Bizonyára sokan szenvedünk a háromhetes szünettől, ráadásul ezt a
hétvégét megint Forma–1 nélkül kellett eltöltsük. Csökkentendő a
benzingőzhiányt, most beülünk időgépünkbe, és a húsvét alkalmából áttekintjük Michael
Schumacher eddigi karrierjének F1-es versenyzéssel eltöltött húsvét
vasárnapjait. Bár a Hétszeres és a húsvéti nyúl viszonyáról nem akarjuk már a
következő történetek előtt levonni a végkövetkeztetést, annyit azért előrebocsátunk:
a listát elnézve, talán nem is olyan nagy kár, hogy most vasárnap is F1 nélkül
maradtunk…
1993, április 11., Európa Nagydíj, Donington Park
Az ifjú tehetség Michael
Schumacher bíztatóan kezdte az évet. Bár az idénynyitó dél-afrikai versenyen
kiesett, előtte nagyot küzdött Ayrton Sennával, a második brazil futamon pedig
megszerezte az évi első dobogóját (3. hely) is. Úgy tűnt, a német a régi nagyok
mellett egyre nagyobb helyet követel magának az F1 színpadán, ráadásul a
Donington Parkban rendezett Európa Nagydíj időmérőjén a harmadik rajtkockát
szerezte meg a két verhetetlennek bizonyuló Williams mögött. Prost és Hill letaglózó
fölényéről mindent elárul, hogy Schumi több, mint másfél másodpercet kapott
tőlük szombaton, így aztán harmadik helye (101 ezreddel Senna előtt) igazán jó
teljesítménynek számított. A másnapi verseny rajtánál vizes pálya fogadta a versenyzőket.
Remek esély a papírforma felborítására – gondolhatták akkor. Ám ez a délután
sajnos nem Michael Schumacher remekléséről szólt. A Benetton tehetsége már a
rajtnál több pozíciót veszített, az első körben egészen a 6. helyre csúszott
vissza, a 22. körben pedig egy vízátfolyáson megcsúszva a pályán és a versenyen
kívülre került. Talán még túl éretlen volt, talán csak peches, ez a húsvét
vasárnap nem alakult kedvezően számára.
1996. április 7., Argentin Nagydíj, Buenos Aires
Immáron kétszeres világbajnokként,
a Ferrari új reménységeként vett részt az 1996-os szezon harmadik versenyén,
ahol az időmérő edzés alapján egy egészen jó eredményre is komoly esélye volt a
gyengécske F310-essel. Szombaton a két Williams közé, a második helyre
kvalifikálta magát, és egy ideig vasárnapi versenye is bíztatóan alakult,
sokáig a második helyen állt. A verseny közepén aztán egyre lassuló tempója
miatt fokozatosan visszaesett. Vetélytársai egyre-másra előzték őt, mígnem a
46. körben a bokszba hajtott és kiszállt autójából. S hogy miért a kiesés? Nos,
egy a sportágban merőben szokatlan szárnyhiba miatt: a Ferrari hátsó szárnyának
felső eleme nemes egyszerűséggel lerepült menet közben, a ponszerzés reménye
pedig a leszorítóerővel együtt veszett el. Schumacher–húsvét: 0–2
1997. március 30., Brazil Nagydíj, Interlagos
Bár az előző két esethez képest
Schumachert ezúttal elkerülte a kiesés, sok öröme ebben a húsvéti versenyben
sem lehetett. A rajtnál remekül lőtt ki a második helyről, előbb bebújt
Villeneuve mellé, s miközben megelőzte őt, ravasz agresszivitással a pálya
szélére tessékelte a Williamsét. Schumi
az élre állt, legfőbb vetélytársa pedig a mezőny végére került. A Ferrari
számára nem is adódhatott volna ennél nagyobb esély a puszta tempót tekintve
Interlagosban messze előttük álló angol csapat legyőzésére. Csakhogy a startnál
kialakult tömegbaleset miatt már a kör végén lendültek a piros zászlók,
semmissé téve Schumi ígéretes helyzetét. És ez alapvetően meghatározta az
újraindított verseny alakulását. Ugyan a német a második rajtnál ismét elment
Villeneuve mellett, ám a meglepetés ereje ezúttal már elszállt: a kanadai
óvatos volt, s mivel tisztában volt kocsija Ferrarihoz képesti tempóelőnyével,
engedett vetélytársának és besorolt mögé a második helyre. A kör végén
Villeneuve könnyedén ment el a vörös kocsi mellett, majd pár körrel később így
tett Berger is. Schumacher tempója egyszerűen kevés volt ezen a délutánon. Egy
meglehetősen unalmas versenyen, átlagos teljesítményt nyújtva csupán az 5.
helyen ért célba – Villeneuve, Berger, az eggyel kevesebb kiállással elé kerülő
Panis valamint Häkkinen mögött.
1998. április 12., Argentin Nagydíj, Buenos Aires
Kakukktojás a húsvétiak között.
Listánk első olyan versenyéről van szó tudniillik, melyen Schumacher-siker
született. Méghozzá nem is akárhogy! Az év harmadik versenyére úgy érkezett a
mezőny, hogy az első két futamot toronymagasan nyerő McLaren–Häkkinen duót képtelenség
lesz legyőzni. Aztán jött ez a bolondos pálya, és az esővel riogató időjárás,
és borult a papírforma. Schumacher az élre tört, ütközött David Coultharddal,
majd pedig csodát tett: a szezonban először nem McLaren nyert egy futamon.
Pazar meglepetésgyőzelmével Michael egyúttal jelezte, legyen bármekkora is egy
csapat fölénye, őt semmilyen vesztettnek tűnő helyzetben nem szabad leírni –
ilyet ugyanis nem ismer.
2000. április 23., Brit Nagydíj, Silverstone
Kicsit talán kilóg a sorból,
mivel igazán flúgosra nem is a vasárnapi verseny, hanem a szombati időmérő
sikeredett. Akkor ugyanis vizes pálya várta a mezőnyt, ami az edzés végére fokozatosan
felszáradt. Schumacher legnagyobb szerencsétlenségére… Míg ugyanis csapattársa,
Barrichello – általános meglepetésre – pole-ra kormányozta Ferrariját, neki
csupán az 5. hely jutott. A verseny aztán ugyancsak haloványra sikeredett:
csapattársát annak korai kicsúszásával majd kiesésével előzte meg, a McLarenek
ellen viszont esélye sem volt. Mivel a szezon addigi három versenyét egyaránt
megnyerte, Schuminak persze nem volt oka szomorkodni: elnézve Häkkinenék
tükörsima kettős győzelmét, a harmadik pozíció kimondottan jó eredmény volt
ezen a hétvégén.
2001. április 15., San Marino Nagydíj, Imola
Meglehetősen peches hétvége,
ahhoz „méltó” befejezéssel… Már a szombat sem ígért sok jót: Schumachernek
korábbi három versenyen látott fölénye tükrében az időmérős 4. hely legalábbis
rossz előjelnek tűnt. És valóban, a német már a rajtnál pozíciót vesztett,
aztán pedig Montoya és Panis is könnyedén ment el mellette. Ezt követően még
Barrichellót is elengedte, majd a 23. körben még látványosabban lelassult.
Bokszkiállása után ugyan még visszatért a 13. helyre, ám a következő forduló
végén szerelői a garázsba tolták: versenye és újabb húsvéti szenvedése a felfüggesztés
törése miatt véget ért, így aznap csak öccse első F1-ben aratott győzelmének
örülhetett.
2002. március 31., Brazil Nagydíj, Interlagos
Egy újabb győzelem. A Ferrari a
2001-es bajnoki autó átépített változatával kezdte ezt a szezont. E döntés az
Ausztrál Nagydíjon kifizetődött: megbízható autójával Schumacher még könnyedén
maga mögé utasította vetélytársait. A Maláj Nagydíj peches forgatókönyve
viszont kissé elfedte azt a tényt, amit Interlagos már nyilvánvalóvá tett: az
F2001 pár verseny alatt elavult, a vetélytársak pedig egyre inkább ott loholtak
a nyomában. A dél-amerikai forróság ráadásul kimondottan a Michelin-es
Williamsek kezére játszott, így aztán Montoya meg is csípte a pole-t. A
trónfosztás már az ajtón kopogtatott – legalábbis minden jel erre utalt. Aztán
a másnapi verseny mégis rácáfolt erre. Schumi kiváló rajttal és kellő
agresszivitással ugrott az élre már a rajtnál, mely kulcsfontosságú momentum
volt, mivel Brawnék az egyszer cserélő Williamsekhez képest egy pluszkiállást
beiktatva igyekeztek kicselezni ellenfeleiket. Akik közül Montoya első körös
sárkányeregetése miatt csak Ralf jelentett aztán valódi veszélyt, ő viszont
stabilan: bár a Williams az egész verseny során gyorsabbnak tűnt, mégsem tudta
legyőzni Schumit. Pedig nem sokon múlt. Michaelt a futam utolsó harmadában
ugyanis végig ott kísérte öccse, Ralf. A parázs, határokat feszegető hajsza
végén aztán a bátyó örülhetett. Meg is tette, elvégre pontosan tisztában volt
azzal, milyen kevésen múlt, hogy győzelem helyett kudarccal távozzon
Brazíliából.
2003. április 20., San Marino Nagydíj, Imola
Schumi életének talán legnehezebb
futama, karrierjének egyik legnagyobb győzelme. Maga a verseny persze nem
feltétlenül volt különleges (lényegében sima győzelem volt), a háttérben
történtek viszont annál inkább. A Schumacher fivérek egy nappal korábban
veszítették el édesanyjukat, ám a másnapi versenyen ennek ellenére is a
rajtrácsra álltak. Míg a 62 kör száguldás során Michael a pályán az erejét
mutatta meg azzal, hogy ellentmondást nem tűrve győzött le mindenkit, a futam
végeztével egy összetört, erőtlen és elkeseredett ember szállt ki az autóból.
Mindez megmutatta, mekkora különbség lehet egy ember két arca között, attól függően,
versenyzőként ül-e a volán mögött, vagy emberként sétál-e közöttünk. Schumacher
e két szerepének tökéletes elkülönítésével szemléltette, mitől emelkedett
kortársai fölé, mérhetetlen
profizmusáról és elhivatottságáról tett tanúbizonyságot ezen a húsvét
vasárnapon, mely győzelme ellenére listánk fekete oldalát gyarapítja.
2010. április 4., Maláj Nagydíj, Szepang
Schumi ezidáig (szerencsére?)
utolsó húsvéti futama hasonlóan abszurd balszerencsével ért véget, mint az
1996-os argentin verseny. Mivel szombaton a nagyágyúk közül négyen (a két
McLaren és a két Ferrari) elkalkulálták magukat az esős időmérő első
szakaszában, és már ekkor kiestek, a Mercedes előtt hatalmas lehetőség nyílt
meg. Még akkor is, ha csapattársához képest – aki 3. lett az edzésen – Michael
csupán a 8. helyről indulhatott. A rajtnál ugyanis máris jóvá írt két helyet,
és a nagyok váratlan eltűnésével tulajdonképpen minden esélye megvolt arra,
hogy felzárkózzon Nico mögé a 4-5. helyre. Egy a 9. kör elején lerepülő hátsó
kerékanya viszont megakadályozta ebben. Az eset már csak amiatt is szokatlan és
érthetetlen volt, mert Schumacher a verseny során még csak nem is cserélt
kereket, vagyis a hiba versenyt megelőző felkészülés során, a rajtrácson
történt. Hogy pontosan miként, máig sem tudjuk, ám végigfutva a Hétszeres
húsvét vasárnapi versenyeinek eseményein, mi azt sem tartjuk kizártnak, hogy a
nyuszi keze (miket beszélek, mancsa) lehet a dologban…
***
Három hetes ínség ide,
benzingőzhiány miatti elvonási tünetek oda, ezek után mi valahogy cseppet sem
bánjuk, hogy a legközelebbi versenyre csak egy hét múlva, immáron túl a
húsvéton kerül sor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése