Azt mondja, nem zavarná Lewis Hamilton sikere, mi több, együtt örülne
neki csapatával. Michael Schumacher a Welt interjújának második részében beszél
a csapatépítésben betöltött szerepéről, magánéletéről, személyiségének és
sportágának alakulásáról, és elárulja, mit jelent számára a szurkolók boldog
arca.
Nincs olyan igénye, hogy a hátralévő négy versenyen még egyszer nyomot
hagyjon a Forma–1-en?
Schumacher: Azt hiszem, már eléggé rányomtam a bélyegemet a
Forma–1-re. Most még egyszer száz százalékot adok majd, és ki tudja, talán
találunk valami apróságot, ami visszahoz minket a végén a dobogós helyekért
való harcba. A dolgok persze nem feltétlenül ebbe az irányba haladnak, de a
remény hal meg utoljára.
Kivel beszélte meg a versenyzői karrierjének befejezését érintő
kérdéseket?
Schumacher: Rinfried Pohllal, egy nagyon régi és nagyon fontos
ismerősömmel szoktam ilyesmikről beszélgetni. Már több, mint 80 éves, és én
nagyon bölcsnek tartom őt. Korábban azt is vele beszéltem meg, hogy egyáltalán
visszatérjek-e. A legfontosabb tanácsadóm persze természetesen a feleségem, de
az édesapám és néhány barátom is idetartozik még. Az ilyen beszélgetésekből
mindig kikristályosodik egy érzés arról, melyik döntés lenne a legjobb.
Egy ilyen nap után úgy megy az ember lefeküdni, hogy tudja, holnap el
fogja mondani?
Schumacher: Az ilyesmi mindig érlelődik. Ezt nem hasra ütésszerűen
dönti el az ember.
Tanácsolná a sportolóknak úgy általában, hogy a pályafutásuk végeztével
egyszer újra visszatérjenek?
Schumacher: A mi sportunkban szerencsére lehetséges ez, számomra
idézőjelben sikerült is. De egy focista a negyvenes évei közepén már biztosan
nem tud a Bajnokok Ligájában játszani, ha korábban három évet kihagyott előtte.
És a személyiség fejlődése szempontjából?
Schumacher: Bizonyára számítana. Saját példákon éltem meg, amikor a
Forma–1-ben reménytelenül hátul voltam. Megkapni, hogy ez már többé nem éri
meg, természetesen negatív élmény. Emiatt senkit sem bíztatnék arra, hogy
próbálja meg még egyszer, és kísértse meg a szerencséjét.
Mondták Önnek, hogy jobb lenne abbahagyni?
Schumacher: Nem.
Amikor 2006-ban bejelentette visszavonulását, még három verseny volt
hátra a szezonból, akkoriban Fernando Alonsóval harcolt a bajnoki címért. Idén
még hat versenye volt búcsúzni, de sehol sem állnak az összetettben. Nem jutott
eszébe soha, hogy most azonnal feláll?
Schumahcher: Nem, soha. Ezért vannak a szerződések, de amúgy sem
lenne az én stílusom valamit idő előtt abbahagyni.
Milyen szempontból volt felszabadító a visszavonulása bejelentése?
Schumacher: Ne gondoljon semmi extrémre. Az első visszavonulásomat sokkal
intenzívebben éltem meg. Akkoriban az egész szezon arról szólt, mikor hagyom
abba. Most sokkal többen várták azt, hogy folytatom. A Mercedes részéről
egyértelművé tették, hogy továbbra is velem szeretnének dolgozni. Sok lehetőségem
volt, de az egyre rosszabb tapasztalatok miatt inkább így döntöttem.
Továbbra is fog sportolni?
Schumacher: Egyértelműen kevesebbet edzek majd, mint eddig. Ha a
szezon véget ér, először is semmit sem fogok csinálni a regenerálódáson kívül –
ahogy azt korábban az elmúlt években is tettem. De természetesen nem tartozom a
fotelben üldögélő emberek közé. A sport része az életemnek, és minden
lehetőséget ki fogok használni rá.
A Forma–1 nagyságai, mint Eddie Jordan vagy Flavio Briatore
adrenalin-függőként ábrázolják. Illene ez Önre, ha a felesége most egy lovat
venne Önnek?
Schumacher: Sok ember beszél sok mindent, de e legtöbb rólam teszi
és nem velem. Briatore ült már valaha versenyautóban? Nem hinném. Az embereknek
fogalma sincs rólam.
Mennyire örül annak, hogy hamarosan megszabadul a Forma–1 tökéletesen
bevilágított porondja által jelentett felfordulástól?
Schumacher: Természetesen ez sokszor elég megterhelő, de én mindig
egész jól boldogultam vele. Ez hozzátartozik.
Egy élsportoló, mint Ön tud egyáltalán teljesen visszavonult
magánéletet élni?
Schumacher: A döntésünk, hogy az életünk középpontját Svájcba
helyeztük át, sokat segített ebben. Ott nem sokat kell aggódnunk a magánéletünk
miatt.
Nem nyomasztja Önt a hírnév terhe?
Schumacher: Eleinte igen, de ez természetesen előnyös is lehet,
például amikor az elmúlt három évben nem ment olyan jól. A felhajtás már nem
olyan nagy. Ilyen tekintetben már kevesebb problémát okoz, mint korábban.
Tehát a három mercedeses év sikertelensége mégis hozott valami jót is.
Schumacher: Ez mindenképpen így van, minden kicsit a helyére
billent, és már nem vagyok állandóan nagyító alatt.
Milyen tekintetben hagyott nyomott a Mercedesen?
Schumacher: Sajnos mindig csak a felszínes statisztikákról és a
pontokról beszélnek. A múltban három éven át teljesen újjáépítettük a mérnöki
gárdánkat és átszerveztük azt. Azt hiszem, a jövőben alkalmasak leszünk jó
autók építésére. Remélem, 2013-ban ezt igazolni is tudja majd a Mercedes.
Lewis Hamilton fog profitálni az Ön munájából?
Schumacher: Nem ebből indulnék ki. Nem vagyok én tervező, sem
aerodinamikus, de azt gondolom, én is hozzájárultam ahhoz, hogy a csapat
továbbfejlődött.
Mit gondolna, ha a következő év elején a foteljében ülve azt látná,
hogy Hamilton a Mercedes-sapkájában pezsgőt locsol a dobogóról?
Schumacher: Először is szükségem lesz ehhez egy vasárnap délutánra,
amit olyan helyen töltök el, ahol van egy tévé, ami közvetíti a versenyt.
(nevet) Persze néha meg fogom nézni a versenyeket, de biztosan nem mindet. És
ha Lewis tényleg ott fent állna, örülnék neki és a csapatnak is. Azt gondolom,
koccinthatnék, mivel az ő sikerében nekem is lenne némi részem.
Mit gondol: a Mercedes illik az extrovertált és eddig irányíthatatlan
Hamiltonhoz, aki ebben az évben megint sok pályán kívüli cselekedetével került
fel a címlapokra?
Schumacher: Ehhez túl kevéssé ismerem Lewist. Arra alapozva, ami a
médiában áll, nem szívesen alkotok képet róla. Személyesen viszont még nemigen
ismertük meg egymást, szóval majd meglátjuk.
Sokan mondják, hogy a második karrierje vereségei sokkal emberibbé
tették a korábban megközelíthetetlen és robotszerű Schumachert. Aláírja ezt?
Schumacher: Igen is, nem is. Emberként még mindig ugyanaz vagyok,
mint korábban, de megtanultam nyitottabbnak lenni, és nem kételkedni a nehéz
helyzetekben, sokkal inkább megérteni azokat. Ez egyfajta lazaságot adott számomra,
amit az emberek megéreztek. Viszont ettől még nem lettem más ember. Én csak
levettem a szemellenzőt, amit korábban a paddockban viseltem. Még most sem
tudok bárkinek rendelkezésére állni és meginni vele egy kávét, de már nem olyan
súlyos a helyzet, mint korábban. De van még valami, ami szintén eltűnt azóta.
Micsoda?
Schumacher: Akkoriban a Forma–1 egy nagy bummon ment keresztül. Ez
azóta megszünt – mindenekelőtt
Európában, de a világ más tájain is. Gazdaságilag nehéz időket élünk, és ez
érezhető. Kevesebb ember jön ki a pályákra, mert jobban kell figyelniük rá,
mire költik a pénzüket. A ferraris időszakomban ez sokkal erőteljesebb volt,
mára viszont egyértelműen csillapodott.
Sokan mondják, hogy a visszavonulásával egyfajta vákuum keletkezik majd.
Schumacher: Igen, ezt már én is hallottam. De valamit rosszul
csináltam volna, ha ez másképp lenne.
Sebastian Vettel ki tudja majd tölteni tartósan ezt az űrt?
Schumacher: Nem csupán Sebastian Vettelünk van, hanem még sok német
versenyzőnk. Sebastian természetesen vezérfigura. Azt hiszem, idén is elhozza
majd a címet, legalábbis igen jó kilátásai vannak erre. Hosszabb távon pedig ő
lehet Németországban a Mister Forma–1.
Aztán pedig jön, ami Öntől is olyan sok energiát vett el: felhajtás,
időbeosztás, média. Figyelmeztette őt előtte?
Schumacher: Ez olyan mellékhatás, amin nem lehet változtatni. Aki a
Forma–1-be jön, számolnia kell ezzel. És ahogy már mondtam, ez már nem olyan
extrém, mint korábban, ráadásul több versenyzőn oszlik meg egyszerre.
A sok pénz, amit Ön és a kollégái keresnek egyfajta fájdalomdíj ezért?
Schumacher: Ez így túl banális kijelentés. Természetesen megvannak
a jó oldalai. Az emberek által ünnepelve lenni, akik osztoznak a
szenvedélyedben, remek érzés. Természetesen vannak pillanatok, amikor inkább
nyugalmat keresne az ember. De hogy fájdalomdíj lenne, azt nem mondanám. Ez
inkább jutalom azért, hogy mindenkit lelkesítünk.
Magánrepülővel repül, hotelekben lakik és a bokszutcába csak nagyon
kevesek jutnak el. Most őszintén: mennyire szoros még a kapcsolata a normális
emberekkel, akik a Forma–1-es lelátón ülnek?
Schumacher: Ha befejezem a versenyt, és a tiszteletkörben boldog arcokat
látok, az elég intenzív kapcsolatnak számít. Az emberek jönnek és támogatnak
valakit, mert tisztelik és szurkolnak neki. Pozitívan viseltetnek irányunkban.
Már csak ezért is boldognak tarthatnak minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése