Dőljenek hátra és élvezzék a küzdelmet! A kék sarokban a sajtó: „A Virgin is megelőzte. Tavaly ezért Badoert megkövezték. Biztos Schumacher van a sisak alatt?” „A Mercedes nem ezért fizet neki 30 milliót, és nem ezért hozta vissza a nyugdíjból. Ha ez így folytatódik, Schumacher még az első évadát sem teljesítheti a három évre szóló szerződéséből.” A piros sarokban pedig a hétszeres bajnok, rekorder: „Örülök, hogy szereztem egy pontot, és hogy jó érzéssel mehetünk a következő versenyre, ahol várjuk az újabb kihívást.”
Azért elég nagy ellentmondás van a két oldal megnyilvánulásai között! A média már temeti őt, de Schumi mégis elégedett? Hogy képzeli?! Akkor most hogy is van ez?
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki inkább hallgat a szakmabeliek véleményére, mint a folyton harsogó, celebgyártó média kritikáira… Mert utóbbi hangoskodása állandó, ráadásul hol ezt mondja, hol azt. Ha van rajta sapka, azért, ha nincs, hát azért ver, vagy éppen áld meg egy-egy kiszemeltet. Az Ausztrál Nagydíj kapcsán tehát sok kritika áll szemben egy elégedett versenyző véleményével. Ahhoz azonban, hogy ezen ellentmondást feloldjuk, a látszat mögé is be kell kukkantanunk – amire a fent idézett lapok sosem fognak vetemedni…
A tízedik hely nem éppen méltó Michael Schumacher nevéhez. Olyannyira nem, hogy eddigi 252 nagydíjhétvégéje során mindössze kétszer fejezte be ezen pozícióban a versenyt. Nem tévedés! 2005-ben a monzai Olasz Nagydíjon, melynek egész hétvégéje során az abban a szezonban már nemigen fejlesztett F2005-ös gép kóros lassúságától szenvedett mindkét ferraris versenyző. És 1998-ban, Monacóban, ahol a Häkkinent üldöző Schumi ütközött Alexander Wurzcal, az alagút előtt, melynek egy elsőszárnycsere és egy pontzónán kívüli helyezés lett a vége. (Igen, valóban érdekes egybeesés…!)
Schumi e fenti két eredménnyel akkoriban nagyon nem volt elégedett. Annyi első hely után, nem is csoda… Vajon ennyit változott volna mostanra? Vajon valóban jóllakott oroszlán vált belőle, aki csak a pénzért, vagy csak amolyan hobbiból tért vissza, és aki már egy jó csatával is megelégszik? Ne dőljünk be se a médiailluzionisták trükkjeinek, se a látszatnak! Inkább nézzük a tényeket, és halljuk a bennfenteseket! Mert itt valami nagyon gyanús…!
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki inkább hallgat a szakmabeliek véleményére, mint a folyton harsogó, celebgyártó média kritikáira… Mert utóbbi hangoskodása állandó, ráadásul hol ezt mondja, hol azt. Ha van rajta sapka, azért, ha nincs, hát azért ver, vagy éppen áld meg egy-egy kiszemeltet. Az Ausztrál Nagydíj kapcsán tehát sok kritika áll szemben egy elégedett versenyző véleményével. Ahhoz azonban, hogy ezen ellentmondást feloldjuk, a látszat mögé is be kell kukkantanunk – amire a fent idézett lapok sosem fognak vetemedni…
A tízedik hely nem éppen méltó Michael Schumacher nevéhez. Olyannyira nem, hogy eddigi 252 nagydíjhétvégéje során mindössze kétszer fejezte be ezen pozícióban a versenyt. Nem tévedés! 2005-ben a monzai Olasz Nagydíjon, melynek egész hétvégéje során az abban a szezonban már nemigen fejlesztett F2005-ös gép kóros lassúságától szenvedett mindkét ferraris versenyző. És 1998-ban, Monacóban, ahol a Häkkinent üldöző Schumi ütközött Alexander Wurzcal, az alagút előtt, melynek egy elsőszárnycsere és egy pontzónán kívüli helyezés lett a vége. (Igen, valóban érdekes egybeesés…!)
Schumi e fenti két eredménnyel akkoriban nagyon nem volt elégedett. Annyi első hely után, nem is csoda… Vajon ennyit változott volna mostanra? Vajon valóban jóllakott oroszlán vált belőle, aki csak a pénzért, vagy csak amolyan hobbiból tért vissza, és aki már egy jó csatával is megelégszik? Ne dőljünk be se a médiailluzionisták trükkjeinek, se a látszatnak! Inkább nézzük a tényeket, és halljuk a bennfenteseket! Mert itt valami nagyon gyanús…!
Amikor a bajnok elkapja a ritmust
Az első péntek szabadedzésen Schumi hátránya tetemes volt Rosberghez képest. Legalábbis ami a leggyorsabb köridőt illeti. De az újságok úgyis csak ezt közlik, így „A szerkesztőségben” máris megindult a lázas munka. Előkerült a „Nagyszavak szótára”, és máris keresgélték a „csiga Schumi” szinonimáját következő hangzatos szalagcímükhöz, a helyi Győzikékről szóló cikk fölé…
Eközben Michael a pályán rótta a köröket, majd elemezte az adatokat. És nem hinném, hogy aggódott… Norbert Haug a második edzés előtt föl is hívta a figyelmet: Schumacher szektoridői sokkal jobbak, mint azt a látszat mutatja! Egyszerűen csak annyi történt, hogy nem jött össze „a tiszta kör”, a sokbenzines etapok alatt meg már nem is volt esély a javításra.
Aztán eljött a második szabadedzés ideje. Rosberg és Schumacher is a pályára gördült, ám utóbbi két lassabb kör után a bokszba hajtott. Hosszas várakozás következett a garázsban, a W01-ről még a motorborítás is lekerült. Hogy probléma vagy csak állítások miatt, azt nem tudni. Az eső viszont besegített: míg Michael várakozott, a többiek sem körözhettek. Aztán a nap sütni, a pálya száradni kezdett – Schumacher meg száguldani! Egészen a 4. helyig, Rosberg elé! Idén először. Sorra futotta a gyors köröket a lágyabbik keveréken, hol egy másodpercet, hol nyolctizedet faragva idejéből. A McLarennel egy tempót futva, azonos pályán, azonos gumikon (Rosberg ekkor a kemény keveréket próbálgatta). És ha utolsó körének legvégén nem hibázik, Webbert is elkapta volna a 3. helyen. A Mercedesnél elégedettek voltak, mert igazolódni látszott a sejtésük: az új beállítások és a pálya is kedvez az autónak, ami így közelebb került az „élhez”.
 | |
| Schumacher pénteken már közelített ahhoz a bizonyos határhoz |
Lett is, méghozzá további Schumi-javuással! A harmadik szabadedzés már egészen remekül sikerült a „hétszeresnek”: alig pár századdal elmaradva Alonsótól a harmadik helyen végzett. Úgy tűnik, megszokta már az autót, sikerült alkalmazkodnia hozzá, és kicsit jobban a stílusára hangolni (a hétvégén feltűnt, hogy mindkét versenyző magasabban ült autójában, ami arra enged következtetni, amire Szahírban Schumi is utalt: a súlyponttal és üléspozícióval való kísérletezésre). Rosberg pedig némi óvatossággal nyilatkozott az RTL-nek minderről: „A Red Bull nagyon gyors, akárcsak a Ferrari vagy Michael. Mindent ki kell hoznom az autóból, ha meg akarom verni a csapattársamat. Az, hogy sikerül-e, nagyban függ attól is, hogy szerencsénk lesz-e, mert a forgalom problémát jelenthet az időmérésen. Fontos, hogy folyamatosan kapcsolatban álljunk a csapattal, és tájékoztassanak arról, hogy ki hol tartózkodik a pályán.”
Nico jól látta: csapattársa elkapta azt a bizonyos fonalat (két szabadedzésen verte el egymás után), s a bajnok korábbi karrierjét ismerve, ez komoly problémát jelenthet neki… De nem csak csapattársa formáját értékelte reálisan, hanem az edzést befolyásoló lényeges részeket is pontosan megjósolta. Az időmérőn ugyanis nem volt szerencséjük, így nem tudták megmutatni a Mercedes valódi tudását.
És ennek több oka is volt. Egyrészt a körülmények. Az edzés végére a hőmérséklet sokat esett a 3. edzéshez képest, és a W01 úgy tűnik, elég kényesen reagál az efféle változásokra, ezért igazán csak egy szűk tartományban képes maximumon teljesíteni. Emlékezhetünk arra, hogy Szahírban a túlzott meleg jelentett problémát nekik, ezúttal a hidegebb idő okozta a nehézséget a gumikezelésben a szabadedzésekhez képest. Ám mindez még nem ok arra, hogy csak 6-7. helyet szerezzék meg. Rosberg elmondása szerint 3-4 tized is benne maradt, mivel legjobb körében hibázott. És mi a helyzet Schumacherrel? Utolsó mért körében zöld második szektort futott, s ekkor szurkolói joggal reménykedtek előrelépésében. Csakhogy harmadik szektor (és így köridő) már nem volt, mivel a német forgalomba került. Így aztán úszott minden. Hiába nézett ki úgy, hogy akár a 4-5. hely is meglehet, hiába érezték/tudták úgy Brawn-ék, hogy tempójuk a McLarenével és Felipe Massáéval azonos, mindezt nem bizonyíthatták.
Ja, a forgalmat éppenséggel Fernando Alonsónak hívták…
És ekkor a szerkesztőségbe végre élet költözött! Végre megjött a sztori, nem hiába keresték őket, most végre jöhetnek a Nagy szavak! „Michael Schumacher összetűzésbe keveredett Fernando Alonsóval.” – a média máris a bajt megéneklő önjelölt kar lett az általa kreált új drámában: a két korábbi rivális „egymásnak esett”. Úgy fest, azok, akik hónapok óta mindenáron bele akarják erőszakolni Felipe Massa és Fernando Alonso kapcsolatába is a konfliktust, most másokkal is megpróbálják ugyanezt.
Pedig nem történt semmi különös (hogy mennyire megorroltak egymásra a felek, azt a verseny utáni videó "bizonyítja" - http://www.youtube.com/watch?v=B0WFd1K9qq8). Michael mindenféle agressziót nélkülözve, érdeklődött Alonsónál a helyzet hátteréről. „Fontos a csapatkommunikáció” – emelte ki Rosberg az imént, így Schumi okkal kérdezősködhetett. Igen, ő is feltartott valakit, de az nem volt ilyen éles helyzet (a Q1 az újoncok miatt minden, csak nem éles…), ráadásul, ott több autó is volt egyszerre. Persze így kevésbé izgalmas a történet. Érdemes hát kiszínezni! S ha a szerkesztőség kreatív dolgozói már belejöttek, miért ne tennének még rá egy lapáttal? „Schumacher az esetet követően panaszt emelt Charlie Whitingnál” – sugallták a híradások. Nos, igen, a Biblia is tartalmazza: „Isten nem létezik!”. Csakhogy az idézet vége („mondta a balga ember”) legtöbb helyütt ezúttal is lemaradt… Schumi valójában afelől érdeklődött, mi változott a 2006-os szokások óta. Még jól jöhet ez a tudás a későbbiekben…
Nem áll szándékomban persze elbagatellizálni a történteket, ám látni kell: a név bizony hátrányokkal is jár. Erre legjobb példa a pénteki első edzés, melyen Chris Horner a BBC-nek adott nyilatkozatában Schumachert csaknem börtönbüntetésre ítélte egy nem létező hibáért (piros zászló alatt fejezte be a körét, ám a jelzést éppen a bokszbejárat mellett elhaladva kapta, s csak párszáz méterig nem lassított, hogy javítson köridején, melyet aztán elvettek tőle). Vajon Hornert érdekelné, ha mondjuk Kovalainennel vagy Buemivel történik ugyanez?
Nyilván nem, miként az újságírókat sem érdekelte volna egy Hülkemberg–de la Rosa beszélgetés. Az ugyebár nem növelné a lapeladást és az olvasottságot… Hiába, mint azt sorozatom korábbi részében (http://acsaszarutja.blogspot.com/2010/03/csaszar-utja-5-uj-kihivas-schumachernek.html)már bemutattam, a ’Schumacher’ márkanév is, mely jól eladható!
S most azok az újságírók kritizálják őt magas fizetésére hivatkozva, akik éppen az igazságok kiforgatásán és felnagyításán keresnek ugyanennyit? Képmutatás. Ezek után ugyan miért hinnénk nekik Schumacher vagy a valódi szakértők helyett?
Önbizalom – avagy miért fontosak a látszat mögötti részletek?
Michael amúgy nem panaszkodott túlságosan a hetedik rajthelye miatt, mivel jól tudta, hogy ez még előnyt is jelenthet neki, ráadásul azzal is tisztában volt, hogy helyezése némiképp elmarad a valós helyzettől. Két okból is: az egyik az utolsó gyorskör be nem fejezése volt (itt érdemes megjegyezni, hogy a mezőnynek nemigen sikerült javítania az utolsó körökben – ld. például Vettelt – mely akár a hőmérséklet csökkenésének vagy a felerősödő szélnek is köszönhető). A másik pedig az a tény, amiről csak Schumi és csapata tudhatott: autóját elsősorban a versenyre állították be. Ezért nem volt igazán kétségbeejtő számára, hogy mindössze 43 századdal ugyan, de ismét elmaradt Nicótól, aki délutánra úgy tűnik összeszedte magát. Na meg Schumacher beállításait, mely a jelek szerint jobban feküdt neki. (Ezek után mondja még valaki, hogy a Mercedes „Schumi-irányba” való fejlesztése rosszat tesz neki… Egyébként ennek maga is az ellenkezőjét nyilatkozta.). A „hétszeres” tehát okkal lehetett elégedett a balszerencse és a rosszabb teljesítmény ellenére is, mivel tisztában volt az okokkal! Tudta, hogy egy merészebb beállítással újra megverhette volna Nicót, és tudta azt is, hogy milyen apróságok együttese miatt maradt el a maximális teljesítménytől.
És mindez egy versenyzőnek, egy sportolónak nagyon sokat jelent! Ha az ember tisztában van azzal, hogy nem hibázott, s hogy a rosszabb eredménynek más okai vannak, az önbizalmat ad neki a folytatáshoz. És minden versenyző ilyen: mind hiszi magáról, hogy a legjobb, elvégre enélkül nem is lenne érdemes próbálkozniuk. Nézzük csak meg Vettelt! Két kiesése ellenére önbizalma az egekben, mivel egyik esetben sem rajta múlt.
Vajon akkor ez állna Schumi vasárnapi elégedettsége hátterében is?
Nézzük meg mi is történt vasárnap! A rajt remekül sikerült neki. Megelőzte Rosberget, Buttont, Alonsót, és gyakorlatilag a negyedik helyen állt amikor… már megint Alonso! És a szerkesztőségben nyilván felugrottak a székből a bulvárhuszárok, hogy most aztán folytatódik a „véres küzdelem”. Hát a verseny után készült videó, melyen Schumi mosolyogva üdvözli a spanyolt, megpaskolva a hátát, nem éppen gyilkos szándékról árulkodott…
Ha nincs az a szerencsétlen baleset, Schumacher valószínűleg dobogós. Nem tudni hányadik, ám ha azt nézzük, hogy Kubica a Mercedesnél lassabb autóval második lett, erre Schuminak is volt esélye (de még ha csak ugyanolyan gyors volt, akkor is). Nem beszélve arról, hogy ha megússza az első kanyart, Button előtt találja magát. Igen, a későbbi győztes előtt!
Azt szokás mondani, hogy az életben nincs értelme a „Mi lett volna, ha…” mondatoknak. Tévedés! Legfeljebb nem érdemes túl sokat gondolkodni rajtuk. De az ember nem csak a múltból tanul, hanem abból is, ami esetlegesen lehetett volna. Mert ha elgondolkodik a „ha” eseteken is, végiggondolja az okokat is. És Schumi ezt tette. Végigversenyezte a melbourne-i 58 kört, látta az autója teljesítményét, és a konkurenciát is. És megállapíthatta, hogy incidense nélkül bizony remekül szerepelhetett volna. Rosberg ötödik lett, a két Mercedes pedig a verseny 2. és 4. leggyorsabb körét futotta (nyilván a két kerékcserének köszönhetően). Ráadásul Michael talán azt is érezte már, hogy a hétvégén akár képes lett volna csapattársát is legyőzni. Vagy annak örült leginkább, hogy a Szahírban emlegetett rozsda végre lehullott róla?
Apropó, rozsda! A szerkesztőségben már javában pörögtek az ujjak a billentyűzeten, és kattogtak a nyomdagépek, mikor Schumacher már bizakodva készülődött Malajziába. Bizakodva?! Hát nem olvasta azokat a lapokat? Pedig alaposan leszedték róla a keresztvizet, amiért fél futamát egy átlagos versenyző (Alguersuari) átlagos autója mögött töltötte! És amiért Timo Glock (nem, Gyula, nem Di Grassi volt, tévedtél…!) visszaelőzte őt a még gyengébb Virginben. Pedig utóbbi nem volt nagy ügy. Schumi egy olyan jobbosban előzött, ahol gyakorlatilag egy jó ív van. Kifékezte a Virgint, nedvesebb ívre ment, lecsúszott, elkésett a kigyorsítással. Ennyi volt és nem több.
S hogy Alonsónak hogyhogy ment? Az okot talán az autók közti különbségekben érdemes keresni. Az egész futamra jellemző volt, hogy olykor még a másfél-két másodperces gyorsaságbeli különbség sem volt elegendő a felek között az előzéshez. És ezt figyelembe véve nem akármilyen előnyt jelent, ha valaki egy nagyszerű Ferrariban ül a kevésbé tapadó Mercedes helyett. Ám ezt csak az egyik tényező. Schumacher fedélzeti kamerás felvételein jól látszott, hogy a W01 igencsak elmarad az egyenesekben a Toro Rossótól. Autó és beállítás kérdése. Schumacher éppen ott volt lassabb, ahol előzni lehetne. Vajon Hamilton miért előzött annyit? Mert kihasználta egyenesbeli plusz 3-5 km/h-s fölényét. És a Mercedesből ez hiányzott (Rosbergnél is). Ez az autó egyszerűen nem bajnokesélyes!
Láttunk már ilyet korábban is, kedves Médiamentalista, nem újdonság, így hiába azok a címlapok, ezzel már nem bűvöl el minket! 2006-ban Isztambulban Schumacher (igaz, akkor az élen) épp így ragadt be Alonso mögött. A híres 8-as kanyarban folyton leszakadt a Renault-ról, éppen annyira, hogy az utána következő hosszú egyenes már rövid legyen az előzéshez.
Nico jól látta: csapattársa elkapta azt a bizonyos fonalat (két szabadedzésen verte el egymás után), s a bajnok korábbi karrierjét ismerve, ez komoly problémát jelenthet neki… De nem csak csapattársa formáját értékelte reálisan, hanem az edzést befolyásoló lényeges részeket is pontosan megjósolta. Az időmérőn ugyanis nem volt szerencséjük, így nem tudták megmutatni a Mercedes valódi tudását.
És ennek több oka is volt. Egyrészt a körülmények. Az edzés végére a hőmérséklet sokat esett a 3. edzéshez képest, és a W01 úgy tűnik, elég kényesen reagál az efféle változásokra, ezért igazán csak egy szűk tartományban képes maximumon teljesíteni. Emlékezhetünk arra, hogy Szahírban a túlzott meleg jelentett problémát nekik, ezúttal a hidegebb idő okozta a nehézséget a gumikezelésben a szabadedzésekhez képest. Ám mindez még nem ok arra, hogy csak 6-7. helyet szerezzék meg. Rosberg elmondása szerint 3-4 tized is benne maradt, mivel legjobb körében hibázott. És mi a helyzet Schumacherrel? Utolsó mért körében zöld második szektort futott, s ekkor szurkolói joggal reménykedtek előrelépésében. Csakhogy harmadik szektor (és így köridő) már nem volt, mivel a német forgalomba került. Így aztán úszott minden. Hiába nézett ki úgy, hogy akár a 4-5. hely is meglehet, hiába érezték/tudták úgy Brawn-ék, hogy tempójuk a McLarenével és Felipe Massáéval azonos, mindezt nem bizonyíthatták.
Ja, a forgalmat éppenséggel Fernando Alonsónak hívták…
És ekkor a szerkesztőségbe végre élet költözött! Végre megjött a sztori, nem hiába keresték őket, most végre jöhetnek a Nagy szavak! „Michael Schumacher összetűzésbe keveredett Fernando Alonsóval.” – a média máris a bajt megéneklő önjelölt kar lett az általa kreált új drámában: a két korábbi rivális „egymásnak esett”. Úgy fest, azok, akik hónapok óta mindenáron bele akarják erőszakolni Felipe Massa és Fernando Alonso kapcsolatába is a konfliktust, most másokkal is megpróbálják ugyanezt.
Pedig nem történt semmi különös (hogy mennyire megorroltak egymásra a felek, azt a verseny utáni videó "bizonyítja" - http://www.youtube.com/watch?v=B0WFd1K9qq8). Michael mindenféle agressziót nélkülözve, érdeklődött Alonsónál a helyzet hátteréről. „Fontos a csapatkommunikáció” – emelte ki Rosberg az imént, így Schumi okkal kérdezősködhetett. Igen, ő is feltartott valakit, de az nem volt ilyen éles helyzet (a Q1 az újoncok miatt minden, csak nem éles…), ráadásul, ott több autó is volt egyszerre. Persze így kevésbé izgalmas a történet. Érdemes hát kiszínezni! S ha a szerkesztőség kreatív dolgozói már belejöttek, miért ne tennének még rá egy lapáttal? „Schumacher az esetet követően panaszt emelt Charlie Whitingnál” – sugallták a híradások. Nos, igen, a Biblia is tartalmazza: „Isten nem létezik!”. Csakhogy az idézet vége („mondta a balga ember”) legtöbb helyütt ezúttal is lemaradt… Schumi valójában afelől érdeklődött, mi változott a 2006-os szokások óta. Még jól jöhet ez a tudás a későbbiekben…
Nem áll szándékomban persze elbagatellizálni a történteket, ám látni kell: a név bizony hátrányokkal is jár. Erre legjobb példa a pénteki első edzés, melyen Chris Horner a BBC-nek adott nyilatkozatában Schumachert csaknem börtönbüntetésre ítélte egy nem létező hibáért (piros zászló alatt fejezte be a körét, ám a jelzést éppen a bokszbejárat mellett elhaladva kapta, s csak párszáz méterig nem lassított, hogy javítson köridején, melyet aztán elvettek tőle). Vajon Hornert érdekelné, ha mondjuk Kovalainennel vagy Buemivel történik ugyanez?
Nyilván nem, miként az újságírókat sem érdekelte volna egy Hülkemberg–de la Rosa beszélgetés. Az ugyebár nem növelné a lapeladást és az olvasottságot… Hiába, mint azt sorozatom korábbi részében (http://acsaszarutja.blogspot.com/2010/03/csaszar-utja-5-uj-kihivas-schumachernek.html)már bemutattam, a ’Schumacher’ márkanév is, mely jól eladható!
S most azok az újságírók kritizálják őt magas fizetésére hivatkozva, akik éppen az igazságok kiforgatásán és felnagyításán keresnek ugyanennyit? Képmutatás. Ezek után ugyan miért hinnénk nekik Schumacher vagy a valódi szakértők helyett?
Önbizalom – avagy miért fontosak a látszat mögötti részletek?
Michael amúgy nem panaszkodott túlságosan a hetedik rajthelye miatt, mivel jól tudta, hogy ez még előnyt is jelenthet neki, ráadásul azzal is tisztában volt, hogy helyezése némiképp elmarad a valós helyzettől. Két okból is: az egyik az utolsó gyorskör be nem fejezése volt (itt érdemes megjegyezni, hogy a mezőnynek nemigen sikerült javítania az utolsó körökben – ld. például Vettelt – mely akár a hőmérséklet csökkenésének vagy a felerősödő szélnek is köszönhető). A másik pedig az a tény, amiről csak Schumi és csapata tudhatott: autóját elsősorban a versenyre állították be. Ezért nem volt igazán kétségbeejtő számára, hogy mindössze 43 századdal ugyan, de ismét elmaradt Nicótól, aki délutánra úgy tűnik összeszedte magát. Na meg Schumacher beállításait, mely a jelek szerint jobban feküdt neki. (Ezek után mondja még valaki, hogy a Mercedes „Schumi-irányba” való fejlesztése rosszat tesz neki… Egyébként ennek maga is az ellenkezőjét nyilatkozta.). A „hétszeres” tehát okkal lehetett elégedett a balszerencse és a rosszabb teljesítmény ellenére is, mivel tisztában volt az okokkal! Tudta, hogy egy merészebb beállítással újra megverhette volna Nicót, és tudta azt is, hogy milyen apróságok együttese miatt maradt el a maximális teljesítménytől.
És mindez egy versenyzőnek, egy sportolónak nagyon sokat jelent! Ha az ember tisztában van azzal, hogy nem hibázott, s hogy a rosszabb eredménynek más okai vannak, az önbizalmat ad neki a folytatáshoz. És minden versenyző ilyen: mind hiszi magáról, hogy a legjobb, elvégre enélkül nem is lenne érdemes próbálkozniuk. Nézzük csak meg Vettelt! Két kiesése ellenére önbizalma az egekben, mivel egyik esetben sem rajta múlt.
Vajon akkor ez állna Schumi vasárnapi elégedettsége hátterében is?
Nézzük meg mi is történt vasárnap! A rajt remekül sikerült neki. Megelőzte Rosberget, Buttont, Alonsót, és gyakorlatilag a negyedik helyen állt amikor… már megint Alonso! És a szerkesztőségben nyilván felugrottak a székből a bulvárhuszárok, hogy most aztán folytatódik a „véres küzdelem”. Hát a verseny után készült videó, melyen Schumi mosolyogva üdvözli a spanyolt, megpaskolva a hátát, nem éppen gyilkos szándékról árulkodott…
Ha nincs az a szerencsétlen baleset, Schumacher valószínűleg dobogós. Nem tudni hányadik, ám ha azt nézzük, hogy Kubica a Mercedesnél lassabb autóval második lett, erre Schuminak is volt esélye (de még ha csak ugyanolyan gyors volt, akkor is). Nem beszélve arról, hogy ha megússza az első kanyart, Button előtt találja magát. Igen, a későbbi győztes előtt!
Azt szokás mondani, hogy az életben nincs értelme a „Mi lett volna, ha…” mondatoknak. Tévedés! Legfeljebb nem érdemes túl sokat gondolkodni rajtuk. De az ember nem csak a múltból tanul, hanem abból is, ami esetlegesen lehetett volna. Mert ha elgondolkodik a „ha” eseteken is, végiggondolja az okokat is. És Schumi ezt tette. Végigversenyezte a melbourne-i 58 kört, látta az autója teljesítményét, és a konkurenciát is. És megállapíthatta, hogy incidense nélkül bizony remekül szerepelhetett volna. Rosberg ötödik lett, a két Mercedes pedig a verseny 2. és 4. leggyorsabb körét futotta (nyilván a két kerékcserének köszönhetően). Ráadásul Michael talán azt is érezte már, hogy a hétvégén akár képes lett volna csapattársát is legyőzni. Vagy annak örült leginkább, hogy a Szahírban emlegetett rozsda végre lehullott róla?
Apropó, rozsda! A szerkesztőségben már javában pörögtek az ujjak a billentyűzeten, és kattogtak a nyomdagépek, mikor Schumacher már bizakodva készülődött Malajziába. Bizakodva?! Hát nem olvasta azokat a lapokat? Pedig alaposan leszedték róla a keresztvizet, amiért fél futamát egy átlagos versenyző (Alguersuari) átlagos autója mögött töltötte! És amiért Timo Glock (nem, Gyula, nem Di Grassi volt, tévedtél…!) visszaelőzte őt a még gyengébb Virginben. Pedig utóbbi nem volt nagy ügy. Schumi egy olyan jobbosban előzött, ahol gyakorlatilag egy jó ív van. Kifékezte a Virgint, nedvesebb ívre ment, lecsúszott, elkésett a kigyorsítással. Ennyi volt és nem több.
S hogy Alonsónak hogyhogy ment? Az okot talán az autók közti különbségekben érdemes keresni. Az egész futamra jellemző volt, hogy olykor még a másfél-két másodperces gyorsaságbeli különbség sem volt elegendő a felek között az előzéshez. És ezt figyelembe véve nem akármilyen előnyt jelent, ha valaki egy nagyszerű Ferrariban ül a kevésbé tapadó Mercedes helyett. Ám ezt csak az egyik tényező. Schumacher fedélzeti kamerás felvételein jól látszott, hogy a W01 igencsak elmarad az egyenesekben a Toro Rossótól. Autó és beállítás kérdése. Schumacher éppen ott volt lassabb, ahol előzni lehetne. Vajon Hamilton miért előzött annyit? Mert kihasználta egyenesbeli plusz 3-5 km/h-s fölényét. És a Mercedesből ez hiányzott (Rosbergnél is). Ez az autó egyszerűen nem bajnokesélyes!
Láttunk már ilyet korábban is, kedves Médiamentalista, nem újdonság, így hiába azok a címlapok, ezzel már nem bűvöl el minket! 2006-ban Isztambulban Schumacher (igaz, akkor az élen) épp így ragadt be Alonso mögött. A híres 8-as kanyarban folyton leszakadt a Renault-ról, éppen annyira, hogy az utána következő hosszú egyenes már rövid legyen az előzéshez.
 |
| A nem éppen ádáz csata Alguersuarival |
Öreg Schumi, nem vén Schumi – csak tapasztalt
Ennyit az autóról. De vajon mi van Schumacherrel? Talán már nincs benne elég tűz, elég vakmerőség az előzéshez? Lehet, hogy ez jelenti a 41 éves kor fő hátrányát? Sokan állíthatják most ezt, akár a valódi szakemberek közül is. Bahreinben például az RTL és a BBC elemzéseiben is kiemelték Schumacher óvatos rajtját: a pálya szélére húzódva egyenes vonalban, korai fékezéssel fordult az első kanyarra. „Még meg kell tanulnia a maximumot kihozni az első körökből is” – mondta David Coulthard és Eddie Jordan. És Melbourne-ben már meg is tette… volna, ha marad neki első szárnya…
Ám Schumacher óvatossága bizonyos szempontból érthető. Három év kihagyás után még nem érzi úgy a határokat, mint korábban. Ráadásul autója sem nyerő kocsi, és ezt már a teszteken pontosan tudta. Ezek ismeretében pedig prioritást élvez nála a megbízhatóság. Vagy ha úgy tetszik, az óvatosság a kockázattal szemben, a biztos pontszerzés az ütközéssel szemben. Ezt támasztja alá a verseny vége is. Schumacher az utolsó körökben hirtelen két embert is megelőzött (Alguersuari és De la Rosa). Nem volt már mit vesztenie, hiszen a gumik már kibírták, ráadásul pontzónán kívül volt, és ha nem sikerül, hát ugyanaz a vége. De sikerült!
Azok, akik a szerkesztőségben hosszas agyalás után végül csak a már cseppet sem frappáns „ikertestvér” történetig jutnak, melyet ráadásul Luca di Montezemolo is csak „kölcsönvett” Flavio Briatorétól, nyilván nem akarnak emlékezni arra sem, hogy nem ez volt Schumacher első középmezőnyben rekedése. Ragadt be ő már hosszú körökön keresztül Hill Jordanje, Villeneuve Williams-e/BAR-ja vagy éppen Trulli Toyotája mögé is. Mi több, vannak, akik úgy vélik, hogy Schumi sosem a bravúros előzéseiről volt híres – amit sokan nyilván kapásból tíz You Tube-videóval azonnal cáfolni tudnak. Vagyis hiba lenne csak azért a király halálát kiáltani, mert most nem jött össze! Melbourne-i Toro Rossós vonatozása tehát leginkább autója gyengesége és saját óvatossága, „újoncsága” eredménye.
Ráadásul a hasonló hozzáállás előbb-utóbb minden olyan csúcssportolót utolér, aki éveken keresztül uralkodik sportágán. És erre azért kényszerül rá, mert a név presztízse nemcsak a média és Chris Horner támadásainak ad alapot, de még egy hátránnyal jár: mindenki ezt a nevet akarja legyőzni! Nézzük meg, milyen élvezettel beszél Alguersuari és Glock a Schumacher elleni csatáról! Végre a legnagyobbal vívhatnak. Mi dobhatná fel őket ennél jobban? Mi hozna ki belőlük még jobb teljesítményt? Schumacher hozzászokott már ehhez az évek során. S gyakran inkább épített egy bokszbéli előzésre, mint egy kockázatos manőverre a pályán. Ez egy ilyen kaliberű sportolónál elengedhetetlen változás.
Ha megnézzük a 2003-ban berobbanó agresszív, mindenhonnan éles szögeket ütő Roger Federert, és hozzávetjük a ma már ésszel és visszafogottan játszó önmagával; vagy ha a minden hegyen támadó Armstrongot hasonlítjuk az utolsó győzelmekor már leginkább csak egy-egy hegyre és időfutamokra koncentráló, csapatmunkára építő Armstronggal, ugyanezt láthatjuk. Ahhoz, hogy valaki ennyi idő után is az élen legyen, változni, alkalmazkodni kénytelen. Nagyobb szerepet kap nála a rutin, és az ész, az előrelátó gondolkodás. Melynek segítségével már csak akkor nagyon agresszív, mikor igazán kell, és amúgy meg vállalja a visszafogottságot is, ha éppen az is elég.
Mert higgyük el, ha majd igazán kell, és igazán megrángatják a bajszát, Schumacherben újjáéled a régi karrierje utolsó versenyén látott ellenállhatatlan „dominátor”! Melbourne-ben csak pár körös szerepet kapott. De ott volt, és ezt Michael is érezte!
De nem csak ő. Azon a pénteki edzéshajrában valami olyan történt, amit a szerkesztőségben senki sem láthatott a közhelyszótárak és bulvár-fotók hatalmas halmai között. Rosberg sem véletlenül tartott csapattársától már szombaton. És nem véletlenül kényszerült arra, hogy rátegyen még egy extralapáttal, mely aztán hibába is hajszolta őt! Mert aki igazán figyelt, az szemtanúja lehetett annak, ahogyan a Mester elkapta a ritmust, és újra „táncolni” kezdett… Pengeélen, a gyorsaság és a hiba elmosódó határa közt. Körről körre javítva és gyorsulva. És ugyan még néha itt-ott nyikorgott, aprókat hibázott, de magabiztos volt. Érezte az autót, és annak határait. No meg a rozsda (vagyis esetében inkább patina…) alatt működésbe lévő erőket, melyekre még hatalmas szüksége lesz a hátralévő 17 versenyhétvégén.
Például Sepangban, ahová oly jókedvűen és nagy várakozásokkal indult, a sok bulvárújságíró igyekezete ellenére. S bár lehet, hogy ezúttal is csak az 5-7. hely jut neki, ne higgyünk a látszatnak! Az az ember a sisak alatt nagyon is Schumacher!
És hiba lenne éppen most eltemetni, amikor végre elkezdett igazán visszatérni!
Ám Schumacher óvatossága bizonyos szempontból érthető. Három év kihagyás után még nem érzi úgy a határokat, mint korábban. Ráadásul autója sem nyerő kocsi, és ezt már a teszteken pontosan tudta. Ezek ismeretében pedig prioritást élvez nála a megbízhatóság. Vagy ha úgy tetszik, az óvatosság a kockázattal szemben, a biztos pontszerzés az ütközéssel szemben. Ezt támasztja alá a verseny vége is. Schumacher az utolsó körökben hirtelen két embert is megelőzött (Alguersuari és De la Rosa). Nem volt már mit vesztenie, hiszen a gumik már kibírták, ráadásul pontzónán kívül volt, és ha nem sikerül, hát ugyanaz a vége. De sikerült!
Azok, akik a szerkesztőségben hosszas agyalás után végül csak a már cseppet sem frappáns „ikertestvér” történetig jutnak, melyet ráadásul Luca di Montezemolo is csak „kölcsönvett” Flavio Briatorétól, nyilván nem akarnak emlékezni arra sem, hogy nem ez volt Schumacher első középmezőnyben rekedése. Ragadt be ő már hosszú körökön keresztül Hill Jordanje, Villeneuve Williams-e/BAR-ja vagy éppen Trulli Toyotája mögé is. Mi több, vannak, akik úgy vélik, hogy Schumi sosem a bravúros előzéseiről volt híres – amit sokan nyilván kapásból tíz You Tube-videóval azonnal cáfolni tudnak. Vagyis hiba lenne csak azért a király halálát kiáltani, mert most nem jött össze! Melbourne-i Toro Rossós vonatozása tehát leginkább autója gyengesége és saját óvatossága, „újoncsága” eredménye.
Ráadásul a hasonló hozzáállás előbb-utóbb minden olyan csúcssportolót utolér, aki éveken keresztül uralkodik sportágán. És erre azért kényszerül rá, mert a név presztízse nemcsak a média és Chris Horner támadásainak ad alapot, de még egy hátránnyal jár: mindenki ezt a nevet akarja legyőzni! Nézzük meg, milyen élvezettel beszél Alguersuari és Glock a Schumacher elleni csatáról! Végre a legnagyobbal vívhatnak. Mi dobhatná fel őket ennél jobban? Mi hozna ki belőlük még jobb teljesítményt? Schumacher hozzászokott már ehhez az évek során. S gyakran inkább épített egy bokszbéli előzésre, mint egy kockázatos manőverre a pályán. Ez egy ilyen kaliberű sportolónál elengedhetetlen változás.
Ha megnézzük a 2003-ban berobbanó agresszív, mindenhonnan éles szögeket ütő Roger Federert, és hozzávetjük a ma már ésszel és visszafogottan játszó önmagával; vagy ha a minden hegyen támadó Armstrongot hasonlítjuk az utolsó győzelmekor már leginkább csak egy-egy hegyre és időfutamokra koncentráló, csapatmunkára építő Armstronggal, ugyanezt láthatjuk. Ahhoz, hogy valaki ennyi idő után is az élen legyen, változni, alkalmazkodni kénytelen. Nagyobb szerepet kap nála a rutin, és az ész, az előrelátó gondolkodás. Melynek segítségével már csak akkor nagyon agresszív, mikor igazán kell, és amúgy meg vállalja a visszafogottságot is, ha éppen az is elég.
Mert higgyük el, ha majd igazán kell, és igazán megrángatják a bajszát, Schumacherben újjáéled a régi karrierje utolsó versenyén látott ellenállhatatlan „dominátor”! Melbourne-ben csak pár körös szerepet kapott. De ott volt, és ezt Michael is érezte!
De nem csak ő. Azon a pénteki edzéshajrában valami olyan történt, amit a szerkesztőségben senki sem láthatott a közhelyszótárak és bulvár-fotók hatalmas halmai között. Rosberg sem véletlenül tartott csapattársától már szombaton. És nem véletlenül kényszerült arra, hogy rátegyen még egy extralapáttal, mely aztán hibába is hajszolta őt! Mert aki igazán figyelt, az szemtanúja lehetett annak, ahogyan a Mester elkapta a ritmust, és újra „táncolni” kezdett… Pengeélen, a gyorsaság és a hiba elmosódó határa közt. Körről körre javítva és gyorsulva. És ugyan még néha itt-ott nyikorgott, aprókat hibázott, de magabiztos volt. Érezte az autót, és annak határait. No meg a rozsda (vagyis esetében inkább patina…) alatt működésbe lévő erőket, melyekre még hatalmas szüksége lesz a hátralévő 17 versenyhétvégén.
Például Sepangban, ahová oly jókedvűen és nagy várakozásokkal indult, a sok bulvárújságíró igyekezete ellenére. S bár lehet, hogy ezúttal is csak az 5-7. hely jut neki, ne higgyünk a látszatnak! Az az ember a sisak alatt nagyon is Schumacher!
És hiba lenne éppen most eltemetni, amikor végre elkezdett igazán visszatérni!
 |
| Nem, Schumi nem pirult el a média szitkozódásától, csupán bokszkiállást gyakorol - piros lámpával... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése