Karácsony a sivatagban, március közepén?! Igen, Michael Schumacher számára mindenképpen, hiszen a rekordbajnok úgy várta már élete második „első versenyét”, mint kisgyermek az ajándékozást. És végre elkezdődött hát! Bahreinben, egy unalmas versenyen, az élmezőny mögött. Mégis remek teljesítményt nyújtva, ahogy azt kell! Schumi boldog, hogy újra itt van, a szakma általános véleménye pedig, hogy „csiga Schumi” igenis jól teljesített! De vajon mit hoz a jövő?
„Na, fiúk, hiányoltatok?”
A várva várt pillanat elérkezett. Megkezdődött a 2010-es Forma–1-es világbajnokság – Michael Schumacherrel a mezőnyben! A várakozás hatalmas volt. Olyannyira, hogy a német fizetős tévé, a Sky bejelentette: idén különös figyelmet szentel a hétszeres bajnoknak, és köré fogja építeni a Forma–1-es közvetítéseit. Ezt először egy sci-fi filmeket megszégyenítő reklámszpottal igazolta: „Na, fiúk! Hiányoltatok?” – kérdi (a talán) a múltból, időgéppel érkező Schumi az ifjoncoktól. Majd pedig egy bejelentéssel, miszerint digitális adásukban a lelkesebb Schumi-szurkolóknak lehetőségük lesz csak és kizárólag kedvencük szemszögéből végignézni a versenyeket. Az fedélzeti kamerás „Schumi-adást” ráadásul külön rendező felügyeli! Az RTL – elmondásuk szerint – ennyire nem fog Schumacher köré építeni idén, ám Florian König és Niki Lauda valahogy mégis minden egyes bejelentkezésükkor a Mercedes-garázsból vagy elől köszöntötték a nézőket… Bahreini közvetítésüket pedig kétszer annyian (tíz és fél millióan, azaz minden második tévénéző) nézték idén, mint tavaly. Ezek után már kit lep meg a nemrég közzétett hír: Schumi messze a legnépszerűbb versenyző ma?
Ám hiába a nagy felhajtás, a kamerák folyton figyelő üvegtekintete és a hatalmas érdeklődés, úgy tűnik, az „új Schumi” ezek ellenére is megmarad új Schuminak. Michael kisimult arccal, fitten, vidáman és felszabadultan érkezett meg Bahreinbe – az utolsók egyikeként szerdán, magángéppel. A kötelező körök után (interjú a Mercedes sajtótájékoztatóján) máris a pályán volt. A csütörtöki év eleji fotózáson már munkaruhában jelent meg, ugyanolyan vidám, gyermeki várakozást sugárzó tekintettel, mint azt már a tél folyamán megszokhattuk tőle. Pózolva és olykor bohóckodva a kamerák előtt. Hát így néz ki egy nyugdíjas?
Aztán jött a hivatalos sajtótájékoztató. Négy és fél világbajnokkal (Schumacher, Button, Hamilton, Alonso és Massa). Micsoda társaság! Valahogy más volt ez, mint a megszokott kép. És nemcsak mert (éppen Schuminak hála…) emberemlékezet óta nem tartózkodott ennyi aktív bajnok egy légtérben, hanem a hangulat miatt is. Viszálykodásnak, haragnak, távolságtartásnak apró nyomait sem láthattuk közöttük. Az idénykezdet felfokozott várakozásainak és az újbóli száguldás lehetősége miatti örömnek köszönhetően? Vagy mert az öt versenyzőnek még nem volt alkalma arra, hogy egymásnak essen? Esetleg mert az idei évben végre az olyan közvetlen és egyenes, jó humorú srácoknak is bőven kijut a rivaldafényből, mint Massa, Button, vagy Vettel és Webber? Minden esetre ez a sajtótájékoztató meglepően vidám és jó hangulatú volt, a versenyzők ugratták egymást, ugyanakkor a másik iránti kölcsönös tiszteletüket is kimutatták. És ilyen környezetben bizony semmi oka az „új Schuminak” arra, hogy eddig csak magánéletében látott közvetlen felszabadultságát és a visszatérés miatti gyermeki örömét elfojtsa!
„Uraim! Egy kérdés mindnyájukhoz: Mit várnak legjobban a szezonkezdetben?” – hangzik a kérdés az interjú elején. Schumi válasza egyértelműsíti, hogy a három év kihagyás bizony nagy idő…: „Hogy a zöld lámpa kigyulladjon… Vagyis a piros elaludjon.” „De legalább motivált vagy! Látom már az overálod is rajtad van!” – Massa, a „testvér” pimaszul csapja le a magas labdát. Aztán később Button is odabök egyet: „Nagyszerű, hogy Michaelt újra a rajtrácson köszönthetjük, mert így legalább ismét fiatalnak érezhetem magam…” És Schumi kivárja az alkalmat, majd rájátszik: „Az én koromban már elfelejt az ember egyet, s mást, főleg ha régre kell visszamenni… Szóval mi is volt a kérdés?”
De persze egymás ugratása mellett a tiszteletnek is jut hely (és nem csak Schumi irányába): Alonso, aki három éve minden idők legsportszerűtlenebb bajnokának nevezte „a hétszerest”, most minden idők legnagyobbjaként dicsőíti…
Hát nem erről kell szólnia a sportnak? Nem jobb ilyeneket látni, mint a McLaren orrán lévő lyukról szóló vitákat és sárdobálást hallani? Nem jobb-e Schumit volt ferraris szerelőivel beszélgetve, mosolyogva látni, mint azt hallani, hogy egyik versenyző a másik agresszivitásával magyarázza ki önnön hibáját? Azt hiszem ezt a hangulatot hiányoltuk a tavalyi botrányos évből. Vagy legalábbis, hogy a sport ezen része nem kapott elég figyelmet a sok balhé mellett. Persze ahogy az idény előrehalad, úgy a „jópofizás” is egyre ritkább lesz. De a Button vagy Massa-féle őszinteségre és lazaságra igenis szükség van! És olybá tűnik, idéntől Schumachertől is hasonlót kapunk majd!
De nem csupán a kollégák és a régi ismerősök irányába mutatott viselkedése terén, hanem tulajdonképpen mindenben. Akár a nyílt kritikák és egyenes vélemények alkotásában is. A csütörtöki sajtótájékoztató jó példa volt erre: a jelenlévőket az új szabályokról kérdezték (a tavalyi vagy az idei szabályokat választanák-e, ha ők döntenének?). Míg a négy társa vagy rendben találta az új szabályokat, vagy megkerülte a kérdést, nyitva hagyva mindkét irány előtt az utat, addig egyedül Schumi mert nyíltan állást foglalni a régi szabályok mellett. Persze, mert az kedvezett neki… De itt most a lényeg a szavakon van: éppen a mindig megfontoltan és óvatosan, sokszor szándékosan kétértelműen nyilatkozó Schumacher alkotja a legegyértelműbb véleményt az új szabályokról? Ebből is látszik, hogy Schumi bizony egy felszabadult és nyugodt versenyző lett, aki jóval függetlenebbé vált, mint korábbi ferraris éveiben, megszabadulva a sokirányú pr-kötöttségtől, mely korábban a kiégéséhez vezetett. Itt már kevésbé kell ügyelnie a szponzorok kívánságaira vagy csapata imidzsére, főnökei utasításaira, Schumi barátja, Brawn csapatában végre önmaga lehet. Aki saját kezébe vehette az irányítást (több mint 20 év után ezért fűzte lazábbra kapcsolatát Willi Weberrel), akinek már nem kötelező ’DVB’ sapkában megjelenni minden nyilvános eseményen, vagy aki nem visel reklámozandó órát az év eleji közös versenyzői fotózáson, mert éppen úgy tartja kedve…
És mindez aztán vasárnap is folytatódott: Schumi már szombaton megjegyezte, hogy a versenytől nem vár sok izgalmat, vasárnap pedig az elsők között hívta fel a figyelmet a szabályok felszínességére és hátulütőire, jelezvén, hogy az év hátralévő részére sem várható majd komolyabb változás. Egyenes beszéd, mindenféle külső nyomás miatti színészkedés nélkül. Schumi olybá tűnik, tudatosan kerüli mindazt, ami előző karrierje végét okozta. Ez adja az „új Schumacher” lényegét!
A várva várt pillanat elérkezett. Megkezdődött a 2010-es Forma–1-es világbajnokság – Michael Schumacherrel a mezőnyben! A várakozás hatalmas volt. Olyannyira, hogy a német fizetős tévé, a Sky bejelentette: idén különös figyelmet szentel a hétszeres bajnoknak, és köré fogja építeni a Forma–1-es közvetítéseit. Ezt először egy sci-fi filmeket megszégyenítő reklámszpottal igazolta: „Na, fiúk! Hiányoltatok?” – kérdi (a talán) a múltból, időgéppel érkező Schumi az ifjoncoktól. Majd pedig egy bejelentéssel, miszerint digitális adásukban a lelkesebb Schumi-szurkolóknak lehetőségük lesz csak és kizárólag kedvencük szemszögéből végignézni a versenyeket. Az fedélzeti kamerás „Schumi-adást” ráadásul külön rendező felügyeli! Az RTL – elmondásuk szerint – ennyire nem fog Schumacher köré építeni idén, ám Florian König és Niki Lauda valahogy mégis minden egyes bejelentkezésükkor a Mercedes-garázsból vagy elől köszöntötték a nézőket… Bahreini közvetítésüket pedig kétszer annyian (tíz és fél millióan, azaz minden második tévénéző) nézték idén, mint tavaly. Ezek után már kit lep meg a nemrég közzétett hír: Schumi messze a legnépszerűbb versenyző ma?
Ám hiába a nagy felhajtás, a kamerák folyton figyelő üvegtekintete és a hatalmas érdeklődés, úgy tűnik, az „új Schumi” ezek ellenére is megmarad új Schuminak. Michael kisimult arccal, fitten, vidáman és felszabadultan érkezett meg Bahreinbe – az utolsók egyikeként szerdán, magángéppel. A kötelező körök után (interjú a Mercedes sajtótájékoztatóján) máris a pályán volt. A csütörtöki év eleji fotózáson már munkaruhában jelent meg, ugyanolyan vidám, gyermeki várakozást sugárzó tekintettel, mint azt már a tél folyamán megszokhattuk tőle. Pózolva és olykor bohóckodva a kamerák előtt. Hát így néz ki egy nyugdíjas?
Aztán jött a hivatalos sajtótájékoztató. Négy és fél világbajnokkal (Schumacher, Button, Hamilton, Alonso és Massa). Micsoda társaság! Valahogy más volt ez, mint a megszokott kép. És nemcsak mert (éppen Schuminak hála…) emberemlékezet óta nem tartózkodott ennyi aktív bajnok egy légtérben, hanem a hangulat miatt is. Viszálykodásnak, haragnak, távolságtartásnak apró nyomait sem láthattuk közöttük. Az idénykezdet felfokozott várakozásainak és az újbóli száguldás lehetősége miatti örömnek köszönhetően? Vagy mert az öt versenyzőnek még nem volt alkalma arra, hogy egymásnak essen? Esetleg mert az idei évben végre az olyan közvetlen és egyenes, jó humorú srácoknak is bőven kijut a rivaldafényből, mint Massa, Button, vagy Vettel és Webber? Minden esetre ez a sajtótájékoztató meglepően vidám és jó hangulatú volt, a versenyzők ugratták egymást, ugyanakkor a másik iránti kölcsönös tiszteletüket is kimutatták. És ilyen környezetben bizony semmi oka az „új Schuminak” arra, hogy eddig csak magánéletében látott közvetlen felszabadultságát és a visszatérés miatti gyermeki örömét elfojtsa!
„Uraim! Egy kérdés mindnyájukhoz: Mit várnak legjobban a szezonkezdetben?” – hangzik a kérdés az interjú elején. Schumi válasza egyértelműsíti, hogy a három év kihagyás bizony nagy idő…: „Hogy a zöld lámpa kigyulladjon… Vagyis a piros elaludjon.” „De legalább motivált vagy! Látom már az overálod is rajtad van!” – Massa, a „testvér” pimaszul csapja le a magas labdát. Aztán később Button is odabök egyet: „Nagyszerű, hogy Michaelt újra a rajtrácson köszönthetjük, mert így legalább ismét fiatalnak érezhetem magam…” És Schumi kivárja az alkalmat, majd rájátszik: „Az én koromban már elfelejt az ember egyet, s mást, főleg ha régre kell visszamenni… Szóval mi is volt a kérdés?”
De persze egymás ugratása mellett a tiszteletnek is jut hely (és nem csak Schumi irányába): Alonso, aki három éve minden idők legsportszerűtlenebb bajnokának nevezte „a hétszerest”, most minden idők legnagyobbjaként dicsőíti…
Hát nem erről kell szólnia a sportnak? Nem jobb ilyeneket látni, mint a McLaren orrán lévő lyukról szóló vitákat és sárdobálást hallani? Nem jobb-e Schumit volt ferraris szerelőivel beszélgetve, mosolyogva látni, mint azt hallani, hogy egyik versenyző a másik agresszivitásával magyarázza ki önnön hibáját? Azt hiszem ezt a hangulatot hiányoltuk a tavalyi botrányos évből. Vagy legalábbis, hogy a sport ezen része nem kapott elég figyelmet a sok balhé mellett. Persze ahogy az idény előrehalad, úgy a „jópofizás” is egyre ritkább lesz. De a Button vagy Massa-féle őszinteségre és lazaságra igenis szükség van! És olybá tűnik, idéntől Schumachertől is hasonlót kapunk majd!
De nem csupán a kollégák és a régi ismerősök irányába mutatott viselkedése terén, hanem tulajdonképpen mindenben. Akár a nyílt kritikák és egyenes vélemények alkotásában is. A csütörtöki sajtótájékoztató jó példa volt erre: a jelenlévőket az új szabályokról kérdezték (a tavalyi vagy az idei szabályokat választanák-e, ha ők döntenének?). Míg a négy társa vagy rendben találta az új szabályokat, vagy megkerülte a kérdést, nyitva hagyva mindkét irány előtt az utat, addig egyedül Schumi mert nyíltan állást foglalni a régi szabályok mellett. Persze, mert az kedvezett neki… De itt most a lényeg a szavakon van: éppen a mindig megfontoltan és óvatosan, sokszor szándékosan kétértelműen nyilatkozó Schumacher alkotja a legegyértelműbb véleményt az új szabályokról? Ebből is látszik, hogy Schumi bizony egy felszabadult és nyugodt versenyző lett, aki jóval függetlenebbé vált, mint korábbi ferraris éveiben, megszabadulva a sokirányú pr-kötöttségtől, mely korábban a kiégéséhez vezetett. Itt már kevésbé kell ügyelnie a szponzorok kívánságaira vagy csapata imidzsére, főnökei utasításaira, Schumi barátja, Brawn csapatában végre önmaga lehet. Aki saját kezébe vehette az irányítást (több mint 20 év után ezért fűzte lazábbra kapcsolatát Willi Weberrel), akinek már nem kötelező ’DVB’ sapkában megjelenni minden nyilvános eseményen, vagy aki nem visel reklámozandó órát az év eleji közös versenyzői fotózáson, mert éppen úgy tartja kedve…
És mindez aztán vasárnap is folytatódott: Schumi már szombaton megjegyezte, hogy a versenytől nem vár sok izgalmat, vasárnap pedig az elsők között hívta fel a figyelmet a szabályok felszínességére és hátulütőire, jelezvén, hogy az év hátralévő részére sem várható majd komolyabb változás. Egyenes beszéd, mindenféle külső nyomás miatti színészkedés nélkül. Schumi olybá tűnik, tudatosan kerüli mindazt, ami előző karrierje végét okozta. Ez adja az „új Schumacher” lényegét!
 |
| "Vegyél már fel egy normális overált, Mikáel, mert kész az autód!" |
Az új karrier új nehézségei
Ha csak a számokat nézzük, ezen új Schumi új karrierje valahogy úgy kezdődött, mint a régi: egy hetedik hellyel az időmérőn. Ám a hasonlóságok tárháza ennyiben ki is merült. Ugyanis míg 1991-ben egy szegény újonccsapat közepes autójával csodát téve verte meg tapasztalt csapattársát, addig most a bajnoki címvédő csapat egyelőre közepes autójában ülve kapott ki ifjú csapattársától… Nico Rosberg ugyanis a teljes hétvégén gyorsabb volt nála. Michael pénteken átlagban 3–5 tizeddel maradt el tőle, szombat délelőttre ez a különbség csökkent (két-három tizedre). Aztán az időmérőn futott leggyorsabb körükben újra fél másodperc volt közöttük, holott a Q1 és Q3 is kisebb különbségeket hozott.
Mindez rávilágít arra, amit Schumi maga is hangsúlyozott még pénteken: az a három év kihagyás bizony hátrányt jelent. A pénteki edzéseken jól kitűnt, Schumacher a hosszú etapokon, nehéz autóval már felveszi a versenyt Rosberggel. Mi több, a hétvége folyamán ebben egyre közelebb került hozzá: pénteken rendre 1-2 tizeden belül tudott lenni csapattársához képest, ráadásul kiegyensúlyozottságával átlagban hasonló etapidőkre volt képes; a verseny napjára pedig Rosberg előnye tulajdonképpen majdhogynem elolvadt. Ám ezzel már nem sokra ment. Ugyanis hamar kitűnt, hogy az új szabályok valóban nem Schuminak kedveznek. Hiába ugyanis a rajthelyéhez képest jó versenytempó, már nem tudott sokkal előrébb törni. És éppen egyik nagy fegyverét, taktikai érzékét és a kiállásokkor megejtett gyors ki- és bevezető köreit nem tudja idén hasznosítani. Ezt igazán bánhatja! Mert ha belegondolunk, az egész versenyen Rosberghez képest mért 4 másodperces hátránya (melyből elmondása szerint kettő szándékos volt a gumikopás miatt) tulajdonképpen megfelel azon különbségnek, amit a rajtrácson elfoglalt helyükből (5. és 7.) adódott. Vagyis ha úgy vesszük, az időmérő döntött.
Persze mondhatnánk, hogy fordított indulás esetén Schumi lett volna előrébb, de nem ő lett! Az idei évben ugyanis egyelőre úgy tűnik, kiemelt szerepet kaphat az időmérő edzés, így Schumira most nagyobb nyomás nehezedik. A hosszú kihagyás miatt az igazán kiélezett helyzetekben még nem képes a maximumon teljesíteni. Még újra szoknia kell a tét súlyát is, az elmúlt három évben ugyanis nem volt rákényszerítve, hogy autója vagy saját maga határait feszegesse, s hogy figyelme egyetlen körre koncentrálódjon, vagy hogy azt az egy kört lehetőleg tökéletesen rakja össze.
De persze nem csak ezen múlt, mindez csak az emberi oldal. Az egykörös tökéletes teljesítménynek van még egy feltétele: az autó tökéletes ismerete, és a gépben való bizalom. És ez egyelőre hiányzik Michael esetében. Ne feledjük, számára (Rosberggel szemben) minden tökéletesen új! Mert míg a mezőny nagy része az idei év változásaihoz azok folyamatában alkalmazkodott, addig Schuminak a 2006 és 2010 között történt összes változás most zúdult a nyakába: az új gumikeverékek, a slick gumik, a keskeny első kerekek, a megváltozott aerodinamika, a kipörgésgátló hiánya, a nehéz autó, stb. És mindezek megszokásához és megértéséhez bizony idő kell. Hogy mennyi, az egyelőre nyitott kérdés. Az elmúlt években láthattunk számos példát arra, hogy egy autó ma mennyire meghatározza egy versenyző teljesítményét. Még a legjobbakét is. Olykor ez dönt egy csapaton belül is. Ralf Schumacher ebbe bukott bele 2007-ben, de Heidfeld vagy Räikkönen is átszenvedett egy-egy évet (2008) a gumimelegítési gondjaival. A BMW-nél ráadásul rendre ezen faktor döntött a háziversenyben: Kubica 2007-ben nem tudott rendesen kibontakozni a kipörgésgátló miatt, Heidfeld az időmérőn szenvedett 2008-ban, hogy aztán 2009-ben ismét előnybe kerüljön kevésbé tapadó autójával.
Hogy Michaelnek mindehhez mennyi időre lesz szüksége, nem tudható. Ám őt nem célszerű másokhoz hasonlítani, hiszen hamar tanul, és sokkal rugalmasabb, mint legtöbb társa. Erre legjobb példa 1995 volt, amikor egy olyan autóval nyerte fölényesen a bajnokságot, melyet köztudottan csak nagyon „szűk sávban” lehetett igazán gyorsan vezetni. Gerhard Berger-még a minap is csodálkozva nyilatkozott Schumiról: „1995-ben csatlakoztam a Benettonhoz, és a télen Schumacher autóját vezettem. Ez sokkoló volt. Számomra szinte vezethetetlen volt. Csodálom Michaelt, hogy egy ilyen vadállattal bajnoki címet nyert.” Mert alkalmazkodott hozzá, és mert megvolt benne az a rugalmasság, ami Bergerből hiányzott. A kérdés most csak az, hogy ezen képessége mire lesz elég idén. Mert a fenti példákból úgy tűnik, mintha manapság már az autó irányítana e kérdésben: ő választ stílust és versenyzőt, nem pedig a versenyző keresi meg az ideális vezetési módot hozzá…
Ráadásul Schumacher számára a legnagyobb problémát ezúttal a sokak által emlegetett alulkormányzás jelenti (1995-tel szemben). A keskenyebb első gumik ugyanis kisebb tapadást adnak, ráadásul a nagyobb benzintank miatti többletsúly csak tovább növeli az alulkormányzottságot. Schumi valóban a könnyebb farrészhez szokott, így érthetően kicsit szokatlan neki, mialatt csapattársa vezetési stílusából adódóan könnyebben boldogul. Mindez amúgy kicsit más megvilágításba helyezte a két versenyző téli teszteken alkotott igencsak eltérő véleményét is (Rosberg bizakodása, ill. Schumi aggodalma): Barcelonában nem történt más, mint hogy ugyanazt az autót két eltérő stílusú versenyző teljesen másként értékelte. A kulcsszó tehát az alulkormányzottság!
De a probléma ennél azért összetettebb. Tudniillik csak kevesen emlegetik azon tényt, melyre Ralf Schumacher hívta föl a figyelmet még az idény előtt: „Michael nem szereti az alulkormányzott autókat – ellentétben más versenyzőkkel. Jenson Button például szereti őket. És ez a csapat tavaly egész évben vele dolgozott.” A kis Schumi tökéletesen látja, hogy a probléma gyökere részben a tavalyi évben keresendő. Hiszen az idei gép a tavalyi továbbfejlesztett változata. Azé a kocsié, melyet kifejezetten Button stílusára építettek, s melyet egész évben két „alulkormányzott” versenyző (a még ma is gyakran jobblábfékes Barrichello tán még inkább az) útmutatásai és igényei alapján fejlesztettek. S aminek utódjával most a Buttonéra emlékeztető stílusú Rosberg jobban boldogul. A slickek tavalyi bevezetése azt eredményezte, hogy az autók alapvetően túlkormányzottabbak lettek, mint korábban. A Bridgestone ezért 2008–2009 telén azt javasolta a csapatoknak, hogy mindezt egy alulkormányzott alapkonstrukcióval illetve beállításokkal próbálják kiküszöbölni. A Brawnnak mint ismert ez tökéletesen sikerült: a duplafedeles diffúzorral rengeteg tapadást nyertek hátul, s erre bátran építkezhettek. A japán gumigyár idén azonban a tavaly felborult egyensúly visszanyerésén dolgozott, és az idei keskenyebb első kerekek csak rájátszottak a Brawn/Mercedes alulkormányzottságára. Most úgy tűnik, a csapat átesett a ló túloldalára…
És akkor ehhez jön még az MGP W01 alaptulajdonsága: a rövid tengelytáv. Míg a legtöbb csapat igyekezett eltávolítani a hátsó kerekeket a tanktól, a Mercedest rövidre tervezték. Ennek előnyét a bahreini középső szektor lassú kanyarjaiban ki is élvezték (Button itt nem tudott lőtávolba kerülni Schumihoz képest egész versenyen), ám hátrányát hosszabb távon szenvedhetik. Így ugyanis kevesebb tér van az autó kiegyensúlyozására, mely ráadásul alapvetően alulkormányozottabb is, mint hosszabb tengelytávval lehetne.
 |
| Alulkormányzás ide vagy oda, azért Schumi lőtávolon belül van, hogy szemmel tartsa Nicót! |
Fejvesztett fejlesztés
De vajon mi jöhet ezután? A Red Bull jelenleg egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, ám a Mercedestől egyelőre a Ferrari is messze van. A németeknek tehát egyértelműen lemaradásuk van, így fejleszteni kénytelenek. A csapat (pl. Brawn, Haug és Fry) elmondása szerint pontosan ismeri a problémákat, pániknak nyoma sincs, mi több, eddig azt nyújtották, amire számítottak. Eddig Schumacher év eleji tippje látszik valószerűbbnek (hiába, a rutin!), győzelemre egyelőre nincs esélyük. Nemrégiben felmerült, hogy a csapat Schumihoz igazodva fog fejleszteni. Mindebből arra is következethetnénk, hogy ő az elsőszámú, ám ha mélyebbre ásunk, máris indokoltnak tűnik a csapat döntése. A W01-es autó nem elég gyors. Az alulkormányozottság kérdése tehát nem csupán Schumacher, de az autó problémája is. Rosberg sem ezért, hanem ennek ellenére gyorsabb! Így e probléma megszüntetése Nico érdeke is! Ő ugyanis azért jobb Schuminál, mert jobban bánik a kevésbé jó autóval, mint társa. Ettől viszont az autó még nem lesz jobb, sem bajnokesélyes!
Ráadásul Nick Fry egy interjúban azt is hangsúlyozza, hogy két versenyzője hasonló visszajelzéseket ad, és azonos problémákat jelez a kocsival kapcsolatban. Az autó határa tehát lehet, hogy valahol Rosberg teljesítménye körül van, ám ez kevés. Schumachert pedig eleve korlátozza némileg ezen gyengeség. És nem mellesleg az is logikus, hogy egy csapat a nagyobb rutinnal rendelkezőre hallgat a fejlesztéselnél.
Az irány tehát jónak tűnik, már csak a megvalósításnak kell jól elsülni. Ha végre sikerül kiküszöbölni a W01 ezen gyengeségeit, Schumi is könnyebben visszanyeri korábbi gyorsaságát. Ha végre jobban érzi autója határait és megismeri sajátosságát, jobban meg is bízhat benne, közelebb kerülve ezzel saját határaihoz is. Már az oly fontosnak látszó időmérőn is! S a csapattársak közti csata, csak ekkor kezdődik el igazán. Hogy milyen eredményt hoz, egyelőre nehéz lenne megmondani. Nico Rosberg a mezőny egyik legintelligensebb versenyzője. Nem riadt meg a bajnok hírnevétől, sem az előtte álló kihívástól. Higgadtan és megfontoltan kezdte az idényt, számba véve lehetőségeit és felmérve helyzetét fölvette a kesztyűt, s egyelőre hozza a kötelezőt: veri a még nem száz százalékos csapattársát. Ám ne feledjük: mikor Schumacher utoljára csapatot váltott (1996, Ferrari), akkor is nehezen indult az éve. Irvine az első edzéseken, futamon igen közel volt hozzá, le is győzte párszor. Az autó akkor is gyengébb volt, aztán mihelyt Schumihoz igazították, már esélye sem volt az írnek. Mert rosszabb autóban ülve ugyan le is lehet győzni a bajnokot, ám egy jó autó már más kérdés.
Hogy tehát Rosberg előnye a későbbiekben is megmarad-e, már nem csak rajta múlik, de Michaelen és a csapaton is. Amennyiben az autó felzárkózik vetélytársaira, Schumi is gyors javulásnak indul. Ha viszont nem sikerül megoldani az alukormányzottság kérdését, Nico akár le is győzheti „a hétszerest”, de ezt könnyen lehet, hogy csak a bajnokságért folytatott valódi küzdelem árnyékában teheti majd meg.
Mert mint az elmúlt jó pár évben láthattuk, ha egy csapat az év elején nagy előnyben van, talán még meg lehet szorongatni, akár utol is lehet érni, de legyőzni szinte lehetetlen. Éppen ezért fontos és sürgős, hogy a Mercedes megoldást találjon. Ha ugyanis a bajnokságért akarnak harcolni, a nagy frissítéseket hozó barcelonait megelőző három versenyen a lehető legtöbb pontot kell szerezni, a lehető legközelebb kell kerülni az élen állókhoz.
Ausztrália elviekben jobban fekszik majd az Ezüstnyilaknak: az alacsonyabb hőmérsékleten (péntek) ugyanis már a Bahreinben is versenyképesebbek voltak, mint a forró időmérőn és versenyen. A csapat éppen ezért bizakodó, és előrelépést vár. Nico Rosberg meg dobogót. De ne feledjük, a többi csapat sem alszik! Így ahhoz, hogy versenyben maradjanak, a Schumachernek és a Mercedesnek most valami extrát kell majd nyújtaniuk. Nagy ütemű, határozott és hatékony fejlesztésekkel.
Az „új Schumi” tehát egy régi-új feladattal találta szembe magát: újra fel kell építenie egy győztes csapatot, ám ezúttal saját hátrányával is meg kell küzdenie, mialatt csapattársa a lehető legjobb munkát végzi. Hogy ennek megoldása meddig tart, nem tudhatjuk. Schumacher nyilván nem véletlenül írt alá három évre… Ám ettől függetlenül az idei cél adott: nyerni kell. Nem könnyű feladat, de Schumi ezért tért vissza! A kihívásért.
S Melbourne egy újabb állomás ezen az úton.
Ráadásul Nick Fry egy interjúban azt is hangsúlyozza, hogy két versenyzője hasonló visszajelzéseket ad, és azonos problémákat jelez a kocsival kapcsolatban. Az autó határa tehát lehet, hogy valahol Rosberg teljesítménye körül van, ám ez kevés. Schumachert pedig eleve korlátozza némileg ezen gyengeség. És nem mellesleg az is logikus, hogy egy csapat a nagyobb rutinnal rendelkezőre hallgat a fejlesztéselnél.
Az irány tehát jónak tűnik, már csak a megvalósításnak kell jól elsülni. Ha végre sikerül kiküszöbölni a W01 ezen gyengeségeit, Schumi is könnyebben visszanyeri korábbi gyorsaságát. Ha végre jobban érzi autója határait és megismeri sajátosságát, jobban meg is bízhat benne, közelebb kerülve ezzel saját határaihoz is. Már az oly fontosnak látszó időmérőn is! S a csapattársak közti csata, csak ekkor kezdődik el igazán. Hogy milyen eredményt hoz, egyelőre nehéz lenne megmondani. Nico Rosberg a mezőny egyik legintelligensebb versenyzője. Nem riadt meg a bajnok hírnevétől, sem az előtte álló kihívástól. Higgadtan és megfontoltan kezdte az idényt, számba véve lehetőségeit és felmérve helyzetét fölvette a kesztyűt, s egyelőre hozza a kötelezőt: veri a még nem száz százalékos csapattársát. Ám ne feledjük: mikor Schumacher utoljára csapatot váltott (1996, Ferrari), akkor is nehezen indult az éve. Irvine az első edzéseken, futamon igen közel volt hozzá, le is győzte párszor. Az autó akkor is gyengébb volt, aztán mihelyt Schumihoz igazították, már esélye sem volt az írnek. Mert rosszabb autóban ülve ugyan le is lehet győzni a bajnokot, ám egy jó autó már más kérdés.
Hogy tehát Rosberg előnye a későbbiekben is megmarad-e, már nem csak rajta múlik, de Michaelen és a csapaton is. Amennyiben az autó felzárkózik vetélytársaira, Schumi is gyors javulásnak indul. Ha viszont nem sikerül megoldani az alukormányzottság kérdését, Nico akár le is győzheti „a hétszerest”, de ezt könnyen lehet, hogy csak a bajnokságért folytatott valódi küzdelem árnyékában teheti majd meg.
Mert mint az elmúlt jó pár évben láthattuk, ha egy csapat az év elején nagy előnyben van, talán még meg lehet szorongatni, akár utol is lehet érni, de legyőzni szinte lehetetlen. Éppen ezért fontos és sürgős, hogy a Mercedes megoldást találjon. Ha ugyanis a bajnokságért akarnak harcolni, a nagy frissítéseket hozó barcelonait megelőző három versenyen a lehető legtöbb pontot kell szerezni, a lehető legközelebb kell kerülni az élen állókhoz.
Ausztrália elviekben jobban fekszik majd az Ezüstnyilaknak: az alacsonyabb hőmérsékleten (péntek) ugyanis már a Bahreinben is versenyképesebbek voltak, mint a forró időmérőn és versenyen. A csapat éppen ezért bizakodó, és előrelépést vár. Nico Rosberg meg dobogót. De ne feledjük, a többi csapat sem alszik! Így ahhoz, hogy versenyben maradjanak, a Schumachernek és a Mercedesnek most valami extrát kell majd nyújtaniuk. Nagy ütemű, határozott és hatékony fejlesztésekkel.
Az „új Schumi” tehát egy régi-új feladattal találta szembe magát: újra fel kell építenie egy győztes csapatot, ám ezúttal saját hátrányával is meg kell küzdenie, mialatt csapattársa a lehető legjobb munkát végzi. Hogy ennek megoldása meddig tart, nem tudhatjuk. Schumacher nyilván nem véletlenül írt alá három évre… Ám ettől függetlenül az idei cél adott: nyerni kell. Nem könnyű feladat, de Schumi ezért tért vissza! A kihívásért.
S Melbourne egy újabb állomás ezen az úton.
 |
"Jól van, tudhatnátok, hogy még újfiú vagyok! Miért nem mondta valaki, hogy ide még nem kell overál?!" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése