Schumi: Egyetlen másodpercre sem bántam meg visszatérésemet

Az ünnep közeleg. Michael Schumacher a hétvégén Spában 300. nagydíján áll rajthoz. Egy páratlan karrier újabb páratlan mérföldköve. E jeles alkalomból a német Bild interjúsorozatot közöl a Hétszeressel. Az első részből kiderül, miért hatnak negatívan a hosszú karrier sikerei a memóriára; megtudhatjuk, Schumi hosszú időn át miért nem ivott alkoholt; miként látja a sportág helyzetét és változásait ennyi tapasztalattal a háta mögött; mi jelenti számára a visszatérés legfőbb értelmét; valamint betekintést nyerhetünk abba is, manapság legszívesebben mivel száguldozik a versenypályán kívül.  

300 verseny, hét bajnoki cím – hol is kezdhetnénk?

Schumacher: …és hol hagyhatnánk abba? És mikor? (nevet) Érdekes, hogy mindenütt ott van Spa: az első versenynél, az első győzelemnél, az első bajnoki címben, ahogy vitatott szituációknál is.

Talán nem is Kerpenben, hanem Spában született?

Schumacher: Versenyzőként biztosan. Tavaly a 20 éves jubileumomat is Spában ünnepeltem. Ez a hely a nappalim, mert annyi minden történt itt velem, és mert annyira jól érzem magam ott.

Háromszáz nagydíjindulásnál képes egyáltalán minden versenyre emlékezni?

Schumacher: Koránt sem…

Legalább minden győzelemre?

Schumacher: Arra sem. Húsz évről beszélünk, így leginkább csak a fénypontok maradnak meg.

És a csínytevések közül mennyi maradt meg?

Schumacher: Azokon hosszasan kell gondolkodnom. Már karrierem kezdetekor ezer százalékban csak a versenyzésre fókuszáltam. Évekig alkoholt sem ittam, mert úgy gondoltam, káros lenne és lassabbá tenne. Egészen addig, míg nem ittam egy sört, és jöttem rá arra, hogy ennek ellenére is képes vagyok győzni!

Mennyiben más ma egy verseny vasárnapja, mint ezelőtt húsz évvel?

Schumacher: Természetesen most már sokkal nagyobb rutinom van, de bizonyos pillanatokban a feszültség és az idegesség is hasonló.

A Forma–1 nagyon sokat változott az Ön háromszáz versenye alatt. Nem kap mostanság túl nagy szerepet a számítógép, és túl kicsit az ember?

Schumacher: Az előrelépéseket mindig jónak tartom. Az élet a fejlődésről szól, számunkra, versenyzőknek ez annyit jelent, hogy gyorsabbak leszünk – és erről szól számunkra az egész. Ami változott, hogy a különbségek kisebbek lettek. Korábban akár egy másodperccel is le tudtam győzni a csapattársamat, de ma csupán pár tizedről szól ez – ha szerencsés vagy.

A versenypályák nézőszáma az egész világon csökken, ahogy a tévékben a nézőszám is. Mire vezeti ezt vissza?

Schumacher: Hogy a versenypályákra kevesebb néző jön ki, nyilván a belépők magas árának köszönhető. Gazdaságilag nehéz időket élünk, és az emberek manapság kétszer is meggondolják, mire költsék a pénzüket. A tévés nézettség? Mennyi nézőnk is volt Hockenheimben?

Átlagban úgy hat millió.

Schumacher: És korábban?

Schumacher fénykorában tízmillió körül.

Schumacher: Akkoriban extrém időket éltünk. Akkor még nem volt egy német Forma–1-es versenyző sem, aki a bajnokságért harcolt volna. Aztán jött egy kis senki Kerpenből, és hirtelen szalonképessé tette a Forma–1-et. Ezekkel a sikerekkel nagy lett a felhajtás, ami aztán viszont ismét alábbhagyott. Azt gondolom, hogy most egy stabil bázisunk van, de már nem fejlődünk tovább.

Hat világbajnok van a mezőnyben, köztük Sebastian Vettel, egy német kétszeres világbajnok!

Schumacher: Igen, de Sebastiannak kicsit talán balszerencséje van, hogy ő a második sikeres német. Wimbledoni győzelmével Boris Becker is első németként idézte elő az első tenisz-bummot, és Michael Stichnél (Wimbledon 1991-es győztese – a szerk.) már teljesen más volt a helyzet.

Lehet köze az egyre nehezebben érthető szabályoknak a Forma–1 iránti lankadó érdeklődéshez? A rajongó talán már nem ismeri annyira ki magát a DRS, KERS, befújt diffúzor és a lágy, szuperlágy, stb. gumiegyveleg között…

Schumacher: De korábban meg ott voltak a kiállások a tankolással, ami aztán később az időmérőre is beszivárgott…

De ezeket legalább láthattuk. Az ilyen technikai dolgokat viszont nem látjuk…

Schumacher: Van viszont nagyon sok előzésünk. Sokkal több az izgalom, mint korábban. És úgy gondolom, a szurkolók jól informálódnak.

Az Ön karrierjében a legnagyobb vágást a hároméves kihagyás jelentette. Mennyire változott meg ebben a három évben az Ön sportról és az életről alkotott képe?

Schumacher: Elsősorban élveztem a szabadságot. Nem kellett mindig az edzésterveken gondolkodni, hogy ehetek-e hasábburgonyát, ihatok-e egy sört. Versenyzőként állandóan magaddal és a Forma–1-gyel foglalkozol, legalábbis én ezt követeltem magamtól. Egyszerűen fel akartam hagyni mindezzel. Csak a Schumacher családi vállalkozással törődtem. Ott is simán összejön egy könnyed nyolcórás munkanap…

Ez úgy hangzik, mintha elégedett lenne azzal, hogy most már nincs annyi teszt, mint korábban.

Schumacher: Abszolút! Olyan körülmények mellett, mint korábban, amikor tízezer tesztkilométert mentem, biztosan nem írtam volna alá még egyszer. Az egyensúlynak meg kell lennie a befektetett munka és a szabadság között, ami időközben nagyon fontos lett számomra.

Milyen volt, amikor visszatért a Forma–1-be? Érzi manapság, hogy nagyobb szimpátia övezi a bokszutcában?

Schumacher: Is-is. Korábban is megvoltak a cimboráim és a kollégák, akikkel kijöttem – és azok is, akikkel nem. Biztosan több ember van, akikkel ma lazább és nyitottabb vagyok, mint korábban. Régebben annyira a középpontban voltam. Minden körülöttem forgott, sokkal több mindenen kellett rajta tartanom a szemem, és ébernek kellett lennem, ki akar az én káromra előnyre szert tenni. Ettől meg akarod védeni magad, és emiatt visszahúzódó leszel. Ez most megváltozott, hiszen már nem dominálok úgy, mint korábban.

Eljön még az idő, amikor újra dominálni fog?

Schumacher: Előbb vagy utóbb, de jó lenne.

Megbánná a visszatérését, ha a második karrierjét győzelem nélkül kellene lezárnia?

Schumacher: Nyilván nagy kár lenne. De mostanáig egyetlen másodpercre sem bántam meg a visszatérésemet. Nagyon szép pillanatok is voltak benne. Pillanatok, amik talán kívülről nem voltak különlegesek, de számomra… én elememben éreztem magam bennük és megerősítve.

Úgy hallottuk, egy további elemet is meghódított, ami az égbe emelte Önt.

Schumacher: Igen, elkezdtem a műrepülést. Ez nagyon érdekel, és valamikor a közeljövőben meg fogom csinálni a repülési engedélyt is – legalábbis kis sportrepülőkre.

A légierőnél már egy Starfightert is kipróbált. Milyen volt?

Schumacher: Lenyűgözött a függőleges helyzet. Ha emelkedsz, pontosan érzed, ahogy a vér kiáramlik a fejedből. Minden elsötétül, a szemek becsukódnak. Ott vagy egy kompressziós ruhában, ami ellentétesen nyom, hogy fent tartsa a vért, de nem vagy messze az ájulástól. Igazán hatásos.

Ez a terhelés hasonlít a Forma–1-es autóból ismertre?

Schumacher: Ott inkább fekszel, és megvan a horizontod. A terhelés teljesen más, ha fékezésnél előre csúszol, vagy egy kanyarban oldalra. A versenypályán megvannak a határaid – az aszfalt jobb és bal oldala –, ott fent viszont végtelen a tér.