Versenyképes teljesítmény pénteken és szombaton, dobogós álmok, aztán zuhanás a mélybe. Körülbelül így lehet összefoglalni a Mercedes idei két versenyhétvégéjének alakulását. A szélsőségek között tátongó űrrel igencsak nehéz mit kezdeni – szemmel láthatóan a csapatnak is. Vajon miért nem látszik szemernyi esélye sem a Schumacher–Rosberg párosnak arra, hogy legalább az előzetes várakozásoknak megfelelő eredményeket érjenek el? Vajon miért kell vért izzadniuk még az egyetlen pontot érő 10. helyért is, ha a józanész autójukat ennél sokkal többre hivatottnak látja? Vajon hogy lesz ebből valaha is dobogó?
Ha pusztán a papírformát és a realitást néznénk, a Mercedesnek valahol a McLaren és a Red Bull mögött kellene ádáz csatát vívnia a Lotus–Sauber–Alonso trióval; ha pedig éppen úgy alakulnának a körülmények, hogy az élmezőny kicsit meginog, nekik készenlétben állva azonnal le kellene csapniuk a kínálkozó lehetőségre, és meglepetés dobogókat, sőt győzelmeket kellene szerezniük.
Nos, a Maláj Nagydíj pontosan így alakult, ám ahelyett, hogy a Mercedes lecsapott volna a kínálkozó lehetőségre, maga is a nagycsapatokkal hullt alá az esélytelenség szakadékában. Helyettük pedig a Ferrari és a Sauber villogott, úszkálva a „kis esély–nagy meglepetés” történet főszereplőit elöntő elismerés-áradatban. No meg a trópusi esőben, amely rendre a hozzájuk hasonló „kicsiknek” jelent igazán nagy esélyt. A káosz, a taktikai bizonytalankodás, valamint a vizes pálya ugyanis sok esetben elfedi a normál körülmények közt meglévő hiányosságokat, hátrányokat – kihangsúlyozva egy-egy gyengébb csapat erényeit, előnyeit, melyek esetenként akár győzelmet is érhetnek.
Másként fogalmazva, az új körülmények új leosztást is jelenthetnek az erőviszonyok terén. Éppen ezért érthetetlen és kimondottan elkeserítő, hogy a Mercedesnek az ilyen újraosztásoknál is rendre csak a rossz, értéktelen lapok jutnak… Ez tudniillik annak jele, hogy a csapat számára nincsen egyetlen terület sem, amelyen igazán kiemelkedőt tudna nyújtani, és így a változó körülmények nem elpalástolják, sokkal inkább felnagyítják a gyengeségeket, amik mellett egy-egy jó rajthely vagy taktikai húzás is eltörpül.
Hogy egy a mostanihoz hasonló káoszban minek kéne történnie a Schumiékkal, a Ferrari vagy a Sauber példája tökéletesen megmutatta. Vajon miért van az, hogy egy a Mercedesnél gyengébb esélyekkel induló csapat képes futamot nyerni, miközben a németek még a minimálisan elvárhatót sem tudják hozni? Vajon miért tud szárnyalni a Sauber a változó körülmények között, miközben az a nagy esély helyett a német csapatnak inkább még nagyobb hátrányt hoz?
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a válaszhoz, azt kell pontosabban megvizsgálnunk, mit csinálnak másképp az ellenfelek.
 |
| A vizes pálya ezúttal nem segítette a Mercedest a jó eredmény eléréséhez, sokkal inkább mélyrepülésükben játszott fontos szerepet |
Még mindig a gumik
A Ferrari titka kevésbé összetett: egyszerűen vak szerencsének is hívhatjuk. Idei autójuk köztudottan nagyon érzékeny, csupán egy nagyon szűk sávban képes jó teljesítményre. A maláj eső pedig éppen a kezükre játszott. Szepangban tudniillik az előző versenyből okulva a csapat olyan óvatos beállításokat volt kénytelen választani, amelyekkel csökkenteni tudták a gumikopás mértékét, ám ami valamelyest visszafogta teljesítményüket. Egész hétvégén magasabb szárnyállással mentek, aminek hátrányát az egyenesekben mért alacsony végsebesség mutatta, előnyét pedig a gyors kanyarokból álló középső szektorban futott versenyképes részidejük. A csapat végig kényszerpályán mozgott, valójában nem sok esélyük volt arra, hogy beleszóljanak az élmezőny küzdelmébe. Csakhogy jött a maláj eső, amely nemhogy lenullázta meglévő hátrányukat, de kifejezetten a gyengeségük miatt választott beállításoknak kedvezett. A szokottnál is lágyabbra hangolt futómű például kimondottan jól jött a vizes pályán, és mivel ráadásként eközben Alonso összes valódi ellenfele – így vagy úgy – hátraesett, a spanyol be is húzta a győzelmet. Mázli volt a javából, nem kérdés, ugyanakkor ehhez az eredményhez egy stabilan működő autó és csapat is kellett, amely élni tudott a kínálkozó lehetőséggel.
A Mercedes ilyen szempontból kimondottan hátrányos helyzetben volt. Már a rajtnál is látszott, hogy a W03-nak mennyire nem ízlik majd a vizes aszfalt – mind Schumi, mind Rosberg gyengén és bizonytalanul indult. S bár ez a rajtelektronika helytelen hangolása miatt is lehetett, a bizonytalan első körök, azt mutatták, a csapat által választott útnak koránt sem kedveznek a körülmények. Autójukat száraz pályára készítették elő, a helyzet változása pedig szemmel láthatóan túl sok volt a kocsinak: a pénteken még tűrhetően és kiszámíthatóan muzsikáló W03 vasárnapra kiismerhetetlenné vált.
Persze ha megnézzük, mitől szárnyalt a Sauber, azt is megérthetjük, mitől szenvedett ennyire a Mercedes.
Sergio Pereznek tulajdonképpen meg kellett volna nyernie ezt a versenyt. Azon túl ugyanis, hogy kimondottan gyors volt, a mezőnyből ő nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb, legkövetkezetesebb teljesítményt is. Ennek kulcsa pedig egyértelműen autója gumikezelése volt. Az a terület, amelyen a Mercedes eddig igencsak küszködik idén (is). Ausztráliában Nico a hátsó gumik gyors kopása miatt végigszenvedte a versenyt, miközben még a Williams is erősebb tempóra volt képes, Szepangban pedig hiába dolgoztak intenzíven a megoldáson pénteken, vasárnap a várthoz képest teljesen más viszonyok fogadták őket, s ez a változás keresztül húzta számításukat.
A részletes elemzésekből kiderül, a csapat számára valójában nem is a gumik kopása jelentette és jelenti az igazi problémát (e téren semmivel sem állnak rosszabbul mondjuk a McLarennél!), sokkal inkább maga a gumihasználat. Ezt Ross Brawn is megerősítette versenyt követő nyilatkozatában: „Az autónk kissé rejtélyes. A bíztató időmérő és sokbenzines pénteki etapok után a versenyen nehézséget okozott a gumik munkára bírása. Azok ugyanis csak egy kis sávban működtek, és ezt nem tapasztaltuk ki teljesen. Nem gondolom, hogy túlzottan igénybe vesszük a gumikat. Egyszerűen csak nem jól használjuk őket. Hogy a kocsival előre tudjunk lépni, ezt a problémát meg kell oldanunk.”
Brawn lényegében mindent elmondott. A Pirelli változtatása miatt idén alaposan megváltoztak a gumik használatánál fontos tényezők is. Míg tavaly a gumikímélő autó sok esetben inkább hátrányt jelentett a gyorsasággal szemben, addig idén a mérleg nyelve előbbi felé billen. Malajziában legalábbis mindenképpen így volt. Míg ugyanis Melbourne-ben a leggyorsabb McLaren úgy is győzni tudott, hogy jobban fogyasztotta a gumikat a kelleténél, itt ezen hátránya erősen kidomborodott. A Sauber pedig aratott.
Lehet tehát, hogy az idei Pirellik „igénye” alaposan megváltozott, egyúttal az is világos, hogy bizonyos csapatok számára nehézséget okoz ezen igények kielégítése. Mert bár mondhatjuk, hogy a svájci gárda idén beletrafált, s a gumikat szinte az ő autójukra találták ki, az is nyilvánvaló, hogy a Mercedes az átlagosnál is érzékenyebb e téren. Ez két dologban nyilvánul meg: 1. autójuk a többiekénél is szűkebb tartományban képes csak jól használni a gumikat; 2. a W03 kimondottan rosszul reagál a hűvösebb körülményekre, illetve egyáltalán a körülmények nagyobb fokú váratlan változásaira. Ha megnézzük a Maláj Nagydíj egyes etapjait, mindkét tételt alátámaszthatjuk. Az esős körülmények miatt a csapatok három gumitípust is használhattak, ami remek vizsgának bizonyult. A Mercedes nagyon bizonytalannak tűnt az esős gumikon, az intermediate-eken pedig küszködött. Viszont mihelyt slickekre váltottak, Schumacher tempója és a gumikopás mértéke is kimondottan jónak tűnt. (Nem véletlenül, hiszen egész hétvégén ilyen körülményekre készültek.)
És éppen ez a hatalmas hullámzás a probléma. A csapat pénteken az idénynyitón gyűjtött tapasztalatok alapján igyekezett a versenyre, nehéz kocsira hangolni a W03-at. A nap végén mindenki optimistán nyilatkozott az előrelépésekről, a kopás nem tűnt drasztikusnak, legalábbis nem jobban, mint más csapatoknál. Az alábbi grafikonból látható, hogy Button és Schumacher 2. szabadedzésen teljesített hosszú etapján a Mercedes még talán valamivel kíméletesebb is volt a Pirellikkel. (Ahogy az is kiderül, hogy a McLaren jelenleg jóval gyorsabb náluk.)
 |
| Ugyan lehetne jobb is, a Mercedes gumikopása koránt sem olyan rossz, mint amilyennek az eredmények alapján tűnik. Az igazi problémát inkább a tempó jelenti... |
A pénteki munka eredményessége – még ha az összképből nem is ez látszik – vasárnap is beigazolódott: a Mercedes a száraz pályán, a péntekihez leginkább hasonló körülmények között valóban kiegyensúlyozottan és jól ment a slickeken. De CSAKIS a slickeken, száraz pályán, a pénteki körülmények között! Már Ausztráliában megfigyelhettük a jelenséget, hogy a péntek-szombathoz képest vasárnapra komolyan visszaeső hőmérséklet mennyire megtréfálta a csapatot. S ez Szepangban sem volt másképp: a nem várt eső lehűtötte a pályát, ráadásul a beállítások tisztázásakor használthoz képest más abroncsokkal kellett futniuk, és a W03 egyszerűen nem tolerált ennyi változást. Schumiék a gumihasználat hogyanja terén teljesen eltévedtek, amit mi sem bizonyít jobban, mint Rosberg nyilatkozata: „Az intermediate-eken nehéz volt, a gumik megállás nélkül koptak. Azt hittem, a hátsó kerekeim teljesen a végét járják. Bejöttem a bokszba, lecseréltük a kerekeket, és ismét kimentem. Aztán mondták, hogy a gumik úgy néznek ki, mintha újak lennének. Ez nem lehetséges, hisz megállás nélkül csúszkáltam rajtuk!” Ha valaki ennyire nincs tisztában azzal, mi és miért történik, ott valóban hatalmas a baj… És ez nem Rosberg, hanem a csapat kritikája! A Mercedes autója úgy fest, még mindig egy túlérzékeny mimóza, aki túlzottan merev ahhoz, hogy megfelelően helyt álljon a rugalmasságot igénylő változó körülmények között, s aki továbbra is csak egy nagyon behatárolt sávban képes jól teljesíteni.
Megvizsgálva az egyes etapokon és gumikeverékeken futott átlag köridőket, a Mercedes az utolsó, száraz pályán futott részben valóban jóval közelebb került az élmezőnyhöz. (ld. még a két etapot szemléltető grafikonokat)
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a Sauber sikerének éppen az volt a titka, hogy minden egyes keveréken gyors és következetes tudott lenni, valamint hogy a Red Bull vagy a McLaren visszaesését részben a köztes abroncsokon való küszködésük okozta, a Mercedes ilyetén kiszámíthatatlansága talán még nagyobb problémának tűnik, mint a túlzott gumikopás.
A csapat szombatról vasárnapra hullámzó teljesítménye kapcsán tapasztalható látszólagos ellentmondás tehát nem rejtély, eredendően a gumikezelésből származik, vagyis nagyon is bele van kódolva az autóba.
 |
| A Mercedes tempója nedves pályán igencsak elmaradt a vetélytársakétól. Schumachernek még így is sikerült minimalizálni a károkat. Míg csapattársa a köridők első hanyatlása után kerékcserére ment, ő kint maradt, helyre rakta a gumikat, és onnantól kezdve viszonylag kiegyensúlyozott tempót futott - ellentétben Nicóval. Mindebből jól látszik, hogy a problémát nem a kopás, hanem a használat módja jelentette. |
 |
| Az Ezüstnyilak száraz pályán jóval közelebb kerültek az élmezőny tempójához, ami a pénteken elvégzett munka eredményességét igazolja. A W03 láthatóan hasonló tempóra képes, mint a Ferrari, a Lotus sebessége viszont kissé aggasztó lehet a németek számára... |
Az elszalasztott lehetőségek
A Mercedes szűk működési sávja és nehézkes gumikezelése láthatóan azt eredményezte, hogy a csapat a W03-ban lévő potenciált eddig messze nem aknázta még ki. Ha számszerűsíteni akarunk, akkor azt mondhatnánk, ha a Sauber 100, a Ferrari 120 %-ot hozott ki eddigi versenyeiből, akkor Mercedes csupán úgy 60-70-et… Persze nem volt szerencséjük, ráadásul az első két verseny koránt sem volt normálisnak nevezhető, ugyanakkor éppen utóbbi miatt hatalmas „pazarlás” volt a csapat részéről ilyen gyengén szerepelni rajtuk. Mégpedig három okból is:
1. Nem lesz minden verseny ennyire kaotikus. A McLaren előbb-utóbb meg fog ragadni elöl, akárcsak a Red Bull, és a Mercedes ezzel máris elveszíti annak lehetőségét, hogy a célba is előbb érjenek be náluk. Malajziában erre lett volna módjuk, hiszen Alonsónak és Pereznek is sikerült. Vajon a Mercedesnek mikor lesz újra esélye annak ellenére a két élcsapat elé keveredni, hogy valójában gyengébbek náluk?
Erősebbek ugyanis idén sem igen lesznek, a kocsi továbbra is túl lassú ehhez. A német Auto Motor und Sport nemrég érdekes elemzést tett közzé, melyben külön taglalja, hogy mindegyik csapat, amely – káosszal vagy anélkül – eddig dobogóra esélyes produkcióval rukkolt elő vagy leszorítóerő (gyors kanyarok) vagy tapadás (kigyorsítások, lassú kanyarok) tekintetben erős, illetve vagy a gumik (Sauber, Lotus) vagy a kipufogógázok hatékony használatában (McLaren, Red Bull) jeleskedik. A Mercedes egyikben sem, hisz erejük az egyenesekben rejlik (F–csatorna nélkül is). Ezzel szemben a McLaren a gyors kanyarokban nő a többiek fölé – amit hihetetlen középső szektorukkal igazoltak Szepangban –, akárcsak a Lotus és a Sauber; a Red Bull pedig inkább a tapadással és remek kigyorsításával emelkedik ki. Ebből pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy a Mercedesnek még ma is igen komoly a lemaradása. A végsebességgel továbbra sem lehet az élre kerülni, és bár a W03 valóban jobb a kanyarsebességet tekintve elődeinél, és a tavalyi két másodperces lemaradást is alaposan lecsökkentették, az a maradék majd’ egy másodperc ledolgozhatatlan egy szezon alatt, pusztán hatékony fejlesztésekkel. Már csak ezért is számít kihagyhatatlannak a nagyok minden egyes botlása. De ők eddig elszalasztották a lehetőséget.
2. Nem tudni, Brawnék meddig élvezhetik az F–csatorna előnyeit. Ha betiltják, legfőbb fegyverük is elvész, ha engedélyezik, a többiek lemásolják a rendszert, s a mostani előnyük már csak csökkenni fog. Vagyis legtöbbet most, év elején nyerhetnék vele… amennyiben bármilyen előnyt ki tudnának csikarni a jó rajthelyekből.
3. A csapat legfőbb ellenfele idén is a Lotus és a Ferrari, akik már most jobban állnak náluk, annak ellenére, hogy nekik sem zavartalan még az életük. Előbbi csapatnak eddig még egyetlen tiszta hétvégéje sem volt, Malajziában így is közel voltak ahhoz, hogy már az időmérőn megverjék az Ezüstnyilakat. Grosjean már megtette ezt Melbourne-ben, és csak a Mercedes szerencséjén múlt eddig, hogy a két csapat valódi megmérettetésére még mindig nem került sor. Az igazság pillanata elkerülhetetlenül el fog jönni, amiből ki fog derülni, hogy a Lotus jelenleg máris megelőzte őket. Előbb-utóbb összejön majd egy jó időmérő Kiminek, amikor büntetést sem kap; és Grosjean sem fog mindig kiesni, ráadásul a németek legfőbb fegyvere (a végsebesség) a Lotus ellen éri a legkevesebbet (az egyenesekben, a fekete kocsik már most is csak kevéssel maradtak el a Mercedesektől – F–csatorna nélkül!); gumikezelésben és versenytempóban, valamint a gyors kanyarokban viszont máris ők vannak előrébb. Vagyis a Brawnék által kitűzött célért, a konstruktőri 3. helyért folyó versenyben a Mercedes már most lépéshátrányban van…
És arról még nem is beszéltünk mi lesz, ha a Ferrari is végre magára talál… A Scuderia Spanyolországra új autóval érkezik, s mivel egyelőre rengeteg gonddal küzdenek, a fejlődésre is nagyobb a terük. Az olaszok ráadásul már eddig is szemmagasságban voltak a Mercedesszel (Alonso szárazgumis etapjának átlaga szinte megegyezik Schumacherével), vajon mi lesz, ha az F2012 végre működni fog?
 |
| Schumi szombaton 3. helye ellenére sem repesett a boldogságtól, pontosan tudta ugyanis, hogy másnap jóval nehezebb dolga lesz. De hogy ennyire, azt talán maga sem gondolta volna... |
Vitorlák, hullámok, Tom Hanks – avagy egy harmadik rajthely üzenete…
Vajon ennyi borúlátást és negatív élményt követően mibe kapaszkodhatna egy Mercedes- és Schumi-rajongó? Nos, talán éppen Schumacherbe! Igen, az öreg valóban végigküszködte a versenyt, aminek végén csak szerencsével hullt ölébe idei első pontja. Ráadásul ezúttal pocsékul is rajtolt, amit még fájdalmasabbá tesz, hogy azt a visszatérése óta legjobb pozíciójából tette. Aztán ott volt még az újonc Grosjean is, aki nemes egyszerűséggel taccsra tette őt. Megpördüléséért nem lehet hibáztatni a franciát, ám pökhendi kioktató nyilatkozatáért, melyben az egészért Schumachert tette felelőssé már annál inkább! Mintha a golyó követelne elégtételt az áldozattól, amiért az az útjába állt…
S hogy hol van ezekben a pozitívum? Sehol, azt ugyanis nem az eseményekben kell keresni, hanem a magatartásban, amellyel Schumacher azokat végigélte. Most már valóban nem kérdés, a Hétszeres végleg visszatért! Sok időbe telt, ugyan, de a várakozás megérte.
Egészen pontosan két évig tartott. Azóta vártuk ugyanis a pillanatot, melyben végre újra viszontláthatjuk őt a legjobbak között: az első háromnak fenntartott interjúszobában. Michael végre újra ott ült, mintha az elmúlt években mi sem történt volna, ám látványa valahogy mégis merőben szokatlan volt. Legfőképp a környezet miatt: itt még sosem láthattuk őt együtt Lewis Hamiltonnal – mintha két korszak olvadt volna egybe. Egészen döbbenetes belegondolni, hogy Michaelen kívül ma csupán egyetlen versenyző van jelen a mezőnyben, aki már a XX. században is részt vett az F1-ben. Ráadásul de la Rosa is jó 7 évvel később mutatkozott be nála. Ahogy Schumacher ott ül két fiatal kollégája mellett, lazán és a legkevésbé sem örömujjongva, az ember rádöbben, micsoda hatalmas dolog, hogy még most is a fiatalok között láthatja őt. Ráadásul nem is akárkik között, és nem is akárhol: az első háromban! 43 évesen, egy két versenyzőgenerációval ezelőtti kort képviselve.
Jelleme szinte sugárzik. Hiába szóltak az utóbbi évek a mellette ülőkről, és hiába számít ő még most is az esélytelennek, az ember mégis az ő személyiségét érzi súlyosabbnak. Nem véletlenül. Higgadt visszafogottsága tapasztalatot és a magabiztosságot áraszt, ami miatt lehetetlen másként tekinteni rá, mint mérhetetlen tisztelettel. Bár már évek óta nem járt ilyen magasságokban, most mégsem adja át magát a felhőtlen boldogságnak – nagyon is a földön marad. Eredményét teljesen természetesnek veszi, mivel pontosan tudja, minek köszönheti azt. Tisztában van vele, hogy megfelelő technikával erre már eddig is képes lett volna, ahogy azzal is, a verseny teljesen más lesz majd, végső célját pedig még koránt sem érte el.
De a helyes utat már végre megtalálta hozzá. És ezt nem csupán az időmérőn megszerzett harmadik hely mutatja. Nico Rosberg a verseny 26. körében egyre lassabb autójával a bokszba hajtott új Pirellikért. Egyre lassabb köridői miatt azt hitte, abroncsai teljesen a végét járják. Cserélt, és kiderült, nem a kopással, hanem a nem megfelelő hőmérsékleten történő használattal volt a baj. Schumi nyilván megkapta ezt az információt, s kint maradt. További 12 kört tett meg, köridői egyre kiegyensúlyozottabbak lettek és fokozatosan javultak. Végül jobb átlagot ment, mint csapattársa két garnitúra frissebb gumival. Kapott egy információt, elemzett, tapasztalt, próbálkozott, majd megtalálta a legjobb megoldást a problémára.
Ez egyfelől kitartását és elemzőkészségét, másfelől hatalmas tudását dicséri a gumikról. És nem mellesleg a kapaszkodót jelenti a szurkolónak, s a követendő irányt mutatja a csapatnak arról, miként kell felülemelkedni a gondokon.
Láthattuk, a Mercedes egy-egy időmérős villanással és a bíztatónak tűnő javulással ugyan egyre több és egyre jobb kísérletet tesz arra, hogy áttörjön a célja felé vezető úton folyton szembejövő méretes hullámokon, azok mégis újra meg újra visszasodorják őket a partra, mint Tom Hankset a Számkivetett című filmben. Ezzel szemben Schumacher úgy tűnik, már kiért a nyílt tengerre. Autójában végre jól érzi magát, magabiztos és egyre inkább a kezében érzi az irányítást is. És ezt még a mindig kritikus Niki Lauda is kiemelte nemrég: „Ha Schumacherként visszatérsz három év szünet után, és egy ilyen kritikus autóval harcolsz, akkor egyszerre küzdesz magaddal és a kocsival is. Nem akarod elfogadni, hogy nem megy gyorsabban, és megpróbálsz tettekkel még többet elérni. Ezáltal lassabbá válsz. Michaelnek mindent újra kellett tanulnia, ami a három év alatt megváltozott. Viszont túlságosan konok volt ahhoz, hogy nekilásson ennek, és túlment a határon. Rosberg ismerte ezt a fajta autót, neki valamivel nyugodtabb a vezetési stílusa, mint Michaelnek, és ez ideális volt a kiszámíthatatlan Mercedesnek. Most Schumacher az ő agresszív stílusával újra rá tudja kényszeríteni az akaratát az autóra. Az ugyanis tulajdonképpen segíti ebben. Nico még mindig a tiszta határain autózik, de az egy ilyen kocsival, ami agresszivitást igényel, már nem elég. És ez hibákat generál nála.”
Az osztrák bajnok elég pontosan leírta Schumacher elmúlt két idényének történetét. Valóban, egyre inkább körvonalazódik az a tanulási folyamat, amely során a berozsdásodott Michael fokozatosan megismerte a kihagyás óta eltelt időben történt változások lényegét, azt, mennyiben módosultak az érvényesülés feltételei, valamint mi az, amiben neki kell változtatnia. És ezáltal most egyre inkább úgy tűnik, végre rá/visszatalált a helyes útra. Valahogy úgy, ahogyan a Maláj Nagydíjon tette a köztes gumikkal, amikről csapattársa azt hitte, már teljesen a végét járják…
A Mercedesnek feltehetően idén sem lesz könnyű éve. Főleg nem úgy, hogy céljuk ezúttal a konstruktőri harmadik hely megszerzése. A csapat továbbra is teljesítményének magas hullámaival küzd, a számos hátráltató tényező miatt pedig eddig még nem sikerült az áttörés. Tom Hanksnek a filmben egy vitorlára volt szüksége ahhoz, hogy a parttól elszakadva kijusson az óceánra, s túllépjen korlátain, amik évekig rabságban tartották őt. Talán a Mercedesnek is csak egy vitorla hiányzik a sikerhez, ami a megfelelő időben bevetve megadja számukra azt a pluszlökést, amely a majdnem sikerből végül sikert csinál.
Ez a vitorla Michael Schumacher lehet. A szombati sajtótájékoztatón láthattuk, a benne rejlő erő és kitartás (még mindig) alkalmassá teszi őt e szerepre. A Hétszeres ugyanis már túljutott a maga hullámain, s ez csapata szeme előtt is példaként kell lebegjen.
 |
| Korszakok találkozása: 1991 - 2007 - 2000. Az urak debütálási éve mindent elmond arról, mekkora dolog, hogy Schumi még most is az élmezőny tagja |
FIGYELEM! Aki személyesen üzenni szeretne Schumachernek, az egy hétig még megteheti itt: http://www.mercedes-amg-klub.hu/a-nagy-schumi-level/item/133-a-nagy-schumi-level
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése