Egy levél a távolból...

Olykor talán túlságosan alábecsüljük magunkat, holott sosem volna szabad!

Itt van például az a bizonyos megkopottnak vélt némettudás… Pár hete levelet kellett írnom Svájcba. Márpedig ha ezt magyarul teszem, viszonylag kevés eséllyel érek célt… Nem volt hát menekvés, elő kellett vennem jó ideje csak F1-es cikkek olvasására használt német nyelvtudásomat és megfogalmazni azt a bizonyos levelet, lehetőleg olyan minőségben, hogy a címzett olvasás közben ne nézzen alulkvalifikált írástudatlannak, és azt is pontosan megértse, mit akarok neki mondani.

A levél előbb magyarul készült el, aztán pedig jött a fordítás. Könnyebben ment, mint gondoltam, ám nyelvtudásommal kapcsolatos önbizalmamról minden elmond, hogy a kész változatot elsőként nem az eredeti címzettnek, hanem egy német nyelvtanárnak küldtem el átnézésre – azzal a felvezetéssel, hogy levelem nyilvánvalóan hemzseg a nyelvhelyességi és nyelvtani hibáktól, de tartalma talán érthető.

A válasz hamar megérkezett: „Gratulálok, nagyon jó ez a levél, csupán pár hibát találtam benne!” Hoppá, talán mégsem koptak meg azok az éveken át tanult németleckék odafent?

Mielőtt a Kedves Olvasó azt gondolná, magam fényezésére szánom mostani bejegyzésem, gyorsan leírom e leveles történetem tanulságát: az ember olykor a csak álomnak vélt célokat is képes elérni azzal, hogy nem ijed meg az első nehézségektől, s töretlenül bízik, sőt vágyja annak megvalósulását. Ez a fajta makacsság ugyanis útközben olyan dolgokra ébreszti majd rá őt, amikről előtte szintén nem gondolta volna, hogy van realitása és képes lenne rá. Ezek olykor szívmelengetően nagy felismerések – máskor meg csupán kellemes apróságok.

Mint például megfelelően megírni egy német levelet Svájcba.

Amikor e sorok írója kitalálta, hogy blogsorozatot indít kedvenc versenyzője, Michael Schumacher visszatéréséről, tulajdonképpen csak azt tette, amit odabentről folyamatosan hallott: ezt így kell tenned. Nem volt indok, csak motiváció (Ahogy az az érzéseknél lenni szokott.) Szeretett írni, szerette az F1-et és szerette Schumachert is – miért ne kapcsolhatná össze ilyen formában a három dolgot?

Megtette, s ennek eredménye immáron három éve tart. Egy kis eldugott belső fórumról indult, aztán saját bloggá vált, mígnem egy színvonalas és népszerű blog, az Ideális Ív föl nem fedezte magának. Nem várt, mégis lélekmelengető sikerek, melyekre csak be nem vallott álmokban mert gondolni, s melyeket nem tervezett, csupán jöttek maguktól.

Akárcsak a válasz Svájcba írt levelemre. 2012. március 3-a volt, éppen a tesztidőket bújhattam, így csak két nappal később, véletlenül vettem észre e-mail-fiókom tetején. Már lemondtam róla, hisz levelem elküldése óta majd’ három hét telt el, válasz viszont sehol. Pedig nem bíztam semmit a véletlenre: ott volt ugye a német nyelvtanár, és mivel a postázás éppen 13-án történt, teljesen biztos volt a siker…

Hát nem! – hittem legalábbis egészen a mai napig. Aztán egykedvű monotóniámból, melyet a felhasználónév–jelszó páros bepötyögése jelentett azonnal villámcsapásként ébresztettek a következő sorok:

"Nagyon mély benyomást tett rám Michael magyar szurkolóközösségének a hűsége és szenvedélye, és tudom, hogy Michael nagyon örül ennek. A Ti támogatásotok energiát ad neki, büszkévé teszi őt és erőt kölcsönöz számára a nehéz pillanatokban is. Az akciótok gigantikus, és reméljük, hogy Michaellel még sok szép pillanatot ünnepelhettek együtt. Michael nevében szeretném nektek szívélyes köszönetemet kifejezni ezért a csodálatos gesztusért!

Baráti üdvözlettel: Sabine Kehm"

A címzett tehát Kehm kisasszony volt, akit Michael Schumacher menedzsereként kerestem fel, egy merész ötletem támogatása miatt. Valami olyasmi hozzáállással, ahogyan anno sorozatomat, majd most németnyelvű levelemet indítottam útjára: egy szenvedély szülte álommal, de a realitás kétkedő szkepticizmusával. És most a némettanár után (akinek ezúton is köszönöm segítségét!) maga Sabine Kehm is rám cáfolt – holott korábban álmomban sem hittem, hogy egyáltalán beszélni fogok vele valaha is…

S hogy ő miről beszél? Mi ez az akció s mit köszön meg a hazai Schumi-szurkolóknak? Nos, azt a levelet, melyet hamarosan Ti, rajongók fogtok megírni az F1 hétszeres bajnokának, tele a 2012-es szezonra vonatkozó jókívánsággal – mégpedig itt, A Császár útja blogon, valamint a Mercedes AMG Klub oldalán keresztül!

Az akciót jómagam találtam ki, ám mindaddig egy percig sem gondoltam többnek puszta álomnál, amíg meg nem valósult. Most viszont valósággá vált – mit ne mondjak, kellemes valósággá!

Mindig hittem a rajongói támogatás erejében, a szurkolás nemességében, és ezen hitem a mai nappal még erősebbé vált. Látom ugyanis, hogy a zászlólengetés, az üdvrivalgás és dudaszó akkor is célt ér, mikor a címzett egyéb elfoglaltságai miatt – legyen az egy F1-es autó vagy egy F1-es legenda menedzsmentjének vezetése –látszólag nem reagál rá.

Ezért kell nekünk végigvinni mostani kezdeményezésünket is, hogy annak színvonala és mérete valóban kiérdemelje Sabine Kehm kedves dicsérő szavait, s hogy elég erős legyen ahhoz, hogy Schumit újra a sikerek felé terelje.

Hogy ez nem rajtunk szurkolókon múlik? Ó, dehogynem! Hisz olykor talán túlságosan is alábecsüljük magunkat – holott sosem volna szabad! Az akarat és a célokban való hit ereje ugyanis sokkal-sokkal nagyobb, mint gondolnánk!

Ezt most Ti is megmutathatjátok, és reméljük meg is mutatjátok!

Üzenni ezen bejegyzés alatt is lehet (regszitráció nélkül is!)