Sokaknak talán a garázsajtó belső oldalán domborító meztelen nőket felsorakoztató naptárat jelenti, másoknak viszont elsősorban csak egy tiszta lapot. Avagy a könnyebb újrakezdés reményét. A Pirelli név 2011-től visszatér a Forma–1-be. Azoknak, akiknek az idei évben komoly problémát jelentettek a Bridgestone-abroncsok különösen jól jöhet a gumitéren történő megújulás. A pénteken kezdődő első Pirelli-teszt a mezőny egy része számára tehát máris döntő fontosságú lehet. Pedig koránt sem az.
A jelenlegi Forma–1-es mezőnyben csupán egyetlen versenyző van, aki már vezetett F1-es járgányt Pirelli-gumikon. És amennyiben mondjuk az idősebb Nelson Piquet vagy Nigel Mansell nem tervez váratlan visszatérést 2011-ben, ez így is marad. A nagy bejelentésekre kevés esély mutatkozik, még akkor is, hogy ha a szóban forgó illetőnk idén majdnem ugyanilyen meglepő módon lett ismét tagja a száguldó cirkusznak. Az visszatérőt Michael Schumachernek hívják, aki éppen bemutatkozó évében, 1991-ben nyüstölte az itáliai gumimárka termékeit a Benetton volánját tekergetve, és akinek a mostani hétvége alkalmával ismét lehetősége nyílik erre. A sors fura fintora, hogy az akkor még csak 22 éves emberünk lényegében ezen abroncsmárkával kezdte F1-es karrierjét, s most, 19 év elteltével, 41 évesen újra valami hasonlóra készül – tudniillik újrakezdésre…
Michael Schumacher visszatérő szezonja nem sikerült éppen fényesre. Az év során számos probléma hátráltatta újbóli beilleszkedését, mely így a vártnál jóval tovább tartott, jóval nehezebben ment. Mindemellé ráadásul megkapta a mezőny egyik legtehetségesebb és legintelligensebb ifjú versenyzőjét csapattársnak – sikerre és hírnévre éhesen.
A hétszeres rekordbajnoknak sorozatos gyengélkedései és csapattársával szembeni vereségei okán számos kritikával is szembesülnie kellett. Volt már túl öreg, lassú, kétségbeesett – tán csak szenilis nem –, ám ő mindvégig higgadt maradt. Folyton azt hangoztatta, hogy ismerik a problémák okait és dolgoznak a megoldáson, valamint, hogy töretlen a motivációja, akárcsak képességeibe vetett hite. Sokan tán megmosolyogták ezt a túlzottnak vélt optimizmust, és valahányszor kész tényekkel próbált érvelni mellette, puszta magyarázkodásnak titulálták szavait. Schumi szezonvégi jó formája viszont mintha elhallgattatta volna az addig nagyhangú kritikákat. Bajnokunk az utolsó négy versenyre komoly előrelépéseket tett – mind autójával, mind pedig saját formáját tekintve.
Ezen fejlődést látva immáron talán a szkeptikusoknak is hihetőbbnek tűnnek a Schumi nehézségeiről szóló elemzések, melyek a „hétszeres” és csapata háza tájáról érkeznek. Hogy mik is voltak ezek, és mi köze van mindehhez a Pirellinek? A következő sorokban talán közelebb kerülünk a válaszhoz.
Nehézségek
Schumacher idei nehézségeiről már rengeteg szó esett a szezon folyamán. Az érintettek és szakértők egyaránt számos elemzéssel, magyarázattal szolgáltak. Mindezeket összefoglalva talán két csoportba lehetne sorolni őket. Létezik a problémáknak egy emberi oldala. Michael Schumacher három évet töltött a partvonalon (azaz miket is beszélek, záróvonalon) kívül, majd tavaly télen úgy döntött újra megpróbálja. Nem, nem lett fiatalabb, sőt sikeréhesebb sem, ám szenvedélyének nem tudott nemet mondani, amikor megnyílt előtte a lehetőség. A hosszúnak mondható szünet komoly problémákat is magával hozott, ám ezek létével Michael eleve tisztában volt. Mindenekelőtt az életkort szokás elsődleges hátrányként említeni a németek ásza kapcsán. Tény, Schumi talán már nem olyan gyors, mint egykoron volt, tán kevésbé éles, mint bajnoki éveiben, ám aki a Bajnokok Tornáján képes megverni a jelenlegi F1 leggyorsabbjait (Button, Vettel), annak gyorsaságával tán mégsem lehet akkora gond. Arról nem is szólva, hogy abban a Forma–1-ben, amelyben egy Mark Webber képességű versenyző bajnoki csatát vív, talán egy kissé idősödő rekordbajnoknak is jut még hely…
Így aztán az emberi tényezőnek sokkal inkább egy másik vonatkozása jelenthetett problémát Schumacher számára. Mégpedig maga a kihagyás ténye. És itt nem elsősorban az érzékek tompulására vagy az egykor rutinnak számító ritmus újra megtalálására gondolok, hanem sokkal inkább a Forma–1 evolúciójából való kimaradásra.
És ezzel tulajdonképpen máris elérkeztünk a problémák technikai oldalához (s mint látni fogjuk, a gumikérdéshez is). A gondok ezen csoportját alapvetően három összetevő adja: 1. a Mercedes W01, 2. a stílus kérdése, valamint 3. az aktuális szabályok. Ezek közül tán az első volt idén a legszembetűnőbb probléma. A Mercedes félretervezett autója egyszerűen túl érzékenynek, túl labilisnak és következetlennek bizonyult, ráadásul az évközi fejlesztések is csak további ismeretleneket és bizonytalanságot hoztak ezen megoldásra váró bonyolult egyenletbe.
A stílus kérdése már sokkal összetettebb dolog. A Mercedes csapat tavaly még Brawn GP néven világbajnoki címet nyert Jenson Buttonnal. A hangsúly a tavalyon és Button személyén van. A 2009-es év szabályai értelmében a Bridgestone új, slick gumikat gyártott, melyek alapvető tulajdonsága volt, hogy erősen túlkormányzottság jellemezte őket. Mivel a Brawn csapat az amúgy alulkormányzást kedvelő, bársonyos stílusú Buttonra építette aktuális kocsiját (mely ráadásul dupladiffúzorral volt felszerelve), az ő kocsijuk volt képes leginkább kiküszöbölni a japán abroncsok gyengeségét. A változásokra tehát egyrészt remekül reagáltak, másrészt szerencséjük is volt. Az idei Mercedes ennek a kocsinak az egyenes ági leszármazottja, ráadásul ugyancsak Button stílusára szabták. Mindez azonban alapvetően még nem eredményezett volna gyenge autót az idei évre, ám az agresszív stílusú Schumacher számára már eleve ez is egyértelmű hátrányt jelentett.
A dolgot viszont tovább nehezítette, hogy a Bridgestone idén meglépte azt, amit már tavaly meg kellett volna (csak a csapatok nem engedték): keskenyebb első abroncsokat gyártott, hogy kompenzálja előző évi hibáját. A Mercedest mindez vakvágányra vitte. Egy rossz számítás miatt ugyanis ezúttal rosszul reagáltak (pontosabban nem is igazán reagáltak) a változásra, alapvetően alulkormányzott autójuk túlságosan alulkormányzottá vált (immár nemcsak Schumi, de a versenyképesség szempontjából is) – a szezon pedig hamar elúszott.
Stílus
De vajon mindez miért is tette oly nehézzé Schumacher dolgát az idén? Ahhoz, hogy megértsük, elsőként a „hétszeres” stílusát kell szemügyre vennünk. Michael Schumacherről a pályája kezdetén gyakran hallhattuk, hogy „csikorogva” vezet, stílusát leginkább az agresszív jelzővel lehetne illetni. Mindez annyit jelent, hogy a kanyarokon rendre nagy sebességet visz át. Ennek pedig egy módja van: az első gumikat igencsak erőteljesen terheli, autóját pedig agresszív túlkormányzottságra állítva fordítja el bennük.
Ross Brawn elmondása szerint Schumacher idén a gyors kanyarokban rendre jól teljesített, etekintetben olyan, mint rég. Mindezt a telemetria adataira hivatkozva biztosan állíthatja. Miképpen azt is, hogy a német fő problémáját elsősorban a lassú kanyarok jelentik. Emlékezetes, hogy kínai szenvedésekor értetlenül álltak a tény előtt: Schumacher olyan lassú – és ezáltal egyszerű – kanyarokban szerez nagy hátrányt, ahol szinte nem is lehetséges. A dolgokat alaposabban szemügyre véve érdekes összefüggésre lelünk. A gyors kanyarok sajátosságukból adódóan alapvetően „alulkormányozottak”, a lassúak pedig (mivel a hátsó abroncsoktól nagyobb tapadást követelnek) „túlkormányzottak”. Schumi stílusára és idei problémáira vetítve mindez azt jelenti, hogy az alulkormányzottságot alapvetően nem kedvelő, emiatt kocsiját kisebb hátsó tapadásra beállító bajnok valóban szenvedni kénytelen a lassú fordulókban. Idén nem egyszer láthattuk, Schumacher milyen erőteljes munkát végez a kormányon egy-egy kanyarban. Szingapúrban (ahol a hátsó tapadással komoly gondjai voltak) például rendre ellenkormányzásokra kényszerült. Márpedig ez a fajta kormányrángatósdi sosem jellemezte Schumachert. (A dolgot ezen felül már-már abszurddá teszi, hogy a W01 idén elsősorban a lassú kanyarokban tűnt versenyképesebbnek. Azaz éppen ott, ahol Schuminak gondjai voltak. Ha végignézzük, a német mely pályákon volt sikeres idén, a tények ezt támasztják alá: Barcelona, Isztambul, Spa, Szuzuka.)
Mindezen jellemzők már alapvetően gumigondokat eredményeznek, illetve gumigondokból adódnak. Ezen túlmenően azonban Schumachernek más szempontból is meggyűlt a baja az idei abroncsokkal: sok esetben nem volt képes üzemi hőfokra melegíteni, avagy ott tartani őket, emiatt csapattársához képest többször hamarabb el is használta azokat. Mindez pedig olyan további gondokat eredményez, mint a stratégia terén mutatkozó korlátoltság vagy a gyengébb időmérő edzések. A baj nem jár egyedül.
Pirelli
Hogy miért fűz hát olyan sok reményt a Pirelli abroncsok érkezéséhez a Mercedes és Schumacher, ezek alapján talán érthetőbb. De vajon miből gondolják, hogy az olaszok termékei olyan karakterisztikájúak lesznek, amelyek kedvezni fognak számukra? Honnan tudják, hogy a javulás helyett esetlegesen nem súlyosbítják-e inkább helyzetüket az új abroncsok? A pakliban ez is benne lehet! Akkor vajon miért reménykednek az oroszruletthez hasonlóan megjósolhatatlanul alakuló eseményben? Tán akkora a baj, hogy már csak a szerencsében bízhatnak?
A kérdés már csak azért is jogos, mert az olasz gumicég legutóbb 1991-ben volt jelen a királykategóriában, így a mostani visszatérés számukra is ugrás az ismeretlenbe. További veszélyforrás a csapatok számra, hogy a milánóiak az idei évben már tesztelt konstrukciókat a jövő év kezdetéig még számos alkalommal módosítják majd. A most használtakon például a decemberi bahreini teszten még változtathatnak, így a szezon előtti tesztekre akár teljesen eltérő abroncsokat is szállíthatnak. Ráadásul Paul Hembery, a gyártó sportigazgatója felvetette annak lehetőségét is, hogy akár még a zajló szezon során is lehetnek módosítások: „Könnyen lehet, hogy valamikor mondjuk a szezon közepén egy pénteki szabadedzéseken új keveréket tesztelünk.” Márpedig a 2011-es kocsik tervezése már rég elkezdődött, így a változó gumik akár keresztül is húzhatják a csapatok számításait.
A dolog azonban korántsem akkora lutri, mint amekkorának tűnik. Egyrészről mert a csapatok aktívan részt vesznek a Pirelli fejlesztéseiben. Kérésükre például agresszívebb keverékek készülnek Milánóban (pontosabban Törökországban…). Ez persze a Pirelli célja is egyben. Tanulva ugyanis a Bridgestone utóbbi években követett útjának hátrányaiból, nagyobb kockázatot vállalnak. Mindez abban nyilvánul meg, hogy az óvatos és kényelmes japánok keményre sikeredett keverékein alaposan „lágyítanak” majd.
A Bridgestone ilyetén óvatossága amúgy is sok fejtörést okozott a bokszutcában. Kinek folyamatosan, kinek alkalomszerűen, de számos versenyzőnek és csapatnak (többek között Schumi, Massa, illetve a Force India, Mercedes) gumimelegítési problémát okozott, melyek gyengébb edzéskörök és szemcsésedés formájában köszöntek vissza az egyes hétvégéken. A Pirelli érkezése tehát remek alkalom egyúttal a Bridgestone konzervativizmusa miatti hátrányok levetkőzésére is.
A másik ok, ami miatt nem kell annyira tartani attól, hogy az új abroncsokhoz fűzött reményekből nagy földre huppanás lesz, az éppen a Pirelli újoncsága. Miről is van szó? „Néha előfordul, hogy valaki pénteken igazán gyors, majd szombatra valahogy annak ellenére sem megy neki, hogy teljesen ugyanazon beállításokat használja. Ezek a motorsport titkai. Mi történhetett ott éjjel? Összefüggésben lehet a hőmérséklettel, a páratartalommal… számos variáció létezik. Ezeket nekünk még mind tanulnunk kell.” – mondja Paul Hembery. A szituáció nem idegen, a Bridgestone-okkal is gyakran okozott gondot az ilyenféle hirtelen változás. Többek között Schumacher is több alkalommal állt értetlenül a rejtélyes jelenségek előtt, amikor hirtelen tapadásvesztés következett be változatlan beállításokkal, de új gumiszettel. Mindez olykor azonos keverékek esetében is fennállt, ezért igencsak megnehezítette a kocsi beállítását is. Schumacher számra pedig hatványozottan problémás lehetett ez idén, lévén, hogy nem volt tapasztalata a mostani gumigenerációval, az idei abroncsok „előzményeivel”. Csupán az év végére – amikorra már autója is segített neki ebben – sikerült olyannyira kiismerni a gumik viselkedését, hogy megfelelően és mindenekelőtt következetesen használhassa őket.
Nos, a Pirelli esetében mindez furamód éppen azért nem okoz ekkora problémát, mert magának a gumigyártónak is problémát okoz… Magyarra fordítva: mivel az olaszok is újoncok, előttük is rengeteg az ismeretlen, melyeket a csapatokkal és a versenyzőkkel együtt fognak felfedezni és kiértékelni. Schumacher esetében így elvész a kihagyás jelentette hátrány, a lemaradás, a tapasztalatlanság. Mi több, Schumi sokéves tapasztalata a gumifejlesztésben akár még előnyére is válhat! Pláne ha a Pirelli ígéretéhez híven valóban agresszívebb, s ezáltal a gumiháborús időkre jobban hajazó keverékekkel áll elő…
Amit eddig a gumikról tudhatunk
A Pirelli eleddig majd’ 7000 kilométert teljesített új F1-es gumijaival. Legutóbbi szárazpályás tesztjük során a hétvégén Abu-Dzabiban szolgálatot teljesítő lágy és közepes keverékeket tesztelték – elsősorban a szemcsésedésre fókuszálva. Tesztjeiket a tavalyi Toyota TF109-essel végezték, rendre 80 kilogrammos terheléssel (majdnem teli tank), az ideihez hasonló egyensúlyi beállításokat alkalmazva. A Toyota amúgy meglehetősen jó tesztautónak tűnik. Ismerve alacsony leszorítóerős, semleges (sem alul-, sem felülkormányzás nem igazán jellemzi) stílusát, igencsak alkalmasnak tűnik a gumitesztekre (nem beszélve megbízhatóságáról). Persze nem idei autó, pláne nem jövő évi, így a vele elért eredményekből még koránt sem szabad bármire is következtetni.
A FOTA-val való megállapodás értelmében a Pirellitől minden csapat ugyanazon információmennyiséget kapja meg, jóllehet, a nagycsapatok esetleges titkaik nyilvánosságra kerülésétől tartva, nem mindig fordulnak az olaszokhoz kérdéseikkel, mivel ez esetben nem csupán a válaszokat, de az adott csapat kérdését és kapcsolódó adatait is továbbítani lennének kénytelenek más csapatokhoz… Az Abu-Dzabi tesztre az olaszok kb. 500 abroncsot szállítanak le, csapatonként négy szett áll majd rendelkezésre naponta. A Pirelli a japán elődjével való összehasonlítások elkerülése végett eredetileg egy sikán közbeiktatását kérte az arab pályán, ám a csapatok éppen a közvetlen összehasonlítás miatt nem egyeztek bele ebbe. Így aztán a köridők máris árulkodóak lehetnek. Érdekesség még, hogy az Abu-dzabi aszfalton már egy hete ott pihen a Bridgestone abroncsréteg, mely kiszámíthatatlan hatással lehet egy másik gumi viselkedésére. Lehet előny, lehet hátrány, vihet tévútra, de elképzelhető, hogy nem is fog számítani…
Pedro de la Rosa tesztpilóta a legutóbbi Paul Ricard-i száraz tesztek után elégedetten nyilatkozott a keverékekről: „Elsősorban a köridők következetessége nyűgözött le – úgy a rövid, mint a hosszú etapokon. Ez azt mutatja, hogy a gumik hamar elérik az üzemi hőfokot.” Azaz a Hembery által ígért agresszivitás valóban komolynak tűnik. Ráadásul a sportigazgató felhívja a figyelmet: „Világos volt számunkra, hogy egyes csapatok a keskenyebb első gumik miatt problémáik voltak ebben a szezonban. Ezért az első gumikat valamivel erőteljesebbre állítottuk.” – majd azt is hozzáteszi, hogy a hátsógumikon még szükség lesz némi változtatásra. Márpedig ezekből máris arra következtethetünk, hogy az agresszívebbnek tervezett Pirellik agresszivitását nem csupán lágyabb, de esetlegesen a túlkormányzást jobban támogató összetételük is jelenti. Ez pedig Schumi számára igen előnyös lehet.
Mit is várhatunk?
Ha így lesz. A Pirelli érkezése – ígéretek ide, előzetes találgatások és eredmények oda – ugyanis továbbra is egy fehér folt a jövő évről rajzolódó képen. Ám most hétvégén legalább némi vázlat kerül a fehér papírra.
Aki azonban azt gondolná, hogy maga a Pirelli érkezése valami eget rengető megoldást jelent majd Michael Schumacher idei számos problémájára, téved! Végigfutva ugyanis eme problémák során, jól látható, hogy a Bridgestone gumik nem az elsődleges okozói e nehézségeknek. A gumik összetétele, nehéz kiismerhetősége, stílusidegen méretei csupán tetézték a gondokat, a valódi problémaforrás idén ugyanis maga az autó volt (Schumi kihagyása mellett), mely azon túlmenően, hogy túlságosan lassú és kiszámíthatatlan volt, még a gumik sajátos viselkedésének kiismerését is alaposan megnehezítették. Gondoljunk csak bele, miként járna egy új gyógyszer kifejlesztésén dolgozó kutatóorvos, ha a rendelkezésére álló mikroszkóp rendre rossz képet mutatna, a különböző összetevőket tartalmazó üvegcsék meg nem lennének felcimkézve. Nem elég, hogy amúgy is számtalan ismeretlent kell megismernie, problémát megoldania, még a rendelkezésre eszközökkel is meggyűlik a baja.
Hogy mennyire így van, azt az év utolsó négy versenye mutatta meg számunkra. Schumacher az idei stílusának nem kedvező, keskeny, kiszámíthatatlan, túl kemény abroncsokkal is képes volt jó eredményre – csupán egy következetesebb autó kellett hozzá. Ez mihelyt megvolt, máris könnyebben oldotta meg a gumitéren adódó problémákat is. Amennyiben tehát a Mercedes jó, versenyképes, a gumikkal jól bánó, de mindenekelőtt Schumacher stílusához illő kocsival rukkol elő 2011-ben, a Pirelli érkezése már nem kap akkora jelentőséget.
Ez ugyanis csupán egy apró esély, mely adott esetben kedvezhet bajnokunknak. A Pirelli érkezése lenullázza az idei számlálót, s ezáltal Schumi – a kihagyás miatti – hátrányainak egy részét is. Hogy ez mennyire előnyös is lehet számára, azt az idei év Dél-koreai Nagydíján láthattuk: „Végre egy pálya, ami nem csak nekem új” – mondta Schumi, majd egész hétvégén remekül futott az ázsiai aszfalton. A kihagyás miatti hátrányok sora egy apró bejegyzéssel máris rövidebb lett. A Pirellivel hasonló lesz a helyzet, hiszen együtt fogják fejleszteni, megtapasztalni a gumikat (melyek az előzetes ígéretek alapján talán kedvezőbbek is lesznek a németnek).
Ugyanakkor a legfontosabb feladat továbbra is adott: jó autót kell építeni. S ekkor a siker sem várat magára. A Schumacheréhez hasonló stílusú Hamilton idei teljesítményén jól látszott, hiába a stílusának elviekben nem kedvező szabályok, ugyanolyan jó teljesítményre volt képes, mint korábban. Ez Schumacherre is igaz kell legyen.
S hogy mit várhatunk a mostani hétvégétől? Vajon van-e egyáltalán bármilyen köze is a mostani gumiknak a jövő évben használandókhoz? „Nagy kérdés, hogy mit tapasztalunk az első pályára lépés során. A második ismeretlen tényező, hogy milyen fejlesztések lesznek az első teszt és az első verseny között, valamint az évad során. Azt sem tudjuk, hogy az Abu–Dzabiban használatos keverékek megegyeznek-e az első versenyen használatos konstrukciókkal. Jól ismerjük a Bridgestone abroncsokat, ezért Abu–Dzabi után már kezd majd körvonalazódni a kép arról, hogy mire számíthatunk a Pirelli gumikkal.” Schumacher szavai világos választ adnak: a mostani tesztektől valóban nem várhatunk még sokat.
Elsősorban inkább kérdéseket, néhány választ, majd újabb kérdéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése