A Császár útja (9.) – A bajnok gondjai

„A mai az a fajta verseny volt, amit az ember legszívesebben mihamarabb elfelejtene – de ez igazából az egész hétvégére igaz. Mindez nem volt jó nekem, és nem volt jó tőlem. Úgy fogom fel, mint további tapasztalatszerzést, még akkor is, ha csalódást keltő volt, hogy nem tudtam működésre bírni a gumikat.” Michael Schumacher nem ezt várta Sanghajtól, utolsó győzelme helyszínétől. Kínai Nagydíjat követő szavai hűen tükrözik hétvégéje problémáit. Volt belőle bőven…

Hogy milyen vékony határ húzódik menny és pokol közt, azt Michael Schumacher számtalanszor megtapasztalhatta már pályafutása során. Az örömteli fogadtatás, a hangos, optimista szavak helyébe – már a harmadik verseny óta – egyre inkább a kritika és a lesajnáló, hátba támadó vélemények léptek. Schumi eddig teljes joggal hangoztatta, hogy nem teljesítményével, hanem sokkal inkább szerencséjével van a probléma. Ám Kína után már ez is csak támadási pont lett a nagyhangúak számára.
Bahreinben jól indult az éve, Ausztráliában belelendült, ám balszerencséje volt. Malajziában ismét. Éppen ezért reménykedhetett abban, hogy Kínában végre megtörik az átok, és végre megmutathatja, mire is képes valójában. Nem így történt. És most az év elején még ünnepelt visszatérőből – aki „a Forma–1 megmentője” is volt már – hirtelen öreg, lassú, tehetségtelen és „magából hülyét csináló senki” lett. Ne feledjük, bajban ismerszik meg, ki az igaz barát, de az is, hogy ki a valódi SZURKOLÓ!
Meg hogy ki örül igazán a visszatérésnek, és ki örült csupán leendő hasznát szem előtt tartva, tenyérdörzsölve. Utóbbi csoportnak mindegy, miként szerepel a bajnok: ha nyer, hőst, ha veszít, antihőst kreálnak belőle. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy amennyiben a melbourne-i szuperstrartja után Alonso nem száll bele Mercedesébe, és dobogón végez, Schumi hős lett volna, aki már második versenyén az élbolyba kerül, megszerezve csapata első dobogóját. S most, Kínában mindössze egy rossz hétvégén csámcsognának, nem pedig a király halálát ordítanák világszerte. Mert bizony ilyen apróságokon múlik minden…
Persze az ilyen feltevéseknek nem sok értelmük van, s az említett csoport – legyen bár Schumi-ellenes szurkoló, mindent szenzációnak látó újságíró, vagy elfogult szakember – úgysem fog „meglátni” olyan dolgokat, amik véleményét nem erősítenék, hanem cáfolnák. Sőt, az ember sztereotípiákra és előítéletekre építő lény, aki a valóságot is mindig saját képéhez torzítja. Igaz ez mindkét oldalra: Schumi hű szurkolóira, és Schumi „hű” kritizálóira is. Ezért ha valaki továbbra sem akar elveszni ezen egyre bonyolódó történetben, annak most is javasolt a részletekre való odafigyelés!

Rossz alapra rozoga ház épül…

Hogy miért fontos mindezt kiemelni a Kínai Nagydíj kapcsán? Leginkább, mert ami Sanghajban történt váratlan volt, és némiképp érthetetlen is. Nem véletlen ugyanis, hogy még a mindig mindent pontosan átlátó Ross Brawn is kissé tanácstalannak tűnik! Mert a tények és a logika azt sugallta, hogy ezen a hétvégén Schumacher bizakodhat. Akik nem dőltek be saját jó vagy rossz kívánságaik csábító félrevezetéseinek, azok észrevehették és helyén kezelték azt a fejlődést, melyet mind a csapat, mind pedig Schumacher elért Ausztráliában és Malajziában.
Kína tükör volt. Csakhogy nem e fejlődést, hanem a visszatérés főbb problémáit mutatta meg a nyagvilágak… A helyzet megoldását ráadásul tovább nehezíti az a furcsaság, hogy Schumacher hétvégéje során egyre rosszabb és rosszabb lett. És ilyen nem csak bajnokokkal történik meg ritkán!
Pénteken még úgy tűnt, minden rendben megy. Az első szabadedzésen Schumi próbálta ki a csapat új hátsó szárnyát, melynek közepén már egy passzív F–csatorna is helyet kapott. Az új elem kettős szerepet játszott: amellett, hogy a kínai hétvégére pluszsebességet kölcsönzött az egyenesekben, előkészítette a barcelonai újításokat is. Vagyis az új szárny használata egyszerre volt kisebb fejlesztés és adatgyűjtés egy már ismert továbbfejlesztéshez.
Hogy mindez Schumi autóján kapott először helyet sem véletlen: a nehézségek és az új technikával való tapasztalatlansága ugyanis nem vesz el a hosszú évek során a fejlesztések hogyanjáról szerzett tapasztalatainak értékéből. A tesztelésben amúgy egy defekt nehezítette meg a dolgát, mely miatt spórolásra kényszerült a gumikkal. Így is a negyedik helyen zárt, ám régi szárnnyal futó csapattársától nyolctizedre volt… Aztán jött a második edzés, és Michael eredményei bíztatóak voltak. Az időmérő-szimulációban tartotta csapattársa tempóját (alig több mint egytizeddel volt mögötte), miközben hosszú etapja során jobb versenytempót diktált, mint Nico! Ez továbbra is azt sugallta, amit már a tesztek, és főként az elmúlt három futam: Schumi csupán egy gyors körön marad el csapattársától, ám a versenyen, illetve kiegyensúlyozottság tekintetében nincsen komoly gondja.
Aztán jött a szombat és a vasárnap, és hirtelen minden a feje tetejére állt! Már a délelőtti edzésen látszott, hogy Michaelnek gondjai vannak, s az időmérőn ez csak tovább fokozódott. Eleinte azt hitte, hogy csapattársával szembeni nagy hátránya részben annak köszönhető, hogy míg ő az új, addig Rosberg a régi hátsó szárnyat használta: „Ez egy egyéni megérzés volt. A háttérben nyilván az a tény áll, hogy én ezen a hétvégén túl sok időt töltöttem ezzel a szárnnyal. Ugyanakkor Nico meg a régi szárnnyal ment nagyon sokat. És hogy mire állítja az ember az autóját, nyilván attól függ, mit részesít előnyben.” Ám mint később kiderült, félreértett valamit az időmérő előtti megbeszélésen, és Rosberg autóján valójában szintén az új szárny volt fenn…
Ezek szerint a hiba csakis Schumiban keresendő?! Elvégre közel azonos beállításokat használt csapattársával. De talán éppen ebben keresendő a gyengélkedés oka is, és talán a fenti nyilatkozatban akkor is lehet némi igazság, ha azt Michael elhamarkodottan és félreinformálva tette! S ha az új szárny nem is Rosberg előnyére, de Schumi gyengélkedésére még lehetett hatással.
Ő ugyanis már pénteken is bajlódott autója beállításával, és egyensúlyával. Arról már sok szó esett, hogy küzd az alulkormányzással, melyben az új gumik és rövid tengelytávú autója is ellene vannak. Ám már Melbourne-ben láthattuk némi előrelépést etéren, tőle és csapatától is (a W01 fejlődése – Rosberg eredményeivel – ezt mutatja). Kínában Schumacher azonban újabb nehézségekbe ütközött, ám pénteken mindezt még ugyanúgy elfedték a bíztató eredmények, mint ahogy korábbi versenyein a gyengébb helyezések a fejlődését.
A körei viszont most sem hazudtak! Szinte minden kanyarban bizonytalan volt az autója: a féktávokon, a kanyarbemeneteknél kiszámíthatatlan farrész és túlkormányozottság, a kanyarkijáratokon, kigyorsításnál viszont alulkormányzottság lépett fel. A legnagyobb talányt pedig éppen a lassú kanyarok kijárata, vagyis az egyszerű kanyarokban tapasztalt nehézségek jelentették. Az egyetlen következetesség tehát ez a fajta következetlenség volt – egész hétvégén… Schuminak szemmel látható gondjai voltak például az első kanyarban. Több ívet és több beállítást is kipróbált, volt, hogy ki is csúszott kicsit, ám a „csigakanyar” egyszerűen nem akart összeállni neki.

Vidámságra most is volt alkalom - igaz, csak csütörtökön...

Ez két szempontból is kiemelendő! „Kína egy különleges helyszín, ahol az első három kanyarnak nagy jelentősége van. Ahhoz, hogy jó kört fussunk, tökéletes beállításokra van szükség, a pálya minden szakaszán.” – Schumi már a nagydíj előtt kiemelte az esetleges buktatókat: persze a jó beállítás mindenütt fontos, ám Kínában ez hatványozottan igaz! Ez a pálya ugyanis minden olyan apró pontatlanságot megbüntet, amit sok más pályán a versenyző ellensúlyozni tud (s tán ezért is volt Schumi hátránya jóval nagyobb a megszokottnál). Kínában tehát a technika és az autó az úr. Mit is jelent ez? „Ezen a pályán vannak olyan helyek, amelyeken egy jól kiegyensúlyozott autóval nagyon élvezetes menni. Ha azonban rosszul fekszik az autó, akkor az első és a tizenhármas kanyarban sokat fogsz mérgelődni, mert ott káosz lehet. Ha jól fekszik, akkor viszont élvezetes.” Vagyis Schumi csütörtöki szavai alapján elmondható, hogy itt a beállítások határozzák meg a hétvége alakulását.
És ezek alapján talán valóban lehet valami abban, amit a „hétszeres” az időmérő után mondott! Mert, hogy Rosbergéhez hasonló beállításokkal ment, azt tudjuk. Hogy ezek a beállítások nem fekszenek neki, azt látjuk. Hogy nem találta meg a megfelelő egyensúlyt, az szintén nem vitás. Ezek után felmerül a kérdés: Vajon nem azért szenvedett egész hétvégén, mert valójában rossz alapokról indult? Rosberg a saját beállításait még a régi aerocsomaggal találta meg. Aztán miután felkerült az új hátsószárny, kicsit elbizonytalanodott annak hasznosságát illetően. Ám a hiányosságokat nála (Jock Clearnek hála) aztán kiküszöbölték, és utána már minden simán ment számára. Ezzel szemben Schumacher egész hétvégén az új szárnnyal futott, és egész hétvégén csak keresgélte a beállításait… Lehet, hogy a pénteki edzések alkalmával ő is jobban járt volna a régi szárnnyal, és talán úgy könnyebben talált volna egy számára kedvező, egyéni beállítást, akárcsak csapattársa…?

Amikor csőstül jön a baj

A másik szempont, ami miatt kiemelendőek Schumi kanyarproblémái, éppen a pálya fent említett sajátosságából ered: mivel a sanghaji aszfalt megmutatja az apró hibákat, tökéletesen kirajzolta az összes olyan tényezőt is, ami Schuminak nehézséget jelent a visszatérése óta. Nem csupán a beállításokkal volt ugyanis gondja, azok mindössze hozzáadódtak a már egész évben látott – hol orvosolt, hol felerősödő – problémáihoz. A gumihasználathoz, az alulkormányzáshoz, a kevés tapasztalathoz, a gyakorlás lehetőségének hiányához. Legutóbbira például pénteki defektje is rájátszott, idei „újoncsága” pedig a már említett szárnytesztnél lehetett probléma, mely a jó eredményekkel és versenytempóval karöltve talán kissé félrevezette őt.
És hogy milyen nehéz dolga is van, azt az időmérő után itt-ott fellelhető elemzések is mutatják. A hétvégét megelőzően például súlyhátrányáról is szó esett. Rosberg ugyanis –bizonyos források szerint 4-5, mások szerint 7 kilogrammal – könnyebb Schumachernél. Adrian Sutil e felvetésre reagálva csak ennyit mondott: „Hét kiló nem számít sokat, legfeljebb egy tizedet.” És a tudományos gondolkodás elvein maradva ez talán nem is kétséges. De vajon egy folyamatosan az egyensúly miatt szenvedő versenyző is így gondolja? Mert aki ilyen problémákkal küzd, annak már pár grammocska is sokat jelenthet (elvégre emberek és nem gépek fogják a kormányt)! S lehet, hogy Sutilnak hét kiló semmi, Schuminak viszont már két gramm is sokat jelent! Ezt mutatja az a malajziai eset is, amikor Schumi precízsége miatt a Schubert sisakgyár embere egy plusz tízórás reptéri hercehurcát volt kénytelen vállalni csakis azért, hogy a bajnok rendelkezésére álljon egy sisakmatrica, mely kettő, azaz 2 (!) grammal könnyebb az eredetileg felragasztásra szánt darabnál… Schumi tehát nyilván nagyon örülne annak a plusz pár kiló ballasztsúlynak, mégha az nyilván nem is oldaná meg a gondjait!
A kínai hétvégéből az látszott, hogy a fő problémát a Mester esetében az jelenti, hogy az adott mennyiségű rendelkezésre álló ballasztok és a rövid tengelytáv jelentette korlátok között – bármit csinál – vezetési stílusainak váltogatásával sem képes elérni az ideális állapotot. Se Rosberg beállításaival, se új szárnnyal. Bizonyos helyszíneken (pl. Ausztrália, ahol ezidáig legjobb formáját mutatta) lehet javítani e gondokon, de megszüntetni őket, egyelőre nem sikerült. S ezeket figyelembe véve már igenis elbagatellizáltnak látszik Sutil véleménye. Elvégre olyan versenyző beszél, akinek amúgy nincs különösebb problémája az egyensúlyelosztással…
És a várva várt barcelonai fejlesztések sem véletlenül olyanok, amilyenek: a farrész várhatóan az aerodinamikai hiányosságok megszüntetése és az F–csatorna alkalmazhatósága miatt lesz átdolgozva; az állítólag könnyített súlyú kasztnit és a megnövelt tengelytávot pedig a jobb súlyelosztás indokolja. Hogy ezen találgatásokból aztán mennyi valósul meg Barcelonára, még egyelőre rejtély. Ám a W01 és Schumacher problémáinak hátterét ezen törekvésekből, fejlesztési irányokból már biztosabban lehet látni. Az autó átalakítása nem egyszerű folyamat, mégis elengedhetetlennek tűnik, mivel az első három verseny már megmutatta, hogy a jelenlegi megoldás korlátok közé szorítja a csapatot (elvégre hiába szerepel nagyszerűen Rosberg, a kocsi attól még nem vált győzelemre esélyessé!), de főleg Schumachert. Minden téren.

 

Schumi nem fogja be a fülét, önkritikája becsülendő: "Nem végeztem jó munkát"

Ha a tehetség folyton falba ütközik

Eddig azonban csak a technikai vonatkozásokról esett szó, holott a legtöbb támadás Schumacher személyét éri. Az abszurd szurkolói véleményeknek (vagy inkább unszimpátia által fűtött kirohanásoknak), mint a „most egyszer és mindenkorra végérvényesen és megmásíthatatlanul, százszázalékosan bebizonyosodott, hogy Schumacher mind a 91 győzelmét és 7 bajnoki címét csak és kizárólag szerencséjének, protekcióinak és csalásainak köszönhette” ezúttal mellőzném…
A bajnok mostani helyzetét többen is úgy általánosítják, mint egy bukott, sebességét és tehetségét elvesztő, minden tekintetben lassú, kiöregedett bajnok vergődését. Csakhogy ez ellen több érv is szól: egyrészt a Forma–1 nem az a sportág, ahol az életkor döntően befolyásolná a teljesítményt. Az „öregségnek” csupán mentális és fizikai vonatkozásai lehetnek, ám Michael még ma is az egyik legfittebb versenyző a mezőnyben, motivációja pedig nagyobb, mint 2006-ban volt. S ha gyorsasága és reflexei meg is koptak kicsit (bár remek rajtjai egyáltalán nem ezt mutatják), az nem lehet magyarázat az ilyen mértékű szenvedésre!
Ha Schumacher gondjainak technikai oldalát a szombati időmérő edzés mutatta meg, az emberi tényezőkét a verseny alapján írhatnánk le. A rossz egyensúly és a parc fermé szabályok miatt a vasárnap sem kecsegtetett sok jóval a kerpeni számára, s bár ő maga is esőben reménykedett, ezt nem azért tette, mert a vizes körülmények segítenék őt, csupán a szerencsében bízott. Egy rosszul beállított, kiszámíthatatlanul viselkedő autó ugyanis az esőben is rossz és kiszámíthatatlan, ráadásul talán még veszélyes is. Így aztán nem volt meglepő, hogy Schumacher ezúttal sem tudta tartani az élmezőny tempóját. Gumijai hamar elkoptak a vízen, mely probléma már Malajziában is megfigyelhető volt nála. Ez ismét csak a gumik alapos ismeretének hiánya és az autóhoz nem illő vezetési stílusának köszönhető. Na és egy titokzatos jelenségnek, melyet még Ross Brawn vagy Norbert Haug sem tudott leírni: „Michaelnek ma egy «csámpás» autója volt. Azt hiszem, Barcelona előtt ki kell cserélnünk az egész sasszét, hogy megfelelő feltételeket biztosítsunk számára.” Norbert Haug valami miatt rosszul működő kocsiról beszél (volt szó sérülésről is, melyet még a futam elején Hamilton autója okozhatott), mely a váratlanul gyors gumikopást indokolná. Hogy mindebben mennyi igazság van, nehéz lenne megmondani. Tény, hogy a Mercedes amúgy is jobban fogyasztja a gumikat, mint sok vetélytársa (a Renault-ról például esőben derült ki, milyen gazdaságosan bánik az abroncsokkal), és az is tény, hogy mivel Schumacher kevésbé ismeri még a mai Bridgestone-okat, egyelőre nem tudja őket optimálisan használni.

Persze mindez ismét csak technikai kérdés. De mi a helyzet Schumi gyorsaságával? A kínai verseny nem sok pozitív tapasztalatot hozott számára, és a leintést követően ő is saját magában kereste a hibát: „Nem végeztem jó munkát!”. Figyelemre méltó, és bíztató hozzáállás!
Ugyanakkor vigaszt jelentő apróságok is történtek a futam alatt, melyekre Schumi éppúgy építhet hátrányának ledolgozása során, mint ahogyan a szurkoló tovább reménykedhet miattuk. Mindenekelőtt a taktika: Schumacher minden egyes kerékcsere alkalmával elsőként reagált a változásokra. Az első kiállás – mint tudjuk – fölösleges volt, ám ezt hibának nemigen nevezheti senki, mivel csakis a kint maradók szerencséjén múlt, hogy két kör alatt elállt az eső… Schumi aztán elsőként ismerte fel, hogy rosszul döntöttek, és száraz gumikért újra a bokszba hajtott. Aztán szintén elsőként váltott ismét köztes gumira, mellyel több pozíciót is nyert. A versenyen talán csak ekkor diktált igazán versenyképes tempót, ám kialakult előnyét a Safety Car semmissé tette. Utolsó kiállására is elsőként vállalkozott (igaz, ebben már az elkopó gumik is szerepet játszottak), mellyel ugyan ismét pozíciókat nyert, csakhogy a végére éppen a korai kiállás miatt koptak el még jobban a kerekei, mely miatt aztán újabb két helyet csúszott hátra.
A régen is zseniális taktikai érzékkel tehát szemmel láthatóan nincsenek gondok. Bár az azért elgondolkodtató, hogy míg Nico Rosberg versenymérnöke, a sok nagy párharcot (pl. a Williamsnél) megélt Jock Clear mind szombaton (a beállításokkal), mind pedig vasárnap (a kintmaradással) túlgondolkodta a fiatalabb Andrew Shovlint…
A másik pozitívumként Schumi Hamilton elleni párharcát emelhetjük ki. Bár egyes médiumok figyelmét igencsak elkerülte, de Schumacher az egész versenyen az egyik legnehezebb ellenfele volt Hamiltonnak. Hogy miért, azt a számok mondják meg: a McLaren három másodperccel volt gyorsabb a Mercedesnél, Hamilton mégis három kört volt kénytelen Schumacher mögött tölteni. Ám ennél is többet mond Schumi védekezésének hogyanja, mely a régi szép időket (pl. Spa, 1995, Hill ellen; Hungaroring, 2006, Fisichella, majd de la Rosa ellen) idézte. A „hétszeres” mindig is nagy mestere volt a védekezésnek – talán a valaha volt legjobb e műfajban. S ennek – amennyire tudta – ezúttal is jelét adta, megmutatva Hamiltonnak, hogy néha az ösztönös gyorsaság mellé nem árt egy kis fifika sem! S ha nincs ott az a Virgin az egyenes végén, Schumi talán másodszor is sikeresen fékezi ki az angolt a hajtűben…

Ez a két apró jelenet nyilván sovány vigasz Schumacher és szurkolói számára is. Ugyanakkor kapaszkodót jelentenek, mert azt mutatják, amit az első három verseny: nem a képességekkel van a baj, hanem azok kiaknázatlanságával. Schumacher nem elfelejtett vezetni, csak nincs alkalma arra, hogy úgy vezessen, ahogyan tudna. Kezei meg vannak kötve, szorosabban, mint az várható volt. Így kellene sok apró részletet összeraknia úgy, hogy a sok kis rész ne csak önmagában, hanem egy időben és egészként is működőképes legyen. Mert nemcsak az autónak és az embernek kell képességeinek maximumát nyújtani, hanem ezeket egyszerre és egymás által kell elérni! Ez teszi olyan bonyolulttá és nehézzé Schumacher feladatát. Most minden esetre három hete van a csapatnak arra, hogy – végre a gyárban! – teljes kivizsgálást (vérkép, vizelet, röntgen, miegymás…) végezzenek a W01-en, és ennek megfelelően módosítsanak rajta. Schuminak pedig ugyanennyi ideje arra, hogy végiggondolja saját problémáinak okait, és rendet tegyen fejében is.
S hogy miért mondják még most is kitartóan a valódi bennfentesek (Coulthard, Ecclestone, Haug, Ralf Schumacher, Mattias Ekström), hogy hiba őt leírni? Mert ők pontosan tudják, hogy most csupán az elemzés és nem az értékelés időszaka van. És azt is tudják, hogy Schumit egyelőre nem érdemes a csapattársával való összehasonlítások alapján megítélni, mert valójában koránt sem egyformák a feltételeik. Ráadásul bennfentesként tisztában vannak a béklyókkal is, melyek egy versenyzőt korlátoznak, és azzal, hogy a képesség és teljesítmény, ember és gép két különböző dolog, melyek csakis harmóniában képesek eredményt hozni.
És mint azt Kína tökéletesen megmutatta, hiába a képességek (gyorsaság és tapasztalat) és a lehetőségek (a Mercedes W01 valós maximális teljesítménye) gazdag tárháza, Schumi boltjában most éppen a harmónia a legnagyobb hiánycikk…

Hamilton már tudhatja, miért nem szabad soha leírni Michaelt...