„Látni akartam, képesek leszünk-e még egyszer támadni” (Interjú Michael Schumacherrel)

Újabb terjedelmes interjú jelent meg Michael Schumacherrel visszavonulása kapcsán, ezúttal a Welt am Sonntag című német lapban. Bár a kérdések egy része ismétlődik, a beszélgetés így is számos érdekességgel szolgál számunkra. Megismerhetünk például pár hasonlóságot Schumacher és Felix Baumgartner között, képet kaphatunk arról, miként viszonyul a német második karrierje sikertelenségéhez, de abba is beavat minket, mennyire várja már a Forma–1 utáni életet, amellyel konkrét céljai ugyan még nemigen vannak, mégsem jelenti számára a teljes ismeretlent. Az interjú eredetiét Axel Springer készítette.

Schumacher úr, mond Önnek valamit a Felix Baumgartner név?

Schumacher: Igen, rémlik. Baumgartner, Baumgartner… Segítene egy kicsit?

Ő az az osztrák férfi, aki múlt hétvégén 39 ezer méter magasról ugrott ki ejtőernyővel.

Schumacher: Persze, igaz! Az egészet végignéztem, még az időjárás miatti huzavonát is. Csak gratulálni tudok Baumgartner úrnak ahhoz, amit elért.

Mit gondolt, amikor hallott róla? „Hű, elismerés a bátorságáért!” Vagy „mekkora egy őrült”?

Schumacher: Nem tartom őt őrültnek, sőt! Azt gondolom, ez nagyon is kontrollált akció volt. Ha ezt nem veszem figyelembe, egy amerikai több mint harminc évvel ezelőtt (valójában 52 évvel ezelőtt – a szerk.) csinált hasonló ugrást, 33 kilométer magasból. Számára olyan technika állt csupán rendelkezésre, ami koránt sem volt annyira kifinomult, mint a mai. Persze a mostani is nagy merészség volt, de nem olyan aránytalanul nagy.

Baumgartner éppen 43 évesen fejezte be a karrierjét, miután már mindent elért a sportágában. Egész életében az újabb adrenalinlöketeket kereste, és a sztratoszférából való ugrásával minden fontos rekordot ő tart a szakágában. Lát még további párhuzamokat kettejük között?

Schumacher: Nos, ha arra céloz, esetemben nem jöhet szóba egy ugrás a világmindenségből. Egyúttal szeretnék tisztába tenni egy alapvető félreértést. Mi, versenyzők nem az adrenalinlöketeket keressük folyton. Az autóversenyzés természetesen elvisz minket a fizikai határainkig, de ez a focistáknál és más sportolóknál sincs másképp. De mi következetesen megtartjuk az irányítást. Természetesen vannak rendkívüli pillanatok, amiknél az adrenalin is szerepet kap, például ha az autó tönkre megy vagy veszélyes előzést mutatunk be. A silverstone-i balesetemnél például a becsapódás előtt tele volt adrenalinnal a vérem, mert kicsúszott a kontroll a kezemből.

Tehát az adrenalinlöket negatív a versenyző számára?

Schumacher: Nem keressük, mert általában akkor valami nem stimmel. Ehelyett mi megpróbáljuk megtalálni és megtartani az autó és ember közötti tökéletes szimbiózist. Számunkra ez adja a boldogságérzést.

És az elmúlt három évben hányszor érezte ezt?

Schumacher: Nem tudom. Csak annyit mondhatok, hogy 2009-ben nem azért tértem vissza, hogy csak körözgessek. A szenvedélyem hajtott, és természetesen sikereket is akartam. Az alapok akkoriban jónak tűntek: a csapat éppen világbajnok lett, aztán jött a Mercedes mint nagy név, és én… ez az egész nagyon jónak tűnt. Azt gondoltuk, ha az egyes részeket összeadjuk, elöl leszünk. A végén viszont nem sikerült – ma már tudjuk. A feladatot viszont így is nagyon élveztem.

Mennyiben sértette Önt a sok kritika – a média részéről is –, ami a visszatérése óta Önre zúdult?

Schumacher: Meg lehet tanulni kijönni ezzel. Vannak olyan emberek, akik az én nevemmel próbálnak a címlapokra kerülni. Ha ezt megérti az ember, sokkal könnyebb figyelmen kívül hagyni őket. A szuzukai sajtótájékoztatóra, amin bejelentettem a visszavonulásomat, ezért akartam fehér bottal bemenni, ezzel utalva a kérdésekre, miszerint szemüvegre lenne szükségem, vagy farkasvakságom van, meg ilyesmik. Komolyra fordítva a szót: az ilyesmiken mindig csak nevetni tudok. A szemeim makulátlanul működnek.

Ezen a sajtótájékoztatón azt mondta, megtanult veszíteni. Miért kell megtanulnia egy embernek veszíteni?

Schumacher: Természetesen már azelőtt is veszítettem és akkor is jól viseltem azt, de az elmúlt három év ilyen tekintetben sokkal extrémebb volt. Az eredmények elmaradtak, mi pedig állandó kritikák alatt álltunk. Az ilyesmi nyomot hagy. Segít továbbfejleszteni a nézőpontokat, valamint megállít és elgondolkodtat. Ez pedig általánosságban tovább vitt, és az én személyiségem fejlesztésében is segített.   

Azóta a nap óta mi változott meg az életében?

Schumacher: Jobban várom már az ezt követő időszakot. A küldetésem véget ért, tehát elégedetten térhetek vissza a normális életembe, amit az első visszavonulásom után is annyira élveztem már. Nagyon mozgalmas életem van, talán több csúcsponttal, mint hullámvölggyel. De azt hiszem, sportolóként csak egy bizonyos ideig létezhet az ember a legmagasabb szinten. És ezt az időszakot én már így is hosszabbra nyújtottam, mint legtöbben. (nevet) Most emelt fővel hagyom el a Forma–1-et.

Azt mondja, pályafutása vége egy lépés a szabadság felé.

Schumacher: Teljes mértékben. Az első, 2006-os visszavonulásom utáni években nagyon szép dolgokat tapasztaltam meg és rájöttem, hogy elég hobbim van. Mindenekelőtt a családommal eltöltött több időnek örülök. Hányszor előfordul, hogy a feleségemnek lovagló edzése van, amire én nem tudok menni, mert éppen versenyen vagyok! Ez az utóbbi időben egyre inkább bosszantott.

Akkoriban jobban kijött önmagával, mint manapság?

Schumacher: Nem. Az egy szabad döntés volt, mert a Ferrari akkoriban életfogytig tartó szerződést ajánlott. Akkoriban is tiszta volt a lelkiismeretem, ahogy ma is az. Azt persze kicsit sajnálom, hogy a siker ezúttal elmaradt.

Japánban és Dél-Koreában tizenegyedik illetve tizenharmadik lett. Mennyire idegesíti ez Önt?

Schumacher: Merész gondolat lenne azt hinni, hogy a kocsi gyorsabbá válik a visszavonulásom bejelentése hatására. (nevet) Egyszerűen nem vagyunk alkalmasak arra jelenleg, hogy saját erőből a legjobb helyekért küzdjünk. Természetesen remélem, hogy a következő négy futamon ez megváltozik, de ez inkább csak remény, mintsem előrejelzés.

Megérti azokat az embereket, akik úgy vélik, ez a befejezés méltatlan Önhöz?

Schumacher: Ha valakinek ennyire szűk a látásmódja, csak tessék. De ezt nem ilyen szemmel kell nézni. Mi versenyzőként függünk az autónktól. Hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy terveztük, éppúgy az én hibám is, ahogy a csapaté. Fontos viszont, hogy tisztában legyek önmagammal. Bele kell néznem a tükörbe, és el kell tudnom mondani magamról, hogy mindent beleadtam. És ezt el is mondhatom.

Miként tekint előre november 25-ére, Brazíliára, ahol az utolsó Forma–1-es versenyét futja majd?

Schumacher: Különleges verseny lenne, ha valami összejönne még rajta. Ez mégiscsak az utolsó versenyem lesz, ami természetesen különleges, de nem összevethető a 2006-os befejezéssel. Akkoriban olyan autóm volt, amivel nyerni tudtam, akkoriban a bajnokságért küzdöttem. Ebben az évben más a helyzet, ami csökkenti az örömömet.

Mark Webber, aki a 36 évével szintén közelít karrierje végéhez, azt mondta, valósággal fél a naptól, amikor úgy kel majd fel, hogy már nem a következő verseny határozza meg az élete alakulását. Önben is van ilyen félelem?

Schumacher: Nincs, máskülönben nem is így döntöttem volna. Nyugodtan tekintek előre.

Miből vette észre, hogy „az akkumulátorjai már a vörös sávban vannak”, hogyan kerültek oda?

Schumacher: Egy ilyen Forma–1-es évad nagyon sok energiába kerül. Az embernek hihetetlen terheket kell cipelnie azért, hogy száz százalékot tudjon nyújtani. A gondolataid ilyenkor a hét hét napjának huszonnégy órájában azon járnak, miként válhatna még gyorsabbá. A versenyzés egy versenyhétvégén ilyen tekintetben szinte a legegyszerűbb része ennek a szakmának. Örülök, hogy ennek vége.

Akkor miért tért vissza 2009-ben?

Schumacher: A Ferraritól való visszavonulásomat követően elég hamar rájöttem, hogy ezek az akkumulátorok könnyen feltölthetők. Nagyon sokat jelentett ebben a három évben, hogy már nem kell állandóan a munkára koncentrálnom. Amióta újra itt vagyok, az energiám fokozatosan eltűnt. Persze még mindig elég arra, hogy száz százalékos teljesítményt nyújtsak, de feltettem magamnak a kérdést, elég lesz-e még további egy-két évre.

A válasza pedig nem volt.

Schumacher: Természetesen könnyebb, ha a sikerek hullámait lovagolja az ember. Akkor sokkal gyorsabban visszajön a lendület. A siker nagyon fontos motivációt jelent. Hihetetlen segítség abban, hogy újra kedvet kapjunk. Ezért is hagytam magamnak olyan sok időt a döntéssel. Látni akartam, képesek leszünk-e még egyszer támadni. 2009-ben eredetileg amúgy is csak két évre akartam visszatérni. Azt gondoltam, ennyi idő elég lesz az újabb bajnoki cím eléréséhez.

Ennek ellenére hároméves szerződést írt alá.

Schumacher: Mert a Mercedes erre kért. Mindig voltak opcióim, bármikor kiszállhattam volna. De mégis kitartottam. Nem szokásom bedobni a törölközőt.

Lehetséges, hogy ha valamikor ismét feltöltődnek az akkumulátorai, harmadszor is feláll és visszatér a Forma–1-be?

Schumacher: Elég biztos vagyok abban, hogy a mostani visszavonulásom örökre szól. Második visszatérés nem lesz már.

Mindkét karrierjében euró milliókat keresett, többet, mint bármelyik sportoló. Tudja, mennyit gyűjtött össze az évek alatt?

Schumacher: Ne aggódjon, tisztában vagyok az egyenlegemmel, és magam felelek az anyagi helyzetemért.

Milyen jelentősége van a pénznek az Ön számára?

Schumacher: Függetlenséget és bizonyos fokú szabadságot jelent – a jövőre nézve, és a korábban a szüleimmel együtt átéltek tekintetében is. Voltak telek, amik igen nehezek voltak. Nem tudtunk gokartokat kölcsönözni, mert hó állt a pályán, és akkoriban igencsak szűkösen éltünk. Ezeket az időket tudatosan éltem meg. A szabadság, hogy segítsd és támogasd az embereket és ilyen szempontból ne legyen problémád, számomra rendkívül fontos.

Michael Schumacher is keresi az akciókat?

Schumacher: Esetemben sincs másképp, mint másoknál. Nem adok ki pénzt olyan dolgokra, amikről nem hiszem, hogy nem érik meg az értéküket. Nem szívesen dobálom ki a pénzt az ablakon.

2006-ban azt mondta, a szabadidejében mindenképpen szeretne bálnákkal úszni. Sikerült?

Schumacher: Igen, már többször is. A legszebb élményem a Maldív-szigeteken volt egy cetcápával. Feledhetetlen élmény volt.

És mi fogja izgatni ezúttal az utolsó versenye után?

Schumacher: Szívesen csinálnék egy repülési engedélyt. Ez persze csak egy ötlet, nem pedig kész terv. Amúgy pedig hagyom, hogy csak jöjjenek a jövő újabb kalandjai.