Az én Ringem – "Michael minden versenye ajándék"

Négy nap az álmok világában. Amikor szívünket száguldó gépcsodák, dobhártyánkat pedig a több száz lóerő visítása remegteti meg. Amikor orrunkba az égett gumi semmihez sem hasonlítható szaga lopózik be, szemünk pedig egy oly távoli világra tekint le – alig pár méter távolságból. A Magyar Nagydíj már távoli emlék, akik a helyszínen látták, azoknak viszont életre szóló. Michael Schumacher pocsék hétvégéje ellenére is! Élőben látni, integetni és szurkolni a sportág legnagyobbjának ugyanis olyan felemelő érzés, amit a végeredmény okozta keserűség sem nyomhat el. A jobb folytatáshoz ráadásul éppen az efféle belénk égő élményekből meríthetünk erőt. Bár a szurkolók a lelátón színes tömeget alkotnak, történetük mind egyedi és különleges. Minisorozatunkban ezeké a főszerep. Elsőként Tóth Judit meséli el nekünk sajátját.

Előkészületek

Megint eltelt egy év! Igaz nem december 31-e és nem is a születésnapom mondatja ezt velem, hanem az, hogy ismét Forma-1-es világbajnoki versenyhétvége volt Magyarországon. Piros betűs napok nekem ezek a naptárban, s mondhatom azt, hogy mostanában talán már jobban várom, mint a karácsonyt. Hogy miért, azt azoknak, akik ismernek, nem kell megmagyaráznom, azoknak, pedig akik nem, csak annyit, hogy Michael Schumacherrel a mezőnyben megrendezett futam a Hungaroringen egy Schumi rajongónak csak a karácsonyhoz lehet hasonló élmény. Pláne akkor, ha ezt az élményt testközelből, a Ringen szurkolva élheti át, ahogy én!

Már a készülődés is az eseményhez méltó volt. Schumacher iránti rajongásomat valamivel szerettem volna látványosabbá tenni, ezért elhatároztam, hogy készítek ezen alkalomra egy zászlót. Egyedül azonban nem boldogultam vele, de végül nem fogott ki rajtam s időben elkészült. A zászlóra csak annyi került: I ♥ SCHUMI. 

Miután elkészült, nagy örömmel raktam ki a szobámban, természetesen jól látható helyre.

Már csak egyet kellett aludni a csütörtöki bokszutca látogatásig, amikor váratlan, de örömteli dolog történt. Egyik kolléganőm szerdán kora este telefonált, hogy itthon vagyok-e, mert valamit oda kell nekem adnia. Sejtelmem sem volt mi lehet az, így hát mikor a kapunk előtt találkoztunk nagy-nagy meglepetésben volt részem. Ő és még néhány kolléganőm egy a hétvégéhez illő zászlóval leptek meg engem. Nem is nagyon tudtam, hogy köszönjem meg, annyira váratlan volt. Még órákkal később is csak azt mondogattam magamban, hihetetlen milyen fantasztikus kolléganőim vannak. Erre a zászlóra azt írták: GO SCHUMI GO!

A zászlón a felirat kiegészült Schumi logójával, a magyar és német nemzeti színekkel valamint a Mercedes emblémájával, így szerintem igazán jól sikerült. Nekem mindenesetre nagyon tetszett, s így már két zászlóm is volt! Hogy melyiknek milyen szerepet szántam a hétvégén, az hamarosan kiderül…

Csütörtök – boxutca látogatás

Fárasztó, de mégis különleges nap következett. Vonatozás, metrózás, HÉV-ezés majd egy jó hosszú gyaloglás után fél háromra értem a Hungaroring 8-as kapujához, ahol már nagyon-nagyon sokan várták a nyitást. Az idáig vezető fárasztó út után nem esett jól a másfél óra várakozás, de kibírtam. S ha már kibírtam, végre bemehettem, s miután bejutottam semmi más nem járt a fejemben csak az, hogy mielőbb odaérjek Schumi bokszához. Mint minden rajongónak nagy álma, hogy kedvencétől egyszer autogramot kaphasson. Mivel ez nekem már kétszer is Michael boksza előtt sikerült, reménykedtem hát egy újabb szerencsés találkozásban.

A célom tehát a Schumi boksz volt, nem az autogramra váró sor. A boksz előtt nem volt sor és még csak egy-két szurkoló állt ott, mikor odaértem, így az első sorban állva reménykedtem tovább. De hogy a reményeim beteljesülését valamivel erősítsem elővettem az egyik magammal hozott zászlót, majd próbáltam valahogy az ott lévő korlátra teríteni. Közben újabb rajongók, újabb molinóval, zászlóval érkeztek, de azért maradt hely az enyémnek is, amely a GO SCHUMI GO! feliratú volt. Hogy miért? Mert a hétvége kezdetén úgy éreztem Schuminak kell a biztatás és a küzdelem megkezdése előtt ez a kifejezőbb. Valószínűleg másnak is tetszett, mert másnap az egyik közösségi oldalon fedeztem fel magam e zászló mögött állva.

A várakozás közben természetesen sokat fényképeztem, főleg mikor a Mercedes csapat a kerékcseréket gyakorolta, mégpedig Michael autóján. Továbbá időnként a hozzám hasonlóan lelkes rajongókkal „Schumi! Schumi!” kiabálással próbáltuk bajnokunkat a boksza elé csalogatni. MS e napon sajnos nem jött, de a kiabálást még 7 órakor sem hagytuk abba. Valószínűleg ekkor már Ő nem is hallotta, viszont a csapata és az ott lévő más versenyzők szurkolói bizonyára igen! Egyébként sem számít, hogy Schumi halotta vagy sem, mert Schumi nélkül is különleges varázsa van annak, ha az ember ott állhat MS boksza előtt és Őt éltetheti. 

7 óra körül a biztonsági őr, aki odajött szólni, hogy induljunk végre haza, pont azzal érvelt, hogy Schumi nincs, nem jön, nem is fog jönni, nem is hallja, hogy kiabálunk. Valaki azért visszakérdezett: Egy utolsót azért kiabálhatunk, mert hát …? Biztonsági ember: De minek, MS úgyse hallja, így olyan ez, mintha otthon a tévé előtt kiabálnánk! Na, erre én: Ott is szoktam! Jót derült rajta mindenki! Pedig ha tudnák, hogy ez nem vicc volt, hanem a valóság. (Aki nem hiszi, járjon utána, azaz kérdezze meg anyukámat!)

Ezzel a momentummal ért véget e különleges nap, s csak abban bízom, hogy egy év múlva kapok egy újabb esélyt.

Schumi! Jövőre, ha itt leszel, ígérem én is újra ott leszek!

Pénteki szabadedzések

Az előző napi fáradtság nem múlt el nyomtalanul, kis izomlázzal ébredtem, de hát vártak az új élmények a Hungaroringen.

Nagyon szeretem a pénteki napot, mert ilyenkor még nincs izgalom, csak élvezni kell a látványt, a hangokat, a hangulatot. A látványt, a hangokat az autók varázsolják ilyenkor oda a pályára, a hangulatot a szurkolók színes kavalkádja.

Tapasztalt Ringre járóként már a részletekre is tudok figyelni, s tudatosan követem figyelemmel az eseményeket. Az idén ez abban nyilvánult meg leginkább, hogy a lehetőségeimhez képest megpróbáltam MS minden mozdulatára odafigyelni. A bokszban zajló eseményekre volt ez leginkább igaz, mert majdnem Schumi bokszával szemben ültem. Szabad szemmel azért ez nem volt könnyű, de ezért vittem magammal látcsövet. Röviden csak annyit, hogy láthattam mikor Schumi felveszi a sisakját, mint mindig balról beszáll az autójába, mikor a (talán) vezető szerelő jelt ad az indulásra, majd a bokszból való elindulást, végül a visszatérést. Volt, amikor két etap között Michael az autóban ülve várt a folytatásra és az előtte lévő monitort figyelte, de volt olyan is, amikor hosszú percekig a boksz bejáratánál egy-két mérnökkel közösen elemezték az eredményeket. Amikor a pályán rótta a köröket hol a kivetítőn az eredményeket, hol a bokszutca falánál a Schuminak kitett táblát figyeltem. Ez utóbbiból tudtam, hogy hány kört kell az adott etapban teljesítenie. Az eredmény a nap végén: egy hatodik és egy tizedik hely. A tizedik hely a második edzés végén csak egy helyezés, de mindent nem árul el. A tizedik helyet ugyanis még száraz pályán érte el, s miután elég nagy eső volt az (emlékeim szerint) utolsó félórában, nem elég csak a végeredményről szót ejteni. Schumi nem ijedt meg attól, hogy esik az eső, szinte elsőként a pályára gurult. Természetesen nagy ováció fogadta. Annyira nem ijedt meg, hogy nem is az esős pályára való gumikkal, hanem egy intermediate (úgynevezett köztes) gumi szettel vágott bele. Az esős edzés Németországban egy hete rossz véget ért, s csak reménykedtem, nem történik meg ugyanaz újra. Éppen azt mondogattam magamban, csak nehogy összetörje a Mercedest, amikor… Hát igen, a kaland megint csak a falban ért véget. Bosszantó, de mit lehet tenni, Ő legalább megpróbálta. Később kimerészkedtek a többiek is, volt ugyan csúszkálás, de mások már nem a pálya szélén végezték. A száraz pályán elért eredmények nem változtak, s már ekkor látszott, hogy ez a hétvége a mclarenes Lewis Hamiltoné lehet.

A bosszantó hiba után végül mégis néhány örömteli pillanat következett, s erről a szabadedzés után maga Schumi gondoskodott. Jónéhány néző az edzés leintését követően azonnal elhagyta a tribünt, de én és még sokan mások is maradtunk. Én arra vártam, hogy Schumi autóját a tréler visszahozza a bokszba és várhatóan azzal együtt Michael is visszaérkezik. A várakozásaim beigazolódtak. Néhány percet kellett csak várni, s a tréler megjelent a bokszutca bejáratánál, majd ahol lehetett megállt. A szárnyaszegett Mercedest már láttam, s pár pillanattal később már Schumit is felfedeztem. Az örömteli pillanatok ekkor következtek. MS a bokszutcában elindult a Mercedes garázsa felé, így volt lehetőségünk üdvözölni Őt. Kiabálásunkkal és integetésünkkel elértük a célunkat, Michael többször is visszaintegetett nekünk.

A 6. és a 10. hely mire lesz elég, azt ekkor még nem tudtam. Sok jóra nem számítottam, de a nap végén mégis boldog voltam, mert Michael visszaintegetett.

Szombat – 17.

A szombati nap kisebb izgalommal kezdődött, de nem a pályán és Schuminak sem volt köze hozzá. A történet egy nappal korábban kezdődött, amikor különböző emléktárgyakat, pólót s egyebeket vásároltam. Hol máshol, mint a kimondottan csak a Michael Schumacher relikviákat árusító pavilonban. Többször visszatértem ehhez a pavilonhoz, s az utolsó vásárlásom alakalmával ott felejtettem a bankkártyámat. Csak másnap reggel egy bank automatánál szembesültem azzal, hogy nincs meg a kártyám. Igazából biztos voltam benne, hogy hol hagytam, de azért a végső bizonyosságig kicsit izgultam. Szerencsére úgy volt, ahogy gondoltam. A fiatalember, akivel már évek óta ismerősként üdvözöljük egymást a Hungaroringen, azzal fogadott, hogy ott felejtettem a kártyám, s ők vártak már előző nap is.

Miután a kártyám megkerült (s valójában el sem veszett), nyugodtan indultam a helyemre, most már valódi izgalmakra várva.

Schumiék a harmadik szabadedzést egy hosszabb 13 körös etappal kezdték, kemény keverékű abroncsokkal. Eddig sem nagyon bíztam a jó eredményben, de ekkor már nagyon látszott, hogy ezen a pályán lassú a Mercedes. 19-20. helyen autóztak, Rosberg sem ment ugyanis jobban. Talán majd a lágy keverékű abroncsok segítenek – gondoltam. Schumi 17. helye a végén még ebbéli reményeimet is eloszlatták. Úgy véltem, itt csak a csoda vagy az eső segíthet, mert így még a Q2-be is nehéz lesz bejutni.

Nem sokat tévedtem. Az időmérőn MS talán simábban, mint gondoltam ugyan bejutott a Q2-be, de ott végül csak 17. lett. Rosberg 13. helye is azt bizonyította, hogy itt valóban kevés az a teljesítmény, ami a Mercedesből kijön. Így a nem túl reménytkeltő 17. hely után már csak egy vasárnapi kiadós esőért fohászkodtam.

Az időmérőt végül, ahogy várni lehetett Hamilton megnyerte, s mind a Lotus Grosjeannal, mind a Red Bull Vettellel erősnek tűnt. Räikkönen 5. helye a várttól talán elmaradt, de az esélyei megmaradtak, s még a ferrarisok is bízhattak leginkább Alonsóban, ő a 6. helyen zárt.

Vasárnap a futam napja

Elérkezett hát a futam napja!

A rajt előtt azonban még volt egy esemény, amire megint csak nagyon készültem. Zászlóval, dudával, fényképezőgéppel, látcsővel felszerelkezve vártam a versenyzői parádét. Vasárnap az I ♥ SCHUMI zászlót vittem magammal, jelezve, hogy MS rajtolhat akár az utolsó helyről, kieshet akár az összes versenyen, én kitartok mellette, mindvégig.

Mikor elindult a versenyzőkkel teli kamion, gyorsan csináltam egy-két fényképet, hogy aztán ezt a zászlót lobogtathassam. Remélem Michael is látta! A dudálás sem maradt el, mert Schumit látva a kivetítőn, azt nem lehetett kihagyni.

A parádé után már nem sok idő volt a rajtig, így egyre csak nőtt bennem a feszültség. Emlékeztetőül: Schumi a 17. helyről indult, azaz indult volna! De mi történt a rajnál? Valószínűleg évekig fogják még emlegetni a start eseményeit, s nem véletlenül.

Schumi és a többiek is rendben, időben elhagyták a bokszokat, majd néhány bemelegítő kör után a bokszutcán áthaladva elfoglalták a helyüket. A magyar himnuszra, a rajtrács meg is telt, már felálltak a vívó felek. Próbáltam Schumit követni, de messze volt, s a tömegben hiába kerestem. Csak mikor a szerelők, vendégek elhagyták az aszfaltcsíkot, akkor tűnt fel ismét.

Elindult a felvezető kör, természetesen a közönség feszülten, állva figyelte, s már nagyon várta a rajtot. Körbeért a mezőny, s most már tényleg jöhetett a rajt. Ekkor következett viszont egy olyan esemény, amit majd sokszor fogunk még emlegetni, és amit még én magam sem értettem. Ott és akkor, fogalmam sem volt ugyanis mi a helyzet, csak azt láttam, hogy Schumi nem tud elindulni. Csak arra gondoltam, ha itt most feladja, én hazamegyek. Kétségbeesetten leültem a helyemre, s próbáltam összeszedni magam. Azt sem fogtam fel akkor, hogy a versenyigazgató újabb felvezető körre küldte el a versenyzőket, de tudat alatt mégis csak érzékeltem ezt, mert a kör végén azért én is készültem az igazi rajtra. Halottam ugyanis közben, hogy Michael elhalad a bokszutcában előttünk, s a boksz kijáratához igyekszik. Senki, és semmi más nem érdekelt innentől kezdve, csak Schumi, így talán egyedüliként a szurkolók közül nem a rajtot, hanem Schumit figyeltem. Ez azt jelenti, hogy a mellettem álló nézők jobbra, én pedig a bokszkijáratot figyelve, balra néztem.

Annyit így utólag már tudok, hogy MS a 17. hely helyett érthetetlen módon a 19. helyre állt be a felvezető kör végén, majd a motor túlmelegedése okán leállította azt. Ezért kezdődött újra a teljes rajtceremónia, ezért indult Schumi a bokszutcából. A rossz rajthelyre nem találtam magyarázatot azóta sem, Schumitól is csak egy mondatot olvastam erről, mely szerint ő azt hitte, hogy jó helyen áll. Talán egyszer majd megtudjuk.

A verseny a továbbiakban sem alakult jól a számára, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Az első körében a zászlóval a kezemben kiabáltam, hogy gyerünk Schumi, ne add fel, majd amíg csak versenyben volt tapsolva, kiabálva szurkoltam neki. Kiabáltam én mindent: Hajrá Schumi! Mindent bele! Ne add fel! Menj, menj, menj! És így tovább. Ahol én ültem ez talán furcsának tűnt, de én ilyen vagyok. Sőt még most sem nagyon értem, hogy lehet úgy nézni egy versenyt, mintha otthon a fotelben ülnénk. Talán azért van ez, mert én a tévé előtt sem tudok nyugodtan a fotelben, csendben ülve szurkolni.

MS végül az 58. vagy 59. körben kiállt. Hogy milyen versenye volt? Ő maga ezt nyilatkozta a verseny végén: „Ez ma nyilvánvalóan egy olyan verseny volt, amire nem akarsz majd sokáig emlékezni. A motorom hőmérséklete nagyon magas volt a rajt előtt, így amikor megláttam a sárga lámpákat azonnal leállítottam azt Ezt követően a bokszutcából rajtoltam és összeszedtem egy büntetést, valamint egy defektet is. Így mindent összevetve a futam eleje nem volt valami kellemes. Semmi sem akart összeállni. Nem állt rendelkezésünkre az összes telemetriai adat a rajt előtt és a túlmelegedés alatt, azért végül úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk további károkat a következő futamra és befejezem a versenyt. Most a szünet és Spa előtt még ellenőriznünk kell az autót. Szeretném elfelejteni ezt a hétvégét, de vannak ilyenek, így el kell fogadnom a történteket. De biztos vagyok benne, hogy a következő futamon erősebbek leszünk.” (Forrás: Formula.hu)

A dobogósokat, Hamiltont, Raikkonent, Grosjeant megtapsoltam, majd elindultam hazafelé. Vigasztalásul még vettem két Schumacheres kitűzőt, de számomra ezzel véget ért a 27. Magyar Nagydíj.

Az eredmény ellenére nagyon jól éreztem magam. S mint már írtam legyen Michael az utolsó, essen ki akár minden versenyen, nem számít, én kitartok, mert olyan élmény őt versenyezni látni, amiért mindent elkövetek, csak, hogy láthassam. Mert ha nem is karácsonyi, de ajándék nekem minden egyes versenye.

Az ellenfelekről valamint a Mercedes jövőjéről kevés szó esett vagy egyáltalán meg sem említettem. Schumi-rajongóként a többi versenyző teljesítményének értékelését, a Mercedes jövőjéről szóló elemzést meghagynám inkább a nálam hozzáértőbb szakértőknek, újságíróknak.

Végül inkább arról, hogy a magyar verseny után öt hét szünet kezdődött a Forma–1-ben. Vajon, hogy lehet ezt kibírni, kérdezi magától most bizonyára sok-sok F1-, illetve Schumi-rajongó. Nekem Schumi-rajongónak is túl hosszú ez a szünet, de kibírtam már ennél hosszabbat is. (Schumi nélkül 3 évet az F1-ben!) Mert hát hiába a többi sztár, hiába a hébe-hóba Schumiról megjelenő cikkek, semmi sem pótolhatja azt a lelkiállapotot, azt az érzést, amit egy Schumacherrel a mezőnyben megrendezett F1-es nagydíj jelent nekem. Na, jó azért az olimpián a magyarok aranyérmei pótolják ezt az érzést!

Remélem, ez a néhány hét segít a Mercedesnek összeszednie magát, Schumi is kipiheni magát (és ezt a nehézségekkel teli fél évadot), és újult erővel vágnak neki a szezon második felének. Ha ez így lesz, akkor van remény arra, hogy az idén majd további sikereket ünnepeljek együtt Schumival.  Legközelebb például Schumacher 300. versenyén Spában, ahol oly sok sikert megélt már!

Hajrá Schumi!