Schumacher. Név, ember, fogalom, márka. Visszatérése nagy visszhangot kapott, és ez a felhajtás valószínűleg egész szezonon át tart majd. Ha nyer, azért, ha nem, azért. Ez a „történet” csak jól jön mindenkinek: a fiatalok most megmutathatják ellene, az újságok írhatnak róla, a szurkolók újra láthatják, a Mercedes ideális reklámarcot talált, Willi Weber újra sapkákat gyárthat. Bernie Ecclestone pedig dörzsölheti tenyerét: az F1 botrányoktól tépázott hírneve újra felragyoghat. Mert mint azt Mark Surer mondta: „A Forma-1 még mindig a nevekből él”.
Érdekes megfigyelést tehet az, aki a Schumi visszatérésével kapcsolatos nyilatkozatokat kívánja összegyűjteni. Egy-két „ellenlábasétól” eltekintve alig találhat olyat, ami azt állítja, hogy a német bajnok visszatérése hibás döntés volt, vagy rosszul fog elsülni. Még az olyan korábbi ellenfelek (ellenségek?), mint Damon Hill vagy Jacques Villeneuve is üdvözölték a Mester újbóli színrelépését. Persze vannak, akik szerint Schumi sokat kockáztat (ti. a hírnevét), ám ha jobban belegondolunk, igazából semmi veszítenivalója nincs! Mert mi történik, ha nem szerepel jól? Azt mondják rá, hogy már öreg a száguldozáshoz, és kész. A hét bajnoki címét és számtalan rekordját már senki és semmi nem veheti el tőle. Vagyis Michael végre felszabadultan, csakis kedvtelésből, szenvedélyből versenyezhet.
Ha meg nyer? Nos, az eposz újabb diadalmas fejezettel bővül, amolyan ráadásként kerekítve tovább a már amúgy is egyedülálló történetet.
Egy dologban azonban senki sem vitázik: a Schumacher név visszatérése kedvezően hat a Forma–1-re. Mert a Cirkusz valóban nevekből él: az emberek a lelátón ugyanis nem autókat, hanem csapatokat, nem versenyzőket, hanem személyiségeket akarnak látni a küzdőtéren. Na meg emlékezetes összecsapásokat! Melyekből aztán újabb és újabb, modernkori „eposzok” születhetnek, mint születtek már a távoli ókorban is.
Ikonok, hősök, nevek kellenek tehát, és filmekbe illő párharcok, modernkori Akhilleuszok, Hektórok, Odüsszeuszok… És Michael Schumacher visszatérése most alapot ad minderre: 2010-et sokan már a valaha volt legizgalmasabb F1-es idényként emlegetik, már a kezdet előtt. Nem véletlenül. Hiszen az elképzelhető párharcok mindegyike megvalósulhat idén. A régi (Ferrari, McLaren) és új (Mercedes, Red Bull) topcsapatok küzdelme; németek az angolok és olaszok ellen; a volt társak ellenfelekké válnak (McLaren–Mercedes, Schumacher–Massa; Button–Brawn); ellenfelekből harcostársak lesznek (Ferrari–Alonso); az ősi párharcok más csapatok égisze alatt folytatódnak (Newey–Brawn, Alonso–Schumacher); és összecsapnak a generációk is (Schumacher Vettel és Hamilton ellen). A kombinációk száma szinte végtelen (persze ez a szám az évad menetével egyre csak csökken). A tavalyi „káosz” után, a sors valahogy úgy hozta, hogy idén a legjobb csapatok és a legjobb pilóták várhatóak az élre – s az állóvíz ilyetén felkavarását részben Michael Schumachernek köszönhetjük.
Schumacher: a márka
A német Expressz nevű lap nemrégiben érdekes „felfedezést” tett. Egy leleményes újságírójuk ugyanis arra vetemedett, hogy internetkeresőjébe bepötyögte a következőket: ’Michael.Schumacher.de’. Az eredmény kissé eltért a várttól! Első találatként ugyanis nem a német bajnok honlapjára kalauzolta őt a böngészője, hanem Dorothee Schumacher-Singhoff divattervezőnő oldalára. Willi Webernek persze főtt a feje: „Hihetetlen, hogy még ma is léteznek ilyenek. Azt hittem, már rég túl vagyunk ezen.” Ám hiába Weber fölháborodása, jogi lépései valószínűleg kudarcra ítéltetnek: „A Michael.Schumacher.de a mi honlapunknak csupán egy subdomain-je. Ez így szabályos.” Na igen, meg kifizetődő! Ezek után nem nehéz kitalálni, vajon a ’Ralf.Schumacher.de’ hová vezet…
A történet minden esetre jól példázza, miért is olyan nagy dolog, hogy Schumi idén újra sisakot húz. Elég csak megnézni első pályára gördülését. A német internetes hírportál, az n-tv.de (nem, e cím már nem a divattervezőnőhöz vezet!) például napi többszöri bejelentkezéssel élőben közvetítette Schumi első tesztjét (akárcsak korábban a Mercedes bemutatóját Stuttgartból). De akár a GP2-es teszt vagy a karácsonyi bejelentés körüli felhajtást is említhettem volna: élő interjúk a BBC-n, a CNN-en, az RTL-en. Minden tisztelet a tavalyi bajnoknak, de vajon Jenson Button McLarenhez igazolásáról, kitüntetéséről vagy éppen a bajnoki serlegének átvételéről hányan számoltak be ilyen terjedelemben? Láthatóan Schumi nemcsak a szurkolók, de a média érdeklődését is újra megmozgatta. S a Forma-1 nézettségének elmúlt években tapasztalt csökkenését látva, Bernie Ecclestone tenyere valószínűleg már igencsak viszkethet…
Persze nemcsak Mr. E. üzlete indulhat be az idén. Ott van mindjárt a média (hol ne lenne ott?). Az ő hasznukat tán leginkább a németországi tévés nézettségi mutatók érzékeltetik: míg 2006-ban, a Mester utolsó évében átlag 6,7 milló német nézte az F1-es küzdelmeket, addig a Schumi-korszak után erős csökkenés volt megfigyelhető: 2007-ben 5,9; 2008-ban 5,1 millió fő, s a tavalyi kis emelkedést (5,2 millióra) is elsősorban Vettelnek köszönhették. Vajon most, hogy Vettel mellet újra lesz Schumijuk is – ráadásul egy német csapatban, egy német csapattárssal –, vajon meddig emelkednek a grafikon görbéi? Hát ha még a két német vív majd ádáz csatát a bajnokságért! A jegyeladásokban minden esetre már most is növekedés mutatkozik.
Ezen mutatók bármennyire is unalmasak egy esős spái versenyhez viszonyítva, nagyon is fontos szerepük van a mai Forma–1-ben. Új szponzorok jelentek meg a színen (pl. a Petronas is félretette hazafiasságát, s a Lotus helyett a Mercedest választott reklámhordozónak; míg a Jet Set és a Navyboot divatmárkák mostantól Schumi személyes szponzorai), s újra beindult a „sapkagyár”… Azért „subdomainek” ide, divattervezőnők oda, Willi Weber nem panaszkodhat!
A BMW és a Toyota távozása valamint a sok botrány után, végre az F1 is visszatérhet a politikai és bírósági tárgyalóasztaltól a pályára, önmaga lényegéhez: a versenyzéshez. A lehetőség – részben Schuminak köszönhetően – adott.
Miként a Mercedes számára is: Schumacherrel és Brawnnal nem titkolt szándékuk, hogy a tavalyi évben igencsak visszaeső autóeladásukat is föllendítsék. Dieter Zetsche, a német gyár ura már a stuttgarti bemutatón tisztázta: sikert és bajnoki címet vár Haugéktól. Ám nem feltétlenül a sportdicsőség vagy a tetszetős bajnoki serleg miatt, hanem leginkább azért, hogy többek között a Schumi által reklámozott új, vörös csodaautójukból, az SLS-ből (igen, az új Safety Carról van szó) lehetőleg minél több fogyjon… Nemrégiben nyomatékosította is ezen elvárásait: amolyan – a genfi autószalonon újra nyomatékosított – ultimátum formájában nyomást gyakorolva Norbert Haugra, az F1-projekt vezetőjére. Mintha csak a BMW-t és Mario Theissent látnánk… Ismerős történet, nemde? (Látva e szemléletmódot, már nem is tudom, vajon a „fehér lovag” amatőr patronáltjai és „szerb keselyűi” vagy a profi, ám pénzszagú gyáróriások kellenek-e inkább az F1-be…)
Schumacher visszatérése jól láthatóan egy márka visszatérését is jelenti: aki csak tud, lehúz egy bőrt e névről, saját bankszámláját növelendő ezen ínséges időkben. Persze természetes dolog ez. Apropó, ki vett már jegyet a Schumacher-tribünre…?
Ha meg nyer? Nos, az eposz újabb diadalmas fejezettel bővül, amolyan ráadásként kerekítve tovább a már amúgy is egyedülálló történetet.
Egy dologban azonban senki sem vitázik: a Schumacher név visszatérése kedvezően hat a Forma–1-re. Mert a Cirkusz valóban nevekből él: az emberek a lelátón ugyanis nem autókat, hanem csapatokat, nem versenyzőket, hanem személyiségeket akarnak látni a küzdőtéren. Na meg emlékezetes összecsapásokat! Melyekből aztán újabb és újabb, modernkori „eposzok” születhetnek, mint születtek már a távoli ókorban is.
Ikonok, hősök, nevek kellenek tehát, és filmekbe illő párharcok, modernkori Akhilleuszok, Hektórok, Odüsszeuszok… És Michael Schumacher visszatérése most alapot ad minderre: 2010-et sokan már a valaha volt legizgalmasabb F1-es idényként emlegetik, már a kezdet előtt. Nem véletlenül. Hiszen az elképzelhető párharcok mindegyike megvalósulhat idén. A régi (Ferrari, McLaren) és új (Mercedes, Red Bull) topcsapatok küzdelme; németek az angolok és olaszok ellen; a volt társak ellenfelekké válnak (McLaren–Mercedes, Schumacher–Massa; Button–Brawn); ellenfelekből harcostársak lesznek (Ferrari–Alonso); az ősi párharcok más csapatok égisze alatt folytatódnak (Newey–Brawn, Alonso–Schumacher); és összecsapnak a generációk is (Schumacher Vettel és Hamilton ellen). A kombinációk száma szinte végtelen (persze ez a szám az évad menetével egyre csak csökken). A tavalyi „káosz” után, a sors valahogy úgy hozta, hogy idén a legjobb csapatok és a legjobb pilóták várhatóak az élre – s az állóvíz ilyetén felkavarását részben Michael Schumachernek köszönhetjük.
Schumacher: a márka
A német Expressz nevű lap nemrégiben érdekes „felfedezést” tett. Egy leleményes újságírójuk ugyanis arra vetemedett, hogy internetkeresőjébe bepötyögte a következőket: ’Michael.Schumacher.de’. Az eredmény kissé eltért a várttól! Első találatként ugyanis nem a német bajnok honlapjára kalauzolta őt a böngészője, hanem Dorothee Schumacher-Singhoff divattervezőnő oldalára. Willi Webernek persze főtt a feje: „Hihetetlen, hogy még ma is léteznek ilyenek. Azt hittem, már rég túl vagyunk ezen.” Ám hiába Weber fölháborodása, jogi lépései valószínűleg kudarcra ítéltetnek: „A Michael.Schumacher.de a mi honlapunknak csupán egy subdomain-je. Ez így szabályos.” Na igen, meg kifizetődő! Ezek után nem nehéz kitalálni, vajon a ’Ralf.Schumacher.de’ hová vezet…
A történet minden esetre jól példázza, miért is olyan nagy dolog, hogy Schumi idén újra sisakot húz. Elég csak megnézni első pályára gördülését. A német internetes hírportál, az n-tv.de (nem, e cím már nem a divattervezőnőhöz vezet!) például napi többszöri bejelentkezéssel élőben közvetítette Schumi első tesztjét (akárcsak korábban a Mercedes bemutatóját Stuttgartból). De akár a GP2-es teszt vagy a karácsonyi bejelentés körüli felhajtást is említhettem volna: élő interjúk a BBC-n, a CNN-en, az RTL-en. Minden tisztelet a tavalyi bajnoknak, de vajon Jenson Button McLarenhez igazolásáról, kitüntetéséről vagy éppen a bajnoki serlegének átvételéről hányan számoltak be ilyen terjedelemben? Láthatóan Schumi nemcsak a szurkolók, de a média érdeklődését is újra megmozgatta. S a Forma-1 nézettségének elmúlt években tapasztalt csökkenését látva, Bernie Ecclestone tenyere valószínűleg már igencsak viszkethet…
Persze nemcsak Mr. E. üzlete indulhat be az idén. Ott van mindjárt a média (hol ne lenne ott?). Az ő hasznukat tán leginkább a németországi tévés nézettségi mutatók érzékeltetik: míg 2006-ban, a Mester utolsó évében átlag 6,7 milló német nézte az F1-es küzdelmeket, addig a Schumi-korszak után erős csökkenés volt megfigyelhető: 2007-ben 5,9; 2008-ban 5,1 millió fő, s a tavalyi kis emelkedést (5,2 millióra) is elsősorban Vettelnek köszönhették. Vajon most, hogy Vettel mellet újra lesz Schumijuk is – ráadásul egy német csapatban, egy német csapattárssal –, vajon meddig emelkednek a grafikon görbéi? Hát ha még a két német vív majd ádáz csatát a bajnokságért! A jegyeladásokban minden esetre már most is növekedés mutatkozik.
Ezen mutatók bármennyire is unalmasak egy esős spái versenyhez viszonyítva, nagyon is fontos szerepük van a mai Forma–1-ben. Új szponzorok jelentek meg a színen (pl. a Petronas is félretette hazafiasságát, s a Lotus helyett a Mercedest választott reklámhordozónak; míg a Jet Set és a Navyboot divatmárkák mostantól Schumi személyes szponzorai), s újra beindult a „sapkagyár”… Azért „subdomainek” ide, divattervezőnők oda, Willi Weber nem panaszkodhat!
A BMW és a Toyota távozása valamint a sok botrány után, végre az F1 is visszatérhet a politikai és bírósági tárgyalóasztaltól a pályára, önmaga lényegéhez: a versenyzéshez. A lehetőség – részben Schuminak köszönhetően – adott.
Miként a Mercedes számára is: Schumacherrel és Brawnnal nem titkolt szándékuk, hogy a tavalyi évben igencsak visszaeső autóeladásukat is föllendítsék. Dieter Zetsche, a német gyár ura már a stuttgarti bemutatón tisztázta: sikert és bajnoki címet vár Haugéktól. Ám nem feltétlenül a sportdicsőség vagy a tetszetős bajnoki serleg miatt, hanem leginkább azért, hogy többek között a Schumi által reklámozott új, vörös csodaautójukból, az SLS-ből (igen, az új Safety Carról van szó) lehetőleg minél több fogyjon… Nemrégiben nyomatékosította is ezen elvárásait: amolyan – a genfi autószalonon újra nyomatékosított – ultimátum formájában nyomást gyakorolva Norbert Haugra, az F1-projekt vezetőjére. Mintha csak a BMW-t és Mario Theissent látnánk… Ismerős történet, nemde? (Látva e szemléletmódot, már nem is tudom, vajon a „fehér lovag” amatőr patronáltjai és „szerb keselyűi” vagy a profi, ám pénzszagú gyáróriások kellenek-e inkább az F1-be…)
Schumacher visszatérése jól láthatóan egy márka visszatérését is jelenti: aki csak tud, lehúz egy bőrt e névről, saját bankszámláját növelendő ezen ínséges időkben. Persze természetes dolog ez. Apropó, ki vett már jegyet a Schumacher-tribünre…?
 |
| Azért van az a mosoly, ami még Schumiról is képes elterelni a figyelmet! |
Schumacher: a fogalom
Emlékszik még valaki Juan-Pablo Montoyára? Az az enyhén túlsúlyos, flegma latino, aki oly gyakran tette taccsra Michael Schumachert. Igen, a „teniszes” srác, aki olykor könnyedén elveszett a mezőnyben, ám ha meglátta maga előtt vagy mögött (többnyire előbbi…) az 1-es számú piros Ferrarit, valóságos kiéhezett vadállattá válva vérszemet kapott, és támadott. Hol látványos küzdelmet produkálva (Interlagos, 2001 és 2003; Monza, 2003; Imola, 2004, stb.), hol szatói ámokfutásokat – a kavicságyba vagy a falba sodorva/lökve ellenfelét (Nürburgring, 2003; Monaco, 2004).
Persze Monty azóta már az amerikai NASCAR-ban boldogítja ellenfeleit, így Schuminak nem kell tartania a rá specializálódott vérszomjas kolumbiai fenegyerektől. Tőle nem… Lesz viszont a mezőnyben jó pár hasonlóan elszánt fickó, akik majd mind meg akarják mutatni ellene, milyen fából is faragták őket! Mert ne feledjük, a mezőny nagy részének most adatik meg először (és ide akár Webber vagy Rosberg is sorolható!), hogy megküzdjön a német legendával! S az ellene való küzdelem mindenkit feltüzel. Hiába, a nagyság egyik velejárója, hogy vele szemben az ellenfelek pluszenergiákat szabadítanak fel, hogy a legjobbjukat nyújtsák. Mert látványosan megelőzni Nakadzsimát? Nagy dolog… Na de Schumachert?! Az már valami – amire mindenki odafigyel! Száz Nakadzsimával szemben bemutatott előzés sem érhet annyit, mint egyetlen jól sikerült manőver Schumi ellen. Montoya is azzal az interlagosi váratlan (már-már őrült) előzéssel vált sztárrá, 2001-ben…
És ez a lehetőség most minden fiatal számára adott! Egy csapásra naggyá válni egy Schumacher elleni küzdelemmel. Győzd le a legnagyobbat, és te leszel a legnagyobb! Könnyebb út a nagyság felé, mint hét bajnoki címet nyerni… Nico Rosbergnek adott a lehetőség, hogy a legjobbtól tanuljon, s hogy hatalmasat lendítsen azzal, hogy csapattársként megszorongatja Michaelt. Felipe Massa számára is itt az alkalom, hogy bizonyítsa, a Schumi visszavonulása óta eltelt három szezon alatt akkorát fejlődött, hogy képes legyőzni egykori mesterét, mentorát. Sebastian Vettel talán nem repes Schumi visszatérésétől: eddig is folyton hozzá hasonlították, ám a tavalyi évben már-már kilépett az előd árnyékából. Most viszont újra mindenki árgus szemekkel figyeli kettejük különversenyét. Ám mindez lehetőség is Sebnek: ha ő nyer, végre végérvényesen pontot tehet ezen összehasonlítások végére. De nem mindenkinek ez a tét. Ott van például Lewis Hamilton, aki 2007-ben amolyan példaképként méltatta Schumit (felidézve találkozásukat a 2006-os török hétvégén, a GP2-ben), kiemelvén, mennyire tiszteli és kedveli őt. Persze, hogy mindez mennyire jött szívből vagy apu pr-duma gyűjteményét tartalmazó noteszéből, nem tudhatjuk… Az viszont nem vitás, hogy Hamilton örül Schumi visszatérésének, hiszen így a korábbi vetélytársak mellett végre alkalma nyílik megküzdeni egy korábbi kor hősével is.
A felsorolt versenyzők olyan fickók, akik mindent megtesznek majd, hogy a legtöbbet hozzák ki az alkalomból! Ha kell, olyan módszerekkel, mint Montoya.
A múltban a kolumbiai példáján már láthattuk, hogy az ún. Schumi-faktor miként hathat egy önbizalomtól és becsvágytól duzzadó ifjú versenyzőre. Montoya, Coulthard, Villeneuve de akár még a hidegvérű Räikkönen is többször szembesülhetett azzal a ténnyel, hogy a német ellen küzdeni valahogy más. Több. Ahogy Hamilton egy barcelonai „találkozásukról” mondta: „Egyedülálló és különleges érzés volt Michael Schumachert látni magam előtt - és tisztában lenni vele, hogy ő az! Más érzés volt vele szemben találni magam, mint a többi versenyzővel, mivel ő egy hétszeres világbajnok. Ő egy legenda!” Vagyis ha őt legyőzik, nemcsak egy bajnokot győznek le, hanem egy ikont is, aki köré valóságos kultusz képződött. Éppen az a kultusz, amely tőlük veszi el a fényt, amely megakadályozza, hogy körülöttük is hasonló miliő képződhessen. S ez a másokra hatalmas árnyékot szóró kultusz idén újra visszatér.
Igen ám, de Hamilton, Rosberg, Vettel, Massa és a többiek helyzete már más! Tudniillik míg Montoyáék kénytelenek voltak Schumi árnyékában kialakítani saját „versenyzői képüket”, addig a mostani generációról már ezen árnyék nélkül kialakult egy kép. Ifjú bajnok, majdnem bajnokok és tehetségek ők. S most csupán az derül ki, hogy e kép milyen viszonylatban is van a közelmúlttal. Magyarul: a mai mezőny legjobbjai ők, de vajon milyen jó a mai mezőny, és hol a mostani csúcsversenyzők helye a korábbi nagyokhoz (Schumi) képest?
Idén valószínűleg mindenki Schumira hajt majd egy kicsit: nemcsak a felsorolt nevek, hanem mindenki, akivel találkozik a pályán, legyen az esős verseny, lekörözés vagy bokszkiállás. A Mesterre Montoyáéhoz hasonlóan kemény manőverek, eltökélt és becsvágyó versenyzők, villeneuve-i lekörözéses feltartások várnak majd – ami plusz motivációt adhat neki is. Elvégre azért tért vissza, hogy megmutassa: öreg Schumi nem vén Schumi! A generációk harca is lesz ez. A Schumacher név visszatérte tehát a mai versenyzők, de a klasszikus csaták és a korok közti küzdelmek kedvelői számára is üdvözlendő. Csak mi Ecclestone-nal vagy Weberrel ellentétben nem pénzzel gyarapodunk ezáltal: a versenyzők dicsőséggel, a szurkolók élményekkel. Számukra ugyanis Schumacher nem márkanév, hanem sokkal inkább fogalom.
Emlékszik még valaki Juan-Pablo Montoyára? Az az enyhén túlsúlyos, flegma latino, aki oly gyakran tette taccsra Michael Schumachert. Igen, a „teniszes” srác, aki olykor könnyedén elveszett a mezőnyben, ám ha meglátta maga előtt vagy mögött (többnyire előbbi…) az 1-es számú piros Ferrarit, valóságos kiéhezett vadállattá válva vérszemet kapott, és támadott. Hol látványos küzdelmet produkálva (Interlagos, 2001 és 2003; Monza, 2003; Imola, 2004, stb.), hol szatói ámokfutásokat – a kavicságyba vagy a falba sodorva/lökve ellenfelét (Nürburgring, 2003; Monaco, 2004).
Persze Monty azóta már az amerikai NASCAR-ban boldogítja ellenfeleit, így Schuminak nem kell tartania a rá specializálódott vérszomjas kolumbiai fenegyerektől. Tőle nem… Lesz viszont a mezőnyben jó pár hasonlóan elszánt fickó, akik majd mind meg akarják mutatni ellene, milyen fából is faragták őket! Mert ne feledjük, a mezőny nagy részének most adatik meg először (és ide akár Webber vagy Rosberg is sorolható!), hogy megküzdjön a német legendával! S az ellene való küzdelem mindenkit feltüzel. Hiába, a nagyság egyik velejárója, hogy vele szemben az ellenfelek pluszenergiákat szabadítanak fel, hogy a legjobbjukat nyújtsák. Mert látványosan megelőzni Nakadzsimát? Nagy dolog… Na de Schumachert?! Az már valami – amire mindenki odafigyel! Száz Nakadzsimával szemben bemutatott előzés sem érhet annyit, mint egyetlen jól sikerült manőver Schumi ellen. Montoya is azzal az interlagosi váratlan (már-már őrült) előzéssel vált sztárrá, 2001-ben…
És ez a lehetőség most minden fiatal számára adott! Egy csapásra naggyá válni egy Schumacher elleni küzdelemmel. Győzd le a legnagyobbat, és te leszel a legnagyobb! Könnyebb út a nagyság felé, mint hét bajnoki címet nyerni… Nico Rosbergnek adott a lehetőség, hogy a legjobbtól tanuljon, s hogy hatalmasat lendítsen azzal, hogy csapattársként megszorongatja Michaelt. Felipe Massa számára is itt az alkalom, hogy bizonyítsa, a Schumi visszavonulása óta eltelt három szezon alatt akkorát fejlődött, hogy képes legyőzni egykori mesterét, mentorát. Sebastian Vettel talán nem repes Schumi visszatérésétől: eddig is folyton hozzá hasonlították, ám a tavalyi évben már-már kilépett az előd árnyékából. Most viszont újra mindenki árgus szemekkel figyeli kettejük különversenyét. Ám mindez lehetőség is Sebnek: ha ő nyer, végre végérvényesen pontot tehet ezen összehasonlítások végére. De nem mindenkinek ez a tét. Ott van például Lewis Hamilton, aki 2007-ben amolyan példaképként méltatta Schumit (felidézve találkozásukat a 2006-os török hétvégén, a GP2-ben), kiemelvén, mennyire tiszteli és kedveli őt. Persze, hogy mindez mennyire jött szívből vagy apu pr-duma gyűjteményét tartalmazó noteszéből, nem tudhatjuk… Az viszont nem vitás, hogy Hamilton örül Schumi visszatérésének, hiszen így a korábbi vetélytársak mellett végre alkalma nyílik megküzdeni egy korábbi kor hősével is.
A felsorolt versenyzők olyan fickók, akik mindent megtesznek majd, hogy a legtöbbet hozzák ki az alkalomból! Ha kell, olyan módszerekkel, mint Montoya.
A múltban a kolumbiai példáján már láthattuk, hogy az ún. Schumi-faktor miként hathat egy önbizalomtól és becsvágytól duzzadó ifjú versenyzőre. Montoya, Coulthard, Villeneuve de akár még a hidegvérű Räikkönen is többször szembesülhetett azzal a ténnyel, hogy a német ellen küzdeni valahogy más. Több. Ahogy Hamilton egy barcelonai „találkozásukról” mondta: „Egyedülálló és különleges érzés volt Michael Schumachert látni magam előtt - és tisztában lenni vele, hogy ő az! Más érzés volt vele szemben találni magam, mint a többi versenyzővel, mivel ő egy hétszeres világbajnok. Ő egy legenda!” Vagyis ha őt legyőzik, nemcsak egy bajnokot győznek le, hanem egy ikont is, aki köré valóságos kultusz képződött. Éppen az a kultusz, amely tőlük veszi el a fényt, amely megakadályozza, hogy körülöttük is hasonló miliő képződhessen. S ez a másokra hatalmas árnyékot szóró kultusz idén újra visszatér.
Igen ám, de Hamilton, Rosberg, Vettel, Massa és a többiek helyzete már más! Tudniillik míg Montoyáék kénytelenek voltak Schumi árnyékában kialakítani saját „versenyzői képüket”, addig a mostani generációról már ezen árnyék nélkül kialakult egy kép. Ifjú bajnok, majdnem bajnokok és tehetségek ők. S most csupán az derül ki, hogy e kép milyen viszonylatban is van a közelmúlttal. Magyarul: a mai mezőny legjobbjai ők, de vajon milyen jó a mai mezőny, és hol a mostani csúcsversenyzők helye a korábbi nagyokhoz (Schumi) képest?
Idén valószínűleg mindenki Schumira hajt majd egy kicsit: nemcsak a felsorolt nevek, hanem mindenki, akivel találkozik a pályán, legyen az esős verseny, lekörözés vagy bokszkiállás. A Mesterre Montoyáéhoz hasonlóan kemény manőverek, eltökélt és becsvágyó versenyzők, villeneuve-i lekörözéses feltartások várnak majd – ami plusz motivációt adhat neki is. Elvégre azért tért vissza, hogy megmutassa: öreg Schumi nem vén Schumi! A generációk harca is lesz ez. A Schumacher név visszatérte tehát a mai versenyzők, de a klasszikus csaták és a korok közti küzdelmek kedvelői számára is üdvözlendő. Csak mi Ecclestone-nal vagy Weberrel ellentétben nem pénzzel gyarapodunk ezáltal: a versenyzők dicsőséggel, a szurkolók élményekkel. Számukra ugyanis Schumacher nem márkanév, hanem sokkal inkább fogalom.
 | |
| Mit gondolsz, Ross? El fogom kapni idén, vagy varázsoljam Brintey-vé, amíg még transzban van? Schumacher: az ember De vajon mit ér egy márka vagy egy fogalom, ha mögötte nincs igazi tartalom? Egyáltalán létezhet-e márkaneveken alapuló üzlet, vagy kultuszon alapuló dicsőség, anélkül, hogy mögötte ott lenne az emberi teljesítmény, a tehetség és érték? Hisz ne feledjük, a név mindössze a felszín! Amolyan cím egy hosszú és bonyolult történet felett. Akkor vajon mi is tér vissza most a Schumacher névvel? „Az első kör végén azt gondoltam: hoppá, ennyi volt a Forma-1-es karrierem! Az autó elképesztően erős volt, és hihetetlenül nehéz volt vezetni. A második kör végén már felötlött bennem: nos, nem is olyan rossz. De még mindig elég vegyesek voltak az érzéseim. A harmadik körben azonban már egészen megszoktam az autót. Miközben egyre jobban összebarátkoztunk, egyre könnyebben, egyre gyorsabban mentem.” – így emlékszik vissza a már érett felnőtt Michael Schumacher 22 éves zöldfülű önmaga érzéseire, álmainak megvalósulása pillanatában, 1991-ben, élete első F1-es tesztjén Silverstone-ban. Most, 41 évesen, érett felnőttként, újból átélhette ezt: Valenciában újra gyermekké vált! „Ez éppen olyan volt, mint a kezdet kezdetén. Mikor az első körre kimentem azt mondtam: hoppá lá, ez aztán gyors! Aztán a második körben már azt gondoltam: oké, rendben, és utána már ment a dolog. Éppen olyan volt, mint 91-ben, mikor ugyanígy megijedtem az első körök alatt.” – Ezt már a 41 éves gyerek mondta sugárzó arccal, a valenciai pálya paddock részében, az öccsétől kölcsönkapott lakóbusz (sajátját már pár éve eladta, mondván, úgysem kell már…) árnyékában, első tesztnapja késő délutánján. Egy friss, feldobott ember, akinek arca szinte csak egy nagy mosoly. Schumi láthatóan nagyon boldog: újra száguldhat! Gesztusai, vállrángatása mind-mind erről árulkodik: miközben három év utáni első igazi F1-es élményeiről beszél, folyamatosan jár a lába, mozog, „táncol”, s a szemeiből a verseny és a sebesség iránti szeretete sugárzik. Mint egy újonc kölyök. Aki a nyugdíjból tért vissza… Ezt is így is lehet! Felszabadultan, boldogan. Negyvenegy évesen is gyerekként. Vagy éppen fittyet hányva a sajtó figyelő tekintetére, a Ferrari vagy Red Bull motorhome-jában ebédelve a régi barátokkal, egy-egy rövidebb szünet alatt a volt kollégákkal beszélgetve a bokszutcában, viccesen pózolva a rá vadászó fotósoknak, teszt közben átintegetve az ezüst autóból a pirosban ülő volt csapattársnak, jelezvén, hogy bár a köztük lévő harc véresen komoly, pályán kívül továbbra is testvérekként tekintenek a másikra. Vajon mit szólt volna Ron Dennis, ha egyik versenyzője a sajtó jelenlétében csak úgy átruccan ebédre valamelyik riválishoz? Mindezt megtehetné a ferraris Michael Schumacher is? Hiszen a közhelyes, előre gyártott nyilatkozatok korában ezek a pillanatok kerülendők! Elvégre a mai F1-ben két különböző egyenruhás férfi beszélgetéséből a sajtó máris kémbotrányt, vagy éppen évekig tartó ’Alonso a Ferrarihoz igazol’ című rémregényt kreál. Egyszer csak bejön… S hogy ebben a világban milyen nehéz is embernek maradni, s nem géppé, rideggé és közhelyessé válni, azt Michael Schumacher mindenkinél jobban tudhatja. „Ahhoz, hogy ilyen sokáig itt bírjak lenni, néha magamba kell zárkóznom egy kicsit. Lehet, hogy megint így lesz.” – mondja a személyének kettős megítélését firtató kérdésre. Nos, a tőle szokatlan lazaságát talán valóban csak a tesztidény kevesebb kötöttsége okozza, s szezon közben lehet, hogy hamarosan a régi Schumi jelenik majd meg a kamerák előtt. De valami mégis azt súgja, hogy kicsit másként lesz! „Voltak időszakok a pályafutásomban, amikor csakis a győzelem számított. Nem úgy értem… soha nem szegtem meg szándékosan és tudatosan a technikai szabályzatot. A határokat mindig feszegettem, viszont sohasem csaltam. Az ember azonban a versenypályán is ugyanígy feszegeti a határokat.” – e szavak Ross Brawntól származnak, méghozzá egy tavalyi interjújából. De Schumacherre ugyanúgy illenek: e szavak lényegében összefoglalják kettős megítélésének eredendő miértjét. De Brawn további szavai is idevágnak: „Szeretném élvezni a versenyzést, tisztelni akarom a vetélytársaimat, hogy utána nyugodtan leülhessünk sörözni. Mindent szórakozva szeretnék csinálni – már a pályafutásomnak abban a szakaszában vagyok, amikor a lehető legszebb módon akarunk győzelmet aratni. Persze fontos a tudat, hogy mindent megtettünk a sikerért. Ha azonban mégsem nyernénk, ma már valószínűleg elnézőbb lennék, mint régen.” Massának való integetései, a volt szerelőivel való beszélgetések azt mutatják, hogy feltehetően Schumacher is hasonlóan gondolkodik. Kettejük karrierje ugyanis szinte teljesen egybeforrt, s jelenleg mindketten ugyanazon fázisban tartanak: már nem kell bizonyítaniuk semmit – csakis maguk előtt –, így terhektől mentesen élvezhetik saját munkájukat. S hogy mit is jelent „szépen nyerni”, arra talán Felipe Massa adja meg a választ: „Michael nemrég azt mondta, hogy olyanok vagyunk, mint a fivérek. Nos, csodás lenne, ha meg tudnám verni a bátyámat. Kedvet kaptam arra, hogy megverjem őt és miután kiszálltam az autóból, megöleljem.” Lássuk be, diffúzoros, falhoz csapós, szitkozódó, szétszakadó, zsaroló, hazugság botrányozó tavalyi év után épp itt az ideje annak, hogy az ehhez hasonló valódi SPORT-jelenetek kerüljenek túlsúlyba! Schumi visszatérésében egyértelműen közrejátszott, az a tény, hogy immár fontosnak tartja az emberekben róla kialakult képet is. Nagy valószínűséggel ez is szóba került tavaly novemberben, decemberben, amikor a csapatfőnök és versenyzője az újrakezdés lehetőségeiről beszélgetett. Ez az új Schumacher tehát maga is nyertese lehet a visszatérésnek: végre megmutathatja a világnak valódi emberi oldalát is! S láthatóan nagyon kellenek is a jelenlegi cirkusznak az ilyenfajta közvetlenebb egyéniségek, a sportot mint szórakozást, szenvedélyt hirdető hozzáállás, valamint az igazi F1-es barátságok. Idén talán Schumival együtt mi is felfedezhetjük ezeket a sok pr, politika, üzlet és háborúskodás között! Mert bár igaz, hogy a Forma–1 ma is a nevekből él, ám ahhoz, hogy az így szerzett „egzisztenciája” valóban érjen is valamit, lélekre is szüksége van! *Az idézetek forrása: Sabine Kehm: Michael Schumacher - Hajtóerő, Litkey és Társa Kiadó, Bp., 2003 F1 Racing Magazin, 2009/augusztus |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése