Egyszerűen magával ragad. Lágy, dimbes-dombos vonalaiért minden férfi odavan. Szeszélyes, kiszámíthatatlan nőszemély, tele magasságokkal és mélységekkel, akit az tesz olyan izgalmassá, hogy különös karakterében a végletek és a kaotikusság is harmóniává olvadnak. Vitába szállnod vele nem szabad: bármennyire idegesítő, túlbonyolított, logikátlan, ha kérdőre vonod ezekért, garantáltan a rövidebbet húzod – a végeredmény ugyanis mindig őt igazolja. Olykor ugyan kiállhatatlan, kegyetlen veled, néha jól felpofoz, van, hogy beléd is rúg, te mégis mindig áhítattal fogod szeretni Őt. Mindenki rá vágyik, de kegyeltjévé válni olyan kiváltság, melyet ki kell érdemelni. Hogy miként? Schumacher megmutatja!
Még el sem kezdődött a Belga Nagydíj, máris minden Michael Schumacherről szólt. Lám, ő még a középmezőnyben is képes háttérbe szorítani jelenleg jóval sikeresebb riválisait! Nem is meglepő, hisz neve nem csupán egyedülálló hét bajnoki címével és számtalan rekordjával számít igen súlyosnak, most már az autósport királykategóriájában eltöltött kerek két évtizedével is. Jóllehet, ebből három pályán kívüli volt, hogy valaki húsz évvel élete első F1-es versenyét követően is a mezőny tagja legyen, arra még soha nem volt példa a száguldó cirkusz történetében.
E jeles évforduló jelentőségét pedig csak tovább fokozta, hogy annak megünneplésére éppen ugyanazon helyszínen, a belgiumi Spa-Francorchamps-ban kerülhetett sor, amelyen e mesés történet 1991-ben elindult. Nem hiába, Spa Schumacher végzete, az origó és a végpont, a legfontosabb mérföldkövek helyszíne. Rekordszámú hat győzelem (és az 1994-est még nem is számoljuk bele…), csodás emlékek, kellemes és kellemetlen pillanatok miatt emlékezetes események egész sora – ez Schumi belgiumi krónikája.
Adott tehát az ünnep, adott a helyszín és adott maga Schumacher is – csupán két dolog hiányzik: a versenyképes autó és az azzal elért sikerek, melyek lehetővé tennék e páratlanul szép húsz év stílszerű, annak színvonalához illő emlékezetessé tételét: mint oly sokszor már, a dobogón állva. Ez viszont idén nem lehetséges, új szelek fújnak: Michael Schumacher a pályán jelenleg mellékszereplő. Ugyanakkor éppen az elmúlt húsz év sikereinek eredménye, hogy azon kívül még ma is főszereplő lehet. S ez a Belga Nagydíjon most kiváltképp így volt!
Kerékpártól kerékpárig, avagy a húsz év távlatai
A hétvége felvezetése például lényegében egyet jelentett a „hétszeres” első F1-es fellépésének felidézésével, a régi anekdoták előszedésével, főszereplőinek megszólaltatásával. A csütörtöki sajtótájékoztatón Schumi volt a központi téma, a három nap folyamán pedig valóságos játékká vált a paddock környékén, a „Te mit csináltál 1991 augusztusának végén?” körkérdés feltevése – bárkinek. Míg a lelátókon ott lobogtak a szurkolók lelkes üzeneteit hirdető drapériák, az ünnep alkalmából most az amúgy szenvtelen, egoista F1 forgatagában is mindenki megállt kicsit elgondolkodni azon, mit is jelent ez a húsz év. A versenyzőtársak közül sokan gratuláltak, tiszteletüket fejezték ki az „öregnek”. Vettelék óvodáskori emlékfoszlányaikat rakosgatták, Button a maga esetleges húsz évéről filozofált, Alonso meg a Schumi és a Ferrari figyelemre méltó történetéről. Hogy a mezőny nagy részét valóban foglalkoztatta Michael ünnepe, mi sem bizonyítja jobban, mint a szombati időmérő után a német által szervezett „koccintás”, amelyen jó pár vetélytárs tiszteletét tette. Hiába, nemcsak Schumacher változott meg visszatérte óta, de a mezőny is másképp viszonyul már hozzá, mint egykoron!
Jöttek persze az ajándékok és meglepetések is. Elsőként a lényegében Schumi által F1-be hozott és népszerűvé tett Schubert sisakgyáré: egy aranyszínűre festett bukósisak, rajta a hét bajnoki csillaggal és az ’1991–2011’ felirattal („Ha valaki arany sisakot érdemel, az Michael Schumacher”). Szombaton ezt újabb ajándék követte a Ferrari részéről, egy a közös idők rekordjaival díszített karosszériaelem formájában. De a „meglepősdihez” nem kellett hosszú múltra visszatekintő kapcsolat sem: még a belgák egyik nemzeti hőse, a Schumacherhez hasonlóan számos rekordot tartó kerékpáros „Kannibál”, Eddie Merckx is „előhúzott a farzsebéből” egy a nevével fémjelzett csúcskategóriás versenykerékpárt…
Hiába, húsz év hatalmas idő! Az ismeretlen Schumacher 1991-ben még saját hétköznapi biciklijével tette meg élete első körét a spái pályán, hogy ne valljon szégyent az F1 előtt, ma pedig éppen őt ünnepli az egész F1, melynek apropóján a világ legnagyobb kerékpárosa a világ egyik legjobb kerékpárjával lepi meg őt ugyanitt…
Mindaz, ami a hétvége fölvezetéseként történt, lényegében ugyanazon dologról szólt: az F1-es közeg – legyen bármennyire is embertelen vagy közömbös mások irányában – ezen húsz év mellett nemigen tud elmenni szó nélkül. Akár ellenfelekről, akár kritikusokról vagy éppen köztudottan „Schumi-kedvelő” angolokról van szó, a résztvevők ezúttal megadták a tiszteletet, ezzel is bizonyítva, Michael ünnepe őket is elgondolkodtatta e nagy idő jelentőségéről. Ennek mélységét és távlatait igazán akkor érthetjük meg, ha felidézzük a múltat, s szembesítjük magunkat a ténnyel, hogy 1991-ben a mezőny jelentős része még a járást tanulgatta, s közülük sokak számára ekkor még legfeljebb álom volt a Forma–1 – nem egy esetben éppen Schumi miatt…
 |
| A régi tűz. Új sisak, több ránc, de a tekintet semmit nem változott. |
A viszontlátás öröme
Hogy az a bizonyos dátum, augusztus 25-e, vagyis a debütáló futam napja most éppen csütörtökre esett, tulajdonképpen szerencsés véletlen. Tudniillik az F1 mindig a jelenről szól, a pályán látottak körül forog, így benne nincs helye a nosztalgiázásnak, a múlton való merengésnek – márpedig a jelen pillanatnyilag nem Michaelről szól. A csütörtöki évforduló viszont alkalmat kínált számára: a közönség már a helyén ült, a színpad pedig még üresen állt az előadás előtt, így a főhősök távollétében főszereplőként felléphetett rá. A közönség ezáltal megünnepelhette a múlt főszereplőjét, aki lényegében úgy kapta meg a neki járó tiszteletet, hogy közben nem forgatta fel a jelen szereposztását sem. A publikum felidézte a múltat, majd ajándékozott, aztán visszatért a mába, az új darab főszereplőire koncentrálva immár…
…legalábbis ezt hihettük a függöny felgördüléséig, amikor is valami váratlannal szembesültünk: ajándékkal nemcsak a darab résztvevői és közönsége, de maga a helyszín is kedveskedett Schumachernek. Mégpedig azzal, hogy főszereplővé tette őt a pályán is, ahol elviekben nem teremhet babér számára idén.
Az első szabadedzésre a két Mercedes gurul ki elsőként, amit akár ünnepi gesztusnak is betudhatnánk a csapat részéről. Ekkor még nem ismertük, mi állt időjárás-előrejelző monitorjukon… A kamera az arany sisakot követi, jelezve, hogy ezek Schumi pillanatai. Elöl, a másik Mercedesben Nico Rosberg száguld. Egy szokványos felvezető kör az övé: óvatos fékezések, nyugodt kanyarodás, higgadt tempó, tét nélküliség. Mögötte Michael Schumacher viszont maga a tűz. Mozdulatairól lerí, hogy a máskor jelentéktelen rutinkörnek ezúttal komoly jelentősége van: ezek a nagy találkozás első pillanatai! Mégpedig két, egymástól elválaszthatatlan lélek, versenyző és pálya találkozásáé. Ahogyan a 7-es számú Mercedes agresszíven és cseppet sem „felvezetőkörösen” száguld, szinte érezni a viszontlátás érzelmekkel teli intenzitását. Olyan ez, mint két szerelmes találkozása hosszú elszakítottság után, amikor a szavak helyett egymás tekintete mond el mindent a másiknak arról, mi jár a fejekben és mi zajlik a szívekben… Azzal, hogy Schumi megelőzi csapattársát, lényegében fittyet hány az ifjúságra, az idő múlására és arra, hogy ezúttal nem ő a főszereplő a pályán, melyhez annyi emlék köti. Amikor pedig agresszíven kigyorsít a Rivage-ból, s autója keresztbe áll, végleg lelepleződik: újra Spában lenni szívdobogtató élmény számára, mely valósággal feltüzeli őt, arra sarkallva, hogy a jelen körülményeivel mit sem törődve csupán ennek a pillanatnak éljen. Hiába a középmezőny, az erős csapattárs, a rossz autó, ez most az ő helyszíne, az ő ideje – Schumacher otthon érzi magát. Schumacher hazatért!
Első négy köre maga az ünnep. Ezek a percek csak róla szólnak. Elsőként fut mért kört, gyorsabbat csapattársáénál, első helyen áll, majd a bokszba hajt, átadva a színpadot a többieknek. És ekkor kerül képbe ez a szeszélyes nőszemély, Spa a maga kis játékos meglepetéseivel! Ő az a fajta nő, aki nem mutatja ki egyenesen felfokozott érzelmeit, mert azzal veszítene istennői tekintélyéből. Sosem adja ki magát, szándékait, ő maga a személyiségét izgalmassá tévő titokzatosság. Kiismerhetetlen színés: egyszer fehér szoknyában járja a dombokat, margarétát szedve, máskor meg fekete Darth Vaderként kaszabolja az emberi végtagokat… Mindig egy lépéssel mások előtt jár, amit a jelenben mutat, az valójában már múlt. Hogy mit érez kedvence iránt, elrejti, ridegnek, hivatalosnak mutatkozik – ám közben a háttérben rendezkedik. Nem is akármivel készül…
Elsőre úgy tűnik, az ő ajándéka kimerül abban a négy körben és pár percben, melyet Schumacher kapott, s melyet az élen tölthetett az első edzés elején. Formális ajándéknak tűnik, ám ez csupán színjáték, az igazi meglepetés sokkal komolyabb, de azt nem egyenesen nyújtja át az ünnepeltnek: a háttérben ott gyülekeznek a kövér felhők, tele vízcseppekkel, melyek csakis arra várnak, hogy Schumacher az élre ugorjon jeles ünnepén… s aztán égszakadás, özönvíz! Az eredmény: Michael Schumacher visszatérte óta először zár az élen egy Forma–1-es eseményen! Hát nem szép ajándék?
Hiába, Spa istenasszony nagy becsben tartja a számára kedves személyeket!
Ismerve Schumi lehetőségeit, már így is többet kapott, mint amire előzetesen számíthattunk. S jóllehet, ez a szerencsés első hely kicsit kegyelemadománynak tűnik, mely némiképp méltatlan ahhoz a húsz évhez, a jelen helyzetből ennél többet kihozni tulajdonképpen nem is lehet: Schumi elsővé lényegében csak ilyen szerencsés úton válhatott. Spának hatalmában állt megtenni ezt – s nem is habozott. Ráadásként pedig ott volt még az eső jelentette remény: a változékony időjárás ugyanis az egyetlen esély Michael előtt, hogy váratlanul jó szereplését továbbvigye a hétvége többi napjára is.
 |
| Ilyen még nem volt. Schumacher az esőnek hála edzést nyert - visszatérte óta először... |
Szeretetpofon
A szombati időmérő edzés már csak emiatt is kezdődött felfokozott várakozásokkal. Ehhez képest annál nagyobb volt a csalódottság, amikor Michael Schumacher egyetlen teljesített kör nélkül az utolsó rajthellyel zsebében már azelőtt végzett, hogy egyáltalán elkezdett volna bármit is…
Egy lerepülő kerék. A Mercedes csapatánál nem szokatlan látvány, bizonyos időközönként újra és újra felbukkan náluk. Tavaly Sepangban Schumi adta fel futamát miatta, Szuzukában Rosberg repült a kavicságyba, a Hungaroringen pedig már a pályára sem jutott vissza nélküle. A három esetben egy a közös, és lényegében ez jelenti a különbséget a mostanihoz képest: valamennyi kiélezett helyzetben, versenyen, kerékcsere közben történt. Már csak emiatt is érthetetlen, miként tudták túlhúzni a csavart vagy rosszul illeszteni a kereket az időmérő edzésen, ahol erre nem tizedmásodperceik, de perceik lennének…
Akárhogy is, Schumacher alól kiugrott a Mercedes, majd hatalmas becsapódással figyelmeztettet minket: ünnepi mámor ide, szerencsés első hely és eső jelentette remény oda, a valóság továbbra is rideg, kiábrándító. Az addigi ünnepi hangulatnak lőttek, mihelyt elérkeztünk az első téttel bíró eseményhez, a megszokott hétköznapok is visszatértek: gondok, balszerencse, no meg a mezőny végére való száműzetés. Ekkor tulajdonképpen rá kellett döbbenünk, az évforduló rendkívülisége még nem teszi rendkívülivé az alaphelyzetet – vagy ha úgy tetszik, hiába az arany sisak csillogása, a gondok sötétjét az sem szünteti meg…
Meg a csalódottságot és dühöt sem, melyet a balszerencse miatt érez az ember. Hiába tehát Spa istenasszony pénteki ajándéka, az első hely, ez a formális kegyelemadomány, ő csupán a jeles alkalomból állt kedvenc versenyzője mellé, hogy aztán a kötelezőket letudva, szépen cserben is hagyja őt a továbbiakra – gondolja legalábbis, aki bedőlve szeszélyes játékainak, nem ismeri szélsőséges arcait úgy, mint mondjuk Michael…
Felfokozott várakozás az ünnep miatt – utolsó hely a jobb eredmény fikarcnyi esélye nélkül. Ezek után igencsak meglepő Michael Schumacher reakciója az időmérőt (pontosabban annak elmaradását) követően: „A kocsi kezelhetősége már nem volt olyan jó három kerékkel, annak ellenére, hogy már van némi tapasztalatom ebben…” – mosolyog Schumacher.
Akkor hogy is van ez? Itt ez az egyedülálló évforduló, ez az egyedülálló pálya, na meg az esős aszfalt kínálta lehetőség, a kocsija a gumifalban, és ez az ember ahelyett, hogy dühös és frusztrált lenne csapata bagatell bakija miatt, laza és inkább saját régi hibáin élcelődik?! Úgy tűnik, az ő ünnepi hangulatát semmi sem ronthatja el…
Ez látszólag érthetetlen – de csak azért, mert mi kívülállók a közte és a pálya között lévő mágikus viszonyt sem értjük. Olvassák csak, mit nyilatkozott ezen hozzáállásáról még szombaton: „Ez a tapasztalat előnye. Egyes dolgokon tudsz változtatni, másokon nem. Talán a sors akarta úgy, hogy az a kerék leváljon – ezért nincsenek felelősök.” Schumacher a sorsot, a végzetet emlegeti, miközben még semmit sem sejt a vasárnapról, csupán amennyit a verseny után utólag elmondott: „Azt gondoltam, nincs mit veszítenünk, ez már csak jobb lehet. Az érzéseim azt súgták, egész jó lesz.” Nos, ma már mi is tudjuk, ami akkor csak Schumi számára volt egyértelmű: azzal a repülő kerékkel a sors, a végzet, vagyis esetünkben Spa istenasszony korántsem hagyta cserben védencét. Amit mi a becsapódás pillanatában kegyetlenségnek, cserbenhagyásnak hittünk részéről, valójában sajátos gondolkodása volt. Az a fajta kreativitás, mellyel mindig csavar egyet az amúgy túl egyszerű és hétköznapi dolgokon, hogy sokkal érdekesebbé és egyedibbé tegye őket. Ő így válik különlegessé, így vonja magára mindenki figyelmét. Céljai eléréséhez extrém utakat választ, szándékosan távolról közelít hozzájuk, olykor az ellenkező irányba indul, csak hogy csőbe húzzon mindenkit, és aztán annál nagyobb káprázatot okozzon a végeredménnyel. Spa igazi művész, kígyózó kanyarjai, nagy szintkülönbségei, változatos időjárása teszik őt bohókássá és figyelemre méltóvá, s műveit is igyekszik saját arcára formálni. Az egyszerűség távol áll tőle, azok ide-odacikázások, a hullámvasutazás, a borúk és derűk, melyek jellemzik, éppen ezért műveinek, versenyeinek is sajátjai egyben.
Utólag már tudjuk: azzal, hogy Schumi rutinnal, könnyedén kezelte a dolgot, lényegében azt is bizonyította (előre), hogy akkor és ott minden megvan benne ahhoz, ami a majdani valódi meglepetéshez kell. Spa az előzetes ajándékokkal csupán megjátszotta magát, elterelte a figyelmet a valódi ajándékáról, mely egy esély volt a németnek – mégpedig arra, hogy gyenge technikája és korlátozott lehetőségei ellenére is emlékezetessé tehesse az évfordulós versenyét. Ráadásul a pályán, nem csupán azon kívül!
 |
| Ilyen a szép ünnep?! A kerék repült, Schumacher és időmérős reményei pedig egyszerre szálltak el vele |
A rutin diadala
Végy egy rossz rajthelyet, majd küzd föl magad az élmezőnybe! – valahogy így hangzik a feltűnéskeltés egyik legtutibb receptje. Márpedig a figyelemfelkeltés nagymestere, Spa ez alapján főzte ki a mostani versenyét, igazolva, hogy nemcsak dögös istennő, de a konyhában is jól mozog. Ráadásul ha szeret valakit, különösen odaadó a maga módján. Ehhez viszont a szeretett személynek hatalmas türelemre van szüksége irányában, még akkor is, ha ő éppen a veséjét rugdossa. Utólag úgyis kiderül, hogy azt is szeretetből tette… Harmónia – ez a kulcsa e nő kezelésének, s csak ez teheti sikeressé a férfit is, aki együtt akar élni vele.
Márpedig Schumacher esetében már szombaton egyértelmű volt, hogy benne megvan az a fajta higgadtság és lazaság, amely Spában – mint utólag kiderült – jó szereplése legfőbb összetevője volt. Hogy az utolsó helyről rajtolt, esetében két pozitívumot is magával hozott: 1. minden mindegy alapon, bátran kockáztathatott, ahogy tette azt anno 2006-os utolsó versenyén (az eredmény ismert…); 2. megnövelte benne az ünnep miatt amúgy is fokozott bizonyítási vágyat, mely kitűnő ellenszer az indiszponáltság elkerülésére, ami komoly tét nélkül olykor jellemzi őt. E kettő kombinációja márpedig ígéretesnek tűnt.
Schumacher úgy vágott neki a versenynek, ahogy a szombati kudarcot lezárta: higgadtságából a piros lámpák kialvása sem zökkentette ki. S jóllehet, ez tőle szokatlanul lassú rajtot eredményezett, az első kanyarban történteket látva, fölfedezhető volt ebben némi tudatosság. Hogy Schumi kényelmes indulásával engedte elhúzni a két Hispaniát, lényegében annak eredménye volt, hogy ki akart maradni az olyasfajta keveredésekből, amilyet aztán Bruno Senna elő is idézett. Megfontolt visszafogottságával Schumacher lényegében elegendő teret/időt nyert magának arra, hogy a La Source kanyarban kialakult tömegnyomort lazán és okosan kerülje ki – egy csapásra hét helyet javítva ezzel. Aztán meg további egyet az Eau Rouge felé vezető egyenesben, ahol a repkedő törmelékek közt átvágva előzte meg az egyik Hispaniát; majd kettőt a domb tetején, az egymással viaskodó Virginek megelőzésével (naná, hogy egyszerre); végül pedig a szárnyaszegett Senna lehagyásával még egyet. S bár való igaz, a bukótérben darabokra hulló, valamint másodpercekkel lassabb kocsikat megelőzni önmagában nem nagy kunszt, de olyan gyorsasággal és higgadtsággal reagálni a hirtelen adódó helyzetekre, sőt, előre számítani a káoszra, már annál nagyobb! Schumacher megmutatta, miként kell kezelni a forgalmat, és hogy lehet a lehető leggyorsabban túljutni rajra. Úgy kerülgette az össze-visszakavarodott kocsikat, mintha azok a pálya állandó részei lennének. Nem kérdés, első köre a rutin mesteri alkotása volt.
Ezt követően aztán jött még egy előzés a Kemmel egyenesben (akkor még DRS nélkül) Paul DiResta ellenében: Schumi szélárnyékot fogott, kibújt, majd éppen csak meg tudott állni a Les Combes előtt – melynek balosát így is kénytelen volt levágni…
 |
| Kivárás. Schumacher a piros lámpák elalvását és a mezőny egymásnak esését is higgadtan várta. Az eredmény: 19 helyes előrelépés! |
A pozíciónyerés időszakát a 4. körben a merész stratégia pillanatai követték. Schumacher a keményebb keveréken rajtolt tudniillik, mely jó egy-másfél másodperccel volt lassabb a lágyabbiknál, s ezáltal nem kívánatossá degradálódott a futamon. A Schumi- és Button-féle taktika lényege az volt, hogy a lehető legrövidebbre nyirbálták a vele eltöltött időt, hogy aztán a lehető leggyorsabbak lehessenek a verseny további részében a lágyakon. Az elgondolás egyfelől a komoly előrelépés egyetlen esélye volt, másfelől viszont kockázatos az esetlegesen túl hosszúra nyúló lágygumis etapok, vagy az azok elkerülésére beiktatott pluszkiállás miatt: előbbinél a gumikopás, utóbbinál maga a kiállás okoz időveszteséget.
A szombati vereség után persze nem teketóriázhattak Michaelék: veszítenivalójuk nem volt. A szervizeléssel Schumi amúgy megelőzte Buttont, ugyanakkor a 11.-ről átmenetileg visszacsúszott a 17. helyre (amely a két Hispánia gyors megelőzésével aztán a 15.-re módosult). A német ezután lendült igazán bele: légüres térbe került, s a más taktikán lévő Maldonado nyolc másodperces előnyét 6 kör alatt sikerült eltűntetnie, hogy aztán a La Source-ban (12. kör) ki is fékezze a venezuelait. A következő áldozat Barrichello lehetett volna, ám ekkor jött a biztonsági autó. Mégpedig kapóra, ugyanis ez alkalmat adott Schumachernek taktikája veszélyeinek kiküszöbölésére. Az előzetesen kockázatosnak tűnő korai első csere kifizetődni látszott: az SLS megjelenésével lerövidült az aktuális szettel teljesítendő körök száma, az ehhez szükséges pluszkiállás beiktatása viszont komoly hátrány nélkül kivitelezhető lett. A kényszerszünet ritmusa is tökéletesen jött ki: Schumi ekkor 9. körét teljesítette azzal a garnitúrával, vagyis éppen annyit ment vele, amennyit csapattársa az első kiállása előtt. A csere tehát hamarosan amúgy is esedékes lett volna, tehát a kockázatvállaló Schumit igencsak segítette a szerencse. Akárcsak pénteken az első edzésen.
Spa istenasszony óvó tekintete a háttérben figyelt…
 |
| Peter Bonnington (balra) és Jock Clear - kockázatos taktikájuk végül jól sült el, az új versenymérnök jól vizsgázott |
Hiába, a rutin!
A versenyen ezt követően lényegében egyetlen kérdés maradt: az utolsó kiálláskor veszítendő időt vajon miként fogja kompenzálni a friss lágy szett gumik tempófölénye. Nos, a válasz hamar érkezett: Schumacher kiállását követően könnyedén érte utol, majd előzte meg az Adrian Sutilt, majd rohamléptekkel közelített az ekkor már kemény gumikkal küzdő Rosberg felé. Hogy utoléri, nem volt kérdés – egy másodperccel jobb körökre volt képes ekkor. Ám tempófölényét, valamint a DRS-zóna hatékonyságát látva az sem, hogy meg tudja-e őt előzni. Még akkor sem, ha gumijai összecsapásuk idejére kissé „hanyatlani” kezdtek. A pillanat aztán a 42. körben érkezett el: Schumacher kihasználta az előttük haladó Virgint, s kellő közelségbe került csapattársához a La Source-ot követően. Az előzés aztán a DRS miatt már-már túlságosan is könnyen ment – amit a két Mercedeses eddigi házi csatáira visszagondolva igencsak bánhatunk… Ugyanakkor Schumacher ezzel az 5. helyre tornázta fel magát a 24-ről. Még soha senki nem javított ezen a pályán 19 helyet, vagyis a „hétszeres” neve mellé a hétvégén még egy rekord került. (Na jó, nem éppen 91 győzelem, de manapság ennyire futja…)
 |
| "Mázlid, Öreg, hogy nem volt benzinem, különben... nos, akkor is lehagytál volna..." |
A „húszéveseké” a világ
A némettel mostanában amúgy igen kritikus Eddie Jordan a futamot követően úgy nyilatkozott, szerinte a spái volt Schumacher eddigi legjobb versenye a visszatérése óta. Ha a puszta számokat nézzük, nehezen vitatkozhatunk az írrel. Ha viszont magát a versenyzést, már annál inkább (és ezzel nem a belga hétvégét igyekszünk leértékelni). Tudniillik Schumacher Spában nem tett mást, mint amit az elmúlt pár futam közül jó néhányon (Silverstone, Nürburgring): remek tempót diktálva, ritmusosan és agresszíven vezetett. Csak ezúttal végre a teljes versenyen és elkerülhető hibák nélkül!
No meg jókora szerencsével (már igencsak ráfért!), s éppen ezért a mostani verseny talán nem érhet fel a Montrealban látotthoz. Ugyanakkor mégis kiemelkedő teljesítménynek számít – mégpedig amiatt, ahogyan megszületett. A spái 19 helyes előreugrás ugyanis a rutin és a hidegvér diadala volt. Az észé és a helyzetfelismerésé, melyekkel a dolgok kedvező alakulását Michael képes a lehető legjobban kihasználni. „A tapasztalat mindig segít a hasonló helyzetekben, ez nem kérdés. Mindenekelőtt a végén volt igazán fontos a hidegvér megőrzése és a megfelelő pillanat kivárása.” – emelte ki a verseny után a kerpeni is e tényezők fontosságát. Azokét, melyek már a szombati ütközést követően előrevitték őt, lehetővé téve számára a vasárnap emlékezetessé tételét, s melyek a hátrányból is előnyt kovácsolták számára. Más talán már szombaton föladta volna. Talán éppen amiatt keveredett volna bele valamelyik ütközésbe, mert frusztrálta az előző nap elszalasztott lehetősége. De Schumi ezúttal nem így tett.
Belgiumi szerencséje lényegében abból állt, hogy meglévő erényei itt végre a megfelelő közegbe kerültek, ahol ki is domborodtak, eredményességre vezettek. Spa leleplezte magát: valójában ez volt az igazi meglepetése a „hétszeres” számára. Talán a szombati eset csak amolyan teszt volt részéről, hogy megtudja, kedvence érdemes-e ajándékára, megvan-e benne mindaz, ami e meglepetés „beváltásához” szükséges. Merthogy ünnepi gesztusának lényege az volt, hogy valójában nem ajándékot, csupán egy esélyt adott a bajnoknak. Nem jó pozíciót, hanem a lehetőséget egy jó pozíció megszerzésére. Megteremtette számára a körülményeket a sikeres ünnepléshez, ám hogy az valóban sikeres és ünnepi legyen, az már csakis Schumacheren állt. Megtehette volna azt is, amit pénteken: megajándékozhatta volna egy dobogóval is (pl. ha a második helyért küzdő hármas közül ketten összeakadnak, Schumi meg előrelép), ugyanakkor pontosan tudta, hogy ez a fajta alamizsna nem lenne olyan méltó a húsz év megünnepléséhez, mivel Schumacher dicsősége helyett csupán szerencséjét hirdetné.
 |
| A sapka új, a mosoly elégedett - az ünnep pedig emlékezetes lett |
Így viszont a meglepetést közös erővel alkották meg. Spa istennő többszörösen megcsavart furfangja utólag lepleződött le: ha Schumit engedi kvalifikálni, talán elér egy szokásos rajthelyet, talán a változó körülmények miatt egy annál is jobbat; talán egy jó rajttal ő is vezet két kört, talán csak jó helyen áll a verseny elején, ám az erőviszonyokon ez mit sem változtatott volna, s a végén úgyis jött volna a visszaesés. Ezen a futamon a legjobb elérhető hely az 5. volt (normál időmérővel is), autója, technikája ennél többet nem enged. Spa viszont kicselezte a körülményeket: bár az árut nem állt módjában jobbá tenni, csodásan csomagolta be azt, s látványos pompával adta át az ünnepeltnek. Lényegében azt érve el, hogy Schumi egy másik, jóval szebb úton ért ugyanazon célba, melynek eredményeként még a pályán, a középmezőnyben is kivívhatta magának a főszerepet. Valahogy úgy, ahogyan Spa is tenni szokta: szokatlansággal, váratlan fordulatokkal és a látszat meglepetéserejét kihasználva. Összeillenek, mi tagadás, Schumi és Spa páratlan páros!
Kettejük mágikus kapcsolata az idei Belga Nagydíjon az eddigieknél is szorosabbá vált, a mostani verseny pedig a rekordokkal és újabb emlékezetes pillanatokkal még úgy is bekerült a „Mester” legemlékezetesebbjei közé, hogy amúgy önmagában nem is lehetett volna nagy durranás. Mégis az lett, azzá tették egymásnak: Schumacher emlékezetessé tette az idei Belga Nagydíjat, azzal, hogy remekül versenyzett; Spa pedig Schumi ünnepét, azzal, hogy méltóságot adott a németnek, mert az ölébe hullt edzéselsőségeken és pozíciókon túl, saját maga által kivívott pozíciókat is nyerhetett, küzdhetett, játszhatott és csillogtathatta legfőbb erényeit. Így vált páratlanná kettejük huszadik évfordulója is.
A harmónia végül újra helyreállt. Spa-Francorchamps, ez a szeszélyes és titokzatos nő ismét felültette az emberi érzéseket sajátos hullámvasútjára, melyek az Eau Rouge-éhoz hasonló mélységek és magasságok rémisztő egymásutániságával igazán feledhetetlen élményként égtek bele mindannyiunk emlékezetébe. Így téve rendet ismét a maga által teremtett végletek és kaotikusság tengerében. Most már tudjuk, vitába szállni Vele nem lehet: a végeredmény ismét Őt igazolta. Ezért szeretjük oly fáradhatatlan csodálattal.
 |
| Egyszer fent, másszor lent. A spái hullámvasutazás - éppen az ünnepelt húsz év rutinjának hála - végül a csúcson ért véget. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése