Schumacher: A kétkedés nagyon fontos

Schumi közelgő jubileuma alkalmából igencsak felkapott interjúalannyá vált. Ezúttal a német Auto Motor und Sport beszélgetett vele. Mégpedig Spáról, a hungaroringi hibáról, a kétkedés fontosságáról, valamint a jövőről. Utóbbiról konkrétumot továbbra sem árult persze el, ám ez a lebegtetés egyre gyanúsabbnak tűnik. Talán ő már tud valamit...?

 „Ha most nem, mikor? Ha nem itt, mondd, hol és mikor?” – mennyiben igaz ez a Höhner-refrén önre, Spa–Francorchampsra és az Ön 300. Forma–1-es hétvégéjére?

Schumacher: El kell ismerni, meglehetősen. Úgy tűnik, valahogy mindig Spához lyukadunk ki, a karrierem úgymond Spa körül forog. Hogy mosta 300. versenyemre is ott kerül sor, nyilván véletlen, de valahogy mégis várható. Annyi minden történt már itt, az első verseny, az első győzelem, a 2004-es bajnoki cím – ha erre céloz, nyilván jó versenyt akarok itt futni.

Ennyi idő távlatából tud már nevetni a budapesti téves parkolásán?

Schumacher: Egyszerűen nem vettem észre, hogy Kobajasi továbbment, miután besoroltam mögé. Teljes mértékben a rajtprocedúrára összpontosítottam, és aztán miután fölnéztem, a lámpákra.

Még akkor is, ha ennyire függenek a technikától és egy nagy csapat részét képezik, mennyire fontos Önnek az önmagában való kétkedés?

Schumacher: A kétkedés mindig és nagyon fontos. Folyton kételkedem magamban, ez mindig is így volt. Az embernek folyamatosan kérdéseket kell föltennie magának, hogy tanuljon belőlük és továbbfejlődjön. Ez az élet minden területén igaz, és a mi világunkra különösen, hiszen a Forma–1 egyet jelent a továbbfejlődéssel.

Valenciai dobogóját követően hihetetlenül felszabadultnak tűnt. Mennyire erős Önben a győzelem iránti sóvárgás, és mennyire hiányozna Önnek, ha többet már nem érezhetné annak ízét?

Schumacher: Kár lenne érte, ez egyértelmű, még szeretnék sok szép sikert megélni. De az ember nem csupán a győzelemtől kap megerősítést a teljesítményéről. Volt pár pillanatom visszatérésem óta, amik mély megelégedéssel töltöttek el: például ha kihozod a kocsidból a maximumot, még akkor is, ha ez utána nem vezet látható eredményhez. Ezt nehezen lehet közvetíteni a külvilág felé, mert az ilyet kívülről nem lehet felismerni. De az érzés nagyon kellemes.

Bízik abban, hogy 45 évesen is még egyszer Forma–1-es világbajnok lehet?

Schumacher: Ennek nem sok köze van az életkorhoz, és jelenleg sajnos ez a lehetőség nem áll fenn. Ebben az évben már nem harcolhatunk a bajnokságért. Meglátjuk, mit hoz a jövő!