Már csak a hetedik itt aratott győzelem hiányzik…
Amelyekből szerencsére vasárnapra is jutott pár! Például a rajtnál, ahol a 21. helyből már az első kör végére 14.-et varázsolt, majd egy körrel később a 13., a következőben pedig már a 12. helyen haladt, Vitalij Petrov és Nico Rosberg után. Ezt követően megkezdődött a szokásos körözgetés, és a várakozás. Schumi és a Mercedes taktikája már a rajtnál egyértelmű volt: a keményebb keveréken rajtoltak, hisz az előző két nap időjárását és a vasárnapi előrejelzéseket alapul véve azzal számoltak, hogy a verseny során megérkező eső annullálja a gumiszabályokat (vagyis nem lesz kötelező mindkét keveréket használni), s így megspórolhatnak egy kiállást. E taktika ésszerű volt, s a helyzetükben (nincs mit veszíteniük, ráadásul amúgy is az esőre készültek) szinte kötelező.
S mint utólag bebizonyosodott, kifizetődő is. Elvégre Schumi és Rosberg úgy kerültek a 6-7. helyre a 17. körben, hogy az előttük haladó lágy gumival rajtolók sorra kiálltak kereket cserélni. S az ekkor nyilvánvalóvá vált: e pozíciókat akkor fogják csak megtartani, ha elered az eső, és a mezőnynek köztes- vagy esőgumikra kell váltania. Szerencséjükre így is történt!
Persze a nagyobb meglepetés (ezúttal is) elmaradt. Ahhoz ugyanis, hogy e kavarodásból még több pozíciót nyerjenek, nagyobb kavarodásra lett volna szükség…
Például egy korábbi esőzésre. Tudniillik keményebb keverék ide vagy oda, a mezőny lágygumin kezdő része kiállás után jóval nagyobb tempóra (jó két-három másodperccel gyorsabb körök) volt képes a friss keménygumikon, mint az azon rajtolók. S mire az égi áldás leszakadt a verseny végén, Schumiék hátránya már olyan tetemes volt, hogy még az egy körrel korábbi kiállással sem tudtak közelebb kerülni az élmezőnyhöz. (Nem beszélve arról, hogy a korábbi – és nagyobb – esőzés a beállításaik miatt is kedvezett volna nekik, hiszen szárazpályás lassúságuk mértéke ennek is köszönhető.)
Ám a lényegen ez semmit nem változtat: szakadhat az eső, süthet a nap, körözhet a Safety Car, a Mercedes idei autója egyszerűen már túl kevés ahhoz, hogy igazán komoly meglepetést okozzanak vele.
Már csak ezért is érdemes örülni a végül megszerzett hatodik és hetedik helyeknek!
Na meg azért is, mert megszerzőik látványos csatákat vívtak e pozíciókért. Első felvonásként a mindig résen lévő Michael Schumacher csapott le! A tízedik körben Vitalij Petrov támadást indított a szemmel láthatóan szenvedő Rosberg ellen. Az Eau Rouge-t követő egyenesben kibújt szélárnyékából, s manőverével a pálya mellé kényszerítette a meglepett németet. Schumi pedig kapva az alkalmon, egy pillanatig sem tétovázva csapott le a lehetőségre: végre megelőzheti amúgy is lassabb csapattársát. Kellő agresszivitással vágott a másik Mercedes mellé, s még éppen elsuhant mellette, mielőtt visszatért volna az ideális ívre. Nico Rosberg első szárnyvéglapjának egy része pedig látványos szikrák kíséretében távozott a helyszínről… Mondhatnánk, ez volt a visszajáró az előző napi föltartásért.
Ám az összecsapás itt még nem ért véget. Miután a 34. körben a bokszba siettek köztes gumikért, Rosberg valószínűleg még nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen. A kerékcseréknél ugyanis kénytelen volt megvárni, míg szerelői csapattársa kocsijával végeznek, s ezzel a 9. helyre csúszott vissza. Mindezt Petrov és Schumacher fránya előzése miatt… Ugyanakkor az eső azt is jelentette, hogy végre megfelelő beállításokkal körözhet a belga pályán! És mindezt ki is használta. Előbb Kobajasit, majd a Jamamotó által feltartott csapattársat is megelőzte. Ugyanott, hasonlóképpen, mint ahogy őt előzték pár körrel korábban. Schumi pedig tehetetlen volt. Míg szombaton csapattársa extrémebb beállításai előnyt jelentettek számára vele szemben, s a verseny első, száraz felében szintén, most hátrányára váltak. Ráadásul köztes gumijai már hólyagosodni kezdtek (Spában idén ez volt a divat), így annak is örülhetett, hogy a végén Kobajasi nem jelentett veszélyt rá.
Maradt tehát a hetedik hely. A mágikus hetes, mely mára egybeforrt nevével, és a belga pályán írt történetével. Már csak a hetedik itt aratott győzelem hiányzik…
 |
| A keménygumis taktika bevált, ám csodát ez sem hozott... |
A spái 7 vége?
„Úgy tűnik a hetes a szerencseszámom. Csak remélni tudom, hogy ezután az év után végeztem a hetessel, és végre a nyolcasra gondolhatok.” – kommentálta vasárnapi teljesítményét a „hétszeres”.
Humoros önirónia egy laza és jókedvű bajnoktól. Michael Schumacher feltűnően kisimult arca, és halovány eredményeihez képesti magabiztossága is furcsa… lenne, ha nem ismernénk őt!
Csakhogy ismerjük, így aztán pontosan tudjuk (na jó, legalábbis sejtjük), hogy bajnokunk nagyon is tud valamit. Arról, mi készül Brackley-ben 2011-re. Arról, milyen okok miatt nem sikeres az idei szezon. Arról, mi mindenre lenne szüksége ahhoz, hogy jobb, nevéhez méltó, képességeinek megfelelő teljesítményt nyújtson. Na és arról is, mire is képes még most, 41 évesen is. Schumi magabiztosan és nyugodtan várja a jövő évet, mert meggyőződése, hogy sikerek várnak rá 2011-ben.
Hogy mindez így is lesz-e, az persze teljesen más kérdés. Sok múlik az új Pirelli-gumikon, a többi csapaton, a Mercedes kreativitásán, a fejlesztési versenyen, de ha ezen összetevők stimmelnek, akkor is csupán a bajnokság esélye van meg, amivel élni is kell. Márpedig Schumi meggyőződése, hogy képes erre. És hiába a sok kritika, a mások szemében arcpirítónak vélt, Schumi által viszont természetesen elfogadott eredmények, a korábbi évekhez hasonló támadássorozat, Schumachert egyszerűen nem lehet kizökkenteni.
S mindennek két oka van. Egyrészt az a változás, amely eredménye az „új Schumacher”. A laza, a nyugodt, a kritikákkal nem foglalkozó, csak a munkájára koncentráló, s abban maximálisan örömét lelő 41 éves bajnok. Aki hároméves távolléte alatt újra fölfedezte e sportág iránt táplált szenvedélyét: „Feltöltődtem, és elég fittnek érzem magam a kihíváshoz. Felismertem, hogy az autósport nagyon élvezetes és szép, de nem minden. A három év alatt sokszor eltűnődtem azon, hogy néha milyen szűklátókörűen gondolkoztam, valamint, hogy gyakran tudatosan mutattam magam zárkózottnak, pedig erre nem volt szükség. Ilyen tekintetben sokat kaptam a szünettől.”
Hozzáállásában tehát egy végtele higgadtsággal közlekedő bajnokot láthatunk hétről hétre a világ versenypályái környékén. Ám hogy e higgadtság és derű nem csupán az F1 élvezetének és a korral járó természetes szemléletváltásnak köszönhető, azt Schumi további szavai is jelzik. Idei gyengélkedéséről: „Minden versenyzőnek megvan a maga versenyzési stílusa és együtt kell dolgozni a csapattal ahhoz, hogy megfelelő legyen számodra a csomag. Ezt a Ferrarival megvalósítottam, egy éjszaka alatt azonban nem történik meg. Nem titok, hogy jelenleg az autónk olyan karakterisztikával rendelkezik, ami nem illik hozzám. Most rajtunk múlik, hogy ezen változtassunk, aztán pedig más lesz a helyzet.” Csapattársával való versengéséről: „Mindig részletekben tekintek a dolgokra. Igaz, hogy úgy, ahogyan az autó most viselkedik, nem vezetek az ő szintjén. Legalábbis a kvalifikáción. A versenyen azonban igen egyforma a helyzet. Pontosan tudom, hogyan változtathatok ezen a dolgon – és dolgozom is rajta.”
„Úgy tűnik a hetes a szerencseszámom. Csak remélni tudom, hogy ezután az év után végeztem a hetessel, és végre a nyolcasra gondolhatok.” – kommentálta vasárnapi teljesítményét a „hétszeres”.
Humoros önirónia egy laza és jókedvű bajnoktól. Michael Schumacher feltűnően kisimult arca, és halovány eredményeihez képesti magabiztossága is furcsa… lenne, ha nem ismernénk őt!
Csakhogy ismerjük, így aztán pontosan tudjuk (na jó, legalábbis sejtjük), hogy bajnokunk nagyon is tud valamit. Arról, mi készül Brackley-ben 2011-re. Arról, milyen okok miatt nem sikeres az idei szezon. Arról, mi mindenre lenne szüksége ahhoz, hogy jobb, nevéhez méltó, képességeinek megfelelő teljesítményt nyújtson. Na és arról is, mire is képes még most, 41 évesen is. Schumi magabiztosan és nyugodtan várja a jövő évet, mert meggyőződése, hogy sikerek várnak rá 2011-ben.
Hogy mindez így is lesz-e, az persze teljesen más kérdés. Sok múlik az új Pirelli-gumikon, a többi csapaton, a Mercedes kreativitásán, a fejlesztési versenyen, de ha ezen összetevők stimmelnek, akkor is csupán a bajnokság esélye van meg, amivel élni is kell. Márpedig Schumi meggyőződése, hogy képes erre. És hiába a sok kritika, a mások szemében arcpirítónak vélt, Schumi által viszont természetesen elfogadott eredmények, a korábbi évekhez hasonló támadássorozat, Schumachert egyszerűen nem lehet kizökkenteni.
S mindennek két oka van. Egyrészt az a változás, amely eredménye az „új Schumacher”. A laza, a nyugodt, a kritikákkal nem foglalkozó, csak a munkájára koncentráló, s abban maximálisan örömét lelő 41 éves bajnok. Aki hároméves távolléte alatt újra fölfedezte e sportág iránt táplált szenvedélyét: „Feltöltődtem, és elég fittnek érzem magam a kihíváshoz. Felismertem, hogy az autósport nagyon élvezetes és szép, de nem minden. A három év alatt sokszor eltűnődtem azon, hogy néha milyen szűklátókörűen gondolkoztam, valamint, hogy gyakran tudatosan mutattam magam zárkózottnak, pedig erre nem volt szükség. Ilyen tekintetben sokat kaptam a szünettől.”
Hozzáállásában tehát egy végtele higgadtsággal közlekedő bajnokot láthatunk hétről hétre a világ versenypályái környékén. Ám hogy e higgadtság és derű nem csupán az F1 élvezetének és a korral járó természetes szemléletváltásnak köszönhető, azt Schumi további szavai is jelzik. Idei gyengélkedéséről: „Minden versenyzőnek megvan a maga versenyzési stílusa és együtt kell dolgozni a csapattal ahhoz, hogy megfelelő legyen számodra a csomag. Ezt a Ferrarival megvalósítottam, egy éjszaka alatt azonban nem történik meg. Nem titok, hogy jelenleg az autónk olyan karakterisztikával rendelkezik, ami nem illik hozzám. Most rajtunk múlik, hogy ezen változtassunk, aztán pedig más lesz a helyzet.” Csapattársával való versengéséről: „Mindig részletekben tekintek a dolgokra. Igaz, hogy úgy, ahogyan az autó most viselkedik, nem vezetek az ő szintjén. Legalábbis a kvalifikáción. A versenyen azonban igen egyforma a helyzet. Pontosan tudom, hogyan változtathatok ezen a dolgon – és dolgozom is rajta.”
Magabiztosság, higgadt hozzáállás, minden részletre ügyelő elemző szemléletmód. Schumit mindig is jellemezték e tulajdonságok, ám hogy az igencsak gyengére sikeredő 2010-es esztendőben is így van, legalábbis bíztató. Hiszen e „módszer” korábban már hét bajnoki címet hozott… Schumacher bár sokan már nem is hisznek benne, ő még most is töretlenül hisz magában – és más nem is kell. Schumacher a Spában megszerzett hetedik helyét pontosan a helyén kezeli: nem elégedetlenebb a kelleténél, mert már a jövőre koncentrál. Arra, hogy mihamarabb maga mögött tudja az idei év hetedik helyeit, s végre előre tekinthessen a sikeresebb jövőre.
No meg a nyolcasra, amiben továbbra is töretlenül hisz!
No meg a nyolcasra, amiben továbbra is töretlenül hisz!
 |
| Lehajtott fejjel előre - Schumi a kritikákat elengedve továbbra is önmagában hisz |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése